1

Az EUMSZ 270. cikken alapuló keresetében a felperes, OP egyrészt az Európai Parlament 2021. június 7‑i határozatának megsemmisítését kéri abban a részében, amelyben az elutasítja a házastársa – a Parlament volt tisztviselője – halálára tekintettel előterjesztett túlélő hozzátartozói nyugdíj megállapítása iránti kérelmét, valamint fia, A nevében ugyanezen határozat megsemmisítését kéri abban a részében, amelyben az elutasítja a fogyatékossággal élő fiuk árvasági nyugdíjának megállapítása iránti kérelmét (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

A felperes 1980‑ban kötött házasságot B‑vel. A házastársak házasságának felbontására 2017‑ben került sor. 2021. január 29‑én a felperes ismét házasságot kötött B‑vel. A házaspárnak négy gyermeke született, köztük a fenti 1. pontban említett fiúgyermek, aki [bizalmas] ( 2 ) született. 2015‑ben a belga hatóságok 66%‑os mértékű fogyatékosságot állapítottak meg e fiúgyermek tekintetében. A felperes fia fogyatékosságának értékelésére szolgáló, 2021. április 9‑i orvosi igazolásban a fiú orvosa a fogyatékosság mértékét [bizalmas] 90%‑ban állapította meg.

3

B a Parlament volt tisztviselője, aki 2019 júniusában nyugdíjba vonult. 2020. június 18‑án súlyos betegséget állapítottak meg nála, és [bizalmas]‑án elhunyt.

4

2021. március 22‑én B meghatalmazást adott lányának arra, hogy az Európai Közösségek intézményei közös egészségbiztosítási rendszerével (RCAM) való kapcsolattartás során eljárjon. E meghatalmazott lánygyermek ugyanezen a napon elektronikus levélben megkereste a Parlament szervezeti egységeit, hogy tájékoztassa őket apja egészségi állapotáról, szülei újraházasodásáról, valamint négy gyermekükről. Az édesanyját megillető túlélő hozzátartozói nyugdíjjogosultsággal kapcsolatban is kérdéseket tett fel.

5

2021. március 25‑én a házaspár lánya elektronikus levélben a szüleivel kapcsolatos további információkat közölt a Parlament szervezeti egységeivel. Azt is jelezte, hogy apja halála rövid időn belül várható, és hogy szülei egyik gyermeke fogyatékossággal él. Megismételte az édesanyja túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságára vonatkozó kérdését.

6

2021. március 29‑én a Parlament szervezeti egységei az apa aktájának aktualizálása érdekében kitöltendő dokumentumokat küldtek a házaspár lányának. A házaspár lánya válaszában tájékoztatást adott arról, hogy apja két nappal korábban elhunyt, és kérdéseket tett fel a további lépésekre vonatkozóan.

7

2021. március 30‑án a Parlament szervezeti egységei válaszoltak a házaspár lányának, és felhívták a felperest, hogy töltse ki az előző napon elküldött formanyomtatványt. Ugyanezen a napon a házaspár lánya megküldte a Parlament szervezeti egységeinek a kitöltött dokumentumokat, valamint az abban foglaltakat igazoló iratokat.

8

Ugyanezen a napon a Parlament szervezeti egységei visszaigazolták a kitöltött dokumentumok átvételét, és megküldték a házaspár lányának a fogyatékossággal élő testvére árvasági nyugdíjának megállapítására irányuló kérelem benyújtásához szükséges dokumentumokat. Szintén ugyanezen a napon a házaspár lánya megküldte a Parlament szervezeti egységeinek az egyik megfelelően kitöltött dokumentumot, és tájékoztatta őket, hogy az orvosi igazolást is hamarosan továbbítani fogja.

9

2021. április 9‑én a Parlament elektronikus levélben tájékoztatta a házaspár lányát, hogy fogyatékossággal élő testvére részére nem állapítható meg árvasági nyugdíj, mivel a kérelem B halála előtt nem érkezett be.

10

2021. április 15‑én a házaspár lánya elektronikus levelet küldött a Parlament szervezeti egységeinek, amelyben tudomásul vette a testvére árvasági nyugdíjára vonatkozó válaszukat, emlékeztetett arra, hogy fivére öt éve fogyatékossággal él, és a családorvosuk által kitöltött dokumentumokat küldött. Kérdéseket tett fel továbbá a testvére, valamint a felperes orvosi költségeinek megtérítésével kapcsolatban. Ugyanezen a napon a Parlament szervezeti egységei azt válaszolták, hogy a házaspár fogyatékossággal élő fia orvosi költségeinek megtérítésére nincs lehetőség, mivel utóbbi B halálának időpontjában nem volt eltartott gyermek. Szintén ugyanezen a napon a házaspár lánya elektronikus levélben válaszolt a Parlament szervezeti egységeinek, és további információkkal szolgált családja helyzetéről.

