This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document E2020J0003
Judgment of the court of 25 March 2021 in Case E-3/20 The Norwegian Government, represented by the Ministry of Health and Care Services (Helse- og omsorgsdepartementet) v Anniken Jenny Lindberg (Freedom of movement of persons – Directive 2005/36/EC – Recognition of professional qualifications – Access to profession of dental practitioner – Automatic recognition) 2021/C 303/07
A Bíróság ítélete (2021. március 25.) az E-3/20. számú, a norvég kormány képviseletében eljáró Egészségügyi és Gondozási Szolgáltatások Minisztériuma (Helse- og omsorgsdepartementet) kontra Anniken Jenny Lindberg ügyben (A személyek szabad mozgása – 2005/36/EK irányelv – Szakmai képesítések kölcsönös elismerése – A fogorvosi szakmához való hozzáférés – Automatikus elismerés) 2021/C 303/07
A Bíróság ítélete (2021. március 25.) az E-3/20. számú, a norvég kormány képviseletében eljáró Egészségügyi és Gondozási Szolgáltatások Minisztériuma (Helse- og omsorgsdepartementet) kontra Anniken Jenny Lindberg ügyben (A személyek szabad mozgása – 2005/36/EK irányelv – Szakmai képesítések kölcsönös elismerése – A fogorvosi szakmához való hozzáférés – Automatikus elismerés) 2021/C 303/07
HL C 303., 2021.7.29, p. 10–10
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
2021.7.29. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 303/10 |
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(2021. március 25.)
az E-3/20. számú,
a norvég kormány képviseletében eljáró Egészségügyi és Gondozási Szolgáltatások Minisztériuma (Helse- og omsorgsdepartementet) kontra Anniken Jenny Lindberg ügyben
(A személyek szabad mozgása – 2005/36/EK irányelv – Szakmai képesítések kölcsönös elismerése – A fogorvosi szakmához való hozzáférés – Automatikus elismerés)
(2021/C 303/07)
Az E-3/20. számú, a norvég kormány képviseletében eljáró Egészségügyi és Gondozási Szolgáltatások Minisztériuma (Helse- og omsorgsdepartementet) kontra Anniken Jenny Lindberg ügyben — Norvégia Legfelsőbb Bírósága (Norges Høyesterett) által az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 34. cikke alapján az EGT-megállapodáshoz hozzáigazított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és különösen annak 21. cikke értelmezésével kapcsolatos KÉRELEM tárgyában – a Páll Hreinsson elnökből, Per Christiansen (előadó bíró) és Bernd Hammermann bírákból álló Bíróság 2021. március 25-én ítéletet hozott, melynek rendelkező része a következő:
1. |
Ahhoz, hogy a kérelmező a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében előírt feltétel nélküli elismerésben részesüljön, rendelkeznie kell az irányelv V. mellékletében felsorolt, képesítés megszerzését tanúsító okiratot kísérő igazolásokkal, összhangban a származás szerinti államnak az adott szakmára vonatkozó követelményeivel. |
2. |
Az EGT-megállapodás 28. és 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az előírja a fogadó állam számára a kérelmező szakmai képesítése által igazolt ismeretek és képzések egyéni értékelését, ha a kérelmező az összehangolt képzési minimumkövetelményekkel rendelkező szakmák kategóriájába tartozó szakma gyakorlásának megkezdésére törekszik, azonban nem felel meg a 2005/36/EK irányelv 10. vagy 21. cikkében meghatározott feltételeknek. |
3. |
A kérelmező ismereteinek és készségeinek a fogadó állam általi egyedi értékelése során a kérelmező valamennyi oklevelét, bizonyítványát és képesítés megszerzését tanúsító egyéb okiratát össze kell vetni a szóban forgó szakma gyakorlásához szükséges saját követelményekkel. Ha a kérelmező oklevéllel igazolt ismeretei és képesítései, valamint releváns szakmai tapasztalata nem, vagy csak részben felelnek meg a fogadó állam által előírtaknak, az említett államnak meg kell jelölnie, hogy mely képzés hiányzik ahhoz, hogy a kérelmező befejezze vagy kiegészítse a képzést. |
4. |
Az a körülmény, hogy a kérelmező nem rendelkezik teljes körű hozzáféréssel a szakmához a származás szerinti államban, nem lehet meghatározó annak értékelése szempontjából, hogy a kérelmező számára engedélyezhető-e ugyanazon szakma gyakorlása a fogadó államban. |