–

a Bundesarbeitskammer képviseletében S. Schumacher Rechtsanwalt,

–

a HDI Global SE képviseletében M. A. Gütlbauer, M. Pichlmair és S. Sighartsleitner Rechtsanwälte,

–

A, B, C és D képviseletében E. Loubris és J. Vanermen advocaten,

–

az MS Amlin Insurance SE képviseletében J. Van Bellinghen advocaat,

–

a belga kormány képviseletében S. Baeyens, P. Cottin és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében J. F. Kronborg és C. Maertens, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében Z. Chatzipavlou, K. Georgiadis, C. Kokkosi, K. Konsta és A. Magrippi, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Parlament képviseletében M. Menegatti és I. Terwinghe, meghatalmazotti minőségben

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében N. Brzezinski és S. Emmerechts, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann, I. Rubene és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 326., 1. o.) 17. cikkének értelmezésére irányulnak.

2

E kérelmeket az utazó jogainak jogutódjaként eljáró Bundesarbeitskammer (szövetségi munkavállalói kamara, Ausztria) és a HDI Global SE, ezen utazó utazásszervezőjének biztosítótársasága (C‑771/22), valamint másik négy utazó, A, B, C, illetve D és az MS Amlin Insurance SE, e négy utazó utazásszervezőjének biztosítótársasága (C‑45/23) között annak tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő, hogy ezen biztosítótársaságok az utazásszervezők fizetésképtelenségét követően megtagadták az utazók által befizetett összegek visszatérítését.

3

A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13‑i 90/314/EGK tanácsi irányelv (HL 1990. L 158., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 132. o.) 4. cikkének (6) bekezdése előírta:

„Amennyiben a fogyasztó az (5) bekezdés értelmében eláll a szerződéstől, vagy ha valamilyen okból, de nem a fogyasztó hibájából, a szervező törli a szervezett utazási formát [helyesen: az utazási csomagot] az indulás megállapodás szerinti időpontja előtt, a fogyasztónak jogában áll:

[…]”

4

Ezen irányelv 7. cikke a következőképpen rendelkezett:

„A szervező és/vagy közvetítő szerződő fél kellő biztosítékra vonatkozó igazolást nyújt arra vonatkozóan [helyesen: annak biztosítása érdekében], hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összeget visszatéríthesse, és a fogyasztót hazaszállíthassa [helyesen: a befizetett összeget visszatérítse és a fogyasztót hazaszállítsa].”

5

A 2015/2302 irányelv (1)–(3), (39) és (40) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

6

A 2015/2302 irányelv „Tárgy” című 1. cikke előírja:

„Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztók lehető legegységesebb, magas szintű védelmének megvalósulásához azáltal, hogy az utazók és kereskedők közötti, utazási csomagokra és utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó szerződések tekintetében közelíti a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásait.”

7

Ugyanezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

8

Ezen irányelvnek a „Szerződéskötést megelőző tájékoztatás” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy azt megelőzően, hogy az utazót az utazási csomagra vonatkozó szerződés vagy az arra vonatkozó ajánlat kötné, az utazásszervező, illetve az utazási csomag utazásközvetítő általi értékesítésének esetében az utazásközvetítő is általános tájékoztatást nyújt az utazónak az I. melléklet A. vagy B. részében foglalt, megfelelő tájékoztató formanyomtatványon, valamint – amennyiben ezek relevánsak az adott utazási csomag esetében – a következőkről […]”

9

Ugyanezen irányelvnek „Az utazási csomagra vonatkozó szerződés egyéb feltételeinek módosítása” című 11. cikke a következőket írja elő:

„[…]

(2)   Ha az utazási csomag megkezdése előtt az utazásszervező kénytelen jelentősen megváltoztatni az 5. cikk (1) bekezdésének első albekezdése a) pontjában említett valamely utazási szolgáltatás fő jellemzőjét, vagy nem tudja teljesíteni a 7. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett különleges igényeket, illetve a 10. cikk (2) bekezdésének megfelelően az utazási csomag árának több mint 8%‑kal történő emelésére tesz javaslatot, az utazó az utazásszervező által megadott észszerű határidőn belül:

Ha az utazó felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, másik – ha lehetséges, azonos vagy magasabb színvonalú – utazási csomagot is elfogadhat, amennyiben az utazásszervező ezt felajánlja.

[…]

(5)   Ha az utazási csomagra vonatkozó szerződést az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontja értelmében felmondják, és az utazó nem fogad el másik utazási csomagot, az utazásszervező indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a szerződés felmondásától számított 14 napon belül visszafizeti az utazónak az általa vagy nevében befizetett teljes összeget. […]”

10

A 2015/2302 irányelvnek „Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása és elállási jog az utazási csomag megkezdése előtt” című 12. cikke szerint:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassa az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Amennyiben az utazó e bekezdés szerint felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, kötelezhető arra, hogy megfelelő mértékű és indokolt lemondási díjat fizessen az utazásszervezőnek. […]

(2)   Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását. Az e bekezdés szerinti, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása esetén az utazó a csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártérítésre nem.

(3)   Az utazásszervező felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést és visszafizetheti az utazónak az általa az utazási csomag fejében befizetett teljes összeget, anélkül, hogy további kártérítést kellene fizetnie, amennyiben:

[…]

(4)   Az utazásszervező visszafizeti a (2), illetve (3) cikk szerint megtérítendő összegeket az utazónak, az (1) bekezdés alkalmazása esetében pedig megtéríti az utazó által vagy nevében az utazási csomag fejében befizetett teljes összegnek a megfelelő lemondási díjjal csökkentett értékét. Az utazó részére való visszafizetést, illetve megtérítést indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő 14 nappal teljesíteni kell.

[…]”

11

A 2015/2302 irányelvnek „A fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatékonysága és hatálya” című 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a területükön letelepedett utazásszervezők biztosítékot nyújtsanak arra, hogy visszafizetik az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeget, amennyiben az érintett szolgáltatások teljesítésére fizetésképtelenségük miatt nem kerül sor. Ha az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek az utasok szállítása is részét képezi, akkor az utazásszervezőknek az utazók hazaszállítására is biztosítékot kell nyújtaniuk. Az utazási csomag folytatása felajánlható.

[…]

(2)   Az (1) bekezdésben említett biztosítéknak hatékonynak kell lennie, és ki kell terjednie az ésszerűen előrelátható költségekre. Ki kell terjednie az utazási csomagok fejében az utazók által vagy nevében befizetett összegekre, figyelembe véve az előlegfizetés és az egyenleg kifizetése, illetve az utazási csomagok teljesítésének lezárása közötti időszak hosszát, valamint az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a hazaszállítások várható költségére is.

[…]

(4)   Amikor az utazásszervező fizetésképtelensége kihat az utazási csomag teljesítésére, a biztosítéknak költségmentesen igénybe vehetővé kell válnia a hazaszállításnak és szükség esetén a hazaszállítást megelőzően a szálláshely biztosításának finanszírozására.

(5)   A nem teljesített utazási szolgáltatások esetében a visszafizetendő összegeket az utazó kérelmét követően indokolatlan késedelem nélkül folyósítani kell.”

12

Az említett irányelv I. mellékletének a „Tájékoztató formanyomtatvány utazási csomagra vonatkozó szerződéshez, ha hyperlinkek használata lehetséges” című A. része szövegdobozban meghatározza e formanyomtatvány tartalmát és jelzi, hogy a hyperlinkre kattintva az utazó a következő tájékoztatásban részesül:

„Az (EU) 2015/2302 irányelvben biztosított legfontosabb jogok:

[…]

[…]”

13

Ugyanezen irányelv I. mellékletének a „Tájékoztató formanyomtatvány utazási csomagra vonatkozó szerződéshez, az A. részben foglaltaktól eltérő esetekre” című B. része szövegdobozban pontosítja e formanyomtatvány tartalmát, és ugyanazokat a legfontosabb jogokat határozza meg, mint amelyeket az irányelv I. mellékletének A. része.

14

A 2018. szeptember 28‑i Verordnung der Bundesministerin für Digitalisierung und Wirtschaftsstandort über Pauschalreisen und verbundene Reiseleistungen (az utazási csomagokról és kapcsolódó utazási szolgáltatásokról szóló szövetségi digitalizációs és gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszteri rendelet; BGB1. II, 260/2018. szám) 3. §‑a értelmében:

„(1)   Az utazási szolgáltatások nyújtására jogosultak biztosítják, hogy az utazónak megtérítsék:

15

A 2017. április 24‑i Bundesgesetz über Pauschalreisen und verbundene Reiseleistungen (Pauschalreisegesetz – PRG) (az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló szövetségi törvény) (BGBl. II, 50/2017. szám) 10. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor indoklás nélkül elállhat az utazási csomagra vonatkozó szerződéstől. Amennyiben az utazó e bekezdés szerint felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, kötelezhető arra, hogy megfelelő mértékű és indokolt kártalanítás díjat fizessen az utazásszervezőnek. Az utazási csomagra vonatkozó szerződés észszerű, egységes kártalanítási díjakat határozhat meg a szerződés felmondása az utazási csomag megkezdése közötti időszakot és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából származó várható költségmegtakarítást és bevételt alapul véve. Amennyiben nem határoztak meg egységes kártalanítási díjat, a kártalanítási díj összegének meg kell felelnie az utazási csomag ára és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából eredő költségmegtakarítás és bevétel különbözetének. Az utazó kérésére az utazásszervezőnek meg kell indokolnia a kártalanítási díj összegét.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt elállási jog sérelme nélkül, az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó kártalanítási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását. Ha az utazó e bekezdés alapján felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, a csomag fejében fizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártalanításra nem.

[…]

(4)   Az előző bekezdések szerinti felmondás esetén az utazásszervező köteles az utazó által vagy a nevében az utazási csomagért befizetett valamennyi összeget – az (1) bekezdés szerinti felmondás esetén az említett rendelkezés szerinti kártalanítással csökkentve – indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az felmondásról szóló nyilatkozat kézhezvételétől számított 14 napon belül visszatéríteni az utazónak.”

16

A Wet van 21 november 2017 betreffende de verkoop van pakketreizen, gekoppelde reisarrangementen en reisdienste (az utazási csomagok, a kapcsolódó utazási szolgáltatások és az utazási szolgáltatások értékesítéséről szóló, 2017. november 21‑i törvény; Moniteur belge, 2017. december 1., 106673. o.; a továbbiakban: az utazási csomagokról szóló törvény) 30. cikke értelmében az utazó jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződését, „ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”. Ebben az esetben az utazó e rendelkezés értelmében az utazásra befizetett összegek teljes visszatérítésére jogosult.

17

Az utazási csomagokról szóló törvény 54. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A Belgiumban letelepedett utazásszervezők és utazásközvetítők biztosítékot nyújtanak arra, hogy visszafizetik az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeget, amennyiben az érintett szolgáltatások teljesítésére fizetésképtelenségük miatt nem kerül sor. […]”

18

A Koninklijk besluit van 29 mei 2018 betreffende de bescherming tegen insolventie bij de verkoop van pakketreizen, gekoppelde reisarrangementen en reisdiensten (az utazási csomagok, a kapcsolódó utazási szolgáltatások és utazási szolgáltatások értékesítése esetén a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről szóló, 2018. május 29‑i királyi rendelet; Moniteur belge, 2018. június 11., 48438. o.; a továbbiakban: az utazási csomagok értékesítése esetén a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről szóló királyi rendelet) 3. cikke szerint:

„Az utazási csomagokról szóló törvény 54., 55., 65. és 72. cikkében említett biztosítékokat az ilyen ügyletek lebonyolítására jogosult biztosítóintézettel kötött biztosítási szerződés biztosítja.”

19

A királyi rendelet 10. cikke a következőképpen szól:

„A biztosítási szerződésből fakadó biztosíték a kedvezményezett attól az időponttól kezdve illeti meg, amikor [az utazási csomagokról szóló törvény] 2. cikkének 7. pontjában említett, az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződést a biztosítási szerződés érvényességi ideje alatt megkötötték.”

20

Az említett királyi rendelet 12. cikkének 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a biztosítási szerződés a következő biztosítékot nyújtja:

1° Az utazási csomag folytatása, ha ez lehetséges;

2° a szerződés vállalkozóval történt megkötésekor befizetett teljes összeg megtérítése;

3° a vállalkozó fizetésképtelensége miatt nem teljesíthető utazásicsomag‑szolgáltatások fejében befizetett összeg megtérítése;

4° az utazók hazaszállítása, ha a vállalkozóval kötött szerződés teljesítése már megkezdődött, illetve amennyiben e szerződés a szállításra is kiterjed, szükség esetén a hazaszállítást megelőzően a szálláshely biztosítása.”

