–

MI és TB képviseletében G. Beghin avvocato,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Greco avvocato dello Stato,

–

a görög kormány képviseletében I. Kotsoni, S. Chala, E. Skandalou és K. Georgiadis, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Malferrari és C. Vrignon, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2006. L 102., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 195., 83. o.) módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20‑i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL 1985. L 370., 8. o., magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o.; a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 15. cikke (7) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket a Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze (prefektúra, firenzei kormányhivatal) és két közútijármű‑vezető, MI (C‑870/19. sz. ügy), illetve TB (C‑871/19. sz. ügy) között, a vezetési idő és a pihenőidő betartására vonatkozó szabályozás megsértése miatt e járművezetőkkel szemben kiszabott több közigazgatási szankció tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 3821/85 rendelet hatályon kívül helyezte a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1970. július 20‑i 1463/70/EGK tanácsi rendeletet (HL 1970. L 164., 1. o.). A 3821/85 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről, a 3821/85 rendelet hatályon kívül helyezéséről és az 561/2006 rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 165/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 60., 1. o.). Mindazonáltal, tekintettel az alapügy tényállása megvalósulásának időpontjára, a 3821/85 rendeletet kell figyelembe venni.

4

A 3821/85 rendelet harmadik, hetedik és tizenegyedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„[M]ivel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20‑i 3820/85/EGK tanácsi rendeletben [(HL 1985. L 370., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 319. o.)] említett időtartamokat rögzítő menetíró készülék alkalmazása ezeknek a szociális jogszabályoknak a hatékony ellenőrzését kívánja biztosítani;

[…]

mivel egy jármű olyan egyéb adatainak az automatizált feljegyzése, mint a sebesség és a megtett útszakasz, jelentősen hozzájárulhat a közúti közlekedés biztonságához és a jármű észszerű vezetésére bátorít; mivel következésképpen helyesnek látszik, hogy a készülék ilyen adatokat is rögzítsen;

[…]

mivel a munka‑ és a pihenőidők fent említett ellenőrzésének céljából szükség van arra, hogy a munkáltatók és a járművezetők felelősök legyenek a készülék kifogástalan működésének figyelemmel kíséréséért és az előírt műveletek kellő gondosságú végrehajtásáért;

[…]”

5

E rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Menetíró berendezést kell beszerelni és használni a tagállamokban nyilvántartott olyan járművekbe, melyeket közúti áru‑ vagy személyszállításra alkalmaznak, kivéve [az 561/2006] rendelet 3. cikkében említett járműveket. […]”

6

E rendelet 13. cikke előírja:

„A munkáltató és a járművezető gondoskodik egyrészt a menetíró készülék, másrészt a járművezetői kártya helyes működéséről és megfelelő használatáról, amennyiben a járművezetőnek az I. B. mellékletben foglaltaknak megfelelő menetíró készülékkel felszerelt járművet kell vezetnie.”

7

E rendelet 14. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A munkáltató megfelelő számú adatrögzítő lapot ad ki a járművezetőknek, amely mennyiségnél számításba kell venni az adatrögzítő lapok személyes jellegét, a szolgálati idő tartamát és annak a lehetőségét, hogy a sérült vagy az illetékes ellenőrző tisztviselő által lefoglalt adatrögzítő lapokat pótolni kell. A munkáltató a járművezetőknek csak olyan adatrögzítő lapokat ad ki, amelyek a jóváhagyott mintának megfelelnek és a járműbe beépített készülékhez használhatók.

Amennyiben a jármű az I. B. mellékletben foglaltaknak megfelelő menetíró készülékkel van felszerelve, a munkáltató és a járművezető gondoskodik arról, hogy – a szolgálati idő hosszának figyelembevételével – az I. B. mellékletben említett, kérelemre történő kinyomtatás helyesen történjék meg a felülvizsgálat esetén.

(2)   A vállalkozás a 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően köteles időrendi sorrendben és olvasható formában, használatukat követően legalább egy évig megőrizni az adatrögzítő lapokat és amennyiben készültek, a kinyomatokat is, és ezekről másolatokat kell adnia az érintett járművezetőknek azok kérésére. […]”

8

A 3821/85 rendelet 15. cikke kimondja:

„[…]

(2)   A járművezetőknek minden nap használniuk kell az adatrögzítő lapot vagy járművezetői kártyákat, amikor járművet vezetnek, attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszik. Az adatrögzítő lapot vagy járművezetői kártyákat nem szabad kivenni a napi munkaidő vége előtt, kivéve ha a kivétel egyébként engedélyezett. Egyetlen adatrögzítő lap vagy járművezetői kártya sem használható azon az időtartamon túl, amelyre azt szánták.

[…]

(7)   

[…]”

9

A 3821/85 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok kellő időben és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a rendelet végrehajtásához szükségesek lehetnek.

Az ilyen intézkedések többek között felölelik az ellenőrzés szervezését, lefolytatását és eszközeit, valamint a jogsértés esetén alkalmazandó szankciókat.”

10

E rendelet I. melléklete tartalmazta a „Fogalommeghatározások” című I. pontot, amelynek szövege a következő:

„Ebben a mellékletben:

a rögzített adatok befogadására és megőrzésére szolgáló lap, amelyet a menetíró készülékbe kell helyezni, és amelyre a menetíró készülék jelölőeszközei folyamatosan beírják a rögzítendő adatokat;

[…]”

11

E rendelet I. B. melléklete tartalmazta a „Fogalommeghatározások” című I. pontot, amelynek szövege a következő:

„Ebben a mellékletben:

[…]

[…]

[…]”

12

Az 561/2006 rendelet (17), (26) és (27) preambulumbekezdése a következőt mondja ki:

[…]

13

E rendelet 1. cikke előírja:

„Ez a rendelet a közúti személy‑ és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. Ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül.”

14

E rendelet 6. cikke meghatározza a maximális napi, heti és két egymást követő heti vezetési időt, míg 7. és 8. cikke a szünetekre és pihenőidőkre vonatkozik.

15

Ezen irányelv 19. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamoknak az ezen rendelettel és a 3821/85 […] rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciókra vonatkozó szabályokat kell lefektetniük, és meg kell tenniük minden olyan intézkedést, mely azok végrehajtásához szükséges. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük. E rendelet és a 3821/85 […] rendelet semmilyen megszegése nem vonhat maga után több mint egy szankciót vagy eljárást. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot ezekről az intézkedésekről és a szankciókra vonatkozó szabályokról legkésőbb a 29. cikk második albekezdésében meghatározott időpontig. A Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja a tagállamokat.

[…]

(4)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy arányos, adott esetben pénzügyi szankciókat is tartalmazó szankciórendszer működjön e rendelet vagy a 3821/85 […] rendelet vállalkozások vagy az ahhoz kapcsolódó feladók, szállítmányozók, utazásszervezők, fővállalkozók, alvállalkozók és járművezető munkaközvetítők általi megszegése esetén.”

16

A 2009. január 30‑i 2009/5/EK bizottsági irányelvvel (HL 2009. L 29., 45. o.; helyesbítés: HL 2009. L 256., 38. o.) módosított, a közúti szállításra vonatkozó szociális jogszabályokról szóló 3820/85 és 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 102., 35. o.; a továbbiakban: 2006/22 irányelv) „Kockázatértékelő rendszer” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok létrehoznak egy, a vállalkozásokra vonatkozó kockázatértékelő rendszert, a 3820/85 […] vagy a 3821/85 […] rendelettel kapcsolatban az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértések száma és súlya alapján. A Bizottság támogatja a tagállamok közötti párbeszédet annak érdekében, hogy az ezen kockázatértékelő rendszerek közötti összhangot elősegítse.

(2)   A nagy kockázatot jelentő vállalkozásokat szigorúbban és gyakrabban kell ellenőrizni. Az ilyen rendszer bevezetésének kritériumait és részletes szabályait a 12. cikkben említett bizottság vitatja meg, tekintettel egy, a helyes gyakorlatokra vonatkozó információcsere‑rendszer létrehozására.

(3)   A 3820/85 […] és a 3821/85 […] rendeletekkel kapcsolatos jogsértések kezdeti listáját a III. melléklet tartalmazza.

A 3820/85 […] és a 3821/85 […] rendeletekkel kapcsolatos jogsértések súlyozására vonatkozó iránymutatások nyújtása céljából, a Bizottság, ahol célszerű, a 12. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően kiegészítheti a III. mellékletet a súlyukhoz mérten kategóriákra bontott jogsértések általános körére vonatkozó iránymutatások lefektetése céljából.

[…]”

17

A 2006/22 irányelv „Jogsértések” című III. mellékletében szereplő táblázat „iránymutatást nyújt az 561/2006 […] rendelettel és a 3821/85 […] rendelettel kapcsolatos jogsértések általános körére vonatkozóan, a jogsértések súlyossága szerinti csoportokra bontva”. E táblázatnak „A 3821/85 […] rendelettel kapcsolatos jogsértések csoportjai” című 2. pontja tartalmazza az I. pontot, amely a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének hét típusú megsértését sorolja fel, amelyek a dokumentumok bemutatásának hiányához kapcsolódnak, és amelyek mindegyike „rendkívül súlyos jogsértésnek (RSJ)” minősül. E jogsértések e táblázat I1–I7. pontjában szerepelnek, amelyek szövege a következő:

18

Az 1978. november 13‑i legge n. 727 – Attuazione del regolamento […] n. 1463/70 […], e successive modificazioni e integrazioni, relativo alla istituzione di uno speciale apparecchio di misura destinato al controllo degli impieghi temporali nel settore dei trasporti su strada (a közúti közlekedési ágazatban a munkaidő betartásának ellenőrzésére szolgáló speciális készülék bevezetéséről szóló, módosított és kiegészített 1463/70. sz. rendelet végrehajtásáról szóló, 727. sz. törvény; a GURI 1978. november 23‑i 328. száma; a továbbiakban: 727/1978. sz. törvény) 19. cikke szerint közigazgatási szankció alkalmazandó azzal szemben, aki a módosított és kiegészített 1463/70 rendelet, illetve e törvény vagy végrehajtási rendeleteinek olyan rendelkezéseit szegi meg, amelyek nem helyeznek kilátásba külön szankciót.

19

Az iratokból kitűnik, hogy az alapügyben alkalmazható e közigazgatási szankció legmagasabb összege e szankció legkisebb összege kétszeresének felel meg, és nem haladja meg az 100 eurót.

20

Két, 2013. július 26‑án, illetve augusztus 8‑án Olaszországban végzett közúti ellenőrzés során a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok megállapították, hogy MI (C‑870/19. sz. ügy) és TB (C‑871/19. sz. ügy) közúti szállító jármű vezetőjeként nem tudta bemutatni a járművén elhelyezett menetíró készüléknek a folyamatban lévő napra, illetve az előző 28 nap közül többre vonatkozó adatrögzítő lapját.

21

E hatóságok így a 727/1978. sz. törvény bizonyos rendbeli megsértése miatt több közigazgatási szankciót szabtak ki MI‑vel és TB‑vel szemben.

22

A hatáskörrel rendelkező elsőfokú bíróság mindkét ügyben elutasította a MI és TB által e határozatokkal szemben benyújtott kereseteket.

23

Az említett határozatok ellen MI és TB által a Tribunale di Firenzéhez (firenzei bíróság, Olaszország) benyújtott fellebbezéseket követően e bíróság 2016. július 26‑i ítéletében megállapította, hogy a 727/1978. sz. törvény tekintetében MI és TB csak egyetlen jogsértést követett el azzal, hogy nem mutatták be az érintett időszakra vonatkozóan megkövetelt dokumentumokat. E bíróság következésképpen egyetlen szankcióra csökkentette a velük szemben kiszabott bírságot.

24

A Prefettura Ufficio territoriale del governo di Firenze a Tribunale di Firenze (firenzei bíróság) e két ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság, a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) elé. Két felülvizsgálati kérelme alátámasztására arra hivatkozik, hogy amennyiben a járművezető nem tudja bemutatni az adott nap és az azt megelőző 28 nap tekintetében a járműbe szerelt menetíró készülék adatrögzítő lapját, e vezetővel szemben nem egyetlen szankciót kell kiszabni egységes jogsértés miatt, hanem több szankciót, az ezen átfogó időszakban az adott napot és az azt megelőző 28 napot lefedő, rövidebb időszakok mindegyikére vonatkozóan, amelyekre e járművezető nem mutatja be e dokumentumokat.

25

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy Olaszországban több ezer, az alapeljárásokkal azonos tárgyú jogvita van folyamatban, és hogy az e területen fennálló nem egységes nemzeti ítélkezési gyakorlatra tekintettel az alapjogvitákat elvi ítéletben kell eldönteni.

26

E bíróság jelzi, hogy MI és TB megszegte a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését, és az alapeljárások megoldása e rendelkezés értelmezésétől függ.

27

Ha ugyanis e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az egyetlen kötelezettséget ír elő a járművezető számára, mégpedig azt, hogy ellenőrzés esetén az adatrögzítő lapok összességét a releváns időszak egészére vonatkozóan be kell tudnia mutatni, e rendelkezés megsértése egységes jogsértést valósít meg, és csak egyetlen szankció kiszabásához vezethet.

28

Ha viszont a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az több kötelezettséget ír elő, e rendelkezés megszegése annyi rendbeli jogsértést valósít meg, ahány napból vagy napcsoportból az ellenőrzés napját és az azt megelőző azon 28 napot felölelő időszak áll, amelyek tekintetében nem mutatták be az adatrögzítő lapokat.

29

E körülmények között a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, mindkét egyesített ügyben azonos módon megfogalmazott kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A jármű vezetőjére vonatkozó különös tényállás tekintetében értelmezhető‑e úgy a [3821/85 rendelet] 15. cikkének [(7) bekezdése], hogy olyan szabályról van szó, amely egyetlen egységes magatartásról rendelkezik, aminek következtében egyetlen jogsértés elkövetéséről és egyetlen szankció kiszabásáról van szó, vagy az az anyagi halmazat alkalmazásával annyi jogsértés megállapítását és annyi szankció kiszabását teheti lehetővé, amennyi azon napok száma, amelyek vonatkozásában az előírt időszakon belül (»az adott napon és az azt megelőző 28 napon«) nem mutatták be a menetíró készülék adatrögzítő lapjait?”

30

A Bíróság elnöke a 2019. december 23‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑870/19. és a C‑871/19. sz. ügyet.

31

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék azon adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak e járművezetővel szemben egyrendbeli jogsértés miatt egyetlen szankciót kell kiszabniuk, vagy akként, hogy többrendbeli – a hiányzó adatrögzítő lapok számának megfelelő rendbeli – jogsértés miatt több szankciót.

32

A 3821/85 és az 561/2006 rendelet célja egyrészt az e rendeletek hatálya alá tartozó járművezetők munkafeltételeinek, valamint általánosságban a közúti biztonságnak a javítása, másrészt pedig a járművezetők vezetési idejével és pihenőidejével, valamint az ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályok megállapítása (lásd ebben az értelemben: 2012. február 9‑iUrbán ítélet, C‑210/10, EU:C:2012:64, 25. pont).

33

Ezért az említett rendeletek számos intézkedést – többek között a járművezetők vezetési és pihenőidejével, valamint ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályokat – írnak elő, amelyeknek tiszteletben tartását a tagállamoknak az e rendeletekkel kapcsolatos valamennyi jogsértésre vonatkozó szankciórendszer alkalmazása révén kell biztosítaniuk.

34

A 3821/85 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdése szerint a munka‑ és a pihenőidők ellenőrzésének céljából szükség van arra, hogy a munkáltatók és a járművezetők felelősek legyenek a készülék kifogástalan működésének figyelemmel kíséréséért és az előírt műveletek kellő gondosságú végrehajtásáért.

35

Amint az e rendelet I. mellékletéből és I. B. mellékletéből kitűnik, a közúti járművekben elhelyezett menetíró készüléknek, amelynek működése analóg vagy digitális lehet, lehetővé kell tennie az e járművek útvonalával, valamint járművezetőik munkaidejének szakaszaival kapcsolatos egyes adatok jelölését és rögzítését.

36

Amennyiben a közúti jármű analóg menetíró készülékkel van felszerelve, ezeket az adatokat a készülékbe beillesztett adatrögzítő lapon kell rögzíteni. Amennyiben a járművet digitális menetíró készülékkel látják el, az említett adatokat a járművezetői kártyán kell tárolni.

37

E rendelet 15. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a járművezetőnek mindennap használnia kell az adatrögzítő lapot vagy a járművezetői kártyát, amikor járművet vezet, attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszi, és az adatrögzítő lapot vagy járművezetői kártyát nem szabad kivenni a napi munkaidő vége előtt, kivéve ha a kivétele egyébként engedélyezett.

38

A 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének a) pontja ezzel a kötelezettséggel összefüggésben írja elő, hogy az analóg menetíró készülékkel felszerelt jármű vezetője 2008. január 1. után a felügyeleti hatóságok kérésére köteles többek között bemutatni az aktuális nap, valamint az azt megelőző 28 nap adatrögzítő lapjait.

39

Szövege szerint a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének a) pontja az adatrögzítő lapokat illetően kötelezettséget állapít meg, amelynek értelmében a járművezetőnek képesnek kell lennie a vizsgálat napját és az azt megelőző 28 napot lefedő időszakra vonatkozó adatrögzítő lapok bemutatására. E rendelkezés egyetlen kötelezettséget állapít meg ezen teljes időszak egészére, nem pedig több, az érintett napokon vagy a vonatkozó adatrögzítő lapokon alapuló külön‑külön kötelezettséget.

40

Így a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettség megsértése egyetlen és pillanatnyi jogsértésnek minősül, amennyiben az érintett járművezető az ellenőrzéskor nem tudja bemutatni e 29 adatrögzítő lap egészét vagy egy részét. E jogsértés csak egyetlen szankciót vonhat maga után.

41

Az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően ugyanis a 3821/85 rendelet semmilyen megszegése nem vonhat maga után egynél több szankciót.

42

Ezt az értelmezést nem cáfolják a 2006/22 irányelv III. mellékletének rendelkezései. E III. mellékletnek az alapeljárásra alkalmazandó változata ugyanis nem a 3821/85 és az 561/2006 rendelet megsértéseinek pontos és kimerítő felsorolását kívánta megállapítani, hanem csupán közös iránymutatásokat nyújtott a tagállamok számára e rendeletek megsértésével kapcsolatban. Következésképpen ezek az iránymutatások nem térhetnek el a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdése a) pontjának az e pont szövegén alapuló, a jelen ítélet 39. és 40. pontjából kitűnő értelmezésétől.

43

A 3821/85 és az 561/2006 rendeletnek a jelen ítélet 32. és 33. pontjában felidézett célkitűzései sem alkalmasak a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének szövegéből következő értelmezés megcáfolására.

44

A fenti megfontolásokból következik, hogy amennyiben egy ellenőrzés alkalmával a közúti szállító jármű vezetője nem tudja bemutatni a menetíró készülék adatrögzítő lapját az adott napra és az azt megelőző 28 napra vonatkozóan, ez a magatartás olyan egységes jogsértésnek minősül, amelynek egységes szankcióval kell járnia.

45

Az alapügynek a jelen ítélet 19. pontjában kifejtett körülményeire tekintettel emlékeztetni kell arra is, hogy az 561/2006 rendelet 19. cikke értelmében a 3821/85 és az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértésekért kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak, visszatartó erejűeknek és hátrányos megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megszegése nem tekinthető csekély jelentőségű jogsértésnek (lásd ebben az értelemben: 2012. február 9‑iUrbán ítélet, C‑210/10, EU:C:2012:64, 33. és 34. pont). Következésképpen az e jogsértésre előírt szankciónak kellően nagynak kell lennie e jogsértés súlyosságára tekintettel ahhoz, hogy e szankció valós visszatartó hatást fejthessen ki.

46

Ezenkívül a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megsértése annál is inkább súlyos, mivel magas az adatrögzítő lapok száma, amelyeket a járművezető nem tud bemutatni. Az ilyen kötelezettségszegés ugyanis több napon keresztül megakadályozza a járművezetők munkafeltételeinek és a közúti biztonság tiszteletben tartásának tényleges ellenőrzését.

47

Ezért a szankciók arányosságára vonatkozó, az 561/2006 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelménynek való megfelelés érdekében a szankciónak kellő mértékben a jogsértés súlyosságához igazíthatónak kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2012. február 9‑iUrbán ítélet, C‑210/10, EU:C:2012:64, 33. és 34. pont).

48

Abban az esetben, ha az ilyen jogsértésre a tagállam joga szerint alkalmazandó bírság összege nem lenne kellően visszatartó erejű, a nemzeti bíróságot a belső jog összhangban álló értelmezésének elve arra kötelezi, hogy e jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós jog követelményeivel összhangban értelmezze. Ennek az elvnek a nemzeti bíróság általi alkalmazása teszi lehetővé e bíróság számára, hogy hatásköre keretein belül biztosítsa az uniós jog teljes érvényesülését az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során (lásd ebben az értelemben: 2020. október 15‑iAssociation française des usagers de banques ítélet, C‑778/18, EU:C:2020:831, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Mindazonáltal e bíróságnak ügyelnie kell arra is, hogy tiszteletben tartsa a bűncselekmények és büntetések törvényességének az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke (1) bekezdésének első mondatában kimondott elvét. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez az elv megköveteli, hogy a törvény egyértelműen meghatározza a jogsértéseket és az azok miatt alkalmazandó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany a releváns rendelkezés megfogalmazásából – szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (lásd: 2015. október 22‑iAC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet, C 194/14 P, EU:C:2015:717, 40. pont).

50

Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság, még ha számára az alapügyekben kiszabható bírság maximális összege nem is bizonyulna kellően magasnak ahhoz, hogy visszatartó erejű lehessen, nem szabhat ki több olyan szankciót, amelyek mindegyike az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak egy vagy több napjára vonatkozik.

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 3821/85 rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék azon adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több munkavégzési napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai e járművezető terhére csak egyrendbeli jogsértést állapíthatnak meg, és amiatt csak egyetlen szankciót szabhatnak ki.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20‑i 3821/85/EGK tanácsi rendelet 15. cikkének (7) bekezdését és az 561/2006 rendelet 19. cikkét akként kell értelmezni, hogy ha az ellenőrzött közúti szállítójármű vezetője nem mutatja be a menetíró készülék azon adatrögzítő lapjait, amelyek az ellenőrzés napját és az azt megelőző 28 napot felölelő időszak több munkavégzési napjára vonatkoznak, akkor az ellenőrzés helye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai e járművezető terhére csak egyrendbeli jogsértést állapíthatnak meg, és amiatt csak egyetlen szankciót szabhatnak ki.