11

2021. május 5‑én a Parlament nyugdíj‑ és társadalombiztosítási ügyekért felelős szervezeti egységének vezetője tájékoztatta a felperest azon határozatáról, hogy az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 70. cikke alapján halál esetére szóló támogatást nyújt a számára.

12

2021. június 7‑én a Parlament szervezeti egységei a megtámadott határozatban tájékoztatták a felperest, hogy egyrészt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 18. és 20. cikkének megfelelően a túlélő hozzátartozói nyugdíj felperes részére történő megállapítására nincs lehetőség, másrészt pedig, hogy mivel B halálának időpontjában nem voltak a Parlament személyi jogosultságokkal kapcsolatos ügyekért felelős szervezeti egysége által elismert eltartott gyermekek, a házaspár fogyatékossággal élő fia sem jogosult árvasági nyugdíjra.

13

2021. augusztus 10‑én a felperes panaszt nyújtott be a Parlamenthez, amelyben egyrészt a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, másrészt saját maga számára túlélő hozzátartozói nyugdíj, valamint a fia részére árvasági nyugdíj megállapítását kérte.

14

2022. január 10‑én a Parlament elutasította a felperes panaszát (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat). E határozatban a Parlament a személyzeti szabályzat 80. cikkének szövegére hivatkozva megállapította, hogy a gyermek nem ismerhető el a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése szerinti eltartott gyermeknek anélkül, hogy erre irányuló kérelmet nyújtottak volna be az adminisztrációhoz, és hogy ez utóbbi megvizsgálta volna az ehhez kapcsolódó feltételek teljesülését.

15

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

22

Megsemmisítés iránti kérelmeinek alátámasztására a felperes hat, a megtámadott határozat jogellenességének megállapítására irányuló jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében a következőkön alapulnak:

[omissis]

79

A felperes azt állítja, hogy a Parlament tévesen alkalmazta a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 2. cikkét, amikor az árvasági nyugdíj felperes fia részére történő megállapítását azzal az indokolással tagadta meg, hogy a fiú a felperes férjének halála időpontjában nem volt utóbbi eltartott gyermekeként elismerve.

80

A felperes szerint ugyanis a fia a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése szerinti helyzetben van, vagyis a kereső tevékenység folytatásában rokkantság miatt akadályozott gyermekről van szó, amíg a rokkantság fennáll. Így a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában foglalt követelmények nem alkalmazandók, mivel a fogyatékossággal élő gyermek a támogatásra automatikusan jogosult. A Parlament ezenkívül jogosulatlanul támasztotta azt a követelményt, hogy a fogyatékossággal élő gyermek elismerésére a tisztviselő szülő halála előtt sor kell, hogy kerüljön, jóllehet e gyermeket e halált megelőzően bejelentették a Parlament szervezeti egységeinek. A Parlament szervezeti egységei csak két nappal a tisztviselő halálát követően kértek további dokumentumokat, holott ha a Parlament az elhunyt tisztviselő lányának kérdéseit azonnal megválaszolta volna, akkor még e halál bekövetkezése előtt lehetséges lett volna a formális adminisztratív követelmények teljesítése.

81

A Parlament ezzel szemben előadja, hogy az árvasági nyugdíjra való jogosultsághoz a gyermeknek a tisztviselő halála időpontjában a személyzeti szabályzat 80. cikkének megfelelően „elismert” eltartottnak kell lennie. A jelen ügyben a tisztviselő soha nem tett lépéseket a fogyatékossággal élő nagykorú gyermeke után járó támogatással kapcsolatban. Márpedig a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikke (5) bekezdésének rendszeréből és céljából következik, hogy e támogatás nyújtásáról kérelem alapján döntenek, amelyben a tisztviselő tájékoztatja az igazgatási szervezetet gyermekének helyzetéről, amit ezt követően a kinevezésre jogosult hatóság ellenőriz. A fogyatékossággal élő gyermek létére vonatkozó, dokumentumokkal alá nem támasztott, elektronikus levélben közölt puszta információ, amelyet a volt tisztviselő lánya küldött az igazgatási szervezetnek, akinek meghatalmazása az RCAM rendszerrel kapcsolatos ügyek intézésére korlátozódott, nem elegendő annak megállapításához, hogy a gyermeket eltartottként kell elismerni.

