–

a Banco Cetelem SA képviseletében D. Sarmiento Ramírez‑Escudero és C. Vendrell Cervantes abogados,

–

a spanyol kormány képviseletében M. J. Ruiz Sánchez, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Baquero Cruz, I. Rubene és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jog elsőbbsége és a jogbiztonság elvének, az EUMSZ 120. cikknek, valamint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Casilda nevű fogyasztó és a Banco Cetelem SA közötti, a Banco Cetelem által Casilda részére nyújtott azon rulírozó hitelszerződéssel kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő, amelynek kamatlába állítólag uzsorás jellegű.

3

A 93/13 irányelv 4. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte [helyesen: kötötték, tekintettel – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre], valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.

(2)   A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.”

4

Ezen irányelv 8. cikke kimondja:

„A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.”

5

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o., HL 2010. L 199., 40. o., HL 2011. L 234., 46. o.) „Harmonizáció és az irányelv kötelező jellege” című 22. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók ne mondhassanak le a nemzeti jog ezen irányelvet végrehajtó vagy annak megfelelő rendelkezéseiben rájuk ruházott jogokról.

(3)   A tagállamok továbbá biztosítják, hogy az általuk ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések a megállapodások szövegezéséből adódóan nem [helyesen: ne legyenek] megkerülhetők, különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozó lehívások vagy hitelmegállapodások olyan hitelmegállapodásokba történő integrálásával, amelyek jellege vagy célja lehetővé teszi az irányelv alkalmazásának megkerülését.

[…]”

6

A Código civil (polgári törvénykönyv) 1255. cikke szerint „a szerződő felek olyan megállapodásokat köthetnek, olyan záradékokat és feltételeket állapíthatnak meg, amelyeket megfelelőnek tartanak, feltéve, hogy azok nem ütköznek jogszabályba, erkölcsbe vagy közrendbe”.

7

Az 1908. július 23‑i Ley sobre nulidad de los contratos de préstamos usurarios (az uzsorás kölcsönszerződések semmisségéről szóló törvény; a BOE 1908. július 24‑i 206. száma; a továbbiakban: az uzsoráról szóló törvény) 1. cikkének első bekezdése szerint:

„Semmis az olyan kölcsönszerződés, amelyben a kamatláb lényegesen magasabb a szokásos pénzkamatlábnál és nyilvánvalóan aránytalan az eset körülményeihez képest, vagy amelynek feltételei egyoldalú előnyt biztosítanak, ha okkal feltételezhető, hogy a kölcsönfelvevő szorult helyzete, tapasztalatlansága vagy szellemi képességeinek korlátozottsága miatt járult hozzá a szerződéshez.”

8

A fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvénynek a 2007. november 16‑i Real Decreto Legislativo 1/2007, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley General para la Defensa de los Consumidores y Usuarios (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegének elfogadásáról szóló 1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2007. november 30‑i 287. száma) által megállapított szövege (a továbbiakban: LGDCU) „Az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekkel szembeni követelményekről” szóló 80. cikkének c) pontja szerint e követelmények közé tartozik „a jóhiszeműség, valamint a felek jogai és kötelezettségei közötti olyan méltányos egyensúly, amely minden esetben kizárja a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

9

Az LGDCU 82. cikke (1) bekezdésének a következő a szövege:

„Tisztességtelen feltétel minden olyan, egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezés és minden olyan, kifejezett jóváhagyással nem bíró gyakorlat, amely a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben a jóhiszeműség követelménye ellenére jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó, illetve a felhasználó sérelmére.”

10

Az alapügy felperese, egy fogyasztó, 2011. április 8‑án a Banco Cetelemmel rulírozó (revolving) fogyasztói hitelszerződést kötött, amely 23,14%‑os teljeshiteldíj‑mutatót (a továbbiakban: THM) állapított meg, és amely hitelkártya nyújtásához kapcsolódott (a továbbiakban: vitás hitelszerződés).

11

A fogyasztó a Juzgado de Primera Instancia no 4 de Castelló de la Plana (Castelló de la Plana‑i 4. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) előtt keresetet indított a vitás hitelszerződés semmisségének megállapítása iránt, elsődlegesen az átláthatóságnak és a tájékoztatásnak a szerződés megkötését kísérő hiánya miatt, amennyiben a szerződés 23,14%‑os THM‑et állapít meg, másodlagosan pedig amiatt, hogy e kamatlábat uzsorakamatnak kell tekinteni. E kereset a Banco Cetelemnek a már megfizetett kamatok visszafizetésére való kötelezésére is irányul, mivel az alapügy felperese csak a kölcsönbe adott tőke visszafizetésére köteles.

12

A Banco Cetelem vitatja az átláthatóság hiányát és a vitás hitelszerződés uzsorás jellegét. Ennek érdekében többek között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2020. március 4‑i 149/2020. sz., az uzsoráról szóló törvényt értelmező ítéletére (ES:TS:2020:600) hivatkozik. Ebből az ítéletből álláspontja szerint az következik, hogy a vitás hitelszerződésben kikötött kamatláb nem tekinthető uzsorás jellegűnek. Az említett ítéletből ugyanis kitűnik, hogy annak meghatározásához, hogy valamely kamatláb ilyen jellegű‑e, a kérdéses ügylettípusra alkalmazandó, a Banco de España (spanyol nemzeti bank) hivatalos statisztikáiban közzétett átlagos kamatlábat kell alapul venni. A jelen esetben a vitás hitelszerződésben említett 23,14%‑os THM alacsonyabb, mint az ilyen típusú szerződések, nevezetesen a rulírozó hitelszerződések esetében általában alkalmazott átlagos kamatláb.

13

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) 2015. november 25‑i 628/2015. sz. (ES:TS:2015:4810) és 2020. március 4‑i 149/2020 (ES:TS:2020:600) ítéleteinek az uniós jog elsőbbségének elvével, a jogbiztonság elvével, valamint a 93/13 és 2008/48 irányelvvel való összeegyeztethetőségét illetően.

14

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ezen ítéleteiben kifejtett elvek nemcsak elferdítik az „uzsora” fogalmát, amennyiben annak szubjektív szempontját, azaz a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetének értékelését kizárják, hanem a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével is összeegyeztethetetlenek, amennyiben lehetővé teszik, hogy a fogyasztói hitel árát vagy költségét a bíróságok jogalap nélkül és a szerződés uzsorás jelleg miatti érvénytelenségének megállapításán kívül állapítsák meg vagy vizsgálják felül. Következésképpen e bíróságban felmerül a kérdés, hogy az uniós jog elsőbbsége elvének megfelelően mellőznie kell‑e a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ezen ítélkezési gyakorlatának alkalmazását az előtte folyamatban lévő jogvita keretében.

15

Ezenkívül, mivel a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a 2020. március 4‑i 149/2020 ítéletben (ES:TS:2020:600) kimondta, hogy a bíróság csak akkor vizsgálhatja a kamatlábat rögzítő feltétel tisztességtelen jellegét, ha a fogyasztó erre irányuló kérelmet terjesztett elő, ez az ítélkezési gyakorlat összeegyeztethetetlen a bíróságnak a 93/13 irányelvből eredő azon kötelezettségével is, hogy hivatalból vizsgálja a fogyasztói hitelszerződés valamely kikötésének tisztességtelen jellegét.

16

Végül a kérdést előterjesztő bíróság szerint a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ebben az ítéletben korlátozta a nemzeti bíróságnak a fogyasztói hitelszerződés esetlegesen uzsorás jellegére vonatkozó mérlegelési jogkörét azáltal, hogy e célból olyan szempontokat határozott meg, amelyek nem objektívek és pontosak, megsértve ezáltal a jogbiztonság elvét, amint azt a nemzeti bíróságok eltérő ítélkezési gyakorlata is tanúsítja. Ez a jogbizonytalanság összeegyeztethetetlen a fogyasztói hitelek belső piacának hatékony működésére irányuló célkitűzéssel, amelyre a 2008/48 irányelv és az EUMSZ 120. cikk irányul.

17

E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia no 4 de Castelló de la Plana (Castelló de la Plana‑i 4. sz. elsőfokú bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

18

A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyben az eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárást alkalmazza. Kérelmének alátámasztására a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy az előterjesztett kérdések jelentős hatással vannak a fogyasztói hitelek pénzügyi piacának jelenlegi összefüggéseire.

19

Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

20

E tekintetben azon tényt illetően, hogy a jelen ügyben felmerült kérdések potenciálisan nagyszámú személyt és jogviszonyt érintenek, emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezésben említett gyorsított eljárás rendkívüli szükséghelyzetre való reagálásra szolgáló eljárási eszköz (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 15‑iVeridos ítélet, C‑669/20, EU:C:2022:684, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

Márpedig önmagában az a tény, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló bíróságnak a Bírósághoz fordulást követően meghozni szükséges határozata esetlegesen sok személyt vagy számos jogviszonyt érint, nem minősülhet a gyorsított eljárás alkalmazásának indokolására alkalmas rendkívüli körülménynek (2022. március 3‑iPresidenza del Consiglio dei Ministri és társai [Szakorvosi képzésben részt vevő orvosok] ítélet, C‑590/20, EU:C:2022:150, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Ilyen körülmények között a Bíróság elnöke 2021. május 12‑én az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy nem szükséges helyt adni e kérelemnek.

23

2022. augusztus 1‑jei levelében a Banco Cetelem arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy egyrészt 2021. április 29‑én az alapeljárás felperesének valamennyi követelését elismerő beadványt nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Másrészt a Banco Cetelem azt állítja, hogy az alapeljárás felei egyezséget kötöttek, amelyben az alapeljárás felperese lemond minden követeléséről, a követelt összeg Banco Cetelem általi kifizetése ellenében. E levélhez a Banco Cetelem csatolta az ezen egyezség jóváhagyása iránt a kérdést előterjesztő bírósághoz 2021. május 10‑én benyújtott kérelem másolatát, valamint a kikötött összeg megfizetésére vonatkozó, 2021. május 12‑i bizonylat másolatát.

24

Ezen egyezség értelmében a vitás hitelszerződés megszűnik, és mindkét fél kijelenti, hogy a másik féllel szemben nem áll fenn további követelése.

25

A Bíróság azon kérdésére, hogy az alapügy eldöntéséhez továbbra is szükséges‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása, a nemzeti bíróság 2022. augusztus 31‑én kelt válaszában kijelentette, hogy 2021. május 7‑én akként határozott, hogy a követeléseket elismerő nyilatkozat ellenére fenn kell tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, mivel ahhoz nyilvánvaló közérdek fűződik. Továbbá e bíróság 2021. május 11‑én akként határozott, hogy az egyezség jóváhagyása iránti kérelemnek mindaddig nem lehet helyt adni, amíg az eljárás a Bíróság előzetes döntéshozatalára várva fel van függesztve.

26

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által a saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja e bíróságok számára az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont).

28

Továbbá a Bíróság az eljárási szabályzata 100. cikkének (2) bekezdésével összhangban az eljárás során bármikor megállapíthatja, hogy a hatáskörével kapcsolatos feltételek már nem teljesülnek.

29

A jelen ügyben a Banco Cetelem által a Bíróságnak küldött 2022. augusztus 1‑jei levélből kitűnik, hogy az alapeljárás felei egyezséget kötöttek, amelyben az alapeljárás felperese a Banco Cetelem által fizetett összeg ellenében lemondott a szóban forgó hitelszerződésből eredő, vele szemben fennálló valamennyi követeléséről. Amint az a kérdést előterjesztő bíróság 2022. augusztus 31‑i leveléből és az ahhoz csatolt iratokból kitűnik, e bíróság megerősíti ezen egyezség létezését.

30

Másrészt meg kell állapítani, hogy 2022. augusztus 31‑i levelében a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy fenn kívánja tartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, mivel a kérdései közérdekű tárgyra vonatkoznak. Álláspontja szerint a válaszok véget vethetnek a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlata által teremtett jogbizonytalansági helyzetnek, és relevánsak lehetnek számos, többek között a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő hasonló jogvita megoldásához.

31

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban az előzetes döntéshozatalra utalást nem általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége indokolja. Ezért, ha a feltett kérdés a jogvita megoldását illetően már nyilvánvalóan nem bír jelentőséggel, a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 70. pont).

32

Közelebbről, az EUMSZ 267. cikk szövegéből és rendszeréből egyaránt kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntést figyelembe vevő határozatot kell hoznia, így ha az alapeljárás okafogyottá vált, akkor a Bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az ügyben már nem szükséges határozni (lásd ebben az értelemben: 1998. március 12‑iDjabali ítélet, C‑314/96, EU:C:1998:104, 21. és 22. pont; 2019. október 1‑jei YX [Az ítéletnek az elítélt állampolgársága szerinti tagállam részére történő továbbítása] végzés, C‑495/18, EU:C:2019:808, 19. és 24–26. pont).

33

A jelen ügyben, bár az alapeljárás formálisan még folyamatban van, mivel a kérdést előterjesztő bíróság a jelen előzetes döntéshozatali eljárás érdekében függesztette fel az alapügyet, a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy az alapeljárásban részt vevő felek egyezséget kötöttek, amelyet teljesítettek, és ennek a vitájukat megszüntető egyezségnek a jóváhagyására irányuló kérelemmel fordultak a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ebből következik, hogy a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre adott válasza már egyáltalán nem lenne hasznos e bíróság számára az okafogyottá vált jogvita eldöntéséhez.

34

E körülmények között az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről nem szükséges határozni.

35

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A Juzgado de Primera Instancia no 4 de Castelló de la Plana (Castelló de la Plana‑i 4. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) 2021. május 7‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemről nem szükséges határozni.