–

az Expedia Inc. képviseletében P. Actis Perinetto, F. Brunetti, C. Osti és A. Vitale avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: L. Delbono és R. Guizzi avvocati dello Stato,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, T. Suchá és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében M. Browne Chief State Solicitor, A. Joyce és M. Tierney, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Fennelly BL,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Armati, S. L. Kalėda és L. Malferrari, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 186., 57. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező Expedia Inc. társaság és az Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni (távközlési felügyeleti hatóság, Olaszország; a továbbiakban: AGCOM) között az utóbbi által az online közvetítő szolgáltatók vonatkozásában hozott intézkedések tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2019/1150 rendelet (7), (46) és (51) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

E rendelet 1. cikke értelmében:

„(1)   E rendelet célja az, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói és az online keresőprogramok tekintetében a kereskedelmiweboldal‑használók számára biztosított legyen a megfelelő átláthatóság, tisztességesség és a hatékony jogorvoslati lehetőségek.

(2)   Ezt a rendeletet megfelelően kell alkalmazni az azon üzleti felhasználóknak és kereskedelmiweboldal‑használóknak nyújtott vagy igénybevételre kínált online közvetítő szolgáltatásokra és online keresőprogramokra, amelyeknek vagy akiknek székhelye vagy lakóhelye az Unióban van, és amelyek vagy akik az említett online közvetítő szolgáltatások vagy online keresőprogramok segítségével kínálnak árukat vagy szolgáltatásokat az Unió területén tartózkodó fogyasztóknak, tekintet nélkül e szolgáltatások nyújtóinak székhelyére vagy lakóhelyére, valamint az egyébként alkalmazandó jogra.

[…]

(5)   Ez a rendelet nem érinti az uniós jog, különösen a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, a verseny, az adatvédelem, az üzleti titkok védelme, a fogyasztóvédelem, az elektronikus kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások területén alkalmazandó uniós jog alkalmazását.”

5

Az említett rendelet 2. cikkének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

6

Ugyanezen rendelet 15. cikke így rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam gondoskodik e rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásáról.

(2)   A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó intézkedéseket meghatározó szabályokat, és biztosítják azok végrehajtását. Az előírt intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”

7

A 2019/1150 rendelet 16. cikke értelmében:

„[Az Európai] Bizottság – a tagállamokkal szoros együttműködésben – szorosan nyomon követi e rendeletnek az online közvetítő szolgáltatások és üzleti felhasználóik közötti, valamint az online keresőprogramok és a kereskedelmiweboldal‑használók közötti kapcsolatokra gyakorolt hatását. Ennek érdekében a Bizottság releváns információkat gyűjt, hogy figyelemmel kísérje e kapcsolatok változásait, többek között megfelelő tanulmányok készítése révén. A tagállamok segítséget nyújtanak a Bizottság számára azzal, hogy – kérésre – rendelkezésre bocsátják az összegyűjtött releváns információkat, beleértve az egyes konkrét esetekre vonatkozóakat is. Az e cikkben és a 18. cikkben foglaltak érdekében a Bizottság megkísérelhet információkat gyűjteni az online közvetítő szolgáltatóktól.”

8

E rendelet 18. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)   2022. január 13‑ig és azt követően háromévente a Bizottság értékeli e rendeletet, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, [az Európai Unió Tanácsának] és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

[…]

(3)   A tagállamok rendelkezésre bocsátják azokat a birtokukban lévő releváns adatokat, amelyeket a Bizottság az (1) bekezdés szerinti jelentés elkészítéséhez kérhet.”

9

Az 1997. július 31‑i legge n. 249 – Istituzione dell'Autorità per le garanzie nelle comunicazioni e norme sui sistemi delle telecomunicazioni e radiotelevisivo (a távközlési felügyeleti hatóság és a távközlési és rádiótelevíziózási rendszerekre vonatkozó szabályok létrehozásáról szóló 249. sz. törvény; a GURI 1997. július 31‑i 177. számának rendes melléklete) 1. cikke a következőket írja elő:

„[…]

(29)   Azokra a személyekre, akik az [AGCOM] által kért közlések során a tevékenységük gyakorlására vonatkozó olyan számviteli adatokat vagy tényeket szolgáltatnak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, a polgári törvénykönyv 2621. cikkében előírt büntetések vonatkoznak.

(30)   Azok a személyek, akik az [AGCOM] által kért dokumentumokat, adatokat és információkat az előírt határidőn belül és az előírt módon nem közlik, az e hatóság által kiszabott közigazgatási bírsággal büntetendők, amely bírság összege 1 millió [olasz lírától (ITL) [hozzávetőleg 516 euró] kétszázmillió ITL‑ig [hozzávetőleg 103000 euró] terjedhet.

[…]”

10

A 2020. december 30‑i legge n. 178 – Bilancio di previsione dello Stato per l’anno finanziario 2021 e bilancio pluriennale per il triennio 2021–2023 (a 2021. évre vonatkozó költségvetés tervezetéről és a 2021 és 2023 közötti hároméves időszakra vonatkozó többéves költségvetésről szóló 178. sz. törvény; a GURI 2020. december 30‑i 322. számának rendes melléklete) által módosított, 1997. július 31‑i 249. sz. törvény az 1. cikke (6) bekezdése c) pontjának 14 bis alpontjában a következőket írja elő:

„Az [AGCOM] felelősségi körei a következők:

[…]

c) a tanács:

[…]

14 bis biztosítja a [2019/1150] rendelet megfelelő és hatékony végrehajtását, többek között iránymutatások elfogadása, a magatartási kódexek előmozdítása és a vonatkozó információk összegyűjtése révén”.

11

2013. június 25‑én az AGCOM elfogadta a delibera n. 397/13/CONS – Informativa economica di sistemát (a rendszerezett gazdálkodási beszámolóról szóló 397/13/CONS. sz. határozat, a továbbiakban: 397/13. sz. határozat).

12

A 397/13. sz. határozat 2. cikkének (1) bekezdése felsorolja azon személyek kategóriáit, akik kötelesek az AGCOM‑nak az „Informativa economica di sistema” (rendszerezett gazdálkodási beszámoló, a továbbiakban: IES) elnevezésű dokumentumot megküldeni.

13

E határozat 6. cikke előírja:

„(1)   Azok a személyek, akik az e határozat 2. cikkében említett kötelezettség teljesítése céljából olyan adatokat szolgáltatnak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, [az 1997. július 31‑i 249. sz.] törvény 1. cikkének (29) bekezdése szerint büntetendők.

(2)   Azok a személyek, akik az előírt határidőn belül és az előírt módon nem tesznek eleget a 2. cikkben meghatározott kötelezettségnek, az [1997. július 31‑i 249. sz.] törvény 1. cikkének (30) bekezdése szerint büntetendők.”

14

2021. május 12‑én az AGCOM elfogadta a delibera n. 161/21/CONS – Modifiche alla delibera n. 397/13 del 25 giugno 2013 „Informativa Economica di Sistema”‑t (a „rendszerezett gazdálkodási beszámolóról” szóló, 2013. június 25‑i 397/13. sz. határozat módosításairól szóló 161/21/CONS. sz. határozat; a továbbiakban: 161/21. sz. határozat).

15

A 161/21. sz. határozat preambuluma szerint:

„[…]

Tekintettel a 2019/1150 rendeletre […]

Tekintettel a [2020. december 30‑i 178. sz.] törvényre […]

[…]

Mivel az [IES] olyan éves nyilatkozat, amelyet a hírközlési szolgáltatóknak kell [kitölteniük], amely az érintett személyek által folytatott tevékenységre vonatkozó azonosító és gazdasági adatokra vonatkozik, és amely arra irányul, hogy összegyűjtse a pontos jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges adatokat, amelyek között szerepel a Sistema integrato delle comunicazioni [(integrált kommunikációs rendszer) (SIC)] valorizációja, az összefonódásra vonatkozó küszöbértékek e rendszer keretében történő ellenőrzése, a piac és a piacra káros esetleges erőfölény elemzése, az éves jelentés és a vizsgálatok […], továbbá, amely a hírközlési szolgáltatók statisztikai bázisának naprakésszé tételére irányul;

Mivel a [2020. december 30‑i 178. sz.] törvény új hatáskörökkel ruházza fel az [AGCOM‑ot], azzal a feladattal, hogy biztosítsa »a [2019/1150] rendelet megfelelő és hatékony végrehajtását, többek között iránymutatások elfogadása, a magatartási kódexek előmozdítása és a vonatkozó információk összegyűjtése révén«;

[Mivel], tekintettel arra, hogy az IES közlésére vonatkozó [bizonyos] kötelezettségeket ki kell terjeszteni az online közvetítő szolgáltatókra és az online‑keresőprogram‑szolgáltatókra annak érdekében, hogy minden évben releváns információkat gyűjtsenek, és elvégezzék a 2019/1150 rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásának biztosítására, valamint a [2020. december 30‑i 178. sz.] törvénnyel az [AGCOM‑ra] ruházott feladatok ellátására irányuló tevékenységeket;

[…]”

16

E határozat 1. cikkének (1) bekezdése módosította a 397/13. sz. határozat 2. cikkében szereplő listát annak érdekében, hogy az IES AGCOM‑nak való megküldésére vonatkozó kötelezettséget kiterjesszék a személyek alábbi két kategóriájára:

„[…]

h) online közvetítő szolgáltatók: olyan természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek – még ha belföldön nem is rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel – a 2019/1150 rendelettel meghatározott, online közvetítő szolgáltatásokat nyújtanak vagy kínálnak az Olaszországban letelepedett vagy ott lakóhellyel rendelkező üzleti felhasználóknak;

i) online‑keresőprogram‑szolgáltatók: olyan természetes vagy jogi személyek, akik vagy amelyek – még ha belföldön nem is rendelkeznek lakóhellyel vagy székhellyel – a 2019/1150 rendelettel meghatározott, olasz nyelvű online keresőprogramot biztosítanak vagy kínálnak az Olaszországban letelepedett vagy ott lakóhellyel rendelkező üzleti felhasználóknak.

[…]”

17

Az Expedia seattle‑i (Amerikai Egyesült Államok) székhelyű és olyan IT‑platformokat üzemeltető társaság, amelyeken keresztül online szálloda‑ és utazásfoglalási szolgáltatásokat lehet nyújtani.

18

A nemzeti jogi háttérnek egyrészt a 2020. december 30‑i 178. sz. törvényből, másrészt a 161/21. sz. határozatból – amelyeket az olasz hatóságok a 2019/1150 rendelet végrehajtásának biztosítása érdekében fogadtak el – eredő módosításai azzal a hatással jártak, hogy az Expediát mint online közvetítő szolgáltatót immár egy olyan dokumentum, az IES AGCOM‑nak történő megküldésére kötelezik, amelybe be kell illeszteni a szolgáltató gazdasági helyzetére vonatkozó információkat.

19

Az Expedia keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per il Lazióhoz (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország), a kérdést előterjesztő bírósághoz a 161/21. sz. határozat megsemmisítése iránt.

20

E bíróság előtt az Expedia arra hivatkozik, hogy e határozat, amennyiben az IES AGCOM‑nak való megküldésére kötelezi, ellentétes a 2019/1150 rendelettel, amely az arányosság elvén alapuló harmonizációs intézkedés, és amely így nem teszi lehetővé az online közvetítő szolgáltatókkal szemben előírt eljárási követelmények szigorítását, függetlenül attól, hogy azok az Unión belül vagy harmadik országban telepedtek‑e le.

21

E tekintetben az említett bíróság először is emlékeztet arra, hogy a 2019/1150 rendelet elfogadását követően az olasz jogalkotó a 2020. december 30‑i 178. sz. törvénnyel módosította az 1997. július 31‑i 249. sz. törvényt.

22

Így az AGCOM feladata a 2019/1150 rendelet végrehajtásának biztosítása volt, többek között információgyűjtés útján (a 2020. december 30‑i 178. sz. törvénnyel módosított, 1997. július 31‑i 249. sz. törvény 1. cikke (6) bekezdése c) pontjának 14 bis alpontja).

23

Másodszor a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 161/21. sz. határozattal az AGCOM módosította a 397/13. sz. határozatot, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az olasz jogalkotó által a 2019/1150 rendelet végrehajtása érdekében elfogadott intézkedéseket. Következésképpen az IES AGCOM‑nak való megküldésére vonatkozó kötelezettséget kiterjesztették az Olaszországban szolgáltatásokat kínáló online közvetítő szolgáltatókra és online‑keresőprogram‑szolgáltatókra (a továbbiakban: érintett szolgáltatók).

24

E bíróság pontosítja, hogy az IES megküldését eredetileg a Garante per la radiodiffusione e l’editoria (a műsorszolgáltatásért és a kiadásért felelős intézet, Olaszország) igényei miatt írták elő olyan jogszabályi rendelkezések alapján, amelyek felhatalmazták őt arra, hogy intézkedéseket fogadjon el azon számviteli adatok és egyéb információk meghatározása érdekében, amelyeket bizonyos szervezeteknek közölniük kellett vele, és hogy ezen intézet hatásköreit átruházták az AGCOM‑ra.

25

Az említett bíróság úgy véli, hogy a 161/21. sz. határozattal az AGCOM arra kötelezte az érintett szolgáltatókat, hogy a gazdasági helyzetükre vonatkozó fontos és konkrét információkat küldjenek meg a részére. Így például e szolgáltatók kötelesek közölni az online értékesítési oldalakból származó összbevételüket, az előfizetési díjként beszedett összegeket, valamint az e szolgáltatók online értékesítési platformjának az Olaszországban letelepedett felhasználók által a fogyasztóknak kínált áruk vagy szolgáltatások tekintetében történő használatáért fizetett regisztrációs, belépési vagy feliratkozási díjként beszedett összegeket, a fogyasztóknak a 2019/1150 rendelet 2. cikkének 1. pontja szerinti online közvetítő szolgáltatások Olaszországban letelepedett üzleti felhasználói (a továbbiakban: üzleti felhasználók) által az online értékesítési platformon keresztül kínált áruk vagy szolgáltatások eladásából levont rögzített és változó jutalékokat, az online értékesítési platformon keresztül a fogyasztóknak kínált áruk vagy szolgáltatások eladása után az Olaszországban letelepedett üzleti felhasználók által fizetett rögzített és változó jutalékokat, Olaszországban letelepedett, olyan üzleti felhasználóknak vagy e felhasználóktól eltérő más felhasználóknak nyújtott, a reklámoktól eltérő közvetítői szolgáltatásokból származó egyéb bevételeket, amelyek az online értékesítési platformon keresztül árukat vagy szolgáltatásokat kínálnak a fogyasztóknak.

26

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az IES AGCOM részére történő megküldésének elmulasztása vagy a pontatlan adatok közlése az 1997. július 31‑i 249. sz. törvény 1. cikkének (29) és (30) bekezdésében előírt szankciók alkalmazását vonja maga után.

27

E tényezőkre tekintettel e bíróság úgy véli, hogy az IES AGCOM részére történő megküldésére vonatkozó kötelezettség összeegyeztethetetlen lehet a 2019/1150 rendelettel.

28

E bíróság megjegyzi, hogy e rendelet a végrehajtására és a hatásaira vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Egyrészt emlékeztet arra, hogy e rendelet a 15. cikkében előírja, hogy minden tagállam gondoskodik e rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásáról, és megállapítja a rendelet megsértése esetén alkalmazandó intézkedéseket, amelyeknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

29

A kérdést előterjesztő bíróság másrészt a 2019/1150 rendelet 16. cikkét idézi, amelynek értelmében – először is a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben – szorosan nyomon követi e rendeletnek többek között az online közvetítő szolgáltatások és üzleti felhasználóik közötti kapcsolatokra gyakorolt hatását, majd ennek érdekében a Bizottság releváns információkat gyűjt, hogy figyelemmel kísérje e kapcsolatok változásait, amelyhez a tagállamok segítséget nyújtanak a Bizottság számára azzal, hogy – kérésre – rendelkezésre bocsátják az összegyűjtött releváns információkat, beleértve az egyes konkrét esetekre vonatkozóakat is, és végezetül a Bizottság információkat gyűjthet az érintett szolgáltatóktól.

30

E bíróság tehát úgy véli, hogy nincs kapcsolat a 2019/1150 rendeletben előírt kötelezettségek tiszteletben tartása és az IES címén előírt információk között, amelyek elsősorban az érintett szolgáltatók bevételeire vonatkoznak, és nem relevánsak az e szolgáltatók és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatok átláthatóságának és tisztességességének biztosítása szempontjából. Az említett bíróság ezért úgy véli, hogy az olasz hatóságok azon nemzeti intézkedésekkel, amelyek alapján az online közvetítő szolgáltatók immár kötelesek az IES‑t megküldeni az AGCOM részére (a továbbiakban: vitatott nemzeti intézkedések) olyan rendelkezéseket vezettek be a jogrendjükbe, amelyek az e szolgáltatókhoz tartozó szubjektív elemek ellenőrzését írják elő, ami teljes mértékben eltér az e rendeletben előírt ellenőrzéstől, amely az említett rendeletben előírt kötelezettségeknek az utóbbiak általi tiszteletben tartására irányul.

31

E bíróság pontosítja, hogy abban az esetben, ha az IES AGCOM részére való megküldésére vonatkozó kötelezettség nem egyeztethető össze a 2019/1150 rendelettel, a 161/21. sz. határozat érvénytelen, mivel a 2020. december 30‑i 178. sz. törvény az AGCOM‑ra csak azt a feladatot ruházza, hogy gondoskodjon e rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásáról.

32

E körülmények között határozott úgy a Tribunale amministrativo per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

Az olasz kormány vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát azzal, hogy a feltett két kérdés ellentmondásos, mivel a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt – anélkül, hogy megindokolná – azt állítja, hogy az IES AGCOM részére történő megküldésére vonatkozó kötelezettség nem kapcsolódik a 2019/1150 rendelet végrehajtásához, másrészt pedig azt kéri a Bíróságtól, hogy vizsgálja meg az IES‑be beillesztendő információk relevanciáját és hasznosságát e rendelet helyes végrehajtása szempontjából, noha e vizsgálat a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik, mivel többek között ténybeli értékelések elvégzését vonja maga után.

34

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson ez utóbbi kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (2008. július 1‑jei MOTOE ítélet, C‑49/07, EU:C:2008:376, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ezenkívül bár a Bíróság nem értelmezheti valamely tagállam belső jogi szabályait, megadhatja a kérdést előterjesztő bíróságnak az e szabályokkal esetlegesen ellentétes uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó szükséges tájékoztatást (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iLesoochranárske zoskupenie VLK ítélet, C‑243/15, EU:C:2016:838, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. május 8‑iRossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti ítélet, C‑494/17, EU:C:2019:387, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Másodszor, meg kell jegyezni, amint azt a főtanácsnok is teszi az indítványa 80. pontjában, hogy az olasz kormány által felvetett és a jelen ítélet 33. pontjában említett ellentmondás abból ered, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében maga fogalmaz úgy, hogy az IES alapján nyújtandó információk az álláspontja szerint nem kapcsolódnak a 2019/1150 rendelet céljaihoz, másfelől felteszi azt a második kérdést, hogy ezek az információk relevánsak és hasznosak lehetnek‑e ezen rendelet megfelelő és hatékony végrehajtása szempontjából.

37

Márpedig az olasz kormánynak a Bíróság hatáskörének korlátaival és a feltett kérdések állítólagosan ellentmondásos jellegével kapcsolatos kétségeit a kétségek együttes, arra irányuló vizsgálatával el lehet oszlatni, hogy a 2019/1150 rendelettel ellentétesek‑e a vitatott nemzeti intézkedésekhez hasonló nemzeti intézkedések.

38

Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem elfogadható.

39

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2019/1150 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy az igazolja a valamely tagállam által elfogadott olyan intézkedéseket, amelyek értelmében az online közvetítő szolgáltatóknak – szankciók terhe mellett – a szolgáltatásuk e tagállamban történő nyújtása céljából rendszeresen meg kell küldeniük e tagállam hatóságának a gazdasági helyzetükre vonatkozó olyan dokumentumot, amelyben részletesen ismertetni kell a többek között az e szolgáltatók bevételeire vonatkozó számos információt.

40

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, az EUMSZ 288. cikk szerint és az uniós jogforrások rendszerében betöltött szerepükből és jellegükből fakadóan a rendeletek előírásainak főszabály szerint közvetlen hatályuk van a nemzeti jogrendszerekben, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el. Mindazonáltal egyes rendelkezések végrehajtása érdekében szükséges lehet végrehajtási intézkedések elfogadása a tagállamok által (2021. június 15‑iFacebook Ireland és társai ítélet, C‑645/19, EU:C:2021:483, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Amennyiben valamely rendelet egyes rendelkezéseinek a végrehajtásához szükséges, a tagállamok a rendelet végrehajtása érdekében intézkedéseket fogadhatnak el, ha azok nem akadályozzák annak közvetlen alkalmazását, nem rejtik el annak uniós jogi aktus jellegét, és a rendelet rendelkezéseinek keretei között maradva pontosítják az említett rendelet által biztosított mérlegelési jogkör gyakorlását (2020. január 22‑iUrsa Major Services ítélet, C‑814/18, EU:C:2020:27, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

E tekintetben az érintett rendeletnek a célkitűzései alapján értelmezett releváns rendelkezéseire hivatkozva kell meghatározni azt, hogy e rendelkezések megtiltják, kötelezővé vagy lehetővé teszik‑e a tagállamok számára, hogy bizonyos végrehajtási intézkedéseket elfogadjanak, és az utóbbi esetben különösen azt, hogy az érintett intézkedés az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe illeszkedik‑e (2020. január 22‑iUrsa Major Services ítélet, C‑814/18, EU:C:2020:27, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a tagállamoknak ilyen intézkedések elfogadása során tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, amely a jogalkotó és szabályozó hatóságaikat köti az uniós jog alkalmazása során, és amely megköveteli, hogy a valamely rendelkezéssel végrehajtott intézkedések alkalmasak legyenek az adott uniós szabályozás által kitűzött cél megvalósítására, valamint hogy ne haladják meg az e cél megvalósításához szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2018. április 12‑iBizottság kontra Dánia ítélet, C‑541/16, EU:C:2018:251, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

A feltett kérdésekre való válaszadás érdekében tehát azt kell meghatározni, hogy a 2019/1150 rendelet milyen célt követ, és hogy mely rendelkezései rónak feladatot a tagállamokra a végrehajtására.

45

Egyrészt e célt illetően a (7) és (51) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet célja, hogy a belső piacon belüli tisztességes, kiszámítható, fenntartható és megbízható online üzleti környezet megteremtése érdekében uniós szinten célzott, kötelező szabályokat állapítson meg. Különösen az üzleti felhasználók számára kell Unió‑szerte megfelelő átláthatóságot és hatékony jogorvoslati lehetőségeket biztosítani a határokon átnyúló üzleti tevékenység megkönnyítése érdekében, így törekedve a belső piac megfelelőbb működésére.

46

Az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy e rendelet hozzájárul e piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy szabályokat állapít meg annak érdekében, hogy az üzleti felhasználók és az online keresőprogramok tekintetében a kereskedelmiweboldal‑használók számára biztosítottak legyenek a megfelelő átláthatóság, tisztességesség és a hatékony jogorvoslati lehetőségek.

47

Ebben az összefüggésben amint azt a főtanácsnok az indítványa 100. pontjában lényegében rámutatott, a 2019/1150 rendelet az érintett szolgáltatókra sajátos kötelezettségeket ró az átláthatóság, valamint az üzleti felhasználókra vonatkozó feltételek tisztességes jellegét illetően és rendelkezéseket tartalmaz az ilyen szolgáltatók és az üzleti felhasználók közötti viták bíróságon kívüli és bírósági úton való rendezése vonatkozásában.

48

Másrészt a 2019/1150 rendelet azon rendelkezéseit illetően, amelyek feladatot rónak a tagállamokra a rendelet végrehajtására, emlékeztetni kell először arra, hogy e rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében minden „tagállam gondoskodik e rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásáról”. E 15. cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy „a tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó intézkedéseket meghatározó szabályokat, és biztosítják azok végrehajtását”, valamint hogy ezen „intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük”.

49

Az említett 15. cikket a 2019/1150 rendelet (46) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely többek között azt írja elő, hogy „a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy már meglévő hatóságokat, többek között bíróságokat bízzanak meg e rendelet végrehajtásával”, ugyanakkor pontosítja, hogy e „rendelet nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy ex officio végrehajtást írjanak elő vagy bírságot rójanak ki”.

50

Másodszor a 2019/1150 rendelet 16. cikke többek között előírja, hogy „a Bizottság – a tagállamokkal szoros együttműködésben – szorosan nyomon követi e rendeletnek az online közvetítő szolgáltatások és üzleti felhasználóik közötti […] kapcsolatokra gyakorolt hatását”. Ennek érdekében „a Bizottság releváns információkat gyűjt, hogy figyelemmel kísérje e kapcsolatok változásait”. A tagállamok pedig e 16. cikk értelmében „segítséget nyújtanak a Bizottság számára azzal, hogy – kérésre – rendelkezésre bocsátják az összegyűjtött releváns információkat, beleértve az egyes konkrét esetekre vonatkozóakat is”. Egyébiránt „a Bizottság megkísérelhet információkat gyűjteni az online közvetítő szolgáltatóktól”.

51

Harmadszor, a 2019/1150 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése pontosítja, hogy „a tagállamok [a Bizottság] rendelkezés[é]re bocsátják azokat a birtokukban lévő releváns adatokat, amelyeket a Bizottság az (1) bekezdés szerinti jelentés elkészítéséhez kérhet”, amely jelentést ezen intézmény e 18. cikk (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően köteles elkészíteni az említett rendelet felülvizsgálata keretében.

52

Először is, a jelen ítélet 50. és 51. pontjából az következik, hogy azoknak az információknak, amelyeket a tagállamoknak a 2019/1150 rendelet 16. és 18. cikke alapján a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk, relevánsaknak kell lenniük annak érdekében, hogy ezen intézmény figyelemmel kísérhesse többek között az online közvetítő szolgáltatók és az üzleti felhasználók közötti kapcsolatok változásait, vagy jelentéseket készíthessen e rendelet értékeléséről.

53

Mivel – amint az a jelen ítélet 45–47. pontjából következik – a 2019/1150 rendelet célja, hogy a belső piacon belüli tisztességes, kiszámítható, fenntartható és megbízható online üzleti környezet teremtsen, amelyben az üzleti felhasználók számára biztosítottak a megfelelő átláthatóság, a tisztességesség és a hatékony jogorvoslati lehetőségek, a nemzeti hatóságok által összegyűjtött információk csak akkor minősíthetők az e rendelet 16. és 18. cikke értelmében véve „relevánsnak”, ha kellően közvetlen kapcsolatban állnak e céllal.

54

Ezzel szemben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 113. és 114. pontjában lényegében rámutatott, a tagállamok a 2019/1150 rendelet végrehajtása címén nem gyűjthetnek önkényesen kiválasztott információkat azon az alapon, hogy azokat a Bizottság később kérheti e rendelet nyomonkövetésére és felülvizsgálatára vonatkozó feladatai ellátása során. Az ilyen ürüggyel történő információgyűjtés lehetősége ugyanis lehetővé tenné a tagállam számára, hogy megkerülje a jelen ítélet 41–43. pontjában felidézett elvekből eredő, a rendelet végrehajtási intézkedéseinek tagállamok általi elfogadásával kapcsolatos követelményeket. Egyébiránt a 2019/1150 rendelet nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy saját kezdeményezésükre összegyűjtsék azokat az információkat, amelyekre a Bizottságnak feladatai ellátásához szüksége lehet, mivel az ilyen információkat csak ezen intézmény „kérésére” kell szolgáltani, amely intézmény végeredményben közvetlenül az online közvetítő szolgáltatóktól is gyűjthet információkat.

55

Másodszor, ha valamely tagállam a 2019/1150 rendelet 15. cikkének megfelelően egy közigazgatási hatóságra bízza e rendelet végrehajtásának nyomon követését, azon információk, amelyeket e hatóság e feladat ellátása során gyűjthet, csak akkor alkalmasak e rendelet céljának megvalósítására, ha azzal kellően közvetlen kapcsolatban állnak.

56

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 121–123. pontjában lényegében rámutatott, az online közvetítő szolgáltatók gazdasági helyzetére vonatkozó információk nem mutatnak kellően közvetlen kapcsolatot a 2019/1150 rendeletnek a jelen ítélet 45–47. pontjában felidézett céljával. Az e szolgáltatóktól a 2019/1150 rendelet alapján kért információknak ugyanis a nyújtott szolgáltatás feltételeire kell vonatkozniuk, többek között annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok megismerhessék és értékelhessék az e szolgáltatók által az Unión belül az üzleti felhasználók számára meghatározott szerződéses feltételek tisztességes jellegét. Márpedig az egyrészt az ilyen szolgáltatások nyújtójának gazdasági helyzete, másrészt pedig azon módok közötti kapcsolat, ahogyan e szolgáltatásokat az üzleti felhasználók javára nyújtják, feltéve hogy e kapcsolat létezik, csak közvetett lehet. Következésképpen e rendeletre tekintettel az e gazdasági helyzetre vonatkozó információk olasz kormány által hivatkozott valóságtartalmának ellenőrzése nem releváns. Ami az esetleges „versenytorzulások” feltárását illeti, amelyre e kormány szintén hivatkozik, az nem tartozik az említett rendelet céljának körébe, mivel az nem érinti a versenyjog területén alkalmazandó uniós jogot, amint azt 1. cikkének (5) bekezdése pontosítja.

57

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság által példaként szolgáltatott, a jelen ítélet 25. pontjában említett, az IES tartalmára vonatkozó elemekre tekintettel megállapítható – amint arra a főtanácsnok az indítványának a 125–128. pontjában lényegében rámutatott –, hogy a 2019/1150 rendelet végrehajtása nem igazolja a vitatott nemzeti intézkedésekhez hasonló intézkedéseket.

58

A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2019/1150 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az az e rendelet megfelelő és hatékony végrehajtása céljából nem igazolja olyan intézkedések valamely tagállam általi elfogadását, amelyek értelmében az online közvetítő szolgáltatóknak – szankciók terhe mellett – a szolgáltatásuk e tagállamban történő nyújtása céljából rendszeresen meg kell küldeniük e tagállam hatóságának a gazdasági helyzetükre vonatkozó olyan dokumentumot, amelyben részletesen ismertetni kell a többek között az e szolgáltatók bevételeire vonatkozó számos információt.

59

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1150 európai parlamenti és tanácsi rendeletet

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelet a megfelelő és hatékony végrehajtása céljából nem igazolja olyan intézkedések valamely tagállam általi elfogadását, amelyek értelmében az online közvetítő szolgáltatóknak – szankciók terhe mellett – a szolgáltatásuk e tagállamban történő nyújtása céljából rendszeresen meg kell küldeniük e tagállam hatóságának a gazdasági helyzetükre vonatkozó olyan dokumentumot, amelyben részletesen ismertetni kell a többek között az e szolgáltatók bevételeire vonatkozó számos információt.