EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C2005/069/37

T-475/04. sz. ügy: A Bouygues SA és a Bouygues Télécom által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 24-én benyújtott kereset

HL C 69., 2005.3.19, p. 20–21 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

19.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 69/20


A Bouygues SA és a Bouygues Télécom által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 24-én benyújtott kereset

(T-475/04. sz. ügy)

(2005/C 69/37)

Az eljárás nyelve: francia

A Bouygues SA, székhelye: Párizs, és a Bouygues Télécom, székhelye: Boulogne-Billancourt (Franciaország), képviseli: Louis Vogel, Joseph Vogel, Bernard Amory, Alexandre Verheyden, François Sureau és Didier Theophile ügyvédek, 2004. november 24-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

1.

semmisítse meg a 2004. július 20-i C(2004)2647 bizottsági határozatot – Franciaország által az Orange és az SFR által a Universal Mobile Telecommunication System (UMTS) engedélyért fizetendő díj módosításával kapcsolatban nyújtott állami támogatás;

2.

kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A jelen kereset a 2004. július 20-i C(2004)2647 fin bizottsági határozat ellen irányul, amely megállapította, hogy Franciaország az Orange France és az SFR részére nem nyújtott állami támogatást azzal, hogy utólag csökkentette azt a 4,995 milliárd eurós díjat, amelynek fizetésére a francia állam részére mindkét szolgáltató kötelezettséget vállalt a 2001. július 18-án odaítélt Universal Mobile Telecommunication System (UMTS) engedélyért. E határozat meghozatalával elutasították a felperesek panaszát.

E tekintetben emlékeztetnek arra, hogy a francia kormány két pályázatot írt ki az UMTS engedélyek odaítélésére. Az első pályázatot, amelyen az Orange France és az SFR részt vettek, 2000 augusztusában írták ki. A díj összegét engedélyenként 4,995 milliárd euróban határozták meg. A meghatározott ár miatt a Bouygues Télécom úgy határozott, hogy nem indul a pályázaton. A második pályázat kiírása keretében az engedélyért fizetendő díjat 619 millió euróra csökkentették. A Bouygues Télécom UMTS engedélyt szerzett ennek a második pályázati eljárásnak a keretében. Márpedig időközben a francia kormány úgy döntött, hogy visszamenőleg a második pályázati eljárás keretében megállapított díj összegének szintjére igazítja az első eljárásban megállapított díj összegét.

Igénypontjaik alátámasztására a felperesek mindenek előtt a Szerződés 87. cikkének megsértésével érvelnek. E tekintetben azt állítják, hogy:

A kincstárnak fizetendő díjak közbevételek, és a francia állam azzal, hogy visszamenőleg módosította az Orange és az SFR által fizetendő díjak összegét, lemondott egy likvid, esedékes és biztos követelés behajtásáról;

Abból a megállapításból kiindulva, hogy a megtámadott határozatot a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve indokolja, a Bizottság az ügyben megkerülte a vitatott alapkérdést. E tekintetben különösen azt állítják, hogy az Orange és az SFR a francia kormány határozatának hatására időbeli előnyhöz juthatott abban a tekintetben, hogy úgy léphettek be korán az UMTS piacra, hogy közben biztosra vehették, hogy UMTS díjuk összegét lecsökkentik a második pályázat keretében követelt összegre, annak ellenére, hogy erről az első pályázat kiírásakor nem rendelkeztek;

A szóban forgó határozat valóban befolyásolta a versenyt azzal, hogy az Orange és az SFR számára – akik már akkor erős szereplői voltak a francia mobil távközlés piacának – lehetővé tette, hogy a kibontakozó UMTS piacon is megerősítsék helyzetüket, és hogy következésképpen korlátozhassák a versenytársak belépését erre a piacra.

A felperesek továbbá úgy vélik, hogy azáltal, hogy bővebb magyarázat nélkül csupán annyit állított, hogy az UMTS engedélyek odaítélése nem hasonlítható egy piaci tranzakcióhoz, az alperes a Szerződés 230. cikkét megsértve nem indokolta kellőképpen a határozatát.

A felperesek szerint végül a Bizottság megsértette az EK 87. és 88. cikkét azzal, hogy nem e cikkek által előírt hivatalos vizsgálati eljárás keretében vizsgálta meg a szóban forgó intézkedést.


Top