1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EU‑minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló, 2013. szeptember 23‑i 2013/488/EU tanácsi határozat, ( 2 ) valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája ( 3 ) 47. cikkének és 51. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2.

Ezt a kérelmet a protectus s.r.o., korábban BONUL s.r.o. (a továbbiakban: protectus vagy az alapeljárás felperese) és a Výbor Národnej rady Slovenskej republiky na preskúmavanie rozhodnutí Národného bezpečnostného úradu (a Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsának a nemzetbiztonsági hivatal határozatainak felülvizsgálatára létrehozott bizottsága, a továbbiakban: bizottság) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi elutasította a Národný bezpečnostný úrad (nemzetbiztonsági hivatal, Szlovákia, a továbbiakban: nemzetbiztonsági hivatal) azon határozata ellen a protectus által benyújtott fellebbezést, amely határozat megsemmisítette az iparbiztonsági tanúsítványát, és e megsemmisítés nyomán visszavonta a telephelybiztonsági tanúsítványát.

3.

A szlovák jog szerint az iparbiztonsági tanúsítvány célja, hogy feljogosítson valamely személyt a nemzeti jog szerint minősített adatokhoz való hozzáférésre. A telephelybiztonsági tanúsítvány a maga részéről lehetővé teszi, hogy valamely személy hozzáférjen EU‑minősített adatokhoz (a továbbiakban: EU‑minősített adatok).

4.

A protectusnak kibocsátott iparbiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozatot azzal az indokkal hozták meg, hogy a vállalatra vonatkozóan biztonsági kockázatot állapítottak meg, részben minősített adatok alapján. Ebben a határozatban a nemzetbiztonsági hivatal azt is megállapította, hogy e tanúsítvány megsemmisítése szükségszerűen maga után vonja a telephelybiztonsági tanúsítványának megsemmisítését is, mivel a nemzeti jog kapcsolatot teremt e kétféle biztonsági tanúsítvány között.

5.

Az EU‑minősített adatokat egyelőre nem az uniós jog horizontális hatályú jogszabályai, hanem az egyes uniós intézményekre vonatkozó egyedi határozatok szabályozzák. ( 4 ) Ezenfelül az EU‑minősített adatok védelmét az uniós jog csak részlegesen és korlátozottan szabályozza. Az uniós jog a minősített adatok azonos szintű védelmét szolgáló, meglévő nemzeti rendszerekre támaszkodik.

6.

A Bíróságnak már többször kellett döntenie a hatékony jogorvoslathoz való jog és az egyes adatok hozzáférhetővé tétele elmaradásának igazolásául hivatkozott érdekek közötti mérlegelésről, különösen, ha ezek az érdekek összefüggésben vannak a nemzetbiztonsággal. Ez azonban az első alkalom, hogy a Bíróságnak az EU‑minősített adatokkal kapcsolatban kellett tisztáznia ezt az egyensúlyt.

7.

A Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) által feltett kérdésekre válaszolva, az ilyen mérlegelés körvonalainak felvázolása érdekében a következő álláspontot képviselem.

8.

Először is ismertetem azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy amennyiben egy nemzeti bíróságot arra kérnek fel, hogy vizsgálja felül egy olyan határozat jogszerűségét, amely a 2013/488 határozat alapján egy személytől megvonja az EU‑minősített adatok megismerését lehetővé tevő biztonsági tanúsítványt, az ilyen tényállás az uniós jognak a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett végrehajtását jelenti. Ebből következik, hogy a Charta véleményem szerint a jelen ügyben alkalmazandó.

9.

Másodszor, kifejtem, hogy véleményem szerint miért kell elutasítani a jelen eljárás résztvevőinek többsége által felhozott azon érveket, amelyek szerint a Charta 47. cikke nem alkalmazható az alapeljárás körülményei között. Az ügy érdemét illetően kifejtem azokat az indokokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy – tekintettel az EU‑minősített adatok védelmének sajátos jellemzőire – a szlovák szabályozás elegendő garanciát nyújt azon személyek védelemhez való jogának biztosításához, akiknek biztonsági tanúsítványát visszavonták.

10.

Harmadszor, rámutatok, hogy a Charta 47. cikkéből eredő garanciák semmiképpen sem jelenthetik annak megkövetelését, hogy a bíróság – amelynek feladata a részben minősített adatokon alapuló, a biztonsági tanúsítványt visszavonó határozat jogszerűségének felülvizsgálata – hatáskörrel rendelkezzen arra, hogy az e határozat által érintett személynek hozzáférést biztosítson a nemzeti biztonsági hatóság ilyen adatokat tartalmazó ügyiratához.

11.

A nemzetbiztonsági hivatal 2018. szeptember 6‑án az alapeljárás felperesének olyan iparbiztonsági tanúsítványt adott ki, amely „szigorúan titkos” minősítésű színtű minősített adatok megismerésére, „titkos” minősítésű szintű minősített adatok fizikai és elektronikus formában történő továbbítására, valamint „titkos” minősítésű szintű minősített adatok létrehozására terjedt ki. Ezenfelül, az alapeljárás felperese kérelmére, 2018. november 15‑én a nemzetbiztonsági hivatal SECRET UE/EU SECRET minősítésű telephelybiztonsági tanúsítványt állított ki számára.

12.

Ezt követően a nemzetbiztonsági hivatal olyan nem minősített adatokról szerzett tudomást, amelyek többek között arra utaltak, hogy az alapeljárás felperese vagy annak igazgatótanácsi tagjaival szemben nyomozás indult, hogy a felperes olyan társaságokkal kötött szerződést, amelyek ellen ilyen vizsgálat indult, hogy a felperes e társaságok részére nem szokásos mértékű pénzösszegeket fizetett ki, és hogy a felperest azzal gyanúsították meg, hogy olyan másik szervezettel állt kapcsolt vállalkozási viszonyban, amellyel anélkül vett közösen részt gazdasági jellegű pályázatokban, hogy felfedte volna, hogy közös irányítás alatt állnak.

13.

A nemzetbiztonsági hivatal más olyan dokumentumokban szereplő adatokhoz is hozzájutott, amelyek minősített okiratnak minősülő bizonyítékként lettek megjelölve.

14.

A nemzetbiztonsági hivatal lehetőséget adott az alapeljárás felperesének arra, hogy foglaljon állást egyes adatok tekintetében, egyes minősített okiratnak minősülő bizonyítékok, illetve az azokban foglalt adatok vonatkozásában azonban nem.

15.

A nemzetbiztonsági hivatal 2020. augusztus 25‑i határozatával az alapeljárás felperesének iparbiztonsági tanúsítványát és telephelybiztonsági tanúsítványát megsemmisítette. Az előbbi tanúsítvány megsemmisítése azon a megállapításon alapult, hogy az alapeljárás felperese biztonsági kockázatot jelentett a Szlovák Köztársaság biztonsági érdekeit valószínűleg sértő kereskedelmi kapcsolat fennállása, valamint az e tagállam gazdasági érdekeivel ellentétes tevékenység miatt. Határozatának alátámasztására a nemzetbiztonsági hivatal egyrészt nem minősített adatokra hivatkozott, amelyeket részletesen kifejtett, másrészt pedig olyan minősített adatokra, amelyek tartalmát nem részletezte. Az említett határozatban a nemzetbiztonsági hivatal azt is leszögezte, hogy az iparbiztonsági tanúsítvány megsemmisítése a telephelybiztonsági tanúsítvány törlését is maga után vonja, mivel e tanúsítvány érvényessége az iparbiztonsági tanúsítvány érvényességétől függ.

16.

Az alapeljárás felperese a nemzetbiztonsági hivatal határozata ellen fellebbezést nyújtott be a bizottsághoz. Fellebbezésének alátámasztására a felperes elsősorban arra hivatkozott, hogy nem volt lehetősége betekinteni a nemzetbiztonsági hivatal ügyiratába, és nem vizsgálhatta meg a minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékok tartalmát. Az alapeljárás felperese a nemzetbiztonsági hivatal nem minősített adatokon alapuló megállapításait is vitatta.

17.

A bizottság 2020. november 4‑i határozatával e fellebbezést elutasította.

18.

Az alapeljárás felperese e határozat ellen keresetet nyújtott be a Najvyšší súd Slovenskej republiky (Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága) előtt.

19.

Az alapeljárás felperese ezen keresetben arra hivatkozik, hogy az irat tartalmának megismeréséhez való eljárási jogát nem lehet kizárólag azzal az általános indokolással abszolút korlátozás alá vonni, hogy minősített adatokról van szó. Azt is kifogásolja, hogy a nemzetbiztonsági hivatal igazgatója nagyon általános indokokkal tagadta meg az ügyvédjétől az ilyen adatokhoz való hozzáférést. Megkérdőjelezi továbbá azokat a különböző ténybeli és jogi megfontolásokat, amelyek alapján a nemzetbiztonsági hivatal és a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alapeljárás felperese biztonsági kockázatot jelent.

20.

A kereset benyújtását követően a kereset elbírálása a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) hatáskörébe került. A nemzetbiztonsági hivatal 2022. szeptember 28‑án a fenti bíróság rendelkezésére bocsátotta a teljes ügyiratot, amely a minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékokat is tartalmazta. A keresetet elbíráló tanács elnöke 2022. október 4‑i határozatával nem engedélyezte az iratbetekintést az ügyirat minősített részei tekintetében.

21.

Ugyanezen a napon az alapeljárás felperesének ügyvédje betekintést kért a bíróságtól a nemzetbiztonsági hivatal által rendelkezésre bocsátott minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékokba. A keresetet elbíráló tanács elnöke 2022. október 5‑én kelt levelében elutasította ezt a kérelmet, ugyanakkor egyidejűleg kérte a nemzetbiztonsági hivatalt, hogy fontolja meg annak engedélyezését, hogy az ügyvéd ezen bizonyítékokba betekinthessen. A nemzetbiztonsági hivatal 2022. november 25‑én kelt levelében csak két minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékba történő betekintést engedélyezett. Másrészt elutasította a szóban forgó egyéb minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékba való betekintést, azzal az indokkal, hogy az ilyen betekintés az információforrások felfedéséhez vezethet és veszélyeztetheti az alapeljárás felperesével szemben folytatott vizsgálatokat. Az alapeljárás felperesének ügyvédje 2023. január 16‑án kelt levelében ismételten kérte az összes minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékba való betekintést, és többek között a Charta 47. cikkére hivatkozott, ahogyan azt a Bíróság a 2022. szeptember 22‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és társai ítéletében értelmezte. ( 5 )

22.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság megkérdőjelezi a Chartának az alapeljárásban való alkalmazhatóságát.

23.

