Az Európai Közösségek Bizottsága által 2004. március 23-án a Dán Királyság ellen benyújtott kereset

(C-150/04. sz. ügy)

(2004/C 190/06)

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: R. Lyal és S. Tams, tisztviselők, kézbesítési cím: Luxembourg, 2004. március 23-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

Az Európai Közösségek Bizottsága a következő döntés meghozatalát kéri a Bíróságtól:

Jogalapok és fontosabb jogi érvek:

Az életbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szerződések alapján fizetett járulékok adóköteles jövedelemből való levonhatóságára vonatkozó dán szabályozás ellentétes az EK szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára, a munkavállalók szabad mozgására, a letelepedés szabadságára és a tőkemozgás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel, és ezt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elfogadott kényszerítő közérdekű ok sem indokolja.

A szolgáltatásnyújtás szabadsága (EK 49. cikke)

A külföldi nyugdíjbiztosítóknak fizetett járulékok esetén az adóköteles jövedelemből való levonás jogának és az adójóvá-írásnak a hiánya elriasztja a Dániában élő biztosítottakat attól, hogy más tagállamban székhellyel rendelkező biztosítókkal kössenek szerződést. A külföldi biztosítók tehát de facto nem jelenhetnek meg szolgáltatási ajánlataikkal a dán piacon. A letelepedés követelménye így korlátozza a többi tagállamból Dániába történő szolgáltatásnyújtás szabadságát.

A munkavállalók szabad mozgása és a letelepedési szabadság (EK 39. és 43. cikke)

A dán szabályozás, amely szerint a külföldi nyugdíjbiztosítónak fizetett biztosítási díj nem vonható le az adóköteles jövedelemből, többek között a más tagállamokból származó migráns munkavállalókat és önálló vállalkozókat érinti. A Dániában letelepedő és más tagállamban biztosítási díjat fizető munkavállalóknak és szabadfoglalkozásúaknak dán nyugdíjbiztosítókkal is szerződést kell kötniük, ha ugyanazokat az adókedvezményeket kívánják igénybe venni, mint a dán nyugdíjbiztosítókkal szerződött munkavállalók.

A tőkemozgás szabadsága (EK 56. cikke)

A nyugdíjbiztosítók dániai székhellyel való rendelkezésének előírása ahhoz, hogy a biztosítottak adókedvezményeket vehessenek igénybe, elriasztja a biztosítottakat attól, hogy más tagállamban székhellyel rendelkező biztosítókkal kössenek szerződést. Ezért a dán szabályozás korlátozza a biztosítók felé irányuló és a tőlük eredő tőkemozgás szabadságát.

Kényszerítő közérdekű okok

A dán kormány által hivatkozott szükséges adóellenőrzési hatékonyság nem indokolja a fenti szabadságokat gátló dán adólevonási szabályokat. A dán szabályozás ellentétes az arányosság elvével, mert a hatékony adóellenőrzés és az adóelkerülés meg-előzése a dán szabályoknál kevésbé korlátozó intézkedésekkel is biztosítható, így például az adóalanynak a levonási jog érvényesítéséhez szükséges okiratok bemutatására kötelezésével vagy a tagállamok adóhatóságai közötti együttműködéssel, a közvetlen adóztatás területén a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelvnek (1) megfelelően.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata elismeri: az adórendszer koherenciája azt feltételezi, hogy a másik tagállamba irányuló járulékfizetés esetén az adóköteles jövedelem csökkentésének jogát biztosítani kívánó tagállam kivethesse az adót a biztosító által kifizetendő összegre.

Így tehát a koherenciának egyazon adóalany esetében kell létrejönnie, és közvetlen kapcsolatnak kell lennie a járulék levonásának joga és a kapott összeg adóztatása között.

A Bizottság véleménye szerint a be- és kifizetések esetén a belföldi és a külföldi biztosítások adózási szempontból nem állnak arányban egymással, mert a hazai nyugdíjbiztosításoknál a befizetés az adóköteles jövedelemből levonható vagy adójóváírás vehető igénybe, de a kifizetés adóalapot képez, miközben a külföldi biztosításoknál nincs levonási jog, de a kifizetés sem adóköteles.

A belföldi nyugdíjbiztosítók biztosításainak adókedvezménye a befizetett járulék adómentességét jelenti. Ennek az adómentességnek a következtében a belföldi nyugdíjbiztosítók biztosításai rendkívül vonzóak, még ha az általuk kifizetendő összegek adókötelesek is. A külföldi nyugdíjbiztosítások esetében az adózási szempontból meglévő arányosság egyáltalán nem ellensúlyozza ennek az adókedvezménynek a hiányát.

A Dán Királyságnak el kell fogadnia, hogy a más tagállamokban működő nyugdíjbiztosítók biztosításainak ugyanazokban az adókedvezményekben kell részesülniük, mint a belföldi biztosításoknak. Az adórendszer koherenciájának kérdése csak azokban az esetekben merülhet fel, amikor Dániának nincs joga a biztosítók által kifizetett összegek adóztatására. A Dániában lakóhellyel rendelkező biztosítottak részére történt kifizetéseket Dánia attól függetlenül adóztathatja, hogy a biztosító Dániában vagy máshol rendelkezik székhellyel. Dánia e jogát csak akkor veszti el, ha a biztosított más államba helyezi át lakóhelyét.

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy Dániában az adórendszer szükséges koherenciája nem érvényesül, mert Dánia számos állammal kötött a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezményt, melyek miatt az adórendszer koherenciája egyazon adóalany esetében a megfizetett járulékok adóalapból levonása és a kifizetett összegek adóztatása közötti közvetlen kapcsolatként nem érvényesül.

Az OECD modelljén alapuló kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények garantálják, hogy a biztosítottnak kifizetett járadék ne legyen egyszerre a biztosított lakóhelye és a nyugdíjbiztosító székhelye szerinti államban is adóköteles. E szerződések szerint a nyugdíjbiztosító által kifizetett összeg csak a kedvezményezett lakóhelye szerinti államban adóköteles. Ezek az egyezmények azt is magukban foglalják, hogy Dánia az országban működő biztosítók által kifizetett összegek adóztatásának jogáról lemond. Mégpedig függetlenül attól, hogy a befizetésekre járt-e adóalap-csökkentési jog vagy sem. Fordítva: a Dániában lakóhellyel rendelkező biztosítottak részére történő kifizetésekre Dánia vethet ki adót, akkor is, ha a járulékokat az egyezményben részes más államban fizették be.

A kettős adóztatás elkerülésére irányuló más egyezmények akként rendelkeznek, hogy az adóalany adóköteles jövedelméből levonhatja a külföldi nyugdíjbiztosítónak fizetett járulékot. Tehát az ezen országok egyikéből Dániába települő személyek továbbra is a származási országukban fizethetik a biztosítási díjat és levonhatják azt a Dániában adóköteles jövedelmükből. Ezen egyezmények levonási jogra vonatkozó szabályai tanúsítják, hogy a külföldre fizetett járulékokra levonást lehetővé nem tevő dán szabályozás nem koherens.

(1)  HL L 336., 15. o.