—

nem vette kellőképpen figyelembe azon sajátos körülményeket, amelyek abból erednek, hogy az ABN AMRO hogyan alakította ki az értékpapírosítási ügyleteit;

—

a 806/2014 rendelet 70. cikkét a rendelet szövegével, céljaival és összefüggéseivel ellentétesen értelmezi, amikor nem csupán az AAHG tényleges kötelezettségeit veszi bele a számítási alapba;

—

tévesen és indokolatlanul alkalmazza a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének 11. pontjában szereplő „összes kötelezettség” fogalommeghatározást az ESZT-hozzájárulás rögzített részének meghatározására, noha e fogalommeghatározás csak a kockázattal korrigált hozzájárulásokra vonatkozik, és

—

a 806/2014 rendeletet és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletet azok céljaival ellentétesen alkalmazza, ami indokolatlan és megmagyarázhatatlan kétszeres fizetéshez vezet.

—

Az ESZT a jogszabállyal ellentétben az AAHG-t illetően de facto visszavonja a 2016–2022-es évekre vonatkozó korábbi hivatalos hozzájárulási határozatokat.

—

Az ESZT – a 2023-as év vonatkozásában is – eltér az AAHG hozzájárulásainak meghatározása tekintetében régóta fennálló állandó gyakorlattól, valamint az ESZT és a De Nederlandsche Bank N. V. (a továbbiakban: DNB) által az ABN AMRO-ban évek óta keltett – az ESZT-vel és a DNB-vel folytatott levelezésből, valamint a 2016–2022-es évekre vonatkozó hivatalos hozzájárulási határozatokból eredő – várakozásoktól.

—

Az ABN AMRO a benne keltett bizalomnak megfelelően járt el. Ez megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy az értékpapírosítási ügyleteket a mérlegben máshol tüntesse fel, megszüntetve vagy korábban leépítve azokat, ezáltal kiküszöbölve az AAHG mérlegében szereplő korrekciós tételt és következésképpen az indokolatlan kettős elszámolást is.

—

Az ABN AMRO-nak – az AAHG nevében – jelentősen túl magas szinten megállapított összeget kellett fizetnie az ESZT-nek.

—

A megtámadott határozatnak az ABN AMRO-ra gyakorolt negatív következményei aránytalanok az ESZT által követett célhoz képest.