This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Social policy
Szociálpolitika
Szociálpolitika
This summary has been archived and will not be updated, because the summarised document is no longer in force or does not reflect the current situation.
Szociálpolitika
BEVEZETÉS
A Lisszaboni Szerződés megerősíti az Európai Unió (EU) szociális dimenzióját. Az alapító szerződésekben is elismeri az Unió szociális értékeit, és új célkitűzéseket határoz meg a szociális területen.
Ezzel szemben az Unió hatáskörei nem változnak számottevően ebben a vonatkozásban. A Lisszaboni Szerződés bevezet néhány újítást, de a szociálpolitikák kidolgozása és végrehajtása elsősorban a tagállamok hatáskörében marad.
A SZOCIÁLIS ELVEK ÉS JOGOK ELISMERÉSE
Nem csupán jelképes értéke van annak, hogy az alapító szerződések teljes körűen elismerik a szociális célkitűzéseket: ez biztosítja azt is, hogy az összes európai politika kidolgozása és végrehajtása során is fokozottan figyelembe vegyék a szociális kérdéseket.
Ezen túlmenően az Unió szociális célkitűzéseinek tisztázása és hangsúlyozása érdekében a Lisszaboni Szerződés három ponton módosítja az alapító szerződések cikkeit:
A Lisszaboni Szerződés emellett elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának jogi kötőerejét. A Charta immár kötelező erővel bír, és hivatkozni lehet rá a bíróságok előtt. A Charta elismerése előrelépést jelent a szociális területen, mivel a következő szociális jogokat garantálja az Unió területén lakóhellyel rendelkező személyeknek:
A SZOCIÁLPOLITIKA EURÓPAI SZINTŰ VÉGREHAJTÁSA
A szociálpolitika az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök egyike. A szociálpolitikát mindamellett tagállami szinten hatékonyabban lehet végrehajtani, mint európai szinten. Ezért a szubszidiaritás elvével összhangban az Unió szerepe ezen a területen a tagállamok intézkedéseinek támogatására és kiegészítésére korlátozódik.
A Lisszaboni Szerződés megőrzi a hatáskörök ilyen elosztását. Ezenkívül a legtöbb szociálpolitikai vonatkozású intézkedés esetében fenntartja az aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében történő elfogadását.
Ezzel szemben bizonyos intézkedések továbbra is a Tanács egyhangú határozatához és a Parlamenttel folytatott konzultációhoz kötöttek, és a Lisszaboni Szerződés megújítja a Nizzai Szerződésben bevezetett különleges áthidaló klauzulát (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke). Emlékeztetőül: ez az áthidaló klauzula lehetővé teszi a Tanács számára, hogy egyhangú szavazással úgy határozzon, hogy a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza az alábbi területekre:
Végezetül a Lisszaboni Szerződés két újítást vezet be:
Utolsó frissítés: 14.04.2010