This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2006/010/23
Case C-389/05: Action brought on 27 October 2005 by the Commission of the European Communities against the French Republic
C-389/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. október 27-én benyújtott kereset
C-389/05. sz. ügy: Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. október 27-én benyújtott kereset
HL C 10., 2006.1.14, p. 12–12
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
- Date of document:
- 14/01/2006; közzététel napja
- Author:
- Bíróság
- Form:
- Bírósági információk
- Link
- Link
- Link
- Select all documents mentioning this document
- Link
|
14.1.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 10/12 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által a Francia Köztársaság ellen 2005. október 27-én benyújtott kereset
(C-389/05. sz. ügy)
(2006/C 10/23)
Az eljárás nyelve: francia
Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: A. Bordes, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. október 27-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Francia Köztársaság ellen.
A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
állapítsa meg, hogy mivel kizárólag a Franciaországban engedélyezett „megtermékenyítési központok” számára tartotta fenn a szarvasmarhafélék mesterséges megtermékenyítéséhez kapcsolódó tevékenységek gyakorlását, a Francia Köztársaság nem teljesítette az EK 43. és 49. cikkekből eredő kötelezettségeit; |
|
2) |
kötelezze a Francia Köztársaságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
Az EK 43. és 49. cikkek a letelepedési jogot, illetőleg a szolgáltatásnyújtás szabadságát fektetik le. A 46. cikk ezenkívül elrendeli, hogy e cikkek rendelkezései és az azok alapján hozott intézkedések nem érintik azoknak a nemzeti rendelkezéseknek az alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve. Ez utóbbi rendelkezés azonban nem tárgya a jelen ügynek, mivel a Bizottság kifogása nem egy különleges elbánásra vonatkozik, amelyet más tagállamok azon állampolgárai számára írnak elő, akik Franciaországban kívánnak mesterséges megtermékenyítésre irányuló tevékenységet kifejteni, hanem arra, hogy ezen állampolgárok számára de jure és de facto lehetetlen, hogy e tevékenység gyakorlását megkezdjék, tekintettel a Franciaországban a „megtermékenyítési központoknak”, többek között a francia szabályozás két rendelkezése alapján, adott monopóliumra.
A mesterséges megtermékenyítési szolgáltatás Franciaországban a „megtermékenyítési központok” de facto és de jure monopóliumának minősül, amely e szolgáltatások más tagállamból származó nyújtói számára megtiltja, hogy a letelepedési jog, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján e tevékenységek gyakorlását megkezdhessék. A francia hatóságok egészségügyi megfontolásokat terjesztenek elő, amelyek szerintük igazolhatják az olyan nemzeti intézkedések elfogadását és fenntartását, amelyek annyira megszorítóak, hogy a Szerződésben lefektetett két szabadságot ténylegesen semmissé teszik, míg a Bizottság vitatja az előterjesztett igazolások érvényességét, és úgy véli, hogy ezek a megszorítások jellegüknél fogva semmiképp sem állnak arányban az indokolásban elsődlegesen hivatkozott egészségbiztonsági céllal.
