–

a SIA „Zinātnes parks” képviseletében I. Duka advokāte,

–

a lett kormány képviseletében kezdetben K. Pommere és V. Soņeca, később K. Pommere és J. Davidoviča, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében M. Browne, J. Quaney, M. Lane és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Fennelly BL,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouchagiar, J. Hradil és L. Ozola, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.; helyesbítések: HL 2016. L 200., 140. o.; HL 2017. L 20., 4. o.; HL 2019. L 30., 121. o.; HL 2019. L 30., 122. o.) 125. cikke (3) bekezdés a) pontja ii. alpontjának, valamint az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk] alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17‑i 651/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 187., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 149., 8. o.) 2. cikke 18. pontja a) alpontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a SIA „Zinātnes parks” és a Finanšu ministrija (pénzügyminisztérium, Lettország) között, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) egyik társfinanszírozási programja keretében benyújtott, e társaság projekttervezetét elutasító 2019. november 4‑i határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 289. o.; helyesbítés: HL 2016. L 330., 17. o.) (1) preambulumbekezdése kimondja:

„Az [EUMSZ] 176. cikk úgy rendelkezik, hogy az [ERFA] rendeltetése, hogy elősegítse az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását. […]”

4

E rendeletnek „Az ERFA támogatások köre” című 3. cikke, a (3) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„Az ERFA a következőket nem támogatja:

[…]

[…]”

5

Az 1303/2013 rendelet megállapítja az ERFA‑ra, Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (a továbbiakban: ESB‑alapok) alkalmazandó közös szabályokat és általános rendelkezéseket.

6

E rendelet 4. cikke (7) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően főszabály szerint az Unió költségvetésének az ESB‑alapok számára nyújtott részét a tagállamok és a Bizottság közötti megosztott irányítás keretében hajtják végre.

7

Az említett rendelet 26. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Az ESB‑alapokat programok révén kell végrehajtani, a partnerségi megállapodásnak megfelelően. Valamennyi program a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozik.

(2)   A programokat a tagállamok vagy az általuk kijelölt hatóság állítja össze az 5. cikkben említett partnerekkel együttműködésben. A tagállamok a nyilvánosság számára átlátható eljárások alapján dolgozzák ki a programokat, intézményi és jogi keretüknek megfelelően.”

8

Ugyanezen rendelet 123. cikke minden tagállamot arra kötelez, hogy minden egyes operatív program tekintetében jelöljön ki egy irányító hatóságot, egy igazoló hatóságot és egy audithatóságot.

9

Az 1303/2013 rendelet 125. cikke meghatározza az irányító hatóság feladatait. E cikk (1) bekezdése értelmében e hatóság feladata az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányítása.

10

A műveletek kiválasztását illetően e rendelet 125. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az említett hatóság:

[…]

[…]”

11

A 651/2014 rendelet (14) preambulumbekezdése kimondja:

„E rendelet hatálya alól – a természeti katasztrófa okozta károk helyreállítására irányuló támogatási programok kivételével – ki kell zárni a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatást, mivel azt a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló, 2004. október 1‑jei közösségi iránymutatás alkalmazásának meghosszabbításáról szóló bizottsági közleménnyel [(HL 2004. C 244., 2. o.)] meghosszabbított, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás [(HL 2012. C 296., 3. o.)] vagy az iránymutatást felváltó új iránymutatás szerint kell vizsgálni, az iránymutatás kijátszásának megakadályozása érdekében. A jogbiztonság biztosítása érdekében olyan egyértelmű kritériumokat kell felállítani, amelyek ismeretében nem szükséges egy vállalkozás helyzetének valamennyi sajátosságát megvizsgálni annak megállapításához, hogy a vállalkozás e rendelet értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül‑e.”

12

Ezen irányelv „Hatály” című 1. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:

„E rendelet nem alkalmazható a következőkre:

[…]

13

Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének szövege a következő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

14

A társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 169., 46. o.) (7) és (8) preambulumbekezdése értelmében:

15

Ezen irányelvnek „Az alapszabályban vagy alapító okiratban vagy külön okiratban megadandó kötelező információk” című 4. cikke a következőket írja elő:

„Az alapszabályban, illetve az alapító okiratban vagy a 16. cikknek megfelelő tagállami jogszabályban meghatározott eljárás értelmében közzétett külön okiratban legalább a következő adatokat kell feltüntetni:

[…]

[…]

16

Ugyanezen irányelvnek „A társaságok által közlendő okiratok és adatok” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a társaságok kötelező adatközlésének biztosításához, legalább a következő okiratok és adatok tekintetében:

[…]

[…]”

17

A 2017/1132 irányelv „Közlés a nyilvántartásban [helyesen: A cégnyilvántartás nyilvánossága]” című 16. cikke, a (3) és az (5)–(7) bekezdésében, a következőket írja elő:

„(3)   A 14. cikk szerint közölt valamennyi okiratot és adatot az aktában kell nyilvántartani, illetve a nyilvántartásba be kell jegyezni; a nyilvántartásban szereplő bejegyzések tárgyának minden esetben meg kell jelennie az aktában.

[…]

(5)   A (3) bekezdésben említett okiratok és adatok közlését a teljes szövegnek vagy egy részének a tagállam által e célra kijelölt nemzeti hivatalos lapban történő közzététele útján, illetve az aktában elhelyezett vagy a nyilvántartásba bevezetett okirattal történő utalással kell teljesíteni. Az erre a célra kijelölt nemzeti hivatalos lap elektronikus formában is vezethető.

