1.

Az igazságszolgáltatás digitalizálása jelentős hatással van a büntetőeljárásban érvényesülő alapvető eljárási jogokra, különösen a tárgyaláson való jelenlét jogára és a védelemhez való jog tiszteletben tartására. Az igazságszolgáltatás folyamatossága Covid19‑világjárvány idején történő biztosításának szükségessége, valamint a közegészség védelméhez fűződő közérdek arra késztette a tagállamokat és a világ országait, hogy vagy bevezessék saját rendszereikben a videokonferencia alkalmazását a büntetőeljárásokban, vagy fokozzák és általánossá tegyék annak alkalmazását. ( 2 ) A „távoli vádlott” körüli kihívások újbóli felbukkanása ( 3 ) kényes kérdéseket vet fel a büntetőeljárásban érvényesülő alapvető eljárási jogok gyakorlása és a digitális eszközök hatékony igazságszolgáltatás érdekében történő használata között teremtendő megfelelő egyensúllyal kapcsolatban.

2.

Az uniós jogban az (EU) 2016/343 irányelv ( 4 ) 8. cikkének (1) bekezdése rögzíti a gyanúsítottak és a vádlottak azon eljárási jogát, hogy jelen legyenek a tárgyaláson, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. és 48. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való alapvető jog egyik lényeges eleme. Az alapügyben felmerül a kérdés, hogy e rendelkezéssel ellentétes‑e a büntetőbíróság által hozott olyan határozat, amely lehetővé teszi a vádlott számára, hogy videokonferencia útján vegyen részt a tárgyaláson, annak ellenére, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz ilyen részvételi módot lehetővé tevő konkrét jogalapot. Az alapügy tehát alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy először értelmezze a tárgyaláson való jelenlét jogát a videokonferencia vagy más távközlési technológiák alkalmazásával összefüggésben.

3.

A 2016/343 irányelv (9), (33), (35) és (48) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

4.

A 2016/343 irányelv „Tárgy” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv az alábbiakra vonatkozó közös minimumszabályokat állapítja meg:

[…]

b) a büntetőeljárás során a tárgyaláson való jelenlét joga.”

5.

Az említett irányelvnek „A tárgyaláson való jelenlét joga” című 8. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van a tárgyalásukon jelen lenni.

(2)   A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan tárgyalás, amelynek eredményeként határozat születhet a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról, az érintett személy távollétében is megtartható, feltéve, hogy:

6.

A 2022. május 31‑ig alkalmazandó Zakon za merkite i deystviyata po vreme na izvanrednoto polozhenie, obyaveno s reshenie na Narodnoto sabranie ot 13.03.2020 i za preodolyavane na posleditsite (a nemzetgyűlés 2020. március 13‑i határozatával elrendelt veszélyhelyzet idejére vonatkozó intézkedésekről és fellépésekről, valamint a következmények kezeléséről szóló törvény; a továbbiakban: a veszélyhelyzet idejére vonatkozó intézkedésekről szóló törvény) 6a. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„A veszélyhelyzet fennállása vagy a járvány időszaka alatt és a veszélyhelyzet feloldását követő két hónapon belül a nyilvános bírósági tárgyalások […] távolról is lefolytathatók, ha a felek közvetlen és virtuális részvétele a tárgyaláson, illetve az eljárásban biztosított. A megtartott bírósági tárgyalásokról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet haladéktalanul közzé kell tenni, és a bírósági tárgyalásról készült felvételt a jegyzőkönyv kijavítására és kiegészítésére nyitva álló határidő lejártáig meg kell őrizni, kivéve, ha az eljárási szabályzat másként rendelkezik. A bíróság […] értesíti a feleket, ha a bírósági tárgyalást távolról kell lefolytatni.”

7.

A Nakazatelno‑protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: NPK) 55. cikke értelmében:

„A vádlottat a következő jogok illetik meg: […] a büntetőeljárásban való részvétel.”

8.

A NPK 269. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a vádlottat súlyos bűncselekmény miatt helyezték vád alá, a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező.

(2)   A bíróság elrendelheti, hogy a vádlott akkor is megjelenjen, ha jelenléte nem kötelező, amennyiben a jelenléte az objektív igazság megállapításához szükséges.

(3)   Amennyiben ez nem akadályozza az objektív igazság megállapítását, az ügy akkor bírálható el a vádlott távollétében, ha:

1. a vádlott nem lelhető fel az általa megadott címen, vagy azt megváltoztatta anélkül, hogy az illetékes hatóságot tájékoztatta volna;

2. bulgáriai tartózkodási helye nem ismert, és alapos kutatást követően sem állapították meg;

3. szabályszerűen idézték, távolmaradásának kimentésére nem adott elő elfogadható indokokat, és az NPK 247c. cikkének (1) bekezdésében szabályozott eljárást betartották;

4. tartózkodási helye Bulgária területén kívül található, és

9.

Az NPK 115. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„A vádlott nem hallgatható ki megbízott bíró által vagy videokonferencia útján, kivéve, ha külföldön tartózkodik, és ez az objektív igazság megállapítását nem akadályozza.”

10.

Az NPK 474. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Egy másik állam igazságügyi hatósága csak akkor folytathatja le a büntetőeljárásban tanúként vagy szakértőként részt vevő, a Bolgár Köztársaságban tartózkodó személy kihallgatását vagy meghallgatását video‑ vagy telefonkonferencia útján, valamint a vádlott részvételével történő kihallgatást vagy meghallgatást, ha ez nem ellentétes a bolgár jogrendszer alapelveivel. A vádlott részvételével történő kihallgatásra és meghallgatásra videokonferencia útján csak a vádlott beleegyezésével kerülhet sor, és csak azt követően, hogy az érintett bolgár igazságügyi hatóságok és a másik állam igazságügyi hatóságai megállapodtak a videokonferencia lebonyolításának módozatairól.”

11.

FP ellen egy haszonszerzési célból és a Nakazatelen kodeks (büntető törvénykönyv, a továbbiakban: NK) 255. cikke szerinti adóbűncselekmények összehangolt elkövetése céljából létrehozott bűnszervezetben való részvétel miatt indult büntetőeljárás. Ez az NK szerint súlyos bűncselekménynek minősül.

12.

FP az eljárás kezdetekor meghatalmazott egy védőt.

13.

A 2019. április 11‑én hozott ítéletében a korábbi Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) bűnösnek találta FP‑t, és hat hónap – végrehajtásában három évre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet másodfokon hatályon kívül helyezték. Az ügyet visszautalták a korábbi Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) másik tanácsa, a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) – a kérdést előterjesztő bíróság – elé, amelyet új eljárásra utasítottak. 2021. június 30‑án újrakezdődött az ügy tárgyalása.

14.

A 2021. október 12‑i nyilvános előkészítő ülésen FP kérte, hogy kép‑ és hangátvitelt biztosító online kommunikációs kapcsolaton keresztül vehessen részt az eljárásban, mivel az Egyesült Királyságban él és dolgozik. Kijelentette, hogy ismeri az összes eljárási iratot, és hogy a távolról való részvétel nem sérti a jogait.

15.

FP ügyvédje fizikailag is jelen volt a tárgyalóteremben, és kijelentette, hogy minden új, későbbi iratot elektronikus úton el tud küldeni FP részére, hogy az időben betekinthessen ezekbe. FP ügyvédje azt is kijelentette, hogy az ügyfelével való tanácskozásra külön kapcsolat útján kerülhet sor úgy, hogy megszakítják a képátvitelt, és elhagyja a tárgyalótermet.

16.

A 2021. október 12‑i nyilvános ülésen a kérdést előterjesztő bíróság a veszélyhelyzet idejére vonatkozó intézkedésekről szóló törvény 6a. cikkének (2) bekezdése alapján engedélyezte FP‑nek, hogy a bíróság által meghatározott garanciák és feltételek tiszteletben tartása mellett távolról vegyen részt. A soron következő tárgyalásokon – a 2022. február 28‑i tárgyalás kivételével, amelyen fizikailag is jelen volt – FP videokonferencia útján vett részt.

17.

A 2022. június 13‑ra kitűzött tárgyaláson FP továbbra is távolról kívánt részt venni az eljárásban. A kérdést előterjesztő bíróságnak azonban kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy továbbra is lehetőség van‑e erre a bolgár jog alapján, mivel a veszélyhelyzet idejére vonatkozó intézkedésekről szóló törvény 6a. cikkének (2) bekezdése2022. május 31‑től már nem volt alkalmazható. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az NPK bizonyos különleges esetek kivételével, amelyek közül egyik sem áll fenn a jelen eljárásban, nem teszi lehetővé a vádlottak számára, hogy videokonferencia útján vegyenek részt a bírósági eljárásban. A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban a bolgár szabályozás nem tiltja kifejezetten a videokonferencia alkalmazását.

18.

Konkrét jogalap hiányában FP ügyvédje azt javasolta, hogy ügyfele távolról is részt vehessen a tárgyaláson távollévőként való kezelése mellett.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság nem fogadta el a javaslatot, hogy FP‑t távollévőként kezelje. Úgy vélte, hogy még ha FP fizikailag nincs is jelen a tárgyalóteremben, ténylegesen részt vehet a tárgyaláson.

20.

A videokonferencia alkalmazását lehetővé tevő nemzeti jogi jogalap hiányában a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartotta annak megvizsgálását, hogy összeegyeztethető‑e a 2016/343 irányelvvel az arra vonatkozó lehetőség biztosítása a vádlott számára, hogy eldöntse, hogyan teljesíti a büntetőeljárás során való jelenlétre vonatkozó kötelezettségét. A kérdést előterjesztő bíróságnak e tekintetben kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy FP‑t jelenlévőnek kell‑e tekinteni, amennyiben jogai nem sérültek, és minden intézkedést megtettek annak biztosítására, hogy a tárgyalóteremben való fizikai jelenléte és az eljárásban online kapcsolaton keresztül történő részvétele között ne legyen lényeges különbség.

21.

E megfontolásokra tekintettel határozott úgy a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Sérül‑e a vádlottnak [a 2016/343 irányelv] (33) és (44) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 8. cikkének (1) bekezdésében biztosított joga a tárgyaláson való jelenléthez, ha kifejezett kérésére online kapcsolaton keresztül vesz részt a büntetőügyben tartott bírósági tárgyaláson, amennyiben az általa meghatalmazott és a tárgyalóteremben jelen lévő ügyvéd védi, és a kapcsolat lehetővé teszi számára az eljárás menetének követését, a bizonyítékok megnevezését és a bizonyítékok megismerését, továbbá technikai akadályok nélkül meghallgatható, illetve az ügyvéddel való hatékony és bizalmas kommunikáció biztosított számára?”

22.

Írásbeli észrevételeket FP, a magyar és a lett kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.

23.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Erre tekintettel a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. ( 5 )

24.

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság kérdése abból ered, hogy az NPK megköveteli a vádlott büntetőeljárás során való jelenlétét, ha a vádlottat súlyos bűncselekmény miatt helyezték vád alá, nem rendelkezik azonban az említett eljárásban videokonferencia útján való részvétel lehetőségéről. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy vannak bizonyos helyzetek, amelyekben lehetséges az online részvétel, nevezetesen a tárgyalást megelőző szakaszban és más konkrét eljárásokban. Ezek a helyzetek azonban nem állnak fenn az alapeljárásban. ( 6 )

25.

FP, az alapeljárás vádlottja az eljárás bizonyos szakaszáig részt vehetett a tárgyaláson, amíg a veszélyhelyzet idejére vonatkozó intézkedésekről szóló törvény alkalmazandó volt. E törvény alkalmazhatóságának megszűnését követően és a tárgyaláson való online részvételt lehetővé tevő más jogszabályi rendelkezés hiányában FP kérte, hogy továbbra is távolról vehessen részt a tárgyaláson, miközben távollévőként kezelik. A kérdést előterjesztő bíróság nem adott helyt e kérelemnek, mivel úgy ítélte meg, hogy FP távollévőként való kezelése nem áll összhangban az eljárásban való tényleges részvételével. A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy lehetővé teheti FP számára, hogy eldöntse, hogyan teljesíti a büntetőeljárás során való jelenlétre vonatkozó (az NPK 269. cikkének (1) bekezdésében meghatározott) kötelezettségét, és hogy online vegyen részt, feltéve, hogy biztosítja a vádlott teljes körű részvételét az eljárásban. Kétségei vannak azonban azzal kapcsolatban, hogy ez a döntés összeegyeztethető‑e a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével.

26.

A fentiekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2016/343 irányelv8. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha a büntetőbíróság annak ellenére lehetőséget ad a nemzeti jog által a tárgyaláson való jelenlétre kötelezett vádlottnak arra, hogy videokonferencia útján vegyen részt az eljárásban, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz az ilyen részvételi módot lehetővé tevő kifejezett rendelkezést.

27.

A 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van a tárgyalásukon jelen lenni.

28.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára támaszkodva alakította ki a tárgyaláson való jelenléthez való jog gyakorlásával kapcsolatos általános elveket.

29.

A Bíróság konkrétabban emlékeztetett arra, hogy a 2016/343 irányelv (47) preambulumbekezdése értelmében az irányelv tiszteletben tartja a Charta, valamint az EJEE által elismert alapvető jogokat és elveket, köztük a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot. ( 7 )

30.

Amint az ezen irányelv (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, a gyanúsítottak és a vádlottak tárgyaláson való jelenléthez való joga a tisztességes eljáráshoz való jogon alapul, amelyet az EJEE 6. cikke rögzít, amelynek, amint azt a Chartához fűzött magyarázatok pontosítják, megfelel e Charta 47. cikkének második cikkének második és harmadik bekezdése, valamint 48. cikke. Így a Bíróságnak biztosítania kell, hogy az ezen utóbbi rendelkezésekre vonatkozó értelmezése olyan védelmi szintet biztosítson, amely nem sérti az EJEE 6. cikkében rögzített és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett elvet. ( 8 )

31.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a vádlott megjelenése alapvető jelentőséggel bír a tisztességes büntetőeljárás szempontjából, mivel a vádlott tárgyalóteremben való jelenléthez való jogának biztosítására irányuló kötelezettség az EJEE 6. cikkének egyik alapvető eleme. ( 9 )

32.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint továbbá igaz ugyan, hogy az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van arra, hogy „személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék […]”, e rendelkezés azonban nem határozza meg e jog gyakorlásának módját. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ennélfogva megismételte, hogy az EJEE „a szerződő államokra bízza annak eldöntését, hogy milyen módon biztosítják, hogy [e jog] biztosított legyen az igazságszolgáltatási rendszerükben, az említett bíróság feladata pedig csupán annak megállapítása, hogy az általuk választott módszer megfelel‑e a tisztességes eljárás követelményeinek”. ( 10 )

33.

Ebben az összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta, hogy tekintettel a védelemhez való jogra, amelyet többek között az EJEE 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja biztosít, a vádlott lehetősége a tárgyaláson való jelenlétre magában foglalja a büntetőtárgyaláson való tényleges részvétel jogát. ( 11 ) Ez általában többek között nemcsak a vádlott jelenléthez való jogát foglalja magában, hanem a tárgyalás hallgatásához és követéséhez való jogát is. ( 12 )

34.

E megfontolások alapján a Bíróság megállapította, hogy a tárgyaláson való jelenléthez való, a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében biztosított jogot oly módon kell biztosítani, hogy azt a büntetőeljárás bírósági szakaszában a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelő módon lehessen gyakorolni. Ekképpen e jog nem korlátozódik annak biztosítására, hogy a vádlott jelen lehessen a vele szemben folytatott eljárás keretében tartott tárgyalásokon, hanem megköveteli, hogy ténylegesen részt vehessen a tárgyaláson, és e célból gyakorolni tudja a védelemhez való jogát. ( 13 )

35.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az EJEE 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából megvizsgált bizonyos kérdéseket a tárgyalások videokonferencia útján történő lefolytatásával kapcsolatban. Ítélkezési gyakorlata bizonyos vezérelvekkel szolgál e tekintetben. ( 14 )

36.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az alapvető jelentőségű Marcello Viola kontra Olaszország ítéletében ( 15 ) az online tárgyalások igénybevételére vonatkozó elveket igyekezett megállapítani. Ezen ügy tárgyát az EJEE 6. cikkének állítólagos megsértése képezte a videokonferencia büntetőeljárásban történő, az olasz szabályozás szerinti alkalmazásával kapcsolatban. E szabályozást a maffiabűnözés elleni küzdelem keretében fogadták el. Az lehetőséget adott a büntetőbíróságnak arra, hogy bizonyos, törvényben meghatározott korlátozó feltételek fennállása esetén elrendelje a vádlott távolról való részvételét a tárgyaláson.

37.

Az említett ítéletben az Emberi Jogok Európai Bírósága mindenekelőtt emlékeztetett az alapelvekre a vádlott tárgyaláson való jelenléthez és tárgyaláson való tényleges részvételhez való jogának alapvető jelentőségével kapcsolatban. ( 16 )

38.

Az említett elveknek a konkrét ügyre való alkalmazása tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt követően megjegyezte, hogy az olasz jog kifejezetten lehetőséget biztosít az eljárásban videokonferencia útján való részvételre, meghatározva a videokonferencia alkalmazásának eseteit, az annak elrendelésére hatáskörrel rendelkező hatóságot és az audiovizuális kapcsolat létrehozásának technikai módjait. Megjegyezte, hogy az olasz alkotmánybíróság az (olasz) alkotmánnyal és az EJEE‑vel összeegyeztethetőnek ítélte ezt az olasz szabályozást.

39.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága hangsúlyozta továbbá, hogy amennyiben e módszer alkalmazását nem tiltja a nemzeti jog és a vonatkozó nemzetközi jogi eszközök, az igénybe vehető a tanúk vagy szakértők – adott esetben a terhelt részvételével történő – kihallgatására, illetve meghallgatására. Az említett bíróság ezzel összefüggésben az EJEE‑n kívül több nemzetközi jogi eszközre is hivatkozott. ( 17 )

40.

A fentiekre tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy „a vádlott videokonferencia útján való részvétele az eljárásban önmagában nem ellentétes az [EJEE‑vel]”. Megállapította azonban, hogy a bíróságnak biztosítania kell, hogy az ilyen intézkedés alkalmazása az adott esetben jogszerű célt szolgáljon, és hogy az annak végrehajtására vonatkozó szabályok összeegyeztethetők legyenek az EJEE 6. cikke szerinti jogszerű eljárás tiszteletben tartásának követelményeivel. ( 18 )

41.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy a konkrét ügyben a kérelmező videokonferencia útján való részvétele a fellebbezési tárgyaláson az EJEE szerinti jogszerű célokat szolgált, nevezetesen a rendbontás megelőzését, a bűncselekmények megelőzését, a bűncselekmények tanúinak és áldozatainak védelmét az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való joguk tekintetében, valamint a bírósági eljárásokban az „észszerű idő” követelményének való megfelelést. ( 19 ) Miután megvizsgálta, hogy az eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok tiszteletben tartják‑e a védelemhez való jogot, az említett bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem sérült a tisztességes eljáráshoz való jog.

42.

A videokonferencia büntetőeljárásban történő alkalmazásával kapcsolatos későbbi ítélkezési gyakorlatában az Emberi Jogok Európai Bírósága a Marcello Viola elveket alkalmazta, többnyire a videokonferencia útján megjelenő vádlott jogi képviseletének hatékonysága szempontjából. ( 20 ) Az Emberi Jogok Európai Bírósága például a nagykamara által hozott Sakhnovskiy kontra Oroszország ítéletben ( 21 ) megismételte, hogy a videokonferencia mint az eljárásban való részvétel egyik formája önmagában nem összeegyeztethetetlen a tisztességes és nyilvános tárgyalás fogalmával. Biztosítani kell azonban, hogy a vádlott technikai akadályok nélkül követhesse az eljárást és legyen meghallgatható, valamint hogy biztosított legyen az ügyvéddel való hatékony és bizalmas kommunikáció. ( 22 )

43.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a videokonferencia alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlata főként olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben a videokonferencia alkalmazása inkább kivételes, és amelyekben a vádlott kifogásolta e részvételi módszernek az eljárásban történő alkalmazását. Eddig nem fordult elő olyan helyzettel kapcsolatos ügy, amelyben éppen ellenkezőleg, a vádlott arra hivatkozik, hogy a tárgyaláson távolról való részvételt lehetővé tevő jogi keret hiánya a tárgyaláson való jelenléthez való jog megsértését jelenti. ( 23 )

44.

Érdekes módon a Dijkhuizen kontra Hollandia ügyben a kérelmező azt kifogásolta, hogy megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert nem tudott fizikailag vagy videokonferencia útján részt venni a tárgyaláson. ( 24 ) Az említett ügyben szereplő helyzetben a kérelmezőt egy harmadik országban tartották fogva, amely megakadályozta az e harmadik országban bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyként fogva tartott személyek külföldi hatalmaknak történő kiadatását. Bár a holland jog lehetőséget biztosított a tárgyaláson videokonferencia útján való részvételre, a kérelmező többször is elutasította ezt a részvételi módot. Csak az eljárás előrehaladott szakaszában kérte e mód alkalmazását. Ekkor ismét el kellett volna napolni az ügy tárgyalását, hogy a nemzeti bíróság megtegyen minden szükséges intézkedést. A nemzeti bíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a vádlott lemondott a videokonferencia útján történő meghallgatáshoz való jogáról. ( 25 ) Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az említett ügy konkrét körülményeire tekintettel nem került sor a 6. cikk megsértésére.

45.

Még ha az ügy körülményeire tekintettel nem is sérült a tisztességes eljáráshoz való jog, a Dijkhuizen kontra Hollandia ügy releváns példa marad. Ez az ügy jól szemlélteti, hogy előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben a vádlott videokonferencia útján akar jelen lenni a tárgyaláson. A videokonferencia a tárgyaláson való jelenléthez való jog gyakorlásának megkönnyítésére szolgáló eszközként használható olyan helyzetekben, amelyekben a vádlott nem vagy csak rendkívül nehezen tudna fizikailag jelen lenni a tárgyaláson.

46.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy az Európa Tanács keretében az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért küzdő Európai Bizottság (CEPEJ) iránymutatást adott ki „Guidelines on videoconferencing in judicial proceedings” („A videokonferencia bírósági eljárásokban történő alkalmazására vonatkozó iránymutatás”) címmel (a továbbiakban: a CEPEJ iránymutatása). ( 26 ) A CEPEJ iránymutatása egy sor kulcsfontosságú intézkedést határoz meg, amelyeket az államoknak és a bíróságoknak meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a videokonferencia bírósági eljárásokban történő alkalmazása ne sértse az EJEE 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot. Az iránymutatás négy alapelvet, egy sor, valamennyi bírósági eljárásra alkalmazandó, a büntetőeljárás sajátosságait kiemelő iránymutatást, valamint egy sor, a videokonferencia szervezési és technikai kérdéseire vonatkozó iránymutatást tartalmaz.

47.

A CEPEJ iránymutatásában foglalt elvek kiemelik annak fontosságát, hogy mindenkor tiszteletben kell tartani a tisztességes eljáráshoz való jogot, a jogszerűség elvét és a védelemhez való jogot, valamint biztosítani kell az eljárás tisztességes jellegét. Konkrétabban, a CEPEJ iránymutatásának első elve kimondja, hogy távtárgyalás esetében minden bírósági eljárásban alkalmazni kell az EJEE szerinti tisztességes eljárás valamennyi garanciáját. A második elv szerint „[a]z államoknak olyan jogi keretet kell létrehozniuk, amely egyértelmű jogalapot biztosít arra, hogy a bíróságok távtárgyalást tarthassanak a bírósági eljárásokban”. A harmadik elv szerint „[a] bíróság feladata, hogy az alkalmazandó jogi keretek között eldöntse, hogy – az eljárás általánosságban vett tisztességes jellegének biztosítása érdekében – egy adott tárgyalást távolról kell‑e megtartani”. Végül, a negyedik elv szerint „[a] bíróságnak biztosítania kell a felek azon jogát, hogy minden bírósági eljárásban hatékony ügyvédi segítségben részesüljenek, kommunikációjuk bizalmas jellegét is beleértve”.

48.

Kifejezetten a büntetőeljárások tekintetében a CEPEJ iránymutatása kimondja, hogy olyan körülmények között, amikor „a jogszabályok nem írják elő a vádlott önkéntes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését, a bíróságnak a vádlott távtárgyaláson való részvételére vonatkozó döntésének jogszerű célt kell szolgálnia”. Az iránymutatás hangsúlyozza továbbá a vádlott tényleges részvétele és a jogi képviselet biztosításának fontosságát.

49.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából és a CEPEJ iránymutatásából következik, hogy a tárgyaláson távolról való részvétel összeegyeztethető lehet az EJEE‑vel, feltéve, hogy a tisztességes eljárás valamennyi garanciája érvényesül. A távolról való részvételnek a tisztességes eljáráshoz való joggal való összeegyeztethetőségét a konkrétan alkalmazandó jogi keret és az abban meghatározott, a videokonferencia alkalmazására vonatkozó feltételek és szabályok függvényében kell vizsgálni.

50.

A videokonferencia nemzeti büntetőeljárásokban történő alkalmazása uniós szinten nem harmonizált. A videokonferencia alkalmazására vonatkozó szabályok harmonizációja csak a különös uniós szabályozás hatálya alá tartozó, határokon átnyúló helyzetekre vonatkozik. ( 27 ) A legfrissebb fejlemény e tekintetben az (EU) 2023/2844 rendelet elfogadása. ( 28 )

51.

E rendelet alkalmazása nem érinti a Chartában elismert és az uniós jogban rögzített eljárási jogokat, így például az eljárási jogokról szóló irányelveket, többek között a 2016/343 irányelvet, és különösen a tárgyaláson való jelenlét jogát. ( 29 ) Ezenfelül a videokonferencia büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködési eljárások keretében történő meghallgatásokra való használatára vonatkozó, e rendeletben megállapított szabályok nem alkalmazandók az olyan, videokonferencia útján lefolytatott meghallgatásokra, amelyek célja olyan bizonyításfelvétel, vagy olyan tárgyalás lefolytatása, amely egy gyanúsított vagy vádlott bűnösségét vagy ártatlanságát megállapító határozat meghozatalát eredményezheti. ( 30 )

52.

Amennyiben a 2023/2844 rendelet nem alkalmazandó az alapügyben, nem szükséges annak rendelkezéseit tovább vizsgálni. Elegendő megjegyezni, hogy e rendelet rendelkezései elismerik annak fontosságát, hogy a vádlott vagy az elítélt hozzájárulását kell kérni a videokonferencia büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködési eljárások keretében történő meghallgatásokra való használatához. ( 31 ) Ezenfelül az ügy sajátos körülményeinek indokolniuk kell az említett technológia használatát. Az említett rendelet kifejezetten előírja azt is, hogy a távközlési technológiának meg kell felelnie az adatvédelmi elveknek és a kiberbiztonság magas szintjének. ( 32 )

53.

Az elemzésnek ez a része azt a kérdést vizsgálja, hogy rendelkezhetnek‑e úgy a tagállamok, hogy a tárgyaláson való „jelenlétnek” a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében rögzített joga videokonferencia útján is gyakorolható, különösen ha a vádlott kifejezetten kérte az ilyen jelenlétet, és részvételének feltételei fennállnak.

54.

A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak ( 33 ) megfelelően a Bíróságnak biztosítania kell, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó értelmezése olyan védelmi szintet biztosítson, amely nem sérti az EJEE 6. cikkében rögzített és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett elvet.

55.

A 2016/343 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak jelen legyenek a tárgyaláson. ( 34 )

56.

A HN (Kitoloncolt vádlott elleni eljárás) ítéletben a Bíróság azon kérdés keretében értelmezte ezt a rendelkezést, hogy a tagállamok előírhatják‑e e jelenlét kötelező jellegét. A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikke a gyanúsítottak és vádlottak tárgyaláson való jelenléthez való jogának, valamint az e jog alóli kivételeknek a meghatározására és szabályozására szorítkozik, anélkül azonban, hogy előírná vagy megtiltaná a tagállamok számára, hogy vezessék be minden gyanúsítottra vagy vádlottra vonatkozóan a tárgyaláson való jelenlét kötelezettségét. ( 35 )

57.

Ugyanebben az összefüggésben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy ezen irányelv 1. cikkéből az következik, hogy az irányelv célja, hogy közös minimumszabályokat állapítson meg a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásait és az ezen eljárásokban a tárgyaláson való jelenlét jogát illetően, nem pedig az, hogy a büntetőeljárást kimerítő módon harmonizálja. ( 36 )

58.

A 2016/343 irányelv (10) preambulumbekezdése értelmében az irányelv a gyanúsítottak és a vádlottak eljárási jogainak védelmét szolgáló közös minimumszabályok megállapítására szorítkozik, ezzel pedig a tagállamok egymás büntető igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmának megerősítését és ezáltal a büntetőügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének megkönnyítését célozza. ( 37 )

59.

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy figyelemmel a 2016/343 irányelv által elérni kívánt harmonizáció minimális szintjére, az irányelv nem értelmezhető teljes és kimerítő jogi aktusként. ( 38 )

60.

Az említett irányelv által végrehajtott harmonizáció korlátozott hatályára és arra a körülményre tekintettel, hogy az irányelv nem szabályozza azt a kérdést, hogy a tagállamok előírhatják‑e a gyanúsított vagy a vádlott tárgyaláson való megjelenését, a Bíróság megállapította, hogy a kötelező jelenlét kérdése kizárólag a nemzeti jog hatálya alá tartozik. ( 39 )

61.

Ez az érvelés analógia útján azon kérdés tekintetében is alkalmazható, hogy előírhatják‑e a tagállamok, hogy a tárgyaláson való jelenléthez való jog a vádlott kérésére videokonferencia útján is gyakorolható. Az említett rendelkezés nem tesz említést erről a lehetőségről, és még kevésbé szabályozza a büntetőtárgyalás videokonferencia útján történő megtartását. A 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése elismeri, hogy a vádlott megjelenése kiemelkedő jelentőséggel bír a tisztességes eljárás biztosítása szempontjából. A jelenléthez való jog alapvető garanciája minimumkövetelményként magában foglalja a tárgyalóteremben való fizikai jelenléthez való jogot. A gyanúsítottak és a vádlottak fizikai jelenléte által biztosított alapvető garancia fontosságára tekintettel e jog nem váltható fel vagy helyettesíthető a vádlott akaratával ellenkező virtuális jelenléttel. ( 40 ) Ezen túlmenően a tárgyaláson való jelenléthez való jog bármilyen korlátozásának jogszerű célt kell szolgálnia, és meg kell felelnie a Charta 52. cikkének.

62.

Amint azonban arra már rámutattam, a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a gyanúsítottak és vádlottak tárgyaláson való jelenléthez való jogának a szabályozására irányul. Mivel e rendelkezés nem határozza meg e jog gyakorlásának módját, az bizonyos mérlegelési mozgásteret hagy a tagállamok számára az annak biztosítására szolgáló eszközök megválasztásában, hogy e jog biztosított legyen az igazságszolgáltatási rendszereikben, lehetővé téve számukra, hogy további eszközökről gondoskodjanak a tárgyaláson való jelenlét biztosítása érdekében. Amint az a 2016/343 irányelv (48) preambulumbekezdéséből kitűnik, a tagállamok kiterjeszthetik az ezen irányelvben meghatározott jogokat annak érdekében, hogy magasabb szintű védelmet nyújtsanak. ( 41 ) E preambulumbekezdés azt is kimondja, hogy a tagállamok által nyújtott védelem szintje sosem csökkenhet a Charta vagy az EJEE által biztosított, a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által értelmezett standardok alá.

63.

Ezért nem ellentétes a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével, ha a tagállamok lehetővé teszik, hogy a tárgyaláson való jelenléthez való jog a vádlott kifejezett kérésére videokonferencia vagy más távközlési technológia útján is gyakorolható legyen.

64.

Ugyanakkor, ha a tagállamok lehetővé teszik a vádlott számára, hogy távolról gyakorolja a tárgyaláson való jelenléthez való jogát, az általuk megállapított szabályok nem sérthetik a 2016/343 irányelv által követett célt. ( 42 ) E tekintetben az említett irányelv (9) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy a tárgyaláson való jelenlét jogára vonatkozó közös minimumszabályokat rögzít. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében rögzített tárgyaláson való jelenléthez való joga oly módon legyen biztosított, hogy az a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelő módon legyen gyakorolható a Charta 47. cikkének második és harmadik bekezdésével és 48. cikkével összhangban. Konkrétabban, a gyanúsítottnak vagy a vádlottnak képesnek kell lennie ténylegesen részt venni a tárgyaláson és hatékonyan gyakorolni a védelemhez való jogot.

65.

A lett kormány konkrétan saját nemzeti szabályozásának példájára hivatkozott, amely lehetőséget biztosít a vádlottaknak arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosító módon, teljes körű és tájékoztatáson alapuló beleegyezésükkel videokonferencia útján vegyenek részt a tárgyaláson.

66.

Olyan körülmények között, amikor a vonatkozó nemzeti jogszabályi keret megfelel a tisztességes eljárás követelményeinek, amikor a gyanúsított vagy a vádlott kéri e részvételi módszer alkalmazását, és ténylegesen részt vesz a tárgyalásán, nem tekinthető úgy, hogy e személy lemondott a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése által biztosított tárgyaláson való jelenléthez való jogáról.

67.

A 2016/343 irányelv által végrehajtott harmonizáció és az alapügyben felmerült kérdés korlátozott hatályára tekintettel nem lenne helyénvaló megkísérelni átfogó iránymutatást nyújtani a távoli jelenlétben tartott tisztességes tárgyalás követelményeit illetően. A következő észrevétel megtételére szorítkozom. A videokonferencia büntetőeljárásokban történő alkalmazása és általánosabban a tárgyalások digitalizálása nem önálló cél, hanem a büntetőeljárások tisztességes jellege erősítésének eszköze, ( 43 ) amely az igazságszolgáltatás„emberközpontú” megközelítésének részét képezi. ( 44 ) Ebben az összefüggésben a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy lehetővé tegyék a gyanúsítottak vagy a vádlottak távoli jelenlétét a tárgyaláson, feltéve, hogy biztosítják a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartását.

68.

A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy el lehet‑e ismerni a vádlott azon jogát, hogy videokonferencia útján vegyen részt az eljárásban, annak ellenére, hogy a bolgár jogban nem létezik olyan konkrét jogszabályi rendelkezés, amely súlyos bűncselekmény miatt vád alá helyezett személy esetében lehetővé tenné az ilyen részvételi módot. ( 45 ) Az a jogszabályi rendelkezés ugyanis, amely a Covid19‑világjárvány miatti veszélyhelyzet idején lehetővé tette a részvétel ilyen módját, az alapügyben tartott tárgyalás időpontjában már nem volt alkalmazható.

69.

A kérdést előterjesztő bíróság kétségei tehát alapvetően azzal kapcsolatosak, hogy e bíróságnak az eljárásban videokonferencia útján való részvétel engedélyezéséről szóló határozata a konkrét jogalap hiánya ellenére összeegyeztethető‑e a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével.

70.

Az e kétségekkel kapcsolatos válasz kitűnik az előző szakaszban elvégzett elemzésből. Amennyiben a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése nem szabályozza a videokonferencia büntetőeljárásban történő alkalmazását, azzal nem ellentétes a bolgár joghoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kötelező fizikai jelenlétet ír elő a súlyosnak minősülő bűncselekmények esetében, és amely általános eljárási szabályként nem teszi lehetővé az online részvételt. Az uniós jog jelenlegi fejlődési szakaszában a tagállamok feladata eldönteni, hogy biztosítják‑e a büntetőeljárásban távolról való részvétel lehetőségét, és ha igen, milyen helyzetekben. ( 46 )

71.

A 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése még kevésbé biztosít jogot a vádlottnak vagy a gyanúsítottnak arra, hogy válasszon a fizikai jelenlét vagy a videokonferencia útján való jelenlét között.

72.

A Bíróság rendelkezésére álló információkból nem következik továbbá, hogy FP‑t megfosztották volna a tárgyaláson való jelenléthez való joga gyakorlásának tényleges lehetőségétől a távoli részvételt lehetővé tevő technikai eszközök hiánya miatt. ( 47 )

73.

Uniós szintű harmonizáció hiányában – amint arra a Bizottság lényegében rámutatott – nem tekinthető úgy, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó az alapügyben szereplő helyzetre, amelyben a büntetőbíróság annak ellenére engedélyezi videokonferencia alkalmazását, hogy nem létezik ilyen részvételi módot lehetővé tevő nemzeti szabályozás. Az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a videokonferenciát úgy tartsák meg, hogy tiszteletben tartsák a tisztességes eljáráshoz való jogot, mit sem változtat a fenti megállapításon, mivel nem létezik uniós szintű harmonizáció és konkrét jogalap. A kérdést előterjesztő bíróság által hozott vonatkozó határozat jogszerűségét tehát a nemzeti jog fényében kell vizsgálni.

74.

A fenti megfontolásokból következik, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem szabályozza a videokonferencia büntetőeljárásban történő alkalmazását, amelyről a tagállamok feladata dönteni. Konkrétabban, az említett rendelkezés nem szabályozza azt az esetet, amelyben a büntetőbíróság annak ellenére lehetőséget ad a nemzeti jog által a tárgyaláson való jelenlétre kötelezett vádlottnak arra, hogy videokonferencia útján vegyen részt az eljárásban, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz az ilyen részvételi módot lehetővé tevő kifejezett rendelkezést.

75.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (1) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezés nem szabályozza a videokonferencia büntetőeljárásban történő alkalmazását, amelyről a tagállamok feladata dönteni. Konkrétabban, az említett rendelkezés nem szabályozza azt az esetet, amelyben a büntetőbíróság annak ellenére lehetőséget ad a nemzeti jog által a tárgyaláson való jelenlétre kötelezett vádlottnak arra, hogy videokonferencia útján vegyen részt az eljárásban, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz az ilyen részvételi módot lehetővé tevő kifejezett rendelkezést.