1.

A jelen fellebbezés a Törvényszék 2023. július 12‑i ítélete ( 2 ) ellen irányul, amely elutasította a földrajzi árujelzőként való oltalom (a továbbiakban: OFJ) iránti három kérelmet elutasító (EU) 2021/1879 végrehajtási határozat ( 3 ) hatályon kívül helyezésére benyújtott keresetet.

2.

Az Európai Unió fejlett rendszerrel rendelkezik a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek bejegyzett elnevezéseinek oltalmára. ( 4 ) E rendszert 2024. május 24‑től megerősítette, módosította és egységesítette az (EU) 2024/1143 rendelet ( 5 ), amely egy egyégesebb rendszert vezet be a borokra, a szeszes italokra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi árujelzőkre vonatkozóan és hatályon kívül helyezi az 1151/2012 rendeletet. Az új, 2024/1143 rendelet nem alkalmazandó a jelen jogvitára, a rendelkezései azonban gyakorlatilag megegyeznek az 1151/2012 rendeletnek a jelen ügyben felmerült kérdéseket érintő rendelkezéseivel.

3.

Az 1151/2012 rendelet az Unió egészére kiterjedő közös és központosított oltalmi rendszert hoz létre, úgy az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (a továbbiakban: OEM), mint az OFJ‑k tekintetében.

4.

Az OFJ oltalom iránti kérelmek feldolgozása összetett közigazgatási eljárás keretében, a nemzeti hatóságok és az Európai Bizottság közreműködésével történik.

5.

A Bíróság mindezidáig főként az eljárás „nemzeti” szakaszára vonatkozó jogvitákkal foglalkozott. A jelen fellebbezés a Bíróság számára lehetővé teszi annak elemzését, hogy a Bizottság az eljárás „európai” szakaszában mennyiben tagadhatja meg a francia hatóságok által már jóváhagyott OFJ‑k bejegyzését. ( 6 )

6.

Az (58) preambulumbekezdés kimondja:

„Annak érdekében, hogy az eredetmegjelölések, földrajzi jelzések és hagyományos különleges termékek bejegyzett elnevezései megfeleljenek az e rendeletben megállapított feltételeknek, célszerű, hogy az érintett tagállam nemzeti hatóságai megvizsgálják a kérelmeket a nemzeti felszólalási eljárást is magában foglaló minimális közös rendelkezések betartásával. Ezt követően a Bizottságnak is meg kell vizsgálnia a kérelmeket, hogy meggyőződjön egyrészt arról, hogy nem tartalmaznak nyilvánvaló hibákat, másrészt pedig arról, hogy mind az uniós jogot, mind a kérelmet benyújtó tagállamon kívüli felek érdekeit kellő mértékben figyelembe vették.”

7.

A 13. cikk („Oltalom”) értelmében:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

[…]

[…]

(3)   A tagállamok megteszik a szükséges igazgatási és jogi lépéseket az adott tagállamban előállított vagy forgalmazott termékekre vonatkozó, oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (1) bekezdésben említett jogszerűtlen használatának megelőzése és megszüntetése érdekében.

[…]”

8.

A 49. cikk („Elnevezések bejegyzése iránti kérelem”) így rendelkezik:

„(1)   Elnevezéseknek a 48. cikkben említett minőségrendszerek keretében való bejegyzése iránti kérelmet kizárólag olyan csoportosulások nyújthatnak be, amelyek a bejegyeztetni kívánt elnevezésű termékekkel dolgoznak.

[…]

(2)   Ha a II. cím szerinti rendszer keretében benyújtott kérelem egy adott tagállam földrajzi területére vonatkozik, vagy ha a III. cím szerinti rendszer keretében benyújtott kérelmet egy adott tagállamban székhellyel rendelkező csoportosulás nyújtja be, a kérelmet az adott tagállam hatóságaihoz kell benyújtani.

A tagállam a megfelelő eszközökkel megvizsgálja a kérelmet annak ellenőrzése céljából, hogy az indokolt-e és megfelel-e az adott rendszer feltételeinek.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett vizsgálat során a tagállam nemzeti felszólalási eljárást indít, ami biztosítja a kérelem megfelelő közzétételét, és ésszerű határidőt állapít meg, amelyen belül minden, jogos érdekkel rendelkező és a tagállam területén székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy felszólalással élhet a kérelemmel szemben.

A tagállam a II. címben meghatározott rendszer keretében beérkezett felszólalások elfogadhatóságáról a 10. cikk (1) bekezdésében említett kritériumok alapján, a III. címben meghatározott rendszer keretében beérkezett felszólalások elfogadhatóságáról pedig a 21. cikk (1) bekezdésében említett kritériumok alapján dönt.

(4)   Amennyiben a tagállam a beérkezett felszólalások vizsgálatát követően úgy ítéli meg, hogy az e rendeletben foglalt követelmények teljesültek, kedvező határozatot hozhat, és benyújthatja a Bizottsághoz a kérelmezési dokumentációt. Ilyen esetben értesíti a Bizottságot az olyan természetes vagy jogi személyektől érkezett elfogadható felszólalásokról, akik vagy amelyek a (3) bekezdésben említett közzététel időpontját megelőzően legalább öt évig folyamatosan jogszerűen forgalmazták a szóban forgó termékeket és használták az érintett elnevezéseket.

A tagállam gondoskodik a kedvező határozat közzétételéről, továbbá arról, hogy minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek ahhoz jogos érdeke fűződik, jogorvoslati lehetőséggel élhessen.

A tagállam biztosítja a kedvező határozat alapjául szolgáló termékleírás‑változat közzétételét, és elektronikus hozzáférést biztosít a termékleíráshoz.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi jelzések tekintetében a tagállamok gondoskodnak továbbá a termékleírás azon változatának közzétételéről, amelynek alapján a Bizottság az 50. cikk (2) bekezdése értelmében meghozza a határozatát.

(5)   Ha a II. cím szerinti rendszer keretében benyújtott kérelem egy harmadik ország földrajzi területére vonatkozik, vagy ha a III. cím szerinti rendszer keretében benyújtott kérelmet egy harmadik országban székhellyel rendelkező csoportosulás nyújtja be, a kérelmet – közvetlenül vagy az érintett harmadik ország hatóságain keresztül – a Bizottsághoz kell benyújtani.

[…]”

9.

Az 50. cikk („A Bizottság általi vizsgálat és a kifogásolás céljából történő közzététel”) kimondja:

„(1)   A Bizottság a megfelelő eszközökkel megvizsgálja, hogy a 49. cikk értelmében általa kézhez kapott kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek. E vizsgálat időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. Ezen időtartam túllépése esetén a Bizottság írásban értesíti a kérelmezőt a késedelem okáról.

A Bizottság legalább havonta közzéteszi a hozzá benyújtott bejegyzés iránti kérelmekben szereplő elnevezések listáját, valamint a benyújtásuk időpontját.

[…]”

10.

Az 52. cikk („A bejegyzésről szóló határozat”) meghatározza:

„(1)   Ha a Bizottság az 50. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően lefolytatott vizsgálatot követően rendelkezésére álló információk alapján úgy ítéli meg, hogy a bejegyzés feltételei nem teljesültek, végrehajtási jogi aktust fogad el a kérelem elutasítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 57. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Ha a Bizottsághoz az 51. cikk értelmében nem érkezik sem felszólalás, sem indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat, az 57. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alkalmazása nélkül végrehajtási jogi aktusokat fogad el az elnevezés bejegyzése céljából.

(3)   Ha a Bizottsághoz indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat érkezik, akkor az 51. cikk (3) bekezdésében említett szükséges konzultációkat követően, és azok eredményének figyelembevételével:

(4)   A bejegyzési aktusokat és az elutasítási határozatokat közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”

11.

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 4‑9. pontja ismerteti, és a következők szerint összefoglalhatók.

12.

A „Jambon sec de Corse”/„Jambon sec de Corse – Prisuttu”, a „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse – Lonzu” és a „Coppa de Corse”/„Coppa de Corse – Coppa di Corsica” elnevezéseket 2014. május 28‑án oltalom alatt álló eredetmegjelölésként bejegyezte három bizottsági végrehajtási rendelet. ( 7 )

13.

2015 decemberében a Consortium des Charcutiers Corses az 1151/2012 rendelet alapján hét, oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) történő bejegyzés iránti kérelmet nyújtott be a francia nemzeti hatóságokhoz. A hét kérelem a felperesek által használt következő elnevezésekre vonatkozott: „Jambon sec de l’Île de Beauté”, „Coppa de l’Île de Beauté”, „Lonzo de l’Île de Beauté”, „Saucisson sec de l’Île de Beauté”, „Pancetta de l’Île de Beauté”, „Figatelli de l’Île de Beauté” és „Bulagna de l’Île de Beauté”.

14.

2018. április 20‑án a ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation (mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter), valamint a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter) hét olyan rendeletet hozott, amelyek jóváhagyták a hét kapcsolódó termékleírást annak érdekében, hogy azokat jóváhagyás céljából továbbítsák a Bizottságnak.

