1

Fellebbezésében az Universität Bremen (Brémai Egyetem, Németország) az Európai Unió Törvényszéke 2020. december 16‑iUniversität Bremen kontra REA végzésének (T‑660/19, nem tették közzé, EU:T:2020:633, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzésben a Törvényszék mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította az Európai Kutatási Ügynökség (REA) 2019. július 16‑i Ares (2019) 4590599 számú, az ezen egyetem által a H2020‑SC6‑Governance‑2019 pályázati felhívás keretében benyújtott pályázatot elutasító határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetet.

2

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya – az 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó – 19. cikke értelmében:

„A tagállamokat és az [európai] uniós intézményeket a Bíróság előtt esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli; a meghatalmazottat tanácsadó vagy ügyvéd segítheti.

Az Európai Gazdasági Térségről szóló [1992. május 2‑i] megállapodásban [(HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.)] részes azon államok, amelyek nem tagállamok, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóság ugyanilyen módon képviseltetik magukat.

A többi felet ügyvédnek kell képviselnie.

A felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.

E meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek a Bíróság előtti eljárás folyamán az eljárási szabályzatban megállapított feltételeknek megfelelően rendelkeznek azokkal a jogokkal és biztosítékokkal, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek.

A Bíróság az eljárási szabályzatban megállapított feltételek szerint az előtte megjelenő tanácsadókkal és ügyvédekkel szemben a rendszerint a bíróságoknak biztosított jogokkal rendelkezik.

Azok az egyetemi vagy főiskolai oktatók, akik olyan tagállam állampolgárai, amelynek joga lehetővé teszi számukra, hogy bíróság előtt eljárjanak, a Bíróság előtt ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint amelyeket e cikk az ügyvédeknek biztosít.”

3

A Törvényszék eljárási szabályzata 51. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A feleket az [Európai Unió Bírósága alapokmánya] 19. cikkében meghatározott feltételek mellett meghatalmazottnak vagy ügyvédnek kell képviselnie.”

4

A 1960. január 21‑i Verwaltungsgerichtsordnung (a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény, BGBl. 1960 I, 17. o.) jelen fellebbezés alapjául szolgáló jogvitára alkalmazandó változata az egyetemi oktatók bíróság előtti eljárásra vonatkozó jogosultságát illetően a következőket írja elő:

„[…]

(2)   A felek képviseletét ügyvéd vagy az Európai Unió valamely tagállamának, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államoknak vagy a Svájci Államszövetségnek állami vagy az állam által elismert egyetemén tanító jogi oktató láthatja el, aki a bírói hivatás gyakorlásához szükséges képesítéssel rendelkezik […]

(3)   Az eljáró bíróság végzés útján, amely ellen fellebbezésnek helye nincs, megtagadja, hogy a felek képviseletét olyan megbízottak lássák el, akik a (2) bekezdés rendelkezései értelmében nem jogosultak képviseletre. A bírósági képviseletre nem jogosult megbízott eljárási iratai, valamint az e kézbesítési megbízottnak teljesített kézbesítések az ilyen megtagadó végzésig érvényesek. […]

[…]”

5

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–6. pontja ismerteti. A jelen eljárás szempontjából a tényállás a következőképpen foglalható össze.

6

A Brémai Egyetemet jelölték ki egy több európai egyetemet tömörítő kutatási konzorcium koordinátorává, amely az egész Unióban interdiszciplináris összehasonlító jogi kutatásokat végez a lakásjog és lakáspolitika területén.

7

2019. március 17‑én a Brémai Egyetem egy pályázati felhívás nyomán projektjavaslatot nyújtott be a REA‑hoz.

8

E projektjavaslat tizenöt pontból összesen tíz pontot kapott, ami alapján uniós finanszírozásra jogosulttá vált, és a benyújtott tizennégy pályázat közül a tizedik helyre került. Mivel azonban az előirányzott költségvetés korlátozott volt, kizárólag az első három helyre rangsorolt projektjavaslatokat lehetett kiválasztani.