21

Ugyanezen királyi rendelet 13. cikkének első bekezdése a visszafizetést „az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek az utazásszervező fizetésképtelensége miatti nemteljesítése esetén a kedvezményezett által az utazásszervezőnek a szerződés fejében befizetett teljes összegre vagy az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem teljesített utazási szolgáltatások fejében befizetett teljes összegre” korlátozza.

22

A HDI Global egy biztosítótársaság, amely a Flamenco Sprachreisen GmbH (a továbbiakban: Flamenco) utazásszervező társasággal az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásokról szóló szövetségi digitalizációs és gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszteri rendelet 3. §‑a szerinti, a Flamenco fizetésképtelenségéhez kapcsolódó kockázatok fedezésére irányuló biztosítási szerződést kötött.

23

2020. március 3‑án XY a Flamencóval utazási csomagra vonatkozó szerződést kötött a 2020. május 3. és június 2. közötti időszakban a Gran Canaria‑i Las Palmasba (Spanyolország) történő utazásra. 2020. március 9‑én XY teljes egészében kifizette ezen utazás 2656 euró összegű árát.

24

2020. március 16‑án XY felmondta e szerződést, többek között az osztrák és a spanyol hatóságok által a Covid19‑járvány kitörését követően kiadott figyelmeztetések miatt. A Flamenco nem vitatta e felmondást, de nem fizette vissza XY részére az érintett utazás árát.

25

2022. június 9‑én, csődeljárást követően a Landesgericht Linz (linzi regionális bíróság, Ausztria) a Flamenco fizetésképtelenségét állapította meg.

26

XY a szövetségi munkavállalói kamarára engedményezte az utazási csomag fejében befizetett összeg visszafizetésére vonatkozó, a Flamencóval szemben fennálló követelését. Ezen engedményezést követően e szövetségi kamara a HDI Globaltól mint a Flamenco fizetésképtelenségéből eredő kockázatot fedező biztosítótól kérte a visszafizetést. A HDI Global azzal az indokkal tagadta meg az említett visszatérítést, hogy ő kizárólag az utazási csomag fizetésképtelenség miatti nemteljesítésének kockázatát fedezi.

27

Ezen elutasítást követően a szövetségi munkavállalói kamara keresetet indított a HDI Global ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (bécsi központi kerületi kereskedelmi bíróság, Ausztria) előtt.

28

E bíróság először is úgy véli, hogy az alapjogvita eldöntéséhez azt fontos tudnia, hogy amennyiben az utazó az utazásszervező fizetésképtelenné válását megelőzően mondja fel az utazási csomagra vonatkozó szerződést, az utazónak a felmondás révén fellépő visszatérítési igényét fedezi‑e az ezen utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosíték. Az említett bíróság szerint különösen azt kell meghatározni, hogy okozati összefüggésnek kell‑e fennállnia e fizetésképtelenség és az érintett utazási szolgáltatás nemteljesítése vagy nem megfelelő teljesítése között.

29

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének szövege az „amennyiben” és „miatt” kifejezésekre tekintettel azt sugallja, hogy ilyen okozati összefüggésnek kell fennállnia. Egy ilyen követelmény azzal a következménnyel járna, hogy azokat a visszatérítéseket, amelyekre az utazó az utazási csomagra vonatkozó szerződésének az érintett utazásszervező fizetésképtelenségét megelőző felmondása esetén jogosult, nem fedezné az e rendelkezésben előírt, e fizetésképtelenséggel szembeni biztosíték.

30

A 2015/2302 irányelv (39) preambulumbekezdése azonban ellentmond az említett rendelkezés ilyen értelmezésének, amennyiben előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egyrészt az utazási csomagot vásárló utazók „teljes körű védelemben” részesüljenek az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben, másrészt pedig, hogy az utazásszervezők biztosítékot nyújtsanak arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenségük esetén visszafizetik az utazók által „befizetett teljes összeget”, valamint gondoskodnak a hazaszállításukról. Az e preambulumbekezdésben tükröződő megközelítést ezenkívül megerősíti az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdéséből, az EUMSZ 169. cikkből, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikkéből következően az Unióban elérni kívánt magas szintű fogyasztóvédelem.

31

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi továbbá, hogy az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelem terjedelmének kérdését a tagállamokkal megvitatták az Európai Bizottsággal folytatott megbeszélések során, amelyek keretében ez utóbbi jelezte egyrészt, hogy az uniós jogalkotó szándéka azzal, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkében a 90/314 irányelv 7. cikkében szereplőtől eltérő megfogalmazást fogadott el, nem az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelensége esetén nyújtott garancia korlátozására irányult, másrészt pedig, hogy e 17. cikk szövege értelmében a biztosíték kifejezetten kizárt abban az esetben, ha az utazási szerződés a fizetésképtelenség bekövetkezte előtt megszűnt. Emlékeztet továbbá arra, hogy a 90/314 irányelv 7. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság megállapította, hogy az utazásszervező fizetésképtelensége esetén az utazó által kifizetett összegek visszatérítésére vonatkozó biztosíték az említett fizetésképtelenség okaitól függetlenül nyújtandó (lásd ebben az értelemben: 1998. május 14‑iVerein für Konsumenteninformation ítélet, C‑364/96, EU:C:1998:226; 1999. június 15‑iRechberger és társai ítélet, C‑140/97, EU:C:1999:306; 2012. február 16‑iBlödel‑Pawlik ítélet, C‑134/11, EU:C:2012:98).

32

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben az utazó rendkívüli körülmények miatt felmondja az utazásszervezővel kötött utazási csomagra vonatkozó szerződését az utóbbival szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt, de erre az eljárásra az érintett utazás tervezett időszakában kerül sor, ezen utazó a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében biztosított védelem címén jogosult‑e az ezen utazásszervezőnek fizetett összegek visszatérítésére. E tekintetben úgy véli, hogy figyelemmel az uniós jog által követett fogyasztóvédelmi célra, értelmetlen lenne, ha az utazót megilletné az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelemhez való jog akkor, ha az utazást megkezdte, akkor azonban nem, ha jogszerűen felmondta az utazási szerződését.

33

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben közvetett kapcsolat áll fenn az utazási csomagra vonatkozó szerződés utazó általi felmondása és az utazásszervező fizetésképtelensége között, mivel mindkettőre ugyanazon rendkívüli körülmény, mint a jelen esetben a Covid19‑világjárvány ad okot, ezen utazó megtérítéshez való jogát fedezi‑e a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt, fizetésképtelenséggel szembeni biztosíték. E tekintetben a szövetségi munkavállalói kamara által felhozott azon érvre hivatkozik, amely szerint, ha e 17. cikk (1) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy e biztosíték nem vonatkozik arra az esetre, ha az utazásszervező fizetésképtelensége ugyanazon rendkívüli körülmény miatt következett be, mint amely az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását indokolta, az utazónak érdekében állna, hogy ne éljen a felmondási jogával, és megvárja, hogy az utazásszervező fizetésképtelenné váljon. Az ilyen megközelítés csökkentené a fogyasztóknak az említett irányelv 12. cikke által elismert elállási joghoz fűződő érdekét.

34

E körülmények között a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (bécsi központi kerületi kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

35

2019. november 13‑án A, B, C és D a Selectair Inter‑Sun Reizen utazási irodán keresztül egy utazásszervezőtől, az Exclusive Destinationstől 36832 euró összegű utazási csomagot vásárolt a 2020. március 21. és 29. közötti időszakra, brüsszeli (Belgium) indulással Punta Canába (Dominikai Köztársaság).

36

A Covid19‑világjárvány terjedése miatt az utazást a 2020. november 21. és 30. közötti időszakra átfoglalták. Ez utóbbi utazás árát ekkor 46428 euróban állapították meg.

37

2020. október 20‑án A, B, C és D a Covid19‑világjárvány elhúzódása miatt felmondták utazási szerződésüket, és az Exclusive Destinationstől az utazásért már kifizetett 36832 euró visszatérítését kérték.

38

2020. december 8‑án az Ondernemingsrechtbank Gent (vállalkozási ügyek genti bírósága, Belgium) az Exclusive Destinationst fizetésképtelenné nyilvánította. 2020. december 9‑én a Selectair Inter‑Sun Reizen az Exclusive Destinationsnek még át nem utalt 4151 eurót visszafizette A‑nak és C‑nek.

39

2021. január 22‑én A, B, C és D kérte az Exclusive Destinationst fizetésképtelenség esetén biztosító MS Amlin Insurance‑t, hogy térítse vissza az utazásszervezőnek kifizetett összegeket, amelyeket nem fizetett vissza nekik.

40

Az MS Amlin Insurance azzal az indokkal tagadta meg a visszatérítést, hogy az általa nyújtott biztosítás kizárólag az Exclusive Destinations fizetésképtelensége miatt nem teljesített utazási szolgáltatásokra terjed ki. Márpedig A, B, C és D esetében az utazás nemteljesítése az utazási szerződés utóbbiak általi felmondásának, nem pedig az Exclusive Destinations fizetésképtelenségének tudható be.

41

E megtagadást követően A, B, C és D a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Nederlandstalige Ondernemingsrechtbank Brusselhez (vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága, Belgium) fordult annak érdekében, hogy az MS Amlin Insurance‑t kötelezze 32681 euró és annak 2021. január 22‑től számított kamatai megfizetésére.

42

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosíték csak akkor kötelező, ha a szóban forgó utazási szolgáltatások teljesítésére az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem kerül sor. E biztosíték ezért nem terjedhet ki a nemteljesítés egyéb okaira, például arra, hogy az utazó a célállomáson vagy annak közvetlen közelében bekövetkező, olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amelyek jelentős mértékben befolyásolják az utazási csomag teljesítését. Az utazási csomagokról szóló törvény és az utazási csomagok értékesítése esetén a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről szóló királyi rendelet e tekintetben nem ír elő szélesebb körű védelmet az utazó számára. A kérdést előterjesztő bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – az utazásszervező fizetésképtelenné válik azt követően, hogy az utazók elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondták az utazási csomagra vonatkozó szerződésüket, de még azelőtt, hogy ezen utazóknak visszatérítette volna az utazásért befizetett összegeket, ez utóbbiakat nem illeti meg a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosíték.

43

A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kétségei vannak az utóbbi rendelkezés által biztosított védelem terjedelmét illetően.

44

Először is a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az a tény, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosíték nem vonatkozik – az utazási csomagra vonatkozó szerződés elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatti felmondása esetén a kifizetett összegek visszatérítésére jogosult – utazóra akkor, ha az utazásszervező a felmondást követően, de a kifizetett összegek visszatérítése előtt fizetésképtelenné válik, lehetővé teszi‑e a fogyasztók ezen irányelv általános céljának megfelelő védelmét. E tekintetben emlékeztet arra, hogy e cél a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához való hozzájárulásra irányul, amint azt az említett irányelvnek az EUMSZ 169. cikkre hivatkozó (3) preambulumbekezdése kimondja. Ezenfelül ugyanezen irányelv (39) preambulumbekezdése előírja, hogy az utazási csomagot vásárló utazókat teljes körű védelemben kell részesíteni az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben, és hogy a fizetésképtelenség esetén az utazásszervezők által nyújtandó biztosítéknak ki kell terjednie az utasok által befizetett teljes összeg visszafizetésére. A kérdést előterjesztő bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a 90/314 irányelv hatálya alatt a fogyasztóknak az utazásszervezők fizetésképtelenségével szembeni védelme az általuk kifizetett teljes összegre kiterjedt.

45

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2015/2302 irányelvben előírt, fizetésképtelenséggel szembeni védelem nem vezet‑e egyenlőtlen bánásmódhoz. E bíróság szerint mind az az utazó, aki az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem tudja megkezdeni utazását, mind pedig az az utazó, aki a felmondást követően fellépő fizetésképtelenség miatt nem kaphat visszatérítést, anyagi veszteséget szenved el amiatt, hogy mindketten megfizették utazásuk árát az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés teljesítését megelőzően. Ugyanakkor ezen irányelv 17. cikkének szövege szerint kizárólag az első utazó veszteségét fedezi az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelem. A kérdést előterjesztő bíróságban ezért felmerül a kérdés, hogy indokolt‑e ez az eltérő bánásmód.

46

E körülmények között a Nederlandstalige Ondernemingsrechtbank Brussel (vállalkozási ügyek brüsszeli holland nyelvű bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a 2015/2302 irányelv] 17. cikkének (1) bekezdését, hogy az abban előírt, az utazók által vagy nevében már teljesített valamennyi befizetés visszatérítésére vonatkozó biztosíték akkor is alkalmazandó, ha az utazó az utazási csomagra vonatkozó szerződést a 12. cikk (2) bekezdése alapján, elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt mondta fel, és az utazásszervezőt – az utazási csomagra vonatkozó szerződés ilyen okból történő felmondását követően, de még az említett összegeknek az utazó részére történő tényleges visszatérítése előtt – fizetésképtelenné nyilvánítják, aminek következtében az utazót pénzügyi veszteség éri, és következésképpen az utazásszervező fizetésképtelensége esetén anyagi kockázatot visel?”

47

A Bíróság 2023. október 24‑i határozatával az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑771/22. és C‑45/23. sz. ügyeket.

48

A HDI Global úgy véli, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének értelmezése nem döntő jelentőségű a C‑771/22. sz. ügy alapeljárásának megoldása szempontjából. Az ügy megoldása szempontjából kizárólag az általa a Flamencóval kötött biztosítási szerződés tartalma a meghatározó, így az ebben az ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem általános vagy hipotetikus kérdések tisztázására irányul, amire az előzetes döntéshozatali eljárás nem szolgálhat.

49

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (2024. február 22‑iConsejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, ha nyilvánvaló, hogy a probléma hipotetikus jellegű (lásd ebben az értelemben: 2024. február 22‑iConsejería de Presidencia, Justicia e Interior de la Comunidad de Madrid és társai ítélet, C‑59/22, C‑110/22 és C‑159/22, EU:C:2024:149, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

A jelen ügyben azonban nem tűnik úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett kérdések az alapeljárás szempontjából hipotetikusak lennének. E kérelem ugyanis az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelensége esetén biztosítandó védelem terjedelmére vonatkozik. Márpedig a 2015/2302 irányelv 17. cikke meghatározza az utazóknak az utazásicsomagok‑szervezők fizetésképtelenségével szembeni védelmét, amelyet a tagállamoknak érvényre kell juttatniuk.

52

Következésképpen a C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

53

A C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdéssel és a C‑45/23. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdéssel, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra várnak választ, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben nyújtott biztosíték vonatkozik arra az esetre, amikor az utazó ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján, elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződését, és az utazásszervező e felmondást követően fizetésképtelenné válik, és ezen utazó számára e fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően nem térítették vissza a befizetett, az utóbbi rendelkezés értelmében őt megillető teljes összeget.

54

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése biztosítja az utazó számára az utazási csomag fejében befizetett teljes összeg visszatérítéséhez való jogot, amennyiben az utazási csomagra vonatkozó szerződését az utazás megkezdése előtt felmondja a célállomáson vagy annak közvetlen közelében felmerülő olyan elháríthatatlan vagy rendkívüli körülmények miatt, amelyek lényegesen befolyásolják ezen utazási csomag teljesítését vagy az utazók e célállomásra történő szállítását. Ezenkívül, amennyiben az utazó él ezzel a jogával, ezen irányelv 12. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi az utazásszervezőt, hogy e visszatérítést indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő 14 nappal teljesítse.

55

A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapjogvitákat kezdeményező utazók az utazási csomagra vonatkozó szerződéseiket a Covid19‑világjárvány bekövetkezte és tartóssága miatt a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdése alapján felmondhatták. Ezen utazók tehát jogosultak voltak arra, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződéseik felmondását követő legfeljebb 14 napon belül teljes mértékben visszatérítsék számukra az érintett utazásszervezőknek kifizetett összegeket. E jogosultságuk ellenére nem kaptak visszatérítést, mivel ezek az utazásszervezők fizetésképtelenné váltak, és az utazásszervezők biztosítói nem voltak hajlandóak fedezetet nyújtani, mivel az alkalmazandó, ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdését átültető nemzeti jogszabályok alapján erre nem voltak kötelesek.

56

Ez utóbbi rendelkezés értelmezését illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, továbbá annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezéstörténetét (lásd ebben az értelemben: 2023. január 12‑iFTI Touristik [Utazási csomag a Kanári‑szigetekre] ítélet, C‑396/21, EU:C:2023:10, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amennyiben azonban az uniós jog valamely rendelkezésének értelme magából a rendelkezés szövegéből egyértelműen kitűnik, a Bíróság nem térhet el ettől (lásd ebben az értelemben: 2022. január 25‑iVYSOČINA WIND ítélet, C‑181/20, EU:C:2022:51, 39. pont).

57

Ami a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének szövegét illeti, az előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön letelepedett utazásszervezők biztosítékot nyújtsanak arra, hogy visszafizetik az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeget, amennyiben az érintett szolgáltatások teljesítésére fizetésképtelenségük miatt nem kerül sor.

58

Kétségtelen, hogy az „érintett szolgáltatások” kifejezés úgy értelmezhető, hogy az a 2015/2302 irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott „utazási szolgáltatásokra” vonatkozik, ami azt jelenti, hogy az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni, az egyes tagállamok által bevezetendő védelem kizárólag azokra a helyzetekre terjed ki, amelyekben az utazási csomagra vonatkozó szerződésben kikötött utazási szolgáltatások az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem teljesíthetők. Ezen értelmezés szerint okozati összefüggésnek kell fennállnia ezen utazási szolgáltatások nemteljesítése és az utazásszervező fizetésképtelensége között ahhoz, hogy az utazó az említett irányelv 17. cikkében előírt, az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosítékot igénybe vehesse.

59

Mindazonáltal, amint arra a Bíróság előtti eljárásban több fél is rámutatott, a 2015/2302 irányelv számos más rendelkezésétől eltérően ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdése nem az „utazási szolgáltatásokra”, hanem az „érintett szolgáltatásokra” utal, mivel ez utóbbi kifejezés úgy értelmezhető, mint amely az előbbinél szélesebb körű, amely így magában foglalja az utazásszervezők által nyújtott egyéb szolgáltatásokat is, mint például az utazási csomagra vonatkozó szerződésük felmondása miatt az utasoknak járó visszatérítéseket.

60

Ebből következik, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének szövege nem tűnik ki egyértelműen annak szövegéből. Ennélfogva a jelen ítélet 56. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni e rendelkezés összefüggéseit, ezen irányelv céljait, valamint adott esetben ezen irányelv keletkezéstörténetét.

61

Ami először is a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének szövegkörnyezetét illeti, mindenekelőtt ezen irányelv 17. cikkének (4) bekezdése pontosítja, hogy amennyiben az utazásszervező fizetésképtelensége kihat az utazási csomag teljesítésére, a biztosítéknak költségmentesen igénybe vehetővé kell válnia a hazaszállításnak és szükség esetén a hazaszállítást megelőzően a szálláshely biztosításának finanszírozására.

62

Az említett irányelv 17. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a nem teljesített utazási szolgáltatások esetében a visszafizetendő összegeket az utazó kérelmét követően indokolatlan késedelem nélkül folyósítani kell.

63

Tekintettel e rendelkezések szövegére, és különösen a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (4), illetve (5) bekezdésében szereplő „amikor az utazásszervező fizetésképtelensége kihat az utazási csomag teljesítésére” és „a nem teljesített utazási szolgáltatások” fordulatra, e rendelkezések alátámaszthatják az említett irányelv 17. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezését, amely szerint az „érintett szolgáltatások” fogalma kizárólag az utazási szolgáltatásokra terjed ki, így az e cikkben előírt biztosíték kizárólag akkor alkalmazandó, ha okozati összefüggés áll fenn e szolgáltatások nemteljesítése és az utazásszervező fizetésképtelensége között.

64

Továbbá, a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett biztosítéknak hatékonynak kell lennie, és ki kell terjednie az észszerűen előre látható költségekre. Így e biztosítéknak ki kell terjednie az utazási csomagok fejében az utazók által vagy nevében befizetett összegekre, figyelembe véve az előlegfizetés és az egyenleg kifizetése, illetve az utazási csomagok teljesítésének lezárása közötti időszak hosszát, valamint az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a hazaszállítások várható költségét is.

65

Ami az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosíték hatékonyságának e rendelkezésben kimondott követelményét illeti, a 2015/2302 irányelv (39) preambulumbekezdése előírja, hogy az utazásszervező fizetésképtelenségévek szembeni védelemnek elérhetővé kell válnia, amint az utazásszervező likviditási problémái következtében az utazási szolgáltatásokat nem teljesítik, vagy amennyiben nem vagy csak részben fogják teljesíteni, vagy ha a szolgáltatók az utazókat arra kötelezik, hogy fizessenek azokért, ami annak megállapításához vezethet, hogy az említett irányelv 17. cikkének a (39) preambulumbekezdés ezen elemeivel összefüggésben értelmezett (2) bekezdése szintén alátámaszthatja a jelen ítélet 58. pontjában említett értelmezést.

66

Mindazonáltal egyrészt e (39) preambulumbekezdés azt is előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az utazási csomagot vásárló utazók „teljes körű védelemben” részesüljenek az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben, és következésképpen, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosíték ilyen fizetésképtelenség esetén „az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeg” visszatérítésére kiterjedjen.

67

Másrészt ezen irányelv (40) preambulumbekezdése kimondja, hogy az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosíték hatékonyságának követelménye megkívánja, hogy az e fizetésképtelenséggel szembeni védelem kiterjedjen „a befizetett pénzösszegeknek az utazásszervező fizetésképtelensége által előreláthatóan érintett összegére”, ami azt jelenti, hogy az ilyen védelmet nyújtó biztosítéknak általában ki kell terjednie az utazásszervező árbevételének kellően magas százalékára. E preambulumbekezdés szerint csak a nagyon valószínűtlen kockázatokat – mint például több jelentős utazásszervező egyidejű fizetésképtelenné válását – nem helyénvaló figyelembe venni. Az ilyen kockázatok azonban nem függnek össze az utazásszervező visszatérítési kötelezettségének eredetével, legyen szó akár az utazási szerződés nemteljesítéséről, akár annak az utazási csomag megkezdése előtti felmondásáról.

68

Márpedig minden olyan, az utazási csomagra vonatkozó szerződés utazásszervező általi vagy az utazó általi – különösen a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján történő – felmondását követően visszatérítendő összegek olyan előre látható pénzösszegek, amelyeket az utazásszervező fizetésképtelensége ezen irányelv (40) preambulumbekezdése értelmében érinthet. E visszatérítés az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötését követően az utazó által befizetett olyan összegekre vonatkozik, amelyekre az említett irányelv 17. cikkének (2) bekezdése értelmében főszabály szerint az e cikk (1) bekezdésében említett biztosíték vonatkozik.

69

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 89. pontjában szintén rámutatott, az utazónak az utazási csomagra vonatkozó szerződésének elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatti felmondása esetén a befizetett teljes összeg visszatérítéséhez való, a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében biztosított jogát megfosztaná hatékony érvényesülésétől, ha ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy amennyiben az utazásszervező e felmondást követően válik fizetésképtelenné, az ilyen fizetésképtelenséggel szembeni biztosíték nem terjed ki a megfelelő visszafizetési követelésekre. Ez az értékelés érvényes az említett irányelv 11. cikkének (5) bekezdésében és 12. cikkében említett egyéb visszafizetésekre is, amelyekre az utazó az utazási csomagra vonatkozó szerződésének saját maga vagy az utazásszervező általi felmondása esetén jogosult.

70

Ezenfelül a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében előírt biztosítéknak az utazási csomagra vonatkozó szerződés utazó általi felmondása esetén fennálló visszafizetési igényekre való alkalmazhatatlansága visszatarthatja az utazót attól, hogy bizonyos helyzetekben gyakorolja az ezen irányelv által számára biztosított felmondási jogot.

71

Így a 2015/2302 irányelv 17. cikkének – az ezen irányelv (39) preambulumbekezdésének a jelen ítélet 66. pontjában említett elemeivel és az ezen irányelv (40) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett – (2) bekezdése e cikk (1) bekezdésének olyan értelmezése mellett szólhat, amely szerint e biztosíték az utazásszervező által az utazónak abban az esetben fizetendő valamennyi visszatérítésre vonatkozik, ha az utazási csomagra vonatkozó szerződést az ezen irányelvben említett esetek valamelyikében az utazásszervező fizetésképtelenné válása előtt felmondta.

