–

a Toropet Ltd képviseletében S. Artopée Rechtsanwalt,

–

a Landkreis Greiz képviseletében K. Reiher, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers és W. Farrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL 2009. L 300., 1. o.) 9. cikke d) pontjának, valamint 10. cikke a) és f) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Toropet Ltd nevű, Németországban letelepedett, vágóhídi melléktermékeket feldolgozó üzemet működtető, angol jog szerint alapított társaság és a Landkreis Greiz (greizi járás, Németország) között, ez utóbbinak bizonyos állati melléktermékek ártalmatlanítását elrendelő határozata tárgyában folyamatban lévő peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) 14. cikkének (5) bekezdésében előírja:

„Egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapítása során figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan‑e emberi fogyasztásra – vagy azért, mert idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott.”

4

A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 190., 1. o.) 2. cikkének 2. pontja a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12‑i 91/689/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 377., 20. o.) 1. cikkének (4) bekezdésében szereplő fogalommeghatározásra utalva határozza meg a „veszélyes hulladék” fogalmát.

5

Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 139., 55. o.) I. melléklete, az 1.9–8.1. pontjában a következőképpen rendelkezik:

„1.9. »Állati test«: az állat teste a vágás és zsigerelés után.

[…]

8.1. »Állati eredetű termékek«:

6

A 1069/2009 rendelet (2), (5), (6), (11), (29), (35), (36) és (38) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

7

Az 1069/2009 rendelet 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege a következő:

„E rendeletet a következőkre alkalmazandó:

8

Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikke, a 3., 4., 10. és 11. pontjában ekként rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

9

Az 1069/2009 rendeletnek „Az előállítási lánc kiindulási pontja és a kötelezettségek” című 4. cikke az (1)–(3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amint az üzemeltetők az e rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékeket vagy azokból származó termékeket hoznak létre, azonosítják őket és biztosítják, hogy e termékeket e rendeletnek megfelelően kezeljék (kiindulási pont).

(2)   Az üzemeltetők biztosítják, hogy az ellenőrzésük alatt álló vállalkozásban történő gyűjtés, szállítás, kezelés, megmunkálás, átdolgozás, feldolgozás, tárolás, forgalomba hozatal, értékesítés, felhasználás és ártalmatlanítás összes szakaszában az állati melléktermékek és az azokból származó termékek megfeleljenek az üzemeltető tevékenységére vonatkozó, e rendeletben meghatározott előírásoknak.

(3)   A tagállamok figyelemmel kísérik és ellenőrzik, hogy e rendelet vonatkozó előírásait az üzemeltetők a (2) bekezdésben említett állati melléktermékek és az azokból származó termékek láncának teljes hosszában betartották‑e. E célból a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban hatósági ellenőrzéseket folytatnak.”

10

Ugyanezen rendeletnek „Az állati melléktermékek és az azokból származó termékek kategorizálása” című 7. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az állati melléktermékeket a 8., 9., és 10. cikkben foglalt listákkal összhangban specifikus kategóriákba kell csoportosítani, amelyek tükrözik az említett állati melléktermékek jelentette köz‑ és állategészségügyi kockázatok mértékét.”

11

Az említett rendeletnek „Az 1. kategóriába tartozó anyagok” című 8. cikke, a g) pontjában, a következőképpen rendelkezik:

„Az 1. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbi állati melléktermékek tartoznak:

[…]

12

Ugyanezen rendeletnek „A 2. kategóriába tartozó anyagok” című 9. cikke, a d) és h) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„A 2. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbi állati melléktermékek tartoznak:

[…]

[…]

13

Az 1069/2009 rendeletnek „A 3. kategóriába tartozó anyagok” című 10. cikke, az a) és f) pontjában a következőket írja elő:

„A 3. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbi állati melléktermékek tartoznak:

[…]

[…]”

14

E rendeletnek „A 3. kategóriába tartozó anyagok ártalmatlanítása és felhasználása” című 14. cikkének szövege a következő:

„A 3. kategóriába tartozó anyagokat:

[…]”

15

Az említett rendelet „Létesítmények vagy üzemek engedélyezése” című 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy az ellenőrzésük alatt álló létesítményeket vagy üzemeket az illetékes hatóság engedélyezze, amennyiben az ilyen létesítmények vagy üzemek az alábbi tevékenységek közül egy vagy több tevékenységben részt vesznek:

[…]

[…]”

16

Ugyanezen rendeletnek az „Általános higiéniai követelmények” című 25. cikke, az (1) bekezdésének e) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„Az üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy az ellenőrzésük alatt álló, a 24. cikk (1) bekezdésének a) és h) pontjában említett tevékenységeket folytató létesítmények vagy üzemek:

[…]

17

Az 1069/2009 rendeletnek „Saját ellenőrzések” című 28. cikke értelmében:

„Az üzemeltetők létesítményeikben és üzemeikben e rendelet betartásának ellenőrzése céljából saját ellenőrzéseket vezetnek be, hajtanak végre és tartanak fenn. Biztosítják, hogy az ártalmatlanítás kivételével a létesítményt vagy üzemet nem hagyja el olyan állati melléktermék vagy abból származó termék, amelyről azt feltételezik, vagy amelyről kiderült, hogy e rendelettel nem áll összhangban.”

18

Az 1069/2009 rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állategészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25‑i bizottsági rendelet (HL 2011. L 54., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 1., 13. o.) IV. melléklete az I. fejezete 4. szakaszának 3. pontjában kimondja:

„Az 1. szakaszban meghatározott általános feltételek mellett az alábbi követelményeket kell alkalmazni:

[…]

19

A 2004. január 25‑i Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény) (BGB1. 2004. I, 82. o.) alapügyre alkalmazandó változata (BGB1. 2016. I, 1966. o.) (a továbbiakban: az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény) a „Hatály” című 1. §‑ában a következőképpen rendelkezik:

„E törvény az [1069/2009] rendelet, valamint a Közösség vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó, e rendelet alapján vagy végrehajtása keretében elfogadott jogi aktusainak végrehajtására irányul.”

20

Az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvénynek „Az ártalmatlanítási kötelezettség” című 3. §‑ának szövege a következő:

„(1)   Ha az 1. §‑ban említett rendelkezéseknek megfelelően

vissza kell nyerni, össze kell gyűjteni, azonosítani, szállítani, tárolni, kezelni, feldolgozni, felhasználni vagy ártalmatlanítani kell, az illetékes hatóság határozza meg a visszanyerést, a gyűjtés, az azonosítás, a szállítás, a tárolás, a kezelés, a feldolgozás, a felhasználás és az ártalmatlanítás feltételeit. Az 1. §‑ban említett, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusoknak, a jelen törvénynek és az annak végrehajtásaként hozott rendelkezéseknek megfelelően az illetékes hatóság köteles visszanyerni, összegyűjteni, azonosítani, szállítani, tárolni, kezelni, feldolgozni, felhasználni vagy ártalmatlanítani azokat

amelyek a területén keletkeztek. E termékeknek az illetékes hatóságok általi visszanyeréséig a tulajdonosoknak az 1. §‑ban említett, a közvetlen alkalmazásra vonatkozó jogi aktusok rendelkezéseiben előírt, a náluk keletkezett állati melléktermékek és a belőlük származó termékek azonosítására, szállítására és tárolására vonatkozó kötelezettségei változatlanok maradnak. Az illetékes hatóság harmadik személyeket is igénybe vehet a második mondat szerinti kötelezettségeinek teljesítése érdekében. A második mondatot kell alkalmazni az elhullott vadon élő állatokra is, amennyiben az illetékes hatóság az állati betegségek elleni küzdelem jegyében rendelte el a felhasználást, feldolgozást vagy ártalmatlanítást.

(2)   Az (1) bekezdés második mondata nem alkalmazandó, ha az állati melléktermékeket és az azokból származó termékeket az 1069/2009 […] rendelet 33. és 36. cikkében említett takarmányok és az azokból származó termékek előállítására szánják, és az állati melléktermékek és az azokból származó termékek összegyűjtését, azonosítását, szállítását, tárolását, kezelését, feldolgozását vagy felhasználását az 1069/2009 […] rendelet 23. cikkének megfelelően nyilvántartásba vett vállalkozások, létesítmények vagy üzemek, illetve az 1069/2009 […] rendelet 24. cikkének megfelelően engedélyezett vállalkozások, létesítmények vagy üzemek végezték.

(3)   Az illetékes hatóság kötelezheti a feldolgozóüzem, égető‑ vagy együttégető létesítményt arra, hogy a költségek és a termékek figyelembevételével észszerű díjazás ellenében ideiglenesen engedélyezze a létesítmény vagy a berendezés közös használatát az (1) bekezdés első mondatában említett azon melléktermékek vagy az azokból származó termékek feldolgozása vagy ártalmatlanítása céljából, amelyek a feldolgozóüzem, az égető vagy együttégető létesítmény intervenciós zónáján kívül keletkeztek, amennyiben:

Részleges átengedés esetében az átengedés ahhoz a feltételhez is köthető, hogy amennyiben a közérdek megköveteli, a feldolgozóüzem, az égető vagy együttégető létesítmény visszanyeri, összegyűjti, azonosítja, szállít, tárolja, kezeli, feldolgozza, felhasználja vagy ártalmatlanítja a meghatározott zónában keletkezett állati melléktermékeket vagy az azokból származó termékeket.

(4)   Az illetékes hatóság kötelezheti a feldolgozóüzemet, égető vagy együttégető létesítményt, hogy a költségek és a termékek figyelembevételével észszerű díjazás ellenében ideiglenesen engedélyezzék az üzem vagy létesítmény közös használatát az (1) bekezdés első mondatában említett olyan melléktermékek vagy azokból származó termékek feldolgozása vagy ártalmatlanítása céljából, amelyek a feldolgozóüzem, az égető vagy együttégető létesítmény intervenciós zónáján kívül keletkeznek, amennyiben az észszerű és az állati melléktermékek vagy az azokból származó termékek más módon nem dolgozhatók fel vagy csak jelentős többletköltségekkel lennének feldolgozhatók. Ha a díjazásról nem lehet megállapodásra jutni, azt az illetékes hatóság határozza meg.”

21

Az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvénynek „Az ellenőrzés” című 12. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az 1. §‑ban említett közvetlenül alkalmazandó jogi aktusok rendelkezéseinek tiszteletben tartását, a jelen törvény és az annak alapján elfogadott rendeletek rendelkezéseinek, valamint az 1. §‑ban említett közvetlenül alkalmazandó jogi aktusoknak, a jelen törvénynek vagy az annak alapján elfogadott rendeleteknek megfelelően hozott végrehajtási intézkedéseknek a tiszteletben tartását az illetékes hatóság, illetve a Bundeswehr (szövetségi hadsereg) illetékessége alá tartozó területeken pedig a szövetségi honvédelmi minisztérium által kijelölt szolgálatok ellenőrzik.

(2)   Az illetékes hatóság eseti alapon meghozhatja a jelen törvény 1. §‑ában említett közvetlenül alkalmazandó jogi aktusok rendelkezéseinek, valamint az annak alapján elfogadott rendeletek rendelkezéseinek tiszteletben tartásához szükséges kényszerítő intézkedéseket. E rendelkezés az 1069/2009 […] rendelet 23. cikkében említett nyilvántartásba vételt, illetve az 1069/2009 […] rendelet 24. cikkében említett engedély megadását követően is alkalmazandó.”

22

A 2005. június 10‑i Thüringer Ausführungsgesetz zum Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (Türingia tartománynak az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló szövetségi törvény végrehajtásáról szóló törvénye) (Thür GVB1. 2005., 224. o.) „Az 1. és 2. kategóriába tartozó állati melléktermékek feldolgozásáért és ártalmatlanításáért felelős személyek” című 2. §‑ában a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A körzetek és kerületek az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében illetékes közjogi személyeknek (ártalmatlanításért felelős szervezeteknek) minősülnek. E feladatot önigazgatás keretében látják el.

(2)   E feladat ellátása érdekében az (1) bekezdésben említett ártalmatlanításért felelős szervezetek helyi önkormányzati társulást hozhatnak létre. A működés szabályait az alapszabály határozza meg. Kizárólag ezen ártalmatlanításért felelős szervezet van felhatalmazva arra, hogy e feladatot a társulás közreműködésével elvégezze.”

23

Türingia tartomány állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló szövetségi törvény végrehajtásáról szóló törvényének „Intervenciós zónák” című 3. §‑ának szövege a következő:

„(1)   Az állategészségügyi minisztérium rendeletben határozza meg – az ártalmatlanításért felelős szervezetekkel együttműködve – azokat a zónákat, amelyeken belül az említett szervezeteknek az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény 3. §‑a (1) bekezdésének első mondatában említett állati melléktermékeket vissza kell nyerniük, össze kell gyűjteniük, szállítaniuk, tárolniuk, kezelniük, feldolgozniuk, illetve ártalmatlanítaniuk kell. E tekintetben figyelembe kell venni az állatbetegségek elleni védekezéshez fűződő érdeket, az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény 3. §‑a (1) bekezdésének első mondatában említett állati melléktermékek előállítását, a szállítási feltételeket és a feldolgozóüzemek kapacitását.

(2)   Az állategészségügyi minisztérium igen kivételes esetekben engedélyezheti az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvény 3. §‑a (1) bekezdésének első mondatában említett állati melléktermékek feldolgozóüzemekben, égető vagy együttégető létesítményekben történő kezelését, feldolgozását vagy ártalmatlanítását az (1) bekezdésnek megfelelően megállapított intervenciós területen kívül is.”

24

A Thüringer Verordnung über die Einzugsbereiche nach dem Tierische Nebenprodukte‑Beseitigungsgesetz (Türingia tartománynak az állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló szövetségi törvény alapján elfogadott, az intervenciós zónákról szóló 2005. október 11‑i rendelete) (Thür GVB1. 2005., 355. o.) 1. cikke a következőket írja elő:

„A sömmerdai járás Elxlebenben található feldolgozóüzemének intervenciós zónája a[z állati melléktermékek ártalmatlanításáról szóló törvénynek] az alapügy tényállása idején alkalmazandó változata 3. §‑a (1) bekezdésének első mondatában említett anyagok tekintetében a tartomány egész területére kiterjed.”

25

A Toropet az 1069/2009 rendelet értelmében vett, az e rendelet 10. cikke értelmében vett 3. kategóriába tartozó anyagok tekintetében közbenső létesítményként engedélyezett létesítményt üzemeltet Németországban, és állati melléktermékek szállítójaként is nyilvántartásba van véve. E társaság azonban nem jogosult az említett rendelet 8. és 9. cikke szerinti 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok kezelésére. Tevékenységei keretében a Toropet állati melléktermékeket dolgoz fel és értékesít, többek között takarmánygyártók, állati zsiradék újrahasznosításával foglalkozó vállalkozások és biogáz‑előállító üzemek részére.

26

2018. január 23‑án az e közbenső létesítményben végzett hatósági ellenőrzés során a greizi járás (Landkreis Greiz) a 3. kategóriába tartozó állati melléktermékeket tartalmazó 38 ládában penész, rothadás és idegen testek – mint például gipszdarabok, műanyagmaradványok és fűrészpor – jelenlétét észlelte. E szabálytalanságok miatt a greizi járás (Landkreis Greiz) az érintett anyagokat a 2. kategóriába sorolta át, és elrendelte 38 láda azonnali ártalmatlanítását, amit még aznap végre kellett hajtani, egy harmadik fél közreműködésével. E műveletek 2346,17 euró összegű költségeit a Toropetnek kellett viselnie.

27

E végrehajtás jogszerűségét a greizi járás (Landkreis Greiz) 2018. január 25‑i határozata is megerősítette, amely határozatban a járási hivatal pontosította, hogy az említett szabálytalanságok miatt, a szóban forgó anyagokat már nem lehetett a 3. kategóriába sorolni, azokat át kell sorolni a 2. kategóriába. Márpedig sem a Toropet, sem annak üzleti partnere, akinek ezen anyagok feldolgozásáról kellett volna gondoskodnia, nem jogosult a 2. kategóriába tartozó anyagok kezelésére. Ráadásul, elkülönített hűtőterem hiányában a szóban forgó anyagokat nem lehetett volna a vitarendezés befejezéséig a helyszínen tárolni.

28

2018. október 9‑én a Toropet keresetet indított a Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság, Németország) előtt a 2018. január 25‑i határozat hatályon kívül helyezése iránt.

29

Keresetében a Toropet azt rója fel a greizi járásnak (Landkreis Greiznek), hogy hibát követett el, amikor a szóban forgó anyagokat tudományos vizsgálat nélkül a 2. kategóriába sorolta át. Vitatja azon értékelés megalapozottságát, amely szerint ezen anyagok romlottak, rohadtak vagy penészesek lettek volna. A Toropet véleménye szerint az állatorvosok és a greizi járás (Landkreis Greiz) által alkalmazott kritérium, amely szerint a termékeknek emberi fogyasztásra alkalmasnak kell lenniük, túllép az 1069/2009 rendelet 10. cikkének rendelkezésein.

30

A Toropet megjegyzi, hogy e rendelet 14. cikkének d) pontjából kitűnik, hogy az állati melléktermékek bomlása, vagy állagromlása nem igazolja az alacsonyabb kategóriába történő átsorolást, mivel lehetőség van az említett rendelet 14. cikke b) pontjának megfelelő hasznosításra, és nem minden esetben szükséges az ártalmatlanítás. A Toropet szerint a szóban forgó állati melléktermékek ugyanezen rendelet 10. cikke f) pontjának hatálya alá tartozhatnak, mivel e rendelkezés csak az állatbetegségek által okozott jelentős kockázatot jelentő termékeket zárja ki. Márpedig a Toropet szerint a penész vagy rothadás miatt megváltozott állagú hús nem jelent ilyen kockázatot. Ami az olyan idegen testeknek az érintett anyagokban való jelenlétét illeti, mint a gipszdarabok, műanyagmaradványok és fűrészpor, az nem vezethet átsoroláshoz, ha megvan a lehetőség az egyszerű mechanikus szétválasztásra.

31

E társaság különösen arra hivatkozik, hogy mivel a 3. kategóriába tartozó anyagokat nem emberi fogyasztásra szánják, az a kérdés, hogy a szóban forgó anyagok emberi fogyasztásra alkalmasak‑e, vagy sem, nem releváns.

32

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a szóban forgó állati melléktermékek elsősorban olyan anyagok voltak, amelyeket eredetileg mind az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) pontja – amely azon vágott állatok hasított testére, illetve testrészeire vonatkozik, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak, de amelyeket nem emberi fogyasztásra szánnak –, mind e rendelet 10. cikkének f) pontja – amely olyan állati eredetű termékekre, vagy állati eredetű termékeket tartalmazó élelmiszerekre terjed ki, amelyeket kereskedelmi okok, vagy egyéb, köz‑ és állategészségügyi kockázatot nem jelentő problémák következtében már nem szánnak emberi fogyasztásra – alapján a 3. kategóriába soroltak be.

33

E bíróság szerint a 3. kategóriába tartozó anyagok bomlása és állagromlása főszabály szerint azokat emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi, illetve köz‑ és állategészségügyi kockázatot jelent. Következésképpen arra szeretne választ kapni, hogy az ilyen állagváltozásoknak az anyagok más kategóriába való átsorolását kell‑e maguk után vonniuk.

34

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az 1069/2009 rendelet fő célja – amint az a (11) preambulumbekezdéséből, valamint az 1. cikkéből kitűnik – a köz‑ és állategészségügyi kockázatok ellenőrzés alatt tartása, valamint az élelmiszer‑ és takarmánylánc biztonságának védelme. Ennélfogva a veszélyesség nem csak az emberi egészség tekintetében merülhet fel. E rendelet 14. cikkének d) pontja egyébként hangsúlyozza, hogy a bomlás és állagromlás kockázatot jelent a köz‑ és állategészségügyre.

35

Mindenesetre, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjával ellentétes lehet az érintett anyagok eredeti besorolásának – bomlás vagy állagromlása miatt történő – módosítása. E bíróság szerint ugyanis e rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy a bomlás és az állagromlás főszabály szerint nem a besorolásra van kihatással, hanem kizárólag a 3. kategóriába tartozó anyagok felhasználására. E bíróság szerint, noha ezen anyagok takarmány‑előállítás céljából történő felhasználása e rendelet 14. cikkének d) pontja értelmében kizárt, más célokra való felhasználásuk – különösen az említett rendelet 14. cikkének b) pontja szerinti együttégetés útján történő hasznosításuk – megengedett.

36

A kérdést előterjesztő bíróság az 1069/2009 rendelet 9. cikke d) pontjának értelmezését is kéri. E rendelkezés értelmében ugyanis azokat az anyagokat, amelyeket a bennük levő idegen testek miatt emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítottak, a 2. kategóriába kell sorolni. Mindenesetre, a 142/2011 rendelet IV. melléklete I. fejezete 4. szakaszának 3. pontjából az derül ki, hogy az idegen testek megléte nem elegendő az érintett anyagok 2. kategóriába történő átsorolásához, mivel a szabályozás megköveteli, hogy a 3. kategóriába tartozó anyagokat feldolgozó üzemek olyan berendezéssel rendelkezzenek, amely lehetővé teszi az idegen testek észlelését, amelyeket a feldolgozás előtt vagy annak során el kell távolítani. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az idegen testek jelenléte kockázatának megelőzése releváns szempontot képez‑e olyan esetben, ha a 3. kategóriába tartozó anyagokat nem takarmányként történő feldolgozásra, hanem égetésre vagy biodízelgyártásra szánják.

37

E körülmények között a Verwaltungsgericht Gera (gerai közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38

Három kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés alapján eredetileg 3. kategóriába tartozó anyagokként besorolt olyan állati melléktermékeket, amelyeket a bomlás jelensége vagy az állagromlás megváltoztat, vagy amelyek olyan idegen testekkel keverednek össze, mint például gipszdarabok vagy fűrészpor, és így már nem alkalmasak emberi fogyasztásra, és/vagy nem teljesen kockázatmentesek az emberi vagy állati egészségre nézve, nem teljesítik az ezen besoroláshoz köthető kockázati szintet, és ennek következtében alacsonyabb kategóriába kell őket átsorolni.

39

E kérdések megválaszolása érdekében először is pontosítani kell az állati melléktermékek osztályozásának részletes szabályait, majd ezt követően, második lépésben meg kell vizsgálni, hogy az ilyen besorolás megváltoztathatatlan vagy pedig egy adott állati melléktermék átsorolható más kategóriába, akár a bomlás vagy az állagromlás jelensége miatt, akár az idegen testekkel való keveredés miatt, amely jelenségekre az eredeti besorolását követően kerül sor.

40

Először is, ami az állati melléktermékek adott kategóriába sorolásának részletes szabályait illeti, meg kell állapítani, hogy az állati melléktermékek és az azokból származó termékek besorolását az 1069/2009 rendelet I. címe I. fejezetének 4. szakasza szabályozza, amely e rendelet 7–10. cikkét tartalmazza.

41

E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint az állati melléktermékeket az általuk jelentett köz‑ és állategészségügyi kockázatok szintjére tekintettel különböző kategóriákba kell besorolni. Közelebbről, az említett rendelet – 8., 9. és 10. cikkének megfelelően – három kategóriát ír elő, amelyek az 1., 2. és 3. kategóriába tartozó anyagokat fedik le, mivel az állati melléktermékeket szükségszerűen e három kategória valamelyikébe kell besorolni. Ily módon a 3. kategóriába tartoznak azok az anyagok, amelyeket az uniós jogalkotó alacsony kockázatúnak minősített, míg az 1. és 2. kategóriába tartozó anyagok nagy kockázatot jelentenek a közegészségre és az állati egészségre, az 1. kategóriába tartozó anyagok pedig a legnagyobb kockázatot jelentő anyagok.

42

Először is az 1069/2009 rendelet 9. cikke h) pontjának szövegéből az derül ki, hogy a 2. kategóriába tartozó anyagok listája az 1. vagy 3. kategóriába tartozó anyagoktól eltérő állati melléktermékeket tartalmazza, így a 2. kategória egy maradványkategóriát képez. Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 62. pontjában rámutatott, e rendelet 9. cikkének h) pontját a rendelet (35) preambulumbekezdésére tekintettel, amely szerint minden olyan állati mellékterméket, amely nem tartozik e három kategória egyikébe sem, alapesetben a 2. kategóriába tartozó anyagnak kell tekinteni, olyan tágan kell értelmezni, hogy az kiterjed minden olyan állati melléktermékre, amelyet nem soroltak be valamely más kategóriába.

43

Ebből következik, hogy az 1069/2009 rendelet 8. és 10. cikkében említett, 1. és 3. kategóriába tartozó anyagok listája kimerítő jellegű, és ennélfogva azokat annyiban szigorúan kell értelmezni, hogy egyrészt csak az ott kifejezetten felsorolt anyagokat foglalják magukban, másrészt pedig ezen anyagoknak e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában tiszteletben kell tartaniuk az érintett kategóriához köthető kockázat szintjét.

44

Ebből következik, hogy a 3. kategóriába csak az ott kifejezetten említett és az e kategóriához köthető kockázati szintet tiszteletben tartó anyagok tartoznak.

45

Másodszor, amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában rámutatott, hangsúlyozni kell, hogy a kockázat szintje releváns szempontját képezi az állati melléktermékek végső felhasználásának is. Az 1069/2009 rendelet a 12–14. cikkében – a (38) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – minden egyes anyagkategória esetében felsorolással határozta meg a lehetséges felhasználási és ártalmatlanítási módokat, valamint a mindegyikük tekintetében alkalmazandó szabályokat, annak érdekében, hogy e kockázati szint a minimumra legyen csökkenthető, anélkül azonban, hogy kizárta volna annak lehetőségét, hogy a magas kockázatú kategóriákra alkalmazandó felhasználási és ártalmatlanítási módok kiterjedhetnek az alacsony kockázatú kategóriába tartozó anyagokra is.

46

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező anyagokat az 1069/2009 rendelet 10. cikke a) és f) pontjának megfelelően eredetileg a 3. kategóriába sorolták be.

47

Míg e rendelet 10. cikkének a) pontja úgy rendelkezik, hogy ebbe a kategóriába tartoznak a hasított testek és a levágott állatok olyan részei, amelyek ugyan alkalmasak emberi fogyasztásra, de amelyeket kereskedelmi okokból nem ilyen fogyasztásra szánnak, addig az említett rendelet 10. cikkének f) pontja az olyan anyagokat foglalja magában, mint például az olyan állati eredetű termékek, amelyeket kereskedelmi okokból, vagy gyártási, csomagolási, illetve más olyan emberi hiba miatt, amelyek nem jelentenek semmiféle kockázatot az emberi vagy állati egészségre, már nem szánnak emberi fogyasztásra. Ebből következik, hogy az annak meghatározását lehetővé tevő kritérium, hogy valamely állati melléktermék e rendelkezések valamelyike alá tartozik‑e, az emberi fogyasztásra való alkalmasságnak és/vagy az emberi vagy állati egészségre gyakorolt bárminemű kockázat hiányának a követelményében rejlik.

48

E tekintetben, ami különösen az élelmiszerek emberi fogyasztásra való alkalmasságának meghatározását illeti, a 178/2002 rendelet 14. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer az, amely – akár külső, akár más eredetű – szennyeződés, rothadás, állagromlás vagy bomlás miatt ilyen fogyasztás céljára nem fogadható el.

49

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy az olyan hiányosságok, amelyek a bomlás vagy az állagromlás jelenségéhez, illetve az idegen testek jelenlétéhez kötődnek, és amelyeket a jelen ítélet 26. pontjában ismertetett 2018. január 23‑i hatósági ellenőrzés során állapítottak meg, módosíthatják‑e az eredetileg az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontja alapján a 3. kategóriába sorolt anyagok kockázati szintjét oly módon, hogy igazolják ezen anyagok 2. kategóriába való átsorolását.

50

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy sem az 1069/2009 rendelet 7. cikke, sem e rendelet más rendelkezése nem írja elő kifejezetten az eredetileg a 3. kategóriába sorolt anyagok alacsonyabb kategóriába való átsorolását. Az említett 7. cikk szövege ugyanis, legalábbis annyiban, hogy mindössze arra szorítkozik, hogy kimondja, hogy az állati melléktermékek besorolása tükrözi azoknak a közegészségre és állati egészségre gyakorolt kockázat szintjét, nem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy valamely anyag átsorolható‑e más kategóriába.

51

Következésképpen, az 1069/2009 rendelet 10. cikke a) és f) pontjában szereplő hasznavehető pontosítások hiányára figyelemmel, e rendelkezés értelmezése céljából többek között azt az összefüggést kell figyelembe venni, amelybe e rendelkezés illeszkedik, valamint az azon szabályozás által elérni kívánt célokat, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. október 19‑iVion Livestock ítélet, C‑383/16, EU:C:2017:783, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Először is, ami az 1069/2009 rendelet által elérni kívánt célokat illeti, e rendelet 1. cikkéből, valamint (2), (5), (6) és (11) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy az állati melléktermékekre vonatkozó szabályozás fő célja a közegészséget és az állati egészséget érintő kockázatok megfelelő ellenőrzés alatt tartása, az emberi és állati élelmiszerlánc biztonságosságának fenntartása, valamint az egészségügyi szabályok olyan koherens és komplex keretének kialakítása, amely arányos azokkal az egészségügyi kockázatokkal, amelyeket az állati melléktermékek üzemeltetők általi kezelése a begyűjtésüktől a felhasználásukig vagy ártalmatlanításukig terjedő láncolat különböző szakaszaiban felvet.

53

Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó az állati melléktermékek hasznosítási folyamatának egésze során megfelelően és arányosan kívánta ellenőrzés alatt tartani a közegészségre és az állati egészségre jelentett kockázatokat, ami azt jelenti, hogy az állati melléktermék besorolása a hasznosítás bármely pillanatában átértékelhető, és ennélfogva e melléktermék átsorolásához vezethet, ha ez utóbbi már nem felel meg az eredeti besorolásához előírt feltételeknek.

54

Ezt az értelmezést másodikként az a kontextus is megerősíti, amelybe az 1069/2009 rendelet 7. és 10. cikke illeszkedik.

55

E rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis valamennyi üzemeltető köteles biztosítani, hogy az állati melléktermékek „gyűjtés[ének], szállítás[ának], kezelés[ének], megmunkálás[ának], átdolgozás[ának], feldolgozás[ának], tárolás[ának], forgalomba hozatal[ának], értékesítés[ének], felhasználás[ának], és ártalmatlanítás[ának], összes szakaszában” ezen állati melléktermékek megfeleljenek az e rendeletben meghatározott szabályoknak.

56

Ezenkívül azt is hangsúlyozni kell, hogy az 1069/2009 rendelet – (36) preambulumbekezdésének megfelelően – az üzemeltetők elsődleges felelősségét írja elő annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet követelményeit a közegészség és az állati egészség védelme érdekében tiszteletben tartsák. E tekintetben az üzemeltetőknek az állati melléktermékek kezelése során tiszteletben kell tartaniuk az említett rendelet azon követelményeit, amelyek a tevékenységükre vonatkoznak. Ebben az összefüggésben az 1069/2009 rendelet 28. cikke arra kötelezi az üzemeltetőket, hogy önellenőrzési rendszer segítségével biztosítsák, hogy az e rendeletnek nem megfelelő vagy annak vélhetően nem megfelelő melléktermékek egyike se hagyja el a létesítményt vagy üzemet, kivéve ártalmatlanítási célból.

57

Hasonlóképpen, a tagállamok az 1069/2009 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján hatósági ellenőrzések rendszerét vezetik be, amelynek keretében ellenőrzik és vizsgálják, hogy az üzemeltetők az állati melléktermékekre vonatkozó műveletek láncolatán belül mindvégig tiszteletben tartják‑e az említett rendelet előírásait. E rendelkezés azt is megerősíti, hogy az üzemeltetőknek a műveleti lánc minden egyes szakaszában meg kell győződniük arról, hogy az állati melléktermékek továbbra is abba a kategóriába tartoznak‑e, amelybe eredetileg besorolták őket.

58

Ennélfogva abból az összefüggésből, amelybe az 1069/2009 rendelet 10. cikkének a) és f) pontja illeszkedik, és azon szabályozás célkitűzéseiből, amelynek e rendelkezések részét képezik, az következik, hogy az anyagoknak egy adott kategóriába való eredeti besorolását az egész műveleti láncban ellenőrizni és vizsgálni kell, így ha ezek az anyagok már nem annak a kockázati szintnek felelnek meg, amely eredetileg köthető volt hozzájuk, el kell végezni az átsorolásukat más kategóriába, annak érdekében, hogy szavatolni lehessen az emberi és állati élelmiszerlánc biztonságát. Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok az indítványának 80. pontjában rámutatott, a valamely kategóriába való besorolás nem megváltoztathatatlan, hanem a hozzá kapcsolódó kockázati szint fennállásától függ.

59

Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képező anyagokhoz hasonló, eredetileg az 1069/2009 rendelet 10. cikke a) és f) pontjának megfelelően a 3. kategóriába sorolt anyagoknak a bomlás jelensége vagy állagromlás, illetve idegen testek jelenléte miatt történő oly mértékű módosulása, amely miatt ezen anyagok már nem alkalmasak többé emberi fogyasztásra és/vagy már nem mondható el róluk, hogy nem jelentenek semmiféle kockázatot az emberi vagy állait egészségre, szükségképpen alacsonyabb kategóriába való átsorolást kell, hogy eredményezzen.

60

Ugyanis, amint arra mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind az Európai Bizottság rámutatott, a 3. kategóriába tartozó anyagok bomlása vagy állagromlása olyan méreganyagok megjelenésével jár, amelyek azokat főszabály szerint emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszik, és az emberi és állati egészségre is kockázatot jelentenek.

61

Következésképpen az eredetileg a 3. kategóriába sorolt olyan állati melléktermékek, mint amilyenekről az alapügyben szó van, és amelyek magasabb kockázati szintet mutatnak, mint az e kategóriába való besoroláshoz megengedett szint, elveszítik ez e kategóriába történő besorolásukra vonatkozó kedvezményt.

62

Ebből következik, hogy amint arra a jelen ítélet 42. pontjában rámutattunk, az 1069/2009 rendelet 9. cikkének h) pontja szerint a 2. kategóriába azok az állati melléktermékek tartoznak, amelyek nem tartoznak sem az 1., sem a 3. kategóriába. Ennélfogva elvileg ez utóbbi rendelkezést alkalmazni kellene azokra az állati melléktermékekre is, amelyek bomlás vagy állagromlás miatt túl magas kockázati szintet képviselnek ahhoz, hogy megfeleljenek a 3. kategóriába tartozó anyagok követelményeinek.

63

Ami az olyan idegen testeket illeti, mint az alapügy tárgyát képező anyagokban található gipszdarabok vagy fűrészpor, először is az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben és a Bíróság rendelkezésére álló iratokban szereplő információkból kitűnik, hogy azok – jellegükre tekintettel – nem minősülnek az 1013/2006 rendelet értelmében vett veszélyes hulladéknak. Ennélfogva, amint azt a főtanácsnok indítványának 43. pontjában kiemelte, egy ilyen keverék, főszabály szerint az 1069/2009 rendelet alkalmazási körébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑iP. F. Kamstra Recycling és társai ítélet, C‑21/19–C‑23/19, EU:C:2020:636, 55. pont).

64

Másodszor meg kell állapítani, hogy az 142/2011 rendelet IV. melléklete I. fejezete 4. szakaszának 3. pontja azt írja elő a 3. kategóriába tartozó feldolgozóüzemekre vonatkozóan, hogy rendelkezniük kell olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi az idegen testek – mint például csomagolóanyagok és fémdarabok – jelenlétének kimutatását. Így hasonlóképp ahhoz, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában, valamint a Bizottság és a greizi járás is hangsúlyozta, e rendelkezés hatálya alá csak azok a 3. kategóriába tartozó anyagokba belekeveredett idegen testek tartoznak, amelyek könnyen, teljes biztonsággal, és az e kategória tekintetében az 1069/2009 rendelet által előírt kockázati szintre vonatkozó követelményeket tiszteletben tartva kivonhatók azokból.

65

Márpedig az olyan idegen testek, mint a gipszdarabok vagy a fűrészpor, még ha kimutathatók is, oly mértékben összekeveredhetnek az állati melléktermékkel, hogy eltávolításuk egyáltalán nem végezhető el könnyen, és így nem tekinthetők olyan idegen testeknek, amelyek az 142/2011 rendelet IV. melléklete I. fejezete 4. szakasza 3. pontjának hatálya alá tartoznak.

66

E tekintetben meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok is tette indítványának 74. pontjában, hogy az állati melléktermékeknek idegen testekkel, például gipszdarabokkal vagy fűrészporral való keveredése ugyanolyan jellemzőket mutat, és főként ugyanolyan kockázati szintet képvisel, mint az 1069/2009 rendelet 9. cikkének d) pontjában említett 2. kategóriába tartozó anyagok, amelyek az „olyan állati eredetű termékeket” foglalják magukban, „amelyeket a bennük levő idegen testek miatt emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítettek”. Ennélfogva az olyan keveréket, mint amilyen az alapügy tárgyát képező keverék, az említett 9. cikk d) pontja értelmében elvileg a 2. kategóriába kellene sorolni, akár az e rendelkezés értelmében vett állati eredetű termékek esetében, akár az említett rendelet 9. cikkének h) pontja értelmében vett más állati melléktermékek esetében.

67

Végül nem lehet helyt adni annak az érvelésnek, amely szerint az 1069/2009 rendelet 14. cikkének d) pontjából arra lehet következtetni, hogy a bomlás vagy az állagromlás nem a besorolást, hanem a 3. kategóriába tartozó anyagok felhasználását érinti, mivel ez az értelmezés ellentétes lenne mind az 1069/2009 rendelet céljával, mind annak felépítésével.

68

Ugyanis, amint arra a jelen ítélet 45. pontjában emlékeztettünk, az 1069/2009 rendelet 12–14. cikke felsorolásokat tartalmaz az e rendelet 8–10. cikkében említett, 1–3. kategóriába tartozó anyagok lehetséges felhasználását és ártalmatlanítását illetően, minden esetben igazodva a különféle kategóriákhoz tartozó kockázati szintekhez. Következésképpen az említett rendelet 14. cikke nem ír elő az anyagok kategóriákba sorolásához olyan teljesítendő követelményeket, amelyeket kizárólag ugyanezen rendelet 8–10. cikke határoz meg, és így nem sértheti az uniós jogalkotó által e cikkekben kialakított besorolás belső logikáját.

69

Ugyanebben az összefüggésben nem fogadható el a Toropet azon érvelése, amely szerint az anyagok 3. kategóriába történő eredeti besorolása fenntartható, függetlenül az azokat érintő bomlástól vagy állagromlástól, illetve idegen testekkel való keveredéstől, mivel ezek az anyagok nem takarmányként történő feldolgozásra, hanem más célokra használhatók, mint például égetés vagy biogázzá alakítás. A szóban forgó anyagok eredeti rendeltetésének megváltozása nem igazolhatja azoknak a 3. kategóriában való tartásukat, tekintettel az emberi és állati egészségre gyakorolt magas szintű kockázatra.

70

A fenti megfontolások egészére való tekintettel, az előterjesztett három kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1069/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének h) pontját, 10. cikkének a) és f) pontját, e rendelet 4. cikkének (2) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 10. cikke a) és f) pontja szerint eredetileg a 3. kategóriába tartozó anyagként besorolt olyan állati melléktermékek, amelyek a bomlás jelensége vagy állagromlás, illetve olyan idegen testekkel való keveredés miatt, mint gipszdarabok vagy fűrészpor, oly módon módosulnak, hogy már nem alkalmasak emberi fogyasztásra, és/vagy már nem mondható el róluk, hogy nem jelentenek semmiféle kockázatot az emberi vagy állati egészségre, nem felelnek meg az e besoroláshoz kapcsolódó kockázati szintnek, és ennek következtében azokat alacsonyabb kategóriába kell átsorolni.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) 7. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének h) pontját, valamint 10. cikkének a) és f) pontját – e rendelet 4. cikkének (2) pontjával összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 10. cikkének a) és f) pontja szerint eredetileg a 3. kategóriába tartozó anyagként besorolt olyan állati melléktermékek, amelyek a bomlás jelensége vagy állagromlás, illetve olyan idegen testekkel való keveredés miatt, mint gipszdarabok vagy fűrészpor, oly módon módosulnak, hogy már nem alkalmasak emberi fogyasztásra, és/vagy már nem mondható el róluk, hogy nem jelentenek semmiféle kockázatot az emberi vagy állati egészségre, nem felelnek meg az e besoroláshoz kapcsolódó kockázati szintnek, és ennek következtében azokat alacsonyabb kategóriába kell átsorolni.