1.

A Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság, Németország) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme a Seven.One Entertainment Group GmbH, a „SAT.1 Gold” ( 2 ) műsorainak németországi előállításával és sugárzásával foglalkozó műsorsugárzó szervezet (a továbbiakban: felperes) és a Corint Media GmbH, a magántulajdonban lévő televíziós csatornák és rádióállomások szerzői jogi érdekeit védő és érvényesítő közös jogkezelő szervezet (a továbbiakban: alperes) által kötött kizárólagos szerzői jogkezelési szerződés (a továbbiakban: szerződés) tárgyában indult eljárás keretében merül fel. A szerződés alapján az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy érvényesíti a felperesnek a rögzített műsorai természetes személyek általi magáncélú többszörözése után járó méltányos díjazáshoz való jogát. Az alperes azt állítja, hogy nem köteles e jogot érvényesíteni, mivel a nemzeti szerzői jogi szabályozás ugyan lehetővé teszi a magáncélú másolást a műsorok rögzítése tekintetében, de kizárja a díjazáshoz való megfelelő jogot.

2.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001/29/EK irányelv 2. cikke e) pontjának és 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik. ( 3 ) A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja kizárólagos többszörözési jogot biztosít a műsorsugárzó szervezetek részére a műsoraik rögzítése tekintetében. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok a 2. cikkben szabályozott kizárólagos többszörözési jog alól korlátozásokat állapíthatnak meg a magáncélú másolásra vonatkozó kivételről rendelkezve. Ez a kivétel a bármely hordozóra természetes személy által magáncélra ( 4 ) történő többszörözésre vonatkozik, feltéve, hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság) arra vár választ, hogy a nemzeti jogi szabályozás megállapíthatja‑e a magáncélú másolásra vonatkozó kivételt a műsorok rögzítésének többszörözése tekintetében, miközben kizárja a műsorsugárzó szervezeteket a méltányos díjazáshoz való jogból. A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kérdezi, hogy a méltányos díjazás kizárását igazolhatja‑e az a tény, hogy egyes műsorsugárzó szervezetek televíziós műsorok előállítójaként díjazásra jogosultak a saját gyártású televíziós műsoraik magáncélú másolása tekintetében. ( 5 )

3.

A 2001/29 irányelvnek „A többszörözési jog” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:

4.

A „Kivételek és korlátozások” című 5. cikk kimondja:

„[…]

(2)   A tagállamok a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg a következő esetekben:

[…]

5.

Az 1965. szeptember 9‑i Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz (a szerzői jogról és szomszédos jogokról szóló törvény) ( 6 ) alapügyben alkalmazandó változata (a továbbiakban: UrhG) 53. §‑ának (1) bekezdése az UrhG 1. részének 6. fejezetében található, és a következőképpen rendelkezik:

„A természetes személyek által magáncélra, bármely típusú adathordozóra történő egyedi másolatkészítés megengedett, azzal a feltétellel, hogy a másolatok sem közvetve, sem közvetlenül nem szolgálnak haszonszerzési célt, és azokat nem nyilvánvalóan illegális úton készített vagy a közönség számára hozzáférhetővé tett példány alapján készítik. A másolatkészítésre jogosult személy harmadik személlyel is készíttethet másolatot, amennyiben ez ingyenesen történik, vagy amennyiben a másolatkészítést papírra vagy hasonló hordozóra, fotómechanikai vagy ehhez hasonló hatású eljárással végzik.”

6.

Az UrhG 54. §‑ának (1) bekezdése szerint:

„Ha a mű jellege miatt számítani lehet az 53. § (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 60a–60f. § alapján megengedett többszörözésre, a szerző méltányos díjazást követelhet az önmagukban vagy más eszközökkel, adathordozókkal vagy tartozékokkal együtt ilyen másolatok készítésére használt eszközök és adathordozók gyártójától.”

7.

Az UrhG 87. §‑ának értelmében:

„(1)   A műsorsugárzó szervezetek kizárólagos joggal rendelkeznek arra, hogy

[…]

(4)   A 10. § (1) bekezdését és az 1. rész 6. szakaszának rendelkezéseit – a 47. § (2) bekezdésének második mondata és az 54. § (1) bekezdése kivételével – értelemszerűen kell alkalmazni.

[…]”

8.

A felperes azt állítja, hogy az alperesnek érvényesítenie kell a felperes szerződésből eredő „üreshordozó-díjra” vonatkozó jogát az UrhG 53. §‑ának (1) bekezdése szerinti kivétel alapján a magáncélú másolással okozott hátrány ellentételezéseként. A felperes azt állítja, hogy érdekeit „jelentősen érinti” a magáncélú másolás, különösen a csatornájának (online) videofelvevőkkel történő rögzítése. Az alperes válaszában azt állítja, hogy nem tud eleget tenni a felperes követelésének, mivel az UrhG 87. §‑ának (4) bekezdése kizárja a műsorsugárzó szervezeteket az üreshordozó-díjból, amelyet az UrhG 54. §‑ának (1) bekezdése ír elő.

9.

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja és az UrhG 87. §‑a (1) bekezdésének 2. pontja értelmében a műsorsugárzó szervezeteket kizárólagos többszörözési jog illeti meg a műsoraik rögzítése tekintetében. Az UrhG 87. §‑ának (4) bekezdése és 53. §‑ának (1) bekezdése a magáncélú másolásra vonatkozó kivételt a díjazáshoz való jog biztosítása nélkül alkalmazva korlátozza e többszörözési jogot. Az UrhG 87. §‑ának (4) bekezdése ( 7 ) emiatt összeegyeztethetetlen a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjával és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával. A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a nemzeti jogi szabályozás alapján elfogadott, a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel csak akkor korlátozhatja a kizárólagos többszörözési jogot, ha a jogosultnak méltányos díjazást fizetnek. ( 8 ) Ha a méltányos díjazáshoz való jognak a nemzeti jog szerinti kizárása összeegyeztethető a 2001/29 irányelvvel, a szerződés értelmében nem kell „üreshordozó-díjat” fizetni, és a kérdést előterjesztő bíróságnak el kell utasítania a hozzá benyújtott keresetet. Ha azonban ez a kizárás összeegyeztethetetlen a 2001/29 irányelvvel, a felperes keresete sikeres lehet, mivel a szerződés értelmében az alperes köteles beszedni az üreshordozó-díjat a felperes nevében.

10.

A kérdést előterjesztő bíróság tehát úgy véli, hogy a műsorsugárzó szervezetek kizárása a méltányos díjazáshoz való jogból indokolatlan. Az a tény, hogy a műsorsugárzó szervezetek a 2001/29 irányelv 2. cikkének d) pontja alapján filmelőállítóként méltányos díjazásra jogosultak, nem indokolja ezt a kizárást. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a magántulajdonban lévő műsorsugárzó szervezetek számos televíziós csatornája elsősorban megrendelt produkciókból áll, és hogy a filmelőállítói jog általában a gyártó társaságokat illeti meg, nem pedig a műsorsugárzó szervezeteket. Mindenesetre, a rádiós műsorszolgáltató szervezetek nem állítanak elő filmeket. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy véli, hogy a műsorsugárzó szervezeteknek az üreshordozó-díjból való kizárása ellentétes az egyenlő bánásmódnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 20. cikke szerinti elvével. Felmerül az a kérdés is, hogy ez a kizárás ellentétes‑e a Chartának a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó 11. cikkével, mivel korlátozza a műsorszolgáltatás szabadságát.

11.

E körülmények között a Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

12.

A felperes, a német, az olasz és az osztrák kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2023. március 29‑i tárgyaláson a Bíróság meghallgatta a felperes, az alperes, a német és az osztrák kormány, valamint a Bizottság szóbeli előadásait, és a kérdéseire adott válaszait.

13.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdései annak megállapítására irányulnak, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja kizárja‑e, hogy valamely tagállam magáncélú másolásra vonatkozó kivételt állapítson meg a műsorsugárzó szervezeteknek a műsoraik rögzítésére vonatkozó kizárólagos többszörözési joga alól, miközben kizárja az e másolat után járó méltányos díjazáshoz való jogot.

14.

A felperes, az alperes és a Bizottság előadja, hogy a műsorsugárzó szervezetek nem zárhatók ki a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti méltányos díjazáshoz való jogból, mivel a magáncélú másolás nem csupán minimális, hanem azt meghaladó hátrányt okoz nekik. A felperes és az alperes megjegyzi, hogy a műsorok magáncélú másolása helyhez kötött eszközök és online szolgáltatások felhasználásával széles körben elterjedt, és jelentős hátrányt okoz a műsorsugárzó szervezeteknek. A műsorsugárzó szervezetek vagy kereskedelmi engedélyeseik által a médiatárak számára nyújtott megtekintési szolgáltatások kevésbé vonzóak, mivel a felhasználók díjfizetés nélkül is használhatják magáncélú másolataikat. A műsorsugárzó szervezetek emellett reklámbevételekről is lemondanak, mivel a műsorokat rögzítő nézők gyakran nem élőben nézik azokat. A felperes és az alperes a tárgyaláson jelezte, hogy a német jog nem zárja ki a jogosultak más kategóriáját a méltányos díjazáshoz való jogból. Emellett a díjazásban részesülő jogosultaknak nem kell pénzben kifejezve bizonyítaniuk a hátrány fennállását, illetve számszerűsíteniük a kárt. Az alperes hozzáteszi, hogy álláspontja szerint a magáncélú másolás már önmagában is hátrányt okoz a műsorsugárzó szervezeteknek.

15.

A felperes úgy véli, hogy az előállítóknak a 2001/29 irányelv 2. cikkének d) pontja szerinti többszörözési joga és a műsorsugárzó szervezeteknek az irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti többszörözési joga különálló jogokat képeznek. Sok esetben a műsorsugárzó szervezetek, különösen a rádiós műsorszolgáltatók nem állítanak elő filmeket. Az a tény, hogy a műsorsugárzó szervezetek ritka esetekben filmeket is előállítanak, nem indokolja a műsorok magáncélú másolása után járó díjazáshoz való jog kizárását. A műsorsugárzó szervezeteknek a magáncélú másolás után járó díjazásból való kizárása tehát indokolatlan hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Sérti továbbá a véleménynyilvánításnak és a tájékozódásnak a Charta 11. cikkében elismert szabadságát, valamint a Charta 17. cikke által védett, tulajdonhoz való jogot.

16.

A német és az osztrák kormány azt állítja, hogy a jogosultak egyes kategóriái kizárhatók a magáncélú másolás után járó díjazáshoz való jogból, ha – eredendő jellemzőik vagy a jogaik hasznosításának módja miatt – a nekik okozott hátrány csupán minimális. ( 9 ) Hangsúlyozzák, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja a „műsorban megtestesülő technikai és szervezési teljesítményt” védi, és hogy a műsor tartalma nem képezi a műsorsugárzó szervezetek e rendelkezés szerinti jogának tárgyát. E tartalom többszörözését tehát meg kell különböztetni a műsor többszörözésétől vagy az azt továbbító jel többszörözésétől. ( 10 ) E kormányok szerint a műsorsugárzó szervezetek alaptevékenysége vagy hagyományos kereskedelmi modellje az, hogy műsoraik rögzítését a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék. Álláspontjuk szerint a műsorsugárzó szervezeteket nem éri közvetlen gazdasági veszteség a műsorok másolásából, mivel az ilyen másolás nem korlátozza a műsorok vételét és így azok reklámhatását. Úgy vélik továbbá, hogy nincs hiteles bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a műsorsugárzó szervezetek által nyújtott médiatár szolgáltatásokat közvetlen hátrány érné. Az osztrák kormány a tárgyaláson azt állította, hogy a streaming szolgáltatások megjelenésével csökkent a műsorok másolásának mértéke.

17.

Az olasz kormány megjegyzi, hogy a műsorsugárzó szervezeteknek a méltányos díjazáshoz való jogból való kizárása, amennyiben e szervezetek nem járulnak alkotó jelleggel hozzá az eredeti alkotás létrehozásához, nem eredményez hátrányos megkülönböztetést, továbbá a 2001/29 irányelv (9) és (35) preambulumbekezdésére, valamint 2. és 3. cikkére való hivatkozással igazolható. E kormány mindazonáltal úgy véli, hogy díjazást kell fizetni, ha a műsorsugárzó szervezetek az alkotó jellegű hozzájárulás hiánya ellenére döntő szerepet játszanak valamely audiovizuális alkotás előállításának ösztönzésében, különösen azáltal, hogy finanszírozzák azt. Ezzel szemben, ha a műsorsugárzó szervezetek a többszörözési jogokat tárgyalásos úton szerzik meg, nem jár méltányos díjazás, mivel nem járulnak hozzá döntően az alkotás létrehozásához.

18.

A 2001/29 irányelv 2. cikke előírja a tagállamok számára, hogy a szerzők és egyes meghatározott szomszédos jogok jogosultjai számára kizárólagos jogot biztosítsanak arra, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák az oltalom alatt álló műveik vagy más teljesítményeik többszörözését. ( 11 ) Amint az a címéből is kitűnik, a 2001/29 irányelv a szigorú értelemben vett szerzői jog és a szomszédos jogok bizonyos aspektusait harmonizálja, többek között az információs társadalomban az új termékek és szolgáltatások fejlesztésének és forgalmazásának védelme, valamint ösztönzése érdekében. ( 12 )

19.

A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a műsorsugárzó szervezetek kizárólagos jogát arra, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák a műsoraik rögzítésének többszörözését. A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti kizárólagos többszörözési jog a műsorok „rögzítését”, nem pedig tartalmát védi. E tekintetben a Bíróság a Football Association Premier League és társai ítéletben ( 13 ) megállapította, hogy a szerzők a műsorok keretében felhasznált műveikhez kapcsolódó szerzői jogokra hivatkozhatnak. ( 14 )Meg kell különböztetni a műsorsugárzó szervezeteknek a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti, a műsoraik rögzítésének többszörözésére vonatkozó jogát a 2006/115/EK irányelv ( 15 ) 7. cikkének (2) bekezdése szerinti, a sugárzott műsoraik rögzítésének ( 16 ) engedélyezésére vagy megtiltására vonatkozó kizárólagos joguktól. Ezenfelül, amint azt a Bizottság a tárgyaláson megjegyezte, a műsorsugárzó szervezeteknek a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti többszörözési joga különálló jog, és elkülönül a műsoraik rögzítésének az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti, a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéhez való jogától.

20.

Ebből következik, hogy e jogok mindegyike egymással párhuzamosan létezik, és az egyik jog alóli kivétel vagy annak korlátozása nem szükségszerűen jelenti egy másik jog korlátozását. ( 17 ) Például a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti, magáncélú másolásra vonatkozó kivétel nem vonatkozik a műsorsugárzó szervezetek azon jogára, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék műsoraik rögzítését. ( 18 )

21.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az UrhG 87. §‑a (1) bekezdésének 2. pontja ülteti át a műsorsugárzó szervezeteknek a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti, a műsoraik rögzítésére vonatkozó kizárólagos többszörözési jogát. Ezen átültetés helyessége és e nemzeti rendelkezés alkalmazása nem képezi vita tárgyát a jelen eljárásban, amely ehelyett a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt, a kizárólagos többszörözési jog alóli kivételnek a német jogba történő átültetésére irányul, amely jogot az irányelv 2. cikkének e) pontja írja elő. Az UrhG 54. §‑ának (1) bekezdése „méltányos díjazás” fizetését írja elő „magáncélú hordozói díj” formájában, amelyet a többek között az UrhG 53. §‑ának (1) bekezdése alapján engedélyezett többszörözések készítésére használt eszközök és adathordozók gyártói kötelesek megfizetni. ( 19 ) Amint azt már korábban jeleztem, az UrhG 53. §‑ának (1) bekezdése kivételt biztosít a magáncélú másolás alól többek között a műsorok rögzítése tekintetében. Az UrhG 87. §‑ának (4) bekezdése azonban kizárja a műsorsugárzó szervezeteket a méltányos díjazáshoz való jogból.

22.

A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban a tagállamok a természetes személyek által magáncélra elvégzett többszörözések tekintetében kivételt vagy korlátozást állapíthatnak meg az ezen irányelv 2. cikkében foglalt kizárólagos többszörözési jogok alól, feltéve, hogy e kizárólagos jog jogosultjai méltányos díjazásban részesülnek. Ezt gyakran „magáncélú másolásra vonatkozó kivételnek” nevezik.

23.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyan a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja opcionális, amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy végrehajtják azt, biztosítaniuk kell a jogosultak számára a méltányos díjazás tényleges beszedését. ( 20 ) A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel azzal a feltétellel alkalmazandó, „hogy a jogosultak méltányos díjazásban részesülnek”. Ez a rendelkezés nem tesz különbséget a jogosultak 2001/29 irányelv 2. cikkében meghatározott öt kategóriája ( 21 ) között sem. ( 22 ) A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának szó szerinti értelmezése azt eredményezi, hogy a méltányos díjazáshoz való jog a jogosultaknak az irányelv 2. cikkében felsorolt mind az öt kategóriáját megilleti, anélkül, hogy különbséget tennének közöttük.

24.

A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja azonban nem határozza meg a méltányos díjazás megfizetésének paramétereit, ( 23 ) és a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek e paraméterek megállapítása tekintetében. ( 24 ) Mindazonáltal, amint az a 2001/29 irányelv (35) és (38) preambulumbekezdéséből kitűnik, ( 25 ) az a helyzet, hogy a jogosultakat érő hátrány alapvetően ellentételezéshez való jogot von maga után. ( 26 ) A 2001/29 irányelv 5. cikkének (5) bekezdése azt is kimondja, hogy a magáncélú másolásra vonatkozó kivétel bevezetése nem károsíthatja indokolatlanul a jogosult jogos érdekeit. ( 27 ) A magáncélú másolással a jogosultaknak okozott hátrányt túlbecsülő ( 28 ) vagy alábecsülő díjazás tehát összeegyeztethetetlen a jogosultaknak a Charta 17. cikkének (2) bekezdése által biztosított érdekei, valamint az oltalom alatt álló teljesítmények felhasználóinak érdekei és alapvető jogai, különösen a véleménynyilvánításnak és a tájékozódásnak a Charta 11. cikke által védett szabadsága közötti megfelelő egyensúly fenntartásával, valamint a közérdekkel. ( 29 ) A tagállamok nem kötelesek a díjazás rendelkezésre állását biztosítani, ha a jogosultaknak okozott hátrány minimális. ( 30 ) A fizetési kötelezettség és a méltányos díjazás mértéke tehát szorosan kötődik a magáncélra történő másolás által a jogosultnak okozott hátrány meglétéhez és mértékéhez. ( 31 )

25.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tehát a magáncélú másolatot készítő személynek kell főszabály szerint megtérítenie a jogosultnak okozott hátrányt. Egyébiránt a 2014/26/EU irányelv ( 32 ) 3. cikkének h) pontjával összhangban valamely közös jogkezelő szervezet által a jogosultak javára a díjazáshoz való jog alapján beszedett összegek szerzői vagy szomszédos jogokból származó jövedelemnek minősülnek.

26.

Bár a Bíróság elfogadja, hogy a magáncélú másolás után fizetendő díj rendszerei pontatlanok lehetnek, ( 33 ) és hogy a díjazás közvetett formában történhet, ( 34 ) ez nem indokolja a jogosultak egy egész kategóriájának a méltányos díjazáshoz való jogból való kizárását, ha e jogosultakat hátrány éri. ( 35 ) Az ilyen hátrány fennállása és mértéke ténykérdés, amely főszabály szerint nem zárható ki vagy hagyható figyelmen kívül a törvény erejénél fogva, kivéve, ha meggyőző bizonyíték van arra nézve, hogy a jogosultak e kategóriáját a magáncélú másolás következtében nem éri minimálisnál nagyobb hátrány. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a felpereshez hasonló műsorsugárzó szervezeteket ténylegesen hátrány éri‑e a műsoraik rögzítésének magáncélú másolása miatt.

27.

A felperes és az alperes azt állítja, hogy a műsorsugárzó szervezeteket többek között a magáncélú másolás miatt hátrány éri, mivel tisztességtelen piaci versennyel szembesülnek a médiatár‑szolgáltatásaik tekintetében, és ez hatással van reklámbevételeikre. ( 36 ) A német és az osztrák kormány határozottan vitatja ezt az állítást. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kormányok állításaival ellentétben a műsorsugárzó szervezeteket ért hátrány értékelése nem korlátozódik az úgynevezett „alaptevékenységre”, azaz a műsoraik rögzítésének a 2001/29 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja által védett, nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételére. Jóllehet a műsorsugárzó szervezetek „alaptevékenységet” folytathatnak kereskedelmi szempontból tekintve, mindazonáltal e szervezeteket megilleti a 2001/29 irányelv által számukra biztosított jogok teljes köre az irányelv 5. cikkében foglalt kivételek és korlátozások mellett. A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja, illetve 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a „műsorsugárzó szervezeteket” külön jogok illetik meg. Tekintettel az uniós jogalkotó azon kifejezett akaratára, hogy e különálló, önálló jogokról rendelkezzen, nem lehet elmosni a köztük lévő különbséget.

28.

A jogoknak a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja által történő biztosításának egyértelmű megfogalmazása nem módosítható vagy sérthető meg az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt kivétel helytelen alkalmazásával vagy kiterjesztésével. ( 37 ) ( 38 ) A műsorsugárzó szervezetek méltányos díjazáshoz való joga sem sérülhet azáltal, hogy mesterségesen minősítik vagy lehatárolják annak módját, ahogyan e szervezetek érvényesítik a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja által részükre biztosított jogokat.

29.

Az olasz kormány észrevételeivel ellentétben a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem teszi a méltányos díjazás megfizetését az ezen irányelv 2. cikke által védett teljesítmény „eredetiségének” vagy „alkotó jellegének” feltételétől függővé. ( 39 ) A méltányos díjazás feltétele egyrészt a 2001/29 irányelv 2. cikke alapján védett teljesítmények megengedett magáncélú másolása, másrészt a jogosultat ért hátrány fennállása. A szerzőknek a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében a műveikre vonatkozó többszörözési joga megköveteli, hogy az érintett mű eredeti és a szerző saját szellemi alkotásának kifejezése legyen. ( 40 ) A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja szerinti műsorsugárzó szervezetek, illetve a 2. cikkének c) és d) pontja szerinti hangfelvétel‑ és filmelőállítók szomszédos jogai tekintetében nincs ilyen követelmény. A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját tehát a Charta 20. cikkében kimondott, egyenlő bánásmódhoz való jog tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonosan, amennyiben az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható. ( 41 )

30.

Az a tény, hogy a műsorsugárzó szervezetek az általuk előállított filmek magáncélú másolása után méltányos díjazásban részesülhetnek, szintén irreleváns. A 2001/29 irányelv 2. cikkének d) és e) pontja szerinti kizárólagos jogok mindegyike önálló és különálló. Az említett irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében főszabály szerint méltányos díjazás jár az egyes jogok által védett teljesítmények magáncélú másolása után. A műsor rögzítésének többszörözése tehát a műsorsugárzó szervezetek számára a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján különböző, egymástól független, méltányos díjazáshoz való jogot keletkeztethet. ( 42 )

31.

Tekintettel arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egy irányelv értelmezését kéri két korlátolt felelősségű magánjogi társaság ( 43 ) közötti jogvita keretében, a Bizottság észrevételeinek fényében ( 44 ) meg kell vizsgálni a Bíróság által meghozatalra kerülő ítéletek alkalmazhatóságát.

32.

Az uniós jog elsőbbségének elve többek között megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok a lehető legnagyobb mértékben úgy értelmezzék nemzeti jogukat, hogy az összhangban álljon az uniós joggal. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell tehát különösen megvizsgálnia, hogy az UrhG 87. §-ának (4) bekezdése a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjával és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban értelmezhető‑e. Ezt a követelményt mindazonáltal korlátozzák az általános jogelvek, amelyek közé tartozik az a követelmény is, hogy a nemzeti jog rendelkezéseit nem lehet contra legem értelmezni. ( 45 )

33.

Anélkül, hogy a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság általi végső értelmezésének elébe vágnánk, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az áll, hogy „a műsorsugárzó szervezetek a nemzeti szerzői jogi szabályozás szerint teljes mértékben ki vannak zárva a díjazáshoz való jogból”. Ezért bizonytalannak tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság képes lesz‑e úgy értelmezni a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezéseket, különösen az UrhG 87. §-ának (4) bekezdését, hogy azok összhangban álljanak a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjával és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával.

34.

Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság nem tudja a nemzeti jogot [az uniós joggal] összhangban értelmezni, az uniós jog elsőbbségének elve megköveteli, hogy a folyamatban lévő ügyben mellőzze a nemzeti jog bármely olyan rendelkezésének alkalmazását, amely ellentétes a 2001/29 irányelv valamely alkalmazandó, közvetlen hatályú rendelkezésével. ( 46 )

35.

Véleményem szerint a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja egyaránt ilyen közvetlen hatállyal bír.

36.

A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjában foglalt többszörözési jogot világosan és egyértelműen meghatározták. ( 47 ) Nem tartalmaz semmiféle feltételt, valamint végrehajtását és joghatásait illetően nincs alárendelve a tagállamok semmiféle konkrét formában hozott közbenső aktusának. Ebből következik, hogy a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontja a műsorsugárzó szervezeteknek a műsoraik rögzítésére vonatkozó kizárólagos többszörözési jogát illetően teljes körű harmonizációt előirányzó intézkedést képez, és hogy a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel e rendelkezés végrehajtása tekintetében. ( 48 )

37.

A 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja egyértelműen előírja a jogosultak méltányos díjazásának biztosítására vonatkozó feltétlen és pontos kötelezettséget azon tagállamok számára, amelyek úgy döntenek, hogy nemzeti jogukban bevezetik az irányelvben foglalt magáncélú másolásra vonatkozó kivételt. ( 49 ) Noha a 2001/29 irányelv nem tartalmaz további részleteket a méltányos díjazás rendszerének különböző elemeire vonatkozóan, és a tagállamok e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a jogosultak méltányos díjazásának biztosítására vonatkozó kötelezettség közvetlen hatállyal bír. A többszörözési jog jogosultja „a törvény erejénél fogva, közvetlenül és eredetileg jogosult a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában az ún. »magáncélú másolásra« vonatkozó kivétel címén biztosított méltányos díjazásra”, és a jogosultnak „»feltétlenül« méltányos díjazásban kell részesülnie”. ( 50 )

38.

A jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy a felperes hivatkozhat‑e a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjára és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjára az alperes elleni eljárásban az ezen irányelvvel ellentétes nemzeti szabályozás mellőzése érdekében. Az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése úgy rendelkezik, hogy az irányelvek önmagukban nem írhatnak elő kötelezettségeket magánfelek számára, és ennélfogva azokra nem lehet hivatkozni magánfelekkel szemben a nemzeti bíróság előtt. A 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjához és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjához hasonló irányelvi rendelkezések még akkor sem tehetik lehetővé a nemzeti bíróság számára azt, hogy a belső jognak az azokkal ellentétes rendelkezésének alkalmazását mellőzze, ha az máskülönben egyértelmű, pontos és feltétel nélküli, amennyiben ez valamely magánszemély terhére további kötelezettséget keletkeztetne. ( 51 )

39.

Az irányelvre mindazonáltal lehet hivatkozni egy tagállammal szemben, függetlenül attól, hogy ez utóbbi milyen minőségben jár el. A nemzeti bíróság ugyanis köteles az irányelvvel ellentétes nemzeti rendelkezést mellőzni, ha arra valamely tagállammal, annak közigazgatási szerveivel – ideértve a decentralizált szerveket is –, az állam felügyelete vagy ellenőrzése alatt álló szervekkel vagy szervezetekkel, vagy azon szervezetekkel szemben hivatkoznak, amelyeket valamely tagállam közfeladat ellátásával bízott meg, és amelyek e célból a magánszemélyek közötti viszonyokra alkalmazandó szabályokhoz képest többletjogosultságokkal rendelkeznek. ( 52 )

40.

A tárgyaláson mind az alperes, mind a német kormány megerősítette, hogy az alperes olyan közös jogkezelő szervezet, amelyre a törvény többletjogosultságokat ruházott, és amelynek a köz érdekében kell eljárnia. Ebből következik, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság maga is úgy ítéli meg, hogy az UrhG 87. §-ának (4) bekezdését nem tudja úgy értelmezni, hogy az összhangban legyen a 2001/29 irányelv 2. cikkének e) pontjával és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, a felperes az alperessel folytatott jogvitájában hivatkozhat ez utóbbi rendelkezésekre annak elérése érdekében, hogy e bíróság az UrhG 87. §-a (4) bekezdésének alkalmazását mellőzze.

41.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Landgericht Erfurt (erfurti regionális bíróság, Németország) által előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének e) pontját és 5. cikke (2) bekezdésének b) pontját

úgy kell értelmezni, hogy azok kizárják, hogy valamely tagállam magáncélú másolásra vonatkozó kivételt állapítson meg a műsorsugárzó szervezeteknek a műsoraik rögzítésére vonatkozó kizárólagos többszörözési joga alól, úgy, hogy közben kizárja e másolás tekintetében a méltányos díjazáshoz való jogot, miközben az a minimálisnál nagyobb hátrányt okoz nekik. Az a tény, hogy a műsorsugárzó szervezetek a 2001/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének pontja alapján filmelőállítóként méltányos díjazásra jogosultak, irreleváns.