9

A vitatott határozattal a REA ezért arról tájékoztatta a Brémai Egyetemet, hogy pályázatát elutasították.

10

A Törvényszék Hivatalához 2016. március 22‑én benyújtott keresetlevelével a Brémai Egyetem keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.

11

Ellenkérelmében a REA elfogadhatatlansági kifogást emelt e keresettel szemben, arra hivatkozva, hogy a Brémai Egyetemet képviselő oktató nem volt harmadik fél az egyetemmel szemben, következésképpen nem felelt meg az Európai Unió Bíróságának alapokmányában előírt függetlenségi feltételnek.

12

A Törvényszék a megtámadott végzésben helyt adott ezen elfogadhatatlansági kifogásnak, és eljárási szabályzatának 126. cikke alapján a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította.

13

A megtámadott végzés 16. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya – amely az 53. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó – 19. cikkének harmadik, negyedik és ötödik bekezdése értelmében a feleket ügyvédnek kell képviselnie, és a Bíróság előtt a feleket csak a valamely tagállam bírósága előtt eljárni jogosult ügyvéd képviselheti.

14

E végzés 18. és 19. pontjában a Törvényszék az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdésében szereplő két együttes feltételt illetően – azaz, hogy a képviselőnek egyrészt ügyvédnek kell lennie, másrészt pedig jogosultnak kell lennie arra, hogy valamely tagállam bírósága előtt eljárjon – megállapította, hogy ezen együttes feltételek közül az „ügyvéd” minőségre vonatkozó első feltétel a másodikkal ellentétben az értelmének és hatályának meghatározása szempontjából nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást a tagállamok jogára, így az „ügyvéd” fogalmat az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben azt használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek a részét képezi.

15

A Törvényszék a megtámadott végzés 20. pontjában többek között az 1982. május 18‑iAM & S Europe kontra Bizottság ítéletre (155/79, EU:C:1982:157, 24. pont), valamint a 2010. szeptember 14‑iAkzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai végzésre (C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 42. pont) támaszkodott, amelyek szerint az ügyvédnek az uniós jogrendben betöltött szerepe a tagállamok közös jogi hagyományaiból ered, közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az adott ügy mindenekfelett álló érdekeit szem előtt tartva nyújtani azt a jogi segítséget, amelyre az ügyfélnek szüksége van, továbbá a 2010. szeptember 29‑iEREF kontra Bizottság végzésben (C‑74/10 P és C‑75/10 P, nem tették közzé, EU:C:2010:557, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) pontosította, hogy az ügyvéd függetlenségére vonatkozó követelmény magában foglalja azt, hogy az ügyvéd és ügyfele közötti semmiféle munkaviszony ne álljon fenn, és emlékeztetett arra, hogy az ügyvédi „függetlenség” fogalmát nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozták meg, hanem negatív módon is, azaz az ügyvéd és ügyfele közötti bármiféle munkaviszony hiányával.

16

A megtámadott végzés 25. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügyben azt a képviselőt, aki az első fokon benyújtott keresetlevelet aláírta, azon túlmenően, hogy a Brémai Egyetem közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatta, a tervezett projekt koordinátorának és csoportvezetőjének nevezték ki, valamint e projekt keretében „feladatokat” és „alapvető funkciókat” ellátó személyként jelölték meg, így az érintett személynek tehát nemcsak szoros személyes kapcsolata volt a jogvita tárgyával, hanem közvetlen érdeke is fűződött annak megoldásához, mivel az említett projekt megvalósítása legalábbis részben attól a finanszírozástól függött, amelyet az Európai Bizottság a Brémai Egyetemtől megtagadott.

17

A Törvényszék ebből a megtámadott végzés 26. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az e képviselő által azon jogi személynél ellátott alapvető funkciók, amelynek nevében a keresetet első fokon benyújtotta, alkalmasak voltak arra, hogy a 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet (C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73) 65. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett képviselő független harmadik fél minőségét veszélyeztessék, és hogy e feladatok jellegüknél fogva nyilvánvalóan veszélyeztethették az említett képviselő azon képességét, hogy a megbízója érdekeinek védelmével kapcsolatos feladatát ellássa.

18

A Törvényszék a megtámadott végzés 28–34. pontjában hozzátette, hogy ezzel a következtetéssel nem ellentétes a 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet (C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73), amelyben a Bíróság kétségtelenül pontosította a „függetlenség” fogalmának terjedelmét, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezte volna korábbi ítélkezési gyakorlatát, és anélkül, hogy követte volna Bobek főtanácsnok Uniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA összevont ügyekre vonatkozó, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke harmadik és negyedik bekezdésének alkalmazását érintő szemponttal kapcsolatos indítványát (C‑515/17 P és C‑561/17, EU:C:2019:774).

19

Ezenkívül a megtámadott végzés 35. pontjában a Törvényszék elutasította a Brémai Egyetemnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó érvét, emlékeztetve arra, hogy a bírósághoz fordulás joga nem abszolút jog, és ennélfogva arányos, jogszerű célt szolgáló korlátozások alá vonható.

20

Végül a Brémai Egyetem által hivatkozott azon érvet illetően, amely szerint értesíteni kellett volna őt az első fokon benyújtott kereset esetleges elfogadhatatlanságának okáról annak érdekében, hogy azt orvosolni tudja, a Törvényszék a megtámadott végzés 40. pontjában megállapította, hogy az ügyvédi képviselet kötelezettsége nem szerepel azon követelmények között, amely körülmények tiszteletben tartásának elmulasztása a keresetindítási határidő lejártát követően hiánypótlás tárgyát képezheti.

21

Fellebbezésében a Brémai Egyetem azt kéri, hogy a Bíróság:

22

A REA azt kéri, hogy a Bíróság:

23

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Brémai Egyetemet ugyanaz a személy képviseli a Bíróság előtt, akiről a Törvényszék a megtámadott végzésben megállapította, hogy nem felel meg az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikkében foglalt, ahhoz szükséges feltételeknek, hogy ebben az ügyben ezt a felet az uniós bíróság előtt képviselje.

24

Mivel azonban a jelen fellebbezés elfogadhatóságának kérdése lényegében megegyezik e fellebbezés tárgyával, helyénvaló megvizsgálni a jogalapokat (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Lengyelország kontra Bizottság végzés, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 20. pont).

25

Fellebbezésének alátámasztására a Brémai Egyetem két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke hetedik bekezdésének megsértésén, a második az Alapjogi Charta 47. cikkének, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul.

26

Első fellebbezési jogalapjában a Brémai Egyetem azt rója fel a Törvényszéknek, hogy figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke hetedik bekezdésének szövegét és szerkezetét, mivel azok az egyetemi oktatók, akik számára jogszabály elismeri, hogy bíróság előtt eljárhatnak, nem kötelesek képviselőként teljesíteni az ügyvédi függetlenség e 19. cikk harmadik és negyedik bekezdése szerinti feltételét.

27

A fellebbezés első jogalapjának első részében a Brémai Egyetem mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a tagállamuk jogszabályai alapján a bíróság előtt perbeli képviselőként történő eljárásra felhatalmazott egyetemi oktatók az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének hetedik bekezdése értelmében „logikusan” élvezik ezt a kiváltságot.

28

A Brémai Egyetem emlékeztet arra, hogy az uniós bíróság ítélkezési gyakorlata az „ügyvéd” fogalmát az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése alapján alakította ki, amely főszabály szerint megköveteli, hogy e perbeli képviselő az általa képviselt féltől független legyen. Mivel a Törvényszék kizárólag azzal az indokkal tagadta az ilyen függetlenség fennállását, hogy a szóban forgó megbízott nem tekinthető az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdése értelmében vett „ügyvédnek”, nem vette figyelembe az említett alapokmány 19. cikkének hetedik bekezdésében az egyetemi oktatók számára biztosított privilegizált helyzetet.

29

Ez utóbbi rendelkezés teljesen egyértelmű szövege miatt ugyanis az egyetemi oktatóknak joga van az ügyvédek számára biztosított jogokkal megegyező jogok gyakorlására. Következésképpen az ügyvéd függetlenségére vonatkozó, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése szerinti feltétel nem alkalmazható az egyetemi oktatókra.

30

A Brémai Egyetem több érvet is felhoz e következtetés alátámasztására.

31

Először is, az egyetemi oktatók eljáráshoz való jogosultságának kérdése, beleértve az esetleges összeférhetetlenség kérdését is, teljes mértékben szabályozott a nemzeti jog szintjén, amelyre kifejezetten utal az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének hetedik bekezdése. Így a német jog szerint a bírósági képviselet megtagadása csak akkor képzelhető el, ha az érintett képviselő nem ügyvéd vagy egyetemi oktató, vagy ha e képviselő az eljáró bíróság bírája. Egyébiránt a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) kimondta, hogy az elutasító végzést nem igazolhatják az ügyvédeknek vagy egyetemi oktatóknak felróható egyszerű érdekellentétek, mivel az etikai kódex legfeljebb szakmai felelősség megállapítását és szankció kiszabását írja elő.

32

Másodszor, az egyetemi oktatók sajátos közalkalmazotti jogállása alapján bármilyen összeférhetetlenség kizárható. Állami tisztviselőkként szigorú lojalitási kötelezettség terheli őket, és mivel a képviseleti jogkör csupán járulékos feladatot jelent, amely ráadásul a felettes különleges engedélyétől függ, az ügyvédektől eltérően nem függnek pénzügyileg a bíróság előtti képviseleti tevékenységtől.

33

Harmadszor, a Brémai Egyetem azt állítja, hogy állami egyetemként azon tagállam szerves részét képezi, amelyhez tartozik, és a tagállam az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének első bekezdése szerinti privilegizált fél.

34

A fellebbezés első jogalapjának második részében a Brémai Egyetem arra hivatkozik, hogy a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény 67. cikkének a jelen eljárásra alkalmazandó változata értelmében a perbeli képviselő bármilyen további feltétel nélkül is eljárhat bíróság előtt, mivel nem áll fenn eleve semmilyen közismert összeférhetetlenség.

35

A fellebbezés első jogalapjának harmadik részében a Brémai Egyetem azt állítja, hogy még ha a Bíróság nem is fogadna el ilyen értelmezést, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke hetedik bekezdésének egyértelmű megfogalmazása miatt jogos bizalmat kellett volna élveznie. A jelen ügyben a Brémai Egyetemet teljesen váratlanul érte, hogy maguknak az egyetemi oktatóknak is teljesíteniük kell az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése szerinti ügyvédi függetlenségre vonatkozó feltételt.

36

A REA mindenekelőtt a harmadik és negyedik kereseti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik, amelyekkel a Brémai Egyetem azt kéri, hogy a Bíróság ténybeli megállapításokat tegyen, mivel a megsemmisítés iránti kereset vizsgálata keretében az uniós bíróság általi felülvizsgálat a megtámadott jogi aktus jogszerűségére korlátozódik.

37

Az első fellebbezési jogalapot illetően a REA úgy véli, hogy ez a jogalap megalapozatlan, mivel az egyetemi oktatóknak nincs semmilyen privilegizált jogállása, és a Brémai Egyetem tévesen értelmezi az Európai Unió Bírósága alapokmányának a Törvényszék eljárási szabályzatának 51. és 56. cikkével összefüggésben vizsgált 19. cikkében előírt feltételeket.

38

A REA szerint, mivel az egyetemi oktatókra ugyanolyan jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint az ügyvédekre, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése értelmében vett bíróság előtti képviselet fogalmára vonatkozó ítélkezési gyakorlat rájuk is alkalmazandó, és egyik, a Brémai Egyetem által felhozott érv sem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze ezt a következtetést.

39

Ami a nem privilegizált felek uniós bíróságok előtti képviseletét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése, amelyet az említett alapokmány 56. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásban alkalmazni kell, két eltérő és kumulatív feltételt ír elő, azaz először is: az említett 19. cikk első két bekezdésében nem említett feleket ügyvédnek kell képviselnie, másodszor: a felet csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti az uniós bíróság előtt, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult.

40

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdésében előírt, az ügyvédnek a nemzeti bíróság előtti eljárásra való jogosultságára vonatkozó második feltételt illetően e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy e feltétel értelmét és hatályát az érintett nemzeti jogra való utalással kell értelmezni (2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 59. pont).

41

Hasonlóképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 59. pontjában lényegében rámutatott, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke hetedik bekezdésének szövegéből, amelynek értelmében az uniós bíróságok előtt olyan tagállamok állampolgárságával rendelkező felsőoktatási oktatók is eljárhatnak, amelyek jogszabályai erre őket feljogosítják, az következik, hogy az említett feltétel értelmét és hatályát az érintett nemzeti jogra való utalással kell értelmezni.

42

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Brémai Egyetem oktatói minőséggel rendelkező képviselőjét a német jog feljogosítja arra, hogy a perbeli képviselőként járjon el, így az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének hetedik bekezdése értelmében ugyanazokat a jogokat élvezi, mint amelyek az ügyvédeket e 19. cikk negyedik bekezdésének megfelelően megilletik, és ezért a Bíróság előtt képviselhet vagy segíthet valamely felet.

43

Ezt követően az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdésében előírt és az „ügyvéd” minőségre vonatkozó első feltételt illetően a Bíróság megállapította, hogy mivel az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése nem utal a tagállamok nemzeti jogára, ezt a fogalmat az egész Unióban önálló módon és egységesen, nemcsak e rendelkezés szövegét, hanem annak kontextusát és célját is figyelembe véve kell értelmezni (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 60. pont).

44

E tekintetben az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke harmadik bekezdésének szövegéből és különösen a „képviselnie” kifejezés alkalmazásából kitűnik, hogy az e rendelkezés értelmében vett „fél” – minőségétől függetlenül – nem jogosult arra, hogy saját maga járjon el valamely uniós bíróság előtt, hanem harmadik személy segítségét kell igénybe vennie. Így a felperes által saját kezűleg aláírt keresetlevél benyújtása nem elegendő a kereset előterjesztéséhez, még akkor sem, ha a felperes a nemzeti bíróság előtt eljárni jogosult ügyvéd (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 58. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 61. pont).

45

E megállapítást megerősíti az az összefüggés, amelyből kifejezetten kitűnik, hogy az e 19. cikk első két bekezdésében nem említett valamely fél perbeli képviseletét kizárólag ügyvéd láthatja el, míg az ezen első két bekezdésben említett feleket képviselheti meghatalmazott, akit – adott esetben – tanácsadó vagy ügyvéd segíthet (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 62. pont).

46

Az említett megállapítást támasztja alá az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének első két bekezdésében nem említett felek ügyvéd általi képviseletének célja, amely – amint arra a Törvényszék a megtámadott végzés 29. pontjában helyesen emlékeztetett – egyrészről annak megakadályozása, hogy a magánszemély felek saját maguk járjanak el a bíróságok előtt, anélkül hogy közvetítőt vennének igénybe, másrészről pedig annak biztosítása, hogy a jogi személyek érdekeit olyan képviselő védje, aki kellően elkülönül attól a jogi személytől, amelyet képvisel (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 63. pont).

47

Ebben az összefüggésben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a 19. cikk harmadik és negyedik bekezdésében említett, ügyvéd általi képviseletet a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében kell ellátni, és e feladat célja mindenekelőtt a megbízó érdekeinek teljesen függetlenül, valamint a törvény és a szakmai és etikai szabályok tiszteletben tartása melletti lehető legjobb megóvása és védelme (2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 64. pont).

48

Egyébiránt, noha az ügyvéd „függetlenségének” fogalma eredetileg a versenyjogi dokumentumok bizalmas jellegével összefüggésben alakult ki, az ítélkezési gyakorlat e tekintetben pontosította, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatási tevékenység segítője, aki köteles az adott ügy érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva az ügyfele számára jogi segítséget nyújtani (lásd ebben az értelemben: 1982. május 18‑iAM & S Europe kontra Bizottság ítélet, 155/79, EU:C:1982:157, 24. pont; 2010. szeptember 14‑iAkzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság és társai ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 42. pont), meg kell állapítani mindazonáltal, hogy e fogalom jelentése a közelmúltban megváltozott az uniós bíróságok előtti képviselet terén, mivel e tekintetben a döntő szempont immár az ügyfél érdekeinek megóvása és védelme (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 62. pont; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 65. pont).

49

E vonatkozásban, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban az ügyvédi függetlenség feltételét nemcsak negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával, hanem pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással is meg lehet határozni (lásd ebben az értelemben: 2020. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/17 P és C‑561/17 P, EU:C:2020:73, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 66. pont).

50

Következésképpen a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott végzés 21. pontjában, hogy az ügyvéd függetlenségére vonatkozó feltétel az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének sajátos összefüggésében szükségképpen azt jelenti, hogy nem áll fenn munkaviszony az ügyvéd és ügyfele között.

51

Ezenkívül az ilyen megközelítés azonos érvénnyel alkalmazható olyan helyzetben, amikor az ügyvéd az általa képviselt félhez köthető jogalany alkalmazásában áll (lásd: 2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 25. pont; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 68. pont).

52

A „függetlenség” fogalmának pozitív meghatározását illetően a Bíróság kifejezetten hangsúlyozta, hogy ezt a fogalmat nem úgy kell érteni, hogy az azt követeli meg, hogy az ügyvédnek semmiféle kapcsolata ne álljon fenn az ügyfelével, hanem hogy kizárólag olyan kapcsolatok nem állhatnak fenn, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik az ügyvéd azon képességét, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el ügyfelének védelmét a törvény és a szakmai és etikai szabályok tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2022. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/18 P és C‑561/18 P, EU:C:2020:218, 62–64. pont; 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 69. pont).

53

Amint arra ugyanis a főtanácsnok az indítványának 60. pontjában rámutatott, az uniós bíróságok azáltal, hogy az uniós jog által a nem privilegizált felek képviselőire előírt függetlenségi feltételt alkalmazzák, korlátozott felülvizsgálatot gyakorolnak, mivel az eléjük terjesztett keresetek közül csak azokat minősítik elfogadhatatlannak, amelyekben nyilvánvaló, hogy az érintett képviselő nincs abban a helyzetben, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el a védelmet, és így az ügyfél érdekében e képviselőt ki kell zárni (lásd ebben az értelemben: 2022. március 24‑iPJ és PC kontra EUIPO ítélet, C‑529/18 P és C‑531/18 P, EU:C:2022:218, 74. pont).

54

Ugyanakkor meg kell határozni, hogy az ítélkezési gyakorlatban az ügyvédek tekintetében kialakított, fent ismertetett függetlenségi feltétel vonatkozik‑e valamely fél perbeli képviseletére jogosult egyetemi oktatókra is.

55

E tekintetben, noha a két foglalkozás a feladatok leírását illetően nem hasonlítható össze, mivel az ügyvédnek az ügyfele érdekeinek megóvását és védelmét kell biztosítania, míg az egyetemi oktató az oktatói és kutatói tevékenységét az e szakmában érvényesülő tudományos szabadságra tekintettel teljesen független módon gyakorolja, meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 57. és 58. pontjában rámutatott – amikor egy egyetemi oktató valamely felet képvisel az uniós bíróságok előtt, nem oktatói és kutatói hivatását gyakorolja, hanem ugyanazt a feladatot látja el, mint az ügyvéd, nevezetesen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének első és második bekezdésében nem említett felek képviseletét.

56

Ezenkívül az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikke hetedik bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy azok az egyetemi oktatók, akik a tagállamuk joga szerint jogosultak bíróság előtt eljárni, ugyanazon jogokkal rendelkeznek, mint amelyeket az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése az ügyvédeknek biztosít.

57

Ebből következik, hogy az ellátott képviseleti feladat céljának megfelelően, amely mindenekelőtt abban áll, hogy a lehető legjobban megóvják és védjék a megbízó érdekeit, amint arra a jelen ítélet 47. és 48. pontja emlékeztet, az egyetemi oktatóknak a függetlenség ugyanazon feltételeit kell teljesíteniük, mint amelyek az ügyvédekre vonatkoznak.

58

E szempontokat a jelen ítélet 49. és 52. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően negatív módon, a képviselő és ügyfele közötti munkaviszony hiányával, pozitív módon pedig az etikai szabályokra való hivatkozással határozzák meg, ami többek között azt jelenti, hogy nincs olyan kapcsolat, amely nyilvánvalóan veszélyezteti az ügyvéd azon képességét, hogy ügyfele védelmét – a törvény és a szakmai szabályok tiszteletben tartása mellett – ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el.

59

A képviselő és a megbízója közötti munkaviszony hiányának kérdését illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 25. pontjában megállapította, hogy a Brémai Egyetem képviselője közalkalmazotti jogviszony alapján állt az egyetem alkalmazásában.

60

Márpedig a Törvényszék tévesen alkalmazta a jelen ítélet 51. és 52. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot úgy, hogy az azon egyetemet képviselő oktató helyzetét, amelyben oktatási és kutatási tevékenységet végez, azonosnak tekintette egy olyan jogalanyt képviselő jogtanácsos helyzetével, amelynek ez utóbbi alkalmazásában áll.

61

Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 50. és 74. pontjában rámutatott, a 2012. szeptember 6‑iPrezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Lengyelország kontra Bizottság ítélet (C‑422/11 P és C‑423/11 P, EU:C:2012:553, 25. pont) szerinti vállalati jogász helyzetével ellentétben az érintett egyetemi oktató közalkalmazotti jogviszony alapján kötődik ahhoz az egyetemhez, amelyet képvisel. E jogállás a nemzeti jog feltételei és szabályai szerint nemcsak oktatói és kutatói minőségében, hanem nem privilegizált felek uniós bíróságok előtti képviselői minőségében is függetlenné teszi a felperest. Ezenkívül, mivel a bíróság előtti képviselet nem tartozik azon feladatok közé, amelyeket az oktatónak az egyetemen oktatóként vagy kutatóként kell ellátnia, ez a képviselet semmilyen módon nem kapcsolódik tudományos feladataihoz, és így a képviseletet még akkor is mindenfajta alárendeltségi viszonytól függetlenül gyakorolja, ha ugyanezen egyetemet kell is képviselnie.

62

Mivel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyvéd és az általa képviselt egyetem közötti valamilyen polgári jogi szerződéses kapcsolat fennállása nem elegendő annak megállapításához, hogy ezen ügyvéd olyan helyzetben van, amely nyilvánvalóan veszélyezteti azt a képességét, hogy el tudja látni az ügyfele érdekeinek az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének értelmében vett függetlenség követelménye tiszteletben tartásával történő védelmét (lásd ebben az értelemben: 2022. február 4‑iUniwersytet Wrocławski és Lengyelország kontra REA ítélet, C‑515/18 P és C‑561/18 P, EU:C:2020:218, 66. és 67. pont), az oktató és az általa képviselt egyetem közötti közalkalmazotti jogviszony fennállása szintén nem elegendő annak megállapításához, hogy ez az oktató olyan helyzetben van, amely megakadályozza őt abban, hogy ellássa ezen egyetem érdekeinek védelmét.

63

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének hetedik bekezdése az oktatók számára ugyanazon jogokat biztosítja, mint amelyek az ezen alapokmány 19. cikkének harmadik bekezdése értelmében az ügyvédeket megilletik, a nemzeti jog által a bíróság előtti eljárásra jogosult egyetemi oktató főszabály szerint megfelel az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikke értelmében vett függetlenség feltételének, még akkor is, ha ez az oktató azt az egyetemet képviseli, ahol tudományos tevékenységét végzi.

64

Ami azon kapcsolat hiányát illeti, amely veszélyezteti a képviselő azon képességét, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el ügyfele védelmét, a Törvényszék a megtámadott végzés 25. pontjában arra a tényre hivatkozott, hogy a Brémai Egyetem képviselője volt a tervezett projekt koordinátora, valamint e projekt csapatvezetője, és hogy e projekt keretében „alapvető feladatokat és funkciókat” látott el. A Törvényszék szerint e képviselőnek a jogvita tárgyával fennálló személyes kapcsolata veszélyeztette azt a képességét, hogy ezen egyetem számára jogi segítségnyújtást biztosítson.

65

A Törvényszék ezen értékelése hibás.

66

Ugyanis, bár a Törvényszék a megtámadott végzés 30. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy az ügyvédet terhelő függetlenségi kötelezettséget nem úgy kell érteni, hogy az ügyvédnek semmiféle kapcsolata nem állhat fenn az ügyfelével, hanem hogy kizárólag olyan kapcsolatok nem állhatnak fenn, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik az ügyvéd azon képességét, hogy ellássa ügyfele védelmét, az e végzés 25. pontjában leírt, a jelen ítélet 64. pontjában ismertetett kapcsolatok nem minősíthetők olyan kapcsolatoknak, amelyek nyilvánvalóan veszélyeztetik a Brémai Egyetem képviselőjének azon képességét, hogy az elvárt függetlenséggel képviselje azt. Kétségtelen, hogy az érintett képviselő által a jogvita tárgyát képező projekt keretében ellátott feladatokból az következik, hogy a képviselőnek és a Brémai Egyetemnek közös érdekei voltak. Mindazonáltal az ilyen érdekek – amint azt a főtanácsnok indítványának 80. pontjában hangsúlyozta – nem elegendőek annak megállapításához, hogy e képviselő képtelen volt megfelelően ellátni a rábízott képviseletet.

67

Mivel egyébként egyetlen arra utaló információt sem hoztak fel, hogy ezen érdekek akadályát képeznék annak, hogy az említett képviselő ellássa a Brémai Egyetem perbeli képviseletét, a Törvényszék túllépte a jelen ítélet 52. és 53. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban rögzített felülvizsgálati jogkörét, amely ítélkezési gyakorlat nem egyszerűen az Európai Unió Bírósága alapokmányának 19. cikke szerinti „függetlenség” fogalmát alkalmazza, hanem egy új irányultságot jelent az e fogalommal kapcsolatos ítélkezési gyakorlathoz képest, tekintve, hogy az uniós jog által előírt függetlenségi követelményt úgy kell értelmezni, hogy az az elfogadhatatlanság eseteit kizárólag azokra az esetekre korlátozza, amelyekben nyilvánvaló, hogy a képviselő nincs abban a helyzetben, hogy ügyfelének érdekeit a legjobban szolgálva lássa el a védelmét, és így az ügyfél érdekében e képviselőt ki kell zárni.

68

A Törvényszék ezért tévesen állapította meg a kereset elfogadhatatlanságát azzal az indokkal, hogy a Brémai Egyetemet az érintett egyetemi oktató nem képviseli megfelelően.

69

Következésképpen az első fellebbezési jogalapnak helyt kell adni.

70

A megtámadott végzést továbbá hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy az első és második fellebbezési jogalap keretében felhozott többi érvet, valamint a többi fellebbezési kérelmet vizsgálni kellene.

71

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság – a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén – az ügyet érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

72

A jelen ügyben, mivel érdemben a per állása nem engedi meg a határozathozatalt, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé.

73

Mivel a jogvitát a Bíróság visszautalja a Törvényszék elé, a fellebbezéssel kapcsolatos költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: