—

az EUMSZ 263. cikk alapján a felperesekre vonatkozó részében semmisítse meg az ESZA-ba fizetendő 2023. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2023. május 2-i SRB/ES/2023/23. sz. határozatot;

—

az EUMSZ 277. cikk alapján állapítsa meg, hogy az ESZM-rendelet (1), a végrehajtási rendelet (2) és a felhatalmazáson alapuló rendelet (3) alábbi rendelkezései nem alkalmazhatóak:

—

az ESZM-rendelet 69. cikkének (1) bekezdése, 69. cikkének (2) bekezdése, 70. cikkének (1) bekezdése és 70. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja;

—

a felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése, 5., 6., 7. és 20. cikke, valamint I. melléklete;

—

a végrehajtási rendelet 4. cikke;

—

az alperest kötelezze valamennyi költség viselésére.

1.

Az első jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul, amennyiben az Egységes Szanálási Alapba (ESZA) fizetendő előzetes hozzájárulások kiszámításának az ESZM-rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt részletes szabályai nem tükrözik sem az intézmények valós méretét, sem a valós kockázatukat, ami ahhoz vezet, hogy azokat ugyanúgy kezelik, mint más, de eltérő jellemzőkkel rendelkező intézményeket.

2.

A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul, amennyiben az ESZA-ba fizetendő előzetes hozzájárulásoknak az ESZM-rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt mechanizmusa olyan értékelésen alapul, amely mesterségesen súlyosbítja a nagy méretű francia intézmények kockázati profilját, ezáltal olyan hozzájárulási összeget eredményez, amely az ezen intézmények által előidézett tényleges kockázathoz képest aránytalanul magas.

3.

A harmadik jogalap a jogbiztonság elvének megsértésén alapul, amennyiben az előzetes hozzájárulások összegének az ESZM-rendelet, a felhatalmazáson alapuló rendelet és a végrehajtási rendelet által előírt kiszámítása nem teszi lehetővé a bankok számára, hogy kellő pontossággal előre lássák és ellenőrizzék a rájuk kivetett hozzájárulás összegét.

4.

A negyedik jogalap a megfelelő ügyintézés elvének – ideértve az indokolási kötelezettséget is – megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat nem vette megfelelően figyelembe az összes kockázati mutatót. Ezenkívül jogellenes az ESZT számára biztosított azon lehetőség, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 20. cikkének megfelelően figyelembe veszi-e ezeket a kritériumokat, vagy sem.

5.

Az ötödik jogalap a kiigazítási együttható meghatározását érintő téves jogalkalmazáson alapul. A felperesek téves jogalkalmazásra hivatkoznak, mivel az ESZT, amely az ESZM-rendelet több rendelkezésének téves értelmezésére támaszkodott, az ESZM-rendelet 70. cikkében előírt végső célszint 12,5 %-os felső határát meghaladó éves célszintet állapított meg. A felperesek mindenesetre úgy vélik, hogy e rendelkezések eredendően hibásak.

6.

A hatodik jogalap a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások (a továbbiakban: VFK-k) alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul. A felperesek téves jogalkalmazásra hivatkoznak, mivel az ESZT a VFK-k igénybevételére vonatkozó rendelkezések téves értelmezésére támaszkodik egyrészt annak érdekében, hogy a VFK-k arányát az előzetes hozzájárulások 30 %-át kitevő felső határ alá szorítsa anélkül, hogy erre hatáskörrel rendelkezne, másrészt pedig annak érdekében, hogy a garancia típusát kizárólag a készpénzre korlátozza, megfosztva ezáltal e rendelkezéseket a hatékony érvényesülésüktől.

7.

A hetedik jogalap a nyilvánvaló értékelési hibán alapul. A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy a prociklikussági és a likviditási kockázatok, amelyekre az ESZT a VFK-k korlátozása érdekében hivatkozik, megalapozatlanok, figyelembe véve többek között a VFK-k sajátos jellemzőit és az alkalmazásuk körülményeit.

8.

A nyolcadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A felperesek úgy érvelnek, hogy a megtámadott határozat nem jelöli meg pontosan és részletesen, hogy mennyiben szükséges egyrészt a VFK-k igénybevételének felső határát 22,5 %–ban megállapítani, másrészt pedig biztosítékként csak készpénzt elfogadni.