1.

Az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében az Unió energiapolitikájának célja – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a megújuló energiaforrások kifejlesztése. ( 2 ) Ezzel a jelentős terjedelmű fejlődéssel kapcsolatos – a jelenlegi geopolitikai környezetben különösen fennálló – kihívásokat hangsúlyozza a 2009/28/EK irányelv ( 3 ) (1) preambulumbekezdése, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében említi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, az energiaellátás biztonságának előmozdítását, a műszaki fejlődés és innováció támogatását, valamint a foglalkoztatási lehetőségek biztosítását és a regionális fejlesztést. ( 4 )

2.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett, „megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítmény” fogalmára, valamint a villamosenergia‑hálózatba való betáplálás során az ilyen létesítményt megillető előnyben részesítés mértékére vonatkozik. Pontosabban, a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) arra keresi a választ, hogy egy olyan létesítményt, amely részben ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék hőkezelése révén villamos energiát állít elő, megilleti‑e az elsőbbségi hozzáférés, és ha igen, milyen mértékben.

3.

Ezt a kérdést az egyik termikus hulladékfeldolgozó létesítményt üzemeltető EEW Energy from Waste Großräschen GmbH (a továbbiakban: EEW) és a villamosenergia‑átviteli rendszer üzemeltetője, az MNG Mitteldeutsche Netzgesellschaft Strom GmbH (a továbbiakban: MNG Strom) között az EEW‑t megillető betáplálásnak a hálózati túlterheltség miatti korlátozása következtében megillető kártalanításhoz való joga tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő. Az 50 Hertz Transmission GmbH (a továbbiakban: 50 Hertz), az MNG Strom upstream szállításirendszer‑irányítója mint beavatkozó az MNG Strom oldalán vett részt az alapeljárásban.

4.

A 2001/77/EK irányelv ( 5 )„Fogalommeghatározások” című 2. cikke kimondja:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]”

5.

A 2009/28 irányelv (1), (11), (25), (60) és (61) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

[…]

6.

A 2009/28 irányelvnek a „Hatály” című 1. cikke kimondja:

„Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára és a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedésben felhasznált részarányára vonatkozóan. Szabályokat állapít meg a tagállamok közötti statisztikai átruházások, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti közös projektek, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, a tájékoztatás és képzés, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a villamosenergia‑hálózatokhoz való hozzáférése tekintetében. […]”

7.

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában a [2003/54] irányelv fogalommeghatározásait kell alkalmazni.

Ezen irányelv alkalmazásában továbbá:

[…]

[…]”

8.

A 2009/28 irányelv „A megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása” című 5. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megújuló energiaforrásokból előállított energia teljes bruttó fogyasztását [helyesen: A megújuló energiaforrásokból előállított energiára vonatkozó teljes bruttó energiafogyasztást] a következő elemek összeadásával kell kiszámítani:

[…]

(3)   Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes bruttó fogyasztását [helyesen: a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiára vonatkozó teljes bruttó energiafogyasztást] a megújuló energiaforrásokból a tagállamban előállított villamosenergia‑mennyiségből a korábban felszivattyúzott vizet használó duzzasztótároló‑egységek által előállított villamosenergia‑mennyiség kivonásával kell kiszámítani.

A többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. E számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani.

[…]”

9.

Ezen irányelv „A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia, fűtő‑ és hűtőenergia származási garanciái” című 15. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A megújuló energiaforrásokból származó energiának az energiaszolgáltató által kínált energiahordozó‑összetételben való arányának vagy mennyiségének a végső fogyasztó felé történő bizonyítása céljából, a [2003/54] irányelv 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia származása, mint olyan, ezen irányelv értelmében objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján garantálható.”

10.

A 2009/28 irányelvnek „A hálózatokhoz való hozzáférés és üzemeltetésük” című 16. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia‑rendszer fejlesztésére a villamosenergia‑rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia‑termelés – többek között a rendszerek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését. A tagállamok megfelelő lépéseket tesznek továbbá a hálózati infrastruktúrával kapcsolatos engedélyezési eljárások felgyorsítására, valamint a hálózati infrastruktúra jóváhagyásának az igazgatási és tervezési eljárásokkal való összehangolására.

(2)   A távvezeték‑hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához kapcsolódó követelményekre is figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok által meghatározott átlátható, megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján:

11.

A 2008. október 25‑i Erneuerbare‑Energien‑Gesetz (a megújuló energiaforrásokról szóló német törvény, a továbbiakban: EEG) ( 7 )2012. január 1. és 2014. július 31. között hatályos változata (a továbbiakban: 2012. évi EEG) „Fogalommeghatározások” című 3. §‑a kimondja:

„A jelen törvény alkalmazásában:

[…]

[…]”

12.

E törvény „Átvétel, továbbítás és elosztás” című 8. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A 11. § sérelme nélkül, a hálózatüzemeltetők kötelesek a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia teljes felajánlott mennyiségét […] haladéktalanul elsőbbséggel átvenni, továbbítani és elosztani. […]”

13.

Az említett törvénynek „A betáplálás irányítása” című 11. §‑a (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Kivételes esetben a hálózatüzemeltetők […] jogosultak a közvetlenül vagy közvetve hálózatukra csatlakozott létesítmények […] szabályozására, amennyiben:

[…]”

14.

Ugyanezen törvény „Rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás” című 12. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Amennyiben a 11. § (1) bekezdése értelmében hálózati túlterheltség miatt csökkentik a megújuló energiaforrásból villamos energiát előállító létesítményekből származó villamos energia betáplálását […], az intézkedéssel érintett üzemeltetők részére az elmaradt bevételek többletköltségekkel növelt és megtakarított költségekkel csökkentett összege 95%‑ának megfelelő kártalanítást kell fizetni. […]”

15.

A 2012. évi EEG „Díjazáshoz való jog” című 16. §‑ának (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A hálózatüzemeltetőknek legalább a 18–33. §‑ok szerinti díjat kell fizetnie a létesítmények üzemeltetői részére a kizárólag megújuló energiát […] felhasználó létesítményekben előállított villamos energiáért. […]”

16.

A 2012. évi EEG e rendelkezései lényegében megfelelnek az EEG 2009. január 1. és 2011. december 31. között hatályos változatában, ( 8 ) valamint az EEG 2014. augusztus 1. és 2016. december 31. között hatályos változatában ( 9 ) foglalt rendelkezéseknek.

17.

Az EEW egy villamos energiát és hőt előállító termikus hulladékfeldolgozó létesítményt (a továbbiakban: szóban forgó létesítmény) üzemeltet. A létesítményben szinte kizárólag az égetés előtt összekevert, egy változó – a felperes állítása szerint legfeljebb 50%‑os – mértékű biológiailag lebontható részt tartalmazó ipari és települési hulladékot hasznosítanak. Az EEW a létesítményben előállított villamos energiát részben az MNG Strom elosztási hálózatába táplálja be az ez utóbbival kötött csatlakozási és betáplálási szerződés alapján.

18.

2011 és 2016 között az MNG Strom a hálózatbiztonság‑kezelési tevékenysége keretében számos esetben hálózati túlterheltség miatt a villamos energia betáplálásának ideiglenes korlátozására hívta fel az EEW‑t. Erre tekintettel az EEW 2,24 millió euró összegű kártalanítási követelést érvényesít az MNG Strommal szemben, amelyet többek között az EEG 2011. január 1. és 2016. december 31. között hatályos változatában előírt rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozásra, nevezetesen a 2012. évi EEG 12. §‑ának (1) bekezdésére alapoz.

19.

Az eljáró fellebbviteli bíróság elutasította az EEW kártalanítás iránti kérelmét azzal az indokkal, hogy a szóban forgó létesítményben termelt villamos energiát nem kizárólag megújuló energiaforrásból állítják elő.

20.

Az EEW a fellebbviteli bíróság ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság). E bíróság megállapítja, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita kimenetele az azon kérdésre adott választól függ, hogy a szóban forgó létesítményt a 2012. évi EEG 12. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett, „megújuló energiaforrásból villamos energiát előállító létesítménynek” kell‑e minősíteni. E bíróság szerint e rendelkezés alkalmazását nem zárja ki az a tény, hogy a szóban forgó létesítmény nem kizárólag megújuló energiaforrásból állít elő villamos energiát.

21.

E tekintetben az említett bíróság hangsúlyozza, hogy az EEG a 2000. év során hatályba lépett első változatában a kizárólag megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítmények által előállított villamos energiára vonatkozott. Mindazonáltal a 2001/77 irányelvnek, és különösen a 2. cikke c) pontjának a német jogba történő átültetése során 2004‑ben kiterjesztették az EEG hatályát annak érdekében, hogy az a hagyományos energiaforrásokat is hasznosító vegyes létesítmények által előállított villamos energia megújuló energiaforrásból előállított részére is vonatkozzon.

22.

A 2012. évi EEG 12. §‑ában foglalt rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás szövegéből, valamint e törvény rendszertani összefüggéséből következik, hogy ezeket, az EEG‑be először 2009‑ben beillesztett rendelkezéseket a nem kizárólag megújuló energiát felhasználó létesítményekre is alkalmazni kell. Így, amikor egy létesítmény megújuló energiaforrásból állít elő villamos energiát, és ezért az EEG‑nek megfelelően a villamosenergia‑hálózatba való betáplálás során előnyben kell részesíteni, a villamos energia átvételének a hálózatüzemeltető általi, a betáplálás irányítása keretében történő csökkentése vagy megszakítása a rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás szerinti kártalanítási kötelezettséget eredményez.

23.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint, noha a német jogalkotó úgy döntött, hogy az uniós jogot követi, és eltér attól a szabálytól, amely szerint csak a kizárólag megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát veszik figyelembe, nem egyértelmű, hogy a német jogban a megújuló energiaforrást bármilyen mértékben – adott esetben a legcsekélyebb mértékben – felhasználó valamennyi villamosenergia‑termelő létesítményt a 2012. évi EEG 3. §‑ának 1. pontja értelmében vett „létesítménynek” kell‑e minősíteni, és ennek következtében e létesítményeket előnyben kell‑e részesíteni a villamosenergia‑hálózathoz való csatlakozás és az e hálózatba történő betáplálás során. E tekintetben a német jog releváns rendelkezéseit a 2001/77 irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett „megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia” fogalmának megfelelően kell értelmezni. E rendelkezés a „vegyes erőmű” fogalmára hivatkozik, amelyet ezen irányelv nem határoz meg, így az nem egyértelmű. A „vegyes erőmű” kifejezés ugyanis műszaki szempontból általában olyan létesítményt jelöl, amely több különböző technológiát (például napenergiát és gázt) használ energia előállításához. Ilyen értelmezés esetén a „vegyes erőmű” fogalma nem terjedne ki az olyan létesítményekre, amelyek ugyanazon villamosenergia‑termelési folyamat során csupán vegyesen használnak különböző – megújuló és hagyományos – energiaforrásokat. Ez akkor is érvényes, ha az energiatermelés céljából először elegyítik a különböző energiaforrásokat, és akkor is, ha a létesítményben – mint a szóban forgó létesítmény esetében – megújuló és fosszilis energiaforrások már meglévő, változó és nem befolyásolható keverékét használják fel a villamosenergia‑termeléshez.

24.

Ugyanakkor e bíróság rámutat, hogy a 2001/77 irányelv 2. cikkének a) pontja a „biomasszát” megújuló energiaforrásként határozza meg, és hogy ezen irányelv 2. cikkének b) pontja szerint e fogalom az „ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részét” foglalja magában. E rendelkezések amellett szólhatnak, hogy az ezen biológiailag lebontható rész elégetésével előállított villamos energiát megújuló energiaforrásból előállított villamos energiának kell tekinteni, és hogy ezáltal a megfelelő energiatermelő létesítményt a német jogban olyan, az EEG értelmében vett létesítménynek kellene minősíteni, amelyet előnyben kell részesíteni a villamosenergia‑hálózatokhoz való hozzáférés során.

25.

Az említett bíróság megjegyzi, hogy mivel a 2001/77 irányelv helyébe az alapügyben alkalmazandó 2009/28 irányelv lépett, ( 10 ) a német jogot ez utóbbival összhangban kell értelmezni. Ugyanezen bíróság rámutat, hogy az uniós jog figyelembevételével arra hajlik, hogy az EEG‑nek a villamosenergia‑hálózatba való betáplálási elsőbbséggel kapcsolatos rendelkezéseit úgy értelmezze, hogy azok csak akkor alkalmazandók a nem kizárólag megújuló energiaforrásokat használó létesítményekre, ha azokban a megújuló és a hagyományos energiaforrásokat külön rendszerekben használják fel. Az olyan létesítményekre, amelyekben – mint például a hulladékégetéssel történő villamosenergia‑termelés esetében – megújuló és hagyományos energiaforrások eleve meglévő, változó és nem befolyásolható keverékét használják fel, a 2012. évi EEG 12. §‑ának (1) bekezdésében előírt rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás mindenesetre csak akkor alkalmazandó, ha a megújuló energiaforrások aránya átlagosan meghaladja a hagyományos energiaforrások arányát. Ez az értelmezés az alapeljárásban azzal a következménnyel járna, hogy az EEW a rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás alapján nem követelhet semmilyen kártalanítást, mivel a szóban forgó létesítmény változó összetételű, eleve vegyes energiaforrásokat használ fel, és az EEW információi szerint a megújuló energiaforrások aránya nincs túlsúlyban.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy abban az esetben, ha a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan létesítményekre is vonatkozik, amelyekben a megújuló energiaforrások nincsenek túlsúlyban, felmerül a kérdés, hogy létezik‑e olyan küszöb, amely alatt az ilyen energiaforrásokból villamos energiát termelő létesítmény már nem tekinthető az e rendelkezés értelmében vett megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítménynek.

27.

Végül e bíróság azt kérdezi, hogy ha a csak részben biológiailag lebontható hulladékból előállított villamos energia előnyt élvez a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférés során, hivatkozni lehet‑e a 2009/28 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében foglalt jogelvre, amely szerint a többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. Ez a kérdés annak meghatározása során bír jelentőséggel, hogy a 2012. évi EEG 12. §‑ának (1) bekezdésében előírt rendkívüli esetekre vonatkozó szabályozás szerinti kártalanítás iránti kérelem a szóban forgó létesítményben előállított villamos energia egésze tekintetében elmaradt bevételre vagy csupán a villamos energiának a vegyes hulladék biológiailag lebontható részéből előállított részére vonatkozik‑e.

28.

E körülményekre tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29.

Írásbeli észrevételeket az EEW, az MNG Strom, az 50 Hertz és az Európai Bizottság terjesztett elő. E felek szóbeli észrevételeket is előterjesztettek a 2022. szeptember 8‑án tartott tárgyaláson.

30.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítményeket megillető, a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférést nemcsak a villamos energiát kizárólag megújuló energiaforrásokból előállító létesítmények, hanem azon létesítmények számára is biztosítani kell, amelyek részben biológiailag lebontható ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával állítanak elő villamos energiát.

31.

A 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a szállításirendszer‑üzemeltetők a villamosenergia‑termelő létesítményektől érkező hálózati terhelés elosztása során átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján előnyben részesítsék a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítményeket, amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia‑rendszer biztonságos működése lehetővé teszi.

32.

Megjegyzem, hogy ez a rendelkezés azon körülményre hivatott választ adni, amikor műszaki szempontból a villamosenergia‑átviteli és ‑elosztó hálózatok természetüknél fogva korlátozott szállítási kapacitással rendelkeznek, és így ezek a hálózatok – a fogyasztásra figyelemmel – nem feltétlenül továbbíthatják az e rendszerbe tartozó létesítmények által előállított vagy előállítható villamos energia összességét. ( 11 ) E körülmények között az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy előnyben részesíti a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítményeket. E tekintetben, amint azt a Bíróság megállapította, bár a 2009/72/EK irányelv ( 12 ) 32. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az átviteli‑ vagy az elosztórendszer‑üzemeltető megtagadhatja a hálózatához történő hozzáférést, ha nem áll rendelkezésére a szükséges kapacitás, feltéve hogy a megtagadást kellőképpen megalapozott indokokkal támasztja alá; a hálózati hozzáférés megtagadásának e lehetőségét azonban esetről esetre kell vizsgálni, és e lehetőség nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy ezeket az eltéréseket általános jelleggel biztosítsák, anélkül hogy minden egyes üzemeltető vonatkozásában ténylegesen megvizsgálnák, hogy hiányzik‑e a hálózat műszaki kapacitása a harmadik személyektől származó kérelmek teljesítéséhez. ( 13 )

33.

Az előterjesztett első kérdésre tekintettel meg kell határozni a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett, „megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítmény” fogalmát annak vizsgálata érdekében, hogy e fogalom magában foglalja‑e az olyan létesítményt is, amelyben részben biológiailag lebontható ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával állítanak elő villamos energiát. Amennyiben ez a helyzet, e létesítménynek e rendelkezés értelmében előnyben kell részesülnie a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférés során, és abban az esetben, ha az elosztórendszer‑üzemeltető megtagadná tőle e hozzáférést, pénzügyi kompenzációban részesülhetne, amint azt ezen irányelv (61) preambulumbekezdése kimondja.

34.

A „megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítmény” kifejezést a 2009/28 irányelv nem definiálja. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját is. ( 14 )

35.

Ennek keretében először is meg kell állapítani, hogy a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövege, amely kizárólag a megújuló energiaforrást felhasználó létesítményekre utal, önmagában nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy e rendelkezés vonatkozik‑e azokra a létesítményekre, amelyekben részben biológiailag lebontható ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával állítanak elő villamos energiát.

36.

Másodszor, az említett rendelkezés összefüggéseire vonatkozóan – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozta – a 2001/77 irányelv 2. cikkének c) pontja a „megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát” úgy határozta meg, mint a „kizárólag megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek által előállított villamos energiát, valamint a hagyományos energiaforrásokat is hasznosító vegyes erőművek által előállított villamos energia megújuló energiaforrásból előállított rész[ét]” ( 15 ). Ez az irányelv azonban az alapügy tényállásának időpontjában nem volt hatályban. A 2009/28 irányelv 2. cikkének a) pontja azonban a „megújuló energiaforrásból előállított energiát” a „nem fosszilis megújuló energiaforrásokból származó energia: szél‑, nap‑, légtermikus, geotermikus, hidrotermikus, valamint az óceánból nyert energia, vízenergia, biomassza, hulladéklerakó helyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok és biogázok energiája[ként]” határozza meg. Következésképpen, amint arra az 50 Hertz írásbeli észrevételeiben rámutatott, az alapeljárásban a „megújuló villamos energia” minősítés már nem attól a létesítménytől függ, amelyben a villamos energiát előállították, hanem kizárólag a felhasznált energiaforrásoktól.

37.

A 2009/28 irányelv 2. cikkének a) pontja kimondja, hogy a biomasszából előállított energiát ( 16 ) megújuló energiaforrásokból előállított energiának kell tekinteni. Márpedig az ezen irányelv 2. cikkének e) pontjában szereplő fogalommeghatározás értelmében a biomassza magában foglalja „az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részét”. E rendelkezések együttes értelmezéséből az következik, hogy a részben ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék hőkezelése révén előállított villamos energiát e rész tekintetében megújuló energiaforrásból előállított energiának kell tekinteni.

38.

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó létesítmény olyan biológiailag lebontható települési és ipari hulladékot tartalmazó vegyes hulladékot hasznosít, amely ezáltal az említett irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében biomasszának minősül. ( 17 )

39.

Egyébként a 2009/28 irányelv 5. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy a többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe. Következésképpen ezen irányelv főszabály szerint nem zárja ki a hatálya alól azokat a létesítményeket, amelyek részben megújuló energiaforrásokat használnak.

40.

Harmadszor, a 2009/28 irányelv célja, amint annak 1. cikkéből kitűnik, hogy közös keretet hozzon létre a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatására, többek között úgy, hogy kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt összarányára vonatkozóan. ( 18 ) Ebben az értelemben ezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a távvezeték‑hálózattal és a piaccal kapcsolatos megfelelő operatív intézkedésekre kerüljön sor a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia‑mennyiség csökkenésének minimalizálása érdekében. Egyébiránt az említett irányelv (60) preambulumbekezdése rámutat, hogy abban az esetben, ha a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia integrálódott az azonnali ügyleteket bonyolító piacokba, a garantált hozzáférés biztosítja, hogy az eladott és támogatott villamos energia teljes mennyisége hozzáfér a távvezeték‑hálózathoz, és ezáltal a hálózatra kapcsolt létesítmények által termelt, megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiából a lehető legnagyobb mennyiség használható fel. Ugyanezen irányelv (61) preambulumbekezdése pontosítja, hogy az irányelv célja a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia szállításának és elosztásának a távvezeték‑rendszer megbízhatóságának vagy biztonságának veszélyeztetése nélkül történő folyamatos növelése.

41.

Ezenkívül megjegyzem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt garantált hozzáférés célja, hogy a megújuló energiaforrásokat a belső villamosenergia‑piacba integrálja annak biztosításával, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia teljes mértékben hozzáférhessen a hálózatokhoz, ami lehetővé teszi a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia maximális mennyiségének használatát. ( 19 )

42.

Következésképpen a 2009/28 irányelv célja a megújuló energiaforrások lehető legteljesebb felhasználása. Márpedig, amennyiben a részben biológiailag lebontható ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával villamos energiát előállító létesítményeket nem részesítenék előnyben, az a megújuló energiaforrások ezen hányadának elvesztésével járna akkor, amikor az elosztórendszer‑üzemeltető a hálózati túlterheltség miatt megtagadja az érintett villamosenergia‑termelőtől a hálózatához való hozzáférést.

43.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a megújuló energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelő létesítményeket megillető, a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférést nemcsak a villamos energiát kizárólag megújuló energiákból előállító létesítmények, hanem azon létesítmények számára is biztosítani kell, amelyek részben biológiailag lebontható ipari és települési hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával állítanak elő villamos energiát.

44.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a villamosenergia‑termelő létesítményt kizárólag a felhasznált ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részéből előállított villamos energia tekintetében illeti meg a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés, és ha igen, milyen szabályok vonatkoznak erre az elsőbbségi hozzáférésre.

45.

Amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válasz keretében pontosításra került, a 2009/28 irányelv 2. cikkének a) és e) pontjából kitűnik, hogy a biomasszából előállított villamos energia megújuló energiaforrásból előállított energiának minősül, azonban az ipari és települési hulladéknak csak a biológiailag lebontható részét kell figyelembe venni. Ebből az következik, hogy egy villamosenergia‑termelő létesítmény ezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag az e biológiailag lebontható, nem pedig a hagyományos hulladékokból álló részből előállított villamos energia vonatkozásában élvez elsőbbséget a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférés során.

46.

Ugyanebben az értelemben a Bíróság az említett irányelv 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban rámutatott, hogy bár e rendelkezés a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia hálózathoz való „garantált hozzáférés” bevezetésének lehetőségére hivatkozik, ám kizárólag a zöld villamos energiára vonatkozóan, és ezért nem szolgálhat jogalapként olyan nemzeti rendelkezésekhez sem, amelyek a nem megújuló energia termelésére szolgáló létesítmények számára nyújtanak garantált hozzáférést. ( 20 ) Ez az értelmezés analógia útján alkalmazható az ugyanezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti, hálózathoz való elsőbbségi hozzáférésre.

47.

Szövege alapján e rendelkezés ilyen elsőbbségi hozzáférést biztosít a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát termelő létesítmények számára, azonban nem határozza meg a megújuló energiaforrások minimális részarányát arra az esetre, ha e létesítmények egyidejűleg megújuló és hagyományos energiaforrásokat is használnak. Másként fogalmazva, az említett rendelkezésben előírt, a villamosenergia‑hálózatba való betáplálási elsőbbség nem függ a villamosenergia‑termelés során felhasznált biológiailag lebontható hulladék arányától, mivel a hagyományos hulladékok részaránya nem játszik semmilyen szerepet ezen előnnyel összefüggésben. Így nincs olyan küszöb, amely alatt a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát nem illeti meg a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés. ( 21 )

48.

Amennyiben valamely villamosenergia‑termelő létesítményt kizárólag az e biológiailag lebontható részből előállított villamos energia tekintetében illeti meg a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2009/28 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére hivatkozással hogyan kell alkalmazni ezt az elsőbbségi hozzáférést.

49.

Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy jogi szempontból a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós jogalkotó, anélkül hogy a zöld energiaellátás nemzeti rendszereinek kimerítő jellegű harmonizálását kívánta volna megteremteni, egyrészt abból a megállapításból indult ki, hogy a tagállamok különböző támogatási mechanizmusokat alkalmaznak, másrészt pedig azon elvből, hogy biztosítani kell azok megfelelő működtetését a befektetői bizalom megtartása, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok az említett irányelvben számukra meghatározott, kötelező átfogó nemzeti célok teljesítését célzó, hatékony nemzeti intézkedéseket fogadhassanak el. ( 22 ) Véleményem szerint ugyanez az érvelés alkalmazható az említett irányelv 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának végrehajtására is. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a tagállamok jelentős mozgástérrel rendelkeznek a megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítmények számára a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférés során biztosított előny alkalmazása tekintetében.

50.

Egyébiránt műszaki szempontból az MNG Strom kifejtette, hogy a villamosenergia‑átviteli rendszer üzemeltetője nem ismeri valós időben a villamosenergia‑termelő létesítmény által használt, biológiailag lebontható hulladékok arányát, amikor meg kell határoznia a létesítmények leállításának sorrendjét, ahogyan egyébként e létesítmények üzemeltetői sem tudják minden időpontban, hogy mekkora a megújuló energiaforrásokból előállított energia részaránya. Az 50 Hertz a maga részéről azt hangsúlyozta, hogy az elsőbbségre vonatkozó döntés olyan sürgősségi intézkedés, amelyet szinte az adott pillanatban hoznak, és hatást gyakorol a downstream gazdasági szereplőkre, ami azt jelenti, hogy az elsőbbségi kritériumoknak lehetővé kell tenniük a rendszerirányítóknak szóló konkrét iránymutatás adását. Ezenkívül a Bizottság arra hivatkozott, hogy bizonyos esetekben technikai szempontból lehetetlen a hálózathoz való hozzáférés során kizárólag a létesítmény által termelt villamos energia egy része – a jelen esetben annak a megújuló energiaforrásokból előállított része – vonatkozásában elsőbbséget biztosítani.

51.

E jogi és technikai környezetben úgy vélem, hogy nem a Bíróságnak kell részletesen megjelölnie azt, hogyan kell alkalmazni a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférést, mivel ez a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövege értelmében a tagállamok feladata, amelyek a legjobban ismerik a nemzeti villamosenergia‑átviteli rendszer sajátosságait. ( 23 ) Így a tárgyaláson az MNG Strom rámutatott, hogy Németországban a villamosenergia‑átviteli rendszer üzemeltetésére vonatkozóan vannak olyan iránymutatások, amelyek e hálózat megbízhatóságának és biztonságának céljából meghatározták azt a sorrendet, amelyben a létesítményeket az említett hálózat fizikai szűk keresztmetszetének csökkentése érdekében le kell csatlakoztatni.

52.

Mindazonáltal, tekintettel az érdekelt felek írásbeli észrevételeire, valamint a tárgyaláson lezajlott vitákra, a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 2009/28 irányelv rendelkezésein alapuló iránymutatásokat adjon azokra az elemekre vonatkozóan, amelyeket a tagállamoknak a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés alkalmazása céljából figyelembe kell venniük.

53.

E tekintetben először is ezen irányelv 16. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövegéből kitűnik, hogy elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani, amennyiben ezt a nemzeti villamosenergia‑rendszer biztonságos működése lehetővé teszi. E tekintetben, amint arra az említett irányelv (60) preambulumbekezdése rámutat, a hálózat megbízhatósága és biztonsága fenntartásához és a teherelosztáshoz kapcsolódó követelmények tagállamonként változhatnak a nemzeti távvezeték‑hálózat sajátosságaitól és biztonságos működésétől függően.

54.

Másodszor ugyanezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontjából az is következik, hogy a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférést átlátható, megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell biztosítani, ami azt jelenti, hogy e kritériumoknak egyértelműeknek kell lenniük, azokat a tagállamoknak előzetesen kell közölniük, és alkalmazásuknak valamennyi érintett fél számára előreláthatónak kell lennie.

55.

Harmadszor, a 2009/28 irányelv célkitűzéseiből következik, hogy a tagállamoknak a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférés vonatkozásában a lehető legteljesebb mértékben előnyben kell részesíteniük a kizárólag megújuló energiaforrásokból származó energiát előállító létesítményeket, ami azt jelenti, hogy az e hálózathoz való hozzáférés megtagadására csak végső lehetőségként kerülhet sor.

56.

Negyedszer, azon létesítményeket, amelyek villamos energiáját részben biológiailag lebontható hulladékot tartalmazó vegyes hulladék termikus hasznosításával állítják elő, véleményem szerint abban az esetben kell figyelembe venni, amikor e rész időben stabil, kiszámítható és jelentős. Ellenkező esetben fennáll a visszaélés veszélye, különösen abban az esetben, ha műszakilag lehetetlen a létesítmény által termelt villamos energia csupán egy részére alkalmazni a hálózathoz való elsőbbségi hozzáférést, és a létesítmény annak ellenére részesül ilyen előnyben, hogy a gyakorlatban a villamos energiát főként hagyományos energiaforrások felhasználásával állítja elő. Ez történik például akkor, ha a megújuló energiaforrásokból előállított energia aránya idővel jelentős mértékben változik, aminek következtében egyes időszakok esetében ez a rész hiányzik vagy csekély mértékű.

57.

Ötödször az EEW arra hivatkozik, hogy az alapügyben szóban forgó időszakban rendszeresen megkapta az Umweltbundesamttól (szövetségi környezetvédelmi hivatal, Németország) a 2009/28 irányelv 15. cikkében említett származási garanciákat, amelyek lehetővé tették számára annak bizonyítását, hogy villamosenergia‑termelésének hozzávetőleg 50%‑a megújuló energiaforrásokból származott. Ugyanakkor, amint az ezen irányelv 2. cikkének j) pontjából kitűnik, a „származási garancia” olyan elektronikus dokumentum, amelynek kizárólagos rendeltetése a végső fogyasztó felé annak bizonyítása, hogy az energia egy meghatározott részét vagy mennyiségét megújuló energiaforrásokból állították elő. Következésképpen e garancia visszamenőleges jelleggel kerül megállapításra, és nem teszi lehetővé ezen energiaforrás részarányának valós idejű, vagyis abban az időpontban történő megismerését, amikor a hálózatüzemeltetőnek úgy kell döntenie, hogy a hálózati túlterheltség miatt átmenetileg csökkenti a betáplálást. ( 24 ) Ennélfogva véleményem szerint a „származási garancia” önmagában nem szolgálhat viszonyítási alapként a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés kritériumainak meghatározása során.

58.

Hatodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy lehet‑e hivatkozni a 2009/28 irányelv 5. cikke (3) bekezdése második albekezdésének céljára azon villamos energia vonatkozásában, amelynek csak egy részét állítják elő biológiailag lebontható hulladékokból. Emlékeztetek arra, hogy e rendelkezés értelmében a többféle üzemanyaggal működő, megújuló és hagyományos energiaforrásokat használó erőművekben csak a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia vehető figyelembe, és számítás céljára az egyes energiaforrások részesedését energiatartalmuk alapján kell kiszámítani. A tagállamok számára biztosított jelentős mozgástérre tekintettel úgy vélem, hogy ezen irányelv ellenkező rendelkezésének hiányában a tagállamok hivatkozhatnak az említett 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdésére a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés megvalósítása vonatkozásában. ( 25 ) Ennek keretében a hálózathoz való hozzáférés hálózati túlterheltség miatti megtagadását követően a villamosenergia‑termelő létesítmény üzemeltetője által benyújtott kártalanítás iránti kérelem kizárólag a vegyes hulladék biológiailag lebontható részéből előállított villamos energiára vonatkozik.

59.

A fentiek összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2009/28 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a villamosenergia‑termelő létesítményt kizárólag az e biológiailag lebontható részből előállított villamos energia tekintetében illeti meg a villamosenergia‑hálózathoz való elsőbbségi hozzáférés. A tagállamok feladata, hogy az ilyen létesítményre vonatkozóan átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumokat állapítsanak meg ezen elsőbbségi hozzáférés – amennyiben a nemzeti villamosenergia‑hálózat biztonságos üzemeltetése ezt lehetővé teszi – alkalmazására vonatkozó részletes szabályok meghatározása érdekében.

60.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: