This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62023CC0369
Opinion of Advocate General Ćapeta delivered on 11 July 2024.###
T. Ćapeta főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2024. július 11.
T. Ćapeta főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2024. július 11.
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2024:612
- Date of document:
- 11/07/2024
- Form:
- Főtanácsnoki indítvány
- Advocate General:
- Ćapeta
Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. július 11.(1)
C‑369/23. sz. ügy
Vivacom Bulgaria EAD
kontra
Varhoven administrativen sad,
Natsionalna agentsia za prihodite
(a Varhoven administrativen sad [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – A tagállam felelőssége a végső fokon eljáró nemzeti bíróságnak betudható uniós jogsértésekből eredő, magánszemélyeknek okozott kárért – A végső fokon eljáró bíróság hatáskörét előíró, az uniós jog e bíróságnak betudható megsértésén alapuló keresetek elbírálására vonatkozó nemzeti szabályok – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony bírói jogvédelem – Független és pártatlan bíróság – A pártatlanság objektív vizsgálata”
I. Bevezetés
1. A pártatlanság a bíróságok egyik meghatározó jellemzője. Már Kr. e. 399‑ben Szókratész a következőket állapította meg: „egy bírónak négy dolgot kell csinálnia: udvariasan hallgatni, bölcsen válaszolni, józanul mérlegelni, pártatlanul dönteni.”(2)
2. Pártatlan‑e az a bíróság, amelyet arra kérnek, hogy az uniós jog általa történő megsértéséről határozzon?
3. Ez a kérdés a jelen ügyben azzal kapcsolatban merül fel, hogy egy társaság az uniós jog nemzeti másodfokú bíróság általi téves értelmezése miatt kártérítési keresetet nyújtott be.
II. Az alapügy tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
4. A Vivacom Bulgaria EAD (a továbbiakban: Vivacom) távközlési szolgáltatásokat nyújtó bolgár társaság.
5. 2007‑ben és 2008‑ban számlákat állított ki két romániai társaság részére távközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó feltöltőkártyák és utalványok értékesítésére vonatkozó szerződések alapján 0% mértékű hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) feltüntetése mellett.
6. Adóellenőrzés során a Natsionalna agentsia za prihodite (nemzeti központi adóhatóság, Bulgária; a továbbiakban: NAP) úgy ítélte meg, hogy nem bizonyítható, hogy az említett kártyákat és utalványokat az említett román társaságokat képviselő személyek átvették volna. A NAP tehát az ügyleteket olyan szolgáltatásnyújtásnak tekintette, amelynek teljesítési helye a héairányelvet(3) átültető nemzeti szabályozással összhangban Bulgáriában volt, ahol a Vivacom tevékenységét folytatta.
7. Következésképpen, 2012. június 20‑án a NAP adómegállapítási határozatot hozott a Vivacommal szemben, amellyel összesen 760 183,15 bolgár leva (BGN) (mintegy 388 485 euró) összegű további héatartozást állapított meg.
8. A Vivacom kifizette az előírt összeget, és közigazgatási hatósági felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a határozat ellen, amely sikertelen volt.
9. A Vivacom ezt követően keresetet indított a határozat ellen az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária; a továbbiakban: ASSG) előtt, amelyet részben elutasítottak. E bíróság szerint a Vivacomnak azért kell héát fizetnie, mert az érintett ügyletek termékértékesítésnek minősültek, de mivel a kártyák és az utalványok nem hagyták el a Vivacom raktárát, a teljesítésre Bulgária területén került sor.
10. A Vivacom fellebbezést nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária; a továbbiakban: VAS). 2014. december 16‑i ítéletével ez a bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) különösen az ASSG (szófiai közigazgatási bíróság) azon megállapításaival értett egyet, hogy az ügylet termékértékesítésnek minősül, és megállapította, hogy a vonatkozó nemzeti szabályokat megfelelően alkalmazták. Mivel a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a végső fokon eljáró bíróság, ítélete jogerős volt.
11. Ezt követően a Vivacom 2019. december 12‑én az uniós jogban kialakított állami felelősségen alapuló kártérítési keresetet indított a NAP és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) ellen az ASSG (szófiai közigazgatási bíróság) előtt. A Vivacom azt állította, hogy a NAP és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) tévesen alkalmazta a héairányelvnek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában értelmezett vonatkozó rendelkezéseit.
12. 2022. április 18‑i ítéletével az ASSG (szófiai közigazgatási bíróság) a Vivacom keresetét elutasította. E bíróság különösen azt állapította meg, hogy a NAP vagy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) részéről nem került sor az uniós jog kellően súlyos megsértésére.
13. E tekintetben az ASSG (szófiai közigazgatási bíróság) megállapította, hogy a NAP megfelelően alkalmazta a vonatkozó jogot. E bíróság megállapította továbbá, hogy bár a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) tévesen minősítette az ügyleteket szolgáltatásnyújtás helyett termékértékesítésnek, e szolgáltatások helyes jogi minősítése nem vezetett volna más eredményre, mivel nem teljesültek a héafizetési kötelezettség alóli mentesülés feltételei, a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pedig helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nincs alapja a Bíróság Vivacom által hivatkozott ítélkezési gyakorlatának az alkalmazására.
14. A Vivacom fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a VAS‑hoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság. A Vivacom többek között azzal érvel, hogy az a körülmény, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a jogvitában részt vevő fél és e jogvitában végső fokon eljáró bíróság is egyúttal, nem felel meg a független és pártatlan bíróság előtti tisztességes eljárás követelményének, még ha e bírósági tanács nem egyezik is meg az adóügyi jogvitát jogerősen eldöntő bírósági tanáccsal.
15. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a hatáskörére vonatkozó kérdést az ügy érdemi vizsgálata előtt a Bíróság elé kell terjeszteni.
16. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a bolgár jogszabályok szerint(4) a VAS‑nak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) betudható uniós jogsértésekre alapított kártérítési keresetek a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartoznak. Főszabály szerint a közigazgatási eljárásokat a bíróságok két fokon bírálják el. A VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a végső fokon eljáró bíróság, ezért az ilyen kártérítési kereseteket végső fokon a VAS‑nak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) kell megvizsgálnia.
17. E bíróság ezért arra keresi a választ, hogy azok a nemzeti jogszabályok, amelyek lehetővé teszik ugyanazon bíróság számára, hogy ugyanabban az ügyben egyszerre legyen bíró és alperes, megfelelnek‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése – az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony bírói jogvédelemre vonatkozó – és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke második bekezdése – független és pártatlan bíróságra vonatkozó – követelményeinek.
18. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a Vivacom semmi konkrétummal nem szolgál olyan körülményekkel kapcsolatban, amelyek megkérdőjeleznék a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) eljáró bírósági tanácsa bíráinak szubjektív pártatlanságát, hanem úgy véli, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) alperesi minősége miatt elfogult, és hogy önmagában az a körülmény, hogy a VAS‑sal (legfelsőbb közigazgatási bíróság) szembeni keresetet végső fokon ugyanez a bíróság tárgyalja, még ha teljesen más ítélkező testület is, elegendő ahhoz, hogy komoly kétségeket alapozzon meg e bíróság egyes ítélkező testületeinek függetlenségével és pártatlanságával kapcsolatban. Ugyanez a bíróság megjegyzi továbbá, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az emberi jogok európai egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából nem szűrhető le végleges válasz arra a kérdésre, hogy egy adott bíróság megvizsgálhat‑e egy olyan keresetet, amelynek ő maga az alperese.(5)
19. E körülmények között a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével a [ZODOV] (az állami és önkormányzati kárfelelősségéről szóló törvény) 2c. cikke (1) bekezdésének – az [APK] (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv) 203. cikkének (3) bekezdésével és 128. cikke (1) bekezdésének 6. pontjával összefüggésben értelmezett – 1. pontjához hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az uniós jog [VAS] (legfelsőbb közigazgatási bíróság) általi megsértésével okozott kár megtérítése iránti keresetet, amelynek esetében a [VAS] (legfelsőbb közigazgatási bíróság) az alperes, végső fokon e bíróságnak kell megvizsgálnia?”
20. A Bírósághoz a Vivacom Bulgaria, a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság), a bolgár kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
III. Elemezés
A. A jelen ügy által felvetett kérdés
21. A Bíróság a mérföldkőnek számító Köbler-ítéletében(6) kimondta, hogy azon elv, amely szerint a tagállam felelős az uniós jog neki betudható megsértésével magánszemélyeknek okozott károkért, akkor is alkalmazandó, ha a jogsértés végső fokon ítélkező bíróság határozatából ered (a továbbiakban: Köbler-felelősség).(7)
22. Az említett ítéletben egyes tagállamok azon érveire válaszolva, amelyek szerint az államot a végső fokon ítélkező nemzeti bíróság határozatáért terhelő felelősség elvének alkalmazását a hatáskörrel rendelkező bíróság kijelölésének nehézsége eleve kizárja,(8) a Bíróság kifejtette, hogy „[e]zen elv alkalmazását nem lehet elvitatni a hatáskörrel rendelkező bíróság hiányára való hivatkozással”.(9)
23. A Bíróság az eljárási autonómia elvével összhangban a tagállamokra bízta, hogy biztosítsák azon eljárási szabályokat, amelyek alapján az egyének a Köbler felelősség megállapítása iránti kereseteket indíthatnak a bíróságok előtt, emlékeztetve arra, hogy e szabályoknak meg kell felelniük a hatékony bírói jogvédelem követelményének.(10)
24. A jelen ügy megkérdőjelezi, hogy a tagállamok által a Köbler felelősségre tekintettel hozott ilyen szabályok összeegyeztethetők a hatékony bírói jogvédelem követelményével.
25. E követelmény, amely az uniós jog általános elve,(11) mind az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, mind pedig a Charta 47. cikkében szerepel, amely rendelkezések értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kérte.
26. A hatékony bírói jogvédelem elve az uniós jogban való alkalmazása során azonos tartalommal rendelkezik.(12) Ezen elv többek között megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló, jelen ügyhöz hasonló jog megsértésére alapított kereset tárgyában eljáró bíróság független és pártatlan legyen.(13)
27. Az ítélkezési gyakorlat alapján a Bíróság elismerte, hogy a bírói függetlenség két szempontot foglal magában: külső és belső szempontot. A külső szempont azt követeli meg, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja. A belső – bírói pártatlanságnak is nevezett –szempont arra vonatkozik, hogy a határozatot hozó bíró egyenlő távolságot tartson a jogvita ellenérdekű feleitől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön.(14)
28. A jelen ügy által felvetett kérdés a pártatlanság követelményét érinti, mivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az alkalmazandó bolgár szabályozás biztosítja‑e, hogy a VAS‑nak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) – alperesi pozíciójára tekintettel – a jog alkalmazásán kívül ne fűződjön más érdeke a kártérítési kereset kimeneteléhez. Röviden szólva, egy ilyen helyzet ellentétes lehet a nemo iudex in causa sua elvével, amely szerint senki sem lehet bíró a saját ügyében.
29. Sem a Köbler ítélet, sem a későbbi ítélkezési gyakorlat(15) nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.
30. A pártatlansággal kapcsolatos potenciális problémát a jogtudósok elismerték.(16) Mindazonáltal – kevés kivétellel –(17) e problémával részletesen nem foglalkoztak.
31. A jelen ügy által felvetett pártatlansági kérdéssel kapcsolatos álláspontom kifejtése előtt áttekintem a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatát, amely bizonyos mértékben releváns lehet.
B. Az ítélkezési gyakorlat áttekintése
1. A Bíróság ítélkezési gyakorlata
32. Az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság az EJEB ítélkezési gyakorlatára hivatkozva elfogadta, hogy a pártatlanságnak való megfelelés kétféleképpen vizsgálható. A szubjektív megközelítés a bíró személyes meggyőződését és magatartását veszi figyelembe, míg az objektív megközelítés arra keresi a választ, hogy a bíró személyes magatartásától függetlenül bizonyos ellenőrizhető tények alapján megkérdőjelezhető‑e a pártatlansága. A pártatlanság objektív megközelítés alapján történő vizsgálata során még a látszat is jelentőséggel bírhat.(18)
33. A Bíróság a pártatlanság követelményével a bíróságokkal és más szervekkel kapcsolatban foglalkozott.(19) Az ítélkezési gyakorlatnak három fő iránya lehet érdekes a jelen ügy szempontjából. Mindazonáltal ezen ügyek egyike sem foglalkozott a jelen ügy konkrét helyzetével.
34. Először is, létezik az EUMSZ 267. cikk szerinti „tagállami bíróság” fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlat, amelyben a Bíróság azt értékelte, hogy a kérdést előterjesztő szerv a szóban forgó érdekek szempontjából harmadik félnek minősül‑e. A pártatlanságnak ezt a vizsgálatát azonban a bírósági és a közigazgatási feladatok megkülönböztetése céljából folytatták le,(20) ami nem felel meg a jelen ügynek. Kétségtelen, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) bíróságnak minősül; az egyetlen kérdés az, hogy a jelen ügyhöz hasonló helyzetben ez a bíróság kellően pártatlannak tekinthető‑e.
35. Másodszor, létezik a Bíróság és a Törvényszék pártatlanságára olyan kártérítési keresetekkel összefüggésben vonatkozó ítélkezési gyakorlat, amelyek abból erednek, hogy a Törvényszék állítólag megsértette a Charta 47. cikkének második bekezdése szerinti, észszerű időn belüli határozathozatalra vonatkozó kötelezettséget.(21) Véleményem szerint azonban ezen ítélkezési gyakorlat két okból sem tűnik alkalmazhatónak a jelen ügyre. Először is, ezen ítélkezési gyakorlat a Törvényszéknek betudható kár megtérítése iránti keresetekre vonatkozik, és ezért nem érinti azt az esetet, amikor a Bíróság mint végső fokon eljáró bíróság hozna határozatot az uniós jog neki betudható állítólagos megsértéséről.(22) Másodszor, ezen ítélkezési gyakorlat az észszerű határidő követelményének megsértésére vonatkozik, tehát nem érinti az uniós jog értelmezése és alkalmazása során hozott bírósági határozatokat és felmerülő állítólagos hibákat, mint például a Köbler felelősség esetében.
36. Harmadszor, létezik olyan ítélkezési gyakorlat, amelyben a Bíróság az eljáró tanács összetételére tekintettel határozott a Törvényszék pártatlanságáról. Az esetek egyik csoportja olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben ugyanazon bírák közül néhányan egymást követő testületek tagjai voltak a Bíróságtól fellebbezés alapján történő visszautalás előtt és után.(23) Egy másik esetcsoport ugyanazokat a bírákat érinti, akik egymással összefüggő ügyekben ítélkeznek.(24) Ezenfelül a kérdés egy bíró korábbi munkaviszonyán alapuló állítólagos összeférhetetlenséggel kapcsolatban merült fel.(25) A Bíróság szerint egyik esetben sem merült fel probléma a pártatlansággal kapcsolatban. Ezek az ügyek azonban eltérnek a jelen ügytől, mivel nem olyan helyzetre vonatkoznak, amelyben a bírák saját uniós jogsértéseikről döntöttek.
2. Az EJEB ítélkezési gyakorlata
37. Amint azt az EJEB az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában elismerte, a pártatlansággal kapcsolatos kérdéseket felvető ügyek döntő többségében az objektív megközelítésre összpontosítottak.(26)
38. Az EJEB még nem határozott olyan ügyben, amely hasonló helyzetre vonatkozott volna, és amely végső fokon eljáró bíróságot érintett volna.(27) Vannak azonban olyan ügyek, amelyek a jelen ügy szempontjából bizonyos mértékben relevánsak lehetnek.
39. Néhány ügyben például azon bírák pártatlanságának kérdése merült fel, akik arról döntenek, hogy korábbi döntésükben elkövettek-e jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibát. Az EJEB úgy ítélte meg, hogy ez a pártatlansággal kapcsolatosan indokolt félelmeket válthat ki. Ezekben az ügyekben azonban ugyanazoknak a bíráknak kellett határozni arról, hogy ők maguk követték‑e el ezeket a hibákat, és az EJEB ezért állapította meg az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megsértését.(28) Ezzel szemben a jelen ügyben a felelősség megállapítása iránti keresetről különböző bíráknak kellene határozniuk, még ha ugyanarról a bíróságról van is szó.
40. Továbbá a Mihalkov kontra Bulgária ügy(29) és a Boyan Gospodinov kontra Bulgária ügy,(30) amelyre a felek a Bíróság előtt hivatkoztak, a kérelmezők jogtalan elítélése miatt benyújtott kártérítési igényekre vonatkozott. Eltekintve e két ügy összetett tényállásától, a pártatlanság kérdése az alacsonyabb szintű bíróságok szintjén merült fel, amelyek ítéletei ellen fellebbezéssel lehetett élni. Az EJEB azért állapította meg az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megsértését, mert egyrészt olyan információk álltak rendelkezésre, amelyek az alsóbb szintű bíróságok tekintetében jogos kétségeket vetettek fel a pártatlansággal kapcsolatban, másrészt a felsőbb szintű bíróságok nem tudták eloszlatni ezeket a kétségeket. Ami releváns lehet a jelen ügy szempontjából, azok azon körülmények, amelyek az EJEB‑et arra késztették, hogy megalapozottnak tekintse a pártatlansággal kapcsolatos jogos kétségeket, nevezetesen, hogy a szóban forgó alsóbb szintű bíróságok alperesek voltak az általuk elbírált kártérítési ügyekben, és hogy a kártérítést e bíróságok költségvetéséből fizették volna ki.
41. Összefoglalva, a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlata nem ad egyértelmű választ arra, hogy a pártatlanság objektív megközelítése arra enged‑e a következtetni, hogy a saját ügyében határozatot hozó végső fokon eljáró bíróságot mindig elfogultnak kell tekinteni.
42. Ezért ahhoz, hogy a jelen ügyben a pártatlanság objektív vizsgálatát alkalmazni lehessen, először is fontos megérteni, hogy mit is jelent ez a vizsgálat.
C. Mit jelent a pártatlanság objektív vizsgálata
43. Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a felek észrevételeiből kitűnik, a jelen ügyben az eljáró, a VAS‑t (legfelsőbb közigazgatási bíróság) alkotó bírák szubjektív pártatlanságát nem kérdőjelezték meg.
44. Ez az ügy inkább a pártatlanság objektív vizsgálatáról szól. E vizsgálat arra irányul, hogy egy kívülálló szemszögéből nézve az a tény, hogy ugyanaz a végső fokon eljáró bíróság bírónak és egyúttal félnek is minősül, az elfogultság látszatát kelti‑e.
45. Miért fontos ez?
46. A Bíróság szavaival élve, „a bizalomról van szó, amelyet egy demokratikus társadalom bíráinak kell kelteniük a jogalanyokban”.(31)
47. A pártatlanság objektív vizsgálata tehát – a jogvitában részt vevő felek tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának biztosítása mellett – a bírói pártatlanság elvének közérdekű funkcióját érinti.(32) Ebben az értelemben ez a vizsgálat a látszatról szól, nevezetesen arról, hogy a pártatlansággal kapcsolatos észszerű kételyek kellőképpen eloszlottak‑e a nyilvánosság szemében.(33)
48. Első látásra valószínűnek tűnik, hogy a jelen ügyhöz hasonló helyzet, amelyben a végső fokon eljáró bíróság határoz az uniós jog ugyanezen bíróságnak betudható megsértésére alapított keresetről, jogos kételyeket vet fel e bíróság pártatlanságával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) saját ügyében bíró.
49. Mindazonáltal a jelen ügyben a felek álláspontjából az következik, hogy a szóban forgó helyzetben a VAS‑ra (legfelsőbb közigazgatási bíróság) alkalmazandó szabályokból eredő bizonyos elemek kevésbé vagy jobban keltik az elfogultság látszatát.
50. Úgy tűnik tehát számomra, hogy több szinten merül fel a valószínűsége annak, hogy az ügyben eljáró bírák elfogultak lesznek az egyik fél álláspontjával szemben.
51. Például az elfogultság valószínűsége nagyobb, ha ugyanazok a bírák döntenek a saját határozatukból eredő kártérítési igényről, mint ha ezen igényről ugyanazon bíróság különböző bírákból álló tanácsa határoz. Az elfogultság valószínűsége még kisebb, ha ezen igényt teljesen más bíróság bírálja el. Egy lépéssel továbbmenve, az elfogultság valószínűsége tovább csökken, ha egy másik hatalmi ág hoz döntést. Bizonyos értelemben e lépések mindegyike alapján egy kicsit kevésbé tekinti az igényt a nyilvánosság a határozatot hozó bírák saját ügyének.
52. Ha elfogadott, hogy a pártatlanság nem abszolút, hanem különböző szintű, ez azt jelenti, hogy az a kérdés, hogy a pártatlansággal kapcsolatos kétségek eloszlottak‑e, szintén különböző szintű. A kérdés ezt követően arra irányul, hogy a valószínűség mely szintjén és milyen feltételek mellett lehet arra következtetni, hogy a nyilvánosság szemében a pártatlanság látszata kellőképpen biztosítva van.
53. Ez a kérdés – ahogyan azt a Bizottság javasolta – az adott jogrendszer különböző elemeitől függ. Ezért véleményem szerint azt nem lehet általánosságban, valamennyi tagállam tekintetében megválaszolni. Például egyes tagállamokban a bírósági hierarchiában csak egyetlen, míg más tagállamokban kettő vagy több végső fokon eljáró bíróság működik.(34) A tagállamok különböző okokból építik fel valamely meghatározott módon az igazságszolgáltatási szervezetüket.
54. Az egyes jogrendszerek sajátosságainak fényében az elfogadható megoldás olyan mérlegelési gyakorlattól függ, amely figyelembe veszi az adott rendszer egyéb érdekeit annak megválaszolása során, hogy lehetséges‑e az elfogultság valószínűségének alacsonyabb szintjét elérni.(35) Tekintettel a bírói pártatlanság elvének fontosságára, a nemzeti jogrendszereknek a mérlegelés során jelentős súlyt kell tulajdonítaniuk ennek az elvnek.
55. Ennek megfelelően minden esetben azt a kérdést kell megválaszolni, hogy az alkalmazott szabály az adott jogrendszer keretében biztosítja‑e a pártatlanság valószínűségének lehető legalacsonyabb szintjét. Az e kérdést megválaszoló bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az elfogultság még alacsonyabb szintű valószínűségének biztosítására alkalmas további elemek hiányát igazolják‑e az említett rendszer egyéb érdekei.
56. Az ilyen mérlegelési követelmény nem újdonság az uniós jogban. Ezt a jogtudósok által az eljárás észszerűségi szabályának(36) nevezett követelményt olyan ügyekben dolgozták ki, amelyek a nemzeti eljárási autonómia keretében a nemzeti szabályok tényleges érvényesülésével kapcsolatos kérdéseket vetettek fel.(37)
D. A pártatlanság objektív vizsgálata a jelen ügyben
57. Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ez a bíróság, nem pedig a Bíróság, az a bíróság, amely figyelembe veheti a bolgár jogrendszer egyéb érdekeit annak vizsgálatához, hogy valóban az elfogultság valószínűségének lehető legalacsonyabb szintjét jelenti‑e az a szabály, amely lehetővé teszi, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) saját felelősségéről határozzon.
58. Mit kell vizsgálni?
59. A Bíróság rendelkezésére bocsátott információk alapján úgy tűnik, hogy több olyan körülmény is van, amely alkalmas lehet arra, hogy a jelen ügyben eloszlassa a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pártatlanságával kapcsolatos kételyeket. Ezek a körülmények másik bírósági tanács vagy akár másik bíróság igénybevételére, az alperes személyére és a vonatkozó költségvetési szabályokra vonatkoznak.
1. Az ügyet más bírósági tanács bírálja el
60. Először is, amint arra a bolgár kormány és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) rámutatott, az uniós jog VAS‑nak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) betudható megsértésén alapuló kártérítési kereseteket a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) másik ítélkező testülete bírálja el, amely más bírákból áll, mint akik a szóban forgó bírósági határozatot hozták.(38)
61. Ez a körülmény úgy tűnik, hogy valószínűleg bizonyos mértékben eloszlatja az említett bíróság pártatlanságával kapcsolatos jogos kétségeket.
62. E tekintetben egy rövid összehasonlító elemzésből az következik, hogy ez összhangban van néhány további tagállami bíróság gyakorlatával. Több olyan esetben, amikor a végső fokon eljáró bíróságok a Köbler felelősség megállapítása iránti, az uniós jog nekik betudható megsértéséből eredő keresetekről határoznak, sem a felek, sem maguk a bírák nem vetették fel a pártatlanság kérdését.(39) Egyes nemzeti bíróságok úgy ítélték meg, hogy nem merül fel probléma a pártatlansággal kapcsolatban, ha a bíróság más összetételben hoz határozatot.(40)
63. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, amely fontos lehet, amelyet a felek észrevételeikben megvitattak, és amely arra irányul, hogy az ügyek elosztására miként kerül sor. Ha az adott ügyben a felelősségről határozatot hozó bírósági tanácsot véletlenszerűen választják ki, az valószínűleg eloszlathatja az ügyben döntést hozó VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pártatlanságának hiányával kapcsolatos jogos kétségeket.
2. Az ügyet más bíróság bírálja el
64. Egy másik bírósági tanács már növeli a távolságot a bíróság mint bíró és a bíróság mint fél között. Ha azonban a keresetet egy másik bíróság bírálná el, ahogyan azt a Vivacom javasolja, az valószínűleg még inkább eloszlatná az esetleges elfogultsággal kapcsolatos kételyeket.
65. A Vivacom érvelésére válaszolva a bolgár kormány és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) kifejti, hogy a bolgár jog nem rendelkezik olyan mechanizmusról, amely lehetővé tenné, hogy más bíróságok bírálják el a VAS‑nak (legfelsőbb közigazgatási bíróság) betudható uniós jogsértések miatti kártérítési kereseteket.
66. A pártatlanság objektív szempontjának alkalmazásakor a kérdést előterjesztő bíróságnak tehát azt kell megvizsgálnia, hogy igazolható‑e, hogy a nemzeti jog alapján az ügyet nem lehet áttenni más bírósághoz.
67. E tekintetben a bolgár kormány és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) azt állítja, hogy e nemzeti jogszabály a nemzeti jogalkotó azon döntését tükrözi, hogy a közigazgatási bíróságok hatáskörére és a közigazgatás területével kapcsolatos hatáskörökre vonatkozó szabályokat a közigazgatási ügyekben gyakorolt igazságszolgáltatás koherens rendszerének létrehozása érdekében összehangolja. Ha a közigazgatási ügyekben különböző bíróságok döntenének, az figyelmen kívül hagyná a bolgár alkotmány és a vonatkozó nemzeti jogszabályok által létrehozott bírósági rendszert, amely rendszerben a közigazgatási ügyekben a közigazgatási bíróságok saját hatáskörrel rendelkeznek.
68. Természetesen a bolgártól eltérő igazságszolgáltatási rendszer is elképzelhető. Véleményem szerint azonban a nemzeti bíróságokkal szemben előírt azon kötelezettség, hogy találják meg az elfogultság valószínűségének lehető legalacsonyabb szintjét, nem teszi szükségessé a tagállamok meglévő igazságszolgáltatási rendszereinek átalakítását. Ez különösen akkor igaz, ha az ilyen bírósági rendszer rendelkezik a pártatlanság egyéb strukturális biztosítékaival. A jelen ügyben nem merült fel rendszerszintű kérdés a bolgár bíróságok függetlenségével vagy pártatlanságával kapcsolatban.
69. Ezért elfogadhatónak tartom a bolgár kormány és a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által azon döntés igazolására felhozott érveket, hogy a felelősség megállapítása iránti keresetekre vonatkozó hatáskör a közigazgatási bíróságok rendszerén belül maradjon, még ha ez azt jelenti is, hogy az ügy fellebbezése esetén ugyanaz a bíróság fog határozni a saját felelősségéről.
3. Az alperes személye
70. A Köbler ítéletben a Bíróság az állam felelősségét állapította meg a végső fokon eljáró bíróságok által elkövetett jogsértésekért. Az uniós jog tehát az államot tekinti alperesnek, és nem feltétlenül azt a bíróságot, amely állítólag megsértette az uniós jogot.
71. Úgy tűnik, hogy az, hogy hivatalosan az állam az alperes, nem pedig maga a bíróság, erősíti a pártatlanság látszatát. Ennek oka az, hogy a nyilvánosság valószínűleg megkülönböztethetőnek fogja tekinteni az államnak mint eljárásban részes félnek és a bíróságnak mint bírónak az adott ügyben betöltött szerepét.
72. Jelen ügyben ez a körülmény nem teljesen egyértelmű. A Vivacom érvelése szerint a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) az alapeljárás alperese, amely eljárásban ez utóbbi már kifejtette álláspontját.(41) Ezzel szemben a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) érvelése szerint a bolgár jog szerint az uniós jog megsértéséből eredő kártérítési keresetek esetében a felelősség az államot terheli, nem pedig azt a bíróságot, amely határozatával a magánszemélynek kárt okozott. Ezért a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) továbbá azt állítja, hogy a jelen ügyben a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) mint az alkalmazandó jog által alperesként megjelölt jogi személy az eljárásban az államot képviseli.(42)
73. Véleményem szerint, még ha pusztán formai kérdésről is van szó, az, ha a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) helyett a bolgár államot jelölnék meg alperesként, nagyobb valószínűséggel oszlatná el ebben a jogvitában a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) elfogultságával kapcsolatos kételyeket. Annak eldöntése, hogy a mérlegelés során milyen súlyt kell tulajdonítani ennek a különös szabálynak, a nemzeti bíróság feladata.
4. Költségvetési szabályok
74. Az alperes személyéhez szorosan kapcsolódik a pénzügyek kérdése. A kérdés itt az, hogy ki fizet kártérítést, ha megállapítják a Köbler felelősséget. A vonatkozó költségvetési szabályok tehát alkalmasak arra, hogy meggyengítsék vagy felerősítsék a pártatlansággal kapcsolatos kételyeket.
75. Az, ha a kártérítést az érintett bíróság költségvetése helyett az állam költségvetéséből fizetik ki, nagyobb valószínűséggel oszlatná el az e bíróság pártatlanságával kapcsolatos kételyeket.
76. Jelen ügyben azonban úgy tűnik, hogy amennyiben a kártérítési kereset sikerrel járna, a megítélt összegeket a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) költségvetéséből fizetnék.
77. Ez önmagában még nem enged arra a következtetni, hogy a pártatlansággal kapcsolatban probléma merül fel. Ahogyan azt a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) és a bolgár kormány jelezte, és amit a Vivacom nem vitatott, a kártérítés megítélése nem befolyásolja a bírák javadalmazását vagy munkakörülményeit. A bíróság költségvetésében külön költségvetési sor megléte volt az a tényező, amelyet az EJEB figyelembe vett, kiemelve ezzel a Mihalkov kontra Bulgária ítéletének jelentőségét, és megállapítva, hogy nem áll fenn probléma a pártatlansággal kapcsolatban.(43)
78. Az az állítás, hogy az állam a valódi alperes, nehezen egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a kártérítéseket a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) költségvetéséből fizetik ki. Ha azonban ez utóbbi költségvetési szabály indokolt, például a bolgár államháztartás felépítése tekintetében, akkor a szóban forgó szabály még mindig megfelelhet a pártatlanság objektív megközelítésének. Ezt a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.
79. Összefoglalva, a pártatlanságról való határozathozatal egy konkrét ügyben a nemzeti jogrendszer különböző elemeitől és azok egymáshoz való viszonyától függ.
80. Úgy tűnik számomra, hogy a jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére bocsátott információk, amelyek egy másik bírósági tanács létezésére, az alperes személyére és a vonatkozó költségvetési szabályokra vonatkoznak, kellőképpen eloszlatják a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) pártatlanságának hiányával kapcsolatban abban az esetben felmerülő jogos kétségeket, amikor az uniós jog neki felróható megsértése miatt benyújtott kártérítési keresetről határoz.
IV. Végkövetkeztetések
81. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a Bíróság a következő választ adja:
Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével
nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az uniós jog valamely végső fokon eljáró bíróságnak betudható megsértésére alapított kártérítési keresetet – amely keresetnek ugyanezen a bíróság az alperese – e bíróság vizsgálja, feltéve hogy e szabályozás az adott jogrendszerben biztosítja az elfogultság valószínűségének a lehető legalacsonyabb szintjét.
Ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, figyelembe véve a szóban forgó tagállam bírósági szervezetrendszerének keretében érvényesített különböző érdekeket.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 Lásd: Geyh, C. G., „The Dimensions of Judicial Impartiality”, Florida Law Review, 65. kötet, 2. sz., 2014., 493. o., különösen 498. o.
3 A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv).
4 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben a Zakon za otgovornostta na darzhavata i obshtinite za vredi (az állami és önkormányzati kárfelelősségéről szóló törvény, a továbbiakban: ZODOV) 2c. cikke (1) bekezdésének 1. pontjára hivatkozik, amely az állammal szemben az uniós jog megsértésére alapítva indított kártérítési keresetekre vonatkozó eljárást szabályozza, és jelzi, hogy a közigazgatási bíróságok és a VAS (legfelsőbb közigazgatósági bíróság) igazságszolgáltatási tevékenységéből eredő károk esetében az ez az eljárás az Administrativnoprotsesualen kodeks (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: APK) hatálya alá tartozik. Az APK 128. cikke (1) bekezdésének 6. pontja szerint a közigazgatási bíróságok és a VAS (legfelsőbb közigazgatósági bíróság) igazságszolgáltatási tevékenysége miatti kártérítési keresetek a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tartoznak, és ez az APK 203. cikkének (3) bekezdése szerint az uniós jog kellően súlyos megsértéséből eredő kártérítési keresetekre is vonatkozik.
5 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy az EJEB az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megsértését állapította meg a 2008. július 10‑i Milhalkov kontra Bulgária ítéletében (CE:ECHR:2008:0410JUD006771901) és a 2018. szeptember 10‑i Boyan Gospodinov kontra Bulgária ítéletében (CE:ECHR:2018:0405JUD002841707), a 2013. június 18‑i Valcheva és Abrashev kontra Bulgária ítéletében (CE:ECHR:2013:0618DEC000619411) és a 2013. június 18‑i Balakchiev és társai kontra Bulgária ítéletében (CE:ECHR:2013:0618DEC006518710) azonban nem.
6 A 2003. szeptember 30‑i ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513, különösen 30–50. pont). Ez az ítélet a korábbi ítélkezési gyakorlatra épített, beleértve az 1991. november 19‑i Francovich és társai ítéletet (C‑6/90 és C‑9/90, EU:C:1991:428, különösen 35. pont), valamint az 1996. március 5‑i Brasserie du Pêcheur és Factortame ítéletet (C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, különösen 31. pont), amely megállapította, hogy az az elv, amely szerint az állam felelős az uniós jog neki betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, szerves része az Unió alapját képező Szerződések rendszerének. A közelmúltból lásd például még: 2018. október 4‑i Kantarev ítélet (C‑571/16, EU:C:2018:807, 92. pont) és 2022. november 24‑i Varhoven administrativen sad (A megtámadott rendelkezés megsemmisítése) ítélet (C‑289/21, EU:C:2022:920, 35. pont).
7 Ennek általános tárgyalásáért lásd például: Granger, M.‑P. F., „Francovich liability before national courts: 25 years on, has anything changed?”, in Giliker, P. (szerk.), Research Handbook on EU Tort Law, Edward Elgar, Cheltenham and Northampton, 2017., 93. o.; Varga, Z., The Effectiveness of the Köbler Liability in National Courts, Hart, Oxford, 2020.
8 Lásd: 2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513, különösen 21., 28. és 44. pont). Lásd még: Léger főtanácsnok Köbler ügyre vonatkozó indítványa (C‑224/01, EU:C:2003:207, különösen 18. és 21. pont).
9 A 2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513, 45. pont). Lásd még: Léger főtanácsnok Köbler ügyre vonatkozó indítványa (C‑224/01, EU:C:2003:207, 107–114. pont).
10 Lásd: 2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513, 47. pont).
11 Lásd például: 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 35. pont); 2023. június 5‑i Bizottság kontra Lengyelország (A bírák függetlensége és magánélete) ítélet (C‑204/21, EU:C:2023:442, 69. pont).
12 Emiliou főtanácsnok az Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România” ügyre vonatkozó indítványában (C‑216/21, EU:C:2023:116, 26. pont) rámutatott arra, hogy egyértelmű, hogy az uniós jogrendben a bírói függetlenség egyetlen elve létezik, és hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének tartalma a bírói függetlenség tekintetében gyakorlatilag megegyezik.
13 Lásd például: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország (Fegyelmi felelősségi rendszer) ítélet (C‑791/19, EU:C:2021:596, 57. és 58. pont); 2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet (C‑132/20, EU:C:2022:235, 93. és 94. pont).
14 Lásd például: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 121. és 122. pont); 2024. április 18‑i OT és társai (Bíróság megszüntetése) ítélet (C‑634/22, EU:C:2024:340, 35. pont).
15 A későbbi ügyekben a Bíróság megerősítette a Köbler ítéletben megállapított, az uniós jog bíróságok általi megsértése miatt fennálló állami felelősség elvét, de egyik esetben sem merült fel a bírói pártatlanság kérdése. Az eddig a Bíróság elé terjesztett, Köbler felelősséggel kapcsolatos ügyek ugyanis általában a végső fokon eljáró bíróságoknak betudható uniós jogsértésekről határozó alacsonyabb szintű vagy egyébként különböző bíróságok által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből erednek. Lásd: 2003. szeptember 30‑i Köbler ítélet (C‑224/01, EU:C:2003:513) (elsőfokú bíróság); 2006. június 13‑i Traghetti del Mediterraneo ítélet (C‑173/03, EU:C:2006:391) (elsőfokú bíróság); 2015. szeptember 9‑i Ferreira da Silva e Brito és társai ítélet (C‑160/14, EU:C:C:2015:565) (elsőfokú bíróság); 2016. július 28‑i Tomášová ítélet (C‑168/15, EU:C:2016:602) (a bíróság mint végső fokon eljáró bíróság jogállása nem egyértelmű); 2019. július 29‑i Hochtief Solutions Magyarországi Fióktelepe ítélet (C‑620/17, EU:C:2019:630) (egyéb bíróság). A Bíróság a tagállamok ellen az uniós jog végső fokon eljáró bíróságok általi megsértése miatt benyújtott bitorlási keresetekről is határozott, amelyek szintén nem vetették fel ezt a kérdést. Lásd: 2003. december 9‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑129/00, EU:C:2003:656); 2009. november 12‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑154/08, EU:C:2009:695); 2018. október 4‑i Bizottság kontra Franciaország (Forrásadó) ítélet (C‑416/17, EU:C:2018:811); 2024. március 14‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság (A legfelsőbb bíróság ítélete) ítélet (C‑516/22, EU:C:2024:231); lásd még: 2011. november 24‑i Bizottság kontra Olaszország ítélet (C‑379/10, EU:C:2011:775) (a fent hivatkozott Traghetti ítélet végrehajtásának elmulasztása).
16 A kiválasztást illetően lásd például: Toner, H., „Thinking the Unthinkable? State Liability for Judicial Acts after Factortame (III)”, Yearbook of European Law, 17. kötet, 1. sz., 1997., 165. o., különösen 187. és 188. o.; Anagnostaras, G., „The Principle of State Liability for Judicial Breaches: The Impact of European Community Law”, European Public Law, 7. kötet, 2. sz., 2001, 281. o., különösen 295. és 296. o.; Garde, A., „Member States’ liability for judicial acts or omissions: much ado about nothing?”, Cambridge Law Journal, 63. kötet, 3. sz., 2004., 564. o., különösen 566. és 567. o.; van Dam, C., European Tort Law, Second edition, Oxford University Press, Oxford, 2013., 47. o.; Demark, A., „Contemporary Issues regarding Member State Liability for Infringements of EU Law by National Courts”, EU and Comparative Law Issues and Challenges Series, 4. kötet, 2020., 352. o., különösen 372. o.
17 Egyes jogtudósok a Köbler felelősségen alapuló keresetekre vonatkozó különleges eljárások vagy bíróságok létrehozásával foglalkoztak. Lásd például: Wattel, P. J., „Köbler, CILFIT and Welthgrove: We Can't Go On Meeting Like This”, Common Market Law Review, 41. kötet, 1. sz., 2004., 177. o., különösen 180. o. Más jogtudósok felvetették, hogy az ilyen keresetekre vonatkozó hatáskör a Bíróságot illeti meg. Lásd például: Hofstötter, B., Non‑Compliance of National Courts – Remedies in European Community Law and Beyond, TMC Asser Press, Hága, 2005., különösen 165–175. o.
18 Lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 128. pont) (hivatkozás az EJEB 2003. május 6‑i Kleyn és társai kontra Hollandia ítéletére [CE:ECHR:2003:0506JUD003934398], és 2018. november 6‑i Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítéletére [CE:ECHR:2018:1106JUD005539113]).
19 Az ítélkezési gyakorlat összefoglalását illetően lásd: Pikamäe főtanácsnok Parlament kontra UZ ügyre vonatkozó indítványa (C‑894/19 P, EU:C:2021:497, 54–118. pont).
20 Lásd például: 2010. december 22‑i RTL Belgium ítélet (C‑517/09, EU:C:2010:821, különösen 41–47. pont); 2013. január 31‑i Belov ítélet (C‑394/11, EU:C:2013:48, különösen 45–51. pont); 2014. október 9‑i TDC ítélet (C‑222/13, EU:C:2014:2265, különösen 37. pont); 2020. január 21‑i Banco de Santander ítélet (C‑274/14, EU:C:2020:17, különösen 72–74. pont); 2022. május 3‑i CityRail ítélet (C‑453/20, EU:C:2022:341, különösen 63–71. pont).
21 Lásd: 2018. december 13‑i Európai Unió kontra Kendrion ítélet (C‑150/17 P, EU:C:2018:1014, 27–40. pont).
22 E tekintetben megjegyzem, hogy az Európai Unió kontra Guardian Europe és Guardian Europe kontra Európai Unió ítéletben (C‑447/17 P és C‑479/17 P, EU:C:2019:C:2019:672, 74–85. pont) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Köbler felelősség alkalmazható az Unió szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó rendszerre, és hogy a Törvényszéket egy tekintet alá lehet venni valamely tagállam nem végső fokon eljáró bíróságával, így a Törvényszék határozatából eredő uniós jogsértések alapján nem állapítható meg az Unió szerződésen kívüli felelőssége; ehelyett a fellebbezés benyújtása a megfelelő eszköz a Törvényszék határozataiban elkövetett hibák kijavítására.
23 Lásd például: 2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet (C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375, 44–61. pont); 2019. december 4‑i H kontra Tanács ítélet (C‑413/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1044, 45–63. pont).
24 Lásd például: 2009. február 19‑i Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ítélet (C‑308/07 P, EU:C:2009:103, 41–50. pont).
25 Lásd például: 2022. március 24‑i Wagenknecht kontra Bizottság ítélet (C‑130/21 P, EU:C:2022:226, 15–25. pont).
26 Az EJEB hozzátette, hogy a szubjektív és az objektív pártatlanság között nincs átjárhatatlan határvonal, mivel a bíró magatartása nemcsak a pártatlansággal kapcsolatos, külső megfigyelő számára objektív módon felmerülő aggályokat vethet fel (objektív szempont), hanem a bíró személyes meggyőződésének kérdését is felvetheti (szubjektív megközelítés). Lásd például: EJEB, 2015. április 23., Morice kontra Franciaország (CE:ECHR:2015:0423JUD002936910, 75. §); 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália (CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 146. §).
27 Az EJEB előtt jelenleg egy, a jelen ügyhöz hasonló kérdést érintő ügy van folyamatban. Lásd: EJEB, Doynov kontra Bulgária (27455/22. sz. kérelem) jogi összefoglaló, 2023. május, amelyben az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése alapján arra hivatkozva nyújtották be a kérelmet, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) nem volt pártatlan az uniós jog állítólagos megsértése miatti felelősségéről való határozathozatalkor.
28 Lásd: EJEB, 2004. július 29.., San Leonard Band Club kontra Málta (CE:ECHR:2004:0729JUD007756201, 61–66. §); 2020. július 7., Scerri kontra Málta (CE:ECHR:2020:0707JUD003631818, 75–81. §).
29 Lásd: EJEB, 2008. július 10. (CE:ECHR:2008:0410JUD006771901, 46–51. §).
30 Lásd: EJEB, 2018. szeptember 10. (CE:ECHR:2018:0405JUD002841707, 54–60. §).
31 Lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 128. pont) (hivatkozás az EJEB 2003. május 6‑i Kleyn és társai kontra Hollandia ítéletére [CE:ECHR:2003:0506JUD003934398], és 2018. november 6‑i Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ítéletére [CE:ECHR:2018:1106JUD005539113]).
32 Vö.: jelen indítvány 2. lábjegyzetében idézett Geyh, aki különbséget tesz a pártatlanság eljárási, politikai és etikai dimenziói között.
33 Amint azt a Bíróság elismerte, „a fél nézőpontját figyelembe veszik, de az nem játszik döntő szerepet. A meghatározó tényező annak a kérdése, hogy [az objektív pártatlansággal kapcsolatos] félelmek tekinthetők‑e objektíve igazoltnak”. Lásd: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑24/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 129. pont).
34 Lásd e tekintetben: Bot főtanácsnok Der Grüne Punkt ‑ Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑385/07 P, EU:C:2009:210, 337. pont), amelyben úgy ítélte meg, hogy az uniós szintű igazságszolgáltatási rendszer keretében felmerülő kártérítési felelősségre vonatkozó hatáskör tekintetében azt a szempontot kell figyelembe venni, hogy ez a rendszer csak két bíróságból áll.
35 Egyéb érdekeknek a nemo iudex in causa sua elvvel való összeegyeztetését illetőn lásd: Vermeule, A., „Contra Nemo Iudex in Sua Causa: The Limits of Impartiality”, Yale Law Journal, 122. kötet, 2. sz., 2012., 384. o.
36 Lásd: Prechal, S., „Community Law in National Courts: The Lessons from Van Schijndel”, Common Market Law Review, 35. kötet, 3,. sz. 1998, 681. o., különösen 690. o.
37 Lásd: 1995. december 14‑i Peterbroeck ítélet (C‑312/93, EU:C:1995:437, 14. pont); 1995. december 14‑i van Schijndel and van Veen ítélet (C‑430/93 és C‑431/93, EU:C:1995:441, 19. pont). Lásd később például: 2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet (C‑561/19, EU:C:2021:799, 63. pont); 2023. november 23‑i Provident Polska ítélet (C‑321/22, EU:C:2023:911, 63. pont).
38 Amint azt a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) továbbá megállapította, e bíróság igazságszolgáltatási tevékenységét három‑ vagy öttagú ítélkező testületek formájában gyakorolja, és minden egyes ítélkező testület önálló, a többi ítélkező testülettel vagy a VAS (legfelsőbb közigazgatási bíróság) többi bírájával pedig semmilyen formában nem működik együtt.
39 Két esetben például az alsóbb szintű bíróságok állapították meg a felelősség fennállását, azonban ezeket az ítéleteket fellebbezés alapján a végső fokon eljáró bíróságok hatályon kívül helyezték, és az uniós jog e bíróságok általi téves alkalmazásáról volt szó, a pártatlanság kérdése pedig nem merült fel. Lásd: Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) 2016. november 18‑i ítélete (15‑21.438; FR:CCASS:2016:AP00630); Supremo Tribunal de Justiça (legfelsőbb bíróság, Portugália) 2009. március 12‑i ítélete (9180/07.3TBBRG.G1.S1). Ezt a két esetet vizsgálja a jelen indítvány 7. lábjegyzetében hivatkozott Varga, 57–58. o. Lásd még: Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) 2022. május 20‑i ítélete (3‑20‑1684).
40 Lásd például: Grondwettelijk Hof/Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság, Belgium) 2017. február 23‑i ítélete (29/2017); Conseil d’État (államtanács, Franciaország) 2022. április 1‑jei ítélete (443882; FR:CECHR:2022:443882.20220401); Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) 2018. december 21‑i ítélete (17/00424; NL:HR:2018:2396).
41 A jelen indítvány jelen ügyet a Vivacom Bulgaria EAD kontra Varhoven administrativen sad és Natsionalna agentsia za prihodite megnevezéssel feltüntető első oldalából, valamint abból a tényből, hogy a VAS (legfelsőbb közigazgatósági bíróság) írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz, arra is lehet következtetni, hogy hivatalosan a jelen ügyben a VAS (legfelsőbb közigazgatósági bíróság) az alperes.
42 Írásbeli észrevételeiben a VAS (legfelsőbb közigazgatósági bíróság) jelzi, hogy a ZODOV hatálya alá tartozó valamennyi felelősségi esetben, és mindenekelőtt az uniós jog megsértéséből eredő kártérítési keresetek esetében a felelősség – amint azt a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) 5/2013. és 7/2014. sz. értelmező ítélete is megállapítja – az államot terheli, nem pedig azt a bíróságot, amelyik a határozatával a magánszemélynek kárt okozott.
43 Lásd: EJEB, 2013. június 18., Valcheva és Abrashev kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2013:0618DEC000619411, 100. §); 2013. június 18., Balakchiev és társai kontra Bulgária ítélet (CE:ECHR:2013:0618DEC006518710, 61. §).
