A behozatalra vonatkozó közös szabályok

Ez a rendelet az Európai Unióba (EU-ba) történő behozatalra vonatkozó közös szabályokat hoz létre, amelyek a termékek szabad behozatalára vonatkozó alapelven nyugszanak, és meghatározza azokat az eljárásokat, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy szükség esetén érdekeinek védelmében megvalósítsa a helyzet által megkövetelt felügyeletet és védintézkedéseket.

JOGI AKTUS

A Tanács 260/2009/EK rendelete (2009. február 26.) a behozatalra vonatkozó közös szabályokról.

ÖSSZEFOGLALÓ

A rendelet megállapítja az Európai Unión (EU-n) kívüli országokból származó termékek szabad behozatalának alapelvét, amely védintézkedéseknek vethető alá. Ez a rendelet az EU-n kívüli országokból származó termékek EU-ba történő behozatalára vonatkozik, kivéve a különleges behozatali szabályok hatálya alá tartozó textiltermékeket, illetve az Európai Unión (EU) kívüli országokból származó olyan termékeket, amelyekre az adott ország saját behozatali szabályai vonatkoznak.

Információszolgáltatási és konzultációs eljárás

Az EU-tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, ha a behozatal alakulása arra utal, hogy felügyeletre és védintézkedésekre lehet szükség. Konzultációkra valamelyik EU-tagállam kérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére kerülhet sor egy tanácsadó bizottság keretében, amely valamennyi EU-tagállam képviselőiből áll, és amelynek elnöke a Bizottság képviselője.

Ezek a konzultációk elsősorban a behozatal feltételeit, a gazdasági és kereskedelmi helyzetet, illetve az adott körülmények között meghozandó esetleges intézkedéseket vizsgálják. Ha szükséges, a konzultáció írásban is lefolytatható, és az EU-tagállamok kifejthetik véleményüket vagy szóbeli konzultációt kérhetnek öttől nyolc munkanapig terjedő határidőn belül.

Vizsgálati eljárás

Amennyiben a konzultációkat követően egyértelmű, hogy elegendő olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely vizsgálat kezdeményezését indokolja, akkor a Bizottság egy hónapon belül vizsgálatot kezdeményez, majd a kapott információkat összegezve értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A vizsgálat során meghatározzák, hogy az érintett termék behozatala az érintett európai uniós termelők számára komoly kárt okoz-e, vagy ilyen károkozással fenyeget-e. A vizsgálat megindítását követően a Bizottság felkutat és ellenőriz minden olyan információt, amelyet szükségesnek tart a vizsgálat lefolytatásához.

A vizsgálat keretén belül a Bizottság ellenőrzi:

• a behozatal mennyiségét;
• a behozatali árakat;
• az uniós termelőket ebből következően érő hatást;
• egyéb tényezőket, kivéve a behozatal olyan alakulását, amely az érintett uniós termelőknek kárt okoz vagy okozhat.

A vizsgálatot követően a Bizottság jelentést nyújt be a tanácsadó bizottságnak, majd a vizsgálati eredményektől függően megszünteti a vizsgálatot vagy felügyeleti, illetve védintézkedések végrehajtása mellett dönt.

Ez a vizsgálati eljárás azonban nem zárja ki – különösen kritikus körülmények között – felügyeleti intézkedések vagy ideiglenes védintézkedések egyidejű alkalmazását. Ez utóbbi esetben ezen intézkedések időtartama nem haladhatja meg a 200 napot.

Felügyeleti intézkedések

A termékek behozatalát a Tanács vagy a Bizottság döntése alapján uniós ellenőrzéseknek vethetik alá, ha az adott termékre vonatkozó piaci változások veszélyeztetik a hasonló és versengő termékeket gyártó uniós termelőket, és ha az EU érdekei ellenőrzéseket igényelnek.

A felügyeleti intézkedésekről szóló döntést általában a Bizottság hozza meg. Ilyen felügyelet részét alkothatják a behozatal visszamenőleges (statisztikai felügyelet révén történő) vagy előzetes ellenőrzései. Az utóbbi esetben előzetes felügyelet alá tartozó termékeknek az Európai Unión belüli szabad forgalomba bocsátására csak behozatali okmány bemutatása esetén van lehetőség. Ezt az okmányt az EU-tagállamok adják ki térítésmentesen a kért mennyiségre vonatkozóan az importőr nyilatkozatának kézhezvételétől számított legfeljebb öt munkanapon belül, függetlenül attól, hogy ez utóbbinak hol van az EU-n belül üzletviteli helye. Ez a dokumentum Unió-szerte érvényes, függetlenül attól, hogy melyik EU-tagállam bocsátotta ki azt.

A felügyeleti intézkedések nem terjednek ki szükségszerűen az egész EU-ra. Amennyiben az előzetes uniós felügyelet bevezetésének lehetőségéről folytatott konzultációk lezárását követő nyolc munkanapon belül valamely termék behozatala nem kerül előzetes uniós felügyelet alá, akkor a Bizottság az EU egy vagy több térségébe irányuló behozatalra korlátozott felügyeletet vezethet be.

Az EU-tagállamoknak havonta tájékoztatniuk kell a Bizottságot az (előzetes felügyelet esetén) kibocsátott felügyeleti okmányokról, valamint az (előzetes és visszamenőleges felügyelet esetén) megvalósult behozatalról.

Védintézkedések

Védintézkedések akkor alkalmazandók, amennyiben valamely terméket olyan jelentős mértékben megnövekedett mennyiségben, illetve olyan feltételek mellett hoznak be az EU-ba, amelyek a közösségi termelők számára komoly kárt okoznak, és/vagy ilyen károkozással fenyegetnek. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjait tekintve ezek az intézkedések összeadódnak.

Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, a Bizottság a felügyeletre tekintettel megváltoztathatja a behozatali okmányok érvényességének időtartamát, vagy létrehozhat behozatali engedélyekre vonatkozó eljárást és különösen egy behozatalra vonatkozó kvótarendszert.

A kontingens meghatározása során figyelembe kell venni a hagyományos kereskedelmi forgalom lehetőség szerinti fenntartásának a kívánatosságát, valamint a védintézkedés hatálybalépése előtt kötött szerződések alapján kivitt áruk mennyiségét. Elvileg a kontingens sem szabható meg alacsonyabban, mint az utolsó három év behozatalainak az átlagos szintje.

A védintézkedések a hatálybalépésüket követően szabad forgalomba bocsátott minden termékre alkalmazandók. Kivételes esetekben az EU egy vagy több térségére korlátozhatók. Ezek az intézkedések azonban nem akadályozhatják meg a már az EU felé tartó termékek szabad forgalomba bocsátását.

Ezeket az intézkedéseket a Bizottság vagy a Tanács hozza meg. Amennyiben a Bizottság beavatkozását valamely EU-tagállam kéri, akkor a Bizottság a kérés kézhezvételétől számított legkésőbb öt munkanapon belül határozatot hoz. A Bizottság által hozott határozatot közölni kell a Tanáccsal és az EU-tagállamokkal. Egy hónapon belül bármelyik EU-tagállam a Tanács elé utalhatja a határozatot. Ebben az esetben a Tanács minősített többséggel megerősítheti, módosíthatja vagy visszavonhatja azt. Amennyiben a Tanács három hónapon belül nem hoz határozatot, a Bizottság által hozott határozatot visszavontnak kell tekinteni.

Minden esetben, amennyiben az EU érdekei úgy kívánják, a Bizottságnak a fenti feltételekkel összhangban előterjesztett javaslata alapján a Tanács minősített többségű határozattal védintézkedéseket hozhat.

Nem alkalmazható védintézkedés a WTO valamely fejlődő tagországából származó termékre mindaddig, amíg ezen országnak az érintett termék közösségi behozatalából való részesedése nem haladja a meg 3%-ot, feltéve, hogy a behozatalból 3%-nál kisebb mértékben részesedő fejlődő WTO-tagországok együttesen nem tesznek ki 9%-nál többet az érintett termék EU-ba irányuló összes behozatalából.

A védintézkedések időtartama elméletileg nem haladhatja meg a négy évet, kivéve, ha időtartamukat meghosszabbítják az eredeti intézkedések meghozatalára is alkalmazott feltételek mellett. Az intézkedések időtartama semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a nyolc évet.

A tulajdonképpeni védintézkedéseken kívül a rendelet meghatározza, hogy a Tanács a Bizottság javaslatára megfelelő intézkedéseket fogadhat el az EU vagy az összes tagállama – különösen alapanyag-kereskedelemmel kapcsolatos – jogainak és kötelezettségeinek nemzetközi szinten történő gyakorlása és teljesítése érdekében.

Ez a rendelet nem zárja ki azon kötelezettségek teljesítését, amelyek az EU és az EU-n kívüli országok közötti megállapodásokban szereplő külön rendelkezéseken alapulnak. Nem zárja ki továbbá, hogy az EU tagállamai további intézkedéseket fogadjanak el tekintettel a közrendre, a közerkölcsre, a közbiztonságra, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének a védelmére, nemzeti kincsek védelmére, ipari és kereskedelmi tulajdon védelmére, illetve a devizára vonatkozó speciális alaki követelményekre.

Utolsó frissítés: 10.02.2011