—

A felperes a szóban forgó elvek megsértésére hivatkozik, amennyiben: (i) az EMA székhelyét a 2017. november 20-i határozathoz vezető döntéshozatali eljárásban, rendes jogalkotási eljáráson kívül és annak megindítása előtt választotta ki egyetlen intézmény, a Tanács, amely meghatározta a megtámadott rendelet tartalmát (vagyis Amszterdamnak az EMA székhelyéül történő kijelölését) (ii) az EMA székhelyének kiválasztására irányuló eljárás során, amelyben a döntéshozatali eljárás ténylegesen kimerült, a Tanács és a Bizottság – a két egyedüli intézmény, amely részt vett a kiválasztási eljárásban – nem vonta be a Parlamentet; (iii) a rendes jogalkotási eljárás keretében a Tanács és a Bizottság Amszterdam székhely (már megtörtént) kiválasztásának kész ténye elé állította a Parlamentet, és nem hagyott a Parlament számára semmilyen beavatkozási mozgásteret e határozat értékelésére vagy megvitatására, sőt igyekeztek a jogalkotási eljárást a lehető legrövidebb időn belül lezárni; (v) a Parlament számára lehetetlenné tették saját, a Szerződésekben is előírt feladatainak gyakorlását, és a jogalkotási eljárás folyamán arra kényszerült, hogy ennek ellenére „ratifikálja” a Tanács által hozott határozatot.

—

A felperes szerint a kiválasztási eljárás célja az EMA székhelyének áthelyezése vonatkozásában legjobb ajánlatnak a pályázati felhívásban előre megjelölt objektív kiválasztási szempontokon alapuló meghatározása volt. A jelen esetben azonban a székhely sorsolás útján, előzetes vizsgálat folytatása nélkül történő meghatározása nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy Milánó és Amszterdam pályázata nem egyenértékű, és nem tette lehetővé a legjobb ajánlat kiválasztását. Ezenfelül, a 2017. november 20-i, Amszterdamnak kedvező szavazás azon múlt, hogy a Bizottság elmulasztotta tényleges vizsgálat folytatását, és elferdítette a holland ajánlatot (számos alapvető szempontból). Következésképpen a tagállamok úgy szavazták meg Amszterdam pályázatát, hogy tévesen úgy vélték, az teljesíti a pályázati felhívásban előírt követelményeket és az ügynökség sajátos igényeit. Ezenkívül a holland ajánlatot a 2017. november 20-i szavazást követően utólag módosították (hátrányosan). Az ajánlat módosításairól titkos és kétoldalú tárgyalásokat folytattak. A 2017. november 20-i határozat hibái a megtámadott rendelet jogellenességét eredményezik.

—

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a döntéshozatali eljárást, amely az EMA új székhelyének kijelöléséhez vezetett, az olyan formák és módszerek hiánya jellemzi, amelyek a szükséges átláthatóság biztosítását céloznák. A hiányos vizsgálatok és a holland ajánlat néhány alapvető feltételének ezt követő, kétoldalú és titkos újratárgyalása súlyosbította az átláthatóság elvének a megsértését. Ezenfelül sok, a határozat szempontjából releváns tényezőt nem vettek tekintetbe. Az ajánlatok tényleges értékelésének elmulasztása és a holland ajánlatnak a Bizottság részéről három alapvető vonatkozásban (az ideiglenes székhely területe, pénzügyi feltételek, az Ügynökség működése folyamatosságának biztosítására vonatkozó alkalmasság) történő elferdítése súlyosbította a megfelelő ügyintézés elvének megsértését.

—

A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a szavazási műveletek lefolytatásának módja és kimenetele hibás azon különös szabályok megsértése folytán, amelyeket a Tanácsnak tiszteletben kellett volna tartania, és amelyek a 2017. november 20-i határozat és a megtámadott rendelet jogellenességét eredményezik.