–

az Association of Independent Meat Suppliers és a Cleveland Meat Company Ltd képviseletében S. Hockman QC, D. Hercock barrister és H. Leese solicitor,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítői: A. Dashwood QC és A. Heppinstall barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Dawes, W. Farrell és B. Hofstötter, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004. április 29‑i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2004. L 165., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 200. o.) módosított, az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 139., 206. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 75. o.; a továbbiakban: 854/2004 rendelet) 5. cikke 2. pontjának, valamint a 882/2004 rendeletnek az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől az Association of Independent Meat Suppliers és a Cleveland Meat Company Ltd (a továbbiakban: CMC), másfelől a Food Standards Agency (élelmiszerszabványügyi hivatal, Egyesült Királyság, a továbbiakban: FSA) között, a CMC tulajdonában lévő hasított testen állategészségügyi jelölés elhelyezését megtagadó, azt emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító és a megsemmisítését eredményező hatósági állatorvosi határozatot követően lefolytatandó eljárás tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 határozatával (HL 2020. L 29., 1. o., a továbbiakban: a kilépésről szóló megállapodás) az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió és az Európai Atomenergia‑közösség nevében jóváhagyta a kilépésről szóló megállapodást, amelyet e határozathoz csatoltak.

4

A kilépésről szóló megállapodásnak „Az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő ügyek” című 86. cikke a (2) és (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(2)   Az Európai Unió Bírósága továbbra is joghatósággal rendelkezik arra, hogy az átmeneti időszak vége előtt az Egyesült Királyság bíróságai által hozzá benyújtott kérelemre előzetes döntést hozzon.

(3)   E fejezet alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy az Európai Unió Bírósága előtti eljárás abban az időpontban indult, vagy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet abban az időpontban nyújtották be, amikor az eljárást megindító iratot a Bíróság […] hivatala nyilvántartásba vette.”

5

A kilépésről szóló megállapodás 126. cikke értelmében az átmeneti időszak e megállapodás hatálybalépésének időpontjában kezdődött és 2020. december 31‑én ért véget.

6

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2002. L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) (2) és (10) preambulumbekezdésében kimondja:

[…]

7

E rendelet 14. cikke (1), (2) és (5) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba.

(2)   Az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha:

[…]

(5)   Egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapítása során figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan‑e emberi fogyasztásra – vagy azért, mert idegen anyagok által vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, illetve romlott.”

8

Az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 139., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 14. o.) „Állategészségügyi és azonosító jelölés” című 5. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az élelmiszeripari vállalkozók csak abban az esetben hozhatnak forgalomba a 4. cikk (2) bekezdése szerint engedélyezendő létesítményben kezelt állati eredetű terméket, ha az vagy rendelkezik:

9

A 854/2004 rendelet (1), (2), (4), (6) és (9) preambulumbekezdése így szól:

[…]

[…]

[…]

10

A 854/2004 rendelet 1. cikkének (1), (1a) és (3) bekezdése szerint:

„(1)   Ez a rendelet az állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályokat állapítja meg.

(1a)   Ezt a rendeletet a [882/2004 rendelet] mellett kell alkalmazni.

[…]

(3)   A hatósági ellenőrzések e rendelet szerinti végrehajtása nem érinti [a 178/2002 rendeletben] megállapított, az élelmiszerbiztonság biztosítására vonatkozó elsődleges jogi felelősségét, valamint kötelezettségeik megszegéséből fakadó bármely polgári és büntetőjogi felelősségét.”

11

A 854/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c), f) és g) pontja értelmében:

„(1)   E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

12

E rendelet 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az élelmiszeripari vállalkozók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által elvégzett hatósági ellenőrzések eredményes végrehajtásának biztosításához szükséges minden segítséget megadnak.

Különösen

(2)   A hatáskörrel rendelkező hatóság hatósági ellenőrzéseket végez annak igazolása érdekében, hogy az élelmiszeripari vállalkozók megfelelnek az alábbiak követelményeinek:

(3)   Az (1) bekezdésben említett értesítés tartalmazza:

(4)   A helyes higiéniai gyakorlatok felülvizsgálata igazolja, hogy az élelmiszeripari vállalkozók folyamatosan és megfelelően alkalmazzák legalább az alábbiakkal kapcsolatos eljárásokat:

(5)   A HACCP‑alapú eljárások felülvizsgálata igazolja, hogy az élelmiszeripari vállalkozók folyamatosan és megfelelően alkalmazzák az ilyen eljárásokat, különös tekintettel annak biztosítására, hogy az eljárások a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének II. szakaszában meghatározott garanciákkal szolgálnak. Különösen azt határozzák meg, hogy az eljárások a lehető legnagyobb mértékig biztosítják‑e, hogy az állati eredetű termékek:

Amennyiben az élelmiszeripari vállalkozó – a 852/2004/EK rendelet 5. cikkével összhangban – a saját egyedi eljárásainak létrehozása helyett a HACCP elveinek alkalmazására vonatkozó útmutatóban megállapított eljárásokat alkalmazza, a felülvizsgálat az említett útmutatók helyes használatára is kiterjed.

(6)   Az egyéb nyomon követhetőségi követelmények betartásának ellenőrzésén túlmenően, a 853/2004/EK rendelettel összhangban engedélyezett minden létesítményben ellenőrzik az említett rendelet követelményeinek betartását az azonosító jelek alkalmazása tekintetében.

(7)   A friss húst forgalomba hozó vágóhidak, vadfeldolgozó‑létesítmények és darabolóüzemek esetében a (3) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálati feladatokat hatósági állatorvos végzi el.

(8)   A felülvizsgálati feladatok elvégzésekor a hatáskörrel rendelkező hatóság különös gondot fordít az alábbiakra:

(9)   Az egyes intézmények esetében a felülvizsgálati feladatok jellege és intenzitása a becsült kockázattól függ. E célból a hatáskörrel rendelkező hatóság rendszeresen felméri az alábbiakat:

13

A 854/2004 rendelet 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják a friss húsnak az I. melléklettel összhangban történő hatósági ellenőrzéseinek elvégzését.

14

E rendelet I. melléklete I. szakaszának „Állategészségügyi jelölés” című III. fejezete az 1. és 2. pontjában a következőképpen rendelkezik:

15

E rendelet I. melléklete III. szakaszának „Szakmai képesítések” című IV. fejezete az A. pontjában a következőképpen rendelkezik:

„Hatósági állatorvosok

[…]

[…]”

16

A 882/2004 rendelet (1), (41) és (43) preambulumbekezdésében kimondja:

[…]

[…]

17

E rendelet 1. cikke értelmében:

„(1)   Ez a rendelet különösen az alábbiakat célzó szabályok betartásának felülvizsgálatára szolgáló hatósági ellenőrzések végzésére vonatkozó általános szabályokat állapítja meg:

(2)   Ez a rendelet nem alkalmazandó a mezőgazdasági termékek piacának közös szervezésével kapcsolatos szabályok betartásának felülvizsgálatát célzó hatósági ellenőrzésekre.

(3)   Ez a rendelet nem sérti a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos egyedi közösségi rendelkezéseket.

(4)   Az e rendelet szerint végzett hatósági ellenőrzések nem érintik a takarmány‑ és élelmiszeripari vállalkozóknak a takarmány‑ és élelmiszerbiztonság biztosítására vonatkozóan a 178/2002/EK rendeletben meghatározott elsődleges jogi felelősségét, sem pedig a kötelezettségeik megszegéséből eredő polgári vagy büntetőjogi felelősségüket.”

18

A 882/2004 rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában a 178/2002/EK rendelet 2. és 3. cikkében megállapított fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

A következő fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell

[…]

[…]

[…]”

19

A 882/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok kijelölik az e rendeletben meghatározott hatósági ellenőrzésekért és célokért felelős illetékes hatóságokat.”

20

Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az illetékes hatóság a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos meghatározott feladatokat a (2) vagy (4) bekezdéssel összhangban egy vagy több ellenőrző szervre ruházhatja át.

[…]”

21

A 882/2004 rendeletnek az „Intézkedések a szabályok be nem tartása esetén” című 54. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amikor az illetékes hatóság a szabályok be nem tartását állapítja meg, fellép annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozó orvosolja a helyzetet. Annak eldöntése során, hogyan lépjen fel, az illetékes hatóság figyelembe veszi a szabályok be nem tartásának jellegét, valamint a vállalkozóra vonatkozó korábbi adatokat a szabályok be nem tartásával kapcsolatban.

(2)   A fenti fellépés adott esetben a következő intézkedésekből állhat:

(3)   Az illetékes hatóság az érintett vállalkozót vagy annak egy képviselőjét:

(4)   Az illetékes hatóság adott esetben a küldő tagállam illetékes hatóságát is értesíti döntéséről.

(5)   Az e cikk alapján felmerülő összes kiadást a felelős takarmány‑ és élelmiszeripari vállalkozó állja.”

22

A Food Safety Act 1990 (1990. évi élelmiszer‑biztonsági törvény, a továbbiakban: 1990. évi törvény) 8. szakaszának (2) bekezdése értelmében az élelmiszer nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, ha az 178/2002 rendelet 14. cikke értelmében nem biztonságos.

23

Az 1990. évi törvénynek „A gyanús élelmiszerek vizsgálata és lefoglalása” című 9. szakasza előírja az abban az esetben követendő eljárást, ha a felügyeleti hatóság, így az FSA felhatalmazott tisztviselője vizsgálatot követően úgy ítéli meg, hogy az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek.

24

E törvény 9. szakaszának (3) és (4) bekezdése előírja:

„(3)   A felhatalmazott tisztviselő:

Aki szándékosan megsérti a fenti (a) pontban említett értesítésben szereplő követelményeket, bűncselekményt követ el.

(4)   A fenti (3) bekezdés (a) pontjában ráruházott hatáskör gyakorlása során a felhatalmazott tisztviselő a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 21 napon belül megvizsgálja, hogy a szóban forgó élelmiszer megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, és:

25

E törvény 9. szakaszának (6) és (7) bekezdése értelmében:

„(6)   Ha a békebíró – az általa az ügy körülményei között megfelelőnek ítélt bizonyítékok alapján – megállapítja, hogy az általa e rendelkezés alapján megvizsgálandó élelmiszer nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, akkor azt fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítja, és

(7)   A fenti (3) bekezdés (a) pontja szerinti értesítés visszavonása esetén, vagy ha az arról döntő békebíró a jelen cikk alapján megtagadja a szóban forgó élelmiszer fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását, az élelmiszer‑biztonsági hatóság megtéríti az élelmiszer tulajdonosának a felhatalmazott tisztviselő eljárása következtében bekövetkezett bármely értékcsökkenést.”

26

2014. szeptember 11‑én a CMC élő bikát vásárolt 1361,20 font sterlingért (GBP) (hozzávetőleg 1700 euró). A CMC vágóhídján szolgálatot teljesítő hatósági állatorvos a bikát vágásra alkalmasnak találta, és vágási számot utalt ki számára. A bika levágását követően a hasított test és a belsőségek vágást követő vizsgálatát húshigiéniai ellenőr végezte, aki a belsőségekben három tályogot azonosított. A belsőségeket nem őrizték meg. Ugyanezen a napon a hatósági állatorvos megvizsgálta a hasított testet és a húshigiéniai ellenőrrel való konzultációt követően a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítette, mivel pyaemia, a vérmérgezés egyik fajtájának gyanúja merült fel. Ezért a hasított testet nem látták el olyan állategészségügyi jelöléssel, amely tanúsítja, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas. Következésképpen a Food Safety and Hygiene (England) Regulations 2013 (a 2013. évi élelmiszer‑biztonsági és ‑higiéniai előírások [Anglia]) 19. rendelkezése alapján megtiltották a CMC számára a hasított test értékesítését.

27

A CMC egy másik állatorvos véleményét kikérve megtámadta a hatósági állatorvos véleményét. Azt állította, hogy a hatósági állatorvosnak – a tiltakozására és arra tekintettel, hogy megtagadta a hasított test önkéntes átadását – az 1990. évi törvény 9. szakaszával összhangban azt le kellett volna foglalnia és békebíró elé kellett volna vinnie az ügyet, hogy az megállapíthassa, hogy a hasított testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell‑e nyilvánítani, vagy sem. Az FSA, az élelmiszer‑biztonság területén illetékes hatóság, amely a vágóhidak hatósági ellenőrzéséért felel, úgy ítélte meg, hogy nem szükséges ezt az eljárást alkalmazni, és miután a hasított testet hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánította, azt állati melléktermékként ártalmatlanítani kell.

28

Ezt követően 2014. szeptember 23‑án a hatósági állatorvos az FSA nevében értesítést küldött a CMC‑nek, amelyben felhívta a szóban forgó hasított test állati melléktermékként való ártalmatlanítására az Animal By‑Products (Enforcement) (England) Regulations 2013 (az állati melléktermékekről [végrehajtás] szóló 2013. évi rendelet [Anglia]) 25. rendelkezése (2) bekezdésének a) pontja, valamint a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) (HL 2009. L 300., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 216., 3. o., HL 2014. L 348., 31. o.) alapján. Ezen értesítésben tájékoztatták a CMC‑t, hogy annak be nem tartása esetén egy felhatalmazott személy a CMC költségére ártalmatlanítja a hasított testet, és az értesítésben előírt kötelezettségek végrehajtására felhatalmazott személy akadályoztatása bűncselekménynek minősül. Ugyanezen értesítés azt is pontosította, hogy a CMC bírósági felülvizsgálat útján jogorvoslattal élhet a hatósági állatorvos határozatával szemben, és az ilyen jogorvoslati kérelmet három hónapon belül kell benyújtani.

29

Az alapeljárás felperesei bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium, Egyesült Királyság) elé elsősorban az FSA azon állításának megalapozottságát vitatva, amely szerint az nem volt köteles követni az 1990. évi törvény 9. szakasza szerinti eljárást, másodlagosan pedig azt állítják, hogy az Egyesült Királyság köteles jogorvoslatot biztosítani a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságát érintő hatósági állatorvosi határozatokkal szemben. Keresetüket e bíróság, fellebbezésüket pedig a Court of Appeal (England & Wales) (Civil division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales] [polgári kollégium], Egyesült Királyság) elutasította. Ezért a Supreme Court of the United Kingdomhoz (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.

30

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az előtte folyamatban lévő ügy három problémát vet fel.

31

Az első egy belső jogi kérdéssel kapcsolatos, nevezetesen azzal, hogy a jelen körülmények között, azaz amennyiben a hasított test tulajdonosa – nevezetesen az érintett vágóhíd üzemeltetője – nem adja át önként a hasított testet, az 1990. évi törvény 9. szakasza szerinti eljárás alkalmazható‑e: a hatósági állatorvosnak vagy az FSA‑nak alkalmaznia kell‑e azt, hogy ezen üzemeltetőnek legyen lehetősége megtámadni az általa vitatott hatósági állatorvosi határozatokat. A második probléma az, hogy az e rendelkezés szerinti eljárás alkalmazása összeegyeztethető‑e a 854/2004 és a 882/2004 rendelet által az uniós jogban az élelmiszer‑biztonságra vonatkozóan bevezetett rendszerrel. A harmadik probléma azzal kapcsolatos, hogy a 882/2004 rendelet megköveteli‑e jogorvoslati eljárás bevezetését, és ha igen, az ilyen jogorvoslattal a hatósági állatorvos határozatát az összes ténykérdésre kiterjedően érdemben meg lehet‑e támadni, vagy pedig e rendelet követelményeinek teljesüléséhez elegendő az ilyen határozat bírósági felülvizsgálatának formáját öltő, korlátozottabb hatályú megtámadás lehetősége is.

32

A kérdést előterjesztő bíróság többek között rámutat arra, hogy az 1990. évi törvény 9. szakasza szerinti eljárást nem a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságára vonatkozó hatósági állatorvosi határozattal szembeni jogorvoslatra vonatkozóan vezették be. Ezen eljárás ugyanis, amely a felügyeleti hatóság, így például az FSA felhatalmazott tisztviselője számára lehetővé teszi, hogy amennyiben megítélése szerint az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, az élelmiszert lefoglalhatja annak érdekében, hogy az illetékes békebíró döntsön az ügyben, aki bírósági ülnök vagy jogi végzettséggel rendelkező kerületi bíró is lehet, valamint aki bármikor könnyen elérhető. A békebíró az általa megfelelőnek ítélt bizonyítékok alapján dönthet úgy, hogy a szóban forgó hasított test nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, és elrendelheti a tulajdonos költségére történő megsemmisítését. Egyébiránt e bíróság meg is tagadhatja az emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítást, ebben az esetben az érintett felügyeleti hatóságnak meg kell térítenie a tulajdonos kárát e hasított test minden olyan értékvesztéséért, amely e tisztviselő eljárásának tudható be.

33

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az alapeljárás felperesei szerint az 1990. évi törvény 9. szakaszában megállapított eljárás lehetővé teszi a hatósági állatorvos és az FSA számára, hogy a hasított testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozat végrehajtási intézkedéseit meghozza, valamint azt is, hogy az érintett vágóhíd üzemeltetője e határozatot bírósági vizsgálatnak alá vesse, továbbá hogy kérje a békebírótól annak eldöntését, hogy a szóban forgó hasított test megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági előírásoknak, vagy sem.

34

Az alapeljárás felperesei elismerik, hogy a békebíró nem utasíthatja a hatósági állatorvost, hogy a hasított testet állategészségügyi jelöléssel lássa el, de azt állítják, hogy egyrészt a hatósági állatorvosnak tiszteletben kell tartania a békebíró határozatát, következésképpen a hasított testen állategészségügyi jelölést kell elhelyeznie, másfelől kártérítés ítélhető meg. Egyébiránt az alapeljárás felperesei az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog megsértésére is hivatkoznak, amely álláspontjuk szerint előírja a hasított test emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánításáról szóló hatósági állatorvosi határozat bírósági felülvizsgálatának mechanizmusát. Ezzel kapcsolatban az az álláspontjuk, hogy e rendelkezést sértené, ha a vágóhíd üzemeltetőjét a hasított testen fennálló tulajdonjogától megfelelő indokolás vagy kártérítés nélkül megfosztanák, vagy a hasított testet úgy kellene átengednie, hogy így az értéktelenné válna.

35

Ezzel szemben az FSA álláspontja szerint az 1990. évi törvény 9. szakasza szerinti eljárás nem teszi lehetővé az arra vonatkozó jogvita megoldását, hogy a hasított test alkalmas‑e emberi fogyasztásra, mivel a békebíró nem kötelezheti arra a hatósági állatorvost, hogy a hasított testet állategészségügyi jelöléssel lássa el, vagy hogy az ilyen jelöléssel el nem látott hasított test emberi fogyasztásra való alkalmatlannak nyilvánításán kívül mást tegyen. Az FSA úgy véli, hogy az alapügy tárgyát képező hasított testet tehát minden esetben állati melléktermékként kell ártalmatlanítani. A Charta 17. cikkének állítólagos megsértését illetően az FSA azt állítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy e rendelkezés lehetővé teszi a tulajdon használatának szabályozását, amennyiben ez valamely jogszerű cél elérésére irányuló arányos eszköz (2003. július 10‑iBooker Aquaculture és Hydro Seafood ítélet, C‑20/00 és C‑64/00, EU:C:2003:397). Márpedig úgy véli, hogy az élelmiszerek tekintetében az emberi egészség és a fogyasztók érdekei magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzés jogszerű, és a választott eszköz arányos.

36

Az előterjesztő bíróság annak alapul vételét kéri az Bíróságtól, hogy az 1990. évi törvény 9. szakaszának az alapügy felperesei általi értelmezése helyes, és a békebíró hatáskörrel rendelkezik olyan döntés meghozatalára, amely kártérítés megítélését eredményezheti, amennyiben a békebíró megítélése szerint a hasított testet el kellett volna látni állategészségügyi jelöléssel.

37

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt megjegyzi, hogy – bár ezt az FSA az érvelésében nem említette – a vágóhíd üzemeltetője jogosult bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni a High Court of Justice (England & Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales], Egyesült Királyság) előtt a jelen ítélet 28. pontjában említett, emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozat megtámadása, vagy a jelen ítélet 28. pontjában említett, ártalmatlanítást elrendelő értesítés hatályon kívül helyezése tárgyában. Ebben az eljárásban az eljáró bíróság bármely jogellenességi okból hatályon kívül helyezheti a határozatot, ideértve azt az esetet is, ha a hatósági állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amelyek érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem megfelelő jogi szempontot alkalmazott, vagy ha határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva. Az eljáró bíróság emellett adott esetben szóbeli meghallgatást tart és kötelező erejű végzéseket adhat ki, és hatáskörrel rendelkezik arra, hogy kártérítést ítéljen meg az 1950. november 4‑én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményében (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.; a továbbiakban: EJEE) biztosított jogok megsértése miatt.

38

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a bírósági felülvizsgálati eljárás nem minősül a hasított testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozattal szembeni érdemi jogorvoslatnak.

39

E körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

40

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kilépésről szóló megállapodás 86. cikkének (2) bekezdéséből, amely 2020. február 1‑jén lépett hatályba, az következik, hogy a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntést hozzon az Egyesült Királyság bíróságainak a 2020. december 31‑ig tartó átmeneti időszak lejárta előtt előterjesztett kérelmeiről, ami a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében fennáll.

41

Amint az a jelen ítélet 33. és 36. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy abból az előfeltevésből induljon ki, hogy az 1990. évi törvény 9. szakaszának az alapügy felperesei által javasolt értelmezése helyes, és hogy mivel e rendelkezés értelmében olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van – amelyben a hatósági állatorvos megtagadta állategészségügyi jelölés elhelyezését a hasított testen, és a szóban forgó hasított test tulajdonosa nem ért egyet ezzel a megtagadással – a hatósági állatorvosnak az illetékes békebíróhoz kell fordulnia, hogy az határozzon a szóban forgó hasított test megsemmisítéséről, és ily módon annak tulajdonosa számára biztosítsa a lehetőséget a hatósági állatorvos határozatának vitatására.

42

E körülmények között meg kell állapítani, hogy első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha a hatósági állatorvos megtagadja az állategészségügyi jelölés hasított testen való elhelyezését, és annak tulajdonosa nem ért egyet ezzel a döntéssel, a hatósági állatorvosnak kell bírósághoz fordulnia ahhoz, hogy az ügy érdeme, valamint a felek által felkért szakértők véleményei alapján e bíróság döntsön arról, hogy a hasított test megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, vagy sem, és e bíróság nem helyezheti hatályon kívül a hatósági állatorvos határozatait vagy rendelheti el joghatásaik felfüggesztését.

43

A 854/2004 és a 882/2004 rendelet rendelkezéseinek értelmezése érdekében meg kell állapítani, hogy e rendeletek az uniós jog „élelmiszer‑higiéniai csomagjának” részét képezik, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a főtanácsnok indítványának 42. pontjában rámutatott.

44

Márpedig az említett rendeletek által követett cél – a 854/2004 rendelet (4) és (6) preambulumbekezdésének, valamint a 882/2004 rendelet (1) és (41) preambulumbekezdésének megfelelően – az élelmiszerekkel kapcsolatban a közegészség magas szintű védelme. E szint elérése érdekében e rendeletek arra kötelezik a tagállamokat, hogy olyan hatósági ellenőrzéseket végezzenek, amelyek célja annak ellenőrzése, hogy az élelmiszeripari vállalkozók a termelési folyamat minden szakaszában tiszteletben tartják‑e az élelmiszerjogot (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑iPollo del Campo és társai ítélet, C‑199/18, C‑200/18 és C‑343/18, EU:C:2019:718, 33. pont).

45

Ebben az összefüggésben a 854/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett hatáskörrel rendelkező hatóság, azaz valamely tagállam állategészségügyi ellenőrzések elvégzésére hatáskörrel rendelkező központi hatósága vagy bármely más hatóság, amelyre e hatáskört átruházták, a jelen esetben az FSA, e rendelet 2. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően hatósági állatorvost jelöl ki, aki eljárásra felhatalmazott hatósági állatorvoskénti minőségében megfelel az említett rendelet I. melléklete III. szakasza IV. fejezetének A. pontjában előírt, szakmai képesítésekkel kapcsolatos követelményeknek.

46

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok az indítványának 44–46. pontjában rámutatott, a 854/2004 rendeletből és mellékleteiből kitűnik, hogy az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének keretében az uniós jogalkotó a hatósági állatorvost bízta meg azzal, hogy biztosítsa, hogy a forgalomba hozott hús alkalmas legyen emberi fogyasztásra, és e rendelet I. melléklete „A hatósági állatorvos feladatai” című I. szakaszának megfelelően e szerep betöltése körében különböző feladatokkal bízta meg. Ezért a hatósági állatorvos észszerűen tekinthető az ellenőrzések tagállamokbeli elvégzésére legjobban képzett személynek (lásd analógia útján: 1997. április 15‑iBakers of Nailsea ítélet, C‑27/95, EU:C:1997:188, 35. pont).

47

Ezenkívül, tekintettel arra, hogy az élelmiszer‑biztonság területét a szakosodás magas szintjét mutató összetettség jellemzi, a hatósági állatorvos ezen ellenőrzések keretében jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelyet azonban az e területre vonatkozó rendeletekben meghatározott követelmények határolnak körül (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 12‑iA és társai ítélet, C‑347/17, EU:C:2019:720, 69. pont).

48

Márpedig a hatósági állatorvosnak – mint közigazgatási hatóságnak és mint képesített, szakosodott és az élelmiszer‑biztonság területén végső felelős szakértőnek – a 854/2004 rendelet szerint betöltött jelentős szerepe nem egyeztethető össze az első kérdésben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozással, amely szerint ha a hatósági állatorvos úgy ítéli meg, hogy meg kell tagadnia állategészségügyi jelölés elhelyezését a hasított testen, és annak tulajdonosa vitatja ezt a megállapítást, a hatósági állatorvos köteles bírósághoz fordulni, hogy az döntsön arról, hogy a hasított test megfelel‑e vagy sem az élelmiszer‑biztonsági előírásoknak.

49

Az ilyen szabályozás ugyanis ahhoz vezet, hogy a hatósági állatorvost – mint az élelmiszer‑biztonság területén végső felelősséggel rendelkező személyt – az ügy érdemében határozó bíróval váltja fel.

50

Mivel az alapeljárás keretében azt állítják, hogy az ilyen nemzeti szabályozás lehetővé teszi azon hasított test tulajdonosának, amelyen a hatósági állatorvos megtagadta az állategészségügyi jelölés elhelyezését, hogy az utóbbi határozatát vitassa, meg kell határozni, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendelet kötelezi‑e az érintett tagállamot az ilyen határozattal szembeni jogorvoslati lehetőség biztosítására.

51

Meg kell állapítani, hogy a 854/2004 rendelet, amely az 1. cikke értelmében az állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályokat állapítja meg, nem tartalmaz semmilyen szabályt a hatósági állatorvos határozataival szembeni jogorvoslati jogra vonatkozóan. Ezzel szemben a 882/2004 rendelet, amely az e területre vonatkozó hatósági ellenőrzések végzésére vonatkozó általános szabályokat állapítja meg, az 54. cikkének (3) bekezdésében kifejezetten előírja, hogy ha az érintett vállalkozó nem tartja be a szabályokat, fellebbezési joggal rendelkezik az e be nem tartás orvoslására irányuló határozatokkal szemben.

52

A 854/2004 rendelet 1. cikkének (1a) bekezdéséből így egyértelműen kitűnik, hogy azt a 882/2004 rendelet mellett kell alkalmazni, amely – az 1. cikkének (3) bekezdése értelmében – nem érinti a hatósági ellenőrzésekkel kapcsolatos különös uniós rendelkezéseket. A 854/2004 rendeletnek a hatósági állatorvosi határozatokkal szembeni jogorvoslati jogra vonatkozó különös rendelkezéseinek hiányában ezért a 882/2004 rendeletben szereplő általános rendelkezésekre kell hivatkozni.

53

E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a 882/2004 rendelet 54. cikke, és különösen annak (3) bekezdése alkalmazandó‑e a hatósági állatorvosnak az általa végzett hatósági ellenőrzések keretében hozott döntéseire, különösen a 854/2004 rendelet 5. cikkének 2. pontja alapján hozott azon határozatokra, amelyek szerint nem helyez el állategészségügyi jelölést az élelmiszeren.

54

A 882/2004 rendelet 54. cikkének (3) bekezdése értelmében az illetékes hatóságnak írásban kell értesítenie az érintett vállalkozót az (1) bekezdéssel összhangban foganatosítandó intézkedésekkel kapcsolatos döntéséről, a döntés indokairól és a vállalkozó fellebbezési jogáról, valamint az alkalmazandó eljárásról és határidőkről. E rendelkezést a 882/2004 rendelet (43) preambulumbekezdésével együttesen kell értelmezni, amely szerint „[a] vállalkozóknak jogot kell biztosítani arra, hogy fellebbezéssel éljenek az illetékes hatóság által a hatósági ellenőrzések eredményeként hozott döntések ellen, és erről a jogról tájékoztatni kell őket”.

55

A 882/2004 rendelet 54. cikke az (1) bekezdésének megfelelően azon intézkedésekre vonatkozik, amelyeket az illetékes hatóságnak meg kell tennie a szabályok be nem tartása esetén ahhoz, hogy a vállalkozó orvosolja a helyzetet. E körülmények között meg kell határozni, hogy a hatósági állatorvos azon döntése, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést az élelmiszeren, a 882/2004 rendelet 54. cikke értelmében vett, a „szabályok be nem tartása” fogalom alá tartozhat‑e.

56

Hangsúlyozni kell, hogy a 882/2004 rendelet 2. cikkének 10. pontja tágan határozza meg a „be nem tartás” fogalmát, és az a takarmány‑ vagy élelmiszerjog, vagy az állatok egészségének vagy kíméletének védelmére vonatkozó szabályok bármilyen be nem tartását jelenti.

57

Ezenkívül e rendelet 54. cikke (2) bekezdésének b) pontja az ahhoz szükségesek intézkedések között, hogy a vállalkozó orvosolja a szabályok illetékes hatóság által megállapított be nem tartását, az élelmiszerek forgalomba hozatalának korlátozására vagy tilalmára irányuló intézkedéseket ír elő. Márpedig a 178/2002 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített élelmiszer nem hozható forgalomba.

58

Ebből következik, hogy a hatósági állatorvos által – a 854/2004 rendelet 5. cikkének a jelen ítélet 56. és 57. pontjában említett rendelkezésekkel együttesen értelmezett 2. pontja alapján – hozott azon határozatnak, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést az élelmiszeren, mivel olyan szabálytalanságot tártak fel a hatósági ellenőrzés során, amely alkalmas a hús emberi fogyasztásra alkalmatlanná tételére, éppen az a hatása, hogy megakadályozza az emberi fogyasztásra alkalmatlan hasított test forgalomba hozatalát.

59

Következésképpen a 882/2004 rendelet 54. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó a hatósági állatorvos azon határozatára, hogy a 854/2004 rendelet 5. cikkének 2. pontja alapján nem helyez el állategészségügyi jelölést az élelmiszeren, és arra kötelezi a tagállamokat, hogy olyan jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, amellyel az érintett vágóhíd üzemeltetője megtámadhatja az ilyen döntést.

60

Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy az első kérdésben szereplőhöz hasonló eljárás hatékony bírói jogvédelmet biztosít‑e az érintett vállalkozónak a 854/2004 és a 882/2004 rendelet értelmében.

61

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy adott jogalany azon lehetősége, hogy az uniós jog által számára biztosított jogok megsértésének megállapítása és az e jogsértés által neki okozott kár megtérítése érdekében bírósághoz forduljon, hatékony bírói jogvédelmet biztosít e jogalany számára, mivel a jogvitában eljáró bíróságnak lehetősége van az említett jogsértés és kár alapjául szolgáló jogi aktus vagy intézkedés felülvizsgálatára (2020. október 6‑iÉtat luxembourgeois [Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog] ítélet, C‑245/19 és C‑246/19, EU:C:2020:795, 101. pont).

62

Amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az 1990. évi törvény 9. szakaszában foglalt eljárást nem a hatósági állatorvosnak a 854/2004 és a 882/2004 rendelet értelmében vett határozatával szembeni jogorvoslat tekintetében dolgozták ki. Amennyiben az eljáró bíróság számára – az általa megfelelőnek ítélet bizonyítékok alapján – úgy tűnik, hogy a szóban fogó élelmiszer nem felel meg az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, azt emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítja és elrendelni a tulajdonos költségére történő megsemmisítését. Az eljáró bíróság egyébként meg is tagadhatja a szóban forgó élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását, ebben az esetben a felügyeleti hatóságnak meg kell térítenie a tulajdonos kárát minden olyan értékvesztésért, amely a tisztviselő eljárásának tudható be. A kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik az alapeljárás felpereseinek azon állításaira, amelyek szerint ez utóbbi esetben a hatósági állatorvosnak tiszteletben kell tartania e bírósági határozatot, így a hasított testen állategészségügyi jelölést kell elhelyeznie.

63

E tekintetben először is meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok indítványának 88. pontjában tette, hogy az említett eljárás nem teszi lehetővé azon érintett vállalkozó számára, akinek jogait és érdekeit a hatósági állatorvosi határozat közvetlenül érinti, hogy saját kezdeményezésére az illetékes bírósághoz forduljon.

64

Másodszor meg kell állapítani, hogy az ilyen eljárás keretében a bíróság nem kényszerítheti a hatósági állatorvosra saját határozatát azon ténybeli értékelés tekintetében, amelyeken a hatósági állatorvos vitatott határozata alapul.

65

Ugyanis, noha úgy tűnik, hogy e bíróság az általa megfelelőnek ítélt bizonyítékok alapján megállapíthatja az arra vonatkozó tényeket, hogy az érintett élelmiszer megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, vagy sem, és e tekintetben figyelembe veheti egy másik állatorvosnak a szóban forgó hasított test vizsgálatával kapcsolatban kifejtett véleményét is, nem jogosult arra, hogy hatályon kívül helyezze a hatósági állatorvosnak az e hasított testet emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító és annak állati melléktermékként történő ártalmatlanítását elrendelő határozatát.

66

Következésképpen az első kérdéssel érintett eljárás nem a szóban forgó, emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánító hatósági állatorvosi határozat hatályon kívül helyezésére és nem is e határozat joghatásainak felfüggesztésére irányul, ezért nem jelent az érintett közigazgatási hatóságra nézve jogilag kötelező erejű bírósági határozatot.

67

Ami az alapeljárás felpereseinek azon állításait illeti, amelyek szerint a hatósági állatorvosnak tiszteletben kell tartania a szóban forgó élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását megtagadó határozatot, és állategészségügyi jelöléssel kell azt ellátnia, meg kell állapítani, hogy az eljáró bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy véglegesen és kötelező jelleggel maga döntsön az elé terjesztett hatósági állatorvosi határozat megtámadása tárgyában.

68

Hasonlóképpen, az a tény, hogy kártérítés ítélhető meg, ha az első kérdésben szereplőhöz hasonló eljárás keretében az eljáró bíróság megtagadja a szóban forgó hasított test emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását, nem vezethet eltérő következtetésre, mivel az ilyen kártérítés nyújtása önmaga nem tartozik az e bíróság előtti jogvita tárgyához.

69

Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy az olyan eljárás, mint amelyre az első kérdés irányul, nem nyújthat elegendő biztosítékot a vágóhíd üzemeltetője számára a hatósági állatorvos határozataival szemben, következésképpen ezen eljárás nem felel meg a 854/2004 és a 882/2004 rendelet értelmében vett hatékony jogorvoslat követelményeinek.

70

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha a hatósági állatorvos megtagadja az állategészségügyi jelölés hasított testen való elhelyezését, és annak tulajdonosa nem ért egyet ezzel a döntéssel, a hatósági állatorvosnak kell bírósághoz fordulnia ahhoz, hogy az ügy érdeme, valamint a felek által felkért szakértők véleményei alapján e bíróság döntsön arról, hogy a hasított test megfelel‑e az élelmiszer‑biztonsági követelményeknek, vagy sem, és e bíróság nem helyezheti hatályon kívül a hatósági állatorvos határozatait vagy rendelheti el joghatásaik felfüggesztését.

71

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 882/2004 rendelet 54. cikkét a (43) preambulumbekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hatósági állatorvosnak a 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának megfelelően hozott azon határozata, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen, csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgya lehet, amelynek keretében az eljáró bíróság bármely okból hatályon kívül helyezheti e határozatot, amely miatt a határozat jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha a hatósági állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem a megfelelő jogi szempontokat alkalmazta, vagy ha határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva.

72

Amint az a jelen ítélet 54. és 59. pontjából kitűnik, a 854/2004 és a 882/2004 rendelet előírja a tagállamok számára, hogy olyan jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, amellyel az érintett vágóhíd üzemeltetője megtámadhatja a hatósági állatorvos határozatait, és hogy ez utóbbi illetékes hatóságként köteles tájékoztatni ezen üzemeltetőt a jogorvoslati jogáról, valamint az alkalmazandó eljárásról és határidőkről.

73

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e rendeletek a tagállamokra hagyják az ahhoz szükséges szabályok előírását, hogy az érintett vágóhidak üzemeltetői gyakorolhassák a hatékony jogorvoslathoz való jogukat.

74

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek (2019. június 26‑iCraeynest és társai ítélet, C‑723/17, EU:C:2019:533, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt a bírósági jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályok meghatározásakor a tagállamoknak biztosítaniuk kell e jog tiszteletben tartását. Így a nemzeti bíróságok előtt indított keresetek részletes szabályaira vonatkozó uniós jogi szabályok hiánya ellenére, továbbá a valamely uniós jogi aktus alapján elfogadott nemzeti határozatokkal kapcsolatos bírósági felülvizsgálat terjedelmének meghatározása céljából figyelembe kell venni e jogi aktus célját, és ügyelni kell arra, hogy a hatékonysága ne sérüljön (2019. június 26‑iCraeynest és társai ítélet, C‑723/17, EU:C:2019:533, 46. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

A tagállamok számára előírt ezen kötelezettség megfelel a Chartának „A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog” című 47. cikkében előírt jognak, amelynek értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz (2017. szeptember 27‑iPuškár ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

Ebből következik, hogy a tagállamoknak – a 854/2004 és 882/2004 rendelettel azon vágóhidak üzemeltetői számára biztosított jogok védelmének biztosítását szolgáló bírósági jogorvoslatok részletes eljárási szabályainak meghatározása során, akiknek a hatósági állatorvosnak a hasított testen állategészségügyi jelölés elhelyezését megtagadó határozata megsértette – biztosítaniuk kell a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartását, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését jelenti (lásd analógia útján: 2017. szeptember 27‑iPuškár ítélet, C‑73/16, EU:C:2017:725, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

Emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy a Charta 52. cikke (3) bekezdésének célja a Chartában foglalt jogok, illetve az azokkal megegyező, az EJEE‑ben biztosított jogok közötti szükséges összhang biztosítása, anélkül hogy mindez sértené az uniós jognak és az Európai Unió Bíróságának az autonómiáját. A Charta értelmezéséhez tehát a védelem minimális szintjeként figyelembe kell venni az EJEE által biztosított megfelelő jogot (2020. október 6‑iLa Quadrature du Net és társai ítélet, C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az adott ügy sajátos körülményeire, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2017. július 26‑iSacko ítélet, C‑348/16, EU:C:2017:591, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

Olyan feltételekről van szó, amelyek lényegében hasonlóak azokhoz, amelyeket az Emberi Jogok Európai Bírósága alkalmaz. Ez utóbbi bíróság ugyanis következetesen úgy ítéli meg, hogy annak értékeléséhez, hogy adott esetben a belső bíróságok megfelelő terjedelmű felülvizsgálatot végeztek‑e, figyelembe kell vennie a szóban forgó bíróságra ruházott hatásköröket, valamint az olyan elemeket, mint először is a megtámadott határozat tárgya, különösen azt, hogy e határozat tartalma egy olyan különös kérdésre vonatkozik‑e, amely ismereteket vagy szakmai tapasztalatot igényel, vagy hogy az magában foglalja‑e – és ha igen, milyen mértékben – a közigazgatás diszkrecionális jogkörének gyakorlását; másodszor a határozat meghozatalának módját, különösen a bírósági szerv előtti eljárás során elérhető eljárási garanciákat; harmadszor pedig a jogvita tartalmát, ideértve a kereset kért és tényleges jogalapját (EJEB, 2018. november 6., Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália, CE:ECHR:2018:1106JUD005539113, 179. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

Ebből következik, hogy a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ugyanazt a szabályt fogadja el, amely szerint – amint arra a főtanácsnok indítványának 68. pontjában rámutatott – a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog előírja, hogy ahhoz, hogy valamely bíróság az uniós jogból eredő jogok és kötelezettségek vitatása tárgyában határozhasson, hatáskörrel kell rendelkeznie az előtte folyamatban lévő jogvita szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi kérdés vizsgálatára (2012. november 6‑iOtis és társai ítélet, C‑199/11, EU:C:2012:684, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81

Márpedig a jelen esetben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, az alapügyben nem ez a helyzet.

82

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy a vágóhíd üzemeltetőjének lehetősége van bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni a High Court of Justice (England & Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales]) előtt, akár azért, hogy megtámadja a hatósági állatorvosnak a hasított test emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánításáról szóló határozatát, amely így megtagadta az állategészségügyi jelölés elhelyezését, akár a hasított test ártalmatlanítását elrendelő értesítés hatályon kívül helyezése érdekében. E bíróság a hatósági állatorvos határozatát bármely olyan okból hatályon kívül helyezheti, amely miatt a határozat jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha ezen állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem megfelelő jogi szempontokat alkalmazott, vagy ha határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva. Adott esetben szóbeli meghallgatást tart és kötelező erejű végzéseket ad ki, és hatáskörrel rendelkezik arra, hogy kártérítést ítéljen meg az EJEE‑ben biztosított jogok megsértése esetén. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a bírósági felülvizsgálati eljárás nem a határozat érdemével szembeni jogorvoslati kérelem.

83

Ennélfogva meg kell határozni, hogy a hatósági állatorvos 854/2004 rendelet 5. cikkének 2. pontja alapján hozott azon határozata tekintetében, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést, a High Court of Justice (England & Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales]) által végzetthez hasonló bírósági felülvizsgálat terjedelme megfelel‑e a 882/2004 rendeletnek a Charta 47. cikkével, valamint a jelen ítélet 74–79. pontjával összefüggésben értelmezett 54. cikkében foglalt követelményeknek.

84

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 854/2004 és a 882/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem írja elő a teljes körű bírósági felülvizsgálatot a hatósági állatorvos azon határozatának érdemét illetően, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen.

85

Másodszor, amint azt a jelen ítélet 47. pontja felidézte, mivel az élelmiszer‑biztonság területét a szakosodás magas szintjét mutató összetettség jellemzi, a hatósági állatorvos az általa elvégzendő vizsgálatok keretében jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Amint ugyanis a 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának utolsó mondatából következik, az állategészségügyi jelölések elhelyezése a hatósági állatorvos által vagy annak felügyelete alatt történik, ha a hatósági ellenőrzés nem tárt fel olyan hiányosságot, amely miatt a hús emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne.

86

Amint az a rendelet I. melléklete I. szakaszának II. fejezetében szerepel, a hatósági állatorvosnak ellenőriznie és elemeznie kell a származási gazdaságnak a levágásra szánt állatokkal kapcsolatos nyilvántartásait, és a levágást megelőző vágóhídi élőállat‑vizsgálat, valamint a levágást követő húsvizsgálat elvégzésekor figyelembe kell vennie az ilyen ellenőrzés és a laboratóriumi vizsgálat dokumentált eredményeit.

87

Ezenkívül e melléklet I. szakaszának III. fejezetéből kitűnik, hogy a hatósági állatorvosnak többek között biztosítania kell, hogy az állategészségügyi jelölést csak olyan állatokon alkalmazzák, amelyeken ezzel a rendelettel összhangban elvégezték a levágást megelőző vágóhídi élőállat‑vizsgálatot és a levágást követő húsvizsgálatot, és nincs ok arra, hogy a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítsák.

88

Ebből következik, hogy a hatósági állatorvosnak annak eldöntéséhez, hogy szükséges‑e az állategészségügyi jelölést a hasított testen elhelyezni, összetett szakértői értékelést kell elvégeznie, amely megfelelő szakképesítést és szakértelmet igényel. Ezért teljes mértékben felelős azért, hogy megakadályozza az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús forgalomba hozatalát, és így biztosítva legyen a 854/2004 és a 882/2004 rendelet által követett cél.

89

Egyébiránt a 882/2004 rendelet 54. cikkének (3) bekezdése értelmében határozatának tiszteletben kell tartania bizonyos követelményeket, többek között az írásban való értesítést és az indokolását, valamint a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást illetően. E követelmények között különös jelentősége van a nemzeti hatóságok által elfogadott határozatok indokolására vonatkozó kötelezettségnek, mivel így a határozatok címzettjeinek lehetőségük van jogaik lehető legjobb feltételek mellett történő védelmére, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntésére, hogy hasznos‑e megtámadni ezeket a határozatokat. E kötelezettség ahhoz is szükséges, hogy lehetővé tegye a bíróságok számára az említett határozatok jogszerűségének felülvizsgálatát, és a Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonyságának egyik feltételét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑iLS Customs Services ítélet, C‑46/16, EU:C:2017:839, 40. pont; 2021. július 15‑iBizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és CRU ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 103. pont).

90

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az adott ügy sajátos körülményeire, különösen az élelmiszer‑biztonsági szabályokra tekintettel, a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnak – amikor a hatósági állatorvos alapügyben szóban forgóhoz hasonló határozatainak vitatása érdekében jogorvoslati kérelemmel fordulnak hozzá – biztosítania kell, hogy a bírósági eljárás teljes egészében megfeleljen mind a Charta 47. cikke értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jognak, mind pedig a 854/2004 és 882/2004 rendelet – amelyek az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontján alapnak –által követett, a közegészség magas szintű védelmére irányuló célkitűzésnek.

91

Márpedig a hatósági állatorvos azon felelőssége, amikor úgy dönt, hogy a hasított test emberi fogyasztásra alkalmas, és ily módon forgalomba hozható, a közegészség védelmének célkitűzésére tekintettel nem követeli meg, hogy a Charta 47. cikkét a hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárás keretében úgy értelmezzék, mint amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy bírósági felülvizsgálatot vezessenek be a hatósági állatorvos által a vizsgálatok során és az állategészségügyi jelölés alkalmazásával kapcsolatban megállapított valamennyi különleges tényre vonatkozóan tett értékelés tekintetében.

92

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a hatósági állatorvosnak az alapügyben szereplőhöz hasonló határozata elleni kereset vizsgálata keretében a High Court of Justice (England & Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales]) hatáskörrel rendelkezik e határozatnak a jelen ítélet 82. pontjában meghatározott módon történő felülvizsgálatára, különösen annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a hatósági állatorvos nem attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, és adott esetben szankcionálja azt, hogy nem megfelelő jogi szempontokat alkalmazott, vagy hogy határozata megalapozatlan, vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva.

93

Mivel a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság előtti ilyen bírósági felülvizsgálatra a hatósági állatorvosi határozat kötelező elemének minősülő indokolása alapján kerül sor, annak ily módon korlátozott hatálya nem terjed odáig, hogy veszélyeztesse a vágóhidak üzemeltetőinek jogait védő garanciák lényegét, amikor a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 854/2004 és 882/2004 rendeletnek megfelelően ezen üzemeltető vitatja a hatósági állatorvos azon határozatát, amely a szóban forgó hús emberi fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánítását követően megtagadja az állategészségügyi jelölés elhelyezését. Ennélfogva az ilyen felülvizsgálat tiszteletben tarthatja a vágóhíd üzemeltetője hatékony bírói jogvédelemhez való, a Charta 47. cikkében biztosított jogát.

94

E következtetést nem kérdőjelezheti meg az alapügyben szóban forgó vágóhíd üzemeltetője által a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadott, a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított érv.

95

E tekintetben rá kell mutatni egyrészt arra, hogy kétségtelen, hogy a hatósági állatorvos azon döntésének, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést, a hasított test kezelésének következménye annak megsemmisítésére irányuló kötelezettség lehet. Az ilyen megsemmisítés azonban az 1069/2009 rendeletnek megfelelően a kezelés körébe tartozik, amely – többek között a köz‑ és állategészségre gyakorolt kockázatok ellenőrzése céljából – a kockázatok értékelése alapján három kategóriába sorolja az állati melléktermékeket és a belőlük származó termékeket, aszerint hogy milyen kockázatot jelentenek a közegészségre és az állati egészségre. Emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bíróság a mai napon kihirdetett Toropet ítéletben (C‑836/19, 45. pont) hangsúlyozta – a kockázat mértéke, amelytől függően kerül sor a három kategóriába történő besorolásra, az állati melléktermékek végső felhasználását illetően is releváns kritériumnak minősül. Az 1069/2009 rendelet ugyanis bevezette az anyagok egyes kategóriáira vonatkozó lehetséges felhasználások és ártalmatlanítások felsorolását, és az egyes anyagok esetében alkalmazandó szabályokat, e kockázat mértékének a minimumra csökkentése érdekében.

96

Másrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, hanem azt a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2003. július 10‑iBooker Aquaculture és Hydro Seafood ítélet, C‑20/00 és C‑64/00, EU:C:2003:397, 68. pont). Az alapügy összefüggésében a tulajdonhoz való jogot össze kell egyeztetni a Charta 38. cikkével, amely – az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontjához hasonlóan – arra irányul, hogy az uniós politikákban biztosítsa a fogyasztók magas szintű védelmét, beleértve a közegészség védelmét is.

97

Márpedig a fogyasztók védelmével kapcsolatos célkitűzés jelentősége igazolhatja az egyes gazdasági szereplők által elszenvedett – akár jelentős mértékű – hátrányos gazdasági következményeket (lásd analógia útján: 2021. március 23‑iAirhelp ítélet, C‑28/20, EU:C:2021:226, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez a helyzet a jelen ügyben is, mivel a 854/2004 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése az élelmiszeripari vállalkozók elsődleges jogi felelősségét írja elő arra vonatkozóan, hogy a 178/2002 rendeletnek megfelelően maguk gondoskodjanak az élelmiszer‑biztonságról, függetlenül azon gazdasági következményektől, amelyeket e kötelezettség okozhat.

98

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 882/2004 rendelet 54. cikkét a (43) preambulumbekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hatósági állatorvosnak a 882/2004 rendelettel módosított 854/2004 rendelet 5. cikke 2. pontjának megfelelően hozott azon határozata, hogy nem helyez el állategészségügyi jelölést a hasított testen, csak korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgya lehet, amelynek keretében az eljáró bíróság bármely olyan okból hatályon kívül helyezheti e határozatot, amely miatt az jogellenesnek tekintendő, ideértve azt is, ha a hatósági állatorvos attól eltérő célból járt el, mint amely érdekében hatásköreit ráruházták, ha nem a megfelelő jogi szempontokat alkalmazta, vagy ha határozata nem megalapozott vagy nincs kellő bizonyítékkal alátámasztva.

99

Mivel ez az eljárás az alapügyben részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: