1.

A vasúti és közúti személyszállításban a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezésére vonatkozó közös rendszert létrehozó 1370/2007/EK rendelet ( 2 ) 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja előírja, hogy a közszolgáltatási szerződéseknek és az általános szabályoknak objektív és átlátható módon előre meg kell határozniuk azon paramétereket, amelyeket ellentételezés esetén az ellentételezés kiszámításához alapul kell venni.

2.

Összeegyeztethető‑e e rendelkezéssel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért járó közszolgáltatási ellentételezés megfizetésének teljes egészében azzal az indokkal történő elmulasztása, hogy az említett ellentételezéshez kapcsolódó pénzeszközöket az állami költségvetésről szóló törvény nem irányozta elő és nem folyósította az érintett illetékes hatóság számára? Lényegében ez az Okrazhen sad – Burgas (burgasi regionális bíróság, Bulgária) által felvetett fő kérdés.

3.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Obshtina Pomorie (Pomorie önkormányzata, Bulgária) és az „ANHIALO AVTO” OOD (a továbbiakban: Anhialo) társaság között az autóbuszos személyszállítási közszolgáltatás nyújtására kötött közszolgáltatási szerződés alapján járó közszolgáltatási ellentételezés juttatása tárgyában folyamatban lévő jogvitával összefüggésben terjesztették elő.

4.

Noha a Bíróságnak a 2022. szeptember 8‑iLux Express Estonia ítéletében (C‑614/20, EU:C:2022:641) már volt alkalma értelmezni az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját, a jelen ügyben a Bíróságnak most először kell döntenie arról, hogy egy tagállam jogosult‑e az említett rendeletben már meghatározott, a közszolgáltatási ellentételezés kifizetésére vonatkozó feltételeken túlmenően további feltételeket bevezetni.

5.

Az 1370/2007 rendelet „Cél és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E rendelet célja annak meghatározása, hogy a közösségi jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között számosabbak [helyesen: egyenletesebb üteműek], biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné.

Ebből a célból ez a rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségek ellátására vonatkozó szerződés megkötése esetén ellentételezik a közszolgáltatóknál felmerült költségeket, és/vagy kizárólagos jogokat biztosítanak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében.”

6.

E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]”

7.

Az említett rendelet „Közszolgáltatási szerződések és általános szabályok” című 3. cikke az (1) és (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy:

„(1)   Amennyiben valamely illetékes hatóság úgy dönt, hogy a választása szerinti szolgáltatónak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének fejében kizárólagos jogot és/vagy bármilyen jellegű ellentételezést biztosít, ezt közszolgáltatási szerződés keretében kell megtennie.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérően, azon közszolgáltatási kötelezettségek is, amelyek célja maximált díjak megállapítása valamennyi utas vagy az utasok egyes csoportjai számára, általános szabályok hatálya alá vonhatók. Az illetékes hatóság – a 4. és a 6. cikkben, valamint a mellékletben meghatározott elvekkel összhangban – oly módon ellentételezi a közszolgáltatók részére az általános szabályokban meghatározott díjszabási kötelezettségek betartása miatt felmerült költségekre és elért bevételre gyakorolt nettó – pozitív vagy negatív – pénzügyi hatást, hogy elkerüljék a túlkompenzációt. Ez nem áll ellentétben az illetékes hatóságok azon jogával, hogy a legmagasabb díjakat megállapító közszolgáltatási kötelezettségeket közszolgáltatási szerződésekbe foglalják.”

8.

Ugyanezen rendelet „A közszolgáltatási szerződések és az általános szabályok kötelező tartalma” című 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A közszolgáltatási szerződéseknek és az általános szabályoknak:

9.

Az 1370/2007 rendelet „Közszolgáltatási szerződések odaítélése” című 5. cikke kimondja:

„(1)   A közszolgáltatási szerződéseket az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban kell odaítélni. […]

[…]

(5)   A szolgáltatásnyújtás megszakadása vagy ilyen helyzet közvetlen kockázata esetén az illetékes hatóság szükséghelyzeti intézkedést hozhat. Ez a szükséghelyzeti intézkedés közszolgáltatási szerződés közvetlen odaítélése, közszolgáltatási szerződés meghosszabbítására vonatkozó hivatalos megállapodás vagy meghatározott közszolgáltatások nyújtásának előírásaként hozható meg. A közszolgáltatónak joga van fellebbezni a meghatározott közszolgáltatások nyújtását előíró határozat ellen. A közszolgáltatási szerződés szükséghelyzeti intézkedés révén való odaítélése vagy meghosszabbítása vagy az ilyen szerződés előírása nem szólhat két évnél hosszabb időtartamra.

[…]”

10.

Az említett rendelet „Közszolgáltatási ellentételezés” című 6. cikke az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy:

„Valamely általános szabályhoz vagy közszolgáltatási szerződéshez kapcsolódó valamennyi ellentételezésnek meg kell felelnie a 4. cikkben meghatározott rendelkezéseknek, tekintet nélkül a szerződés odaítélésének módjára. Természetétől függetlenül valamennyi, az 5. cikk (2), (4), (5) vagy (6) bekezdésével összhangban közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződéshez vagy valamely általános szabályhoz kapcsolódó ellentételezésnek meg kell felelnie a mellékletben meghatározott rendelkezéseknek is.”

11.

Az említett rendelet „A 6. cikk (1) bekezdésében említett esetekben az ellentételezésre alkalmazandó szabályok” című melléklete (a továbbiakban: melléklet) a 2. és 3. pontjában kimondja, hogy:

„2.   Az ellentételezés nem haladhatja meg az azon nettó pénzügyi hatásnak megfelelő összeget, amely megfelel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a közszolgáltató költségeire és bevételeire gyakorolt – pozitív vagy negatív – hatások összegének. A hatásokat úgy kell értékelni, hogy azt a helyzetet, amelyben a közszolgáltatási kötelezettséget teljesítik, összehasonlítják azzal a helyzettel, amely akkor állt volna fenn, ha a kötelezettséget nem teljesítették volna. […]

3.   A közszolgáltatási kötelezettség teljesítése hatást gyakorolhat a szolgáltatónak a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek)en túli esetleges szállítási tevékenységeire. Ezért annak érdekében, hogy elkerüljék a túlkompenzációt vagy az ellentételezés hiányát, a szolgáltató érintett hálózatára gyakorolt bármely, mennyiségileg kifejezhető pénzügyi hatást figyelembe kell venni a nettó pénzügyi hatás kiszámításakor”.

12.

Az 1999. szeptember 17‑i Zakon za avtomobilnite prevozi (közúti közlekedésről szóló törvény) ( 3 ) záró rendelkezéseinek az alapügyben szereplő jogvitára alkalmazandó változata 4. cikke az (1) és (3) bekezdésében kimondja:

„(1)   A Bolgár Köztársaság költségvetése minden évben tartalmazza az alábbi célú kiadásokat:

[…]

(3)   Az (1) bekezdésben említett pénzeszközök nyújtásának feltételeit és eljárásait, valamint a rendeletben meghatározott egyes utascsoportok szállítására vonatkozó menetjegyek kiadásának feltételeit és eljárásait a közlekedési, információtechnológiai és hírközlési miniszter javaslatára a minisztertanács által elfogadott rendelet határozza meg.”

13.

A 2005. április 4‑i Naredba no 3 za usloviata i reda za predostavyane na sredstva za subsidirane na prevoza na patnitsite po nerentabilni avtobusni linii vav vatreshnogradskia transport i transporta v planinski i drugi rayoni (a városi közlekedésben, valamint a hegyvidéki és egyéb területeken való közlekedésben üzemeltetett veszteséges autóbuszjáratokkal nyújtott személyszállítási szolgáltatás támogatására szolgáló pénzeszközök nyújtásának feltételeiről és eljárásrendjéről szóló 3. sz. rendelet, a továbbiakban: 2005. évi rendelet) ( 4 ) 1. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A jelen rendelet meghatározza a városi közlekedésben, valamint az ország gyéren lakott hegyvidéki és határmenti területein a helyközi közlekedésben üzemeltetett veszteséges autóbuszjáratokkal nyújtott személyszállítási szolgáltatás támogatására az országos költségvetésben előirányzott pénzeszközök nyújtásának feltételeit és eljárásait.”

14.

A 2015. március 29‑i Naredba za usloviata i reda za predostavyane na sredstva za kompensirane na namalenite prihodi ot prilaganeto na tseni za obshtestveni patnicheski prevozi po avtomobilnia transport, predvideni v normativnite aktove za opredeleni kategorii patnitsi, za subsidirane na obshtestveni patnicheski prevozi po nerentabilni avtobusni linii vav vatreshnogradskia transport i transporta v planinski i drugi rayoni i za izdavane na prevozni dokumenti za izvarshvane na prevozite (az utasok bizonyos csoportjai tekintetében jogalkotási aktusokban előírt közúti személyszállítási közszolgáltatási díjak alkalmazása miatt keletkező bevételkiesés ellentételezésére szolgáló pénzeszközök nyújtásának, a városi közlekedésben, valamint a hegyvidéki és egyéb területeken való közlekedésben üzemeltetett veszteséges autóbuszjáratokkal nyújtott személyszállítási közszolgáltatás támogatásának, valamint a közlekedési szolgáltatások nyújtásához szükséges személyszállítási okmányok kiállításának feltételeiről és eljárásrendjéről szóló rendelet, a továbbiakban: 2015. évi rendelet) ( 5 ) 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A jelen rendelet meghatározza a központi költségvetésben a díjmentes, illetve kedvezményes díjú szállításban, illetve az ország gyéren lakott hegyvidéki és határmenti területein a városi és helyközi közlekedésben közszolgáltatási kötelezettségeket teljesítő személyszállítási vállalkozás ellentételezésére és támogatására az országos költségvetésben előirányzott pénzeszközök nyújtásának feltételeit és eljárásait.

(2)   Az (1) bekezdésben említett pénzeszközök az [1370/2007] rendelet értelmében személyszállítási közszolgáltatási ellentételezésnek minősülnek, és az említett rendeletben és a hatályos nemzeti jogszabályokban meghatározott feltételek szerint nyújthatók.”

15.

Az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A jelen rendeletben előirányzott pénzeszközöket az állami költségvetésről szóló törvényben az adott évre meghatározott összeg erejéig bocsátják rendelkezésre.”

16.

Az említett rendelet 3. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében:

„(1)   A jelen rendelet hatálya alá tartozó pénzeszközöket a központi költségvetésből az elektronikus költségvetési fizetési rendszer (SEBRA‑rendszer) segítségével célzott átutalások formájában nyújtják. Ezen átutalásokat azokra az önkormányzatokra kell korlátozni, amelyek az 1370/2007 rendelet és a közbeszerzési törvény vagy a koncessziós törvény rendelkezéseinek megfelelően betartották a személyszállítási közszolgáltatások odaítélésére vonatkozó jogi eljárást, a nyilvánosság és az átláthatóság, a szabad és tisztességes verseny, valamint az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elveire is figyelemmel.

[…]

(4)   A települések polgármesterei a személyszállítási vállalkozások részére kötelesek megfizetni a ténylegesen nyújtott szállítási szolgáltatások ellenértékét.”

17.

Ugyanezen rendelet 55. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A személyszállítási vállalkozások az önkormányzati költségvetéseken keresztül – legfeljebb a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése nettó pénzügyi hatásának megfelelő összeg erejéig – részesülnek a személyszállításhoz nyújtott támogatásokban.

(2)   A nettó pénzügyi hatást úgy kell meghatározni, hogy az illetékes hatóság(ok) által előírt, közszolgáltatási szerződésben és/vagy általános szabályban foglalt közszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatban felmerült költségekből ki kell vonni a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek) keretében működtetett hálózaton belül keletkezett pozitív pénzügyi hatásokat, a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek) teljesítése során keletkezett díjakból vagy bármely egyéb bevételből származó bevételt, és hozzá kell adni az észszerű nyereséget.”

18.

A 2015. évi rendelet 56. cikke előírja:

„(1)   Csak olyan személyszállítási vállalkozásnak nyújtható támogatás, amellyel az érintett település az 1370/2007 rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő szerződést kötött”.

(2)   A szerződéseknek szükségszerűen a következő feltételeket kell szabályozniuk:

[…]

(4)   Amennyiben a személyszállítási vállalkozások nem tartják be a szerződésben foglaltakat, a települések polgármesterei csökkenthetik a támogatások összegét, és felfüggeszthetik azok folyósítását is.”

19.

2013. augusztus 14‑i határozatával a burgaszi régió (Bulgária) kormányzója engedélyezte, hogy Pomorie település polgármestere legfeljebb hat hónapra odaítélje autóbuszos közlekedési szolgáltatásoknak a határozatban meghatározott, többek között Pomorie és Kabsleshkovo város közötti útvonalon, valamint a Pomorie 1‑es és 2–es számú városi járat útvonalán történő nyújtását. A közszolgáltatási szerződést az említett útvonalakon a személyszállítási közszolgáltatás nyújtásának a szolgáltatókkal fennálló szerződések lejárta és a személyszállítási közszolgáltatások újbóli odaítélésére irányuló közbeszerzési eljárás ezzel egyidejű lezárása miatt bekövetkező megszakadásának elkerülését szolgáló szükséghelyzeti intézkedésként az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (5) bekezdése alapján közvetlen odaítélés útján kellett megkötni.

20.

2013. november 1‑jén e határozat alapján Pomorie önkormányzata mint illetékes hatóság, és az Anhialo mint közszolgáltató szerződést kötött, amelynek értelmében e társaságot bízták meg a személyszállítási közszolgáltatás működtetésével az érintett autóbuszvonalak tekintetében (a továbbiakban: a vitatott szerződés). A szerződés 2. cikke szerint a szerződés a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti eljárás lezárásáig terjedő időtartamra jön létre. Egyebekben e szerződés 5. cikke értelmében e hatóság kötelezettséget vállal arra, hogy a pénzügyminisztérium által meghatározott határidőn belül átutalja a vállalkozónak azokat a pénzeszközöket, amelyeket az alkalmazandó nemzeti jog szerint támogatás, illetve a támogatásra jogosult polgárok bizonyos csoportjai díjmentes és kedvezményes díjú utazásának ellentételezése céljából ezen jogszabály alapján nyújtani kell.

21.

Megállapítást nyert, hogy az Anhialo a szóban forgó szerződésben előírt szállítási szolgáltatásokat teljesítette. A szerződés 2019. január 15‑én, a közbeszerzésekről szóló törvény alapján lefolytatott eljárás lezárását követően megszűnt. A 2016. január elseje és 2018. december 31. közötti időszakban, amelyre az Anhialo a szóban forgó szerződés alapján fizetendő ellentételezés megfizetését követeli, Pomorie település 3690 bolgár levát (BGN) (az adott időpontban mintegy 1886 euró) fizetett ki e vállalkozás részére, amely összeg a Bolgár Köztársaság központi költségvetéséből a városi és helyközi közlekedési szolgáltatások támogatása céljából e település részére előirányzott és folyósított pénzeszközök teljes összegének felel meg.

22.

Az Anhialo, amely vitatja ezt az összeget, keresetet nyújtott be a Rayonen sad Pomorie (pomoriei kerületi bíróság, Bulgária) előtt. Egy igazságügyi könyvvizsgáló megállapította a 2016–2018 évekre vonatkozóan a 2015. évi rendelet mellékletében és 55. cikkében foglalt rendelkezések értelmében vett, e társaságot érintő nettó pénzügyi hatást, amely mintegy 86000 BGN‑t (az adott időpontban mintegy 43800 euró) tett ki. E szakértői jelentésből az is kiderült, hogy a társaság könyvelését úgy alakították ki, hogy a költségek és bevételek pontosan megoszthatók legyenek a támogatott és nem támogatott tevékenységek között, a mellékletben foglalt követelményeknek megfelelően. E bíróság előtt az Anhialo a kifizetetlenül maradt összeg egy részének, nevezetesen 24931,60 BGN‑nek (az adott időpontban mintegy 12700 euró) a kifizetését kérte.

23.

A Rayonen sad Pomorie (Pomoriei Kerületi Bíróság) 2021. november 8‑i ítéletével helyt adott a keresetnek. Az említett bíróság többek között megállapította, hogy a közszolgáltatási ellentételezés célja az 1370/2007 rendelet értelmében a negatív nettó pénzügyi hatás ellentételezése azáltal, hogy a személyszállítási közszolgáltatást nyújtó vállalkozás részére megtérítik a közszolgáltatás nyújtásának költségeit, és tekintettel arra, hogy a szerződést 2013‑ban kötötték, Pomorie önkormányzata nem állíthatta azt, hogy az Anhialo nem jogosult az ellentételezésre, mivel e szerződés nem tartalmazza a 2015. évi rendelet 56. cikkének (2) bekezdésében említett kötelező feltételeket. Az említett bíróság szerint ugyanis, az e rendeletben előírt azon követelmény, hogy szükségszerűen meg kell jelölni azokat a paramétereket, amelyek alapján a támogatást kiszámítják, e rendelet elfogadásának időpontjára tekintettel nem vonatkozhatott a szóban forgó szerződésre, és mivel az Anhialo teljesítette az e szerződés tárgyát képező közlekedési közszolgáltatást, jogosult támogatásra, és az illetékes hatóságoknak az 1370/2007 rendelet értelmében közszolgáltatási ellentételezést kell nyújtaniuk számára.

24.

Ezen ítélettel szemben Pomorie önkormányzata fellebbezést nyújtott be az Okrazhen sad – Burgashoz (burgasi regionális bíróság, Bulgária), a kérdést előterjesztő bírósághoz, arra hivatkozva, hogy a 2015. évi rendeletben meghatározott feltételek az 1370/2007EK rendeletben is szerepelnek. Mivel e rendelet az elfogadásának időpontjától, azaz 2007. október 23‑tól közvetlen hatállyal bírt, ebből az következik, hogy e rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti követelmények ezen időponttól hatályosak voltak, és az a körülmény, hogy nem szerepelnek a szóban forgó szerződésben, bármely támogatás kifizetését megfosztja jogalapjától. Pomorie önkormányzata a szóban forgó szerződés 5. cikkére is hivatkozott, amelyből arra következtetett, hogy a támogatás átutalására vonatkozó kötelezettsége nem feltétlen, hanem a nemzeti jogszabályi feltételek teljesülésétől függ. Így, tekintettel arra, hogy a központi költségvetés nem támogatta a költségvetését, nem róható fel neki, hogy nem fizetett közszolgáltatási ellentételezést a személyszállítási vállalkozásoknak. Az önkormányzat hozzátette, hogy jogilag nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy maga határozza meg a kompenzációk és támogatások összegét, hanem csak arra, hogy a számára kiutaltakat célzottan ossza el.

25.

Az Anhialo a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a 2015. évi rendelet 56. cikkének (2) bekezdése anyagi jogi jellegű, és ezért nem rendelkezik visszaható hatállyal. Következésképpen a szóban forgó szerződés jogszerűségét e rendelet alapján nem lehet vizsgálni. Az 1370/2007 rendelet a személyszállítási közszolgáltatást nyújtó vállalkozás közszolgáltatási ellentételezéshez való visszavonhatatlan jogát szabályozza, és e rendelet nem tiltja kifejezetten közszolgáltatási ellentételezés megfizetését abban az esetben, ha a szerződések alakilag nem felelnek meg a követelményeknek. Az említett rendelet célja a közszolgáltatási ellentételezés kiszámítására szolgáló eljárás átláthatóságának biztosítása és a túlkompenzáció elkerülése, de semmiképpen sem az, hogy megfossza a személyszállítási vállalkozásokat az őket megillető ellentételezéstől. Az Anhialo arra is rámutatott, hogy az igazságügyi könyvvizsgáló megállapításai szerint a közszolgáltatási ellentételezés tekintetében az 1370/2007 rendeletben és a 2015. évi rendeletben meghatározott valamennyi követelménynek megfelelt. E társaság szerint, tekintettel az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésére, kizárólag az önkormányzatok a felelősek a központi költségvetésből történő támogatásnyújtásért, valamint azért, hogy betartsák a közszolgáltatási szerződések odaítélésére vonatkozó jogszabályi előírásokkal. Ennek megfelelően Pomorie önkormányzata, amely köteles a területén a tömegközlekedés biztosítására, minden esetben köteles megfizetni az érintett közszolgáltatónak az ellentételezés teljes összegét, függetlenül attól, hogy az állam nyújt‑e részére támogatást, vagy sem.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2015. évi rendeletet a közúti közlekedésről szóló törvény, különösen annak záró rendelkezéseinek 4. cikke (1) bekezdése alapján fogadták el, és hogy e rendelet 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pénzeszközöket az állami költségvetési törvényben az adott évre meghatározott összeg erejéig kell nyújtani. E bíróság hozzáteszi, hogy e rendelet 56. cikkének (1) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy csak olyan közszolgáltatónak nyújtható támogatás, amellyel az érintett település az 1370/2007 rendeletben foglalt feltételeknek megfelelő szerződést kötött, és hogy ezen 56. cikk következő bekezdései további követelményeket határoznak meg a személyszállítási vállalkozásokkal kötött szerződések tartalmát illetően. Az illetékes nemzeti hatóságok értelmezése szerint a nemzeti jogszabályok a közszolgáltatási ellentételezés kifizetésére vonatkozóan előírják azokat a követelményeket, amelyek alapján ezen ellentételezést az adott évre vonatkozó állami költségvetésről szóló törvény tartalmazta, és amely alapján azt az illetékes hatóság részére kifizették. Ellenkező esetben e hatóság – jóllehet a közszolgáltató ténylegesen teljesítette a közszolgáltatási szerződést – nem lenne abban a helyzetben, hogy jogszerűen kifizesse ezt az ellentételezést e közszolgáltatónak.

27.

Az 1370/2007 rendelet és különösen annak 6. cikkének (1) bekezdése ugyanakkor nem tartalmaz ilyen követelményeket a közszolgáltatási ellentételezés kifizetésére vonatkozóan. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megvizsgálni, hogy e rendelet lehetővé teszi‑e, hogy valamely tagállam nemzeti jogszabályokkal vagy belső szabályozásokkal további követelményeket és korlátozásokat vezessen be a közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért nyújtott ellentételezés valamely személyszállítási vállalkozás részére történő megfizetését illetően.

28.

Egyébiránt a szóban forgó szerződés nem határozza meg azokat a paramétereket, amelyek alapján a közszolgáltatási ellentételezés kiszámítása történik, e tekintetben a nemzeti szabályozásra hivatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság szerint, mivel az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja „közszolgáltatási szerződésekre és általános szabályokra” hivatkozik, az „és” kötőszó használata úgy értelmezhető, hogy elegendő, ha az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket általános szabályokban, nevezetesen a 2015. évi rendelet, illetve azt megelőzően a 2005. évi rendelet keretében elfogadott szabályokban határozzák meg. Egy másik lehetséges értelmezés szerint e paramétereket szükségszerűen nemcsak az általános szabályoknak, hanem a rendelet értelmében vett közszolgáltatási szerződésnek is meg kell határoznia.

29.

E körülmények között az Okrazhen sad – Burgas (burgasi regionális bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30.

Pomorie önkormányzata, a bolgár kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az utóbbi két érdekelt fél a 2023. június 21‑én tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket is benyújtott.

31.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1370/2007 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek alapján az e rendelet értelmében vett közszolgáltatási ellentételezés csak akkor nyújtható valamely közszolgáltatónak, ha az ezen ellentételezésnek megfelelő pénzeszközöket ezen állam adott évre vonatkozó költségvetési törvénye előírta, és azokat az illetékes hatóságnak kifizették.

32.

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Így a jellegükből és az uniós jogforrások rendszerében betöltött szerepükből fakadóan a rendeletek előírásainak főszabály szerint közvetlen hatályuk van a nemzeti jogrendszerekben, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el. Amennyiben valamely rendelet egyes rendelkezéseinek a végrehajtásához szükséges, a tagállamok a rendelet végrehajtása érdekében intézkedéseket fogadhatnak el, ha azok nem akadályozzák annak közvetlen alkalmazását, nem rejtik el annak uniós jogi aktus jellegét, és a rendelet rendelkezéseinek keretei között maradva pontosítják az említett rendelet által biztosított mérlegelési jogkör gyakorlását. ( 6 )

33.

E tekintetben az érintett rendeletnek a rendelet célkitűzései alapján értelmezett releváns rendelkezéseire hivatkozva kell meghatározni azt, hogy e rendelkezések megtiltják, kötelezővé vagy lehetővé teszik‑e a tagállamok számára, hogy bizonyos végrehajtási intézkedéseket elfogadjanak, és az utóbbi esetben különösen azt, hogy az érintett intézkedés az egyes tagállamok tekintetében elismert mérlegelési mozgástérbe illeszkedik‑e. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az uniós jognak mindazok a rendelkezései, amelyek megfelelnek a közvetlen hatály fennállásához szükséges feltételeknek, kötelezők a tagállamok minden hatóságára, vagyis nemcsak a nemzeti bíróságokra, hanem minden közigazgatási szervre is, beleértve a decentralizált hatóságokat is, és e hatóságok kötelesek azokat alkalmazni. ( 7 )

34.

Ami az 1370/2007 rendeletnek a jelen ügyben irányadó rendelkezéseit illeti, meg kell említeni, hogy e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelet célja annak meghatározása, hogy az uniós jog szabályainak megfelelően az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között egyenletesebb üteműek, biztonságosabbak, magasabb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné, és hogy ebből a célból az említett rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek előírásakor vagy ilyen kötelezettségek ellátására vonatkozó szerződés megkötése esetén ellentételezik a közszolgáltatóknál felmerült költségeket, és/vagy kizárólagos jogokat biztosítanak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében.

35.

Következésképpen az 1370/2007 rendelet szabályozza a közszolgáltatónak nyújtott „közszolgáltatási ellentételezést”, amelyet a rendelet 2. cikkének g) pontja úgy határoz meg, mint bármely olyan – különösen pénzügyi – előnyt, amelyet az illetékes hatóság a közforrások terhére közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásának időszaka alatt vagy ezen időszakhoz kapcsolódóan közvetlenül vagy közvetve nyújt. Amint azt az említett rendelet (34) preambulumbekezdése leszögezi, „[s]zükségessé válhat a közszolgáltatási szerződések ellentételezésének bevezetése a szárazföldi személyszállítási ágazatban annak érdekében, hogy a közszolgáltatási feladatokért felelős vállalkozások olyan alapelvek alapján és olyan feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik a feladataik végrehajtását”.

36.

Ezenkívül az 1370/2007 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben valamely illetékes hatóság úgy dönt, hogy a választása szerinti szolgáltatónak a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének fejében kizárólagos jogot és/vagy bármilyen jellegű ellentételezést biztosít, ezt közszolgáltatási szerződés keretében kell megtennie. E rendelet 4. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy a közszolgáltatási szerződéseknek és az általános szabályoknak: a) egyértelműen meg kell határozniuk a közszolgáltató által teljesítendő közszolgáltatási kötelezettségeket és az érintett földrajzi területeket; b) objektív és átlátható, a túlkompenzációt elkerülő módon előre meg kell határozniuk i. azon paramétereket, amelyeket ellentételezés esetén az ellentételezés kiszámításához alapul kell venni; és ii. a biztosított kizárólagos jogok természetét és mértékét, valamint c) meg kell határozniuk a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó költségek megosztására vonatkozó szabályokat.

37.

Ezzel összefüggésben az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjára vonatkozóan a Bíróság megállapította, hogy ami az „ellentételezés esetén” fordulatot illeti, e rendelkezés szövegkörnyezetéből kitűnik, hogy e kifejezés az illetékes hatóságoknak az ugyanezen rendelet 1. cikke (1) bekezdése második albekezdésében és 3. cikkének (1) bekezdésében előírt azon lehetőségére utal, hogy közszolgáltatási szerződés keretében úgy döntsenek, hogy kizárólagos jogok kiegészítéseként vagy azok helyett ellentételezést nyújtanak a gazdasági szereplőknek a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének ellenértékeként. ( 8 )

38.

Ezenfelül az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (5) bekezdése értelmében az illetékes hatóság szükséghelyzeti intézkedést hozhat, amely közszolgáltatási szerződés „közvetlen odaítéléseként” hozható meg. Ez utóbbi fogalmat e rendelet 2. cikkének h) pontja a közszolgáltatási szerződésnek egy adott közszolgáltató számára előzetes versenytárgyalási eljárás nélkül történő odaítéléseként határozza meg. Ebben az esetben a rendelet további követelményeket állapít meg a közszolgáltatási ellentételezéssel kapcsolatban. ( 9 )

39.

Egyrészről ugyanis, az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy – többek között – az 5. cikk (5) bekezdésének megfelelően odaítélt közszolgáltatási szerződések esetében azon paramétereket, amelyeket – amennyiben sor kerül ilyenre – az ellentételezés kiszámításához alapul kell venni, úgy határozzák meg, hogy az ellentételezés egyetlen esetben sem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerült költségekre és elért bevételre gyakorolt nettó pénzügyi hatás fedezéséhez szükséges összeget, figyelembe véve az ezzel kapcsolatosan a közszolgáltató által megtartott bevételeket, valamint egy észszerű nyereséget.

40.

Másrészről az 1370/2007 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy valamely általános szabályhoz vagy közszolgáltatási szerződéshez kapcsolódó valamennyi ellentételezésnek meg kell felelnie a 4. cikkben meghatározott rendelkezéseknek, tekintet nélkül a szerződés odaítélésének módjára, és hogy természetétől függetlenül valamennyi, az 5. cikk (5) bekezdésével összhangban közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződéshez vagy valamely általános szabályhoz kapcsolódó ellentételezésnek meg kell felelnie a mellékletben meghatározott rendelkezéseknek is. E melléklet a 2. pontjában kimondja, hogy „[a]z ellentételezés nem haladhatja meg az azon nettó pénzügyi hatásnak megfelelő összeget, amely megfelel a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a közszolgáltató költségeire és bevételeire gyakorolt – pozitív vagy negatív – hatások összegének”. E melléklet 3. pontja rögzíti, hogy „[a] közszolgáltatási kötelezettség teljesítése hatást gyakorolhat a szolgáltatónak a kérdéses közszolgáltatási kötelezettség(ek)en túli esetleges szállítási tevékenységeire”, és hogy [e]zért annak érdekében, hogy elkerüljék a túlkompenzációt vagy az ellentételezés hiányát, a szolgáltató érintett hálózatára gyakorolt bármely, mennyiségileg kifejezhető pénzügyi hatást figyelembe kell venni a nettó pénzügyi hatás kiszámításakor”.

41.

Így az 1370/2007 rendelet vonatkozó rendelkezéseiből következik, hogy a közszolgáltatási ellentételezés esetében e rendelet célja mindenekelőtt az, hogy megakadályozza a közszolgáltató javára történő túlkompenzációt, ( 10 ) amely e szolgáltató jogalap nélküli gazdagodását eredményezné. Meg kell említeni, hogy az alapügyben nem túlkompenzációról van szó, hanem éppen ellenkezőleg, az ellentételezés hiányáról, amelyre a melléklet 3. pontja is hivatkozik, vagyis egy olyan helyzetről, amelyben az üzemeltetőnek a közszolgáltatási szerződés értelmében ellenszolgáltatás nélkül kell teljesítenie a közszolgáltatási kötelezettségeit. E két helyzettípus elkerülése érdekében a közszolgáltatási szerződésnek tartalmaznia kell a közszolgáltatási ellentételezés kiszámításának paramétereit, amelyeket objektív és átlátható módon előre meg kell határozni, továbbá a közvetlenül odaítélt szerződések esetében a közszolgáltatóra gyakorolt nettó pénzügyi hatás figyelembevételével meg kell határozni az ellentételezés összegét. E rendelkezésekből az is következik, hogy – amint azt a Bíróság megállapította – az 1370/2007 rendelet arra kötelezi az illetékes hatóságokat, hogy a közszolgáltatási kötelezettségekből eredő terhekért ellentételezést nyújtsanak. ( 11 )

42.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az Anhialo és Pomorie önkormányzata a szóban forgó szerződést az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (5) bekezdése szerinti közvetlen odaítélés keretében kötötte. Nem vitatott egyébként, hogy e társaság teljesítette az e szerződésben foglalt közszolgáltatási kötelezettségeket. Ez az önkormányzat azonban – amint azt egy igazságügyi szakértői jelentés megállapította – nem fizette ki részére az őt megillető közszolgáltatási ellentételezés teljes összegét. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az illetékes nemzeti hatóságok értelmezése szerint a nemzeti jogszabályok a közszolgáltatási ellentételezés kifizetésére vonatkozóan előírják azokat a követelményeket, amelyek alapján ezen ellentételezést azt az adott évre vonatkozó állami költségvetésről szóló törvény tartalmazta, és amely alapján azt az illetékes hatóság részére kifizették. Márpedig a jelen ügyben a kérdéses időszakban Pomorie önkormányzata csak 3690 BGN (az adott időpontban mintegy 1886 euró) összeget fizetett ki az Anhialónak, ( 12 ) amely összeg a Bolgár Köztársaság központi költségvetéséből a városi és helyközi közlekedési szolgáltatások támogatása céljából e település részére előirányzott és kifizetett pénzeszközök teljes összegének felel meg. ( 13 )

43.

Következésképpen olyan esetben, mint az alapügybeli, egyrészt azt kell megállapítani, hogy a közszolgáltatási ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket nem állapították meg előzetesen, objektív és átlátható módon. Ez az összeg ugyanis az állami költségvetés által biztosított forrásoktól függ, amelyek évről évre, olyan szempontok szerint változhatnak, amelyek nem kapcsolódnak a közszolgáltató által kötött közszolgáltatási szerződés teljesítéséhez. Márpedig, amint azt az 1370/2007 rendelet (9) preambulumbekezdése kimondja, az átláthatóság, a versengő szolgáltatókkal szembeni egyenlő bánásmód és az arányosság elve alkalmazásának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy – ellentételezések vagy kizárólagos jogok biztosításakor – az illetékes hatóság és a kiválasztott közszolgáltató közszolgáltatási szerződésben megállapítsa a közszolgáltatási kötelezettségek jellegét és a megállapodás szerinti ellenszolgáltatást.

44.

Másrészt, különös tekintettel a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződésekre, az 1370/2007 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében és a mellékletben előírtaknak megfelelően az a feltétel, hogy ahhoz, hogy a közszolgáltató részére közszolgáltatási ellentételezést nyújtsanak, a pénzeszközöket a központi költségvetésben kell meghatározni és abból kell kifizetni, nem veszi figyelembe a közszolgáltatási kötelezettség teljesítése által a költségekre és bevételekre gyakorolt nettó pénzügyi hatást, amit az 1370/2007 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és melléklete előír. Márpedig egy közszolgálati szerződés – amennyiben a közszolgálati kötelezettséget e szerződésben határozták meg – nem korlátozhatja az illetékes hatóságnak az állami költségvetésből nyújtott összegre az „ellenszolgáltatást megkövetelő” logikát követő ( 14 ) közszolgáltatási ellentételezést.

45.

Hozzáteszem, hogy amint arra a bolgár kormány és a Bizottság is rámutatott, egy tagállam, ha költségvetési kapacitása nem alkalmas az ellentételezésre, a jövőben dönthet úgy, hogy korlátozza a közszolgáltatások odaítélését, vagy akár úgy is, hogy nem köt közszolgáltatási szerződést. Ezzel szemben, visszamenőlegesen, amennyiben a szerződést – az alapügyhöz hasonlóan – a közszolgáltató teljesítette, egyértelműnek tűnik számomra, hogy a közszolgáltató az 1370/2007 rendelet értelmében az őt terhelő közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése fejében közszolgáltatási ellentételezésre jogosult. Az említett rendelet alkalmazásán túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, megköveteli többek között, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek. ( 15 )

46.

Továbbá, általánosságban, az említett rendelet 2. cikkének e) pontja értelmében a „közszolgáltatási kötelezettség” valamely illetékes hatóság által annak érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el. Megfelelő közszolgáltatási ellentételezés hiányában egyetlen gazdasági szereplő sem lenne hajlandó ilyen általános érdekű szolgáltatásokat nyújtani. Márpedig az a megközelítés, hogy olyan feltételek, mint az alapügyben szereplők, egy adott közszolgáltatási ellentételezés kifizetését a tagállam által az illetékes hatóságnak nyújtott támogatás kifizetéséhez kötik, az ellentételezés elmaradásához vagy alulkompenzációhoz vezethet, ami magát a közszolgáltatási szerződések és az azokhoz kapcsolódó közszolgáltatási kötelezettségek létét is veszélyeztetheti.

47.

Ilyen körülmények között, tekintettel a jelen indítvány 32. és 33. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, meg kell állapítani, hogy az érintett nemzeti szabályozás nem tartozik az egyes tagállamok számára a rendelet – jelen esetben az 1370/2007 rendelet – végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatala során a közszolgáltatót megillető közszolgáltatási ellentételezés meghatározása tekintetében biztosított mérlegelési jogkörbe.

48.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az első kérdésre azt a választ adja, hogy az 1370/2007 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam olyan rendelkezéseket fogad el, amelyek alapján az e rendelet értelmében vett közszolgáltatási ellentételezés csak akkor nyújtható valamely közszolgáltatónak, ha az ezen ellentételezésnek megfelelő pénzeszközöket ezen állam adott évre vonatkozó költségvetési törvénye előírta, és azokat az illetékes hatóságnak kifizették.

49.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az lehetővé teszi a közszolgáltatási ellentételezés kifizetését valamely közszolgáltató részére, ha az ezen ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket nem közszolgáltatási szerződésben állapítják meg, hanem azokat előzetesen általános szabályokban rögzítik, amelyek az említett ellentételezés összegét e rendelet rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg.

50.

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az 1370/2007 rendelet 2. cikkének l) pontja az „általános szabályt” olyan intézkedésként határozza meg, amelyet valamely illetékes hatóság felelőssége alá tartozó adott földrajzi területen valamennyi azonos típusú személyszállítási közszolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazni kell.

51.

A feltett kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 16 )

52.

Először is, ami az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontjának szövegét illeti, e rendelkezés kimondja, hogy a közszolgáltatási szerződéseknek „és” az általános szabályoknak objektív és átlátható, a túlkompenzációt elkerülő módon előre meg kell határozniuk azon paramétereket, amelyeket ellentételezés esetén az ellentételezés kiszámításához alapul kell venni. Számomra egyértelműnek tűnik, hogy az uniós jogalkotó az „és” kötőszó használatával az „általános szabályokat” az ellentételezés összegének meghatározására szolgáló elemek közé kívánta sorolni. Más szóval, e rendelkezés feltételei nem követelik meg, hogy a közszolgáltatási ellentételezés kiszámításának valamennyi paraméterét egyetlen dokumentumban határozzák meg, hanem csak azt, hogy ezeket a paramétereket előzetesen, objektív és átlátható módon határozzák meg.

53.

Másodszor, az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összefüggésben meg kell említeni, hogy az említett rendelet 2. cikkének i. pontja a „közszolgáltatási szerződés” fogalmát egy vagy több olyan jogilag kötelező erejű aktusként határozza meg, amely megerősíti az illetékes hatóság és a közszolgáltató közötti megállapodást, amelynek értelmében a közszolgáltatóra ruházzák a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó személyszállítási közszolgáltatások kezelését és üzemeltetését. Ez a rendelkezés azt is kimondja, hogy a szerződés – a tagállamok joga szerint – az illetékes hatóság által hozott határozat is lehet, amely egyedi törvényi vagy rendeleti aktus formáját ölti, vagy tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek esetén az illetékes hatóság maga nyújtja a szolgáltatásokat, vagy az ilyen szolgáltatások nyújtását belső szolgáltatóra bízza; Ebben az értelemben a rendelet (9) preambulumbekezdése kimondja, hogy a szerződés formája vagy elnevezése a tagállamok jogrendszere szerint eltérő lehet.

54.

Így a tagállamok jogrendszerei közötti különbségekre tekintettel az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy az 1370/2007 rendelet értelmében vett „közszolgáltatási szerződés” fogalmát tágan és rugalmasan értelmezi, ( 17 ) amelybe beletartoznak a szerződéses jellegű jogi aktusok, de más típusú, más jellegű jogi aktusok ( 18 ) is azáltal, hogy elismeri egy, a szolgáltatások működtetésével egy szolgáltatót megbízó általános jogi aktus és egy, a nyújtandó szolgáltatások részletes követelményeit és a kompenzáció számításához alkalmazandó módszert előíró közigazgatási aktus kombinációját is. ( 19 ) Ez az összefüggés tehát megerősíti azt az értelmezést, hogy a közszolgáltatási ellentételezés kiszámításának paraméterei meghatározhatók általános jogalkotási vagy szabályozási jellegű szabályokra való hivatkozással, feltéve, hogy e szabályok objektív és átlátható módon előre meghatározzák ezeket a paramétereket.

55.

Harmadszor, ami az 1370/2007 rendelet által követett célokat illeti, amint az a rendelet (9) és (30) preambulumbekezdéséből kitűnik, az átláthatóság célja különösen fontos a közszolgáltatási ellentételezés kiszámítására vonatkozó paraméterek meghatározásakor. Márpedig e cél elérése érdekében nem tűnik szükségesnek, hogy az illetékes hatóság és a közszolgáltató között létrejött szerződés tartalmazza a közszolgáltatási ellentételezés kiszámításához szükséges valamennyi paramétert. Ugyanis, feltéve, hogy – amint azt az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja előírja – az ellentételezés kiszámításának paramétereire vonatkozó általános szabályokat előzetesen, objektív és átlátható módon állapítják meg, és megfelelnek a mellékletben meghatározott feltételeknek, a közszolgáltató meghatározhatja az általa kért ellentételezés összegét. Ezen túlmenően e rendelkezés alkalmazása során ezen általános szabályoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az érintett gazdasági szereplők számára. Ez a helyzet különösen akkor, ha azokat az érintett tagállam hivatalos lapjában közzétették.

56.

Ennek megfelelően azt javaslom, hogy a Bíróság a második kérdésre azt a választ adja, hogy az 1370/2007 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a közszolgáltatási ellentételezés kifizetését valamely közszolgáltató részére, ha az ezen ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket nem közszolgáltatási szerződésben állapítják meg, hanem azokat előzetesen olyan általános szabályokban rögzítik, amelyek az említett ellentételezés összegét objektív és átlátható módon, e rendelet rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg.

57.

A fenti megállapításokra tekintettel javaslom, hogy a Bíróság az Okrazhen sad által előterjesztett előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: