1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát a „hulladék” 2008/98 irányelv ( 2 ) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott fogalmának értelmezése, valamint az képezi, hogy a kitermelt anyagok – jelesül a kiváló minőségű szennyezetlen talaj – hulladékstátusza az irányelv 6. cikke szerint milyen feltételek mellett szűnik meg. Az ügy a Tallinna Vesi ítélethez ( 3 ) és a Sappi Austria Produktion és Wasserverband „Region Gratkorn‑Gratwein” ítélethez ( 4 ) hasonló olyan ítéletek folytatása, amelyekben a Bíróság ugyanezeket a rendelkezéseket a szennyvíziszap és a szennyvíz tekintetében értelmezte.

2.

A kérelmet a Porr Bau GmbH és a Bezirkshauptmannschaft Graz‑Umgebung (Graz és környékének járási közigazgatási hivatala, Ausztria; a továbbiakban: alperes hatóság) közötti eljárás során terjesztették elő. Az említett eljárás tárgyát olyan közigazgatási határozat képezi, amelyben megállapítást nyert, hogy az egyes mezőgazdasági termelők által egy ausztriai építőipari vállalkozástól a művelési területeik szintezése és helyreállítása céljából megrendelt kitermelt talaj hulladéknak minősül, ezért hozzájárulásfizetési kötelezettség alá tartozik, noha az osztrák jog szerint e talajt a legjobb minőségű szennyezetlen anyagnak minősítették.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság főként arról kíván megbizonyosodni, hogy ellentétes‑e a 2008/98 irányelv – ezen irányelv célkitűzéseinek tükrében értelmezett – 6. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj hulladékstátusza kizárólag abban az esetben szűnik meg, ha i. azt közvetlenül nyersanyag helyettesítésére használják fel, és ii. annak birtokosa teljesít bizonyos, a nyilvántartási és dokumentációs kötelezettséghez hasonló formai követelményeket. A bíróság szerint előzetesen az a kérdés merül fel, hogy a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett „hulladéknak” vagy – inkább – az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „mellékterméknek” minősül‑e a valamely építőipari vállalkozás által a művelési terület hozamának növelése céljából szállított, kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj.

4.

A 2008/98 irányelv 1. cikkének az alapügyben alkalmazandó változata ( 5 ) szerint az irányelv „intézkedéseket állapít meg a környezet és az emberi egészség védelme érdekében, amelyet a hulladékkeletkezés és ‑gazdálkodás káros hatásainak megelőzése vagy csökkentése, valamint az erőforrás‑felhasználás globális hatásainak csökkentése és e felhasználás hatékonyságának javítása révén kíván megvalósítani”.

5.

A 2008/98 irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 3. cikke úgy rendelkezik, hogy ezen irányelv alkalmazásában a „hulladék” 1. pontban, a „hasznosítás” 15. pontban és az „újrahasználatra való előkészítés” 16. pontban meghatározott alábbi fogalmát kell alkalmazni:

[…]

[…]”

6.

A 2008/98 irányelv „Hulladékhierarchia” címet viselő 4. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és ‑gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén:

[…]”

7.

A 2008/98 irányelv „Melléktermékek” címet viselő 5. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Valamely anyagot vagy tárgyat – amely olyan előállítási folyamat során keletkezik, amelynek elsődleges célja nem ezen termék előállítása – csak akkor lehet nem a 3. cikk 1. pontjában említett hulladéknak, hanem mellékterméknek tekinteni, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

[…]”

8.

A 2008/98 irányelv „A hulladékstátusz megszűnése” címet viselő 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldogozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak:

A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait.

[…]

(4)   Ha közösségi szinten nem határoztak meg kritériumokat az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás szerint, a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt‑e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével […]”

9.

A 2008/98 irányelvben meghatározott alapvető kötelezettséget és célkitűzést a 13. cikk tartalmazza:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése, a környezet károsítása nélkül történjen […].”

10.

A 2008/98 irányelv „Hulladékgazdálkodási tervek” címet viselő 28. cikke úgy szól, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságaik többek között az 1., 4. és 13. cikknek megfelelően egy vagy több hulladékgazdálkodási tervet készítsenek.

11.

A 2008/98 irányelvet átültető 2002. évi Abfallwirtschaftsgesetz (a hulladékgazdálkodásról szóló 2002. évi osztrák szövetségi törvény; a továbbiakban: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény) releváns rendelkezései a következőképpen szólnak:

„Fogalommeghatározások

2. § (1) A [hulladékgazdálkodásról szóló törvény] értelmében vett hulladékok olyan ingó dolgok,

1. amelyektől a birtokosuk megvált vagy megválni szándékozik, vagy

2. amelyek hulladékként történő gyűjtése, tárolása, szállítása és kezelése a közérdek veszélyeztetésének elkerülése érdekében szükséges (az 1. § (3) bekezdése)

[…]

(5) [A hulladékgazdálkodásról szóló törvény] értelmében:

[…]

[…]

A hulladékstátusz megszűnése

5. § (1) A (2) bekezdésben említett rendelet vagy a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében említett rendelet eltérő rendelkezése hiányában a meglévő anyagok hulladéknak minősülnek mindaddig, amíg azokat vagy az azokból közvetlenül kinyert anyagokat fel nem használják nyersanyagok vagy az elsődleges nyersanyagokból előállított termékek helyettesítőjeként. A 2. § (5) bekezdésének 6. pontja szerinti újrahasználatra való előkészítés esetén a hulladékstátusz megszűnése e hasznosítási művelet végén következik be.

[…]

Szövetségi hulladékgazdálkodási terv

8. § (1) A [hulladékgazdálkodásról szóló törvényben] meghatározott célok elérése és elvek alkalmazása érdekében a szövetségi mezőgazdasági, erdészeti, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter legalább hatévente szövetségi hulladékgazdálkodási tervet készít.

[…]”

12.

A 2008/98 irányelv 28. cikke és a hulladékgazdálkodásról szóló törvény 8. §‑ának (1) bekezdése alapján elfogadott Bundesabfallwirtschanftsplan 2011 (2011. évi osztrák szövetségi hulladékgazdálkodási terv; a továbbiakban: szövetségi hulladékgazdálkodási terv) konkrét követelményeket állapít meg a hulladékok mennyiségének, szennyezőanyagainak, valamint a környezetre és az egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentésére, továbbá a hulladékok környezetbarát és gazdasági szempontból hasznos hasznosítására vonatkozóan.

13.

Az 1989. évi Altlastensaierungsgesets (a későbbiekben módosított, a szennyezett területek mentesítéséről szóló 1989. évi osztrák szövetségi törvény; a továbbiakban: a szennyezett területek mentesítéséről szóló törvény) 1. §‑a értelmében e törvény célja „a [törvény] értelmében vett szennyezett területek biztosításának és mentesítésének finanszírozása”. Konkrétan a 3. § akként rendelkezik, hogy a hulladék felszíni vagy felszín alatti hosszútávú, többek között területkiigazítási vagy területfejlesztési célú lerakását „Altlastenbeitrag”‑nak (hulladéklerakást terhelő hozzájárulás) nevezett hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége terheli. A szóban forgó hulladék azonban mentesül a hozzájárulásfizetési kötelezettség alól, ha azt lényegében a szövetségi hulladékgazdálkodási tervben meghatározott követelményeknek megfelelően hasznosítják. A szennyezett területek mentesítéséről szóló törvény 10. §‑a olyan eljárásról is rendelkezik, amelynek célja, hogy közigazgatási határozat útján tisztázza, fennállnak‑e a szennyezett területek tekintetében a hozzájárulásfizetési kötelezettség anyagi jogi feltételei.

14.

Az alapügy felperese, a Porr Bau Ausztriában letelepedett építőipari vállalkozás. 2015 júliusában egyes helyi mezőgazdasági termelők arra kérték, hogy szállítson nekik kitermelt talajt, és azt terítse szét az ingatlanaikon. A mezőgazdasági termelők kérésének célja az volt, hogy igazítsák ki a mezőgazdasági földterületeiket, javítsák a művelési területeiket, és így növekedjen a terméshozam.

15.

Amikor a mezőgazdasági termelők a Porr Bau‑hoz fordultak, nem volt biztos, hogy a vállalkozás képes lesz teljesíteni a kérésüket. A Porr Bau csak egy megfelelő építési projekt kiválasztása és talajminták kinyerése után szállította a kért anyagot. E tekintetben a talajt „A1” minőségi osztályba sorolták, azaz a szövetségi hulladékgazdálkodási tervben meghatározott legjobb minőségű kitermelt szennyezetlen talajnak minősült. Az osztrák jog szerint e talajosztály területkiigazításra és területfejlesztésre alkalmas, és e célból hasznosítható. A Porr Bau‑t az érintett földterületek és művelési területek javítására irányuló munkálatok elvégzéséért is megfizették.

16.

A Porr Bau 2018. május 4‑én a szennyezett területek mentesítéséről szóló törvény alapján kérte az alperes hatóságtól annak megállapítását, hogy a mezőgazdasági termelőknek szállított, kitermelt talaj nem minősül hulladéknak. Másodlagosan azt kérte, hogy a szóban forgó talajt mentesítse a hulladékhasznosítási hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége alól.

17.

Az alperes hatóság 2020. szeptember 14‑én megállapította, hogy a szóban forgó kitermelt talaj a hulladékgazdálkodásról szóló törvény 2. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett hulladéknak minősül. Ezenfelül az alperes hatóság úgy vélte, hogy a talaj hulladékstátusza lényegében a szövetségi hulladékgazdálkodási tervben meghatározott bizonyos formai követelmények be nem tartása miatt nem szűnt meg. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a talaj a hulladékhasznosítási hozzájárulás alól nem mentesíthető.

18.

Az e határozat elleni jogorvoslati kérelem tárgyában eljáró Landesverwaltungsgericht Steiermark (stájerországi regionális közigazgatási bíróság) kétségbe vonja az alperes hatóság álláspontját.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen a „hulladék” fogalmának alperes hatóság által elfogadott értelmezését és annak a jelen ügy tárgyát képező talajhoz hasonló, a legmagasabb minőségi osztályba tartozó, kitermelt szennyezetlen talajra való alkalmazását kérdőjelezi meg. A kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyzi, hogy az osztrák jog szerint a kitermelt anyagok hulladékstátusza kizárólag akkor szűnik meg, amikor azokat közvetlenül nyersanyagok vagy elsődleges nyersanyagokból származó termékek helyettesítésére használták fel. Kérdésként vetődik fel, hogy a nemzeti szabályozás a legjobb minőségű szennyezetlen talaj tekintetében a 2008/98 irányelv 6. cikkénél szigorúbban szabályozza‑e a hulladékstátusz megszűnését. A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy az osztrák jog a hulladékstátusz megszűnéséhez bizonyos formai követelmények, különösen nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségek teljesítését írja elő. A kérdést előterjesztő bíróság kérdésként veti fel, hogy kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj esetében sérti‑e a 2008/98 irányelv 6. cikkét a megítélése szerint környezetvédelmi szempontból nem releváns e követelmények betartására vonatkozó kötelezettség.

20.

Ilyen körülmények között a Landesverwaltungsgericht Steiermark (stájerországi regionális közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21.

A kérdést előterjesztő bíróság kérelmével lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hulladékstátusz főszabály szerint csak akkor szűnik meg, amikor a hulladékot közvetlenül nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, vagy újrahasználatra előkészítik, konkrétan a kitermelt anyagok esetében pedig csak akkor, amikor a kitermelt anyagokat közvetlenül nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és birtokosuk eleget tett a nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségekhez hasonló formai követelményeknek.

22.

Elöljáróban megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladéknak minősül‑e a nemzeti jog alapján kiváló minőségűként besorolt kitermelt szennyezetlen talaj. Végső soron ezen irányelv 6. cikkének alkalmazása azon alapul, hogy valamely anyag vagy tárgy előzőleg hulladéknak minősül. Noha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ezt kifejezetten nem tartalmazzák, először is azt vizsgálom meg, hogy hulladéknak minősül‑e az alapügyhöz hasonló ügy sajátos körülményei között a valamely építőipari vállalkozás által rendelkezésre bocsátott kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj. Elemzésemben kitérek arra – a felek által a Bíróság előtti tárgyaláson megvitatott kérdésre is –, hogy a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett mellékterméknek kell‑e inkább tekinteni a szállított talajt.

23.

Abból kiindulva, hogy az alapügy tárgyát képező anyag hulladéknak minősül, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdést a továbbiakban együttesen vizsgálom meg. Az előterjesztő bíróság e kérdések révén lényegében annak eldöntését kéri a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető‑e a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével a szóban forgó nemzeti szabályozás abban az esetben, ha a kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj hasznosításának egyetlen lehetősége a hulladékstátusza megszűnése érdekében, ha azt nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és teljesülnek bizonyos, a nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségekhez hasonló formai követelmények.

24.

Mielőtt megvizsgálnám, hogy a kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladéknak vagy 5. cikke (1) bekezdésének értelmében vett mellékterméknek minősülhet‑e, röviden utalok arra, hogy ugyanezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja az irányelv hatálya alól az építési munkálatok során kitermelt szennyezetlen talajt vagy más, a természetben előforduló anyagot, ha az anyagot biztosan természetes állapotában építésre használják fel azon a helyszínen, ahonnan kitermelték.

25.

Tekintettel arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő információ alapján az alapügy tárgyát képező kitermelt talajt nem a kitermelés helyén, hanem máshol rakták le, az nem tartozik a 2008/98 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja alá, következésképpen azt a hulladék említett irányelvben szereplő fogalmával és melléktermékekre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell megítélni. ( 6 )

26.

A 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint a „hulladék” olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik (szubjektív hulladék) vagy megválni köteles (objektív hulladék). A Bíróság a hulladék fogalmát széleskörűen értelmezte, és meghatározta, hogy melyek a releváns kritériumok annak eldöntése során, hogy valamely anyag vagy tárgy az említett rendelkezés értelmében vett hulladéknak minősül‑e. ( 7 )

27.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely anyag vagy tárgy szubjektív értelemben vett „hulladéknak” való minősítése mindenekelőtt a birtokos magatartásán és a „megválni” kifejezés jelentésén alapul. ( 8 ) E fogalom és a „hulladék” fogalma uniós jogi fogalmakat foglal magában tekintettel a 2008/98 irányelv céljára, ami a hulladékkeletkezés és ‑gazdálkodás emberi egészségre és környezetre gyakorolt negatív hatásainak minimalizálása. ( 9 )

28.

A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy annak megítélése során, hogy valamely anyag vagy tárgy hulladéknak minősül‑e, az adott ügy körülményeinek összességét figyelembe kell venni a 2008/98 irányelv céljára figyelemmel, és ügyelve arra, hogy ne sérüljön annak tényleges érvényesülése. ( 10 )

29.

A hulladéknak minősülésre utaló körülmények közé tartozik először is az, hogy valamely anyag vagy tárgy termelési vagy fogyasztási maradékanyag, azaz olyan termék, amelynek nem ez volt a rendeltetése. ( 11 ) A Bíróság szerint különös figyelmet kell szentelni annak a körülménynek, hogy a szóban forgó tárgy vagy anyag használhatatlan vagy azzá vált a birtokosa számára, és ily módon e tárgy vagy anyag tehernek minősül, amelytől az meg kíván válni. ( 12 ) Ezenfelül valamely anyag feldolgozási módja vagy felhasználási módja nem meghatározó abból a szempontból, hogy ezen anyag hulladéknak minősül‑e. Végezetül, a hulladék fogalma nem zárja ki az ismételt gazdasági felhasználásra alkalmas anyagokat és tárgyakat. ( 13 )

30.

A Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlattal párhuzamosan főként a 75/442 irányelv ( 14 ) értelmezése alapján kidolgozta a „melléktermék” fogalmát is. Ezt az ítélkezési gyakorlatot jelenleg a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése kodifikálja, amely lényegében olyan anyagra vagy tárgyra utal, amelytől a birtokosa az újrahasználatból származó esetleges anyagi előny miatt nem kíván megválni, és amely ezért nem tekinthető tehernek, és így hulladéknak. A Bíróság álláspontja szerint nem igazolható a birtokosuk által előnyös feltételekkel felhasználni vagy kereskedelmi forgalomba bocsátani tervezett anyagoknak vagy tárgyaknak a 2008/98 irányelv környezetvédelemnek és az emberi egészség védelmének biztosítására irányuló szigorú követelményeinek hatálya alá vonása. ( 15 )

31.

Természetesen a kérdést előterjesztő bíróság feladata – amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az előtte folyamatban lévő ügy tényállásának értékelésére –, hogy a korábban hivatkozott ítélkezési gyakorlat tükrében megvizsgálja, hogy a kitermelt anyagoktól, jelesül a kiváló minőségű szennyezetlen talajtól, a birtokosuk meg kíván‑e válni, ami hulladékot eredményez, vagy gazdaságilag előnyös módon kívánja‑e azokat hasznosítani, ami mellékterméket eredményez. ( 16 ) Ennek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése céljából a következő útmutatást nyújtsa. Ez az útmutatás azokon a sajátos körülményeken alapul, amelyeket álláspontom szerint az alapügyhöz hasonló ügyben nem szabad figyelmen kívül hagyni.

32.

Elöljáróban szeretnék rámutatni arra, hogy az osztrák kormány szerint az alperes hatóság által hozott határozat – amelyben az a szóban forgó kitermelt talajt hulladéknak minősíti – a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) által a hulladéknak a hulladékgazdálkodásról szóló törvény 2. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott fogalmával kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlaton alapul. ( 17 ) A Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy ítéli meg, ha valamely építési projekt során anyagokat termelnek ki vagy bontanak el, az építtető fő célja általában az, hogy e projektet úgy fejezze be, hogy az említett anyagok ne akadályozzák. Ennélfogva ezeket a megválás szándékával távolítják el az építési területről.

33.

Egyetértek azzal, hogy a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által megállapított, majd a megtámadott határozatban követett mérce főszabály szerint alkalmazható annak meghatározására, hogy az építési tevékenységből származó kitermelt anyagok hulladéknak minősülnek‑e. A fenti 28. pontban foglaltak szerint azonban a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladék meglétének vizsgálatához a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a konkrét ügy összes körülményét figyelembe kell venni. ( 18 ) Ez azt jelenti, hogy az említett főszabály alkalmazásához a hulladék birtokosa konkrét szándékát jellemző tényezőket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

34.

Álláspontom szerint az osztrák kormány és a Bizottság álláspontjával ellentétben a jelen ügyben vannak olyan ténybeli körülmények, amelyeket figyelembe kell venni valamely építőipari vállalkozás általa korábban kitermelt anyag további felhasználására vonatkozó konkrét szándékának értékelése során. E körülmények közé tartozhat például a helyi mezőgazdasági termelők kitermelendő anyagra vonatkozó előzetes igénye, ha az anyagot gondos kiválasztást és minőségének mintavételezését követően forgalomba lehet hozni. Lényegében nem zárható ki, hogy valamely építőipari vállalkozás – ahelyett, hogy a kitermelt anyagot maradványnak vagy eldobandó tehernek tekintené – inkább a saját tevékenységéből származó haszonszerzés lehetőségét keresi, különösen akkor, ha a szóban forgó anyag a legmagasabb minőségi osztályba tartozó szennyezetlen talaj.

35.

A jelen ügy ugyanis jól példázza, hogy valamely építőipari vállalkozás hajlamos lehet arra, hogy ne váljon meg a korábban kitermelt anyagtól, hanem azt gazdaságilag előnyös módon hasznosítsa. Erre utal az, hogy a helyi mezőgazdasági termelők egy csoportja volt az, amely eredetileg felvette a kapcsolatot a Porr Bau‑val, hogy a kitermelt talajt a mezőgazdasági földjeik szintezése és javítása céljából szétterítsék az ingatlanjaikon. Habár a mezőgazdasági termelők Porr Bau‑hoz fordulásakor még nem volt biztos, hogy e vállalkozás képes lesz kielégíteni az igényüket, a mezőgazdasági termelők kezdeményezése arra ösztönözte a vállalkozást, hogy megfelelő építési projektet válasszon ki, és talajmintákat vegyen. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből az is kitűnik, hogy e talaj minőségellenőrzésen esett át, és ezt követően kiváló minőségű, szennyezetlen anyagnak minősítették, amely az osztrák jog szerint területkiigazításra és a területfejlesztésre alkalmas, és e célra felhasználható. A mezőgazdasági termelők kérésére a Porr Bau‑t a földterület és az érintett művelési területek javítását célzó munkálatok elvégzéséért is megfizették.

36.

Aligha lehet tehát arra következtetni, hogy a jelen ügyhöz hasonló körülmények között az építőipari vállalkozás szándéka az lenne, hogy megváljon a gondosan kiválasztott, minőségellenőrzésnek alávetett és kiváló minőségű szennyezetlen anyagként szállított kitermelt talajtól annak érdekében, hogy teljesítse az erre az anyagra igényt tartó helyi mezőgazdasági termelők sajátos kérését. Véleményem szerint továbbá nem szabad abból kiindulni, hogy alapesetben a valamely építőipari vállalkozás által kitermelt összes talajtól meg kell válni. Ugyanis nem zárható ki, hogy ezt az anyagot az érintett építési projektben felhasználják, aminek következtében az – a fenti 24. pontnak megfelelően – a 2008/98 irányelv hatályán kívül esne.

37.

A fenti megfontolások tükrében úgy vélem, hogy a Bíróságnak arra az álláspontra kellene hajlania, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok által elvégzendő ellenőrzésekre is figyelemmel a kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj a jelen ügyhöz hasonló ügyben nem tekinthető a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladéknak.

38.

Ezzel szemben az ügy alapos elemzése alapján – a Porr Bau írásbeli észrevételeivel összhangban – nyilvánvalóvá válik, hogy az alapügyben szóban forgó talaj megfelelhet a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében a melléktermékkel szemben támasztott követelményeknek.

39.

E tekintetben rámutatok arra, hogy a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint valamely anyagot vagy tárgyat – amely olyan előállítási folyamat során keletkezik, amelynek elsődleges célja nem ezen termék előállítása – lehet nem hulladéknak, hanem mellékterméknek tekinteni. Ehhez e rendelkezés négy feltétel teljesülését is megköveteli, jelesül i. az anyag vagy a tárgy további felhasználása biztosított; ii. az anyag vagy a tárgy további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül, közvetlenül felhasználható; iii. az anyagot vagy tárgyat valamely előállítási folyamat szerves részeként állítják elő; valamint iv. a további használat jogszerű. Mindezeket a Bíróság iratanyagából származó információk tükrében fogom röviden megvizsgálni.

40.

Ami először is azt illeti, hogy a kitermelt talaj a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „[v]alamely [anyag vagy tárgy,] amely olyan előállítási folyamat során keletkezik, amelynek elsődleges célja nem ezen termék előállítása”, fontosnak tartom szem előtt tartani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában hagyományosan úgy ítélte meg, hogy „a – nem elsősorban termelési célú kitermelés vagy gyártás során keletkezett – […] anyagok, illetve nyersanyagok” nem maradékanyagnak, hanem mellékterméknek minősülhetnek. ( 19 ) Ahogyan azt már megjegyeztem, ez az ítélkezési gyakorlat áll a „melléktermék” fogalmának középpontjában, amelyet később a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében kodifikáltak, és e célból a „kitermelés vagy gyártás” kifejezés helyett az „előállítási folyamat” kifejezést használták.

41.

Álláspontom szerint – ellentétben az osztrák kormány által észrevételeiben lényegében védett tézissel – semmilyen érv nem támasztja alá azt az álláspontot, hogy az uniós jogalkotó a Bíróság ítélkezési gyakorlatának kodifikálásakor az „előállítási folyamat” kifejezés használatával a melléktermékeket az ipari termelésből származó másodlagos tényezőkre kívánta volna korlátozni. Ezzel szemben az előállítási folyamat a gazdasági szakértők szerint általánosságban az a folyamat, amelynek során a termelési tényezők – jelesül a tőke, a munkaerő, a technológia és a föld (inputok) – árukká és szolgáltatásokká (output) alakulnak. ( 20 ) A földterület tehát előállítási folyamat tárgyát képezheti, ami azt jelenti, hogy az átalakításából származó másodlagos terméket –beleértve a kitermelt talajt is – a „melléktermék” fogalma alá tartozónak kell tekinteni, feltéve, hogy megfelel a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott további feltételeknek.

42.

E tekintetben szeretném felhívni a Bíróság figyelmét a Brady ítéletre. ( 21 ) Az említett ítéletben a Bíróság a 75/442 irányelv értelmezése során úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdasági üzemekben másodlagos termékként keletkező és más mezőgazdasági termelőknek műtrágyaként történő újrahasználat céljából értékesített hígtrágya mellékterméknek tekinthető. Ez azt mutatja, hogy a Bíróság már a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének elfogadását megelőzően is elismerte melléktermékként a nem kizárólag ipari környezetben végzett gazdasági átalakítási tevékenységekből származó termékeket. Mindezek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az „előállítási folyamat” fogalmának olyan értelmezését fogadja el, amely nem csak e fogalom általános meghatározásának felel meg, hanem követi a Bíróság 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének az elfogadása előtti ítélkezési gyakorlatában a „melléktermék” fogalmának biztosított jelentést is.

43.

Azzal a feltétellel kapcsolatban, hogy a szóban forgó anyag vagy tárgy további felhasználásának – a nemzeti bíróság által elvégzendő konkrét ellenőrzések sérelme nélkül – biztosítottnak kell lennie, kellően bizonyító erejű, hogy az alapügyben szóban forgó talaj kitermelését megelőzően a helyi mezőgazdasági termelők kifejezetten kérték az említett anyag szállítását. E kérés később a kért talaj rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségvállalást, valamint olyan megállapodást eredményezett, amelynek értelmében az építőipari vállalkozás ugyanezen anyag felhasználásával elvégzi az érintett mezőgazdasági terület szintezéséhez és javításához szükséges munkálatokat. Még ha abban az időpontban, amikor a mezőgazdasági termelők először fordultak a Porr Bau‑hoz nem is volt biztos, hogy a vállalkozás eleget tud tenni a kérésüknek, a Bíróság ítélkezési gyakorlata tükrében ez önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett kitermelt talaj további felhasználása nem volt biztosított. ( 22 ) A biztosítottság követelménye ugyanis a jelen ügyben egy kellően korai szakaszban teljesítettnek tűnik.

44.

Mindazonáltal a Bíróság hasznos kritériumokat rögzített annak konkrétabb megítélése céljából, hogy kellően biztosított‑e a mezőgazdasági földterületen szétteríteni szánt, a szóban forgó kitermelt talajhoz hasonló anyag további felhasználása. A Bíróság által a fent hivatkozott Brady ítéletben megállapított követelmények például a következők voltak:

45.

Álláspontom szerint a Bíróságnak meg kell fontolnia, hogy a Brady ítéletben kidolgozott, a mezőgazdasági területen szétterítendő anyagok további felhasználására vonatkozó követelményeket az alapügyben szereplőhöz hasonló, kitermelt talajra vonatkozó ügyre is alkalmazza. Ez segítene annak pontosabb értékelésében, hogy a szóban forgó anyag további felhasználása a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében kellően biztosított‑e. Hangsúlyozni szeretném ugyanis, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megosztott információból úgy tűnik, hogy az alapügyben teljesült az első három követelmény. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés azonban nem tartalmaz semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy az alapügyben szóban forgó kitermelt talajt azonnal szállították‑e, ami kérdésként veti fel, hogy egyáltalán alkalmazható volt‑e az ezen anyag tárolására vonatkozó követelmény. Mindenesetre ismételten hangsúlyozom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze ezt az értékelést, és végső soron megállapítsa, teljesítettnek tekinthető‑e a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltétel.

46.

Tekintettel a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott feltételekre, amelyek szerint az anyagnak vagy a tárgynak további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül, közvetlenül felhasználhatónak kell lennie, és az anyagot vagy tárgyat valamely előállítási folyamat szerves részeként kell előállítani, úgy vélem, egyértelmű, hogy a földterület szintezéséhez szállított kitermelt talaj nem igényel semmilyen feldolgozást vagy kezelést a további felhasználása előtt. Ez annál is inkább így van, mivel – amint az már többször említést nyert – a kitermelt talaj minőségellenőrzésen esett át, amelynek keretében azt a nemzeti jog által elismert, kiváló minőségű, szennyezetlen anyagnak minősítették. ( 26 )

47.

Ezenfelül a fenti 41. és 42. pontban már kifejtettem, hogy az „előállítási folyamat” 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az olyan gazdasági átalakítási tevékenységeket foglal magában, amelyek túlmutatnak a kizárólag ipari környezetben zajló tevékenységeken. A jelen ügyet illetően fontos megérteni, hogy a kitermelt talaj a gazdasági tevékenységként folytatott építési tevékenység során általában elvégzett egyik első lépés elkerülhetetlen eredménye, amely a földterület átalakításához vezet. Álláspontom szerint tehát a kitermelt talajt a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett előállítási folyamat szerves részének kell tekinteni.

48.

Fontosnak tartom, hogy a Bíróság dinamikusan értelmezze azt is, hogy egy bizonyos mellékterméket – mint olyat – valamely vállalkozás milyen rendszeresen szállít, ami egyébként nem a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten meghatározott feltétel. Még ha valamely anyagot melléktermékként nem rendszeresen szolgáltatnak is – ahogyan ez a Porr Bau és az alapügyben szóban forgó kitermelt talaj esetében előfordulhat –, ez nem vezethet arra a következtetésre, hogy az említett anyag szállítása nem fejlődhet és nem alakulhat át olyan tevékenységgé, amely rendszeresebben végezhető, amennyiben ez a vállalkozás számára gazdasági előnyt eredményez.

49.

Végezetül, a szóban forgó anyag vagy tárgy további használata jogszerűségének feltételét illetően a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja különösen azt írja elő, hogy a konkrét használat tekintetében az anyag vagy a tárgy feleljen meg a termék adott használatára, valamint a környezet‑ és az egészségvédelemre vonatkozó összes követelménynek, és ne legyenek a környezetet és az emberi egészséget általánosan károsító hatásai.

50.

E tekintetben már említettem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által adott tájékoztatás szerint az alapügyben érintett talajt az újrahasználat előtt elvégzett minőségellenőrzést követően az osztrák jogban, különösen a szövetségi hulladékgazdálkodási tervben meghatározott legjobb minőségű kitermelt szennyezetlen anyagok közé tartozónak minősítették. Ahogyan azt a fenti 12. pontban jeleztem, az említett hulladékgazdálkodási terv konkrét követelményeket állapít meg a hulladékok mennyiségének, szennyezőanyagainak, valamint a környezetre és az egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentésére vonatkozóan. A hulladékgazdálkodási terv azt is rögzíti, hogy a kiváló minőségű szennyezetlen talaj területkiigazításra és területfejlesztésre alkalmas, és e célból hasznosítható.

51.

Következésképpen úgy tűnik, hogy amennyiben az alapügyben szóban forgó kitermelt talaj minősítése kiemeli annak szennyezetlenségét és területkiigazításra való alkalmasságát, az alapügybelihez hasonló körülmények között a negyedik feltételt is teljesítettnek kell tekinteni.

52.

A fenti megfontolásokból az következik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő ellenőrzésekre is figyelemmel – az az építőipari vállalkozás, amely a talajt gondosan kiválasztja, minőségellenőrzésnek veti alá, és azt az erre az anyagra igényt tartó helyi mezőgazdasági termelők konkrét kérésének teljesítése céljából kiváló minőségű szennyezetlen anyagként szállítja, nem kíván megválni attól, hanem inkább arra törekedhet, hogy azt számára előnyös feltételek mellett hasznosíthassa. E kitermelt talaj tehát a jelen ügy sajátos körülményei között nem tekinthető a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett hulladéknak.

53.

Ezzel szemben úgy vélem, hogy a 2008/98 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a helyi mezőgazdasági termelők konkrét kérésének teljesítése céljából szállított, kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj – kiválasztást és minőségellenőrzést követően – mellékterméknek minősül, feltéve, hogy az e cikkben meghatározott feltételek a jelen indítvány előző pontjaiban szereplő útmutatásnak megfelelően teljesülnek.

54.

A fenti elemzésem kizárja a 2008/98 irányelv 6. cikkének értelmezésére vonatkozó, a nemzeti bíróság által előterjesztett három kérdés vizsgálatának szükségességét. Ugyanakkor arra az esetre, ha a Bíróság úgy döntene, hogy nem követi azt a következtetést, miszerint az alapügyben szóban forgó kitermelt talajt mellékterméknek, nem pedig hulladéknak kell tekinteni, az alábbiakban ismertetem az e három kérdésre vonatkozó elemzésemet.

55.

A 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a jelen eljárásra alkalmazandó változata ( 27 ) értelmében egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladéknak lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldogozást, esett át.

56.

E rendelkezés értelmében a hulladékstátusz megszűnésének a következő feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak is meg kell felelnie: először is, az anyagot vagy tárgyat általánosan használják, adott rendeltetéssel; másodszor, az anyagnak vagy tárgynak van piaca, vagy van rá kereslet; harmadszor, az anyag vagy tárgy megfelel az adott rendeltetések műszaki követelményeinek és a termékekre vonatkozó hatályos jogszabályoknak és előírásoknak; és negyedszer, az anyag vagy tárgy felhasználása nem idéz elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat.

57.

A 2008/98 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerint a hulladékstátusz megszűnését lehetővé tevő konkrét kritériumok meghatározását elsősorban az Európai Bizottság fogadja el. Uniós szinten elfogadott végrehajtási jogszabályok hiányában azonban a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt‑e hulladéknak lenni.

58.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából, különösen a Tallinna Vesi ítéletéből, az is következik, hogy az anyag vagy tárgy hulladékstátuszának megszűnésével kapcsolatos intézkedések pontos jellegét az uniós jogalkotó nem határozta meg. ( 28 ) A tagállamok tehát olyan, általánosan alkalmazandó nemzeti jogszabályokat fogadhatnak el, amelyek bizonyos hulladéktípusok tekintetében a hulladékstátusz megszűnéséről rendelkeznek. ( 29 ) Ettől eltérően a tagállamok – különösen a hulladéknak minősített anyag vagy tárgy birtokosai által benyújtott kérelmek alapján – egyedi határozatokat is hozhatnak. ( 30 ) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamok úgy is dönthetnek, hogy bizonyos hulladékok nem veszíthetik el e minőségüket, és lemondhatnak a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó szabályozás elfogadásáról. ( 31 )

59.

E három összefüggésben azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti szabályozásuk – vagy az ilyen szabályozás elfogadásának hiánya – ne akadályozza a 2008/98 irányelvben meghatározott célok elérését. A Bíróság ezeket a célokat úgy határozta meg, hogy azok ösztönzik a hulladékok ezen irányelv 4. cikke szerinti hierarchiájának alkalmazását, és – amint a (8) és (29) preambulumbekezdéséből kitűnik – a természeti erőforrások megőrzése érdekében történő hulladékhasznosítást és a hasznosított anyagok felhasználását, valamint a körforgásos gazdaság bevezetésének lehetővé tételét. ( 32 ) Ezen túlmenően a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek biztosítaniuk kell az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában támasztott feltételek tiszteletben tartását, és különösen figyelembe kell venniük az érintett anyag vagy tárgy környezetre és emberi egészségre gyakorolt, összes lehetséges káros hatását. ( 33 )

60.

A jelen ügyben a felek között egyetértés van abban, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a hulladékgazdálkodásról szóló törvény 5. §‑ának (1) bekezdése alapján meg kell határoznia, hogy a Porr Bau által a helyi mezőgazdasági termelőknek az alapügyben rendelkezésre bocsátott, kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj mikor szűnt meg hulladéknak lenni. Az e kérdésre adandó válasz nagy jelentőséggel bír, tekintettel arra, hogy a szennyezett területek mentesítéséről szóló törvény alapján a hulladéklerakási hozzájárulás megfizetése azon pillanat meghatározásától függ, amikor ezen anyag hulladékstátusza megszűnt. ( 34 )

61.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény 5. §‑ának (1) bekezdése lényegében akként rendelkezik, hogy a hulladékból származó anyagok vagy tárgyak hulladékstátusza csak akkor szűnik meg, amikor azokat nyersanyagok vagy elsődleges nyersanyagokból származó termékek közvetlen helyettesítésére felhasználják, vagy ha újrahasználatra való előkészítésük befejeződött.

62.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény e szabálya azonban nem teljes egészében vonatkozik a kitermelt anyagokra. Ugyanis az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint – amit az osztrák kormány is megerősített ( 35 ) – a kitermelt anyagok hulladékstátusza csak akkor szűnik meg, amikor azokat nyersanyagok vagy elsődleges nyersanyagokból származó termékek közvetlen helyettesítésére felhasználták. A 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése által a tagállamok számára elismert mérlegelési mozgástér alapján Ausztria által hozott döntés szerint tehát azok az újbóli használatra való előkészítés útján nem hasznosíthatók. Ráadásul ahhoz, hogy a kitermelt anyagok hulladékstátusza megszűnjön, a szövetségi hulladékgazdálkodási terv szerint a nyilvántartási vagy dokumentációs kötelezettséghez hasonló formai követelményeket kell teljesíteni.

63.

A jelen jogvita elsősorban a felek arra vonatkozó nézetkülönbségéből ered, hogy mikor tekinthető úgy, hogy az alapügyben szóban forgó kitermelt talaj a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti hasznosítási műveleten esett át. Ugyanis a Porr Bau álláspontja szerint az említett anyagon a szennyezetlen kiváló minőségi osztály meghatározása céljából végzett minőségellenőrzés „újrahasználatra való előkészítési” műveletnek, így hasznosításnak minősül. Álláspontja szerint – amely tükrözi a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kifejtett álláspontot – az ennek lehetőségét korlátozó nemzeti rendelkezés ellentétes a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével. Az osztrák kormány ezzel szemben azt állítja, hogy a kitermelt talaj minőségellenőrzése nem minősíthető „újrahasználatra való előkészítési” műveletnek. A szóban forgó anyag tehát nem tekinthető hasznosításon átesettnek mindaddig, amíg nem használják fel mezőgazdasági földterületek kiigazítására és a művelési területek javítására.

64.

E tekintetben először is rámutatok arra, hogy a 2008/98 irányelv (22) preambulumbekezdése szerint a hulladékstátusz megszűnésének eléréséhez hasznosítási műveletként „elegendő annak ellenőrzése, hogy a hulladék megfelel‑e a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumoknak”.

65.

Ez a preambulumbekezdés konkrét kifejeződést kap a 2008/98 irányelv 3. cikkének 16. pontjában, amely az „újrahasználatra való előkészítést” hivatalosan olyan műveletként határozza meg, amely a hulladékká vált termékek vagy alkatrészek „ellenőrzéséből, tisztításából vagy javításából” áll, hogy azokat előkészítsék a bármilyen egyéb előkezelés nélküli újrahasználatra. ( 36 ) Ugyanez a rendelkezés kifejezetten hasznosításnak minősíti az „újrahasználatra való előkészítés” műveleteit. Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy az ilyen „újrahasználatra való előkészítési” műveleten átesett hulladék teljesíti a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében a hulladékstátusz megszűnését illetően meghatározott első követelményt.

66.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2008/98 irányelv 4. cikke értelmében – amely meghatározza a hulladékokra vonatkozó jogszabályok és politika terén alkalmazandó hierarchiát – a hulladékgazdálkodás elsőbbségi sorrendjében az „újrahasználatra való előkészítés” közvetlenül a megelőzést követően, a második helyen szerepel.

67.

Másodszor, ahhoz, hogy a hulladék hulladékstátusza megszűnjön, nem pusztán valamely hasznosítási eljáráson, például a fent említett ellenőrzésen kell átesnie. Végül is, bizonyos hulladékok státuszának megváltoztatásához biztosítani kell, hogy a szóban forgó termék ne legyen káros. ( 37 ) Ez annál is inkább így van, ahogyan arra a Bíróság nemrégiben rámutatott, mert a hulladékstátusz megszűnése a hulladékokra vonatkozó jogszabályok által a környezetvédelem és az emberi egészség területén biztosított védelem megszűnését eredményezi. ( 38 ) Ez az oka annak, hogy a hulladékok hasznosítása során biztosítani kell a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét, ( 39 ) és hogy egy adott hasznosítási műveletnek biztosítania kell a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljes körű betartását.

68.

A fenti megfontolásokra tükrében meg kell vizsgálni, hogy összeegyeztethető‑e a 2008/98 irányelv Bíróság által értelmezett 6. cikkének (1) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a kiváló minőségű szennyezetlen talaj hulladékstátusza csak akkor szűnik meg, amikor azt nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és teljesülnek bizonyos formai követelmények, nem pedig akkor, amikor meghatározzák annak szennyezetlen státuszát és minőségi osztályát.

69.

Egyrészt, úgy vélem, kellően egyértelmű, hogy a kitermelt talaj minőségének és szennyezetlen státuszának a meghatározására alkalmas vizsgálat formai szempontból alkalmas arra, hogy „ellenőrzési műveletnek” minősüljön, így az „újrahasználatra való előkészítés” 2008/98 irányelv 3. cikkének 16. pontjában meghatározott fogalmába tartozzon. Az osztrák kormány azzal érvel, hogy az említett rendelkezés értelmében e művelettípus „termékek vagy termékek alkatrészei” számára van fenntartva, és a jelen ügyben érintett kitermelt talaj nem minősíthető ilyennek. Ez az érvelés azonban nem tartható fenn a fenti 41. és 42. pontban kifejtettekhez hasonló okokból, vagyis a Bíróságnak az építési munkálatokhoz hasonló területátalakítási tevékenységeket előállítási folyamatnak, a kitermelt talajt pedig e tevékenység termékének kellene tekintenie. A kitermelt talaj tehát újrahasználatra való előkészítési művelet tárgyát képezheti.

70.

Másrészt természetesen a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia – szükség esetén tudományos és műszaki elemzés alapján ( 40 ) –, hogy a kitermelt talajon végzett minőségellenőrzés és szennyezettségi ellenőrzés alkalmas‑e arra, hogy kizárja a környezet és az emberi egészség bármilyen károsítását, valamint alkalmas‑e annak meghatározására, hogy tiszteletben tartották‑e a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, a fenti 56. pontban ismertetett feltételeket. A cél annak biztosítása, hogy a kitermelt talaj nem jelent potenciálisan nagyobb veszélyt, mint az összehasonlítható, adott használatra szánt nyersanyag.

71.

Ami e feltételeket illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben megállapított tényállás alapján úgy tűnik, hogy ez a helyzet az alapügyben. E végzés szerint egyrészt a kitermelést megelőzően megállapítást nyert, hogy a kiváló minőségű szennyezetlen talajt meghatározott célra, azaz mezőgazdasági területek szintezésére és helyreállítására fogják felhasználni. Másrészt a kitermelt talajra – különösen a mezőgazdasági termelők részéről – konkrét igény volt, akik e célból fordultak a kiváló minőségű szennyezetlen talaj birtokosához. Harmadszor, az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a kitermelt talaj megfelelt a mezőgazdasági földterületek szintezésére és helyreállítására vonatkozó műszaki követelményeknek és előírásoknak, valamint a releváns jogszabályoknak és szabványoknak. Negyedszer, a szövetségi hulladékgazdálkodási terv szerint úgy tűnik, hogy a kitermelt talaj kiváló minősége miatt az anyag vagy tárgy felhasználása összességében nem jár a környezetre vagy az emberi egészségre káros hatással. E tekintetben hadd emlékeztessek arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben kifejezetten utal arra, hogy az alapügyben szóban forgó kitermelt talaj bizonyíthatóan nem érte el az osztrák szövetségi hulladékgazdálkodási tervben konkrétan a területkiigazítás és a területfejlesztés mint felhasználás tekintetében meghatározott szennyezettségi határértékeket.

72.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a 2008/98 irányelv 3. cikke 16. pontjának és – a nemzeti jog alapján kiváló minőségű anyagosztályba tartozónak minősített és ellenőrzésnek alávetett kitermelt talaj esetében a hulladékstátuszt megszüntető – 6. cikkének fenti értelmezése biztosítja, hogy a 2008/98 irányelv tényleges érvényesülése ne sérüljön, amint azt a fenti 59. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli, amely szerint a tagállamok lényegében kötelesek az anyagok vagy tárgyak hulladékstátuszát megszüntetni, amennyiben ez hozzájárul a 2008/98 irányelv célkitűzéseinek eléréséhez.

73.

A jelen ügy szempontjából fontos szem előtt tartani, hogy a kiváló minőségű kitermelt talaj mezőgazdasági területek szintezése és helyreállítása céljából történő felhasználása lehetővé teszi a 2008/98 irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchia tiszteletben tartását, különösen pedig a hulladékok természeti erőforrások megőrzése és a körforgásos gazdaság fejlődésének előmozdítása érdekében történő hasznosítására való ösztönzésnek való megfelelést.

74.

Végül is, a Porr Bau érvelése szerint, ha úgy kell tekinteni, hogy a kiváló minőségűnek minősített kitermelt szennyezetlen anyag hulladékstátusza a minőségellenőrzést követően nem szűnt meg, a szóban forgó talajt – amelynek tulajdonságai a mezőgazdasági szerkezet javítására használhatók – a 2008/98 irányelvben és az osztrák nemzeti jogszabályokban előírt kötelezettségeknek megfelelően hulladéklerakóban ártalmatlaníthatták volna. Ez nem csak a hulladéklerakó‑kapacitás esetleges csökkenéséhez, hanem a talaj szennyeződéséhez is vezetne, így azt már nem lehetne hasznos célra felhasználni. Emellett – a fentiek szerint – a hulladék birtokosának a hulladékhierarchia megvalósítása és a természeti erőforrások megőrzése érdekében a hulladékok hasznosítása helyett az osztrák jog szerint hozzájárulást kellene fizetnie a szennyezett területek után, ami sértené a „szennyező fizet” elvet, amely a 2008/98 irányelv (1) és (26) preambulumbekezdése szerint az európai környezetvédelmi jog és politika irányadó elve.

75.

Következésképpen úgy vélem, hogy a 2008/98 irányelv célkitűzéseinek megfelelhet, ha a kitermelt talaj hulladékstátusza azt követően szűnik meg, hogy azt ellenőrzésnek vetették alá, és kiváló minőségű szennyezetlen anyagnak minősítették. Az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a hulladékstátusz csak akkor szűnhet meg, ha az adott típusú talajt közvetlenül nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és amely kizárja annak az újrahasználatra való előkészítését, túllépi a tagállamok számára elismert mérlegelési mozgásteret, ezért ellentétes a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével.

76.

A nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségekhez hasonló olyan formai követelményeket illetően – amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint a kitermelt anyagoknak a hulladékstátusz megszűnéséhez szintén teljesíteniük kell – ehhez hasonló értelmezésnek kell érvényesülnie. Konkrétan biztosítani kell, hogy a formai követelmények ne veszélyeztessék a 2008/98 irányelv tényleges érvényesülését. Másképpen megfogalmazva, az olyan nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a kitermelt anyagok hulladékstátusza a formai kötelezettségek be nem tartása esetén nem szűnhet meg, noha a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, megakadályozza a 2008/98 irányelv céljainak elérését, ezért azt figyelmen kívül kell hagyni.

77.

Természetesen – amint arra az osztrák kormány rámutat – a hulladékstátusz megszűnése formai követelményekhez kötése nem idegen az uniós jogtól. E tekintetben a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a hulladékstátusz megszűnésével kapcsolatos kritériumok meghatározásakor. Ezeket a formai követelményeket azonban úgy kell meghatározni, hogy céljaikat a 2008/98 irányelv célkitűzéseinek sérelme nélkül érjék el.

78.

A kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt leírás alapján úgy tűnik, hogy az alapügyben nem ez a helyzet. Ahogyan ugyanis azt az osztrák kormány az észrevételeiben elismeri, a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadott határozatban megállapítást nyert, hogy a szóban forgó kitermelt talaj hulladékstátusza lényegében a szövetségi hulladékgazdálkodási tervben előírt bizonyos formai követelmények be nem tartása miatt nem szűnt meg. Ahogyan azonban azt többször említettem, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az alapügyben szóban forgó kitermelt talajt kiváló minőségű talajként sorolták be és e talaj bizonyíthatóan nem érte el az osztrák szövetségi hulladékgazdálkodási tervben a területkiigazítás és területfejlesztés mint sajátos felhasználás tekintetében meghatározott szennyezettségi határértékeket.

79.

Az alperes hatóságot a formai követelmények tehát arra késztették, hogy a kiváló minőségű szennyezetlen talajt hulladéknak tekintse, és e hatóság ahelyett, hogy a már meglévő anyagok újrahasználatára ösztönzött volna, az ártalmatlanítást és új nyersanyag beszerzésére bátorított. A kiváló minőségű szennyezetlen anyagok újrahasználatának visszaszorítása szempontjából úgy kell tekinteni, hogy a környezetvédelmi szempontból bizonyítottan nem releváns formai követelmények aláássák a 2008/98 irányelv 4. cikkében meghatározott hulladékhierarchia előmozdítását, és így az irányelv tényleges érvényesülését.

80.

A fenti megfontolásokra tekintettel a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a nemzeti jog szerint konkrétan területfejlesztés szempontjából kiváló minőségű anyagnak minősített, kitermelt szennyezetlen talaj hulladékstátusza csak akkor szűnik meg, amikor azt közvetlenül nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és a hulladékstátusz nem szűnik meg mindaddig, amíg a birtokos nem teljesít bizonyos, környezetvédelmi szempontból nem releváns, a nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségekhez hasonló formai követelményeket.

81.

A fenti elemzés alapján javaslom, hogy a Bíróság a Landesverwaltungsgericht Steiermark (stájerországi regionális közigazgatási bíróság, Ausztria) előzetes döntéshozatal iránti kérelmére a következő választ adja:

A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19‑i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a nemzeti jog szerint konkrétan területfejlesztés szempontjából kiváló minőségű anyagnak minősített, kitermelt szennyezetlen talaj hulladékstátusza csak akkor szűnik meg, amikor azt közvetlenül nyersanyagok helyettesítésére felhasználják, és a hulladékstátusz nem szűnik meg mindaddig, amíg a birtokos nem teljesít bizonyos, környezetvédelmi szempontból nem releváns, a nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségekhez hasonló formai követelményeket.

A 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése azonban nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló ügyben, mivel a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a helyi mezőgazdasági termelők területkiigazításhoz és területfejlesztéshez kapcsolódó konkrét kérésének teljesítése céljából szállított, kiváló minőségű kitermelt szennyezetlen talaj – kiválasztást és minőségellenőrzést követően – hulladék helyett mellékterméknek minősül, feltéve, hogy teljesülnek a 2008/98 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a)‑d) pontjában meghatározott feltételek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezt az értékelést elvégezze.