151

A felperes azzal érvel, hogy az OLAF vizsgálata során tanúsított jó együttműködését a testületnek figyelembe kellett volna vennie a jelen ügyben alkalmazandó megfelelő szankció meghatározásakor. Hozzáteszi, hogy az olasz jognak megfelelően 2016 áprilisában elfogadta a szervezeti, irányítási és ellenőrzési modellt, amelyhez etikai kódex és egy ahhoz kapcsolódó fegyelmi rendszer párosul. Emellett 2019‑ben A‑t és B‑t felmentette tisztségéből.

152

A Bizottság azzal érvel, hogy szerződéses kötelezettségei és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11‑i 2185/96/Euratom, EK rendelet (HL 1996. L 292., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 303. o.) 5. cikke értelmében a felperes köteles volt együttműködni és az OLAF által a nevében végzett ellenőrzések és vizsgálatok megkönnyítése érdekében engedélyezni a helyiségeibe való bejutást. Álláspontja szerint el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a jó együttműködésének ki kellett volna hatnia a megfelelő szankció testület általi értékelésére. A Bizottság kifejti, hogy a testület hozzáfért a helyszíni ellenőrzésekről készült jelentésekhez, amelyekben megemlítették, hogy a felperes és képviselői együttműködtek az OLAF‑fal.

153

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2016. január 1‑jét megelőző események tekintetében a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a módosított, az 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.) 133a. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint a 966/2012 rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 145. cikke (1) bekezdésének a 2015. október 30‑i (EU) 2015/2462/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel (HL 2015. L 342., 7. o.) történő módosítását megelőző változata azt írta elő, hogy a valamely jogalannyal szemben alkalmazott kizárás időtartama legfeljebb öt év lehet.

154

A 2016. január 1‑je után elkövetett cselekmények tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a 2015/1929 rendelettel módosított 966/2012 rendelet 106. cikke (14) bekezdésének c) pontja azt írta elő, hogy a kizárás időtartama nem haladhatja meg a három évet az említett rendelet 106. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett súlyos szakmai kötelességszegés esetében, és az öt évet az ugyanezen rendelet 106. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett korrupció esetében.

155

Ebben az összefüggésben a Bizottság a 2015/1929 rendelettel módosított 966/2012 rendelet 106. cikke (2) bekezdésének megfelelően a felperes magatartásának előzetes jogi minősítése alapján, figyelembe véve a feltárt tényeket és a testület ajánlásában szereplő megállapításokat, kizárta a felperest. Úgy ítélte meg, hogy a vétkes magatartás súlya, e magatartás szándékos jellege, időtartama és a szóban forgó magas összegek indokolják a négyéves kizárást.

156

E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a 2007. április 23‑i 478/2007/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL 2007. L 111., 13. o.) módosított 2342/2002 rendelet 133a. cikkének (1) bekezdése és a 2015/1929 rendelettel módosított 966/2012 rendelet 106. cikkének (3) bekezdése azt követeli meg, hogy a valamely gazdasági szereplőt kizáró ajánlatkérő szerv tartsa tiszteletben az arányosság elvét. Közelebbről, az említett 106. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő szerv határozatának figyelembe kell vennie többek között a helyzet súlyosságát – ideértve az Unió pénzügyi érdekeire és az arról kialakult képre gyakorolt hatást –, a szóban forgó magatartás megállapításától eltelt időt, a magatartás fennállásának időtartamát és esetleges ismétlődését, a gondatlanság mértékét vagy bármely egyéb enyhítő körülményt, mint például a gazdasági szereplőnek az érintett hatáskörrel rendelkező hatósággal való együttműködését és a vizsgálathoz való, az ajánlatkérő szerv által tapasztalt hozzájárulását.

157

A 2015/1929 rendelettel módosított 966/2012 rendelet 108. cikkének (11) bekezdése értelmében a Törvényszék „korlátlan hatáskörrel rendelkezik azon határozatok felülvizsgálatát illetően, amelyekkel az ajánlatkérő szerv kizár egy gazdasági szereplőt és/vagy pénzügyi szankciókat szab ki, így tehát csökkentheti vagy növelheti a kizárás időtartamát és/vagy törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott pénzügyi szankciókat”. A jogszerűség egyszerű felülvizsgálatán túl, amely csak a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé, e korlátlan felülvizsgálati jogkör feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy a megtámadott jogi aktust – megsemmisítés hiányában is – valamennyi ténybeli körülmény figyelembevételével megváltoztassa, például a kizárás időtartamának módosítása érdekében. E körülmények között a Törvényszék adott esetben a Bizottság által a megtámadott határozatban a kizárás időtartamát illetően elfogadott értékeléstől eltérő értékelést adhat.

158

A jelen ügyben azt az érvelést, amellyel a felperes arra hivatkozik, hogy a vizsgálat során tanúsított jó együttműködésnek és az általa elfogadott átszervezési intézkedéseknek ki kellett volna hatniuk a vele szemben kiszabandó megfelelő szankció értékelésére, úgy kell értelmezni, mint amely arra hívja fel a Törvényszéket, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a hivatkozott enyhítő körülményeket figyelembe véve értékelje a kizárás időtartamát.

159

A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében megállapítja, hogy a felperes a fenti 121–123., 126., 127. és 129–134. pontban kifejtett korrupciót és súlyos szakmai kötelességszegést elkövetette. E cselekmények jellegüknél fogva különösen súlyosak, mivel a felperes magatartása az Észak‑macedón Köztársaság köztisztviselőinek megvesztegetésére irányult annak érdekében, hogy versenyelőnyhöz jusson a többi ajánlattevővel szemben. Meg kell állapítani, hogy a felperes szándékosan kísérelte meg megvesztegetni az Észak‑macedón Köztársaság köztisztviselőit. E magatartás valamivel több mint négy évig tartott, amely idő alatt a felperes berkeiben és azon kívül is több személy részt vett az elkövetésben.

160

Figyelembe kell venni e tényeknek az Unió pénzügyi érdekeire gyakorolt hatásának súlyát is, amennyiben 1,7 millió eurót meghaladó összegről van szó.

161

Ezt követően, a felperes által hivatkozott tényezőket illetően igaz ugyan, hogy a helyszíni ellenőrzésekről készült jelentések az ellenőrzések során a felperes által tanúsított „nagyon jó” és „teljes” együttműködésére hivatkoznak. Mindazonáltal az is igaz, hogy – amint azt a Bizottság állítja – a felperes jogilag köteles volt együttműködni az OLAF‑fal. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperesnek a vizsgálat időpontjában tanúsított magatartása – figyelemmel a szóban forgó tényállás súlyára – csak csekély hatással lehet a szankció mértékére.

162

Ami a felperes által 2016‑ban elfogadott szervezeti modellt illeti, a Törvényszék egyetért a Bizottság által a megtámadott határozatban e tekintetben elvégzett értékelésekkel. Egyrészt ugyanis ezt a modellt 2016 áprilisában fogadták el, ez azonban nem szüntette meg a felperes vétkes magatartását, amely 2017 januárjáig folytatódott. Másrészt, bár ez az új modell esetlegesen hatással lehet a felperes jövőbeni magatartására, a releváns időszakban egyáltalán nem volt hatással rá. Hasonlóképpen, A és B 2019‑ben bekövetkezett felmentése csak a felperes jövőbeni magatartására gyakorolhat hatást. Ennélfogva a Törvényszék úgy véli, hogy azt nem kell figyelembe venni.

163

Végül kiemelendő, hogy a kizárás jogalkotó által előírt maximális időtartama 2016. január 1‑je előtt öt év volt súlyos szakmai kötelességszegés esetén, 2016. január 1‑jét követően pedig három év súlyos szakmai kötelességszegés esetén, és öt év korrupció esetén. Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék a fenti 121–123., 126., 127. és 129–134. pontban megállapította, hogy a felperes magatartása mind a súlyos szakmai kötelességszegés, mind pedig a korrupció tényállását megvalósította.

164

A fent kifejtett megállapítások és felsorolt körülmények összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a négyéves kizárás megfelelő és arányos.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott: