—

fogadja be a jelen megsemmisítés iránti/szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti/az érvényességre vonatkozó közbenső kérdés értékelése iránti keresetlevelet;

—

azt nyilvánítsa elfogadhatónak, és következésképpen:

—

elsődlegesen:

—

másodlagosan:

—

harmadlagosan:

—

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

1.

Az első, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 77. cikke első bekezdésének és VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének jogellenességére vonatkozó kifogásra alapított jogalap. A felperes a fent említett rendelkezések jogellenességének alátámasztása érdekében azt állítja, hogy a tisztviselő vagy alkalmazott számára a nyugdíjba vonulásának időpontjában – és nem pedig azt megelőzően – kell biztosítani, hogy megalapozott döntést tudjon hozni arról, hogy nemzeti nyugdíjjogosultságait átviszi-e az európai rendszerbe. Márpedig a jelenlegi szabály alkalmazása eltérő bánásmódot eredményez azzal a tisztviselővel szemben, aki vagy a teljes szakmai pályafutását az európai rendszerben töltötte, vagy pedig anélkül lépett az európai intézmények szolgálatába, hogy a valamely tagállam nyugdíjrendszerében korábban megszerzett nyugdíjjogosultságokat átvitte volna. A felperes tehát úgy véli, hogy fennáll a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése, amely a megtámadott rendelkezések jogellenességéhez vezet.

2.

A második, a személyzeti szabályzat 24. cikkében előírt segítségnyújtási és gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított jogalap. A felperes arra hivatkozik, hogy nyugdíjjogosultságai átvitelének időpontjában nem kapott olyan táblázatot, amely feltünteti, hogy jogosult a származási országa szerinti nemzeti rendszerbe befizetett és az uniós nyugdíjrendszerbe be nem számított összegek jóvá nem írt biztosításmatematikai egyenértékének visszafizetésére.

3.

A harmadik, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap. A felperes szerint az, hogy egyes tisztviselők számára a nyugdíjjogosultságaik átvitelekor visszafizetést biztosítanak, mások számára viszont nem, az egyenlő bánásmód elvének megsértését és indokolatlan hátrányos megkülönböztetést jelent.

4.

A negyedik jogalap a felperes kárára történő jogalap nélküli gazdagodáson alapul. A felperes azt állítja, hogy a nemzeti jogosultságainak az európai uniós intézmények nyugdíjrendszerébe történő átvitelekor nem került sor a szolgálati idejének kiszámítása során figyelembe nem vett biztosításmatematikai egyenértéktöbblet visszafizetésére.