Az Elsőfokú Bíróság T-92/02. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall GmbH, Stadtwerke Tübingen GmbH és Stadtwerke Uelzen GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottsága, támogatja: az E.ON Kernkraft GmbH, az RWE Power AG, az EnBW Energie Baden-Württemberg AG és a Hamburgische Electricitäts-Werke AG ügyben 2006. január 26-án hozott ítélete ellen a Stadtwerke Schwäbisch Hall GmbH, a Stadtwerke Tübingen GmbH és a Stadtwerke Uelzen GmbH által 2006. április 5-én benyújtott fellebbezés

(C-176/06. sz. ügy)

(2006/C 131/66)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: a Stadwerke Schwäbisch Hall GmbH, a Stadtwerke Tübingen GmbH és a Stadtwerke Uelzen GmbH (képviselők: D. Fouquet és P. Becker ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, az E.ON Kernkraft GmbH, az RWE Power AG, az EnBW Energie Baden Württemberg AG és a Hamburgische Electricitäts-Werke AG

A fellebbezők kérelmei

Vagylagosan:

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezők jelen fellebbezéssel az Elsőfokú Bíróság azon ítéletét támadják meg, amelyben az Elsőfokú Bíróság jogszerűnek ítélte a Bizottság azon megállapításait, miszerint az atomerőművek ártalmatlanítására és végleges leállítására szóló céltartalékokra a Német Szövetségi Köztársaságban biztosított adóhalasztás nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak. A fellebbezők jogalapként hozzák fel az eljárási jog és a közösségi anyagi jog megsértését.

Az Elsőfokú Bíróság az ügyet a kibővített első tanácstól a három bíróból álló negyedik tanács elé utalta a nyilvánvaló jogi nehézségek és a fokozott jelentőség ellenére, és anélkül, hogy kivételes körülmények álltak volna fenn. Az ügy ezen indokolatlan és jogsértő átutalása a szűkebb tanács elé a több éves eljárást követően megsértette a fellebbezőknek a törvényes bíróhoz való jogát.

Az Elsőfokú Bíróság nem tett különbséget az állami támogatás fennállásának követelményei és a hivatalos vizsgálati eljárás követelményei között. Mivel a jelen esetben annak vizsgálata során, hogy vajon a tervezett állami támogatás összeegyeztethető-e a közös piaccal, komoly ténybeli és jogi nehézségek merültek fel az állami garancia fennállása, a végleges leállításra és az ártalmatlanításra vonatozó kötelezettségek, valamint a céltartalékok összegének pontos meghatározása, az adóelőnyök és a végleges leállítás összköltsége tekintetében, a Bizottság nem volt jogosult arra, hogy kizárólag előzetes vizsgálati eljárásra szorítkozzon. A jelen esetben inkább a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására lett volna köteles.

Az Elsőfokú Bíróság valójában a német céltartalék-szabályozás kérdését sem ítélte meg helyesen. Tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a nukleáris ágazatban képzett céltartalékok adómentessége kivételt képez az általános adószabályozás alól. Mindazonáltal e kivétel kizárólag abban az esetben fogadható el, ha a jövőbeni kötelezettségeket kellően pontosan meghatározzák. Jelen esetben azonban erről nincs szó: a végleges leállás időpontjára, a végleges leállásra vonatkozó kötelezettségekre, valamint a rendelkezések megsértésének következményeire vonatkozó feltételeket nem határozták meg kellőképpen. De még abban az esetben is sértheti a támogatásokra vonatkozó jogot az intézkedés, ha de iure ugyan nem állapítható meg a támogatások szelektivitása, azonban az intézkedés mégis alkalmas arra, hogy kedvező helyzetbe hozzon egyes vállalkozásokat. A villamosenergia belső piaci liberalizálásáról szóló irányelv megköveteli a tagállamoktól a hátrányos megkülönböztetések és a versenykorlátozások hatékony megszüntetését. Ezzel szemben azonban az Elsőfokú Bíróság nem állapította meg, hogy a szövetségi kormány köteles a német céltartalékképzési gyakorlat módosítására, amely az egyes gazdasági ágazatok szelektív támogatása révén az irányelv és a hatékony érvényesülés elvének közvetlen megsértését jelenti.

A fellebbezők végül úgy érvelnek, hogy a megtámadott ítélet jogellenesen kötelezi őket a beavatkozók költségeinek a viselésére. Mivel a beavatkozók az eljárásnak csak igen késői szakaszába léptek be, amikor már minden lényeges irat benyújtásra került, közreműködésük az alperes oldalán csak jelentéktelen lehetett. E helyzet nem indokolja a felperesek általi teljes költségviselést.

(1)  HL C 74., 15. o.