15.

2018. június 27‑én a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt előterjesztett keresetekkel a „Jambon sec de Corse – Prisuttu”, a „Coppa de Corse – Coppa di Corsica” és a „Lonzo de Corse – Lonzu” OEM‑ek termékleírását kezelő szervezet ( 8 ) a „Jambon sec de l’Île de Beauté”, a „Coppa de l’Île de Beauté” és a „Lonzo de l’Île de Beauté” elnevezések jóváhagyásáról szóló 2018. április 20‑i rendeletek megsemmisítését kérte. E szervezet megítélése szerint az „Île de Beauté” kifejezés a „Korzika” kifejezést utánozza vagy félreérthetően utal rá, és ily módon e megjelöléseket a már OEM‑ként bejegyzett elnevezésekkel összetéveszthetővé teszi.

16.

2018. augusztus 17‑én a francia hatóságok továbbították a Bizottságnak a korzikai szalámik elnevezésének OFJ‑ként történő bejegyzése iránti hét kérelmet.

17.

Ami a „Jambon sec de l’Île de Beauté”, a „Lonzo de l’Île de Beauté” és a „Coppa de l’Île de Beauté” elnevezések OFJ‑ként történő bejegyzése iránti kérelmeket illeti, a Bizottság 2019. február 12‑én és 2020. november 24‑én levelet küldött a francia hatóságoknak, pontosítást kérve különösen ezen elnevezéseknek a bejegyzésre való esetleges alkalmatlansága vonatkozásában.

18.

A nemzeti hatóságok azt válaszolták, hogy álláspontjuk szerint a két termékcsoport (azaz a bejegyzett OEM‑ek és az OFJ‑ként való bejegyzés iránti kérelmek) egyértelműen eltérő termékekre vonatkozik, és az elnevezések kellően különbözőe.

19.

A Conseil d’État (államtanács) a [„Jambon sec de l’Île de Beauté” (OFJ) elnevezésre vonatkozó] 2019. december 19‑i ítéletével, valamint a [„Coppa de l’Île de Beauté” (OFJ), illetve a „Lonzo de l’Île de beauté” (OFJ) elnevezésre vonatkozó] 2020. február 13‑án hozott két ítéletével elutasította az OEM‑ek termékleírását kezelő szervezet három keresetét.

20.

A Conseil d’État (államtanács) különösen úgy ítélte meg, hogy „a felperesek megalapozatlanul állítják, hogy a megtámadott rendelet sérti az [1151/2012] rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának […] rendelkezéseit” (a Conseil d’État [államtanács] három ítéletének 5. pontja).”

21.

A korzikai szalámikra vonatkozó, hét OFJ bejegyzési kérelem vizsgálatát követően a Bizottság a 2021/1879 végrehajtási határozatban három elnevezés bejegyzését elutasította. A francia hatóságok által továbbított másik négy kérelmet viszont jóváhagyta. ( 9 )

22.

A Consortium des Charcutiers Corses és több tagja 2022. január 20‑án keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

23.

A Törvényszék 2023. július 12‑én elutasította a megsemmisítés iránti keresetet, és a felpereseket kötelezte a költségek viselésére.

24.

A felperesek a megsemmisítés céljából két jogalapra hivatkoztak, mégpedig arra, hogy: a) a Bizottság túllépte hatáskörét, és b) a nemzeti hatóságok és a Conseil d’État (államtanács) kellően bizonyították, hogy a három bejegyzés iránti kérelem megfelel az 1151/2012 rendelet 7. és 13. cikkének.

25.

Azok az indokok, amelyek alapján a Törvényszék elutasította a keresetet, a következőképpen foglalhatók össze:

26.

A Consortium des Charcutiers Corses és tagjai 2023. szeptember 19‑én benyújtották a jelen fellebbezést.

27.

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

28.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

29.

Fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők négy jogalapra hivatkoznak:

30.

A Bíróság az említett négy közül az első kettő jogalappal kapcsolatban tartotta szükségesnek indítvány ismertetését. A vizsgálatot a második jogalappal kezdem, amely álláspontom szerint az észszerűség szempontjából elsőbbséget élvez, mivel a Bizottság hatáskörét érinti, majd ezt követően a határozatának érdemi részét vizsgálom.

31.

A fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék megsértette az 1151/2012 rendelet 49. és 50. cikkében a nemzeti hatóságok és a Bizottság viszonyában az OFJ bejegyzési eljárásra előírt hatáskörmegosztást. ( 12 )

32.

A fellebbezők álláspontja szerint a Bizottság a bejegyzési eljárásban korlátozott mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és kizárólag a nemzeti hatóságok által továbbított OFJ iránti kérelem formai helyességének ellenőrzésére, valamint annak elemzésére van lehetősége, hogy e hatóságok az eljárás nemzeti szakaszában követtek‑e el nyilvánvaló hibát.

33.

A Bizottság vitatja ezen érvelést, és megerősíti a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott érvelés és megoldás helytállóságát.

34.

Az OFJ bejegyzése összetett közigazgatási eljárás keretében történik a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok és a Bizottság közreműködésével. Ezt emeli ki az 1151/2012 rendelet (58) preambulumbekezdése. ( 13 )

35.

Az OFJ-k bejegyzési eljárásának ( 14 ) első, nemzeti szakaszát az 1151/2012 rendelet 49. cikke szabályozza. E szakasz az OFJ bejegyzése iránti kérelemmel indul, amelyet az érintett termék előállítóinak csoportosulása nyújt be azon tagállam hatóságaihoz, amelynek földrajzi területén az előállítási terület található.

36.

A nemzeti hatóságnak a megfelelő eszközökkel meg kell vizsgálnia a kérelmet annak ellenőrzése céljából, hogy az indokolt‑e, és megfelel‑e az 1151/2012 rendelet érdemi feltételeinek. ( 15 ) A tagállamnak biztosítani kell a kérelem megfelelő közzétételét, valamint észszerű határidőt, amelyen belül minden, jogos érdekkel rendelkező és a tagállam területén lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy felszólalással élhet a kérelemmel szemben. ( 16 )

37.

A nemzeti hatóságok megvizsgálják a beérkezett felszólalásokat, és határoznak arról, hogy a kérelem megfelel‑e az 1151/2012 rendelet követelményeinek. Ha e vizsgálatuk eredménye pozitív, kedvező határozatot fogadnak el. E hatóságok kötelesek továbbá biztosítani a kedvező határozatuk alapjául szolgáló termékleírás közzétételét, és az ahhoz való elektronikus hozzáférést. ( 17 ) Ezen túlmenően a tagállam gondoskodik a kedvező határozat közzétételéről, továbbá arról, hogy minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek ahhoz jogos érdeke fűződik, jogorvoslati lehetőséggel élhessen. ( 18 )

38.

A nemzeti hatóság kedvező határozata esetén a nemzeti szakasz az OFJ bejegyzése iránti kérelem dokumentációjának és a beérkezett elfogadható felszólalásoknak ( 19 ) a Bizottsághoz való benyújtásával zárul.

39.

Az OFJ‑k bejegyzése iránt harmadik országokból származó kérelmek esetében észszerű módon nincs nemzeti szakasz. Az eljárás a Bizottság előtt zajlik, amelynél a teljes döntéshozatali jogkör összpontosul. ( 20 )

40.

Az OFJ bejegyzési eljárásában az 1151/2012 rendelet 50. cikke által szabályozott európai szakasz a nemzeti határozat kézhezvételét követően a Bizottság által végzett azon vizsgálattal kezdődik, hogy a kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az OFJ‑re vonatkozó feltételeknek.

41.

Ha e vizsgálat (amelynek időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot) eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy „a bejegyzés feltételei nem teljesültek”, elutasítja az OFJ bejegyzése iránti kérelmet. ( 21 ) Ha viszont elfogadja a kérelmet, a Hivatalos Lapban (HL) közzéteszi az egységes dokumentumot és a termékleírás közzétételére vonatkozó hivatkozást. ( 22 )

42.

A HL‑ben való közzétételt követően bármely tagállam vagy harmadik országok hatósága, valamint bármely olyan, harmadik országban székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, amelynek ahhoz jogos érdeke fűződik, felszólalást nyújthat be. A Bizottság továbbítja a felszólalást a kérelmet benyújtó tagállam hatósága részére, ( 23 ) és a felszólalás megerősítése esetén eljárás indul. ( 24 )

43.

Ha nem érkezik felszólalás (illetve indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat), a Bizottság az OFJ bejegyzéséről szóló határozatot hoz. A Bizottság ugyanígy jár el, ha az indokolással ellátott, elfogadható felszólalási nyilatkozat beérkezését követően az 1151/2012 rendelet 51. cikkének (3) bekezdésében említett konzultáció során megállapodás születik. Ha nem sikerül megállapodásra jutni, a Bizottság adott esetben végrehajtási jogi aktusokat fogad el az OFJ bejegyzése céljából. ( 25 )

44.

Mindenesetre az OFJ bejegyzési aktusokat és az elutasító határozatokat közzé kell tenni a HL‑ben. ( 26 )

45.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában már nyílt alkalom az említett összetett közigazgatási eljárás jellemzőinek körvonalazására. A bankunió keretében működő összetett eljárásoktól eltérően ( 27 ) (amelyek nemzeti szakasza csupán az előkészítése a döntési jogkört az uniós intézménynél vagy szervnél összpontosító európai szakasznak) az OFJ bejegyzési eljárás nemzeti szakaszának önálló létjogosultsága van, mivel a nemzeti hatóságok harmadik személyekre nézve joghatással bíró (és nem csupán előkészítő) határozatokat hoznak, amelyeket a nemzeti bíróságok felülvizsgálhatnak.

46.

A GAEC Jeanningros ítéletében ( 28 ) a Bíróság egységesítette az OFJ bejegyzési eljárások nemzeti szakaszára vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Különösen hangsúlyozta, hogy az adott tagállam hatóságai e nemzeti szakaszban különleges és önálló döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek.

47.

A Bíróság szerint „az 1151/2012 rendelet hatáskörmegosztási rendszert vezet be abban az értelemben, hogy a Bizottság csak akkor hozhat valamely elnevezés oltalom alatt álló földrajzi jelzésként történő bejegyzéséről szóló határozatot, ha az érintett tagállam erre irányuló kérelmet nyújtott be hozzá, és ilyen kérelmet csak akkor lehet benyújtani, ha e tagállam ellenőrizte, hogy az indokolt. E hatáskörmegosztási rendszer különösen azzal magyarázható, hogy az oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése előfeltételezi annak ellenőrzését, hogy bizonyos feltételek fennállnak, ami nagymértékben megköveteli az említett tagállamra jellemző olyan sajátos tényezők alapos ismeretét, amelyek vizsgálatára leginkább e tagállam illetékes hatóságai képesek.” ( 29 )

48.

Az említett ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti hatóság jogosult ellenőrizni az OFJ bejegyzési eljárását, amit többek között ( 30 ) az alábbi indokok alapoznak meg:

49.

Mivel ezen összetett eljárás nemzeti szakaszának ellenőrzésére a nemzeti hatóság jogosult, e hatóság határozatai nem pusztán a Bizottság későbbi határozatának előkészítő aktusai, hanem tartalmilag önállóak, és joghatásokat váltanak ki az OFJ‑t kérelmezők számára. Ezért a Bíróság elfogadja a nemzeti hatóságok OFJ bejegyzése tárgyában hozott határozatainak a nemzeti bíróságok általi felülvizsgálatát. ( 31 )

50.

A fellebbezők szerint az eljárás nemzeti szakaszának létjogosultsága olyan mértékig gyengíti annak európai szakaszát, hogy a Bizottságnak arra kellene szorítkoznia, hogy a nemzeti hatóság által benyújtott ügyirat teljességét és azt ellenőrizze, hogy e nemzeti hatóság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.

51.

E feltevésből kiindulva a fellebbezők azt állítják, hogy mivel a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem vette figyelembe, hogy az eljárás európai szakasza ilyen szűk mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottság számára, tévesen alkalmazta a jogot az 1151/2012 rendelet 49. és 50. cikkének értelmezése során.

52.

Ezzel szemben úgy vélem, hogy a Törvényszék semmilyen tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot.

53.

A Bizottság a nemzeti hatóságok által benyújtott kérelmeket megvizsgálja, „hogy meggyőződjön egyrészt arról, hogy nem tartalmaznak nyilvánvaló hibákat, másrészt pedig arról, hogy mind az uniós jogot, mind a kérelmet benyújtó tagállamon kívüli felek érdekeit kellő mértékben figyelembe vették.” ( 32 )

54.

Az 1151/2012 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése megerősíti, hogy a Bizottság „a megfelelő eszközökkel megvizsgálja, hogy a 49. cikk értelmében általa kézhez kapott kérelem megalapozott‑e, és megfelel‑e az adott rendszer feltételeinek.” E vizsgálat eredményeként a Bizottság elutasíthatja a kérelmet, ha „úgy ítéli meg, hogy a bejegyzés feltételei nem teljesültek” (a rendelet 52. cikkének (1) bekezdése).

55.

Bár az 1151/2012 rendelet nem határozza meg a „megfelelő eszközökkel” végzett vizsgálatot, e rendelet említett rendelkezéseiből világosan kitűnik, hogy e vizsgálat elvégzése során a Bizottságot nem köti a nemzeti hatóságok értékelése, és önálló mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A Törvényszék a megtámadott ítéletben (44. pont) ezt helyesen állapította meg.

56.

Az eljárás európai szakaszában a Bizottságnak három elemet kell ellenőriznie, amelyek mindegyike saját logikát követ:

57.

A Bizottság tehát először is jogosult felülvizsgálni a nemzeti hatóságok által az OFJ bejegyzési eljárás nemzeti szakaszában elkövetett nyilvánvaló hibákat. Ez észszerű, mivel e hatóságok e szakaszban érdemi határozathozatali jogkörrel rendelkeznek, a nemzeti bíróságok felülvizsgálata alatt.

58.

A Bíróság azon hivatkozása (a GAEC Jeanningros ítélet 25. pontjában), hogy a Bizottság „korlátozott vagy nem létező mérlegelési mozgástérrel” rendelkezik a termékleírás módosítására és az OFJ bejegyzésére irányuló eljárásokban, a Törvényszék helyes megállapítása szerint az eljárás nemzeti szakaszára vonatkozik. ( 34 ) A Bíróság más ítéleteiben szereplő érvelést is ebben az értelemben kell értelmezni. ( 35 )

59.

Ezen eljárások európai szakaszában azonban a Bizottság – amint azt a Törvényszék megállapítja – ( 36 ) önálló mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és nem köti a nemzeti hatóságok értékelése. A Bizottság a feltételek teljesülésének értékelése alapján engedélyezheti vagy elutasíthatja valamely OFJ bejegyzését.

60.

A Bizottság önálló döntéshozatali jogköre az eljárás európai szakaszában túlmutat a kérelem nemzeti feldolgozása során elkövetett formai és nyilvánvaló hibák ellenőrzésén. A Bizottságnak teljes körűen elemeznie kell a nemzeti hatóságok által jóváhagyott bejegyzési kérelmet annak ellenőrzése érdekében, hogy megfelel‑e az 1151/2012 rendelet követelményeinek.

61.

E teljes körű elemzés alapján dönthet úgy a Bizottság, hogy a nemzeti hatóságok által elfogadottól eltérő határozatot hoz. A jelen ügyben részben ez történt. ( 37 )

62.

A Bizottság jogköre a más tagállamokból származó érdekelt felek által az OFJ bejegyzésével szemben benyújtott nemzetközi felszólalások feldolgozására és elbírálására (az 1151/2012 rendelet 51. cikke) alátámasztja önálló jogkörét a bejegyzési kérelmek elbírálása tekintetében. ( 38 )

63.

Hasonlóképpen, az OFJ‑k tekintetében az 1151/2012 rendelet által bevezetett bejegyzési feltételek egységes alkalmazása megköveteli, hogy az eljárás európai szakaszában a Bizottság önálló jogkörrel rendelkezzen a tagállamok hatóságai által követendő egységes gyakorlat meghatározására. A Bizottság ezen önálló döntéshozatali jogköre hiányában az OFJ bejegyzési feltételek tagállamonként eltérő alkalmazásának jelentős kockázata állna fenn.

64.

Az eljárás európai szakasza nem rendelkezne önálló létjogosultsággal, ha a Bizottságnak követnie kellene a nemzeti hatóságok értékelését, és nem utasíthatná el az e hatóságok által jóváhagyott bejegyzési kérelmeket. Megszűnne az 1151/2012 rendelet által bevezetett OFJ bejegyzési eljárás valódi összetett eljárás jellege, ha annak európai szakaszát a Bizottság jogkörének drasztikus csökkentésével csorbítanák.

65.

Következésképpen a Törvényszékhez hasonlóan magam is úgy vélem, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik annak ellenőrzésére, hogy az OFJ bejegyzése iránt a nemzeti hatóságok által továbbított kérelem megfelel‑e az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseinek. Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

66.

A fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék jogellenesen kiegészítette az OFJ bejegyzésének az 1151/2012 rendelet 5., 6. és 7. cikkében meghatározott feltételeit azon követelménnyel, hogy az OFJ‑ként való bejegyzési kérelemben foglalt elnevezés nem sértheti az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott félrevezető utalással szembeni védelmet.

67.

A fellebbezők értelmezése szerint a megtámadott ítélet (29. és 30. pontja) helyesen állapítja meg, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke nem a bejegyzésre, hanem a bejegyzett elnevezések oltalmának terjedelmére vonatkozik, ennélfogva „önmagában nem képezheti a bejegyzés iránti kérelem elutasításának jogalapját.”

68.

A Törvényszék azonban eltért e megállapítástól, és a megtámadott ítélet 32‑40. pontjában több tekintetben tévesen alkalmazta a jogot:

69.

A Bizottság vitatja ezen érveket, és az 1151/2012 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának együttes alkalmazását támogatja, amelyet a Törvényszék is jóváhagyott. Az együttes alkalmazásra első alkalommal kerül sor, tekintettel a vitatott OFJ‑k bejegyzése iránti kérelmekkel kapcsolatban előállt helyzet sajátosságaira.

70.

A Bizottság által említett helyzet sajátossága olyan tények sorozatából fakad, amelyre fontos emlékeztetni:

71.

Helyesnek tűnik számomra a Bizottság érvelése, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítéletben jóváhagyott, és nem osztom a fellebbezők által az első jogalapjuk alátámasztására felhozott érveket.

72.

Az 1151/2012 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az OFJ‑nek meg kell felelnie a legalább a következőket tartalmazó termékleírásnak: „az eredetmegjelölésként vagy földrajzi jelzésként oltalomban részesítendő elnevezés a kereskedelmi vagy köznyelvben használatos formájában, kizárólag olyan nyelven, amelyet a meghatározott földrajzi területen az adott termék megnevezésére hagyományosan használtak vagy használnak.”

73.

Már kifejtettem, hogy az OFJ bejegyzési eljárásának európai szakaszában a Bizottság feladata, hogy elutasítsa a kérelmet, ha a szükséges feltételek nem teljesülnek. E feltételek egyike az, hogy a termékleírásnak tartalmaznia kell a terméknek a kereskedelemben jogszerűen használható elnevezését.

74.

Az elnevezés használata jogellenes, ha sérti a félrevezető utalással szemben az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában biztosított védelmet. E rendelkezés szerint „a bejegyzett elnevezések […] [oltalmat élveznek] bármilyen visszaélés[sel], utánzás[sal] vagy félrevezető utalás[sal szemben], még abban az esetben is, ha a termékek vagy szolgáltatások tényleges származása fel van tüntetve […]”.

75.

Amint arra a megtámadott ítélet (a 36. és 37. pontjában) helyesen rámutat, valamely OFJ annak ellenére történő bejegyzése, hogy az félrevezetően egy már bejegyzett OEM‑re utal, megfosztaná hatékony érvényesülésétől az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában biztosított oltalmat. Ha ezen elnevezést OFJ‑ként bejegyzik, az OEM‑ként korábban bejegyzett megjelölés már nem élvezheti az említett rendelkezésben előírt oltalmat. Tehát az OFJ bejegyzése iránti kérelem termékleírása nem tartalmazhat olyan elnevezést, amely félrevezetően utal a korábban bejegyzett OEM elnevezésére.

76.

A fellebbezők előadják, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke megsértésének ellenőrzése a nemzeti hatóságok feladata, és nem a Bizottságé. Nem értek egyet ezen érveléssel, mivel álláspontom szerint:

77.

A Bíróság szerint „az OEM‑ek és az OFJ‑k védelmi rendszere lényegében arra irányul, hogy – annak érdekében, hogy a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket vállaló mezőgazdasági termelőket az erőfeszítésükért cserébe magasabb jövedelemhez juttathassa, és azok megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a termékek minőségének köszönhető hírnevét jogellenesen kihasználják – a fogyasztók számára biztosítsák, hogy a bejegyzett elnevezéssel ellátott mezőgazdasági termékek meghatározott földrajzi területről való származásuknál fogva egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és így földrajzi származásuknak köszönhetően minőségi garanciát nyújtanak.” ( 43 )

78.

Az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a félrevezető utalásra vonatkozó tilalom célja annak megakadályozása, hogy más termelők jogellenesen kihasználják a már bejegyzett OEM‑ek és OFJ‑k hírnevét.

79.

A Bíróság szerint a félrevezető utalás fogalma „olyan helyzetet takar, amikor valamely termék megjelölésére használt megjelölés magában foglalja az oltalom alatt álló földrajzi jelzés vagy OEM egy részét, oly módon, hogy a fogyasztónak a termék neve láttán az ezen árujelzővel vagy megjelöléssel ellátott termék képe jut az eszébe referenciaképként.” ( 44 ) Lényeges, hogy a fogyasztó kellően közvetlen és egyértelmű kapcsolatot teremtsen a szóban forgó termék megjelölésére használt kifejezés és az OFJ között.

80.

A „félrevezető utalás” fogalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat ( 45 ) főként a védjegyekkel, illetve az OEM és OFJ oltalom alá tartozó elnevezésekkel kapcsolatos előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megválaszolása nyomán szilárdult meg. Kevesebb azonban a Törvényszék ítéletei ellen benyújtott fellebbezéseket elbíráló olyan határozat, amely értelmezi (és alkalmazza) e fogalmat.

81.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy új megkülönböztető jelzés (adott esetben az OEM vagy OFJ iránti kérelem) már oltalom alatt álló elnevezésre való utalása tekintetében a Törvényszék által tett elfogadó vagy elutasító megállapítások „ténybeli jellegűek” és főszabály szerint nem kifogásolhatók a fellebbezésben. ( 46 )

82.

Ennek alapján nem fogadható el a fellebbezők kritikája, miszerint a Törvényszék megerősítette a Bizottság azon feltevését, hogy a jelen ügyben félrevezető utalásról van szó. Ez ugyanis olyan ténykérdés, amelyben a Törvényszék mondja ki a végső szót, és fellebbezés keretében nem felülvizsgálható.

83.

Ha a Bíróság arra jut, hogy az e részletre vonatkozó érvelés fellebbezés útján felülvizsgálható, akkor egyetértek a Törvényszék azon megállapításával, hogy fennállt a megtámadott határozat alapjául szolgáló félrevezető utalás.

84.

A kereskedelemben 2015 óta használt, vitatott elnevezések az OEM‑ekével azonos földrajzi területre (Korzika szigetére) vonatkoznak. Az „Île de Beauté” szószerkezet olyan bevett kifejezés, amely a francia fogyasztó számára Korzika szigetét jelöli. ( 47 ) Bár nincs szó teljesen vagy részben azonos alakú elnevezésekről, ( 48 ) rokon értelműség áll fenn, és nem kizárható a félrevezető utalás, amelynek nem feltétele a hangzásbeli hasonlóság.

85.

Az OFJ‑ként bejegyeztetni kívánt elnevezést viselő termékek és a már oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező termékek közötti minőségbeli különbségeket a címkén nem emelik ki, és azok csak a különösen tájékozott vásárlóközönség számára ismertek. E különbségek az OFJ‑k alá tartozó termékek gyengébb minőségére és a termőterülettel való gyengébb kapcsolatra utalnak. ( 49 ) Objektív tanulmányok és felmérések hiányában a fogyasztók megítélése nem elegendő a kérelmezett OFJ‑knek a bejegyzett OEM‑ekhez képest megkülönböztető önállósága megerősítéséhez. ( 50 )

86.

Végezetül a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet megakadályozza a különböző típusú elnevezések együttes fennállását hasonló áruk vonatkozásában, ugyanazon a területen.

87.

Bár a Törvényszék a megtámadott ítéletben kifejezetten ezen érvről nem határozott, ugyanakkor elemezte az OEM‑ek és OFJ‑k együttes fennállásának ( 51 ) eseteit, és véleményem szerint semmilyen tekintetben nem alkalmazta tévesen a jogot az e kérdéssel kapcsolatos érvelésében. A fellebbezők által az OEM és az OFJ együttes fennállása vonatkozásában említett példákat egyrészt azóta már hatályon kívül helyezett szabályok alapján (a „Corse/Vin de Corse” OEM és az „Île de Beauté” OFJ), másrészt a földrajzi jelzések uniós oltalomrendszerének hatálybalépése előtt fogadták el (az „Aceto balsamico tradizionale di Modena” OEM és az „Aceto Balsamico di Modena” OFJ).

88.

Az 1151/2012 rendelet rendszere alapján főszabály szerint ki kell zárni két hasonló elnevezés együttes fennállását ugyanazon termékek és ugyanazon terület vonatkozásában, mivel az említett rendelet által a korábbi OEM számára nyújtott oltalmat a későbbi OFJ gyengítené, csorbítva annak hírnevét.

89.

Összefoglalva, az első jogalapot szintén el kell utasítani.

90.

Mivel a jelen indítvány csak két fellebbezési jogalapot érint és a többi jogalapra nem tér ki, nem tudok határozni arról, hogy a fellebbezőket kell‑e kötelezni a költségek viselésére.

91.

Tehát azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a Törvényszék 2023. július 12‑iCunsorziu di i Salamaghji Corsi – Consortium des Charcutiers Corses és társai kontra Bizottság (T‑34/22, EU:T:2023:386) ítéletével szemben felhozott első és második fellebbezési jogalapot.