72

Végül meg kell jegyezni, hogy a 2015/2302 irányelvnek az I. melléklet A. és B. részére utaló 5. cikke értelmében az utazásszervezőnek az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötése előtt tájékoztatást kell nyújtania az utazó részére az ezen irányelv szerinti alapvető jogairól, és különösen arról, hogy „[h]a az utazásszervező […] fizetésképtelenné válik, a befizetett pénzösszegeket visszafizetik”, anélkül hogy az utazásszervező fizetésképtelensége esetén e visszatérítéshez való jog bármilyen korlátozását említené.

73

Ez utóbbi rendelkezések is megerősítik az utazóknak a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben nyújtott biztosíték terjedelmének olyan értelmezését, amely magában foglalja az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek az ezen irányelvben említett esetek egyikében történő felmondása következtében az utazásszervező által az utazónak visszafizetendő összegeket. Ez utóbbi rendelkezés olyan értelmezése ugyanis, amely ennek terjedelmét kizárólag az utazási szolgáltatások nyújtásának az utazásszervező fizetésképtelensége miatti elmaradásához kapcsolódó visszatérítésekre korlátozza, azt jelentené, hogy az említett 5. cikk megtévesztené az utazót az ilyen fizetésképtelenség esetén járó visszafizetésre vonatkozó igényei tekintetében.

74

Másodszor, ami a 2015/2302 irányelv célját illeti, ezen irányelvnek az (1)–(3) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkéből kitűnik, hogy az irányelv célja mind a kétértelmű szabályok és a joghézagok megszüntetésében, illetve a 90/314 irányelv által az utazóknak biztosított védelem hatályának a piaci fejlemények figyelembevétele érdekében történő kiigazításában, mind pedig az EUMSZ 169. cikkben előírt magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához való hozzájárulásban áll. A 2015/2302 irányelv tehát az Európai Unió Alapjogi Chartája 38. cikkének megfelelően hozzájárul a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához az utazási csomagokkal kapcsolatos uniós politika terén.

75

Márpedig a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, amely kizárja az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosíték hatálya alól az utazóknak az ezen irányelvben említett helyzetek egyikében történő, az e fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően való felmondás következtében járó visszatérítéseket, csökkentené az utazók védelmét a 90/314 irányelv által biztosított védelemhez képest.

76

Ez utóbbi irányelv 7. cikke ugyanis előírta, hogy az utazásszervezőknek kellő biztosítékkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy fizetésképtelenség esetén az utazók által befizetett összegeket visszatéríthessék. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e cikk az abban említett valamennyi fogyasztói jog védelmére és így a fogyasztóknak az abban meghatározott és az utazásszervezők fizetésképtelenségéből eredő valamennyi kockázattal szembeni védelmére irányul (lásd ebben az értelemben: 1999. június 15‑iRechberger és társai ítélet, C‑140/97, EU:C:1999:306, 61. pont). Ugyanezen cikk alapvető célja tehát az volt, hogy biztosítsa az utazó által befizetett összegek visszatérítését ezen utazásszervező fizetésképtelensége esetén, anélkül hogy az említett biztosítékot bármiféle, az említett utazásszervező fizetésképtelenségének okaira vonatkozó különös feltételhez kötötte volna (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑iBlödel‑Pawlik ítélet, C‑134/11, EU:C:2012:98, 20. és 21. pont).

77

A fenti értékelést nem teszi kérdésessé az a tény, hogy a 90/314 irányelv nem biztosított az utazó számára az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásához és a befizetett teljes összeg visszatérítéshez való olyan jogot, mint amelyet immár a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése biztosít számára.

78

Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 82. pontjában szintén rámutatott, az utazó által befizetett összegek visszafizetéséhez való joggal együtt járó felmondási jogot a 90/314 irányelv már biztosította a jelenleg a 2015/2302 irányelv által szabályozott esetekben. Így az utazó azon joga, hogy felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződését, és az általa e szerződés alapján befizetett teljes összeg visszafizetését megkapja abban az esetben, ha az utazásszervezőnek a 2015/2302 irányelv 11. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős mértékben módosítania kell az említett szerződést, megfelel a 90/314 irányelv 4. cikkének (6) bekezdésében biztosított jognak.

79

Következésképpen, ha a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni biztosítékot az utazóknak az utazási csomag e fizetésképtelenség által okozott nemteljesítése miatt járó visszatérítésekre korlátozza, e biztosíték alól kizárna minden olyan visszatérítést, amely az említett fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőző felmondás következtében jár az utazónak, ideértve az ezen irányelv 11. cikkének (5) bekezdése alapján az utazónak járó visszatérítést is, ami a 90/314 irányelv által biztosított fogyasztóvédelem szintjének csökkenését jelentené.

80

Harmadszor, ami a 2015/2302 irányelv keletkezéstörténetét illeti, ezen irányelv 17. cikke (1) bekezdésének pontos hatálya nem vezethető le ezen irányelv előkészítő munkálataiból. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok is kifejti az indítványának 62–83. pontjában, ezen előkészítő munkálatokból nem tűnik ki egyértelműen az uniós jogalkotónak az említett irányelv 17. cikkének (1) bekezdése szerinti, az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelem hatályára vonatkozó szándéka. A Bizottság ugyanezen irányelv keletkezéstörténetéből azt a következtetést vonja le, hogy e rendelkezés elfogadásával az uniós jogalkotónak az volt a szándéka, hogy eltérjen az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni korábbi védelmi szintjétől, és kizárja az e fizetésképtelenséggel szembeni biztosítékból az utazóknak az e fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően keletkezett visszafizetési igényeit, míg az Európai Parlament azt állítja, hogy e keletkezéstörténetből kitűnik, hogy e jogalkotónak az volt a szándéka, hogy fenntartsa az utazók számára az említett fizetésképtelenséggel szemben biztosított védelem korábbi szintjét, ily módon az ugyanezen fizetésképtelenséggel szembeni biztosíték magában foglalja az utazónak a fizetésképtelenség bekövetkezte előtt keletkezett visszafizetési igényeit. Az Európai Unió Tanácsa nem fejtette ki, hogy mi volt az uniós jogalkotó szándéka a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének elfogadásakor.

81

A fentiekből következik, hogy bár a 2015/2302 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének szövege és e rendelkezés összefüggéseinek bizonyos elemei amellett szólhatnak, hogy az irányelv hatálya alól kizárják az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek az ezen irányelvben említett helyzetek egyikében az utazásszervező fizetésképtelenné válását megelőzően történő felmondása következtében keletkezett visszafizetési követeléseket, az említett rendelkezés összefüggéseinek más elemei és az említett irányelv célja éppen ellenkezőleg olyan értelmezés mellett szólnak, amely e követeléseket az irányelv hatálya alá vonja.

82

Ha a másodlagos uniós jogszabály szövege többféleképpen értelmezhető, azt az értelmezést kell előnyben részesíteni, amelynek alapján az adott rendelkezés összeegyeztethető az elsődleges joggal, szemben azzal, amely az azzal való összeegyeztethetetlenség megállapításához vezetne. Egy általános értelmezési elv szerint ugyanis valamely uniós jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljon kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének, ideértve az egyenlő bánásmód elvét is (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 47. és 48. pont; 2023. november 16‑iLigue des droits humains [Az adatkezelés felügyeleti hatóság általi ellenőrzése] ítélet, C‑333/22, EU:C:2023:874, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A kérdést előterjesztő bíróság a C‑45/23. sz. ügyben éppen erre az elvre hivatkozik, amint az a jelen ítélet 45. pontjában megállapításra került.

83

Az egyenlő bánásmód elve mint az uniós jog általános elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolt (lásd ebben az értelemben: 2023. március 3‑iMG kontra EBB ítélet, C‑173/22 P, EU:C:2023:932, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84

Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a helyzetek összehasonlíthatóságát az említett általános elv tiszteletben tartásának értékeléséhez azon jogi aktus céljára tekintettel kell értékelni, amelybe a szóban forgó norma illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 49. pont).

85

Amint az a jelen ítélet 74. pontjában kifejtésre került, a 2015/2302 irányelv célja a fogyasztóvédelem magas szintjének megvalósítása. Ezen irányelv 17. cikke hozzájárul e cél megvalósításához azáltal, hogy az utazót védi az utazásszervező fizetésképtelenségével járó pénzügyi kockázattal szemben. Tekintettel ugyanis arra, hogy az utazó az utazási csomag árának egészét vagy egy részét azt megelőzően megfizeti, hogy igénybe vehetné az utazásszervező utazási szolgáltatásait, fennáll annak kockázata, hogy elveszíti ezt az összeget, ha az utazásszervező ezt követően fizetésképtelenné válik.

86

Márpedig e célra tekintettel azon utazó helyzetének, aki az utazási csomag árának részben vagy egészben történő kifizetését követően az ezen irányelvben említett helyzetek egyikében felmondta az utazási csomagra vonatkozó szerződését, de ezt az összeget azért nem térítették vissza számára, mert az utazásszervező e felmondást követően fizetésképtelenné vált, azon utazó helyzetével történő összehasonlításához, akinek az utazását ezen utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem teljesítették, és a befizetett összeget nem kapta vissza, viszonyítási pontként a pénzügyi veszteség érintett utas által viselt kockázatát kell alapul venni.

87

E viszonyítási pontra tekintettel a fent említett két utazó helyzete összehasonlítható. Mindkét esetben ugyanis az utazó ki van téve azon pénzügyi kockázatnak, hogy az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem tudja visszaszerezni az utazásszervezőnek fizetett összegeket, jóllehet arra a 2015/2302 irányelv alapján jogosult lenne.

88

Következésképpen az egyenlő bánásmód elve alapján mind azon utazónak, akinek az utazási csomagja az utazásszervező fizetésképtelensége miatt nem teljesíthető, mind pedig azon utazónak, aki különösen a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján felmondta az utazási csomagra vonatkozó szerződését, részesülnie kell az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni, az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdésében a nekik járó visszafizetéseket illetően előírt biztosítékban, kivéve ha az utazók e két kategóriája közötti eltérő bánásmód objektíven igazolható.

89

Ez utóbbi szempontot illetően úgy tűnik, hogy semmilyen körülmény nem igazolhatja az utazók említett kategóriái közötti eltérő bánásmódot. Ami különösen a nagyon valószínűtlen kockázatoknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelem hatálya alól való kizárásának lehetőséget illeti, amelyre egyes felek a Bíróság előtt a 2015/2302 irányelv (40) preambulumbekezdése alapján hivatkoztak, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a nemzeti szabályozások és az alapügyben szóban forgó biztosítási szerződések ilyen kizárást írnának elő. Mindenesetre az ilyen esetleges kizárás nem teszi lehetővé az ilyen eltérő bánásmód igazolását. Ugyanis, amint az a (40) preambulumbekezdésben szerepel, ez olyan kockázatokra vonatkozik, mint a több jelentős utazásszervező egyidejű fizetésképtelenné válása. Ez nem függ össze azzal a kérdéssel, hogy az utazásszervező fizetésképtelensége által érintett utazó visszatérítési igénye az utazási csomag nem teljesítéséből ered‑e, vagy pedig abból, hogy az utazó az említett irányelvben említett helyzetek valamelyikében gyakorolta az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására vonatkozó jogát.

90

Következésképpen, a jelen ítélet 82. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra és az egyenlő bánásmód elvére tekintettel a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az az utazásszervezők fizetésképtelenségével szembeni biztosíték hatálya alá sorolja az utazók azon visszatérítési igényeit, amelyek az utazási csomagra vonatkozó szerződésüknek az ezen irányelvben említett helyzetek valamelyikében az utazásszervező fizetésképtelenné válását megelőzően történt felmondása következtében keletkeztek.

91

A fentiek összességére tekintettel a C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre és a C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett egyetlen kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2302 irányelv 17. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben nyújtott biztosíték vonatkozik arra az esetre, amikor az utazó ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján, elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződését, és az utazásszervező e felmondást követően fizetésképtelenné válik, és ezen utazó számára e fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően nem térítették vissza a befizetett, az utóbbi rendelkezés értelmében őt megillető teljes összeget.

92

A C‑771/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre adott válaszra tekintettel az ebben az ügyben előterjesztett második és harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

93

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróságok előtt folyamatban lévő eljárások egy szakaszát képezi, ezek a bíróságok döntenek a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv 17. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben nyújtott biztosíték vonatkozik arra az esetre, amikor az utazó ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján, elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződését, és az utazásszervező e felmondást követően fizetésképtelenné válik, és ezen utazó számára e fizetésképtelenség bekövetkeztét megelőzően nem térítették vissza a befizetett, az utóbbi rendelkezés értelmében őt megillető teljes összeget.