82

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 80. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tisztviselő túlélő hozzátartozói nyugdíjra jogosult házastárs nélkül halálozik el, „az elhunytnak a [személyzeti szabályzat] VII. melléklet[ének] 2. cikke szerinti, a halál időpontjában eltartott gyermekei […] árvasági nyugdíjra jogosultak”.

83

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 80. cikke első bekezdésének különböző nyelvi változatai eltérnek egymástól. Míg ugyanis e rendelkezésnek csak a francia, az olasz és a román nyelvi változata használja az „elismert eltartott gyermekei” kifejezést, addig a többi nyelvi változat az „elismert” kifejezést nem alkalmazza. Így például a német változatban az „unterhaltsberechtigte Kinder”, az angol változatban a „children dependent on the deceased”, a finn változatban a „virkamiehen huollettavina olevat lapset”, a portugál változatban pedig a „filhos que sejam considerados como estando a seu cargo” fordulat szerepel.

84

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós jogi szövegek nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd: 2019. szeptember 12‑iA és társai ítélet, C‑347/17, EU:C:2019:720, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. január 16‑iSE kontra Tanács ítélet, T‑231/17, nem tették közzé, EU:T:2018:3, 34. pont).

85

Így a személyzeti szabályzat 80. cikke első bekezdésének értelmezése során e rendelkezés céljára és a szabályozás általános rendszerére egyaránt tekintettel kell lenni.

86

Az árvasági nyugdíjra jogosult személyek meghatározását, azaz az elhunyt tisztviselő eltartott gyermekeit illetően a személyzeti szabályzat 80. cikkének első bekezdése a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének egészére utal, és nem kizárólag az említett cikk (2) bekezdésére, amely az „eltartott gyermek” fogalmának meghatározását tartalmazza. Ennélfogva a személyzeti szabályzat koherenciája miatt az „eltartott gyermek” fogalmának meghatározása során a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének valamennyi releváns rendelkezését figyelembe kell venni (2009. január 20‑iKlein kontra Bizottság ítélet, F‑32/08, EU:F:2009:3, 39. pont).

87

Tény, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdése kifejezetten az eltartott gyermek után járó támogatásra utal, míg e cikk (2) bekezdésének szövege általánosabb. Ez nem változtat azon, hogy a VII. melléklet 2. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek előírása nemcsak az eltartott gyermek után járó támogatás, hanem az árvasági nyugdíj megállapítása szempontjából is megalapozott. Egy bizonyos kor fölött ugyanis a gyermekeknek önállóan kell tudniuk gondoskodni magukról, és nem terhelhetik tovább az uniós költségvetést, ami a személyzeti szabályzat 80. cikkében foglalt anyagi juttatásokra is vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2009. január 20‑iKlein kontra Bizottság ítélet, F‑32/08, EU:F:2009:3, 40. pont).

88

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdése az „eltartott gyermek” fogalmát úgy határozza meg, hogy az „a tisztviselőnek vagy házastársának házasságból született, házasságon kívül született vagy örökbe fogadott gyermeke, akit ténylegesen a tisztviselő tart el”. E cikk (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy az eltartott gyermek után járó támogatást 18 éven aluli gyermekek esetén automatikusan kell biztosítani, míg ugyanezen cikk (5) bekezdése konkrétabban a fogyatékkal élő nagykorú gyermekek helyzetére vonatkozik, és úgy rendelkezik, hogy „a kereső tevékenység folytatásában súlyos betegség vagy rokkantság miatt akadályozott gyermek esetében a támogatás folyósítása kortól függetlenül folytatódik, amíg a betegség vagy rokkantság fennáll”.

89

Egyébiránt a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazása során a kinevezésre jogosult hatóság feladata, hogy az egyedi ügyben egyenként, és az adott ügy valamennyi körülményének figyelembevételével meghatározza, hogy olyan súlyos betegségről vagy rokkantságról van‑e szó, amely az érintett gyermeket a kereső tevékenység folytatásában akadályozza (2003. október 21‑iBirkhoff kontra Bizottság ítélet, T‑302/01, EU:T:2003:276, 40. pont).

90

E tekintetben a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (5) bekezdésében használt „folytatódik” kifejezés nem jelenti azt, hogy a jogalkotó fenn kívánta ugyan tartani a fogyatékossággal élő gyermek után járó támogatásban való részesülést a gyermek nagykorúvá válása után is, ám ugyanakkor azt nem terjesztette ki arra a helyzetre, amikor a gyermek nagykorúvá válását követően lett fogyatékos. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy bár e rendelkezés nyilvánvalóan arra az esetre vonatkozik, amikor a (3) bekezdés és az (5) bekezdés szerinti kifizetések folyósítására időben megszakítás nélkül kerül sor, nem kizárt, hogy a szóban forgó támogatás folyósítása megszakadhat (1994. november 30‑iDornonville de la Cour kontra Bizottság ítélet, T‑498/93, EU:T:1994:278, 33. pont).

91

Hozzá kell tenni, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett eltartott gyermek – legyen szó akár a tisztviselő vagy házastársának házasságból született, házasságon kívül született vagy örökbe fogadott gyermekéről – akkor alapozza meg az eltartott gyermek után járó támogatás folyósítására való jogosultságot, ha e gyermeket ténylegesen a tisztviselő tartja el, továbbá ha teljesül az ezen cikk (3) és (5) bekezdésében felsorolt feltételek valamelyike. Eszerint vagy 18 éven alulinak kell lennie, illetve 18 és 26 év közötti gyermek esetén a gyermeknek oktatásban vagy szakképzésben kell részt vennie, vagy olyan súlyos betegségnek vagy rokkantságnak kell fennállnia, amely a gyermeket akadályozza a kereső tevékenység folytatásában. A személyzeti szabályzat e három eset egyikében sem biztosít a kinevezésre jogosult hatóság számára diszkrecionális jogkört a szóban forgó árvasági nyugdíj megállapítása tekintetében, hanem utóbbi jogköre jogilag kötött, amennyiben köteles e nyugdíjat biztosítani, ha megállapítja, hogy a feltételek teljesülnek, ellenkező esetben pedig a nyugdíjat nem állapíthatja meg (lásd analógia útján: 2003. október 21‑iBirkhoff kontra Bizottság ítélet, T‑302/01, EU:T:2003:276, 38. pont; 2021. november 17‑iKR kontra Bizottság ítélet, T‑408/20, nem tették közzé, EU:T:2021:788, 23. pont).

92

A személyzeti szabályzat 80. cikke első bekezdésének és a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének együttes értelmezéséből tehát az következik, hogy az árvasági nyugdíjra való jogosultság a felperes fiának helyzetéhez hasonló esetben három feltétel teljesülésétől függ. Az első két feltétel anyagi jellegű abban az értelemben, hogy a felperes fiának olyan súlyos betegségben vagy rokkantságban kell szenvednie, amely a kereső tevékenység folytatásában akadályozza, emellett őt ténylegesen az elhunyt tisztviselőnek kellett eltartania. A harmadik feltétel időbeli jellegű abban az értelemben, hogy a felperes fia az elhunyt tisztviselő halálának időpontjában az elhunyt tisztviselő eltartottja kellett, hogy legyen.

93

A Parlament azon érveinek, amelyek szerint a fentiek az eltartott gyermek jogállását elismerő határozat keltének időpontjához kapcsolódó további feltétellel egészülnek ki, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkével együttesen értelmezett 80. cikkében nincs alapja, tekintettel a szabályozás általános rendszerére és e rendelkezések céljára.

94

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 80. cikkének harmadik bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a tisztviselő vagy az öregségi nyugdíjra jogosult személy elhalálozik, de az e cikk első bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, a VII. melléklet 2. cikke szerinti eltartott gyermekek a VIII. melléklet 21. cikkének megfelelően árvasági nyugdíjra jogosultak. Ez a rendelkezés, amely ugyenezen árvasági nyugdíjra való jogosultságra vonatkozik, nem utal az elismerésről szóló, még a tisztviselő halála előtt meghozandó határozat meglétével kapcsolatos eljárási feltételre.

95

Az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 37. cikke, amely hasonló mechanizmust ír elő az uniós alkalmazottak eltartott gyermekeinek járó árvasági nyugdíj folyósítására, ugyanígy nem támaszt semmilyen feltételt az eltartott gyermek jogállása elismerésének időpontjára vonatkozóan. Ezzel szemben az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 37. cikkének első bekezdése alapján „[az öregségi nyugdíjra vagy rokkantsági támogatásra jogosult alkalmazott vagy személy] halálakor [az] általa eltartottnak minősülő gyermekek” a személyzeti szabályzat 80. cikke szerinti árvasági nyugdíjra jogosultak.

96

Kétségtelen, hogy – amint arra a Parlament hivatkozik – az eltartott gyermek után járó támogatás a 18 éven aluli gyermek esetén jár automatikusan, az egyéb esetekben azonban azt az érintett tisztviselő kérelmére nyújtják (1990. december 14‑iBrems kontra Tanács ítélet, T‑75/89, EU:T:1990:88, 23. pont). Mindazonáltal e kérelemnek kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye a kinevezésre jogosult hatóság számára annak ellenőrzését, hogy a fenti 92. pontban említett anyagi és időbeli feltételek teljesülnek‑e, és ha igen, akkor megállapítsa az eltartott gyermek után járó támogatást. Az a követelmény, amely szerint a Parlament szervezeti egységei általi elismerésnek a halált megelőzően kellett volna megtörténnie, amit e rendelkezések nem írnak elő, olyan további feltételnek minősül, amelyet ezért nem lehet figyelembe venni.

97

Egyébiránt az említett rendelkezések nem rendelkeznek arról, hogy a kérelmet meghatározott formában kellene benyújtani, vagy hogy ahhoz igazoló iratokat kellene csatolni. Így például az 1994. november 30‑iDornonville de la Cour kontra Bizottság ítélet (T‑498/93, EU:T:1994:278) alapjául szolgáló ügy tényállásából kitűnik, hogy az eltartott gyermek után járó támogatást ebben az ügyben visszamenőlegesen nyújtották a felperes részére, attól az időponttól kezdve, amikor a felperest felhívták arra, hogy igazoló iratokat küldjön.

98

Megállapítást nyert továbbá, hogy az eltartott gyermek után járó támogatás szociális célkitűzésnek felel meg, amelyet a gyermek létezéséhez és eltartásának ténylegességéhez kapcsolódó fennálló és bizonyos szükségességből eredő költségek igazolnak (lásd: 1992. május 7‑iTanács kontra Brems ítélet, C‑70/91 P, EU:C:1992:201, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az árvasági nyugdíj elhunyt tisztviselő eltartott gyermekei részére történő biztosításának célja hasonló. Márpedig ez a cél nem teljesülne, ha a kinevezésre jogosult hatóság a gyermek helyzetétől, valamint a fenti 92. pontban felidézett anyagi jogi és időbeli feltételektől eltérő okok miatt megtagadhatná az árvasági nyugdíj megállapítását.

99

Bár az uniós jog pénzbeli ellátásokra jogosító rendelkezéseit szigorúan kell értelmezni (1994. november 30‑iDornonville de la Cour kontra Bizottság ítélet, T‑498/93, EU:T:1994:278, 39. pont), a fenti megfontolásokból az következik, hogy a kereső tevékenység folytatásában akadályozott gyermek részére folyósított árvasági nyugdíj szociális céljával csak a személyzeti szabályzat 80. cikkének és a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkének olyan együttes alkalmazása összeegyeztethető, amely figyelembe veszi az árvasági nyugdíjra vonatkozó szabályozás általános rendszerét, valamint az érintett személy, vagyis a súlyos betegségben vagy rokkantságban szenvedő gyermek különleges helyzetét (lásd ebben az értelemben analógia útján: 1994. november 30‑iDornonville de la Cour kontra Bizottság ítélet, T‑498/93, EU:T:1994:278, 39. pont; 2011. november 29‑iBirkhoff kontra Bizottság ítélet, T‑10/11 P, EU:T:2011:699, 50. pont).

100

Következésképpen a személyzeti szabályzat 80. cikkének első bekezdésében használt „a halál időpontjában” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az azt az időpontot jelenti, amikor az elhunyt tisztviselő gyermeke vonatkozásában a személyzeti szabályzat VII. melléklete 2. cikkében foglalt feltételek teljesülésének megállapíthatónak kell lennie, nem pedig azt az időpontot, amely előtt a kinevezésre jogosult hatóságnak e tekintetben határozatot kellett hoznia. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az eltartott gyermeki jogállás anyagi jogi feltételei a tisztviselő halála előtt teljesültek, nem szükséges, hogy az eltartott gyermek után járó támogatásban való részesüléshez szükséges adminisztratív lépéseket a halált megelőzően teljesítsék.

101

A fentiek összességéből az következik, hogy a Parlament tévesen alkalmazta a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 2. cikkével együttesen értelmezett 80. cikkét, amikor azzal az indokkal tagadta meg a felperes fia részére az árvasági nyugdíj megállapítását, hogy B halálának időpontjában őt a személyi jogosultságokkal kapcsolatos ügyekért felelős szervezeti egység még nem ismerte el utóbbi eltartott gyermekeként.

102

Következésképpen az ötödik jogalapnak helyt kell adni. Ebből következően, mivel az árvasági nyugdíj megállapításának megtagadása egyetlen indokon alapul, és mivel a fentiekből az következik, hogy ez az indok nem megalapozott, a megtámadott határozatot az árvasági nyugdíj felperes fia részére történő megállapítását megtagadó részében meg kell semmisíteni, a szintén az árvasági nyugdíj megállapításának megtagadása ellen irányuló negyedik és hatodik jogalapról pedig nem kell határozni.

104

Ezzel szemben a megtámadott határozatot az árvasági nyugdíj felperes fia részére történő megállapítását megtagadó részében meg kell semmisíteni, a negyedik és hatodik jogalapról pedig nem kell határozni.

105

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék ismerje el a túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságát és fia árvasági nyugdíjra való jogosultságát. Kéri továbbá, hogy a Törvényszék állapítsa meg fia részére az említett nyugdíjat.

106

A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének második mondata a pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan felülvizsgálati jogkörrel ruházza fel az uniós bíróságot, és többek között azt a feladatot bízza rá, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon, és biztosítsa az általa a közszolgálati ügyekben hozott, megsemmisítést kimondó ítéletek gyakorlati hatékonyságát (lásd: 2010. május 20‑iGogos kontra Bizottság ítélet, C‑583/08 P, EU:C:2010:287, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

107

Korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása során az uniós bíróság nem utasítja az érintett intézményeket vagy hatóságokat, hanem adott esetben hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az intézmények helyett olyan határozatokat hozzon, amelyeket szükségszerűen a jogvita jogi értékelése alapján levont következtetések vonnak maguk után (2021. november 24‑iKL kontra EBB ítélet, T‑370/20, EU:T:2021:822, 113. pont).

108

Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében vett „pénzügyi természetű jogviták[nak]” nemcsak az alkalmazottaknak valamely uniós intézmény ellen irányuló felelősség megállapítása iránti keresetei minősülnek, hanem valamennyi olyan jogvita is, amely valamely intézmény által a jogosult részére olyan összeg megfizetésére irányul, amely a személyzeti szabályzat alapján őt megítélése szerint megilleti (lásd ebben az értelemben: 2007. december 18‑iWeißenfels kontra Parlament ítélet, C‑135/06 P, EU:C:2007:812, 65. pont; 2010. május 20‑iGogos kontra Bizottság ítélet, C‑583/08 P, EU:C:2010:287, 45. pont).

109

Ebből következik, hogy a jelen jogvita, amely a túlélő hozzátartozói nyugdíj és az árvasági nyugdíj folyósítására vonatkozik, pénzügyi természetű jogvita.

[omissis]

111

Ami az árvasági nyugdíj megállapítását illeti, a megtámadott határozat részleges megsemmisítése azt vonja maga után, hogy a Parlament az EUMSZ 266. cikk alapján új határozatot hoz a felperes fia árvasági nyugdíjának megállapítása tárgyában. A kinevezésre jogosult hatóság feladata tehát, hogy a jelen ítélet indokolására tekintettel a fenti 92. pontban említett feltételek teljesülésének ellenőrzése céljából ismételten megvizsgálja a felperes fiának helyzetét. Következésképpen jelenleg nem állapítható meg, hogy a felperes fia jogosult‑e az árvasági nyugdíjra, mivel ennek vizsgálata a kinevezésre jogosult hatóság feladata lesz (2011. szeptember 28‑iAllen kontra Bizottság ítélet, F‑23/10, EU:F:2011:162, 117. pont; lásd még a contrario: 2021. november 24‑iKL kontra EBB ítélet, T‑370/20, EU:T:2021:822, 121. pont).

112

Következésképpen mint idő előttit el kell utasítani a felperes azon kérelmeit, amelyek fia árvasági nyugdíjhoz való jogának elismerésére és az említett nyugdíj megállapítására irányulnak.

113

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mindazonáltal ugyanezen eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

114

A jelen ügyben mind a Parlament, mind a felperes pervesztes lett a kereseti kérelmek egy része tekintetében. A jelen ügy körülményeire tekintettel a Parlamentet kötelezni kell a saját költségein felül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.

115

A Tanács az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott: