1.10.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 243/8

a)

Úgy kell-e értelmezni a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet) 6. cikkének (3) bekezdését, hogy magánszemélyek e rendeletre hivatkozva megkérdőjelezhetik a görög törvényhozó által 2004. január 1-je előtt kibocsátott rendelkezések érvényességét?

b)

Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, lehetővé teszi-e a 3577/92/EGK tanácsi rendelet 1., 2., és 4. cikke olyan nemzeti szabályozás kibocsátását, amelynek alapján a hajótulajdonosok csak az illetékes nemzeti hatóság által évente meghatározott bizonyos hajóútvonalakon és az alábbi jellegzetességeket felmutató engedélyezési eljárásban adott előzetes hatósági jóváhagyással nyújthatnak tengeri kabotázs szolgáltatást: i) a szigeteket kiszolgáló összes hajóútvonalra vonatkozik és ii) az illetékes nemzeti hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy egy hajóüzemeltetési engedélykérelemnek a kérelem egyes – a járatsűrűségre és a közszolgáltatás szüneteltetésének időtartamára, továbbá a fuvardíjra vonatkozó – elemeinek szabad belátásuk szerint és az alkalmazott szempontok előzetes meghatározása nélkül történő egyoldalú módosításával adjanak helyt?

c)

Amennyiben az első kérdésre adott válasz igenlő, a szolgáltatásnyújtás szabadságának az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 49. cikke szerint tilos korlátozását valósítja-e meg az a nemzeti szabályozás, amelynek rendelkezése szerint az a hajótulajdonos, aki egy bizonyos útvonalra (engedélykérelmének változtatás nélküli jóváhagyásával, vagy a hajótulajdonos által elfogadott módosításával) hajóüzemeltetési engedélyt kapott, elvileg köteles a teljes a szóban forgó útvonalon a közszolgáltatást megszakítás nélkül az egész szolgáltatási évben fenntartani, és e kötelezettség betartásának biztosítására még a szolgáltatás megkezdése előtt bankgarancia-levelet kell letétbe helyeznie, amely a szóban forgó kötelezettség nem teljesítése vagy nem pontos teljesítése esetén teljesen vagy részben érvényesítésre kerül?

d)

Lehetővé tesz-e a személyhajókra vonatkozó biztonsági szabályokról és követelményekről szóló, 1998. március 17-i 98/18/EK tanácsi irányelv (HL L 144.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 4. kötet) 5. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (3) bekezdése a), b), c), f) és g) pontjának a kérdéses időpontban, azaz a 2003. április 14-i 2003/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 123., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 7. kötet) által történt módosítását megelőzően hatályos változata egy olyan nemzeti szabályozást, amely teljes mértékben megtiltja a bizonyos kort elért hajók belföldi utazásokra való alkalmazását?