—

A felperesek azzal érvelnek, hogy az állami támogatási intézkedés komoly kétségeket vet fel a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, mivel nem alkalmas az általa követett cél megvalósítására, és e célhoz képest aránytalan.

—

A felperesek először is azzal érvelnek, hogy az állami támogatási intézkedés az általa elérni kívánt célhoz képest aránytalan. A jelen program meghaladja azt a mértéket, amely ahhoz szükséges, hogy megelőzzék a KKV-k esetében felmerülő likviditáshiányokat, és támogassák az állandó költségeiket. A KKV-knak juttatott aránytalan összeg valójában azt teszi lehetővé számukra, hogy versenyképesebbek legyenek, mivel az ilyen vállalkozások nincsenek annyira behatárolva az állandó költségeik által. Ráadásul azoknak a KKV-knak, amelyek támogatásban részesültek, a versenyképességük megőrzéséhez nem szükséges oly mértékben helyreállítaniuk a saját tőkéjüket, mint a felpereseknek. A felperesek csupán arra jogosultak, hogy összesen legfeljebb 1 200 000 euró összeget kapjanak harminchárom szálloda működésének fenntartására. A Bastion legtöbb versenytársa jogosult arra, hogy a jelen program keretében egyedi szállodánként egészen 550 000 euróig terjedő összegű támogatásban részesüljön, egyszerűen azért, mert franchise-ként működnek, és/vagy mert számos kapcsolódó szállodai szolgáltatást más vállalkozásoknak szerveznek ki, és kevesebb pénzösszeg jelenik meg a mérlegükben. Az állami támogatási intézkedés így összehasonlítva jóval nagyobb összegű állami támogatást nyújt a KKV-nak minősülő vállalkozásoknak, mint a nagyvállalkozásoknak nyújtott állami támogatás összege, annak ellenére, hogy a nagyvállalkozásoknak jelentősebb állandó költségeik és (viszonylag) nagyobb forgalomkiesésük van. Ez tisztességtelen versenyelőnyt biztosít a KKV-knak az olyan nagyobb vállalkozásokkal szemben, mint például a felperesek.

—

A felperesek másodszor azzal érvelnek, hogy az állami támogatási intézkedés nem alkalmas a kitűzött cél megvalósítására, amely arra irányul, hogy megszüntesse a holland gazdaságban bekövetkezett komoly zavart azáltal, hogy ellentételezi azon vállalkozások állandó költségeit, amelyek a Covid19-járvány kitörése és az azt követően előírt kormányzati intézkedések következtében 30 %-os forgalomkiesést szenvedtek el. A támogatás legmagasabb összege nem alkalmas az állami támogatási intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósítására. Az állami támogatási intézkedés a nagyvállalkozásoknak legfeljebb 1 200 000 eurót juttat. Ez az összeg nem elegendő a holland gazdaságban bekövetkezett komoly zavar annak biztosításával történő megszüntetésére, hogy a vállalkozások gazdaságilag életképesek maradjanak. Különösen a felperesekhez hasonló nagyvállalkozások esetében az 1 200 000 euró legmagasabb összeg nem elegendő ahhoz, hogy ténylegesen kezelje a Covid19-járvány kitörése következtében elszenvedett forgalomkiesést.

—

Különösen, a jelen program a felperesek véleménye szerint nem alkalmas a szállodai ágazatban bekövetkező zavarok megszüntetésére. Mint azt számos nemzetközi és belföldi kutatás hangsúlyozza, a szállodai ágazat egyike azon ágazatoknak, amelyeket a legsúlyosabban érintett a Covid19 válság és az azt követő szigorú kormányzati intézkedések. A szállodai ágazatban a forgalom átlagos csökkenése lényegesen magasabb, mint más ágazatokban. A szálláshely- és élelmiszer-ágazatban a forgalom átlagos csökkenése 2020-ban 33,9 %-ot tett ki, míg a felperesek forgalma 2021 második negyedévében 60 %-kal csökkent 2019 második negyedévéhez képest. A felperesek, amelyek nagyvállalkozások, így lényegesen nagyobb forgalomkiesést szenvedtek el, mint a (már) legsúlyosabban érintett élelmiszer- és szálláshely-ágazatban tevékenykedő vállalkozások átlagos forgalomkiesése. Az állami támogatási intézkedés ezt egyáltalán nem veszi figyelembe. Ehelyett egy „egy kaptafára épülő” rendszert alkalmaz, amely nyilvánvalóan nem megfelelő a rendkívül összetett helyzetre.

—

A második megsemmisítési jogalap a megtámadott határozat eljárási hiányosságaira vonatkozik. A felperesek szerint a határozat elégtelen indokolást tartalmaz, mivel semmilyen formában nem tér ki a maximált támogatást illetően a KKV-k és a nagyobb vállalkozások közötti aránytalan különbségtételre, illetve annak igazolására. E határozat továbbá nem tér ki magának az intézkedésnek az alkalmasságára, illetve arra sem, hogy a KKV-k két korábbi támogatási intézkedés keretében is jogosultak voltak arra, hogy támogatásban részesüljenek. Így a Bizottság a határozatával nem tette lehetővé a felperesek számára azon indokok megismerését, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy az állami támogatási intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül. Ez sérti az EUMSZ 296. cikket.