E tekintetben különösen arra hivatkozik, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvány érvényességének feltételeit a szlovák jog határozza meg, amely az ilyen tanúsítvány érvényességét az iparbiztonsági tanúsítvány érvényességéhez köti, anélkül, hogy részletesebben szabályozná az EU‑minősített adatok kezelését vagy az azokhoz való hozzáférést. Megjegyzi azonban, hogy a 2013/488 határozat bizonyos konkrét kötelezettségeket ró a tagállamokra azon vállalkozók ellenőrzése tekintetében, akiket az említett határozat A. függeléke szerződéskötési képességgel rendelkező természetes vagy jogi személyként határoz meg. A nemzeti hatóságoknak ezért a telephelybiztonsági tanúsítványok kiállítása vagy visszavonása során figyelembe kell venniük az említett határozatból eredő kötelezettségeket. Az a tény, hogy a 2013/488 határozat egyes rendelkezései nemzeti szabályokra hivatkoznak, amelyeknek e hatóságoknak meg kell felelniük, nincs hatással e megállapításra, mivel a tagállamoknak e határozatot a nemzeti jog eszközeivel és eljárásaival kell alkalmazniuk.

24.

A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy az a körülmény, hogy az alkalmazandó szlovák szabályozást nem valamely konkrét uniós jogi aktus végrehajtásának biztosítása céljából fogadták el, és hogy azok kapcsolatot teremtenek a telephelybiztonsági tanúsítvány és a nemzeti iparbiztonsági tanúsítvány érvényessége között, nem jelenti azt, hogy e szabályozás alkalmazása nem minősülhet az uniós jog végrehajtásának. Az említett bíróság azt is megállapítja, hogy a megtámadott határozat felülvizsgálata, amelyet neki kell elvégeznie, olyan tényállásnak minősülhet, amelyben valamely tagállam uniós jogot hajt végre, és sem a 2013/488 határozat jogalapja, sem az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmas arra, hogy kizárja a Charta alkalmazását.

25.

Feltételezve, hogy a Charta az alapügyben folyó eljárásra alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság megkérdőjelezi a minősített adatokra vonatkozó szlovák szabályozás és gyakorlat összeegyeztethetőségét a Charta 47. cikkével.

26.

E bíróság pontosítja, hogy e szabályok értelmében az ilyen adatok korlátozás nélkül hozzáférhetők azon bírák számára, akiknek az ezen adatokon alapuló határozatok elleni kereseteket kell elbírálniuk. A felperes ügyvédje azonban csak a szóban forgó minősített adatot meghatározó hatóságtól kapott engedélyt követően férhet hozzá ezekhez az adatokhoz, és az engedély megadásának megtagadását bíróság nem vizsgálhatja felül. Ezenfelül az ügyvédnek bizalmasan kell kezelnie a rendelkezésére álló minősített adatok tartalmát és következésképpen azt még az ügyfele számára sem teheti hozzáférhetővé.

27.

E megfontolásokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és társai ítéletből megállapítható, hogy a fenti szabályozás összeegyeztethető‑e a Charta 47. cikkével. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 23. cikkének (1) bekezdését – ezen irányelv 45. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jogra vonatkozó általános uniós jogi elv és a Charta 47. cikke fényében – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek előírása szerint abban az esetben, ha a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító vagy az ilyen védelmet visszavonó határozat olyan információkon alapul, amelyeknek a hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné a szóban forgó tagállam nemzetbiztonságát, az érintett személy vagy a tanácsadója csupán az e célból kért engedélyt követően férhet hozzá ezen információkhoz, az említett személyekkel még az ilyen határozatokat alátámasztó indokok lényegét sem közlik, és közigazgatási vagy bírósági eljárásban egyébként sem használhatnák fel azokat az információkat, amelyekhez hozzáférhettek. ( 7 ) Ezenfelül a Bíróság ebben az ítéletben pontosította, hogy az érintett személy védelemhez való jogának biztosítása érdekében a hatáskörrel rendelkező bíróságnak az iratanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó lehetősége nem válthatja ki az érintett személynek vagy tanácsadójának az ezen iratanyagban lévő információkhoz való hozzáférését. ( 8 )

28.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban meg kellene vizsgálni, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és társai ítéletből eredő megoldás, amely a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások területét érinti, teljes mértékben átültethető‑e a jelen ügyre. A szóban forgó ítéletben foglaltakkal ellentétben ugyanis nem egyértelmű, hogy a 2013/488 határozatban, különösen annak 11. cikkében és V. mellékletében a telephelybiztonsági tanúsítvány nemzeti biztonsági hatóság általi megadására vonatkozóan megállapított szabályok az érintett vállalkozó javára olyan, az uniós jog által biztosított jogot keletkeztetnek, amelynek védelmére a vállalkozó a Charta 47. cikke alapján hivatkozhat. A kérdést előterjesztő bíróság szükség esetén azt is szeretné, ha tisztáznák az e cikkből eredő bírói jogvédelem tartalmát, valamint azokat a hatásköröket, amelyekkel a bíróságnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben garantálni tudja az e cikkből eredő jogokat.

29.

Ilyen körülmények között a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (a Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

30.

A bizottság, a szlovák és az észt kormány, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.

31.

A tárgyalásra 2024. január 30‑án került sor a protectus, a bizottság, a szlovák és a francia kormány, a Tanács és a Bizottság jelenlétében.

32.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól annak tisztázását kéri, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog és a nemzetbiztonság védelme között milyen egyensúlyt kell megteremteni egy olyan, különösen minősített adatokon alapuló határozat elleni keresettel összefüggésben, amely határozat egyrészt egy tagállam által minősített adatokhoz való hozzáférést engedélyező iparbiztonsági tanúsítványt, másrészt EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést engedélyező telephelybiztonsági tanúsítványt von vissza.

33.

A kérdést előterjesztő bíróság az e határozat ellen benyújtott kereset elbírálása céljából lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a szlovák szabályozás összeegyeztethető‑e az uniós joggal, amennyiben korlátozza az érintett hozzáférését a vele szemben hozott határozat alapjául szolgáló minősített adatokhoz, és hogy az illetékes bíróságnak milyen hatáskörrel kell rendelkeznie e személy jogainak védelme érdekében.

34.

A bizottság szerint a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy válaszoljon az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, mivel az alapügy tárgyát képező helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

35.

Amennyiben az e tekintetben felhozott érvek annak megállapítására irányulnak, hogy a Charta nem alkalmazható az alapügyben, azokat az erre vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása kapcsán kell megvizsgálni. E megállapítás alátámasztására emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog valamely rendelkezésének az alapügyre való alkalmazhatatlanságára alapított kifogás az előterjesztett kérdés érdemi részére vonatkozik. ( 9 )

36.

Első kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállam az uniós jogot hajtja végre, amikor e tagállam bírósága felülvizsgálja egy olyan határozat jogszerűségét, amely megsemmisíti egyrészt a tagállam által minősített adatokhoz való hozzáférést engedélyező iparbiztonsági tanúsítványt, másrészt a 2013/488 határozat 11. cikke és V. melléklete szerinti EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre jogosító telephelybiztonsági tanúsítványt.

37.

A minősített adatokat, az azok megismerésének feltételeit, az iparbiztonsági tanúsítvány kiadásának és visszavonásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást a szlovák jogban a zákon č. 215/2004 Z. z. o ochrane utajovaných skutočností (a minősített adatok védelméről szóló 215/2004. sz. törvény ( 10 )) szabályozza.

38.

A 215/2004. sz. törvény 50. §‑ának (1) bekezdéséből következik, hogy „[h]a a biztonsági ellenőrzés azt az eredményt hozza, hogy a gazdálkodó szervezet megfelel a 46. §‑ban meghatározott feltételeknek,[ ( 11 )] a nemzetbiztonsági hivatal iparbiztonsági tanúsítványt állít ki számára”. E cikk (5) bekezdése szerint „[h]a a nemzetbiztonsági hivatal különösen azt állapítja meg, hogy a gazdálkodó szervezet már nem teljesíti a 46. §‑ban az iparbiztonság tekintetében előírt valamely feltételt, vagy a minősített adatok védelmére vonatkozó kötelezettségeit súlyosan vagy ismételten megszegte, megsemmisíti az iparbiztonsági tanúsítványt”. Ez utóbbi rendelkezés alapján a nemzetbiztonsági hivatal úgy döntött, hogy a protectusnak kiadott iparbiztonsági tanúsítványt megsemmisíti.

39.

A telephelybiztonsági tanúsítvány kiadásának feltételeit a vyhláška č. 134/2016 Z. z. o personálnej bezpečnosti (a személyi biztonságról szóló 134/2016. sz. rendelet) ( 12 ) 5. §‑ának (6) bekezdése határozza meg, amely a természetes személy személyi biztonsági tanúsítványának kiadására vonatkozó, ezen cikk (1)–(5) bekezdésében említett feltételekre utal. E rendelkezések együtteséből egyrészt az következik, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvány jelzi az EU‑minősített adatok azon maximális minősítési szintjét, amelyhez egy adott személy hozzáférhet, valamint az uniós szabályok megfelelő rendelkezéseit, amelyek alapján e személy jogosult a minősített adatokhoz hozzáférni. ( 13 ) Másrészt, e tanúsítvány érvényessége az iparbiztonsági tanúsítvány érvényességéhez kapcsolódik. ( 14 )

40.

Annak megállapítása érdekében, hogy vajon az a tényállás, amelyben egy nemzeti bíróság az e tanúsítványokat megsemmisítő határozat jogszerűségét vizsgálja felül, az uniós jog végrehajtásának minősül‑e, emlékeztetni kell a Charta alkalmazási körére a tagállamok fellépése tekintetében. Ezt a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amely szerint a Charta rendelkezéseinek annyiban címzettjei a tagállamok, amennyiben azok az uniós jogot hajtják végre. A Charta e cikke megerősíti a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem. ( 15 ) Amint tehát a nemzeti szabályozás az uniós jog alkalmazási körébe kerül, az előzetes döntéshozatal keretében eljáró Bíróságnak meg kell adnia minden ahhoz szükséges értelmezési szempontot, hogy a nemzeti bíróság mérlegelhesse e szabályozás azon alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét, amelyeknek a tiszteletben tartását biztosítja. ( 16 ) Ha azonban valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört. ( 17 )

41.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „uniós jog végrehajtásának” a Charta 51. cikke (1) bekezdése szerinti fogalma feltételezi az uniós jogi aktus és az érintett nemzeti intézkedés közötti közelséget, illetve az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó bizonyos fokú kapcsolat fennállását, figyelembe véve a Bíróság által meghatározott értékelési szempontokat. ( 18 )

42.

Ennélfogva annak meghatározása céljából, hogy valamely nemzeti intézkedés az uniós jognak a Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerinti végrehajtásába tartozik‑e, egyebek között azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás uniós jogi rendelkezés végrehajtására irányul‑e, hogy milyen jellegű ez a szabályozás, és hogy az uniós jog hatálya alá tartozó célokon kívül más célok elérésére is irányul‑e – még akkor is, ha közvetetten érintheti az uniós jogot –, valamint hogy létezik‑e olyan uniós jogi különös szabályozás, amely az adott területre vonatkozik, vagy amely azt érintheti. ( 19 )

43.

Már utaltam arra, hogy az EU‑minősített adatok védelme az uniós jogban még nem képezi az Unió valamennyi intézményére és szervére kiterjedő horizontális hatályú szabályozás tárgyát. E védelem rendszere ezáltal több különálló jogi aktusból ered, amelyek az Unió egyes intézményeire vagy szerveire vonatkoznak.

44.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben alkalmazandó uniós jogi szabályként a 2013/488 határozatra hivatkozik. Mivel az említett bíróság nem tisztázta, hogy miért e határozat értelmezését kérte, és nem egy másikét, álláspontom szerint abból az előfeltevésből kell kiindulni, amelyen az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárással létrehozott bírósági együttműködés alapul, nevezetesen, hogy a nemzeti bíróság feladata az előzetes döntéshozatal iránti kérelem jogszabályi és ténybeli hátterének meghatározása, anélkül, hogy annak helytállóságát a Bíróság vizsgálhatná, és hogy a nemzeti bíróság által e háttér alapján, az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. ( 20 ) Ezért úgy vélem, hogy annak értékelését, hogy az alapügyben megvalósult‑e az uniós jog végrehajtása, e határozat alapján kell elvégezni.

45.

Annak megállapítása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó tényállás az uniós jog végrehajtásának minősül‑e, meg kell jelölni azokat a különböző kötelezettségeket, amelyeket a Tanács által belső szervezési hatáskörében elfogadott 2013/488 határozat a tagállamokra ró.

46.

A határozat (1) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a határozat célja „a Tanács tevékenységének a minősített adatok kezelését igénylő valamennyi területen történő továbbfejlesztése [azáltal, hogy] egy olyan átfogó biztonsági rendszert [hoz létre] a minősített adatok védelmére, amely kiterjed a Tanácsra, annak Főtitkárságára és a tagállamokra”. Ebből a szempontból az említett határozat (3) preambulumbekezdéséből következik, hogy „[a] tagállamok nemzeti jogszabályaikkal és rendelkezéseikkel összhangban és a Tanács működéséhez szükséges mértékben tiszteletben tartják ezt a határozatot, amikor illetékes hatóságaik, szerződéses vállalkozóik EU‑minősített adatokat kezelnek, hogy mindegyikük biztos lehessen abban, hogy az EU‑minősített adatok tekintetében egyenértékű védelem valósul meg”.

47.

Így a 2013/488 határozat 1. cikkének (1) bekezdése szerint a határozat „megállapítja az EU‑minősített adatok védelmére vonatkozó alapelveket és minimumszabályokat”. Az említett cikk (2) bekezdése szerint „[e]zek az alapelvek és minimumszabályok a Tanácsra és a [Tanács Főtitkárságára (a továbbiakban: Főtitkárság)] alkalmazandók, és azokat – vonatkozó nemzeti jogszabályaikkal és rendelkezéseikkel összhangban – a tagállamoknak is be kell tartaniuk ahhoz, hogy mindegyikük biztos lehessen abban, hogy az EU‑minősített adatok tekintetében azonos szintű védelem valósul meg”.

48.

A határozat 2. cikkének (1) bekezdése szerint „»EU‑minősített adat« […] bármely olyan EU biztonsági minősítéssel ellátott adat és anyag, amelynek engedély nélküli hozzáférhetővé tétele különböző mértékben sértheti az Európai Unió, illetve egy vagy több tagállam érdekeit”.

49.

Az EU‑minősített adatok védelme megköveteli, hogy a tagállamok intézkedéseket fogadjanak el, ha a gazdasági szereplők hozzáférnek az ilyen adatokhoz.

50.

Ebben az összefüggésben a 2013/488 határozat 11. cikkének (1) bekezdése az „iparbiztonság” fogalmát úgy határozza meg, mint „olyan intézkedések alkalmazása, amelyek célja az EU‑minősített adatok védelmének vállalkozók vagy alvállalkozók általi biztosítása a minősített szerződések megkötését megelőző tárgyalások és a szerződések teljes életciklusa során. Az ilyen szerződések nem járhatnak TRÈS SECRET UE/EU TOP SECRET szintű minősített adatokhoz való hozzáféréssel.”

51.

Az ilyen intézkedések alkalmazására azért van szükség, mert a 2013/488 határozat 11. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a] Tanács Főtitkársága az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést vagy azok kezelését vagy tárolását magában foglaló vagy azzal járó feladatokkal szerződés keretében olyan gazdálkodó vagy más szervezetet bízhat meg, amely valamely tagállamban […] van bejegyezve […]”.

52.

Ebben az összefüggésben EU‑minősített adatok különösen az alábbiakat jelentik:

53.

A 2013/488 határozat A. függelékében a minősített szerződés a következőképpen kerül meghatározásra: „a Főtitkárság által egy adott vállalkozóval árubeszerzés, munkálatok elvégzése vagy szolgáltatásnyújtás céljából kötött szerződés, amelynek teljesítése EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést vagy ilyen adatok létrehozását teszi szükségessé vagy foglalja magában”. A telephelybiztonsági tanúsítvány „annak a [nemzeti biztonsági hatóság] vagy [kijelölt biztonsági hatóság] által történő hivatalos meghatározása, hogy egy adott létesítmény biztonsági szempontból megfelelő szintű védelmet tud‑e nyújtani meghatározott biztonsági minősítésű szintű EU‑minősített adatoknak”.

54.

A 2013/488 határozat 15. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint az EU‑minősített adatok védelmére vonatkozó alapelvek és biztonsági minimumszabályok végrehajtása különösen a tagállamok felelőssége.

55.

A tagállamoknak tehát „minden megfelelő intézkedést [meg kell hozniuk] nemzeti jogszabályaikkal és rendelkezéseikkel összhangban annak érdekében, hogy az EU‑minősített adatok kezelésekor vagy tárolásakor [különböző] személyek betartsák [a 2013/488] határozatot”, többek között azok, akik „az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre feladatkörüknél fogva megfelelően [fel vannak hatalmazva]” (a 15. cikk (3) bekezdésének c) pontja) és „a tagállamok szerződéses vállalkozói, akár a tagállamok területén, akár külföldön” (a 15. cikk (3) bekezdésének d) pontja).

56.

Továbbá a 2013/488 határozat 15. cikke (3) bekezdésének végrehajtása céljából a határozat 16. cikke (3) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a tagállamok kijelölik az EU‑minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági intézkedésekért felelős nemzeti biztonsági hatóságot különösen annak érdekében, hogy:

57.

Ezekből a rendelkezésekből világosan kitűnik, hogy a 2013/488 határozat egy sor konkrét kötelezettséget ró a tagállamokra az EU‑minősített adatok védelme tekintetében. E kötelezettségek egyike az, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azok a személyek, akik tevékenységük során hozzáférnek az EU‑minősített adatokhoz, biztonsági tanúsítványt kapjanak a nemzeti biztonsági hatóságtól.

58.

Összefoglalva, a 2013/488 határozat általános felelősséget ír elő a tagállamok számára az említett határozat bizonyos személyek általi betartásáért (a 15. cikk (3) bekezdése), az EU‑minősített adatok védelmét szolgálót rendelkezések alkalmazásának garantálásáért (a 16. cikk (3) bekezdése), illetve a minősített szerződésekben részt vevő vállalkozók és alvállalkozók telephelybiztonsági tanúsítványának birtoklásáért (a 11. cikk (5) bekezdése).

59.

Megjegyzem, hogy azon személyek számára, akik tevékenységük során hozzáférnek EU‑minősített adatokhoz, a 2013/488 határozat nem pusztán általános kötelezettséget ír elő arra vonatkozóan, hogy biztonsági tanúsítványt szerezzenek be egy nemzeti biztonsági hatóságtól. E határozat ugyanis az engedélyezési eljárásra és a tanúsítvány megadásának feltételeire vonatkozó bizonyos szabályokat is megállapít.

60.

Így e határozat V. melléklete a III. címében a következő 8–13. pontot tartalmazza:

„8. A [telephelybiztonsági tanúsítványt] a tagállam [nemzeti biztonsági hatósága]/[kijelölt biztonsági hatósága] vagy bármely más illetékes biztonsági hatósága bocsátja ki annak jelzésére, hogy – a nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban – egy gazdálkodó vagy más szervezet képes az EU‑minősített adatnak a telephelyükön, megfelelő minősítési szinten (CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIAL vagy SECRET UE/EU SECRET) való védelmére. A [telephelybiztonsági tanúsítványt] közlik a Főtitkársággal, mint ajánlatkérővel, mielőtt a vállalkozó vagy alvállalkozó, illetve a potenciális vállalkozó vagy alvállalkozó számára az EU‑minősített adatot rendelkezésre bocsátják, vagy ahhoz hozzáférést biztosítanak.

9. A [telephelybiztonsági tanúsítvány] kiállításakor a megfelelő [nemzeti biztonsági hatóság] vagy [kijelölt biztonsági hatóság] legalább:

10. Adott esetben a Főtitkárság szerződő hatóságként értesíti a megfelelő nemzeti vagy kijelölt biztonsági hatóságot vagy bármely más illetékes biztonsági hatóságot, hogy a szerződést megelőző szakaszban vagy a szerződés teljesítéséhez [telephelybiztonsági tanúsítványra] van szükség. [Telephelybiztonsági tanúsítványra] vagy [személyi biztonsági tanúsítványra (PSC)] akkor van szükség a szerződéskötés előtti szakaszban, ha a pályázati eljárás során CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIAL vagy SECRET UE/EU SECRET minősítésű adatot kell átadni.

11. A szerződő hatóság nem köthet minősített szerződést a megfelelőnek tartott pályázóval azt megelőzően, hogy kézhez kapná az érintett vállalkozó vagy alvállalkozó bejegyzésének helye szerinti tagállam nemzeti biztonsági hatósága/kijelölt biztonsági hatósága által kiállított megerősítést arról, hogy szükség szerint megfelelő [telephelybiztonsági tanúsítvánnyal] rendelkeznek.

12. A [telephelybiztonsági tanúsítványt] kibocsátó nemzeti vagy kijelölt biztonsági hatóság vagy bármely más illetékes biztonsági hatóság a [telephelybiztonsági tanúsítványt] érintő bármely változásról értesíti a Főtitkárságot mint szerződő hatóságot. Alvállalkozói szerződés esetén a nemzeti vagy kijelölt biztonsági hatóságot, illetve bármely egyéb illetékes biztonsági hatóságot ennek megfelelően tájékoztatni kell.

13. A [telephelybiztonsági tanúsítványnak] az adott nemzeti vagy kijelölt biztonsági hatóság vagy bármely más illetékes biztonsági hatóság általi visszavonása elegendő indokot szolgáltat a Főtitkárságnak mint szerződő hatóságnak a minősített szerződés megszüntetésére vagy a pályázónak a versenyből való kizárására.”

61.

Annak eldöntéséhez, hogy az uniós jog ily módon ismertetett szabályai fényében az alapügyben szóban forgó tényállás az uniós jog végrehajtásának minősül‑e, véleményem szerint különbséget kell tenni a protectus számára a nemzeti jog szerint minősített adatokhoz való hozzáférés tekintetében adott tanúsítvány és az EU‑minősített adatok megismerését lehetővé tevő tanúsítvány között.

62.

Így az a tényállás, amely egyrészt arra késztette a nemzetbiztonsági hivatalt, hogy a protectus részére a nemzeti jog szerint minősített adatok megismerésére feljogosító iparbiztonsági tanúsítványt adjon ki, másrészt pedig arra, hogy e tanúsítványt megsemmisítse, véleményem szerint nem minősül az uniós jog végrehajtásának. A 2013/488 határozat ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a nemzeti hatóságok által a nemzeti jog szerint minősített adatokhoz – a nemzeti jog által előírt célból – való hozzáférés tekintetében hozott döntések szabályozására irányulnának. Ezenfelül a Bíróság előtt lévő ügyiratból nem derül ki, hogy az Unió egyéb jogi aktusai bármilyen módon harmonizálnák az ilyen adatok státuszára vonatkozó nemzeti szabályokat. Ezenfelül a Bíróság a közelmúltban az NW és PQ (Minősített adatok) ítéletben megállapította, hogy az adatok nemzeti jogszabályok szerinti minősítésére és a minősítés megszüntetésére vonatkozó szabályok nem tartoznak az uniós jogi aktus által harmonizált szabályok körébe. ( 21 )

63.

Ebből következik, hogy az iparbiztonsági tanúsítványra vonatkozó szlovák jogszabályokat, valamint az e tanúsítványhoz kapcsolódó, a szlovák hatóságok által hozott intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy azok kizárólag a nemzeti jog hatálya alá tartoznak, és ezért nem tartoznak az uniós jog hatálya alá. Következésképpen az iparbiztonsági tanúsítványt visszavonó határozat jogszerűségének értékelése nem tűnik a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az „Unió jog[ának végrehajtása]” közvetlen formájának.

64.

Ugyanakkor az a tényállás, amely egyrészt arra késztette a nemzetbiztonsági hivatalt, hogy a protectus részére SECRET UE/EU SECRET szintre vonatkozó EU‑minősített adatokhoz való hozzáférésre jogosító telephelybiztonsági tanúsítványt adjon ki, másrészt pedig arra, hogy e tanúsítványt semmisítse meg, úgy tűnik számomra, hogy az uniós jog végrehajtását jelenti.

65.

A telephelybiztonsági tanúsítvány ugyanis, amely – emlékeztetnék rá – a szlovák szabályozás szerint jelzi az EU‑minősített adatok azon maximális minősítési szintjét, amelyhez egy adott személy hozzáférhet, valamint az uniós rendeletek azon megfelelő rendelkezéseit, amelyek alapján e személynek a minősített adatokhoz való hozzáférése engedélyezett, olyan célúnak és hatásúnak tekinthető, amely átfedésben van a 2013/488 határozatban előírt telephelybiztonsági tanúsítvány céljaival és hatásaival. Továbbá, e határozat értelmében az engedélyezési eljárás lefolytatásáért egy nemzeti biztonsági hatóság, jelen esetben a nemzetbiztonsági hivatal felelős. A szlovák szabályozásból az is következik, hogy a biztonsági ellenőrzési eljárás célja az, hogy a biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező személy számára lehetővé tegye a Szlovák Köztársaságra nézve kötelező nemzetközi szerződésből eredő feladatok ellátásával összefüggésben a minősített adatok megismerését, ( 22 ) amiből arra lehet következtetni, hogy e szabályozás nem tisztán nemzeti célt követ, amely így különbözik a 2013/488 határozat által követett céltól.

66.

Hozzátenném, hogy azok az indokok, amelyek alapján a nemzetbiztonsági hivatal az alapügyben a felperes telephelybiztonsági tanúsítványát megsemmisítette, és amelyek lényegében arra vonatkoznak, hogy a felperes biztonsági kockázatot jelentett a Szlovák Köztársaság biztonsági érdekeit valószínűleg sértő kereskedelmi kapcsolat fennállása, valamint az ezen tagállam gazdasági érdekeivel ellentétes tevékenység miatt, úgy értelmezhetők, hogy a 2013/488 határozat V. mellékletében ( 23 ) a telephelybiztonsági tanúsítvány megadásához előírt minimumfeltételeknek az alapeljárás felperese már nem felel meg.

67.

Az a körülmény, hogy a szlovák szabályozás szerint a telephelybiztonsági tanúsítvány érvényessége az iparbiztonsági tanúsítvány érvényességéhez kapcsolódik, ( 24 ) véleményem szerint nem vezethet ahhoz, hogy az alapeljárás tárgyát képező tényállást kizárják az uniós jog hatálya alól. A két biztonsági tanúsítványt ugyanis egy azonosított biztonsági kockázat miatt semmisítették meg.

68.

Ezenfelül, a telephelybiztonsági tanúsítvány és az iparbiztonsági tanúsítvány érvényessége közötti kapcsolat logikusnak tűnik számomra, mivel – amint azt a bizottság az írásbeli észrevételeiben elismeri – ha a nemzeti jog alapján a szóban forgó vállalkozás tekintetében biztonsági kockázatot állapítottak meg, ez a kockázat nem korlátozódhat kizárólag a Szlovák Köztársaság területére, hanem szükségszerűen ki kell terjednie e tagállam külkapcsolatainak valamennyi területére. Ezen a területen a tagállamok és az Unió érdekei szorosan összekapcsolódnak, így a nemzeti szinten – különösen a nemzeti jog szerint minősített adatok alapján – azonosított biztonsági kockázatnak általában közvetlen hatása van az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférés engedélyezésére. A tagállamok érdekei és az Unió érdekei közötti kapcsolat egyébként már magában a 2013/488 határozat 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő EU‑minősített adatok fogalmának meghatározásában is kifejezésre jut, amely hangsúlyozza, hogy EU‑minősített adatnak minősül az az adat, „amelynek engedély nélküli hozzáférhetővé tétele különböző mértékben sértheti az Európai Unió, illetve egy vagy több tagállam érdekeit”. ( 25 )

69.

Továbbá a szóban forgó vállalkozás sebezhetősége származhat a nemzeti jog szerint minősített adatokból, anélkül, hogy ez kizárná az uniós jog végrehajtásának fennállását az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést engedélyező jogi aktus megsemmisítése tekintetében. Arra is emlékeztetni kell, hogy az a körülmény, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatának 35. és 37. pontjában megállapítja – a nemzeti iparbiztonsági tanúsítvány visszavonása kizárólag a nemzeti szabályozásban meghatározott biztonsági szempontból való megbízhatóság kritériumán alapult, nem zárja ki, hogy az alapügyben szóban forgó tényállás az uniós jog végrehajtásának minősüljön. E tekintetben megjegyzem, hogy – a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – noha alapvető biztonsági érdekeik meghatározása, valamint a külső és belső biztonságukat szolgáló, megfelelő intézkedések meghozatala a tagállamok feladatkörébe tartozik, önmagában az a tény, hogy egy nemzeti intézkedést a nemzeti biztonság védelme érdekében fogadtak el, még nem eredményezi az uniós jog alkalmazhatatlanságát és nem mentesíti a tagállamokat az uniós jog kellő tiszteletben tartása alól. ( 26 )

70.

Ami azt a tényt illeti, hogy a szlovák jogszabályokat nem kifejezetten a 2013/488 határozat végrehajtása érdekében fogadták el, emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy a nemzeti jogszabályokat nem valamely uniós jogi aktus átültetése érdekében fogadták el, lényegtelen, amennyiben e jogszabályok alkalmazása ténylegesen végrehajtja az uniós jogot. ( 27 )

71.

Véleményem szerint irreleváns, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvány kiadására, módosítására vagy visszavonására irányuló eljárás keretében a 2013/488 határozat széles mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamoknak a biztonsági kockázat fennállásának és kritériumainak megállapítása tekintetében. Ez a helyzet megfelel annak, amikor valamely uniós jogi aktus a tagállamokat a többféle végrehajtási mód közötti választás szabadságával, illetve diszkrecionális vagy mérlegelési jogkörrel ruházza fel, amely szerves részét képezi az ezen aktus által létrehozott rendszernek. ( 28 )

72.

Ezenfelül az a tény, hogy a 2013/488 határozatban előírt kötelezettségek teljesítése érdekében a nemzeti hatóságokat és eljárásokat veszik igénybe, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az uniós jogot a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtják. Ez csupán annak a szabálynak a klasszikus kifejeződése, hogy a tagállamoknak nemzeti struktúráik és eljárásaik keretében biztosítaniuk kell a rájuk nézve kötelezettségeket előíró uniós jogi szabályok alkalmazását.

73.

Véleményem szerint a telephelybiztonsági tanúsítvány megszerzésére vagy fenntartására vonatkozó formális jog hiánya sem képez olyan feltételt, amelytől a Charta alkalmazhatóságát függővé lehetne tenni.

74.

Az EU‑minősített adatok védelmét tehát a tagállamok és nemzeti biztonsági hatóságaik biztosítják a nemzeti jogszabályokkal és rendelkezésekkel összhangban. ( 29 ) A nemzeti jogra való e hivatkozás nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy önállóan határozzák meg az EU‑minősített adatok védelmének kereteit. A tagállamoknak ezért az uniós jogban meghatározott normáknak megfelelően kell biztosítaniuk ezt a védelmet.

75.

Általánosságban véve úgy tűnik számomra, hogy lehetetlen lenne azt állítani, hogy az uniós jog irreleváns lenne az EU‑minősített adatok védelmére vonatkozó szabályok meghatározása és alkalmazása szempontjából, amikor e szabályok célja az Unió megfelelő működésének biztosítása. Ez azt jelentené, hogy az ilyen adatokhoz való hozzáférés engedélyének megadása vagy visszavonása a tagállamok által fenntartott olyan hatáskör gyakorlásának tekinthető, amely kívül esik az uniós jog és következésképpen a Charta hatályán. Éppen ellenkezőleg, a minősített adatokra vonatkozó nemzeti jogszabályoknak és rendelkezéseknek az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatos alkalmazását véleményem szerint az uniós joggal összhangban kell végezni.

76.

A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy a 2013/488 határozatban foglalt, az EU‑minősített adatok védelmére vonatkozó szabályok fényében a [határozatban szereplő] telephelybiztonsági tanúsítvánnyal egyenértékű telephelybiztonsági tanúsítványt kiállító nemzeti hatóság uniós jog által előírt engedélyt ad. Ezen engedély joghatásait – akárcsak visszavonásának joghatásait – az uniós jog határozza meg, és azok alapvetően az érintett személy és az uniós intézmények közötti kapcsolatokban jelentkeznek. Továbbá az a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság, amely a telephelybiztonsági tanúsítvány megsemmisítéséről határoz, az uniós intézmények által az EU‑minősített adatok védelmének biztosítása céljából rá ruházott feladatot lát el. E hatóságnak tehát meg kell felelnie az uniós jog által előírt minimumkövetelményeknek.

77.

Az alapeljárás felperesét illetően a 2013/488 határozat különösen széles személyi hatályát is hangsúlyozni kell. E tekintetben megjegyzem, hogy e határozat V. mellékletének 8. pontja általános megfogalmazású, mivel nem korlátozza azon a személyek körét, akik számára telephelybiztonsági tanúsítványt kell kibocsátani. ( 30 )

78.

Ez a bekezdés továbbá kimondja, hogy „[a] tanúsítványt be kell mutatni a Tanács Főtitkárságának […], mielőtt egy vállalkozó, alvállalkozó vagy potenciális vállalkozó vagy alvállalkozó számára az EU‑minősített adathoz való hozzáférést biztosítanának vagy engedélyeznének”. Az említett rendelkezésből következik, hogy a 2013/488 határozatban előírt biztonsági tanúsítvány egy potenciális vállalkozó számára is elérhető, ami nagyon általános, és olyan vállalkozásra is vonatkozhat, mint az alapeljárás felperese. Ugyanebben az értelemben emlékeztetni kell arra, hogy a „vállalkozó” fogalmát az említett határozat A. függeléke úgy határozza meg, hogy az „szerződéskötési képességgel rendelkező természetes vagy jogi személy”, és nem olyan személyt jelent, akit jelenleg szerződés köt a Tanácshoz, vagy aki már megtette a szerződéses jogviszony kialakítására irányuló lépéseket.

79.

Ami a protectus helyzetét illeti az EU‑minősített adatokhoz való esetleges hozzáférése tekintetében, az a fontos, hogy – még ha ilyen hozzáférésre ténylegesen soha nem is került sor – ez a vállalkozás telephelybiztonsági tanúsítványt kért, amely különösen arra szolgál, hogy a kedvezményezett számára lehetővé tegye az EU‑minősített adatok megismerését. A protectus továbbá a tárgyaláson jelezte, hogy folyamatban lévő szerződései vannak a Ministerstvo hospodárstva‑val (gazdasági minisztérium, Szlovákia). Márpedig, nem zárható ki, hogy EU‑minősített adatok is érintve lehetnek az ilyen típusú szerződéses jogviszonyokban, mivel a nemzeti szinten minősített adatok és az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatos területek között átfedés van.

80.

Mindezek fényében a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában meghatározott kritériumok alkalmazása az alapügyben szóban forgó helyzetre véleményem szerint ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy – a protectus kivételével a jelen eljárás valamennyi résztvevője által állítottakkal ellentétben – egy tagállam a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtja az uniós jogot, amikor valamely bírósága felülvizsgálja az EU‑minősített adatokhoz való hozzáférést engedélyező olyan telephelybiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozat jogszerűségét, amely tanúsítvány a 2013/488 határozat 11. cikke és V. melléklete szerinti telephelybiztonsági tanúsítványnak minősül. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a nemzeti szabályozás kapcsolatot teremt az említett telephelybiztonsági tanúsítvány és a nemzeti iparbiztonsági tanúsítvány érvényessége között, amennyiben e tanúsítvány visszavonása azon a megállapításon alapul, hogy annak jogosultja biztonsági kockázatot jelent. Ebből következik, hogy a Chartát az alapeljárásra alkalmazni kell.

81.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arról kérdezi a Bíróságot, hogy a Charta 47. cikke értelmében milyen eljárási garanciákat kell nyújtani egy olyan vállalkozásnak, amelynek telephelybiztonsági tanúsítványát egy nemzeti biztonsági hatóság részben olyan minősített adatok alapján semmisítette meg, amelyekhez a vállalkozás nem férhetett hozzá. Konkrétabban, a bíróság azt szeretné tudni, hogy ellentétes‑e az említett cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosítja az érintett személy és ügyvédje számára a hozzáférést a telephelybiztonsági tanúsítvány megsemmisítésének alapjául szolgáló minősített adatokhoz, és amely nem teszi lehetővé, hogy a bíró biztosítsa ezt a hozzáférést, még akkor sem, ha ő maga hozzáfér e minősített adatokhoz.

82.

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a 215/2004. sz. törvény 50. §‑ának (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 26. §‑ának (3) bekezdéséből következik, hogy amennyiben a nemzetbiztonsági hivatal úgy határoz, hogy valamely személy nem ismerhet meg minősített adatot, határozatában köteles megjelölni az e határozat alapjául szolgáló indokokat, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó megfontolásokat, valamint a határozat megtámadásának lehetőségére vonatkozó információkat.

83.

A nemzetbiztonsági hivatal és a bizottság gyakorlata szerint a határozatuk alapjául szolgáló különböző minősített adatok nem jelennek meg a határozat indokolásában. A határozatok csak az adott adatot tartalmazó írásbeli bizonyíték címére való hivatkozást tartalmazzák.

84.

Amennyiben az írásbeli bizonyíték minősített adatot tartalmaz, az az iparbiztonsági ellenőrzési eljárás alá vont személy számára nem hozzáférhető.

85.

Ha az érintett személy keresetet nyújt be az iparbiztonsági tanúsítványt vagy a telephelybiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozat ellen, a 215/2004. sz. törvény 34. §‑a (1) bekezdésének f) pontja értelmében a keresetet elbíráló bírák korlátozás nélkül jogosultak az ügyiratban szereplő valamennyi minősített adat megismerésére.

86.

A 215/2004. sz. törvény 35. §‑ának (3) bekezdése értelmében az érintett személy ügyvédje is megismerheti ezt a minősített adatot, de csak a szóban forgó minősített adatot azonosító és azt a nemzetbiztonsági hivatalnak bejelentő hatóság hozzájárulásával. Ezt követően az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli ezen adatok tekintetében, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem közölheti azokat az ügyfelével.

87.

Mielőtt megvizsgálnánk az említett eljárási garanciáknak a Charta 47. cikkével való összeegyeztethetőségét, helyénvaló megvizsgálni – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság felkéri a Bíróságot – e cikknek az alapügyben szóban forgó helyzetre való alkalmazhatóságát.

88.

Az uniós jog végrehajtása során a tagállamok a Charta 51. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kötelesek biztosítani a Charta 47. cikkének első és második bekezdésében foglalt, különösen a hatékony jogorvoslathoz való jogból és a tisztességes tárgyaláshoz való jogból eredő követelmények tiszteletben tartását. ( 31 )

89.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtása a Charta 47. cikkének alkalmazhatóságát vonja maga után. ( 32 ) Mintha bizonyos fokú automatizmus állna fenn az uniós jog végrehajtásának feltétele és az utóbbi cikknek való megfelelés szükségessége között.

90.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából azonban úgy tűnik, hogy ez az automatizmus nem létezik.

91.

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a Charta 47. cikkének alkalmazása egy adott ügyben azt feltételezi, hogy az e jogra hivatkozó személy az uniós jog által biztosított jogokra és szabadságokra hivatkozzon, vagy hogy e személlyel szemben olyan büntetőeljárást folytassanak, amely az uniós jog végrehajtásának minősül. ( 33 ) Ez a feltétel kiegészíti a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az uniós jog végrehajtására vonatkozó általános feltételt, ( 34 ) amely az első kérdés tárgyát képezi.

92.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az alapeljárás felperese hivatkozhat‑e uniós jog által biztosított jogra, és felkéri a Bíróságot annak tisztázására, hogy a 2013/488 határozatban rögzített szabályok az alapeljárás felperese javára megállapíthatnak‑e olyan, az uniós jog által biztosított jogot, amelynek védelmére a Charta 47. cikke alapján hivatkozhat.

93.

Úgy vélem, hogy ez a feltétel a jelen ügyben teljesül.

94.

Igaz, amint azt korábban már jeleztem, a 2013/488 határozat széles mérlegelési jogkört hagy a tagállamoknak annak meghatározására, hogy mely esetekben kell megadni vagy visszavonni a telephelybiztonsági tanúsítványt. Így a határozat V. melléklete a tagállamok számára előír bizonyos minimális ellenőrzéseket, amelyeket a telephelybiztonsági tanúsítvány megadása előtt el kell végezni, de nem biztosít jogot az érintett személyeknek arra, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén telephelybiztonsági tanúsítványt szerezzenek. Az érintettek nem jogosultak arra sem, hogy megtartsák a tanúsítványukat, még akkor sem, ha továbbra is megfelelnek az említett határozatban meghatározott minimumfeltételeknek.

95.

Úgy vélem azonban, hogy – bár a 2013/488 határozat nem biztosít jogot a vállalkozás számára sem a telephelybiztonsági tanúsítvány megszerzésére, sem annak megtartására – a határozat mindazonáltal a tanúsítványt megszerző vállalkozás számára különleges jogot biztosít a Tanács minősített szerződéseiben félként való részvételre.

96.

Hasonlóképpen, annak megállapítása céljából, hogy a Charta 47. cikke alkalmazható‑e, véleményem szerint helyénvaló figyelembe venni azokat a hatásokat, amelyeket a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat valószínűleg gyakorol egy vállalkozásra. E tekintetben felhívom a figyelmet arra, hogy a 2013/488 határozat V. mellékletének 13. pontja előírja, hogy „[a tanúsítvány] visszavonása elegendő indokot szolgáltat a Főtitkárságnak mint szerződő hatóságnak a minősített szerződés megszüntetésére vagy a pályázónak a versenyből való kizárására”. Tekintettel azokra a negatív következményekre, amelyekkel a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat valószínűleg jár egy vállalkozás számára, úgy vélem, hogy a vállalkozás jogosan hivatkozhat a hatékony bírói jogvédelemre vonatkozó követelmények tiszteletben tartására, amikor megtámadja az ilyen határozat jogszerűségét.

97.

Mindenesetre megjegyzem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a közhatalomnak egy természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem az uniós jog általános elvének minősül. ( 35 ) A Bíróság szerint a jogi személyek a Charta 47. cikkének első bekezdése értelmében vett, az uniós jog által biztosított jogként hivatkozhatnak erre a védelemre annak érdekében, hogy bíróság előtt vitassanak valamely nekik sérelmet okozó aktust. ( 36 )

98.

Mivel a Charta 47. cikkének alkalmazhatósága megállapíthatónak tűnik számomra, meg kell határozni, hogy egy olyan vállalkozás, mint a protectus, milyen eljárási garanciákat vonhat le e cikkből az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben.

99.

A kérdést előterjesztő bíróság kételyei azzal kapcsolatban, hogy a szlovák jogszabályokban meghatározott eljárási szabályok megfelelnek‑e a Charta 47. cikkének, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) és a Bíróságnak a kontradiktórius eljárás elvének a minősített adatok miatt történő korlátozásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata közötti állítólagos eltérésből eredtek.

100.

Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2017. szeptember 19‑i Regner kontra Cseh Köztársaság ítéletben ( 37 ) az EJEB annak megállapításához, hogy nem került sor az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére, döntő fontosságúnak tartotta, hogy a biztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat jogszerűségének felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróság hozzáférjen az összes olyan minősített adathoz, amelyen e határozat meghozatala alapult. ( 38 )

101.

A Charta 52. cikkének (3) bekezdése alapján tehát – a Charta 47. cikkére és az EJEB‑nek az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára tekintettel – elegendőnek tűnhet, hogy a minősített adatokat csak az érintettnek bírói jogvédelmet nyújtó bíróság ismerheti meg.

102.

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Charta 47. cikkére tekintettel az ilyen megoldás nem feltétlenül elegendő. A bíróság e tekintetben különösen az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és társai ítéletre hivatkozik.

103.

A Bíróság tehát azt kérdezi, hogy az EU‑minősített adatok védelme terén a Charta 47. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat nem tartalmazza az annak alapjául szolgáló minősített adatokat, az érintett jogi személy nem rendelkezik hozzáféréssel a nemzeti biztonsági hatóságnak az ilyen adatokat tartalmazó ügyiratához, az említett jogi személy ügyvédje hozzáférést kaphat az említett ügyirathoz, feltéve, hogy megszerzi e hatóság hozzájárulását, és garantálja a közölt adatok bizalmas kezelését, és az e határozat jogszerűségének felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság a maga részéről hozzáférhet az említett ügyiratban szereplő valamennyi minősített adathoz.

104.

E kérdés megválaszolása érdekében megjegyzem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az uniós jog arra vonatkozóan alkalmazandó rendelkezéseinek hiányában, hogy a tagállamoknak miként kell biztosítaniuk az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását akkor, amikor nemzeti szabályozás alapján korlátozzák e személy iratbetekintési jogát, az e célból létrehozott eljárások konkrét részletszabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjére tartoznak, feltéve azonban, hogy azok nem kedvezőtlenebbek, mint amelyek a hasonló nemzeti jogi helyzeteket szabályozzák (az egyenértékűség elve), és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). ( 39 )

105.

Ami az egyenértékűség elvét illeti, emlékeztetnék arra, hogy – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat – a 215/2004. sz. törvény 50. §‑ának (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 26. §‑ának (3) bekezdéséből következik, hogy amennyiben a nemzetbiztonsági hivatal úgy határoz, hogy valamely személy nem ismerhet meg nemzeti jog szerint minősített adatot, különösen ha megállapítást nyer, hogy az adott személy biztonsági kockázatot jelent, határozatában köteles megjelölni az e határozat alapjául szolgáló indokokat, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó megfontolásokat, valamint a határozat megtámadásának lehetőségére vonatkozó információkat.

106.

Ezeket az eljárási garanciákat, amelyek az indokolással ellátott határozatban nyilvánulnak meg, a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonására vonatkozó határozatra is alkalmazni kell, kivéve, ha az egyenértékűség elvét figyelmen kívül hagyják. Következésképpen úgy tűnik számomra, hogy a protectushoz hasonló olyan vállalkozásnak, amellyel szemben ilyen határozatot hoztak, lehetőséget kell kapnia arra, hogy megismerje az e határozat alapjául szolgáló indokokat, legalábbis a lényeges indokokat, a 215/2004. sz. törvénynek a nemzeti bíróságok által értelmezett rendelkezései által előírt feltételek mellett. Ez azért tűnik így, mert a szlovák szabályozás kapcsolatot teremt az iparbiztonsági tanúsítvány és a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonása között.

107.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyenértékűség elvéből nem lehet levezetni azt a kötelezettséget, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat által érintett személyt tájékoztatni kell az e határozat alapjául szolgáló minősített adatokról. Valójában, amint azt már korábban jeleztem, a nemzetbiztonsági hivatal és a bizottság gyakorlata szerint a határozatuk alapjául szolgáló különböző minősített adatok nem szerepelnek a határozatuk indoklásában. Ezért ezt a szempontot a hatékonyság elve szempontjából kell megvizsgálni.

108.

Ezzel az elvvel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy csak akkor teljesül, ha a szóban forgó eljárási szabály összhangban van a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való joggal. ( 40 ) Így a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tényleges érvényesülését, a bírói jogvédelemnek a Charta 47. cikkében előírt követelményét jelenti, amelyet a nemzeti bíróságnak tiszteletben kell tartania. E védelemnek egyaránt érvényesnek kell lennie az uniós jogra alapított keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok kijelölésére és az ilyen keresetekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározására. ( 41 )

109.

Azt is fontos megjegyezni, hogy amennyiben valamely tagállam az uniós jogot hajtja végre, biztosítania kell a Charta 47. cikkének első bekezdésében biztosított, a hatékony jogorvoslathoz való jogból fakadó követelmények tiszteletben tartását, amely a bírósági eljárás során megköveteli az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását. ( 42 )

110.

Így az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága – amely, mint emlékeztetni kell rá, önmagában is elégséges ( 43 ) – megköveteli, hogy az érintett – akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokok kérésére történő közlése alapján – megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat, az illetékes bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy a szóban forgó hatóságtól megkövetelje azok közlését, annak érdekében, hogy lehetővé tegye számára jogai lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az illetékes bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó nemzeti határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását. ( 44 ) A védelemhez való jognak a tiszteletben tartása magában foglalja, hogy az érintett személy megismerhesse nemcsak a rá vonatkozó határozat indokolását, hanem az iratanyagban szereplő, a hatóság által alapul vett valamennyi információt is, és így ténylegesen állást foglalhasson ezekkel kapcsolatban. ( 45 )

111.

Ezenkívül a Charta 47. cikkében szereplő védelemhez való jog részét képező kontradiktórius eljárás elvére tekintettel az eljárásban részt vevő feleknek joguk kell, hogy legyen arra, hogy a bíróságnak benyújtott minden iratot és észrevételt megismerhessenek annak érdekében, hogy a bíróság döntését befolyásolhassák, és ezen iratokat és észrevételeket megvitathassák, ami feltételezi, hogy az érintett személynek lehetőséggel kell rendelkeznie az iratanyagban lévő, az említett határozattal szemben benyújtott kereset tárgyában eljáró bíróság rendelkezésére álló információk megismerésére. ( 46 )

112.

Ugyanakkor a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban az iratbetekintés joga a Charta 47. cikke értelmében nem abszolút. Emlékeztetni kell tehát arra, hogy a védelemhez való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, ezért az iratbetekintési jog – amely a védelemhez való jog velejárója – korlátozható egyrészt az érintett személy hatékony jogorvoslathoz való joga, másrészt pedig az e személy iratanyagában lévő bizonyos elemek hozzáférhetővé tétele elmaradásának igazolásául hivatkozott érdekek közötti mérlegelés alapján, különösen ha ezek az érdekek összefüggésben vannak a nemzetbiztonsággal. ( 47 ) Szükségesnek bizonyulhat ugyanis mind a közigazgatási eljárásban, mind pedig a bírósági eljárásban az, hogy többek között a nemzetbiztonságot érintő megfontolásokra tekintettel ne közöljenek bizonyos információkat az érintettel. ( 48 )

113.

A Bíróság azonban következetesen elutasította, hogy a védelemhez való jogokat semmissé tegyék, függetlenül a kérdéses terület érzékenységétől. A Bíróság felkéri a nemzeti bíróságot, hogy minden esetben keresse az egyensúlyt a hatékony jogorvoslathoz való jog és a biztonsági követelmények megőrzése között.

114.

A Bíróság álláspontja szerint tehát a nemzeti bíróság által elvégzendő mérlegelés a Charta 47. cikkének szükséges tiszteletben tartására figyelemmel nem foszthatja meg az érintett személy védelemhez való jogát a tényleges érvényesüléstől, és nem üresítheti ki az e cikk alapján e személyt megillető jogorvoslathoz való jogot, különösen azáltal, hogy nem közlik az érintett személlyel vagy adott esetben a képviselőjével legalább a rá vonatkozó határozat alapjául szolgáló indokok lényegét. ( 49 )

115.

Ezzel szemben a mérlegelés ahhoz vezethet, hogy az iratanyag bizonyos elemeit nem közlik az érintett személlyel, amennyiben ezen elemek hozzáférhetővé tétele közvetlen és egyedi módon sértheti az érintett tagállam nemzetbiztonságát, mivel e hozzáférhetővé tétel különösen veszélyeztetheti a személyek életét, egészségét vagy szabadságát, vagy felfedheti a nemzetbiztonsági hatóságok által alkalmazott specifikus nyomozási módszereket, és így súlyosan akadályozhatja, vagy akár meggátolhatja e hatóságok feladatainak jövőbeli teljesítését. ( 50 )

116.

A fentiekből következik, hogy bár az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára – különösen, ha azt a nemzetbiztonság megköveteli –, hogy az érintett személy számára ne biztosítsanak közvetlen hozzáférést az iratanyagának valamennyi eleméhez, e jog – a tényleges érvényesülés elvének, valamint a megfelelő ügyintézéshez és a hatékony jogorvoslathoz való jognak a megsértése nélkül – nem értelmezhető akként, hogy az alapján az illetékes nemzeti hatóságok e személyt olyan helyzetbe hozhatják, amelyben sem ő, sem a képviselője nem szerezhet megfelelően tudomást – adott esetben a nemzetbiztonság megóvására szolgáló különleges eljárás keretében – ezen iratanyag meghatározó elemeinek lényegéről. ( 51 )

117.

Ebben az összefüggésben a Bíróság egyrészt már megállapította, hogy amennyiben az iratanyagban lévő információk hozzáférhetővé tételét nemzetbiztonsági okból korlátozták, az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását nem biztosítja kellő mértékben az a lehetőség, hogy e személy számára bizonyos feltételek mellett engedélyezik az ezen információkhoz való hozzáférést, ezen engedélyhez azonban az ily módon szerzett információk közigazgatási vagy esetleges bírósági eljárásban való felhasználásának teljes tilalma társul. ( 52 )

118.

Másrészt, ami azt illeti, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságnak az iratanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó lehetősége kellőképpen biztosítja az érintett személy védelemhez való jogát, hangsúlyozni kell, hogy e lehetőség nem válthatja ki az érintett személynek vagy a képviselőjének az ezen iratanyagban lévő információkhoz való hozzáférését. ( 53 ) Így a védelemhez való jog tiszteletben tartása a bírósági eljárásban nem azt jelenti, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság a határozathozatalhoz szükséges összes információval rendelkezik, hanem azt, hogy az érintett személy – adott esetben képviselő útján – érvényesítheti az érdekeit az ezen információkkal kapcsolatos álláspontjának kifejtése révén. ( 54 ) Ugyanis a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak az iratanyagban lévő információkhoz való hozzáférése, illetve az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartását biztosító eljárások bevezetése két különálló és kumulatív követelménynek minősül. ( 55 )

119.

A fenti megfontolások alapján a Bíróság a legutóbbi ítélkezési gyakorlatában – korábbi ítéleteivel összhangban – úgy határozott, hogy a megfelelő ügyintézés általános elvét és a Charta 47. cikkét az EUMSZ 20. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében abban az esetben, ha a tartózkodási jogot visszavonó vagy megtagadó határozat – amelyet olyan harmadik országbeli állampolgárral szemben hoztak, aki az említett 20. cikk alapján származékos tartózkodási joggal rendelkezhet – olyan információkon alapul, amelyeknek a hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné a szóban forgó tagállam nemzetbiztonságát, a harmadik országbeli állampolgár vagy a képviselője csupán az e célból kért engedély megszerzését követően férhet hozzá ezen információkhoz, az említett személyekkel még az ilyen határozatokat alátámasztó indokok lényegét sem közlik, és a közigazgatási vagy bírósági eljárás céljából egyébként sem használhatnák fel azokat az információkat, amelyekhez hozzáférhettek. ( 56 )

120.

A kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában felmerülő ezen tényezők és a Bíróság által eddig levont következtetések átültethetők‑e az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatos területre, ami annak megállapításához vezethet, hogy a Charta 47. cikkével ellentétes az alapügyben vitatott nemzeti szabályozás.

121.

E kérdés jogosnak tűnik számomra, tekintettel az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatos terület sajátos jellegére, amely megkülönbözteti azt azoktól a területektől, amelyeken a Bíróság eddig iránymutatást adott a hatékony jogorvoslathoz való jog és az egyes adatok hozzáférhető tétele elmaradásának igazolásául hivatkozott érdekek közötti mérlegelésre, különösen, ha ezek az érdekek összefüggésben vannak a nemzetbiztonsággal.

122.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a védelemhez való jog – beleértve az iratokhoz való hozzáférés jogát is – megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel. ( 57 )

123.

E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy a jelen ügy eltér a ZZ, Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és társai, valamint az NW és PQ (Minősített adatok) ítéletek alapjául szolgáló ügyektől. Amikor ugyanis olyan határozatról van szó, amely közbiztonsági okokból korlátozza valamely uniós polgár szabad mozgását, vagy olyan határozatról, amely a nemzetbiztonságot fenyegető veszély miatt a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasítja, vagy megvonja az ilyen védelmet, vagy olyan határozatról, amely nemzetbiztonsági okokból visszavonja vagy megtagadja a tartózkodási engedély kiadását egy olyan harmadik országbeli állampolgár számára, aki az EUMSZ 20. cikk szerinti származékos tartózkodási joggal rendelkezhet, az ilyen határozatok alapjául szolgáló indokok és adatok teljes körű közlésének elve érvényesül. Ezen elv korlátozása tehát olyan kivételnek tűnik, amelyet szigorúan kell értelmezni. ( 58 )

124.

Ami a minősített adatok védelmét illeti, úgy vélem, hogy a logikát meg kellene fordítani, hogy a főszabály az legyen, hogy az ilyen adatokat nem szabad illetéktelen személyek számára hozzáférhetővé tenni. A minősített adatok hozzáférhető tétele tehát kivétel ez alól a szabály alól, és csak olyan személyek számára tehető meg, akik megfelelnek a biztonsági ellenőrzés feltételeinek. Kivételes esetben az ilyen hozzáférhetővé tétel jogszerűen szigorú korlátok közé szorítható.

125.

Ebből következik, hogy az a személy, akinek a telephelybiztonsági tanúsítványát valamely nemzeti biztonsági hatóság megkérdőjelezi, nem követelheti az e biztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozatot megtámadó bírósági eljárás keretében az e határozat alapjául szolgáló minősített adatokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hogy e minősítés a nemzeti jogból vagy az uniós jogból ered. Paradox lenne, ha egy személy, miközben a nemzeti biztonsági hatóság megkérdőjelezi a minősített adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó tanúsítványát, ezen eljárás keretében lehetőséget kapna arra, hogy a rá vonatkozó ilyen jellegű adatokba betekinthessen. Ez azt jelentené, hogy ezen személy számára felfednék azokat a minősített adatokat, amelyeken az EU‑minősített adatokba való betekintést megakadályozó határozat alapult, és így lehetővé tennék számára, hogy megismerje a minősített adatokat, azt bizonyítva ezáltal, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság álláspontjával ellentétben jogosult az ilyen adatokhoz való hozzáférésre. Következésképpen, tekintettel a biztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat céljára, az e határozat által érintett személy minősített adatokhoz való hozzáférése – akár bírósági eljárás keretében is – véleményem szerint megkérdőjelezi azt a szabályt, hogy csak az ilyen tanúsítvánnyal rendelkező személyek ismerhetik meg ezeket az adatokat.

126.

A minősített adatoknak a biztonsági tanúsítványuk visszavonását bírósági eljárás keretében megtámadó személyek számára történő hozzáférhetővé tételére vonatkozó tilalom elvének tiszteletben tartását az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatos elővigyázatossági és megelőzési követelmények, valamint a tagállamok számára a telephelybiztonsági tanúsítvány megadása vagy visszavonása terén biztosítandó széles mérlegelési jogkör indokolja.

127.

Ezenfelül, amint azt már jeleztem, a Bíróság már rámutatott arra, hogy az iratanyag bizonyos elemeit nem közlik az érintett személlyel, amennyiben ezen elemek hozzáférhetővé tétele közvetlen és egyedi módon sértheti az érintett tagállam nemzetbiztonságát, mivel e hozzáférhetővé tétel különösen veszélyeztetheti a személyek életét, egészségét vagy szabadságát, vagy felfedheti a nemzetbiztonsági hatóságok által alkalmazott specifikus nyomozási módszereket, és így súlyosan akadályozhatja, vagy akár meggátolhatja e hatóságok feladatainak jövőbeli teljesítését. ( 59 ) Ezek a követelmények, amelyeket a Bíróság eredetileg a ZZ ítéletben ( 60 ) hangsúlyozott, és amelyekhez hozzáadható annak szükségessége, hogy az érintett személy vagy annak környezete ellen esetleg folyamatban lévő nyomozást ne akadályozzák, ( 61 ) különösen fontosnak tűnnek számomra az EU‑minősített adatok védelme terén.

128.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a biztonsági tanúsítványt kérelmező, valamint az ilyen tanúsítványt már megszerzett személyeket olyan vizsgálatoknak vetik alá, amelyek célja minden olyan tényező felderítése, amely miatt fennállhat a veszélye annak, hogy megzsarolják vagy nyomás alá helyezik őket annak érdekében, hogy együttműködjenek a birtokukban lévő minősített adatokhoz hozzáférni szándékozó rosszindulatú szervezetekkel vagy ügynökökkel. Ezek a vizsgálatok olyan objektív kritériumokon és vizsgálati módszereken alapulnak, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy egy biztonsági tanúsítványt kérelmező vagy biztonsági tanúsítvánnyal rendelkező személy viselkedése vagy környezete révén olyan sebezhetőséget mutat‑e, amelyet egy harmadik fél felhasználhat védett adatok megszerzésére. Röviden, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladata annak megállapítása, hogy egy adott személy megbízhatónak tekinthető‑e a minősített adatok biztonsága és szükséges bizalmas kezelése szempontjából, azáltal, hogy meggyőződik arról, hogy az illető személy lojális és bizalomra méltó. Szerintem alapvető fontosságú, hogy nemcsak azoknak a minősített adatoknak a bizalmas jellegét kell megőrizni, amelyek lehetővé teszik a nemzeti biztonsági hatóság számára annak megállapítását, hogy egy személy biztonsági kockázatot jelent‑e, hanem az ilyen kockázat megállapítására szolgáló bizonyítékok és vizsgálati módszerek bizalmas jellegét is.

129.

Így az iparbiztonsági kockázat fennállásának értékelésére irányuló vizsgálatok természetüknél fogva szigorúan bizalmasan kezelendők, annál is inkább, mivel biztosítani kell, hogy az uniós jog végrehajtása ne sértse a nemzeti jog szerint minősített adatok védelmére vonatkozó tisztán nemzeti hatáskör gyakorlását.

130.

Ezekből a körülményekből következik, hogy az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatban annak a nemzeti bíróságnak, amelynek feladata a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat jogszerűségének felülvizsgálata, az ilyen határozatot megtámadó felperessel szemben a minősített adatok hozzáférhetővé tételére vonatkozó tilalom elve alapján kell eljárnia.

131.

Mindezek ellenére, amint azt már említettem, számomra úgy tűnik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata azon az alapgondolaton nyugszik, hogy a védelemhez való jogot – bármilyen érzékeny területről legyen is szó – nem lehet semmissé tenni, és a nemzeti bíróság által az összes releváns információ alapján végzett felülvizsgálat nem válthatja ki e jogok érintett személy vagy képviselője általi tényleges gyakorlását. A védelemhez való jog – amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egyrészt az a személy, akivel szemben a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozatot hozták, kifejthesse álláspontját, másrészt, hogy a bíró a tények teljes ismeretében vizsgálhassa felül e határozat jogszerűségét – véleményem szerint azt követeli meg, hogy ez a személy ne legyen teljes tudatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mivel vádolják. Ezenfelül a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat alapjául szolgáló indokok nem feltétlenül alapulnak mind minősített adatokon, amint azt az alapeljárásban szereplő tényállás is mutatja. Hozzá kell tenni, hogy a védelemhez való jog hatékony gyakorlását, amelynek értelmében a telephelybiztonsági tanúsítványból eredő jogától megfosztott személynek lehetőséget kell kapnia arra, hogy vitassa az ellene felhozott kifogásokat, nem befolyásolhatja az a tény, hogy e személy nem tarthat igényt az ilyen tanúsítvány megszerzésére vagy megtartására.

132.

Ezért úgy vélem, hogy bár az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatban a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat által érintett személlyel közlendő adatok minimalizálására vonatkozó elvet kell érvényesíteni, ennek a személynek vagy adott esetben képviselőjének legalább a határozat alapjául szolgáló indokok lényegét ismernie kell. A Bíróság ítélkezési gyakorlatában következetesen megtalálható ez a minimális garancia. ( 62 ) A jelen ügy konkrét összefüggésében ugyanakkor a következő korlátokat fogalmazom meg.

133.

Először is, az a garancia, hogy az érintett személyt vagy adott esetben képviselőjét legalább a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat alapjául szolgáló indokok lényegéről tájékoztatni kell, nem vezethet minősített adatok – akár csak részleges – nyilvánosságra hozatalához. Az indokok lényegének közlésekor ezért tiszteletben kell tartani az ilyen típusú adatok szigorúan bizalmas jellegét. Ezen túlmenően minden ilyen közlésnek tiszteletben kell tartania a korábban említett egyéb közérdeket, például azt, hogy ne fedjék fel a vizsgálati módszereket, és ne akadályozzák a folyamatban lévő nyomozást.

134.

Másodszor, úgy vélem, hogy annak érdekében, hogy a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat által érintett személy védelemhez való joga kellőképpen biztosított legyen, nem szükséges, hogy e személyt tájékoztassák a határozat alapjául szolgáló valamennyi indok lényegéről. Álláspontom szerint elegendő, ha az említett személy ismeri azon indok vagy indokok lényegét, amelyek a nemzeti bíróság szerint elegendő alapot képeznek e határozat alátámasztására, tekintettel az elővigyázatossági és a megelőzési követelményekre, valamint arra a széles mérlegelési jogkörre, amelyet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatban biztosítani kell. ( 63 )

135.

E megfontolások fényében úgy vélem, hogy a szlovák jogszabályok elegendő garanciát tartalmaznak, amelyek együttesen biztosítják a védelemhez való jog tiszteletben tartását azon személy számára, aki ellen a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat született.

136.

E tekintetben rámutatnék, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott tájékoztatás szerint az említett határozat jogszerűségének felülvizsgálatát végző bíróság hozzáféréssel rendelkezik a nemzeti biztonsági hatóság teljes ügyiratához. Ezenfelül, ha az érintett jogi személy nem rendelkezik hozzáféréssel ahhoz az ügyirathoz, amely tartalmazza azokat a minősített adatokat, amelyek – más elemekkel együtt – a határozat alapjául szolgáltak, akkor e jogi személy ügyvédje hozzáférhet az említett ügyirathoz, feltéve, hogy megszerzi az említett hatóság hozzájárulását, és biztosítja a közölt adatok bizalmas kezelését. Egyébként megjegyzem, hogy a bírósági eljárás során a nemzetbiztonsági hivatal az alapeljárás felperesének ügyvédje kérésére két minősített dokumentumnak minősülő bizonyítékot közölt vele.

137.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a nemzetbiztonsági hivatal az említett minősített adatokon kívül olyan nem minősített adatokról szerzett tudomást, amelyek többek között arra utaltak, hogy az alapeljárás felperese vagy annak igazgatótanácsi tagjaival szemben nyomozás indult, hogy a felperes olyan társaságokkal kötött szerződést, amelyek ellen ilyen vizsgálat indult, hogy a felperes e társaságok részére nem szokásos mértékű pénzösszegeket fizetett ki, és hogy a felperest azzal gyanúsították meg, hogy olyan másik szervezettel állt kapcsolt vállalkozási viszonyban, amellyel anélkül vett közösen részt gazdasági jellegű pályázatokban, hogy felfedte volna, hogy közös irányítás alatt állnak. Az alapeljárás felperese kétségtelenül észrevételt tehetett a nemzetbiztonsági hivatal által így megszerzett adatokkal kapcsolatban.

138.

Továbbá az iparbiztonsági tanúsítványnak a nemzetbiztonsági hivatal által történő megsemmisítése, amely automatikusan a telephelybiztonsági tanúsítvány megsemmisítését is eredményezte, azon a megállapításon alapult, hogy az alapeljárás felperese biztonsági kockázatot jelentett a Szlovák Köztársaság biztonsági érdekeit valószínűleg sértő kereskedelmi kapcsolat fennállása, valamint az e tagállam gazdasági érdekeivel ellentétes tevékenység miatt. Határozatának alátámasztására a nemzetbiztonsági hivatal egyrészt nem minősített adatokra hivatkozott, amelyeket részletesen ismertetett, másrészt olyan minősített adatokra, amelyek tartalmát nem részletezte.

139.

Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, az alapeljárás felperese keresetében megkérdőjelezi azokat a különböző ténybeli és jogi megfontolásokat, amelyek alapján a nemzetbiztonsági hivatal és a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alapeljárás felperese biztonsági kockázatot jelent, ami arra utal, hogy e megfontolásokat az alapeljárás felperese tudomására hozták, aki így abban a helyzetben volt, hogy azokat vitassa.

140.

A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy a szlovák jogszabályok által előírt biztosítékok révén az alapeljárás felperese nincs olyan helyzetben, hogy ne tudott volna arról, hogy mivel vádolják, még akkor sem, ha nem állt rendelkezésére – véleményem szerint jogosan – minden olyan minősített adat, amelyről tudni szeretett volna. Épp ellenkezőleg, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk alapján úgy vélem, hogy az alapeljárás felperesét tájékoztatták a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozat alátámasztására alkalmas indokok lényegéről, amelynek ellenőrzése természetesen a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ez azt jelenti, hogy ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a határozatban foglalt indokok elegendőek a határozat indoklásához, tekintettel arra a széles mérlegelési mozgástérre, amelyet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára az uniós adatok védelmével kapcsolatban biztosítani kell, illetve arra, hogy ezeket az indokokat az alapeljárás felperese megvitathatta, ami a jelek szerint így is történt, akkor nem áll fenn a védelemhez való jog megsértése.

141.

Ennek megfelelően a Charta 47. cikkét véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a telephelybiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozat nem tartalmazza a határozat alapjául szolgáló minősített adatokat, és az érintett jogi személy nem rendelkezik hozzáféréssel a nemzeti biztonsági hatóság ezen adatokat tartalmazó ügyiratához, feltéve, hogy először is a jogi személy ügyvédje hozzáférést kaphat ehhez az ügyirathoz, miután megszerezte az említett hatóság hozzájárulását, és garantálta a közölt adatok bizalmas kezelését, másodszor, az említett határozat jogszerűségének felülvizsgálata tárgyában eljáró nemzeti bíróság hozzáfér az említett ügyiratban szereplő valamennyi minősített adathoz, és harmadszor, a jogi személy ismerte az említett határozat alátámasztására alkalmas indokok lényegét, amelynek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

142.

Harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli azon bíróságtól, amelynek feladata a részben minősített adatokon alapuló, a telephelybiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozat jogszerűségének felülvizsgálata, hogy rendelkezzen hatáskörrel arra, hogy az e határozat által érintett személynek hozzáférést biztosítson a nemzeti biztonsági hatóság ilyen adatokat tartalmazó ügyiratához. Ha a válasz igenlő, a kérdést előterjesztő bíróság az ilyen hatáskör terjedelmét is tisztázni kívánja.

143.

Megjegyzendő, hogy a harmadik kérdést a kérdést előterjesztő bíróság abban az esetben teszi fel, ha a Bíróság a második kérdésére azt a választ adná, hogy a Charta 47. cikkével ellentétes a szlovák szabályozás. Amint azt már korábban jeleztem, a bíróság által elvégzendő ellenőrzésektől függően, az e rendeletekben előírt garanciák együttesen elegendőnek tűnnek számomra ahhoz, hogy biztosítsák a védelemhez való jogot azon személy részére, akivel szemben a telephelybiztonsági tanúsítvány visszavonásáról szóló határozatot hozták.

144.

Észszerűenk tartom azonban, hogy válaszoljak a kérdést előterjesztő bíróságnak arra, hogy a Charta 47. cikke megköveteli‑e, hogy az ilyen határozat jogszerűségének felülvizsgálata tárgyában eljáró bíróságnak – a szlovák jogszabályokban előírt biztosítékokon túlmenően – hatáskörrel kell rendelkeznie annak engedélyezésére, hogy az érintett személy a minősített adatokat tartalmazó teljes ügyiratba betekinthessen.

145.

E tekintetben a Bíróság által az NW és PQ (Minősített adatok) ítéletében nemrégiben elfogadott megoldás véleményem szerint mindenképpen alkalmazható, különösen az EU‑minősített adatok védelmével kapcsolatban. ( 64 )

146.

A Bíróság ebben az ítéletében ugyanis a ZZ ítéletéből ( 65 ) levonható tanulságokra támaszkodva megállapította, hogy a tagállamok számára nyitva áll az a lehetőség, hogy a biztonságért felelős nemzeti hatóságok számára fenntartják az indokok vagy bizonyítékok közlésére vagy a közlés mellőzésére vonatkozó hatáskört, feltéve, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságnak jogában áll megállapítani az e hatóságok által e tekintetben végül hozott határozat következményeit. ( 66 )

147.

A Bíróság szerint – amikor valamely nemzeti hatóság indokolatlanul akadályozza a kérdéses határozat alapjául szolgáló adatok egészének vagy egy részének nyilvánosságra hozatalát – az ilyen döntés alkalmas arra, hogy a Charta 47. cikke teljes mértékben érvényesüljön, mivel a Charta garantálja, hogy e hatóság eljárási kötelezettségeinek elmulasztása nem eredményezheti azt, hogy a bírósági határozat olyan tényeken és dokumentumokon alapuljon, amelyekről a felperes nem szerezhetett tudomást, és amelyekről ezért nem tudott véleményt alkotni. ( 67 )

148.

A Bíróság e megfontolásokból arra a következtetésre jut, hogy nem állapítható meg, hogy a Charta 47. cikke azt jelenti, hogy a minősített adatokon alapuló határozat felülvizsgálatára hatáskörrel rendelkező bíróságnak feltétlenül rendelkeznie kell azzal a hatáskörrel, hogy bizonyos adatok minősítését megszüntesse, és maga közölje ezeket az adatokat a felperessel, mivel a minősítés megszüntetése és a közlés nem elengedhetetlen a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése során a hatékony bírói jogvédelem biztosításához. ( 68 )

149.

E tényezők fényében úgy vélem, hogy a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg azon bíróságtól, amelynek feladata a részben minősített adatokon alapuló, a telephelybiztonsági tanúsítványt megsemmisítő határozat jogszerűségének felülvizsgálata, hogy rendelkezzen hatáskörrel arra, hogy az e határozat által érintett jogi személynek hozzáférést biztosítson a nemzeti biztonsági hatóság ilyen adatokat tartalmazó ügyiratához.

150.

Tekintettel arra a válaszra, amelyet a Bíróságnak a harmadik kérdésre adandónak javaslok, véleményem szerint nincs szükség a negyedik kérdés vizsgálatára.

151.

A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Najvyšší správny súd Slovenskej republiky (Szlovák Köztársaság legfelsőbb közigazgatási bírósága) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: