–

AB és társai képviseletében C. Jansen Rechtsanwalt,

–

a Ryanair DAC képviseletében S. Hensel Rechtsanwältin,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, K. Simonsson és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől AB és több más utas, másfelől pedig a Ryanair DAC légi fuvarozó között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát az képezi, hogy a Ryanair megtagadta, hogy ezen utasoknak a járatuk törlése után kártalanítást fizessen.

3

A 261/2004 rendelet (1), (7) és (12) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

E rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

5

Az említett rendelet „Hatály” címet viselő 3. cikkének (5) bekezdése pontosítja:

„E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légi fuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.”

6

Ugyanezen rendelet „Járat törlése” címet viselő 5. cikkének (1) és (4) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

[…]

(4)   A bizonyítási teher azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, hogy az utast tájékoztatták‑e, és ha igen, mikor tájékoztatták a járat törléséről, az üzemeltető légi fuvarozóra hárul.”

7

A 261/2004 rendelet „Kártalanításhoz való jog” címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést [helyesen: kártalanítást] kapják:

[…]

[…]”

8

Ugyanezen rendelet „Jogorvoslathoz való jog [helyesen: Kártérítéshez való jog]” című 13. cikke így rendelkezik:

„Olyan esetekben, amikor egy üzemeltető légi fuvarozó kártalanítást fizet vagy más, e rendelet szerint rá háruló kötelezettségeket teljesít, akkor e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők a fuvarozó azon joga korlátozásaként, hogy kártérítést kérjen bármely személytől – beleértve harmadik feleket is –, az alkalmazandó joggal összhangban. E rendelet különösen nem korlátozza az üzemeltető légi fuvarozóknak azt a jogát, hogy visszatérítést kérjen egy utazásszervezőtől vagy más olyan személytől, akivel az üzemeltető légi fuvarozó szerződéses jogviszonyban áll. Hasonlóképpen e rendelet rendelkezései nem értelmezhetők úgy, hogy korlátoznák az üzemeltető légi fuvarozóval szerződéses jogviszonyban levő utazásszervező vagy – az utas kivételével – harmadik fél jogát arra, hogy visszatérítést vagy kártalanítást kérjen az üzemeltető légi fuvarozótól az alkalmazandó vonatkozó törvények szerint.”

9

AB és az alapeljárás többi felperese azt követeli a Ryanairtől mint üzemeltető légi fuvarozótól, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján fizessen nekik felperesenként 400 euró összegű, kamatokkal növelt kártalanítást amiatt, hogy törölték az e légi fuvarozó által üzemeltetett légi járatukat.

10

E felperesek a kiwi.com utazásközvetítő segítségével intéztek foglalást az említett fuvarozónál egy menetrend szerint 2019. április 6‑án induló légi járatra, a németországi Düsseldorf‑Weeze és a marokkói Tanger közötti útvonalra.

11

A foglalás során olyan telefonszámot és e‑mail címet közöltek a légi fuvarozóval, amelyhez az említett felpereseknek nem volt hozzáférésük, és amelyet a kiwi.com utazásközvetítő valószínűleg automatikusan generált. Ez volt az a cím, amelyre az üzemeltető légi fuvarozó 2018. december 14‑én e‑mailt küldött, amelyben jelezte, hogy az ugyanezen felperesek által lefoglalt légi járatot törölték.

12

Az alapeljárás felperesei az elsőfokú eljárásban azzal érveltek, hogy a foglalás során megadták a saját e‑mail címüket, valamint egy telefonszámot. Nem tudták, hogy az utazásközvetítő egy másik e‑mail címet közölt az üzemeltető légi fuvarozóval.

13

Mivel az utazásközvetítő nem továbbított semmilyen üzenetet az üzemeltető légi fuvarozótól, e felperesek csak 2019. április 5‑én, vagyis akkor szereztek tudomást a járatuk törléséről, amikor megpróbálták elvégezni az online utasfelvételt.

14

2020. július 29‑i ítéletével az Amtsgericht Geldern (gelderni helyi bíróság, Németország) elutasította az említett felperesek keresetét azzal az indokkal, hogy az üzemeltető légi fuvarozó megfelelően teljesítette a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontján belül az i. alpont szerinti tájékoztatási kötelezettségét, amikor a légi járat törléséről szóló tájékoztatást a foglalás során megadott e‑mail címre küldte meg.

15

Mivel az alapeljárás felperesei ezen ítélettel szemben fellebbezést terjesztettek a Landgericht Kleve (klevei regionális bíróság), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság elé, e bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alapeljárás szerintihez hasonló helyzetben az üzemeltető légi fuvarozó eleget tett‑e a 261/2004 rendelet szerinti tájékoztatási kötelezettségének. Közelebbről, e bíróság arra keresi a választ, hogy az e rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesítése szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy a légi fuvarozó tudott‑e vagy sem a közvetítő létezéséről, vagy pedig e rendelkezés inkább egyfajta objektív felelősséget ír elő a légi fuvarozóval szemben.

16

E körülmények között a Landgericht Kleve (klevei regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [261/2004] rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkét, hogy az olyan járattörlés esetére előírt kártalanítást, amelyről az utast nem tájékoztatták legalább két héttel a menetrend szerinti indulási időpont előtt, az üzemeltető légi fuvarozónak abban az esetben is meg kell fizetnie, ha e légi fuvarozó a két hét letelte előtt kellő időben megküldte a tájékoztatást a helyfoglalás keretében vele közölt egyetlen e‑mail címre, anélkül azonban, hogy tudta volna, hogy a helyfoglalásra egy közvetítőn, illetve annak internetes platformján keresztül került sor, és a helyfoglalási platform által közölt e‑mail címen keresztül legfeljebb a közvetítőt, nem pedig közvetlenül az utast lehetett elérni?”

17

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

18

A jelen ügyben alkalmazni kell e rendelkezést.

19

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésekben olyan járattörlés esetére előírt kártalanítást, amelyről az utast nem tájékoztatták legalább két héttel a menetrend szerinti indulási időpont előtt, az üzemeltető légi fuvarozó köteles megfizetni, ha e légi fuvarozó kellő időben megküldte ugyan a tájékoztatást a helyfoglalás keretében vele közölt egyetlen e‑mail címre, viszont anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen a címen nem közvetlenül az utassal, hanem kizárólag azzal az utazásközvetítővel lehet kapcsolatba lépni, amelyen keresztül a foglalást intézték, ezen utazásközvetítő pedig nem továbbította kellő időben a tájékoztatást az utasnak.

20

E tekintetben a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy járattörlés esetén az érintett utasoknak joguk van az üzemeltető légifuvarozó általi kártalanításhoz e rendelet 7. cikkével összhangban, kivéve ha az e c) pontban foglalt feltételeknek megfelelően tájékoztatták őket a járat törléséről.

21

Az említett rendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az üzemeltető légifuvarozóra hárul annak bizonyítása, hogy az utasokat tájékoztatta‑e, és ha igen, mikor tájékoztatta az érintett járat törléséről.

22

E rendelkezések egyértelmű szövegéből az következik, hogy amennyiben az üzemeltető légi fuvarozó nem tudja bizonyítani, hogy az érintett utast legalább két héttel a menetrend szerinti indulási időpont előtt tájékoztatták a járatának törléséről, a 261/2004 rendelet 7. cikkének megfelelően kártalanítást kell fizetnie (2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 51. pont).

23

A Bíróság e tekintetben korábban már kimondta, hogy ez az értelmezés nem csupán arra az esetre vonatkozik, ha a fuvarozási szerződés közvetlenül az érintett utas és a légi fuvarozó között jött létre, hanem arra is, amikor e szerződés harmadik fél – mint például a jelen ügyben egy online platform – közvetítésével jött létre (2017. május 11‑iKrijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 26. pont; 2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 52. pont).

24

Mint az ugyanis a 261/2004 rendelet 3. cikkének (5) bekezdéséből, valamint (7) és (12) preambulumbekezdéséből is következik, csak a repülést végrehajtó vagy végrehajtani szándékozó légi fuvarozótól követelhető az utasok amiatt történő kártalanítása, hogy nem tett eleget a rendeletből eredő kötelezettségeinek, köztük a rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjából eredő tájékoztatási kötelezettségének (2017. május 11‑iKrijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 27. pont; 2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 53. pont).

25

Ez az egyetlen olyan értelmezés, amely alkalmas arra, hogy megfeleljen az utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló, a 261/2004 rendelet (1) bekezdésében kimondott célnak, garantálva, hogy annak az utasnak, akinek utóbb törölt járatára harmadik személy közreműködésével foglaltak jegyet, módjában álljon az e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és 7. cikkében előírt kártalanítás kötelezettjének beazonosítása (2017. május 11‑iKrijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 28. pont).

26

Ezt az értelmezést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy az üzemeltető légi fuvarozó nem tudta, hogy amikor elküldte az érintett járat törléséről szóló tájékoztatást, nem közvetlenül az utassal lépett kapcsolatba. Annak van ugyanis jelentősége, hogy az utast nem tájékoztatták kellő időben a járatának törléséről. Ilyen esetben, mint azt a jelen végzés 24. és 25. pontja is kiemelte, kizárólag az üzemeltető légi fuvarozótól lehet követelni azt a kártalanítást, amely azért jár az utasnak, mert nem tettek eleget a tájékoztatási kötelezettségnek.

27

Abban az esetben, ha az üzemeltető légi fuvarozó a járat módosításairól szóló tájékoztatást a közvetítőnek küldi meg, anélkül hogy e közvetítő utána továbbítaná azt az utasnak, csak akkor lehet úgy tekinteni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ha az utas kifejezetten felhatalmazza a közvetítőt az üzemeltető légi fuvarozó által küldött tájékoztatás átvételére, e felhatalmazásról pedig e fuvarozónak tudomása van (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 44. pont). Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben nem került sor ilyen felhatalmazásra.

28

Mindemellett ki kell emelni, hogy hogy a 261/2004 rendelet alapján az üzemeltető légi fuvarozó által teljesített kötelezettségek nem járnak a légi fuvarozó azon jogának sérelmével, hogy bárkitől, aki miatt a kötelezettségeit megszegte – harmadik személyeket is beleértve – az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban kártérítést követeljen, amint azt e rendelet 13. cikke előírja (2017. május 11‑iKrijgsman ítélet, C‑302/16, EU:C:2017:359, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 54. pont).

29

Mivel e 13. cikk kifejezetten harmadik személyeket említ, ebből az következik, hogy a 261/2004 rendelet nem teszi függővé az üzemeltető légi fuvarozó kártérítésre való jogosultságát attól, hogy ez utóbbi és a légi utas által a helyfoglaláshoz igénybe vett közvetítő között szerződés áll‑e fenn (2021. december 21‑iAirhelp ítélet, C‑263/20, EU:C:2021:1039, 55. pont).

30

Az eddigi megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkét akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezésekben olyan járattörlés esetére előírt kártalanítást, amelyről az utast nem tájékoztatták legalább két héttel a menetrend szerinti indulási időpont előtt, az üzemeltető légi fuvarozó köteles megfizetni, ha e légi fuvarozó kellő időben megküldte ugyan a tájékoztatást a helyfoglalás keretében vele közölt egyetlen e‑mail címre, viszont anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen a címen nem közvetlenül az utassal, hanem kizárólag azzal az utazásközvetítővel lehet kapcsolatba lépni, amelyen keresztül a foglalást intézték, ezen utazásközvetítő pedig nem továbbította kellő időben a tájékoztatást az utasnak.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 7. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

az e rendelkezésekben olyan járattörlés esetére előírt kártalanítást, amelyről az utast nem tájékoztatták legalább két héttel a menetrend szerinti indulási időpont előtt, az üzemeltető légi fuvarozó köteles megfizetni, ha e légi fuvarozó kellő időben megküldte ugyan a tájékoztatást a helyfoglalás keretében vele közölt egyetlen e‑mail címre, viszont anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen a címen nem közvetlenül az utassal, hanem kizárólag azzal az utazásközvetítővel lehet kapcsolatba lépni, amelyen keresztül a foglalást intézték, ezen utazásközvetítő pedig nem továbbította kellő időben a tájékoztatást az utasnak.