1.

A szerzői jogokra vonatkozó közös jogkezelés kialakulása a XVIII. századra nyúlik vissza, amikor Pierre‑Augustin Caron de Beaumarchais drámaíró kezdeményezésére – aki felháborodott a Comédie française visszaélésszerűnek tartott gyakorlata miatt – létrehozták a drámaírók egy csoportját, amely később a Société des auteurs et compositeurs dramatiques (Írók és drámaírók társasága) nevet vette fel. Olaszországban olyan személyiségek, mint Giuseppe Verdi, Giosuè Carducci és Edmondo De Amicis 1882‑ben megalapították a Società Italiana degli Autori‑t (szerzők olasz jogkezelő társasága), amely jelenleg Società Italiana degli Autori ed Editori (Szerzők és kiadók olasz jogkezelő társasága, a továbbiakban: SIAE) nevet viseli és ma is aktív.

2.

A szerzői jogokra vonatkozó közös jogkezelés létjogosultsága nem korlátozódik a jogosultak érdekeinek a művek felhasználóival szembeni, kollektívan hatékonyabb védelmére. ( 2 ) A művek terjesztésének sokféle módja és az azokban részt vevő szereplők sokasága, amelyet a kultúra és ezáltal a művek hasznosításának internacionalizálódása is megerősít, gyakran hatástalanná, ha nem lehetetlenné teszi a szerzők jogainak egyéni kezelését. Csak egy több szerzőt képviselő, megfelelő igazgatási struktúrával rendelkező szervezet képes arra, hogy hatékonyan és gazdaságilag életképes módon kiadja a különböző felhasználók számára a művek felhasználására vonatkozó engedélyeket, beszedje és a jogosultak között felossza a díjakat, és ellenőrizze, hogy a felhasználók betartják‑e a művek felhasználására vonatkozó feltételeket, beleértve a jogsértések üldözését is.

3.

A közös jogkezelés azonban nem csak a jogosultaknak kedvez. Ez a felhasználók számára is előnyös, mert lehetőségük van arra, hogy egyetlen szervezethez forduljanak több mű felhasználására vonatkozó engedélyek megszerzése céljából anélkül, hogy fel kellene keresniük a különböző szerzői jogtulajdonosokat és egyesével kellene szerződést kötniük velük.

4.

Ez, a mind a jogosultak, mind a felhasználók részéről fennálló hatékonyság iránti igény a közös jogkezelő szervezetek számára az adott országokban monopolhelyzetet eredményezett. Ez a monopólium lehet jogi jellegű, mint ahogyan ez a közelmúltig az olaszországi SIAE esetében történt, vagy de facto, amikor több közös jogkezelő szervezet létezik egymás mellett, de az általuk kezelt művek vagy jogok kategóriái szerint specializálódnak, így minden egyes szervezet a saját tevékenységi területén monopóliummal rendelkezik. Nemzetközi szinten, míg az egyes közös jogkezelő szervezetek a szerzői jog területi jellegének elvével összhangban a kölcsönös képviseleti megállapodások hálózatán keresztül a saját területükön felhasználásra vonatkozó engedélyeket adnak ki, addig a más országokban, azaz gyakorlatilag az egész világ területén működő szervezetek repertoárjában szereplő művek felhasználására vonatkozóan is tehetnek javaslatot engedélyekre.

5.

Egy ilyen rendszer természetesen fontos előnyökkel jár. Először is, a felhasználók szemszögéből nézve, egyetlen díj – gyakran átalánydíj – fizetése ellenében lehetővé teszi, hogy a piacon lévő, egy adott kategóriába tartozó művek gyakorlatilag mindegyikéhez hozzáférjenek és felhasználják azokat, anélkül hogy aggódniuk kellene a szerzői jogok esetleges megsértése miatt. Másodszor, ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kevésbé ismert művészek és a – különösen kulturális és nyelvi okokból – kisebb közönséggel rendelkező művek egyenrangúan létezzenek a piacon a közönség körében népszerűbb művészekkel, anélkül hogy a felhasználók „kiválogatnák” a repertoárból a legnépszerűbb és ezért a legjövedelmezőbb műveket. Harmadszor, a területi felhasználási engedélyek és képviseleti megállapodások rendszere lehetővé teszi a „kisebb” repertoárokat kezelő szervezetek számára, hogy részesüljenek a nemzetközileg ismert művek területükön történő felhasználásából származó bevételekből, amelyek nélkül saját repertoárjuk kezelése a magas fix költségek miatt nem lenne nyereséges. Végül negyedszer, a művek felhasználásának ellenőrzése és a jogsértések üldözése szintén a területiség elve alapján történik, ami nagymértékben megkönnyíti az ellenőrzést és alacsonyan tartja a költségeket.

6.

A monopóliumon és a területiségen alapuló közös jogkezelés e rendszerének azonban két nagy kihívással kell szembenéznie, amelyek közül az első jogi, a második pedig ténybeli jellegű.

7.

Egyrészt az uniós jog alapján egy ilyen rendszer mind a versenyjog, mind a belső piaci szabadságok szempontjából kérdéseket vet fel. Bár az uniós bíróságok e két területen hozott határozatai segítettek bizonyos egyensúlyt teremteni, ( 3 ) nem oszlatták el az összes kétséget a közös jogkezelő szervezetek monopolhelyzetének az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

8.

Másrészt a digitális technológia és az internet megjelenése nagymértékben megváltoztatta a művészeti alkotások létrehozásának és terjesztésének környezetét. Az irodalmi, zenei vagy audiovizuális művek létrehozásához és terjesztéséhez már nem szükséges kiadók vagy stúdiók támogatása. Az interneten keresztül történő terjesztés sok szerző számára nagyrészt elegendő, ami leegyszerűsíti jogaik kezelését is, és sokkal reálisabbá teszi azok egyéni gyakorlását. Ezzel párhuzamosan a művek egyéni felhasználóinak egyre növekvő száma nem rendelkezik sem eszközökkel, sem pedig azzal az igénnyel, hogy hozzáférjen a közös jogkezelő szervezetek teljes repertoárjához. A kereslet és a kínálat kereszteződésében független, tisztán kereskedelmi jellegű, gyakran az interneten keresztül működő jogkezelő szervezetek alakultak ki, amelyek jogi státusza és a közös jogkezelő szervezetekkel való kapcsolata még mindig konfliktusok forrása, annak ellenére, hogy az uniós jogalkotó kifejezetten elismeri őket.

9.

Ilyen körülmények között kell a Bíróságnak a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszolnia.

10.

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikkének a) pontja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat „a 98/48/EK irányelv által módosított 98/34/EK irányelv[ ( 5 )] 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szolgáltatásokként” határozza meg.

11.

A 98/34 irányelvet a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) hatályon kívül helyezte. A 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése helyébe a 2015/1535 irányelv 1. cikkének b) pontja lépett, amelynek szövege a következő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

12.

A 2000/31 irányelv „Belső piac” címet viselő 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam biztosítja, hogy a területén letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek azoknak az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek, amelyek beletartoznak a szabályozott területbe [helyesen: összehangolt jogterületbe].

(2)   A tagállamok nem korlátozhatják a szabályozott területtel [helyesen: összehangolt jogterülettel] összefüggő okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazható a mellékletben említett területekre.

(4)   A tagállamok tehetnek a (2) bekezdéstől történő eltérésre irányuló intézkedéseket egy adott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében, ha a következő feltételek teljesülnek:

[…]”

13.

A 2000/31/EK irányelv melléklete szerint:

„A 3. cikk (3) bekezdésében előírtak szerint, a 3. cikk (1) és (2) bekezdése nem alkalmazható:

[…]”

14.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 1. cikkének (1)–(3) bekezdése kimondja.

„(1)   Ez az irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a szolgáltatók letelepedési szabadságának gyakorlása és a szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése érdekében, a szolgáltatások magas színvonalának megőrzése mellett.

(2)   Ez az irányelv nem foglalkozik sem a közjogi vagy magánjogi jogalanyok számára fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával, sem a szolgáltatást nyújtó közjogi jogalanyok privatizációjával.

(3)   Ez az irányelv nem foglalkozik […] a szolgáltatási monopóliumok eltörlésével […]”

15.

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Ha ezen irányelv rendelkezései más közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével ütköznek, amelyek egy adott szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságnak vagy gyakorlásának meghatározott kérdéseit szabályozzák adott területeken vagy szakmákban, akkor az adott területek és szakmák vonatkozásában a más közösségi jogi aktus rendelkezései érvényesek és alkalmazandók. […]”

16.

Az említett irányelv 4. cikkének 1., 5. és 7. pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

17.

A 2006/123 irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok tiszteletben tartják a szolgáltatók jogát [helyesen: azon jogát], hogy szolgáltatást nyújthassanak a letelepedési helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban.

A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam saját területén biztosítja a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot és annak szabad gyakorlását.

A tagállamok saját területükön nem köthetik a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, vagy annak gyakorlását olyan követelményekhez, amelyek nem tartják tiszteletben a következő alapelveket:

(2)   A tagállamok nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásnyújtásának szabadságát az alábbi követelmények bármelyikének előírásával:

[…]

[…]”

18.

Végül, ezen irányelv 17. cikkének (11) bekezdése szerint:

„A 16. cikk nem alkalmazandó a következőkre:

[…]

11. szerzői jog, szomszédos jogok […]”

19.

A szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 3. cikkének a) és b) pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

20.

Ezen irányelv 5. cikkének (2), (4) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2)   A jogosultak megbízhatják a választásuk szerinti közös jogkezelő szervezetet, hogy kezelje a választásuk szerinti jogokat, jogfajtákat vagy műtípusokat és egyéb teljesítményeket a választásuk szerinti terület tekintetében, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban van a közös jogkezelő szervezet letelepedési helye vagy a jogosult letelepedési helye vagy lakóhelye, illetve a jogosult mely tagállam állampolgára. Amennyiben a közös jogkezelő szervezetnek nincs objektíven alátámasztott indoka a jogkezelés visszautasítására, köteles kezelni ezeket a jogokat, jogfajtákat vagy műtípusokat és egyéb teljesítményeket, feltéve, hogy ezek kezelése a tevékenységi körébe tartozik.

[…]

(4)   A jogosultak […] felmondhatják a közös jogkezelő szervezetnek jogok, jogfajták vagy műtípusok és egyéb teljesítmények vonatkozásában általuk adott, jogok kezelésére vonatkozó megbízást, vagy tiltakozhatnak a közös jogkezelés ellen a (2) bekezdés szerint meghatározott bármely választásuk szerinti jogra, jogfajtára vagy műtípusra és egyéb teljesítményre vonatkozóan, a választásuk szerinti területek tekintetében.

[…]

(6)   A közös jogkezelő szervezet nem korlátozhatja a (4) és (5) bekezdésben biztosított jogok gyakorlását annak a feltételnek az előírásával, hogy a felmondással vagy tiltakozással érintett jogok, jogfajták vagy műtípusok és egyéb teljesítmények kezelését egy másik közös jogkezelő szervezetre kell bízni.”

21.

A 2017. október 16‑i decreto legge 148 recante „Disposizioni urgenti in materia finanziaria e per esigenze indifferibili” (a halaszthatatlan követelmények miatti sürgős pénzügyi rendelkezésekről szóló, 148. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet) ( 9 ) által módosított 1941. április 22‑i legge n. 633 – Protezione del diritto d’autore e di altri diritti connessi al suo esercizio (a szerzői és szomszédos jogok védelméről szóló 633. sz. törvény) ( 10 ) (a továbbiakban: a szerzői jogok védelméről szóló törvény) 180. cikke a következőképpen rendelkezik.

„A [SIAE] és a [2017. március 15‑i decreto legislativo n. 35 – Attuazione della direttiva 2014/26/UE sulla gestione collettiva dei diritti d’autore e dei diritti connessi e sulla concessione di licenze multiterritoriali per i diritti su opere musicali per l’uso online nel mercato interno {a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló 2014/26 irányelvet átültető 35. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a továbbiakban: 35/2017. sz. törvényerejű rendelet} ( 11 )] szerinti más közös jogkezelő szervezetek kizárólagos joga a közvetítői tevékenység folytatása a fellépés, közvetítés, megbízás, képviselet vagy akár átruházás bármely közvetlen vagy közvetett formájában a bemutatáshoz, előadáshoz, előadói tevékenységhez és a műholdon keresztül történő nyilvánossághoz való közvetítést is magában foglaló műsorszóráshoz, továbbá az oltalom alatt álló művekről történő mechanikai hangfelvétel vagy film készítéséhez kapcsolódó jogok gyakorlása érdekében.

E tevékenység folytatásának célja:

[…]

E kizárólagos jog nem érinti a szerző és örökösei vagy jogutódjai azon jogát, hogy közvetlenül gyakorolják az e törvény által elismert jogokat.

[…]”

22.

A 35/2017. sz. törvényerejű rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint:

„A jogosultak [a szerzői jogok védelméről szóló törvény] 180. cikkében foglalt rendelkezések sérelme nélkül megbízhatják a választásuk szerinti közös jogkezelő szervezetet vagy független jogkezelő szervezetet, hogy kezelje a jogokat, jogfajtákat vagy műtípusokat és egyéb teljesítményeket a választásuk szerinti terület tekintetében, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban van a közös jogkezelő szervezet vagy független jogkezelő szervezet letelepedési helye vagy a jogosult letelepedési helye vagy lakóhelye, illetve a jogosult mely tagállam állampolgára.”

23.

A Liberi editori e autori (a továbbiakban: LEA) egy, az olasz jog hatálya alá tartozó közös jogkezelő szervezet, amely jogosult a szerzői jogok közvetítésére Olaszországban. ( 12 )

24.

A Jamendo SA a luxemburgi jog hatálya alá tartozó társaság. Tevékenysége két részből tevődik össze. Egyrészt Jamendo Music néven a honlapján olyan zeneműveket közvetít a nyilvánosság számára, amelyeket a művészek úgynevezett „Creative Commons” felhasználási engedélyek alapján tettek közzé ezen az oldalon. ( 13 ) Másrészt Jamendo Licensing néven kezeli a művészek által e célból rábízott zeneművek szerzői jogait, és csak két felhasználási módra, nevezetesen az üzletekben és más, a nyilvánosság számára nyitva álló létesítményekben háttérzeneként, valamint audiovizuális művek, különösen az interneten ezt követően terjesztett művek háttérzenéjeként való felhasználásra ad ki engedélyeket. Tevékenységének e második részében a Jamendo tehát a 2014/26 irányelv 3. cikkének b) pontja értelmében vett független jogkezelő szervezetként jelenik meg. Ez a tevékenység különösen Olaszország területére terjed ki. Ez a második rész az alapügy és a jelen ügy tárgya. A Jamendo által nyújtott tájékoztatás szerint a jogkezelési tevékenységét – mind a művészeket megillető jogok hozamának, mind a gazdasági célú felhasználásra vonatkozó engedélyek kiadása tekintetében – teljes mértékben online, a weboldalán keresztül végzi. Egyébként a Jamendo által a művészekkel kötött szerződések megkövetelik, hogy a művészek függetlenek legyenek, vagyis többek között azt, hogy ne tartozzanak semmilyen közös jogkezelő szervezethez, illetve ne álljanak olyan módon kapcsolatban egy ilyen szervezettel, amely megakadályozná őket abban, hogy világszerte igénybe vegyék a Jamendo jogkezelői szolgáltatásait.

25.

A LEA a Tribunale ordinario di Roma (római bíróság, Olaszország), azaz a kérdést előterjesztő bíróság előtt jogsértés megszüntetése iránti keresetet nyújtott be a Jamendo ellen, amelyben azt kérte, hogy e bíróság kötelezze a Jamendót arra, hogy szüntesse be szerzői jogi közvetítői tevékenységét Olaszországban. Keresetének alátámasztására a LEA azt állítja, hogy a Jamendo Olaszországban jogellenesen végzi e tevékenységét, egyrészt azért, mert nem szerepel az Olaszországban szerzői jogok közvetítésére jogosult szervek jegyzékében, másrészt azért, mert nem felel meg a 35/2017. sz. törvényerejű rendeletben előírt különös követelményeknek, harmadrészt pedig azért, mert nem értesítette – ezen törvényerejű rendelet 8. cikke értelmében – a Ministero delle comunicazionit (távközlési minisztérium, Olaszország) a tevékenysége megkezdéséről.

26.

A Jamendo a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra hivatkozik, hogy a 2014/26 irányelvet helytelenül ültették át az olasz jogba, és azt állítja, hogy a jogalkotó nem ruházta fel az ezen irányelv által szabályozott jogokkal a független jogkezelő szervezeteket. E tekintetben a Jamendo rámutat, hogy a szerzői jog védelméről szóló törvény 180. cikke értelmében közvetítői tevékenység végzésére kizárólag a SIAE és a közös jogkezelő szervezetek jogosultak Olaszországban, ami kizárja, hogy a független jogkezelő szervezetek szerzői jogok közvetítésével foglalkozzanak, és e szervezetek arra kényszerülnek, hogy a SIAE‑vel vagy más engedéllyel rendelkező közös jogkezelő szervezetekkel megállapodást kössenek.

27.

A Tribunale ordinario di Roma (római bíróság) lényegében egyetért a felek által az alapügyben az olasz jogra vonatkozóan előterjesztett értelmezéssel. E körülmények között úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2014/26] irányelvet, hogy azzal ellentétes az a nemzeti törvény, amely a szerzői jogok közvetítésének piacához való hozzáférést és egyébként a felhasználói engedélyek kiadását kizárólag az irányelv meghatározása értelmében közös jogkezelő szervezetnek minősülő jogalanyok részére biztosítja, és abból kizárja mind az ezen államban mind a más tagállamokban létrehozott, független jogkezelő szervezeteknek minősülő szervezeteket?”

28.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet 2022. január 5‑én nyújtották be a Bírósághoz. Az alapeljárás felei, az Európai Bizottság és az osztrák kormány írásbeli észrevételeket nyújtottak be. A 2023. február 9‑i tárgyaláson ugyanezek a felek, valamint az olasz kormány képviseltette magát.

29.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem érdemi elemzése előtt tisztázni kell annak elfogadhatóságát. Ezenkívül szükségesnek látom az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseinek és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyának meghatározását.

30.

A Bíróság előtt az alapeljárás felei egyező álláspontot képviselnek, és lényegében annak megállapítását kérik, hogy az uniós joggal összeegyeztethetetlen, hogy az olasz jogban a szerzői jogok közvetítésének jogát a független jogkezelő szervezetek kizárásával kizárólag a közös jogkezelő szervezeteknek tartják fenn. Ezért megkérdőjelezhető az alapügy valódisága és a kérdést előterjesztő bíróság által kért uniós jogértelmezés szükségessége. Ezt a kérdést egyébként az olasz kormány a tárgyaláson kifejezetten felvetette, és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának megkérdőjelezése érdekében a jogvita fiktív és mesterséges voltára hivatkozott. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a LEA sajátos helyzetének és az olasz piacon betöltött szerepének tisztázása segíteni fog e kétségek eloszlatásában.

31.

Hasonló vita ugyanis már felmerült a SIAE és a Soundreef Ltd, egy olyan, az Egyesült Királyságban alapított független jogkezelő szervezet között, amely Olaszországban kívánt működni. Ebben az ügyben a jelen ügyben eljáró bírósággal megegyező nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra hasonló kérdést terjesztett a Bíróság elé. A felek közötti megállapodás megkötését követően azonban visszavonta az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. ( 14 ) E megállapodás értelmében a Soundreef olaszországi képviseletével az olasz jog szerinti közös jogkezelő szervezetet, a LEA‑t bízták meg.

32.

Írásbeli észrevételeiben a LEA kifejti, hogy mint nonprofit közös jogkezelő szervezet nem képes megfelelően biztosítani gazdasági fejlődését, és nem képes szembenézni a Jamendóhoz hasonló szervezetek által támasztott versennyel, amely verseny a jelenlegi olasz jog szerint tisztességtelen. A LEA‑nak tehát jogos érdeke fűződik a Jamendo tevékenységének megtiltásához. Ugyanakkor a Soundreef képviselőjeként a LEA‑nak is érdekében áll, hogy a Bíróság által az uniós jogra vonatkozóan elfogadott értelmezés következtében megvalósuljon az olasz jogi keret liberalizációja. A LEA érdekei tehát e tekintetben megegyeznek a Jamendo érdekeivel.

33.

Az a körülmény, hogy az alapeljárás felei egyetértenek az uniós jog értelmezésében, véleményem szerint tehát nem befolyásolja az alapeljárás tényállását, és következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. ( 15 )

34.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérdését a 2014/26 irányelv vonatkozásában terjeszti elő. Azonban, amint azt az alábbiakban bemutatom, ez az irányelv önmagában nem tűnik elegendőnek a bíróság elé terjesztett probléma megoldásához. Ezért véleményem szerint elengedhetetlen az uniós jog egyéb rendelkezéseinek elemzése annak érdekében, hogy e bíróság részére az alapügy megoldása tekintetében hasznos választ lehessen adni. ( 16 )

35.

A 2014/26 irányelv preambulumbekezdéseinek olvasata azt a benyomást keltheti, hogy ez a jogi aktus a szerzői jogokra vonatkozó közös jogkezelés általános liberalizációját valósítja meg az Unióban, többek között a független jogkezelő szervezetek javára. Ez különösen igaz a (4), ( 17 ) a (8) ( 18 ) és a (15) ( 19 ) preambulumbekezdésre. Az irányelv rendelkező részéből azonban úgy tűnik, hogy ez a törekvés a független jogkezelő szervezetek tekintetében csak részben, vagy egyáltalán nem valósult meg.

36.

A 2014/26 irányelv 5. cikke valóban széles választási lehetőséget biztosít a jogosultak számára azon közös jogkezelő szervezet tekintetében, amelyeket jogaik kezelésével kívánnak megbízni, anélkül hogy a jogosult vagy a szóban forgó szervezet lakóhelyére vagy székhelyére vonatkozóan bármilyen korlátozást írna elő. A közös jogkezelő szervezetek alapos indoklás nélkül nem tagadhatják meg a jogok – köztük a más tagállamok területén lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett jogosultak jogainak – kezelését.

37.

Ezzel szemben a 2014/26 irányelv nem tartalmaz szabályt sem a közös jogkezelő szervezetek tevékenységhez való hozzáférésére, sem pedig arra vonatkozóan, hogy e szervezetek mely területekre vonatkozóan adhatnak ki felhasználási engedélyt. Így ezzel az irányelvvel nem ellentétes a tagállamok olyan nemzeti szabályozása, amely korlátozza mind az ilyen szervezeteknek a jogkezelői tevékenységhez való hozzáférését, mind pedig az ilyen szervezetek által kiállítható felhasználási engedélyek területi hatályát ( 20 ). Az említett irányelv 5. cikke alapján a jogosultak rendelkezésére álló választási lehetőséget tehát azokra a közös jogkezelő szervezetekre kell korlátozni, amelyek a különböző tagállamokban, azok nemzeti joga szerint működésre jogosultak.

38.

A 2014/26 irányelv továbbá elismeri a független jogkezelő szervezetek létezését, meghatározza őket, és bizonyos kötelezettségeket ró rájuk a jogosultak és a felhasználók, valamint a tagállamok ellenőrzési intézkedései tekintetében. ( 21 ) Ezzel szemben ez az irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megemlítené e jogalanyok szabadságát a szerzői jogkezelési piachoz való hozzáférés tekintetében. Az említett irányelv az 5. cikkében csak a jogosultaknak a közös jogkezelő szervezetek közötti szabad választási lehetőségét állapítja meg, és nem említi a független jogkezelő szervezeteket, így az irányelv (15) preambulumbekezdésének első mondata csupán papíron létezik. Csak ugyanezen irányelv 5. cikkének (6) bekezdése, amely megtiltja a közös jogkezelő szervezeteknek, hogy a jogosultak felmondáshoz való jogát korlátozzák azzal, hogy kötelezik őket arra, hogy jogaikat egy másik közös jogkezelő szervezetre bízzák, utal arra, hogy az ilyen jogosultak jogaik kezeléséhez más módszereket – például egyéni vagy független jogkezelő szervezeteken keresztül történő kezelését – választhatnak. Ugyanakkor az ilyen szervezeteknek a tevékenységhez való szabad hozzáférése korántsem biztosított.

39.

A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre tehát csak nemleges válasz adható, mivel magával a 2014/26 irányelvvel nem ellentétes a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos tevékenységhez való hozzáférést korlátozó tagállami szabályozás. ( 22 ) Az alapügy eldöntése szempontjából hasznos választ tehát az uniós jog más rendelkezéseiben kell keresni.

40.

Az észrevételeiben szereplő információk szerint a Jamendo főként – ha nem kizárólag – online, a honlapján keresztül működik. Ez a csatorna nemcsak arra szolgál, hogy a jogtulajdonosok megbízzák a Jamendót a jogaik kezelésével, hanem a Jamendo is ezen keresztül bocsátja ki a felhasználási engedélyeket. Úgy tűnik tehát, hogy a szolgáltatást távolról, elektronikus úton és a címzett kérésére nyújtják, azaz a 2000/31 irányelv értelmében vett információs társadalommal összefüggő szolgáltatásról van szó. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben feltett kérdést tehát ezen irányelv alapján kell elemezni. Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben nem vizsgálta az említett irányelv alkalmazását, nem jelzi, hogy álláspontja szerint a Jamendo szolgáltatásai ezen irányelv értelmében vett „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősíthetők‑e. Ezért e bíróságnak el kell végeznie ezt az értékelést.

41.

Ha a kérdést előterjesztő bíróság az imént ismertetett ténybeli értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy a Jamendo tevékenysége nem tartozik a 2000/31 irányelv hatálya alá, akkor felmerül a kérdés, hogy a 2006/123 irányelv alkalmazandó‑e e tevékenységre. ( 23 ) Kétségtelen, hogy a Bíróság kizárta a 2006/123 irányelv szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek a közös jogkezelő szervezetek tevékenységére való alkalmazhatóságát. ( 24 ) Az alábbiakban azt a kérdést fogom elemezni, hogy ez a kizárás érvényes‑e a független jogkezelő szervezetekre. Elöljáróban azonban megjegyzem, hogy ugyan a 2014/26 irányelv nem rendelkezik a közös jogkezelő szervezetek és a független jogkezelő szervezetek piacra jutásának szabadságáról, ez valószínűleg azért van, mert az irányelv jogalkotói természetesnek vették, hogy a 2006/123 irányelv alkalmazandó erre a tevékenységre, amint azt a 2014/26 irányelvre vonatkozó eredeti javaslat is bizonyítja. ( 25 )

42.

Végül, ha sem a 2000/31 irányelv, sem a 2006/123 irányelv nem tekinthető a független jogkezelő szervezetek tevékenységére alkalmazandónak, a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett kérdést a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell elemezni.

43.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a jelen ügyben benyújtott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést úgy kell értelmezni, hogy az nem csak a 2014/26 irányelv, hanem általánosabban az alapügyben szereplő jogvita által érintett tényállás szempontjából releváns valamennyi uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozik. Ezt a tényállást egyébként a Bíróság válaszának tükröznie kell, mivel az meghatározhatja mind az alkalmazandó uniós jogi rendelkezéseket, mind pedig a tagállamok e rendelkezésekkel kapcsolatos mozgásterét.

44.

A kérdést előterjesztő bíróság egyébként az előzetes döntéshozatal iránti kérdésében utal a „mind az ezen [tag ( 26 )]államban mind a más tagállamokban létrehozott” független jogkezelő szervezeteknek minősülő szervezetek jogkezelői tevékenységekből való kizárására. Az ügyiratban azonban semmi nem támasztja alá, hogy az alapügyben szereplő jogvita bármilyen, Olaszországban letelepedett független jogkezelő szervezetre vonatkozna, az egyetlen érintett szervezet a Jamendo, amelynek székhelye Luxemburgban van. Márpedig, mivel az e két helyzetben alkalmazandó, a letelepedés szabadságára, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok eltérőek lehetnek, a kérdéses tagállamban letelepedett független jogkezelő szervezet tevékenységhez való hozzáférésére vonatkozó válasz hipotetikus lenne. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elemzését a más tagállamban letelepedett független jogkezelő szervezet helyzetére korlátozza.

45.

A kérdést előterjesztő bíróság tehát az előzetes döntéshozatal iránti kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy az uniós jog vonatkozó rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos tevékenységhez való hozzáférést kizárólag a közös jogkezelő szervezeteknek tartja fenn, ( 27 ) kizárva a más tagállamokban letelepedett független jogkezelő szervezeteket.

46.

Amint azt már említettem, ( 28 ) bár a 2014/26 irányelv önmagában nem oldja meg a kérdést előterjesztő bíróság előtt álló problémát, az alapügyben felmerülő jogvitára mindazonáltal az uniós jog más rendelkezései is alkalmazhatók. Ezért elemezni fogom a jelen jogvitára való alkalmazásuk következményeit és a véleményem szerint a fentiekben megfogalmazott előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó választ.

47.

A rendelkezésre álló információk alapján a Jamendo által nyújtott szolgáltatások valószínűleg – a nemzeti bíróság általi ellenőrzésre is figyelemmel – a 2000/31 irányelv értelmében információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősülnek. ( 29 ) Ezért véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre mindenekelőtt ebben az irányelvben kell választ keresni.

48.

Először is a 2000/31 irányelv a 2. cikkének h) pontjában bevezeti az „összehangolt jogterület” fogalmát, amely a tagállamok nemzeti jogában előírt, és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtókra, illetve szolgáltatásaikra alkalmazandó követelményeket foglalja magában, tekintet nélkül arra, hogy e követelmények általános jellegűek vagy kifejezetten e szolgáltatókra és szolgáltatásokra vonatkoznak. Az összehangolt jogterület többek között az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés követelményeire terjed ki, különösen az engedélyezés és a bejelentés tekintetében.

49.

Ezt követően, a 2000/31 irányelv 3. cikke megkülönbözteti egymástól a szóban forgó tagállamban letelepedett szolgáltatókra és a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókra alkalmazandó szabályokat. Ez előbbi esetben az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a területükön letelepedett szolgáltatók által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások megfeleljenek az adott tagállamban alkalmazandó nemzeti rendelkezéseknek. Ezzel szemben, a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókat illetően az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése megtiltja a tagállamoknak, hogy korlátozzák a szolgáltatások másik tagállamból történő nyújtásának szabadságát. Ez a két rendelkezés tehát bevezeti a származási tagállam elvét, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés (és annak gyakorlása) feltételeinek tagállamok közötti kölcsönös elismerését.

50.

Mivel a Jamendo székhelye Luxemburgban van, Olaszországban egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató helyzetében van. Márpedig a tevékenységének azon korlátozása, amely abból ered, hogy az olasz jog a szerzői jog területén a közvetítői szolgáltatások nyújtását kizárólag a közös jogkezelő szervezeteknek tartja fenn, véleményem szerint a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférésre vonatkozó követelményként egyértelműen az összehangolt jogterületre tartozik. E korlátozásra tehát a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében foglalt tilalom vonatkozik, és ellentétes e rendelkezéssel.

51.

Kétségtelen, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok hozhatnak az ezen tilalomtól történő eltérésre irányuló intézkedéseket egy adott szolgáltatás tekintetében, ha teljesülnek az ezen rendelkezés a) pontjában meghatározott feltételek. A megtámadott korlátozás azonban nem egy adott szolgáltatás tekintetében hozott intézkedés, hanem általános jellegű. ( 30 ) Egyébiránt nem felel meg az irányelv 3. cikke (4) bekezdése a) pontjának i. alpontjában felsorolt okok – közrend, közegészség‑védelem, közbiztonság a fogyasztók védelme – egyikének sem.

52.

A szóban forgó korlátozást a szerzői jogkezelési rendszer megfelelő működésének mind a jogosultak, mind a felhasználók érdekében történő biztosítása indokolja, amelybe beletartozik a kevésbé ismert szerzők és művek népszerűsítése is. Sem azok a jogosultak, akik szerzői jogaik kezelésével közös jogkezelő szervezetet vagy független jogkezelő szervezetet bíznak meg, sem azok a felhasználók, akik a művek nyilvános felhasználására engedélyt kérnek, nem nevezhetők fogyasztóknak, mivel e cselekményeket hivatásszerű és jövedelemszerző tevékenység keretében végzik. Egyébiránt a szerzői jogkezelési rendszer megfelelő működése, amely magában foglalja bizonyos szerzők vagy művek támogatását, magánérdekek megvalósítását biztosítja, és semmiképpen sem kapcsolódik a közérdekhez.

53.

Az is igaz, hogy a 2000/31 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése – az irányelv mellékletével összefüggésben értelmezve – kizárja az irányelv 3. cikke (1) és (2) bekezdésének együttes alkalmazását, többek között „a szerzői és szomszédos jogok esetében”. Ezt a kizárást véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy a szerzői és szomszédos jogok mentesülnek a kölcsönös elismerés elve alól, azaz a nemzeti szabályok – a más tagállamokban letelepedett szolgáltatók vonatkozásában is – továbbra is alkalmazandók. ( 31 )

54.

Ugyanakkor az e jogok területi jellegének elvével összhangban a szerzői és szomszédos jogokra irányadó anyagi jogról van szó. Így amennyiben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás szerzői vagy szomszédos jogokkal védett művek felhasználásából áll (például művek online terjesztése), vagy ilyen felhasználást tesz szükségessé, a 2000/31 irányelv rendelkezései nem mentesítik a szolgáltatót azon kötelezettség alól, hogy a felhasználásra vonatkozó engedélyt valamennyi olyan tagállam területét illetően beszerezze, ahol a szolgáltatását nyújtja, és nem csak a letelepedése szerinti tagállamra.

55.

Ezzel szemben nem látok okot arra, hogy a 2000/31 irányelv mellékletében szereplő e rendelkezés megfogalmazása vagy célja alapján e rendelkezést úgy értelmezzem, hogy az kizárja a 2000/31 irányelv 3. cikkének alkalmazási köréből a szerzői vagy szomszédos jogok kezelésével kapcsolatos szolgáltatásokat. Az olasz jogban szereplő, az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a közös jogkezelő szervezetek számára történő fenntartása tehát nem tartozik a kölcsönös elismerés elvétől való ezen eltérés hatálya alá.

56.

A Bizottság a tárgyaláson hozzá intézett, a 2000/31 irányelvnek a Jamendo által nyújtott szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatásokra való alkalmazhatóságára vonatkozó kérdésre válaszul fenntartását fejezte ki, rámutatva, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtójának, aki többek között a művek hagyományos üzletekben történő felhasználására vonatkozó engedélyeket ad ki, az ilyen művek e boltokban történő felhasználását is felügyelnie kell, ami online nem lehetséges. Ugyanakkor, először is semmi sem utal arra, hogy a Jamendo ténylegesen nyújt ilyen felügyeleti szolgáltatást. Másodszor, ha egy ilyen „fizikai” kiegészítő szolgáltatás az irányelv 2. cikke h) pontja ii. alpontjának harmadik franciabekezdése alapján ki lenne zárva az irányelvben előírt kölcsönös elismerés elvének alkalmazása alól, ez nem akadályozná az irányelv rendelkezéseinek olyan szolgáltatásokra történő alkalmazását, amelyek a tevékenysége középpontjában állnak és amelyeket elektronikus úton nyújt.

57.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Jamendo tevékenysége a 2000/31 irányelv hatálya alá tartozik, úgy kell értelmezni ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos tevékenységhez való hozzáférést kizárólag a közös jogkezelő szervezeteknek tartja fenn, kizárva a más tagállamokban letelepedett független jogkezelő szervezeteket.

58.

Ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy a Jamendo tevékenysége nem tartozik a 2000/31 irányelv hatálya alá, akkor e tevékenységet „fizikai valójában megvalósult” szolgáltatásnyújtásnak kellene tekinteni. Márpedig az ilyen szolgáltatásokat főszabály szerint a 2006/123 irányelv rendelkezései szabályozzák. Ezért először is az ezen irányelvnek a Jamendóéhoz hasonló tevékenységekre való alkalmazhatóságát, másodszor pedig a jelen ügyben való alkalmazásának következményeit kell megvizsgálni.

59.

A 2006/123 irányelv a belső piac két alapvető szabadságának, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat állapít meg. Annak meghatározása, hogy e szabadságok közül melyik vonatkozik egy olyan tevékenységre, mint a Jamendóé, nem olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik.

60.

Így a Bizottság írásbeli észrevételeiben úgy véli, hogy ez a kérdést előterjesztő bíróságtól származó elegendő információ hiánya miatt nem lehetséges. Ugyanakkor azt javasolja, hogy a Bíróság által az általa hozott alapvető jelentőségű Gebhard ítéletében ( 32 ) meghatározott megkülönböztetési kritériumokra támaszkodjon. E kritériumok szerint a letelepedés szabadsága lehetővé teszi valamely tagállam bármely állampolgárának, hogy egy másik tagállamban állandó telephely útján határozatlan ideig gazdasági tevékenységet folytasson. Ezzel szemben a szolgáltatásnyújtás szabadsága kiterjed minden olyan szolgáltatásra, amelyet állandó és folyamatos jelleggel kínálnak a szolgáltatás helye szerinti tagállamban lévő telephelyről ( 33 ). Meg kell jegyezni, hogy ezek a megkülönböztető kritériumok csupán magának a Szerződésnek a rendelkezéseit tükrözik. Az EUMSZ 49. cikk értelmében ugyanis a letelepedés szabadsága a vállalkozások bármely formában történő létrehozására és tevékenységük folytatására vonatkozik, míg az EUMSZ 57. cikkének harmadik bekezdése szerint a szolgáltatásnyújtás szabadsága a szolgáltató tevékenységének a rendeltetési tagállamban történő ideiglenes folytatásában áll.

61.

Az internet azonban, mint sok más területen, nagymértékben megváltoztatta ezeket a „valós” világban kialakult kategóriákat. ( 34 ) Míg ugyanis a Szerződés és később a Gebhard ítéletben ( 35 ) meghatározott kritériumok egyrészt a tevékenységnek egy tagállamban történő állandó gyakorlását összekapcsolják az ugyanabban a tagállamban lévő állandó telephellyel, másrészt a tevékenység ideiglenes gyakorlását ilyen telephely hiányával, addig az internet lehetővé teszi a tevékenység állandó gyakorlását anélkül, hogy abban a tagállamban, ahol a tevékenységet végzik, állandó telephely lenne. Amennyiben az interneten keresztül nyújtott szolgáltatást mindenképpen távolból nyújtják, nem releváns, hogy a szolgáltató és a fogyasztó fizikailag ugyanabban a tagállamban vagy két különböző tagállamban található.

62.

Úgy tűnik tehát, hogy az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások tekintetében a Gebhard ítéletben ( 36 ) meghatározott kritériumok elavultak, és más szempontok alapján kell különbséget tenni.

63.

Véleményem szerint az egyik tagállamban egy másik tagállamból az interneten keresztül végzett tevékenységet a potenciálisan tartós jellege ellenére a szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából kell vizsgálni. Az ezzel ellentétes megoldás ugyanis ahhoz az abszurd eredményhez vezetne, hogy egy olyan szolgáltatót, aki nem a szolgáltatásának célországában telepedett le, úgy kellene tekinteni, mintha ott telepedett volna le, és nemcsak a tevékenységét, hanem a vállalkozásának alapítását és működését illetően is meg kellene felelnie e tagállam jogszabályainak. Ez még abszurdabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy az interneten folytatott tevékenységek célja gyakran több vagy akár valamennyi tagállam.

64.

Ezt a következtetést közvetve a 2000/31 irányelv is megerősíti. Bár ez az irányelv nem foglal nyíltan állást a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága közötti különbségtételről, mivel a vonatkozó rendelkezéseket a „belső piac” címszó alatt foglalja össze, ( 37 ) mégis egyértelmű különbséget tesz azon tagállamok között, amelyekben a szolgáltató letelepedett, ( 38 ) és amelyek kötelezettségeit a 3. cikk (1) bekezdése határozza meg, valamint azon tagállamok között, amelyekben a szolgáltatást egy másik tagállamból nyújtják, és amelyeknek a 3. cikk (2) és az azt követő bekezdéseiben meghatározott szabályoknak kell megfelelniük. Ez a megkülönböztetés tehát a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása közötti különbséget tükrözi. ( 39 )

65.

Következésképpen, és a Jamendo tevékenységére vonatkozó, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő és e társaság észrevételeiben kiegészített információk fényében úgy vélem, hogy a jelen ügyben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

66.

A 2006/123 irányelvben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket az irányelv 16. cikke tartalmazza. Az irányelv 17. cikkének 11. pontja szerint azonban a 16. cikk nem alkalmazandó többek között a „szerzői és szomszédos jogokra”.

67.

Az OSA ítéletben a Bíróság kimondta, hogy e kizárás miatt a 2006/123 irányelv 16. cikke nem alkalmazható a szerzői jogok közös jogkezelő szervezeteinek tevékenységére. ( 40 ) A Bíróság Sharpston főtanácsnokot ( 41 ) e tekintetben követve úgy vélte, hogy mivel a 16. cikk hatálya alól csak a szolgáltatások zárhatók ki, az említett irányelv 17. cikkének 11. pontjában foglalt kizárásnak szükségszerűen a szerzői és szomszédos jogok területén nyújtott olyan szolgáltatásokra kell vonatkoznia, mint amilyenek a közös jogkezelő szervezetek által nyújtott szolgáltatások ( 42 )

68.

Ezt a megállapítást azonban a következő megfontolások fényében nem tartom meggyőzőnek. Márpedig, mivel ez a kérdés alapvető fontosságú a 2006/123 irányelv értelmezése szempontjából, azt javaslom, hogy a Bíróság vizsgálja felül az irányelv hatálya alól történő kizárások jelentését és hatályát.

69.

A 2006/123 irányelv a 16. cikkében számos általános és különös kizárást ír elő a hatálya alól. Amennyiben valamely kizárás a szolgáltatások valamely kategóriáját érinti, az említett irányelv ezt kifejezetten kimondja. Ez különösen igaz az irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kizárások esetében, amely a „szolgáltatások” kifejezést használja az egyes érintett tevékenységekre. Ez a helyzet az említett irányelv 17. cikkében – különösen az 1. pontban, amely az „általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra” vonatkozik, és az 5. pontban, amely „az adósságok bírói úton történő behajtására” vonatkozik – felsorolt néhány kizárás esetében is.

70.

Ezzel szemben néhány más kizárás egyértelműen nem a szolgáltatások kategóriáira vonatkozik. Többek között ez a helyzet a 2006/123 irányelv 2. cikkének (3) bekezdésére, amely szerint ez az irányelv nem vonatkozik az adóügyekre. Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy ez a kizárás nem a szolgáltatásokra, hanem a tagállami adószabályokra vonatkozik. ( 43 ) Ugyanez szükségszerűen igaz az említett irányelv 17. cikkében előírt kizárásokra – a 6. pontban (amely kifejezetten utal „a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamok követelményeire”), a 8. pontban („a személyek szabad mozgásához és a tartózkodási helyükhöz kapcsolódó adminisztratív formaságok”), a 9. pontban („a tagállamok azon lehetősége, hogy vízumot vagy tartózkodási engedélyt kérjenek”), a 12. pontban („jogszabály értelmében közjegyző közreműködését igénylő eljárások”), a 14. pontban („járművek nyilvántartásba vétele”) és a 15. pontban (” a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmekkel foglalkozó rendelkezések”) – is, amelyek egyértelműen nem a szolgáltatások kategóriáira, hanem a tagállamokban hatályos intézkedésekre vonatkoznak. Végül úgy tűnik, hogy az ugyanezen irányelv 17. cikkének 2., 3., 4., 10. és 13. pontjában előírt kizárások, amelyek az uniós jog különböző jogi aktusai által szabályozott „kérdésekre” vonatkoznak, nem a szolgáltatások kategóriáit, hanem az uniós jog szintjén már harmonizált területek szabályozását érintik.

71.

Nem bizonyított tehát az a feltételezés, amely szerint a 2006/123 irányelv 17. cikkében előírt, a 16. cikkének hatálya alóli kizárások csak a szolgáltatásokra vonatkozhatnak, és nem szolgálhat alapul e cikk 11. pontjában előírt kizárás értelmezéséhez, amely – ismétlem – többek között a „szerzői és szomszédos jogokra” vonatkozik.

72.

A fent említetteknek megfelelően a 2006/123 irányelv 17. cikkében szereplő kizárások többsége a tagállamokban hatályos intézkedésekre vonatkozik. E kizárásokat úgy kell érteni, hogy az említett irányelv 16. cikkében meghatározott, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadsága nem zárja ki ezen intézkedések alkalmazását, és a szolgáltatók nem hivatkozhatnak e szabadságra az ezen intézkedések által rájuk rótt kötelezettségek alól való mentesülés érdekében.

73.

A 2006/123 irányelv 17. cikkének 11. pontjában foglalt kizárást véleményem szerint ugyanígy kell értelmezni. E rendelkezésből csak az következik, hogy ezen irányelv 16. cikkével nem ellentétes a szolgáltatás célországa szerinti tagállam szerzői jogra vonatkozó anyagi jogának és a szolgáltatót terhelő kötelezettségeknek az alkalmazása, különösen a művek felhasználásához szükséges engedély tekintetében. Ez tehát a 2000/31 irányelvben szereplő azonos kizáráshoz hasonló értelmezés lenne. ( 44 ) Ezzel szemben, ha az uniós jogalkotó ki akarta volna zárni a 2006/123 irányelv 16. cikkének hatálya alól a szerzői és szomszédos jogok kezelésével kapcsolatos szolgáltatásokat, akkor ezt kifejezetten megfogalmazta volna.

74.

Ezért úgy vélem, hogy a 2006/123 irányelv 16. cikke teljes egészében alkalmazandó a 2014/26 irányelvben meghatározott független jogkezelő szervezetekre.

75.

A 2000/31 irányelv 3. cikkéhez hasonlóan a 2006/123 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok csak az (1) bekezdés harmadik albekezdésében felsorolt négy – közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi, illetve környezetvédelmi – ok valamelyikével indokolt intézkedés útján korlátozhatják a más tagállamokban letelepedett szolgáltató szolgáltatásának nyújtását. Márpedig a vitatott korlátozás nem igazolható a fenti indokok egyikével sem. ( 45 )

76.

Egyébiránt a 2006/123 irányelv 16. cikkének (2) bekezdése felsorolja a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó, abszolút tilalom alá eső követelményeket. Az irányelv 16. cikke (2) bekezdésének d) pontja „olyan sajátos szerződéses megállapodások [alkalmazásáról szól] a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője között, amelyek megakadályozzák vagy korlátozzák az önálló vállalkozók általi szolgáltatásnyújtást”. Márpedig a 2014/26 irányelv 3. cikkének a) pontja szerint egy közös jogkezelő szervezetnek a következő feltételek közül legalább egyet teljesítenie kell: a tagjai tulajdonában vagy ellenőrzése alatt kell állnia vagy nonprofit szervezetként kell működnie. Az olasz jog tehát azáltal, hogy a közös jogkezelő szervezeteknek tartja fenn a szerzői jogi közvetítői tevékenységet, arra kötelezi a szolgáltatókat, hogy vagy sajátos szerződéses rendszert létesítsenek a szolgáltatásaik címzettjeinek számító jogosultakkal, vagy nonprofit szervezetként végezzék tevékenységüket. Ez mindkét esetben korlátozza a független vállalkozók általi szolgáltatásnyújtást akár azáltal, hogy a szolgáltatót a címzettektől teszi függővé, akár azáltal, hogy megakadályozza, hogy tevékenységét gazdaságilag megtérülő módon folytassa. Úgy vélem, hogy egy ilyen követelmény egyértelműen ellentétes a 2006/123 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének d) pontjával.

77.

A 2006/123 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ez az irányelv nem foglalkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával. Márpedig az olasz kormány a tárgyaláson megemlítette a közös jogkezelő szervezetek által nyújtott szolgáltatások ilyen jellegét. E rendelkezés azonban nem vonja ki az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat az említett irányelv hatálya alól. ( 46 ) Egyébként a szóban forgó korlátozás nem abban áll, hogy egy közérdekű feladattal egy meghatározott szervezetet bíznak meg, ( 47 ) hanem abban, hogy egy bizonyos gazdasági tevékenységet, nevezetesen a szerzői jog területén történő közvetítést a gazdasági szereplők egy kategóriájának, nevezetesen a közös jogkezelő szervezeteknek tartanak fenn.

78.

Jóllehet az olasz jog és a 2014/26 irányelv rendelkezései alapján e szervezeteknek bizonyos kötelezettségeik vannak a jogosultakkal szemben, ezek nem a közérdek, hanem ezen meghatározott szakmai csoportba tartozó, és a lakosság egészével nem összetévesztendő jogosultak érdekében előírt kötelezettségek. Ezeket a kötelezettségeket például egy társaságnak a részvényeseivel szemben fennálló kötelezettségeihez lehet hasonlítani. Ezek azonban nem minősülnek általános érdekű feladatnak. ( 48 ) Így az olasz kormánnyal ellentétben itt egyértelmű különbséget látok a szerzői jogok közös jogkezelő szervezeteinek szerepe és a 2006/123 irányelv 17. cikkének (1) bekezdése alapján a 16. cikk alkalmazása alól kizárt közérdekű szolgáltatások, mint például a postai szolgáltatások, a villamosenergia‑, gáz‑ és vízellátás vagy a hulladékkezelés között. ( 49 )

79.

Végül, ami a 2006/123 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését illeti, amely szerint az irányelv nem foglalkozik a szolgáltatási monopóliumok eltörlésével, kétségem van afelől, hogy e rendelkezésnek – a talányos és elvont jellegére tekintettel – van‑e önálló normatív értéke. Mindenesetre azonban úgy tűnik számomra, hogy itt nem beszélhetünk monopóliumról.

80.

Először is, a 2014/26 irányelv azáltal, hogy a jogosultak számára széles választási lehetőséget biztosít a jogaik kezelésének módját illetően, amely magában foglalja mind a más tagállamból származó közös jogkezelő szervezet választását, mind az egyéni jogkezelés igénybevételét, jelentős mértékben megingatta a közös jogkezelő szervezetek monopolhelyzetét a tevékenységük e területén.

81.

Másrészt az olasz jog azáltal, hogy elfogadta a SIAE‑vel versengő közös jogkezelő szervezetek – például a LEA – létrehozását, és lehetővé tette, hogy más tagállamok közös jogkezelő szervezetei az olasz piacon közvetlenül gyakorolják a közvetítői tevékenységet, maga szüntette meg a SIAE kizárólagosságát, amely már sem de iure, sem de facto nincs monopolhelyzetben.

82.

A 2006/123 irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdése tehát véleményem szerint nem akadályozza meg, hogy ezen irányelv rendelkezéseit – ideértve a 16. cikket is – a szerzői jogok független jogkezelő szervezetek általi kezelésének tevékenységére alkalmazzák.

83.

Ezért úgy vélem, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 2000/31 irányelv nem alkalmazandó a Jamendo tevékenységére, a 2006/123 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a szerzői jogok kezelését a közös jogkezelő szervezetek számára tartja fenn, kizárva a más tagállamokban letelepedett független jogkezelő szervezeteket.

84.

A 2000/31 és a 2006/123 irányelvek értelmezésének elegendőnek kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita uniós jogi szempontból történő eldöntéséhez. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az uniós szinten kimerítő harmonizáció tárgyát képező területen tett bármely nemzeti intézkedést e harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni. ( 50 ) Arra az esetre azonban, ha a Bíróság nem ért egyet a 2006/123 irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó elemzésemmel, a jelen ügyben fennálló helyzetet másodlagosan az EUMSZ 56. cikk alapján röviden megvizsgálom. ( 51 )

85.

A Bíróság az OSA ítélet alapjául szolgáló ügyben már szembesült az alapügyhöz hasonló helyzettel. Ebben az ítéletben először is megállapította, hogy a szerzői jogok kezelésével kapcsolatos szolgáltatások határokon átnyúló nyújtásának valamely nemzeti közös jogkezelő szervezet e területen fennálló monopóliuma miatti tilalma a szolgáltatásnyújtás szabadságának olyan korlátozását jelenti, amelyet a közérdekű kényszerítő okok valamelyikének – köztük a szerzői jogok védelmének – kell igazolnia. ( 52 )

86.

A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a szerzői jogi védelemben részesülő teljesítmények egyik kategóriájához kapcsolódó jogok kezelése vonatkozásában egy közös jogkezelő szervezetet megillető monopólium, amelyhez a hasonló külföldi szervezetekkel kötött kölcsönös képviseleti megállapodások rendszere társul, összhangban van a szerzői jog területi alapú védelmével, továbbá megfelelő és arányos az elérni kívánt céllal. ( 53 )

87.

Többek között azt állapította meg, hogy nincs más módszer a szerzői jogok ilyen hatékony védelmére, és hogy annak lehetővé tétele, hogy a felhasználók bármely közös jogkezelő szervezettől bármely területre vonatkozóan engedélyt kapjanak a művek felhasználására, jelentős problémákat okozna a jogok felhasználásának és a jogdíjak elosztásának ellenőrzése terén. ( 54 ) A Bíróság, a szerzői jogok kezelésének jogi környezetében bekövetkező változás ismeretében, ( 55 ) nem mulasztotta el megemlíteni, hogy elemzése „az uniós jog jelenlegi állapotára” vonatkozik. ( 56 )

88.

Ugyanakkor úgy vélem, hogy az OSA ítélet tanulságai a jelen ügy megoldása szempontjából nem sok gyakorlati haszonnal bírnak. A jelen ügy ugyanis nem a felhasználó azon jogát érinti, hogy egy másik tagállamban működő közös jogkezelő szervezethez forduljon olyan művek felhasználására vonatkozó engedély megszerzése érdekében, amelyekre vonatkozóan a jogokat egy nemzeti szervezet kezeli, ahogyan az az OSA ítéletben szerepelt, hanem egy független jogkezelő szervezet jogát arra, hogy olyan jogokat kezeljen, amelyek kezelését nem bízzák más, akár a nemzeti területen, akár máshol működő közös jogkezelő szervezetre.

89.

Márpedig, amint azt a jelen indítványnak a 2006/123 irányelvre vonatkozó részében már megállapítottam, mind a 2014/26 irányelv, mind az olasz jog liberalizációja következtében e területen már nem létezik Olaszországban olyan monopólium, mint amelyet a Bíróság az OSA ítélet alapjául szolgáló ügyben vizsgált, mivel a szerzői jogok területén a közvetítést különböző – akár nemzeti, akár más tagállamokban letelepedett – közös jogkezelő szervezetek végezhetik. Ebből a tevékenységből kizárólag a független jogkezelő szervezeteket zárták ki. Ilyen körülmények között az eltérő bánásmód nem igazolható a Bíróságnak az OSA ítéletben szereplő érveivel.

90.

Az olasz kormány indokolásként a tagjaik által ellenőrzött és nem nyereségérdekelt közös jogkezelő szervezetek sajátos jellegére, a jogosultakkal szemben fennálló kötelezettségeikre, valamint a szerzői jogok központosított kezelésének a közönség körében kevésbé népszerű repertoárok és ezáltal a kultúra fejlődése szempontjából jelentkező előnyeire hivatkozik.

91.

Meg kell azonban először is jegyezni, hogy a 2014/26 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó kötelezettségek közül számos kötelezettség a független jogkezelő szervezetekre is vonatkozik. Így a jogosultaknak nyújtott garanciák tekintetében ezek a szervezetek a közös jogkezelő szervezetekhez hasonló helyzetben vannak.

92.

Ezt követően kétségtelenül igaz, hogy egy nagy, kölcsönös képviseleti megállapodások hálózatával rendelkező közös jogkezelő szervezethez való csatlakozás számos művész számára előnyös lehet, és elősegítheti műveik széles körű terjesztését. Ez azonban nem mindig igaz mindenkire, ( 57 ) és a jelenlegi piaci feltételek között pedig egyesek – legalábbis átmenetileg – megelégedhetnek az olyan korlátozott menedzsmentszolgáltatásokkal, mint amilyeneket a Jamendo kínál. A szerzői jogtulajdonosok véleményem szerint kellően tájékozottak ahhoz, hogy önállóan válasszák meg érdekeik védelmének leghatékonyabb módját. E jogok védelme, mint közérdeken alapuló kényszerítő ok, nem indokolhatja az e védelemnek az érintettek számára legmegfelelőbb módon történő megvalósítása előtt támasztott akadályokat.

93.

Ezért úgy vélem, hogy a független jogkezelő szervezetek kizárása a közvetítői tevékenységből a szerzői jog területén, ahogyan azt az olasz jog előírja, EUMSZ 56. cikk alapján nem indokolt.

94.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Tribunale ordinario di Roma (római bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (2) bekezdését és a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikke (1) bekezdését, valamint (2) bekezdésének d) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a szerzői jogok kezelésének tevékenységét a közös jogkezelő szervezetek számára tartja fenn, kizárva a más tagállamokban létrehozott független jogkezelő szervezeteket.