A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás jövője Európában

A szén-dioxid-leválasztás és tárolás (CLT) a szén-dioxid-kibocsátásnak az erőművekhez hasonló nagy erőforrásokból való leválasztásának, majd ezt követő sűrítésének és mélyen a földfelszín alatti, biztonságos tárolóhelyre történő szállításának a gyakorlata. A technológiában igen jelentős potenciál rejlik az éghajlatváltozás mérséklésének támogatása tekintetében. Költsége - különösen a kibocsátások leválasztása - azonban igen magas.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás európai jövőjéről (COM(2013) 180 final, 2013.3.27.)

ÖSSZEFOGLALÓ

MI A KÖZLEMÉNY CÉLJA?

Az Európai Bizottság közleménye hangsúlyozza a CLT-technológia kulcsfontosságú szerepét a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való 2050-ig történő átállásban. A CLT révén összeegyeztethetővé válhat a fosszilis tüzelőanyagok iránti növekvő igény és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése. A közlemény rámutat az eddig elért előrehaladásra és az érdekelt felek álláspontjait várja a technológia Európai Unión (EU) belüli, szélesebb körben és kereskedelmi szempontból életképes alkalmazásának ösztönzésére irányuló megoldásokra vonatkozóan.

FŐBB PONTOK

Világszerte több mint húsz demonstrációs CLT-projekt működik sikeresen. A projektek közül nyolc a teljes leválasztást, szállítást, tárolást lefedi. Egyik sem az EU-ban működik.

A közlemény a CLT szélesebb körben való alkalmazásának következő akadályait állapítja meg:

• Gazdasági szempontból nem éri meg a CLT-be beruházni a kibocsátási egységek alacsony ára miatt.
• A CO₂ szárazföldi tárolásával kapcsolatban a nyilvánosság erős ellenállása tapasztalható (lásd a „Háttér” bekezdést alább).
• A tárolókapacitás nagysága noha elegendő, nem minden kapacitás hozzáférhető vagy van a CO₂-kibocsátók elérhető közelségében.
• Nemzetközi együttműködés szükségessége.

Az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program és a NER300 program révén rendelkezésre áll finanszírozás a nagy léptékű demonstrációs CLT-projektek részére.

HÁTTÉR

A szén-dioxidot különféle helyeken tárolhatják, nevezetesen kőolaj- és földgázlelőhelyeken, sós vizet tartó víztározókban vagy mély bányászatra alkalmatlan kőszéntelepeken. A CO₂ nem léphet reakcióba az atmoszférával. A CLT-irányelvként ismert, a CO₂ geológiai tárolásáról szóló, 2009. évi hatályos jogszabály rendelkezik a tárolóhelyek kiválasztásáról, engedélyezéséről, működéséről és bezárásáról. Igazolni kell, hogy a tárolóhelyek szivárgási kockázata nem jelentős, vagy nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre vagy a környezetre nézve.

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület 2005. évi jelentésében megállapították, hogy a geológiai tározók - amennyiben azokat megfelelően választják ki és kezelik - „nagy valószínűséggel” a CO₂ több mint 99%-át megőrizhetik 100 éven keresztül, és „valószínűleg” több mint 99%-át 1000 évnél is tovább.

További információkért lásd az Európai Bizottságnak a szén-dioxid-leválasztással és geológiai tárolásával kapcsolatos honlapját.

utolsó frissítés 19.08.2015