[…]

(6)   A társaság az okiratokra és adatokra harmadik személyekkel szemben kizárólag azt követően hivatkozhat, hogy azokat az (5) bekezdésnek megfelelően közölték, kivéve azt az esetet, ha a társaság bizonyítani tudja, hogy a harmadik személyeknek azokról tudomásuk volt.

A közlést követő 16. napot megelőző ügyletekkel kapcsolatban azonban okiratokra és az adatokra nem lehet hivatkozni harmadik személyekkel szemben akkor, ha bizonyítani tudják, hogy azokról nem szerezhettek tudomást.

(7)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az (5) bekezdéssel összhangban közölt, illetve a nyilvántartásban vagy aktában megjelenő adatok közötti eltérések elkerülésére.

Eltérés esetében azonban az (5) bekezdéssel összhangban közölt szövegre harmadik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni; harmadik személyek ugyanakkor hivatkozhatnak erre, kivéve, ha a társaság bizonyítani tudja, hogy a harmadik személyeknek tudomásuk volt az aktában elhelyezett vagy nyilvántartásba bejegyzett szövegről.

Harmadik személyek továbbá mindig hivatkozhatnak bármely olyan okiratra és adatra, amelyek tekintetében a közlést elmulasztották, kivéve azokat az eseteket, amikor a közlés elmulasztása következtében ezek hatálytalanok.”

18

Ezen irányelv II. melléklete értelmében Lettország tekintetében az érintett társasági formák többek között magukban foglalják a sabiedrība ar ierobežotu atbildībut (korlátolt felelősségű társaság), ami az alapeljárás felperesének társasági jogi formája.

19

Az uniós alapok lettországi végrehajtását az Eiropas Savienības struktūrfondu un Kohēzijas fonda 2014.‑2020. gada plānošanas perioda vadības likums (az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak a 2014–2020 közötti programozási időszakban történő kezeléséről szóló törvény) szabályozza. E törvénynek a „Projekttervezetek kiválasztása” című 21. cikke előírja:

„(1)   A projekttervezetek kiválasztása:

[…]

(2)   Az összekötő hatóság a projekteket a kiválasztási módszerek alapján, valamint a pályázati felhívás dokumentációjával összhangban választja ki. A projekttervezetek kiválasztására vonatkozó rendeletet az összekötő hatóság szövegezi meg és hagyja jóvá a felelős hatósággal és az irányító hatósággal egyetértésben.

[…]

(5)   A pályázók a projektjeiket a pályázati felhívás dokumentációjában foglaltakkal összhangban állítják össze és nyújtják be.”

[…]”

20

Az alapok kezeléséről szóló törvénynek „A projekttervezetek egyszerű jóváhagyása, feltételes jóváhagyása vagy elutasítása a projekt‑tervezetek kiválasztására irányuló nyilvános pályázati felhívás során” című 25. cikke a (3) és (4) bekezdésében kimondja:

„(3)   A projekttervezetet elutasító határozatot kell hozni a következő körülmények bármelyikének fennállása esetén:

[…]

[…]

(4)   A projekttervezetet feltételesen jóváhagyó határozatot kell hozni, ha a pályázónak az összekötő hatóság által meghatározott intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy a tervezet teljes mértékben megfeleljen az értékelési kritériumoknak, valamint hogy a projektet megfelelően meg lehessen valósítani. E feltételek meghatározását és azok ellenőrzését a projekttervezetek kiválasztására vonatkozó szabályozásnak megfelelően kell elvégezni. Ha az említett határozatban megállapított valamely feltétel nem teljesül, vagy az nem teljesül az e határozatban előírt határidőn belül, a tervezetet elutasítottnak kell tekinteni.”

21

E törvénynek „A projekttervezetekre vonatkozó pontosítások” című 30. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A projekttervezetek előterjesztése és az egyszerű jóváhagyásról, a feltételes jóváhagyásról vagy az elutasításáról szóló határozat elfogadása között a projekttervezetek nem képezhetik kiegészítő pontosítások tárgyát.”

22

Az alapeljárás tárgyát képező támogatási intézkedést a Ministru kabineta noteikumi Nr. 612 „Darbības programmas »Izaugsme un nodarbinātība« 3.1.1. specifiskā atbalsta mērķa »Sekmēt MVK izveidi un attīstību, īpaši apstrādes rūpniecībā un RIS3 prioritārajās nozarēs« 3.1.1.5. pasākuma »Atbalsts ieguldījumiem ražošanas telpu un infrastruktūras izveidei vai rekonstrukcijai« otrās projektu iesniegumu atlases kārtas īstenošanas noteikumi” [a „Növekedés és foglalkoztatás” című operatív programból – 3.1.1. egyedi célkitűzés („Hozzájárulás a kkv‑k létrehozásához és fejlesztéséhez, különösen a feldolgozóiparban és a prioritást élvező, intelligens szakosodást szolgáló regionális innovációs stratégiák (RIS3) terén”) 3.1.1.5. intézkedés („Beruházási támogatás a termelési helyiségek és az infrastruktúra létrehozásának vagy újjáépítésének támogatásához”) – támogatandó projektek kiválasztásának második szakaszára vonatkozó végrehajtási szabályokról szóló, 2018. szeptember 25‑i 612. sz. kormányrendelet (Latvijas Vēstnesis, 2018. évi 101. száma; a továbbiakban: végrehajtási rendelet)] szabályozza. E végrehajtási rendelet 7. cikkének szövege a következő:

„Az intézkedés alá tartozó projektek kiválasztása második szakaszának végrehajtása nyilvános pályázati felhívás útján történik.”

23

A végrehajtási rendelet 15. cikke értelmében:

„A projekt nem jogosult támogatásra, ha:

[…]

15.3. a pályázó a 651/2014 bizottsági rendelet 2. cikkének 18. pontja szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozás;

[…]”

24

A tervezetek kiválasztásának gyakorlati vonatkozásaira a Centrālā Finanšu un līgumu aģentūra (központi finanszírozási ügynökség, a továbbiakban: illetékes nemzeti ügynökség) által kiadott, a projekttervezetek kiválasztására vonatkozó szabályzat és annak melléklete irányadók.

25

E rendelet 5. melléklete II. szakaszának „A tervezetek értékelési kritériumainak alkalmazására vonatkozó módszertan” című (6) bekezdése a következőket írja elő:

„»Egyszerű pozitív« eredményű értékelés történik, ha a pályázó nem minősül nehéz helyzetben lévő gazdasági szereplőnek. A támogatás odaítélésének időpontjában nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak való minősítésnek ellenőrizhető és megbízható adatokon kell alapulnia a pályázót és a vele kapcsolatban álló vállalkozásokat illetően:

[…]

Az értékelés »feltételesen pozitív« eredményű, ha a benyújtott információk hiányosak vagy nem elég részletesek. A pályázót fel kell hívni, hogy adjon pontosításokat a már előterjesztett információkkal kapcsolatban. E pontosítások csak technikai, számtani vagy szerkesztéssel kapcsolatos szempontokra vonatkozhatnak. […]”.

26

A Komerclikumsnak (kereskedelmi törvénykönyv) „A cégnyilvántartás nyilvánossága” című 12. cikke kimondja:

„(1)   A cégjegyzékbe történő bejegyzések harmadik személyekkel szemben a közzétételük időpontjától kezdve fejtenek ki joghatásokat. […]

(2)   Amikor a cégnyilvántartásba bejegyzendő adatok bejegyzésére nem kerül sor, vagy azokat bejegyzik, de nem teszik közzé, ezen adatokra harmadik személyekkel szemben nem hivatkozhat az a személy, akinek javára azokat be kellett volna jegyezni, kivéve azt az esetet, amikor e harmadik személyeknek már tudomása volt ezen adatokról.

[…]”

27

A kereskedelmi törvénykönyvnek „A jegyzett tőke módosítására vonatkozó megállapodások” című 196. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A jegyzett tőkét emelni vagy csökkenteni csak a tagok vagy részvényesek gyűlésének határozatával lehet, amelyben meg kell határozni az említett emelés vagy csökkentés részletes szabályait.

[…]

(3)   A jegyzett tőke módosítására vonatkozó határozat esetén e határozattal egyidejűleg a létesítő okiratot megfelelően módosítani kell.”

28

Az említett törvénykönyvnek „A jegyzett tőke emelésének a cégnyilvántartásba történő bejegyzésével kapcsolatos kérelmek” című 202. cikke (3) bekezdésének szövege a következő:

„A jegyzett tőke emelését e tőke új összegének a cégnyilvántartásba történő bejegyzése időpontjában kell megtörténtnek tekinteni.”

29

A Zinātnes Parks, egy lett jog szerinti korlátolt felelősségű társaság, 2019. április 30‑án, a projekttervezetek benyújtási határidejének utolsó napján projekttervezetet nyújtott be az ERFA „Növekedés és foglalkoztatás” című társfinanszírozási programjából támogatandó projektek kiválasztására irányuló nyilvános pályázati felhívás keretében. E felperes a tervezettel együtt benyújtotta a taggyűlésének a létesítő okirat módosításáról szóló, 2019. április 29‑i határozatát, amely a jegyzett tőke oly módon történő megemelését írta elő, hogy egy adott tag meghatározott időn belül befizeti az új társasági részesedések kibocsátási felárat tartalmazó összegét.

30

Az értékelés szakaszában az említett felperes arról tájékoztatta az illetékes nemzeti ügynökséget, hogy a jegyzett tőke megemelését 2019. július 24‑én bejegyezték a cégnyilvántartásba, és később kiegészítésként benyújtott egy, hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott közbenső üzleti jelentést.

31

Elutasító határozatában a pénzügyminisztérium kizárta az eljárásból a Zinātnes parks pályázatát, azzal az indokkal, hogy e társaságot tervezete benyújtásának időpontjában a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” kellett tekinteni.

32

Az e határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a felek között nem vitatott, hogy ha a Zinātnes parks utolsó, 2018‑as évre vonatkozó éves beszámolójában szereplő adatokat kellene figyelembe venni, akkor e társaság az e rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” minősülne. Azt sem vitatták, hogy a jegyzett tőke emelését és a módosításoknak a cégnyilvántartásba való bejegyzését követően az említett társaság vonatkozásában már nem állt fenn a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában szereplő kritérium ahhoz, hogy őt „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” lehessen minősíteni. A felek között azonban egyet nem értés van abban a kérdésben, hogy a fent említett jegyzett tőke megemelésének cégnyilvántartásba történő bejegyzését és a Zinātnes parks által a tervezetek vizsgálatára irányuló eljárás során előterjesztett bizonyítékszolgáltatást az illetékes nemzeti ügynökségnek milyen mértékben kellett volna figyelembe vennie.

33

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak először is azt illetően, hogy a pénzügyminisztérium az elutasító határozat elfogadásakor helyesen értelmezte‑e a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában szereplő „jegyzett tőke” fogalmát a lett nemzeti szabályozásban szereplő „létesítő okirat szerinti tőke” fogalma alapján akként, hogy az kizárólag azt a társasági tőkét jelöli, amelyet a nemzeti szabályozásban meghatározott eljárásoknak megfelelően már közzétettek.

34

A lett jogrendben a kereskedelmi törvénykönyv 202. cikkének (3) bekezdése értelmében ugyanis a jegyzett tőke azon a napon tekinthető megemeltnek, amelyen az új jegyzett tőkét bejegyzik a cégnyilvántartásba, és az ilyen tőkeemelésre harmadik felekkel szemben csak ezen időponttól kezdve lehet hivatkozni. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja egyrészt nem tartalmaz semmilyen kifejezett utalást a tagállamok jogára a „jegyzett tőke” fogalmának meghatározását illetően. Másrészt a 2017/1132 irányelv, különösen annak 14. és 16. cikke, nem teszi előzetes feltételtől függővé a tőkeemelésről szóló határozatok érvényességét, és nem hagyja meg kifejezetten a tagállamoknak az e kérdés szabályozására vonatkozó hatáskört sem.

35

A kérdést előterjesztő bíróság arra is szeretne választ kapni, hogy a benyújtandó dokumentumok terén a kiválasztási eljárás keretében előírt követelmények, és különösen azok az időpontok, amelyekre azoknak datálódniuk kell, relevánsak‑e a pályázó pénzügyi helyzetének értékelése szempontjából, és hogy adott esetben a pályázatnak a pályázó pénzügyi helyzetének igazolása terén fennálló esetleges hiányosságai kiigazíthatók‑e a kiválasztási eljárás során. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis többek között megjegyzi, hogy az 1303/2013 rendelet 125. cikke (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint a kiválasztási eljárásoknak és kritériumoknak átláthatóknak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük.

36

E bíróság úgy véli, hogy ezek az elvek első látásra az alapok kezeléséről szóló törvény 30. cikkében szereplő elvből erednek, amelyet a projekttervezetek kiválasztásáról szóló rendelet dolgozott ki, amely szerint a projekttervezetek a benyújtásukat követően nem pontosíthatók vagy egészíthetők ki. Következésképpen az illetékes nemzeti ügynökségnek tiszteletben kell tartania a saját maga által felállított kritériumokat, így köteles lett volna kizárni a projektek kiválasztási eljárásából azokat a pályázókat, akik nem csatoltak olyan dokumentumot, illetve nem közöltek olyan információt, amelynek a benyújtását az e kiválasztásra vonatkozó rendelkezések megkövetelték. Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy bár a Bíróság a közbeszerzésekkel összefüggésben korábban már megállapította, hogy az ajánlatok kiválasztása során is hasonló elveket kell tiszteletben tartani, ilyen megfontolás nem tűnik ki kifejezetten a Bíróság állami támogatásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából.

37

E körülmények között az Administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely társaság e rendelkezés értelmében véve „nehéz helyzetben” van‑e, a „jegyzett tőke” kifejezés úgy értendő, mint amely kizárólag az azon tagállam nemzeti szabályozása által előírt részletes szabályok szerint közzétett vagyoni hozzájárulásokra vonatkozik, amelyben e társaságot alapították.

39

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1301/2013 rendelet 3. cikke kizárja az ERFA bármilyen támogatásából az állami támogatások területén az uniós szabályok által meghatározott értelemben vett nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat.

40

Az alapügy tényállása idején a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmát a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontjában szereplő, állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok határozták meg. E rendelkezés ahelyett, hogy a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalmának egységes meghatározását alkalmazná, több lehetséges szempontot határoz meg, amelyek között az a) pontban szerepel az a szempont, ha egy korlátolt felelősségű társaságnak a jegyzett tőke felét meghaladó felhalmozott vesztesége van.

41

Márpedig a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontjában használt „jegyzett tőke” fogalmát illetően e rendelkezés csupán annak pontosítására szorítkozik, hogy e fogalom adott esetben magában foglalhatja a kibocsátási felárakat is. Ezzel szemben sem az említett rendelkezés, sem az e rendeletben található más rendelkezés nem ad meghatározást, és nem is pontosítja, hogy e tőke megemelése mely időponttól kezdve tekintendő hatályosultnak.

42

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből egyaránt az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban általában önállóan és egységesen kell értelmezni. Ezen túlmenően, azon kifejezések értelmét és terjedelmét, amelyekre az uniós jog semmilyen meghatározást nem ad, szokásos jelentésük szerint kell meghatározni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben a kifejezéseket használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek részét képezik (lásd ebben az értelemben többek között: 2020. december 17‑iBAKATI PLUS ítélet, C‑656/19, EU:C:2020:1045, 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a korlátolt felelősséggel működő társaságok kapcsán a „jegyzett tőke” kifejezés a szokásos jelentése szerint azon vagyoni hozzájárulások értékére utal, amelyeket a társaság tagjai vagy részvényesei a társaság rendelkezésére bocsátottak vagy vállalták azok rendelkezésre bocsátását, annak fejében, hogy részükre társasági részesedést vagy részvényeket adnak cserébe. Ami a „jegyzett” kifejezést illeti, azt általában azon összeg jelölésére használják, amelynek a szolgáltatását a jelenlegi vagy jövőbeli tagok vagy részvényesek visszavonhatatlan módon vállalták a társaság részére, függetlenül attól, hogy a vonatkozó vagyoni hozzájárulásokat már felszabadították‑e, vagy sem. Amennyiben e kifejezést viszont a „felszabadított” melléknév követi, a „jegyzett tőke” kifejezést kivételesen abból a célból alkalmazzák, hogy kizárólag arra a jegyzett tőkére utaljanak, amelyet az említett tagok vagy részvényesek már ténylegesen rendelkezésre bocsátottak.

44

Ebből következik, hogy mivel a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja a „jegyzett tőke” kifejezést további pontosítás nélkül használja, azt úgy kell érteni, mint amely azon vagyoni hozzájárulások egészére utal, amelyeket a jelenlegi vagy jövőbeli tagok vagy részvényesek már teljesítettek, vagy amelyek teljesítésére visszavonhatatlan módon kötelezettséget vállaltak.

45

E következtetést erősítik meg a 651/2014 rendelet célkitűzései is, azokat összefüggéseikben értelmezve.

46

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontjában említett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalma meghatározásának lehetséges szempontjai az e rendelet 1. cikke (4) bekezdése hatályának a pontosítására irányulnak, amely rendelkezés értelmében az említett rendelet nem alkalmazandó a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra, az egyes természeti csapások által okozott károk helyreállítására irányuló támogatási programok kivételével.

47

E rendelet (14) preambulumbekezdése szerint az említett 1. cikk (4) bekezdése, és következésképpen a „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” fogalma által követett cél viszont annak biztosítása, hogy az érintett vállalkozásoknak nyújtott támogatásokat a kifejezetten a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatások fényében értékeljék, ez utóbbiak kijátszásának elkerülése érdekében.

48

E tekintetben a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásról szóló bizottsági közlemény (HL 2014. C 249., 1. o.), amelyre a 651/2014 rendelet (14) preambulumbekezdése kifejezetten utal, a 20. és 23. pontjában kimondja, hogy „valamely vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek kell tekinteni, ha gyakorlatilag biztos, hogy állami beavatkozás hiányában rövid vagy középtávon kénytelen lesz felhagyni tevékenységével. […] Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás – mivel a puszta létezése van veszélyben – nem tekinthető megfelelő eszköznek egyéb közérdekű célkitűzések támogatására mindaddig, amíg a vállalkozás életképessége nem biztosított”.

49

A Bizottság e közleményében szereplő iránymutatásokra tekintettel, a 651/2014 rendelet (14) preambulumbekezdésében említett célkitűzést és az ahhoz kapcsolódó, a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontjában előírt szempontot úgy kell értelmezni, hogy az annak értékelésére irányul, hogy az érintett társaság képes‑e rövid vagy középtávon fenntartani a tevékenységét.

50

E szempont vizsgálata ennélfogva a tagok vagy részvényesek által visszavonhatatlan módon vállalt vagyoni hozzájárulások egészének a figyelembevételét feltételezi. Ugyanis, még ha azokat még nem is szabadították fel, e vagyoni hozzájárulások – akárcsak a már felszabadított hozzájárulások – releváns információt jelentenek az érintett társaság azon képességét illetően, hogy tevékenységét ilyen távon fenn tudja‑e tartani.

51

Következésképpen a „jegyzett tőke” 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontja értelmében vett fogalmát önálló fogalomként kell értelmezni, amely azon vagyoni hozzájárulások egészére utal, amelyeket a társaság jelenlegi vagy jövőbeli tagjai, illetve részvényesei már teljesítettek vagy azok teljesítésére visszavonhatatlan módon kötelezettséget vállaltak.

52

A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott, a jelen ítélet 29. pontjában ismertetett iratokból kitűnik, hogy a Zinātnes parks taggyűlése még a projektnek az ERFA általi társfinanszírozási program keretében történő finanszírozása céljából az illetékes nemzeti ügynökséghez történő benyújtását megelőzően hozzájárult a létesítő okirat szerinti tőkéjének oly módon történő megemeléséhez, hogy egy adott tag befizetés fejében meghatározott időn belül új társasági részesedéseket szerez, kibocsátási felárral. A „jegyzett tőke” fogalmának a jelen ítélet előző pontjában említett önálló és egységes értelmezésére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az e projekt benyújtásának időpontjában megállapított tények tanúsítják‑e e tagnak az említett tőkeemelés végrehajtására vonatkozó visszavonhatatlan kötelezettségvállalását, a nemzeti jog által e célból előírt azon szempontok alapján, amelyek alapján az érintett társaságot alapították.

53

E tekintetben ugyanis hangsúlyozni kell, hogy az uniós jog, a 2017/1132 irányelv, I. címének III. és IV. fejezetében, kétségkívül összehangolja a tőkeemelés terén a közzétételre vonatkozó nemzeti szabályokat az e fejezetek hatálya alá tartozó társaságokat illetően. Mindazonáltal ezen irányelv (7) és (8) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkének első franciabekezdéséből világosan látszik, hogy ezen összehangolás célja többek között annak lehetővé tétele, hogy a harmadik felek megismerhessék az érintett társaság lényeges okiratait. Ezzel szemben sem az említett irányelv preambulumbekezdéseiből, sem annak rendelkezéseiből nem következik, hogy e közzétételi szabályok olyan feltételeket képeznének, amelyeket tiszteletben kell tartani ahhoz, hogy egy vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalást visszavonhatatlannak lehessen tekinteni.

54

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 651/2014 rendelet 2. cikke 18. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása szempontjából, hogy valamely társaság e rendelkezés értelmében véve „nehéz helyzetben” van‑e, a „jegyzett tőke” kifejezés úgy értendő, mint amely azon vagyoni hozzájárulások egészére vonatkozik, amelyeket a társaság jelenlegi vagy jövőbeli tagjai, illetve részvényesei már teljesítettek vagy amelyek teljesítésére visszavonhatatlan módon kötelezettséget vállaltak.

55

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1301/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy valamely pályázót a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontja értelmében úgy kell‑e tekinteni, hogy nincs „nehéz helyzetben”, az illetékes irányító hatóságnak csak a projektek kiválasztási eljárásának megállapításakor meghatározott követelményeknek megfelelően szolgáltatott bizonyítékokat kell figyelembe vennie.

56

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1301/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése mindössze annak pontosítására szorítkozik, hogy az ERFA nem támogatja az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok által meghatározott értelemben nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat. Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy e rendelkezés nem tartalmaz utalást azon bizonyítékok jellegére vonatkozóan, amelyeket figyelembe lehet venni annak megállapításához, hogy valamely vállalkozás nincs nehéz helyzetben.

57

Mindemellett az 1303/2013 rendelet 125. cikke (3) bekezdésének szövegéből – amely meghatározza az operatív programok irányításáért felelős irányító hatóságok szerepét – az derül ki, hogy ez utóbbiak kötelesek megfelelő kiválasztási eljárásokat és szempontokat megállapítani és azokat – az elfogadást követően – alkalmazni, és többek között meggyőződni arról, hogy a támogatások kedvezményezettjei pénzügyileg alkalmasak a támogatás feltételeinek való megfelelésre, és így ilyen értelemben az ERFA‑támogatásokat illetően az említett kedvezményezettek nincsenek a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontja értelmében véve „nehéz helyzetben”.

58

E kötelezettség teljesítése érdekében az irányító hatóságoknak szükségképpen kellően megbízható információkra kell támaszkodniuk ahhoz, hogy minden érthető kétséget kizárjanak az érintett társaságok pénzügyi helyzetét illetően.

59

Ami a figyelembe vehető bizonyítékok pontos jellegének meghatározását illeti, mivel az uniós szabályozás e tekintetben semmilyen iránymutatást nem tartalmaz, az a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartozik, mivel az illetékes nemzeti hatóságok e tekintetben némi mozgástérrel rendelkeznek a projektek kiválasztási eljárásának meghatározása során.

60

Mindazonáltal az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően e bizonyítási követelmények nem lehetnek szigorúbbak a belső jog hatálya alá tartozó hasonló esetekre vonatkozó követelményeknél, amennyiben az ilyen követelmények, ha azokat alkalmaznák, lehetővé tennék az 1301/2013 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének tényleges érvényesülésének fenntartását, és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, különösen a projektek pályázóinak azon joga gyakorlását, hogy eredményesen nyújthassák be a pályázataikat, annak érdekében, hogy ERFA‑támogatásban részesülhessenek (lásd analógia útján: 2016. január 21‑iEturas és társai ítélet, C‑74/14, EU:C:2016:42, 32. pont; 2021. június 3‑iInstituto Madrileño de Investigación y Desarrollo Rural, Agrario y Alimentario ítélet, C‑726/19, EU:C:2021:439, 47. pont).

61

Mivel az alapügy tárgyát képező eljárás az ERFA‑programok keretében az uniós költségvetésből származó finanszírozások nyújtására vonatkozik, és mivel ennek alapján az uniós jogot végrehajtó intézkedésnek minősül, az uniós jog általános elveivel is összhangban kell állnia, amelyek között szerepel többek között az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elve, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak olyan esetben, amikor a gazdasági szereplőket versenyeztető eljárásról van szó (lásd ebben az értelemben: 2017. április 26‑iFarkas ítélet, C‑564/15, EU:C:2017:302, 50. és 59. pont).

62

Különösen az egyenlő bánásmód elvének és az átláthatóság elvének a tiszteletben tartása megköveteli, hogy ugyanazok a bizonyítási követelmények érvényesüljenek egy adott program valamennyi pályázója tekintetében, és hogy e követelményeket közzétegyék (lásd analógia útján: 2016. június 2‑iPizzo ítélet, C‑27/15, EU:C:2016:404, 37. pont; 2017. május 11‑iArchus és Gama ítélet, C‑131/16, EU:C:2017:358, 26. pont). Ami az arányosság elvét illeti, az megköveteli, hogy ezek a követelmények ne lépjék túl az uniós jogban meghatározott anyagi feltételek ellenőrzéséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iRad Service és társai ítélet, C‑210/20, EU:C:2021:445, 34. pont).

63

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a jelen esetben e feltételek mindegyike teljesül‑e. Ugyanakkor ezen értékelés elősegítése céljából a Bíróság hasznos elemekkel szolgálhat e bíróság számára az uniós jog releváns értelmezését illetően (lásd többek között: 2015. július 16‑iCHEZ Razpredelenie Bulgaria ítélet, C‑83/14, EU:C:2015:480, 62. pont; 2021. október 6‑iA [Határátlépés kedvtelési célú hajóval] ítélet, C‑35/20, EU:C:2021:813, 85. pont).

64

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott nemzeti szabályozásból az derül ki, hogy a „nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak” való minősítést az e szabályozásban a kiválasztási eljárás céljából meghatározott követelmények értelmében kizárólag a nyilvánosságra hozott utolsó, végleges éves beszámolóban szereplő információkra tekintettel kell elvégezni, vagy ha a pályázó benyújtja a hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott közbenső üzleti jelentést, az utóbbiban szereplő információkra tekintettel. Ha a pályázó olyan információkra hivatkozik, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők, és a jegyzett tőkének az utolsó éves végleges beszámolót követően történt megemelésére vonatkoznak, ezeket az információkat – amelynek benyújtására hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott, közbenső üzleti jelentéssel együtt kerül sor – figyelembe kell venni.

65

Először is, mivel a társaságok főszabály szerint bármikor készíthetnek hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott közbenső üzleti jelentést, anélkül, hogy ez a számukra olyan aránytalan költséget képezne, amely egy olyan társaság számára, amely az utolsó végleges éves beszámoló elkészítésének időpontjában a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontja értelmében „nehéz helyzetben” volt, lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenné annak bizonyítását, hogy már nincs nehéz helyzetben, az ilyen szabályok főszabály szerint nem tekinthetők ellentéteseknek a hatékony érvényesülés elvével.

66

Ezt követően, ami az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének tiszteletben tartását illeti, az iratokból nem az derül ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei lennének azt illetően, hogy az alapügyben szóban forgó követelményeket megfelelően közzétették‑e, vagy hogy azokat különbségtétel nélkül alkalmazzák‑e.

67

Végül, ami az arányosság elvét illeti, tekintettel az éves beszámolók elkészítésére vonatkozó követelményekre, amelyek hozzájárulnak az azokban szereplő információk megbízhatóságához, valamint azokra a garanciákra tekintettel, amelyeket a közbenső üzleti jelentések hiteles könyvvizsgáló általi jóváhagyása kínál, az irányító hatóságot arra való kötelezése, hogy kizárólag e dokumentumtípusokra támaszkodhat, nem tűnik úgy, hogy túllépné a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott feltétel vizsgálatához szükséges mértéket.

68

E körülmények között az uniós joggal főszabály szerint nem ellentétes, ha egy olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, megköveteli az irányító hatóságtól, hogy valamely vállalkozás pénzügyi helyzetét kizárólag e pályázó társaságnak a már nyilvánosságra hozott utolsó végleges éves beszámolójában, illetve adott esetben a valamely hiteles könyvvizsgáló által jóváhagyott közbenső üzleti jelentésében szereplő információkra tekintettel értékelje, amennyiben ezen üzleti jelentést benyújtják e hatóságnak, kivéve ha bebizonyosodik, hogy e követelmények nem felelnek meg az egyenértékűség elvének, aminek az eldöntése ez utóbbi hatóság feladata.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1301/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározásához, hogy valamely pályázót úgy kell‑e tekinteni, hogy nincs a 651/2014 rendelet 2. cikkének 18. pontja értelmében véve „nehéz helyzetben”, az illetékes irányító hatóságnak csak a projektek kiválasztási eljárásának megállapításánál meghatározott követelményeknek megfelelő bizonyítékokat kell figyelembe vennie, amennyiben e követelmények megfelelnek a hatékony érvényesülés és az egyenértékűség elvének, valamint az uniós jog általános elveinek, különösen az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elvének.

70

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1303/2013 rendelet 125. cikkének (3) bekezdését, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az átláthatóságnak az e rendelkezésben hivatkozott elveit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a projekttervezeteket a benyújtásukat követően nem lehet pontosítani.

71

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az előterjesztő bíróság nem pontosítja, hogy amikor a kérdésének megfogalmazásában a projektek benyújtására utal, akkor a projekttervezetek benyújtásának a nemzeti jog által előírt határnapjára, vagy pedig arra az időpontra gondol‑e, amikor az érintett pályázó projekttervezetét benyújtották. Mindazonáltal az iratokból kiderül, hogy az alapügyben a Zinātnes parks a projekttervezetek benyújtásának a nemzeti jog által előírt határidejének utolsó napján nyújtotta be a pályázatát. Ennélfogva nem tűnik szükségesnek annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy az uniós jog kötelezi‑e a tagállamokat arra, hogy lehetővé tegyék a pályázók számára, hogy a projekttervezeteik benyújtását követően, de még a benyújtási határidő lejárta előtt azokat pontosíthassák. E kérdés viszont felmerül az olyan pontosításokat illetően, amelyeket e határnapot követően lehet tenni.

72

Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy az 1303/2013 rendelet 125. cikke (3) bekezdésének d) pontja mindössze annak említésére szorítkozik, hogy az illetékes irányító hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az ERFA‑támogatás minden egyes kedvezményezettje rendelkezik az egyes műveletekre vonatkozóan a támogatási feltételek teljesítéséhez szükséges adminisztratív, pénzügyi és működési kapacitással, anélkül hogy pontosítaná, hogy ezt az alkalmasságot mely időpontban kell értékelni, vagy hogy a pályázóknak mely időpontban kell az említett alkalmasság ellenőrzéséhez szükséges információkat e hatóságnak szolgáltatniuk.

73

Tekintettel arra, hogy az uniós jog nem határozza meg azt a határnapot, ameddig a szükséges bizonyítékokat az irányító hatóságok rendelkezésére kell bocsátani, a tagállamok feladata, hogy erről döntsenek, a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elve, valamint az összes irányító hatóságot terhelő azon kötelezettség korlátai között, hogy szigorúan ügyelniük kell az általános jogelvek tiszteletben tartására, amelyek között szerepel az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elve, amelyekre az 1303/2013 rendelet 125. cikkének (3) bekezdése is emlékeztet, valamint az arányosság elve.

74

Ami különösen az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben egy tagállam határnapot határoz meg a pályázók számára a dokumentációik kiegészítésére, ezek az elvek megkövetelik az irányító hatóságoktól, hogy kizárjanak a kiválasztási eljárásból minden olyan pályázatot, amelyhez az említett időpontig nem csatolták a szükséges információkat (lásd analógia útján: 2014. november 6‑iCartiera dell’Adda ítélet, C‑42/13, EU:C:2014:2345, 42. pont; 2016. június 2‑iPizzo ítélet, C‑27/15, EU:C:2016:404, 42–44. pont).

75

Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kiderül, hogy az érintett tagállam, bár úgy ítélte meg, hogy az 1301/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett feltételt a projekt‑tervezetek jóváhagyásának időpontjában kell értékelni, úgy döntött, hogy megtiltja ugyanezen projektek pályázóinak, hogy dokumentációikat az említett tervezetek benyújtására szolgáló határnapot követően kiegészíthessék.

76

Tekintettel arra, hogy a nemzeti irányító hatóságoknak rendelkezniük kell az eléjük terjesztett ügyiratok vizsgálatához szükséges idővel (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 1998. február 10‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑263/95, EU:C:1998:47, 31. pont; 2010. március 25‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑392/08, EU:C:2010:164, 21. pont), ugyanakkor nem róható fel e tagállamnak, hogy határnapot állapított meg a pályázók számára a szükséges információknak az illetékes irányító hatósággal való közlésére, amely határnap korábbi volt, mint a projekttervezetek jóváhagyásának időpontja.

77

Következésképpen, amint azt a főtanácsnok az indítványának 80. pontjában lényegében hangsúlyozta, ha a pályázók számára megengedett lenne, hogy dokumentációjukat a projekttervezetek benyújtásának határnapját követően kiegészítsék, az illetékes irányító hatóságnak ismét meg kellene vizsgálnia ugyanezeket a dokumentációkat, ami többek között azzal a kockázattal járna, hogy az említett tervezetek jóváhagyásának időpontját el kellene halasztani, ami veszélyeztetné a finanszírozási programok célkitűzéseit, illetve azzal a kockázattal járna, hogy nem tartják be az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvét. E lehetőség ezenfelül többletköltségekkel járhat az illetékes irányító hatóság számára, amelyet a tagállam, adott esetben – a megfelelő ügyintézés elvével összhangban – teljesen jogosan, nem kíván viselni.

78

Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a tagállam dönthet úgy, hogy a pályázók nem egészíthetik ki a projekttervezetek dokumentációit azok benyújtásának határnapját követően, még akkor sem, ha a nemzeti szabályozás úgy rendelkezik, hogy a 1301/2013 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett feltételt egy későbbi időpontban kell értékelni.

79

Az egyenértékűség elvének megfelelően meg kell határozni a nemzeti jogban azokat az eljárásokat, amelyek tárgyukat, jogcímüket és lényeges elemeiket tekintve összehasonlíthatók az ERFA‑támogatásban való részesülésre megállapított eljárással, és meg kell bizonyosodni arról, hogy ezek az eljárások – azáltal, hogy lehetővé teszik a pályázók számára, hogy a projekttervezetek benyújtásának határnapját követően kiegészítsék a dokumentációikat – nem kedvezőbbek, mint az alapügy tárgyát képező eljárás (lásd, analógia útján: 2018. szeptember 26‑iBelastingdienst kontra Toeslagen [A fellebbezés felfüggesztő hatálya] ítélet, C‑175/17, EU:C:2018:776, 42–44. pont).

80

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1303/2013 rendelet 125. cikkének (3) bekezdését, valamint az e rendelkezésben hivatkozott hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az átláthatóságnak az elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a projekttervezetek azok benyújtásának határnapját követően nem képezhetik pontosítás tárgyát. Mindazonáltal az egyenértékűség elvének megfelelően annak, hogy a pályázók nem egészíthetik ki dokumentációjukat a projekttervezetek benyújtásának határnapját követően, minden olyan eljárásra vonatkoznia kell, amely adott esetben a tárgyát, jogcímét és lényeges elemeit tekintve összehasonlíthatónak tekinthető az ERFA‑támogatásban való részesülésre megállapított eljárással.

81

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: