1.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a SIA Sātiņi‑S lett vállalkozás (a továbbiakban: Sātiņi‑S) és a Lauku atbalsta dienests (vidékfejlesztési szolgálat, Lettország) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

2.

E kérelem az 1305/2013/EU rendelet ( 2 ) 30. cikke (1) bekezdésének és (6) bekezdése a) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének értelmezésére vonatkozik, és lényegét tekintve a következő kérdéseket érinti:

3.

A Charta „A tulajdonhoz való jog” című 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.”

4.

A 92/43/EGK irányelv ( 3 ) 3. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a 79/409/EGK irányelvnek[ ( 4 )] megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket [helyesen: különleges védelmi területeket] is magában foglalja.”

5.

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok megállapítják a különleges természetvédelmi területek [helyesen: különleges természetmegőrzési területek] védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve a kifejezetten az egyes természeti területekre kidolgozott vagy más fejlesztési tervek részét képező intézkedési terveket, továbbá olyan törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási vagy szerződéses aktusokat [helyesen: intézkedéseket] is, amelyek az adott természeti területen megtalálható, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek megfelelnek.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken [helyesen: különleges természetmegőrzési területeken] található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására [helyesen: a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint olyan fajok megzavarásának megakadályozására], amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

[…]”

6.

Az 1305/2013 rendelet (7), (9) és (24) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

7.

Az 1305/2013 rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[…]

Ezen túlmenően az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]

[…]

(2) Egy tagállam vagy régió dönthet úgy is, hogy az (1) bekezdés r) pontjában szereplő más, a meglévő nemzeti jogszabályain vagy nyilvántartási rendszerén alapuló fogalommeghatározást alkalmaz az erdők vonatkozásában. Ez esetben e tagállamoknak vagy régióknak az ilyen fogalommeghatározást bele kell foglalniuk a vidékfejlesztési programjukba.

[…]”

8.

Az 1305/2013 rendelet „Célkitűzések” című 4. cikke értelmében:

„A [közös agrárpolitika (KAP)] átfogó keretén belül a vidékfejlesztés támogatásának – az élelmiszeripari, a nem élelmiszeripari és az erdészeti ágazatot egyaránt beleértve – az alábbi célkitűzések megvalósításához kell hozzájárulnia:

9.

E rendelet „Vidékfejlesztési programok” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az EMVA a tagállamokban vidékfejlesztési programokon keresztül működik. Az említett programok a III. címben meghatározott intézkedéseken keresztül hajtják végre az uniós vidékfejlesztési prioritások megvalósítására irányuló stratégiát. Az EMVA a vidékfejlesztés célkitűzéseinek uniós prioritásokon keresztül történő megvalósítását támogatja.”

10.

Az említett rendeletnek „A vidékfejlesztési programok jóváhagyása” című 10. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A tagállamok minden egyes vidékfejlesztési programra vonatkozóan a 8. cikkben említett információkat tartalmazó javaslatot nyújtanak be a Bizottságnak.

(2)   A Bizottság az egyes vidékfejlesztési programokat végrehajtási jogi aktus útján hagyja jóvá.”

11.

Ugyanezen rendeletnek a „Natura 2000 kifizetések és a víz‑keretirányelvhez kapcsolódó kifizetések” című 30. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen intézkedés keretében a támogatások évente, a mezőgazdasági terület vagy az erdőterület után hektáronként ítélhetők oda a kedvezményezettek számára az érintett területeken a [élőhelyvédelmi irányelv], a [madárvédelmi irányelv] és a víz‑keretirányelv végrehajtásával összefüggő hátrányok következtében felmerülő többletköltségek és elmaradt bevétel ellentételezése céljából.

[…]

(6)   A kifizetések a következő területek számára folyósíthatók:

[…]”

12.

A 808/2014/EU végrehajtási rendelet ( 8 )„A többletköltségekre és az elmaradt bevételre vonatkozó általános feltevések” című 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A többletköltségekre és az elmaradt bevételre vonatkozó általános feltevések alapján a tagállamok rögzíthetik az [1305/2013] rendelet 28–31., 33. és 34. cikke szerinti intézkedések vagy művelettípusok tekintetében történő kifizetések összegét.”

13.

E végrehajtási rendelet I. melléklete I. részének „A kiválasztott intézkedések ismertetése” című 8. szakasza a következőképpen szól:

„[…]

[…]”

14.

Az említett végrehajtási rendelet I. melléklete 5. részének 12. szakasza megállapítja a Natura 2000 és a víz‑keretirányelv alapján történő kifizetéseket az 1305/2013 rendelet 30. cikke alapján, és a következő típusú kifizetésekről rendelkezik:

„A Natura 2000 mezőgazdasági területek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések [12.1]

A Natura 2000 erdőterületek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések [12.2]

A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekbe felvett mezőgazdasági területek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések [12.3]”

15.

A Ministru kabineta 2010. gada 16. marta noteikumu Nr. 264 Īpaši aizsargājamo dabas teritoriju vispārējie aizsardzības un izmantošanas noteikumi (a különleges természetmegőrzési területek védelmére és használatára vonatkozó általános rendelkezésekről szóló, 2010. március 16‑i 264. sz. minisztertanácsi rendelet; a továbbiakban: 264. sz. rendelet) ( 9 ) állapítja meg a különleges természetmegőrzési területek védelmére és használatára vonatkozó általános szabályokat.

16.

E rendelet „Természetvédelmi területek” című 5. fejezetének 16. pontja a következőket mondja ki:

„A természetvédelmi területeken tilos:

[…]

16.12. áfonyaültetvények telepítése tőzeglápos területen;

[…]”.

17.

A Ministru kabineta 2015. gada 7. aprīļa noteikumos Nr. 171 „Noteikumi par valsts un Eiropas Savienības atbalsta piešķiršanu, administrēšanu un uzraudzību vides, klimata un lauku ainavas uzlabošanai 2014–2020. gada plānošanas periodā” (a 2014–2020 közötti programozási időszak alatt a környezet, az éghajlat és a vidéki környezet javítását célzó nemzeti és európai uniós támogatások nyújtásáról, kezeléséről és felülvizsgálatáról szóló, 2015. április 7‑i 171. sz. minisztertanácsi rendelet, a továbbiakban: 171. sz. rendelet) ( 10 ) 56. és 58. pontjában a következőképpen rendelkezik:

„56. Ezen intézkedés keretében azon erdőterület pályázhat támogatásra (a tőzeglápok kivételével):

[…]

58. A támogatás akkor nyújtható, ha a támogatásra bejelentett, elfogadható terület legalább egy hektár, legalább 0,1 hektár mező alkotja és az egyik mezőn valamely korlátozásnak alávetett minimális terület legalább 0,1 hektár, valamint ha a hivatkozott mezők a térképen beazonosíthatók, a vidékfejlesztési szolgálat elektronikus pályázati rendszerébe tartoznak, és a különleges természetmegőrzési területek védelmére és használatára, és a fajok, illetve biotópok védelmére vonatkozó szabályozás értelmében a folyó év március 1‑jétől e mezők tekintetében a gazdasági tevékenységre bármelyik alábbi korlátozás alkalmazható:

58.1. fakitermelési tilalom;

58.2. elsődleges kitermelési és gyérítési tilalom;

58.3. elsődleges kitermelési tilalom;

58.4. tarvágási tilalom.” ( 11 )

18.

Az Európai Bizottság által az 1305/2013 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján jóváhagyott, lauku attīstības programmma 2014–2020.gadam (2014–2020 lett vidékfejlesztési program) ( 12 ) alapján a támogatás akkor fizethető ki, ha korlátozásokat írnak elő a Natura 2000 hálózat területein, vagy az erdőterületeken belül elhelyezkedő kisebb zárt területen (a tőzeglápokat kivéve) korlátozzák a fakitermelési tevékenységet.

19.

2002 folyamán a Sātiņi‑S 7,7 hektár tőzeglápos területet vásárolt természetvédelmi területen és a Natura 2000 európai jelentőségű természetmegőrzési területen (a továbbiakban: Natura 2000 terület) Lettországban.

20.

2017. február 2‑án a Sātiņi‑S kérelmet nyújtott be a Lauku atbalsta dienestshez (vidékfejlesztési szolgálat), amely arra irányult, hogy a 2015‑ös és 2016‑os évekre vonatkozóan kártalanításban részesüljön amiatt, hogy tilos áfonyaültetvényt telepíteni ezen a tőzeglápos területen. 2017. február 28‑i határozatával e hatóság elutasította e kérelmet azzal az indokkal, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás nem rendelkezik ilyen kártalanításról.

21.

A Sātiņi‑S keresetet nyújtott be e határozattal szemben az administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság, Lettország) előtt, amely 2018. március 26‑i ítéletével elutasította e keresetet.

22.

A Sātiņi‑S ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett az Augstākā tiesa Senāts (legfelsőbb bíróság, Lettország) elé, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23.

A Sātiņi‑S, a lett és az ír kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

24.

A 2021. június 3‑án tartott tárgyaláson a lett és az ír kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő szóbeli észrevételeket.

25.

Első két kérdésével – amelyeket együttesen célszerű vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a tőzeglápos területek teljes egészükben ki vannak zárva a Natura 2000 hálózat alapján járó kifizetések hatálya alól, és az e kérdésre adott nemleges válasz esetén e területek az e rendelkezés értelmében vett mezőgazdasági területek vagy erdőterületek közé tartoznak‑e.

26.

Az 1305/2013 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében az érintett területeken a kedvezményezettek számára az élőhelyvédelmi irányelv, a madárvédelmi irányelv és a víz‑keretirányelv végrehajtásából eredő hátrányok következtében felmerülő többletköltségek és elmaradt bevétel ellentételezése céljából a mezőgazdasági terület vagy az erdőterület után hektáronként évente támogatást nyújtanak. E rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy a szóban forgó támogatásra vonatkozó kifizetések az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alapján kijelölt Natura 2000 mezőgazdasági és erdőterületek számára folyósíthatók.

27.

A jelen ügyben a vidékfejlesztési szolgálat a tőzeglápokat a kifizetésekből kizáró lett szabályozás alapján tagadta meg a Sātiņi‑S‑től az áfonyaültetvények tőzeglápos területen történő telepítésének, mint gazdasági tevékenységnek a korlátozása miatti kompenzációt.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Natura 2000 területek alapján történő kifizetések rendszerének az a célja, hogy segítse a kedvezményezetteket az élőhelyvédelmi irányelv, a madárvédelmi irányelv és a víz‑keretirányelv végrehajtásából eredő hátrányok kezelésében, és hogy a tagállamok által elfogadott korlátozások nem áshatják alá e rendszer kompenzációs szándékát, tekintettel arra, hogy a tőzeglápok a lett terület jelentős részét teszik ki, és a Natura 2000 területek nagy részét lefedik. Ezt követően az említett bíróság megállapítja, hogy e területeknek az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő meghatározása azon európai jelentőségű természetes élőhelytípusok között sorolja fel a tőzeglápokat, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges. Végezetül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja egyrészt, hogy bár az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja bizonyos területekre, nevezetesen a mezőgazdasági és erdőterületekre korlátozza a kifizetéseket, ugyanakkor azokat nem korlátozza egyes gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, és másrészt a 171. sz. rendelet 58. pontja az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti támogatást a fakitermelési tevékenységek korlátozása esetén teszi lehetővé, holott az erdőterületeken található tőzeglápon – például áfonyaültetvények létesítésével – mezőgazdasági tevékenység is végezhető.

29.

A Sātiņi‑S arra hivatkozik, hogy a nemzeti szabályozás által – a tőzeglápok kizárásával – kizárólag az erdőterületekre nyújtott kártalanítás „igazságtalan”, és hogy e társaság gazdasági tevékenysége és földterületei kijelölése azelőtt kezdődött meg, hogy a védett természeti területet különleges természetmegőrzési területté nyilvánították volna.

30.

A lett kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést illetően azzal érvel, hogy a támogatások nyújtásának korlátozása közvetlenül az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontjából következik, amely a Natura 2000 kifizetéseket a mezőgazdasági és erdőterületek számára tartja fenn, és hogy a tőzeglápos terület nem tartozik azon erdőterületek közé, amelyekre az állam a kifizetések nyújtását korlátozza, mivel nem tartozik az e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének r) pontjában meghatározott „erdő” fogalmába. Mivel erre a kérdésre a lett kormány szerint igenlő választ kell adni, így arra hivatkozik, hogy nem szükséges határozni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről, pontosítva azonban, hogy a nemzeti szabályozás alapján a földterületeket azok hasznosítása szerint minősítik, ami azok természetes jellemzőitől és aktuális gazdasági hasznosításától függ, és az egyes parcellák sajátos jellemzőiknek megfelelően a „mezőgazdasági földterületek”, az „erdők” és a „tőzeglápok” három különböző kategóriájába tartoznak.

31.

A Bizottság szerint mivel az 1305/2013 rendelet „tőzeglápról” vagy „tőzeglápos területről” nem tesz említést, nem ad fogalommeghatározást, illetve leírást, a szóban forgó tőzeglápos területek a rendelet 30. cikke (6) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozhatnak, amennyiben jellemzőik alapján adott esetben az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti „mezőgazdasági terület”, vagy 2. cikke (1) bekezdésének r) pontja szerinti „erdő” fogalmának körébe tartoznak.

32.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdés megválaszolása érdekében megvizsgálom a tőzeglápoknak az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdése a) pontja szerinti besorolásának kérdését annak megállapítása érdekében, hogy e rendelkezés teljes mértékben kizárja‑e a tőzeglápokat a Natura 2000 hálózat területeire vonatkozó kifizetések köréből.

33.

Ami a tőzeglápoknak az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti besorolását illeti, és mivel az uniós jog nem határozza meg a „tőzegláp” vagy a „tőzeglápos terület” fogalmát, tisztázom, hogy a tőzegláp alapvetően olyan vizes élőhely, amelynek meghatározó eleme a „tőzeg”, azaz növényi eredetű szerves anyagban és szerves szénben gazdag talajféle. ( 13 ) Kétségtelen, hogy a tőzeglápok más tipológia szerint is besorolhatók, azonban – tudomásom szerint – ezek az elemek az alapvető jellemzői ezen területeknek.

34.

E jellemzőkre tekintettel egyrészt a „tőzegláp” meghatározása nem felel meg teljesen az 1305/2013 rendelet ( 14 ) 2. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „mezőgazdasági terület” fogalmának, amely szerint „mezőgazdasági terület” alatt „a szántóterületek, az állandó gyepterület, az állandó legelő vagy az állandó kultúrák által elfoglalt területet [kell érteni] a(z) [1307/2013] rendelet 4. cikkében meghatározottak szerint”. Mindazonáltal, a tőzeglápok – legalábbis részben – „állandó gyepterületből” ( 15 ) is állhatnak, amelyet a „mezőgazdasági terület” fogalma magában foglal. ( 16 )

35.

Másrészt a „tőzegláp” meghatározása nem felel meg teljes egészében az 1305/2013 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének r) pontja értelmében vett „erdő” fogalmának sem, amely szerint az „erdő”„több mint fél hektárra kiterjedő, 5 méternél magasabb fákkal és 10%‑ot meghaladó lombkorona‑fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület, és nem terjed ki az elsődlegesen mezőgazdasági vagy városi hasznosítású földterületekre, figyelemmel a 2. bekezdésre is”. ( 17 ) A jelenlévő növényzettől függően azonban a tőzeglápot – legalábbis részben – erdők is alkothatják. ( 18 )

36.

Hajlok tehát arra a következtetésre, hogy bár a tőzeglápokra konkrétan nem vonatkozik az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja, azok e rendelkezés alkalmazásában az itt említett mezőgazdasági és erdőterülethez képest tertium genusnak sem minősülnek. Másként fogalmazva, a „tőzeglápoknak” a jelen indítvány 33. pontjában ismertetett különleges jellemzőkkel rendelkező területekként való tudományos meghatározása nem zárja ki, hogy ugyanezen területek – összetételüktől függően – ugyanezen rendelkezés értelmében a„mezőgazdasági‑” vagy „erdőterület”jogi meghatározásának hatálya alá tartozzanak, amennyiben azokat többek között a „mezőgazdasági terület” fogalmába tartozó gyepterület vagy az „erdőterület” fogalmának megfelelő növényzet alkotja. ( 19 )

37.

Következésképpen úgy vélem, hogy a tőzeglápos területek – legalábbis részben – beletartozhatnak a „mezőgazdasági”, illetve az „erdőterületek” fogalmába, amelyek az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján támogathatók.

38.

A jelen ügyben, mivel a lett jogalkotó az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja szerinti kifizetéseket a mezőgazdasági területek kizárásával az erdőterületekre korlátozta, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügy tárgyát képező tőzeglápok a lett szabályozás meghatározása szerint az e rendelkezés értelmében vett „erdőterületek” fogalmába tartoznak‑e. ( 20 )

39.

Ezenkívül, mivel a jelen ügyben tiltott tevékenység mezőgazdasági tevékenység (áfonyatelepítés), a kérdést előterjesztő bíróság azt is kérdezi, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján az erdőterületen található földterületek tulajdonosainak az ebből fakadóan elszenvedett hátrányok kompenzálása céljából nyújtott támogatásokkal kártalaníthatók‑e ezen tulajdonosok az erdészeti tevékenység tilalmán kívül ( 21 ) olyan mezőgazdasági tevékenység tilalma miatt is, mint például az áfonyatelepítés. A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint a Natura 2000 kifizetések bizonyos területekre (mezőgazdasági és erdőterületekre) történő korlátozása nem vonatkozik az e területeken végzett gazdasági tevékenységekre.

40.

Márpedig megállapítom, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján nyújtott kifizetések célja a kedvezményezettek kártalanítása „a[z] [élőhelyvédelmi] irányelv, a [madárvédelmi] irányelv és a víz‑keretirányelv végrehajtásával összefüggő hátrányok következtében felmerülő többletköltségek és elmaradt bevétel ellentételezés[ével]”.

41.

Szövegét tekintve sem az 1305/2013 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése, sem általánosságban e rendelet nem határozza meg e „hátrányok” okait, ahogy azt sem, hogy e hátrányok valamely mezőgazdasági vagy erdészeti tevékenység gyakorlásának tilalmából erednek‑e. Mindazonáltal a 808/2014 végrehajtási rendelet I. melléklete 1. részének 8. szakasza többek között arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a korlátozásokat vagy hátrányokat, amelyekre a vidékfejlesztési tervekben előírt kifizetéseket odaítélik. Úgy tűnik tehát, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg a kompenzálható hátrányok típusait.

42.

Kontextusát tekintve, noha az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja annak kimondására szorítkozik, hogy a kifizetések az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv szerint kijelölt Natura 2000 mezőgazdasági és erdőterületek után nyújthatók, e rendelet 30. cikke (6) bekezdésének b) pontja e kifizetések körét bizonyos feltételek mellett „egyéb olyan körülhatárolt természetvédelmi területek[re]” is kiterjeszti, „amelyeken a gazdálkodásra vagy az erdőkre alkalmazandó ( 22 ) környezetvédelmi korlátozások vannak érvényben […]”. Ezért úgy vélem, hogy erre a két tevékenységre egyformán és megkülönböztetés nélkül nyújtható kifizetés.

43.

Teleológiai szempontból az 1305/2013 rendelet hatályából és – 4. cikkében ismertetett – célkitűzéseiből az következik, hogy e rendelet a vidékfejlesztés – többek között az élelmiszeripari, a nem élelmiszeripari és az erdészeti ágazatba tartozó tevékenységek – támogatására szolgál. Ebből véleményem szerint az következik, hogy a Natura 2000 hálózat területeire vonatkozó kifizetések céljából figyelembe vett tevékenységek csak mezőgazdasági vagy erdészeti tevékenységek lehetnek, e körből kizárva a tőzeglápok hasznosítására irányuló egyik tipikus tevékenységet, a szénkitermelést, amely az e rendelet hatályán kívül eső ipari tevékenységnek minősül. ( 23 )

44.

Ennélfogva véleményem szerint az erdőterületen végzett mezőgazdasági tevékenység tilalmának kompenzációját szolgáló kifizetések nyújtását főszabály szerint nem zárja ki az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontja. A tagállamok feladata azon tevékenységek meghatározása, amelyek korlátozása a fent említett kifizetésekhez vezet.

45.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésre azt a választ adja, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az főszabály szerint nem zárja ki a tőzeglápokat az e rendelet 30. cikkének (1) bekezdése szerinti kifizetésekből, mivel azok adott esetben olyan mezőgazdasági vagy erdőterületekből állhatnak, amelyekre e rendelkezés értelmében kifizetés nyújtható. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben ez a helyzet áll‑e fenn.

46.

Harmadik és negyedik kérdésével – amelyeket együttesen célszerű vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke lehetővé teszi‑e valamely tagállam számára, hogy a tőzeglápokat kizárja a Natura 2000 hálózat területeire vonatkozó kifizetésekből, vagy hogy a támogatást kizárólag egy adott gazdasági tevékenységre – például az erdőterületeken folytatott erdészeti tevékenységre – vonatkozó korlátozásokra szűkítse.

47.

E bíróság hangsúlyozza többek között, hogy bár a tagállamok feladata e rendelet végrehajtásáról határozni, az általuk elfogadott korlátozások nem áshatják alá a Natura 2000 kifizetési rendszer „kompenzációs szándékát”. ( 24 )

48.

A lett kormány azzal érvel, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy teljesen kizárják a tőzeglápos területeket a Natura 2000 hálózat területeire vonatkozó kifizetésekből, vagy korlátozzák a Natura 2000 területekre nyújtott támogatások odaítélését azáltal, hogy kizárólag egy adott típusú gazdasági tevékenységre vonatkozóan előírt korlátozáshoz nyújtanak támogatást. E rendelet 5. és 8. cikke értelmében ugyanis a tagállamok nemcsak szabadon választhatják meg a vidékfejlesztési program intézkedéseit, hanem azok végrehajtásának feltételeit is szabadon határozhatják meg, és nem kötelesek az említett rendeletben előírt valamennyi támogatási intézkedés nyújtására. A jelen ügyben Lettország vidékfejlesztési programjának a Bizottság által jóváhagyott intézkedései megfelelnek az uniós szabályozás célkitűzéseinek, és tiszteletben tartják az ugyanezen rendelet által a tagállamokra ruházott mérlegelési jogkört, mivel a nemzeti jogalkotó a támogatást úgy irányozta elő, hogy az jobban hozzájáruljon az erdőterületek biológiai sokféleségének növelésére irányuló célkitűzéshez, elkerülve a finanszírozás széttagoltságát.

49.

A Bizottság, miután emlékeztetett arra, hogy a tőzeglápos területek a sajátosságaiktól függően mezőgazdasági területnek vagy erdőterületnek is minősülhetnek, ( 25 ) és figyelembe véve a lett jogalkotó azon választását, hogy csak az erdőterületeken előírt korlátozások tekintetében nyújt kártalanítást, arra hivatkozik, hogy az 1305/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely tagállam dönthet úgy, hogy az e cikk (1) bekezdésének r) pontjában szereplő fogalommeghatározástól eltérően határozza meg az „erdő” fogalmát – feltéve, hogy az nem hátrányosan megkülönböztető –, és így teljes mértékben kizárhatja a tőzeglápos területeket a Natura 2000 hálózat területeire vonatkozó kifizetésekből. Ezenkívül úgy véli, hogy a tagállamok az általa jóváhagyott vidékfejlesztési programjaikon keresztül választhatják meg az EMVA‑ból finanszírozandó intézkedéseket, és hogy e rendelet 30. cikke nem ír elő semmilyen kötelezettséget a Natura 2000 alapján bevezetett korlátozások miatti kártalanítás finanszírozására. Következésképpen úgy véli, hogy valamely tagállam korlátozhatja a Natura 2000 területekre nyújtott támogatásokat oly módon, hogy csak a gazdasági tevékenység korlátozásának egyes sajátos típusaira nyújt támogatást.

50.

Elöljáróban megjegyzem, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke nem állapít meg semmilyen fizetési kötelezettséget, ami egyértelműen kitűnik (6) bekezdésének szövegéből, amely úgy rendelkezik, hogy kifizetések az ott említett területek, többek között a Natura 2000 mezőgazdasági és erdőterületek számára folyósíthatók. Ez a megközelítés egyébiránt összhangban áll a vidékfejlesztésre vonatkozó uniós szabályozás szellemével, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az Unió prioritásainak tiszteletben tartása mellett a nemzeti körülmények figyelembevételével szabadon határozzák meg az e szabályozásnak a vidékfejlesztési programjukban történő végrehajtására irányuló intézkedéseket. ( 26 )

51.

Ezenkívül mindenekelőtt megállapítom, hogy a 808/2014 végrehajtási rendelet I. melléklete 5. részének 12. intézkedése három fizetési módozatról rendelkezik, amelyek között a tagállamok az 1305/2013 rendelet 30. cikke keretében választhatnak, azaz a Natura 2000 mezőgazdasági területek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések, a Natura 2000 erdőterületek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések, és a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekbe felvett mezőgazdasági területek tekintetében biztosított kompenzációs kifizetések között. Ezt követően e végrehajtási rendelet I. melléklete 1. része 8. szakasza 11. pontja (2) bekezdésének e) pontja többek között arra kötelezi a tagállamokat, hogy határozzák meg azokat a korlátozásokat vagy hátrányokat, amelyek ellentételezésére a vidékfejlesztési tervekben előírt kifizetések nyújthatók. Végezetül, az említett végrehajtási rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kifizetések összegét a többletköltségekre és az elmaradt bevételre vonatkozó általános feltevések alapján a tagállamok rögzíthetik.

52.

Következésképpen az uniós szabályozás főszabály szerint mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamoknak egyrészt az uniós szabályozásban előírt intézkedések közül általuk végrehajtani kívánt intézkedések megválasztását, másrészt pedig azon korlátozások és hátrányok meghatározását illetően is, amelyek alapján a kifizetéseket teljesítik. Úgy vélem tehát, hogy a lett jogalkotó az 1305/2013 rendelet 30. cikkének végrehajtási intézkedéseinek elfogadása során, az e rendelet által számára biztosított mérlegelési mozgástérrel élve, jogosan döntött kizárólag az erdőterületek után járó támogatások mellett, és szűkítette a kifizetések körét bizonyos korlátozásokra, nevezetesen a 171. sz. rendelet 58. pontjában szereplő fakitermelési tevékenységet érintő tilalomra.

53.

E következtetést nem kérdőjelezheti meg a Natura 2000 kifizetési rendszer „kompenzációs szándéka”, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság a Lingurár ítélet ( 27 ) alapján hivatkozott. Ez az ítélet ugyanis olyan helyzetre vonatkozott, amelyben az érintett tagállam a Natura 2000 hálózat alapján támogatást nyújtott az erdők és egyéb fás területek magánszemélyek általi használatának korlátozásai miatt, és teljes mértékben kizárta a támogatásból azokat az erdőterületeket, amelyek egy része – bármekkora legyen is az – állami tulajdonban volt, ami ebben az ügyben azt jelentette, hogy a szóban forgó erdőterület, amelynek 0,182%‑a volt állami tulajdonban, nem részesülhetett támogatásban. A Bíróság szerint ez a korlátozás sértette a kifizetési rendszer kompenzációs célját, és aránytalan intézkedésnek minősült. ( 28 ) Más a helyzet az alapügyben, mivel a lett jogalkotó olyan döntés meghozatalával zárta ki teljesen a támogatásban részesítendő erdőterületek köréből a tőzeglápokat, amelyre hatásköre főszabály szerint kiterjed.

54.

Kétségtelen, hogy a tagállamnak az elfogadandó intézkedések megválasztása során tiszteletben kell tartania az Unió általános elveit, így a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét. ( 29 ) Amint azt a Bizottság megjegyezte, ha a szóban forgó tőzeglápok jellemzőiknél fogva az 1305/2013 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének r) pontjában elfogadott meghatározás szerinti, vagy a rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a vidékfejlesztési programban esetlegesen elfogadott meghatározás szerinti „erdők” fogalmába tartoznak, ( 30 ) akkor e területeknek az említett rendelet 30. cikke szerinti támogatásból való kizárása ellentétesnek bizonyulhat a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az uniós rendszerbe illeszkedő általános elvével.

55.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke (6) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállam számára, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét tiszteletben tartva kizárja a tőzeglápokat a Natura 2000 hálózat alapján teljesítendő kifizetésekből, anélkül, hogy e kizárás sértené e kifizetések kompenzációs célját, illetve, hogy az e területek számára nyújtott támogatásokat a gazdasági tevékenység egy adott típusára, nevezetesen az erdészeti tevékenységre vonatkozó korlátozások kompenzációjára szűkítse.

56.

Ötödik, egyben utolsó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikkét a Charta 17. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy az ingatlan tulajdonosa jogosult a kifizetésre az ingatlanon végzett gazdasági tevékenység korlátozása miatt, ha a tulajdonszerzéskor már tudomása volt az e tulajdonra vonatkozó ilyen korlátozásról.

57.

A lett kormány e kérdésre nemleges válasz adását javasolja, azon indoknál fogva, hogy a Charta 17. cikke általános érdekből és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi a tulajdon használatának korlátozását, és hogy a Sātiņi‑S a szóban forgó ingatlanokat akkor szerezte meg, amikor már fennálltak az általa tervezett gazdasági tevékenység gyakorlására vonatkozó jogszabályi korlátozások, és semmi nem mutat arra, hogy e vállalkozás jogos bizalmat keletkeztető biztosítékot kapott volna arra nézve, hogy a Natura 2000 kifizetésekre vonatkozó nemzeti intézkedéseket számára kedvezően módosíthatják.

58.

Az ír kormány, amely észrevételeit e kérdésre korlátozza, azt javasolja, hogy az említett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikkének a Charta 17. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése nem biztosít jogosultságot a Natura 2000 kifizetésekre valamely személynek egy adott tulajdonon folytatott, új gazdasági tevékenységre irányuló tervei alapján, ha annak a tulajdonszerzéskor már tudomása volt az említett tulajdonra vonatkozó korlátozásokról.

59.

A Bizottság rámutat, hogy a jelen ügyben nem ingatlan kisajátításáról van szó, hanem a tulajdon használatának szabályozásáról, amely a Charta 17. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata alapján az általános érdek által szükségessé tett mértékben megengedett, mivel a környezetvédelem közérdekű célnak minősül, és az áfonyaültetvény telepítésének tilalma e tekintetben nem aránytalan. Arra hivatkozik, hogy az 1305/2013 rendelet 30. cikke nem keletkeztet semmilyen kötelezettséget, illetve ígéretet arra vonatkozóan, hogy a Natura 2000 hálózat alapján előírt valamennyi korlátozásért kártalanítást kell fizetni a természetes személyeknek, és hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv sem tartalmaz kártalanítási mechanizmus létrehozására vonatkozó rendelkezéseket. Felveti azt a kérdést is, hogy a Bíróság egyáltalán rendelkezik‑e hatáskörrel a tulajdonhoz való jog olyan korlátozásáról való határozathozatalra, mint amelyről a jelen ügyben szó van, amely nem tartozik az uniós jog végrehajtásának körébe.

60.

Elöljáróban, azon kérdést illetően, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés eldöntésére, emlékeztetek arra, hogy a Charta alkalmazási körét szabályozó 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. E rendelkezés megerősíti a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem. Ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört. ( 31 )

61.

Márpedig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az 1305/2013 rendelet 30. cikke (1) bekezdésének a Charta 17. cikkével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozóan tesz fel kérdést. Ez a kérdés tehát elsődlegesen e rendelet 30. cikkének alkalmazására vonatkozik.

62.

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy – amint az az előző kérdésekre javasolt válaszokból kitűnik – az 1305/2013 rendelet 30. cikke nem keletkeztet fizetési kötelezettséget, illetve semmilyen jogot nem keletkeztet a Natura 2000 keretében előírt korlátozások alapján fizetendő kártalanításra. Ugyanis, amint az a jelen indítvány 50. és 51. pontjában kifejtésre került, bár a tagállamok e rendelkezés alapján elfogadhatnak intézkedéseket, ezt egyáltalán nem kötelesek megtenni, és ezenkívül mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon intézkedéseket illetően, amelyeket e rendelet végrehajtásához megfelelőnek ítélnek.

63.

E következtetést nem kérdőjelezheti meg az 1305/2013 rendelet 30. cikkének a Charta 17. cikkével összefüggésben való értelmezése, mivel ez utóbbi rendelkezés nincs hatással az 1305/2013 rendelet 30. cikkének hatályára, sem pedig az említett 17. cikk esetleges önálló alkalmazása, amelyre csupán tisztán belső helyzetben kerülhetne sor, amely így nem tartozna az uniós jognak a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett végrehajtása körébe.

64.

Ami közelebbről az ír kormány által a tagállamok számára kötelezettségforrásként hivatkozott élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkét illeti, megjegyzem, hogy e rendelkezés az (1) bekezdésében lényegében azt írja elő, hogy a tagállamok megállapítják a különleges természetmegőrzési területek védelméhez szükséges intézkedéseket, a (2) bekezdésében pedig azt, hogy e tagállamok ugyanezen területekre vonatkozóan megteszik a megfelelő intézkedéseket az élőhelyek károsodásának és azon fajok jelentős megzavarásának elkerülése érdekében, amelyek védelmében e területeket kijelölték. Úgy tűnik számomra, hogy bár az említett rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy intézkedéseket fogadjanak el az érintett területek védelme érdekében, egyáltalán nem rendelkezik olyan kártalanítási intézkedések elfogadásáról, amelyekről az alapügyben szó van.

65.

Másodlagosan megjegyzem, hogy a lett jogalkotó által bevezetett, az alapügy tárgyát képező korlátozások nem a tulajdonhoz való jog lényegét, hanem esetlegesen a tulajdon használatát kérdőjelezik meg, amelyet a Charta 17. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a tulajdonhoz való jog korlátozható, feltéve, hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az Európai Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná az így biztosított jogok lényegét. ( 32 ) A jelen ügyben szóban forgó környezetvédelem e célok között szerepel, így igazolhatja a tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozását, ( 33 ) ily módon az áfonyaültetvény telepítésének tilalma, mint jelen esetben, összhangban van a közérdekű céllal, és nem aránytalan az elérni kívánt céllal, mivel az ökoszisztéma védelmének szükségessége szükségszerűen maga után vonja a terület állapotának megváltoztatására vonatkozó tilalmat. ( 34 )

66.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ adja, hogy a Charta 17. cikkével összefüggésben az 1305/2013 rendelet 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem biztosítja a tőzeglápos ingatlanok tulajdonosai számára a Natura 2000 kifizetésekhez való jogosultságot az ezen ingatlanon végezhető gazdasági tevékenység korlátozása alapján.

67.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon az Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság, Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre: