Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62019CJ0316

    A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. december 17.
    Európai Bizottság kontra Szlovén Köztársaság.
    Tagállami kötelezettségszegés – EUMSZ 343. cikk – Az Európai Unió kiváltságai és mentességei – A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Központi Bank (EKB) alapokmánya – 39. cikk – Az EKB kiváltságai és mentességei – Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv – 2., 18. és 22. cikk – Az EKB irattárai sérthetetlenségének elve – Dokumentumok lefoglalása a Szlovén Központi Bank helyiségeiben – A KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumok – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés elve.
    C-316/19. sz. ügy.

    ECLI identifier: ECLI:EU:C:2020:1030

     A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

    2020. december 17. ( *1 )

    „Tagállami kötelezettségszegés – EUMSZ 343. cikk – Az Európai Unió kiváltságai és mentességei – A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Központi Bank (EKB) alapokmánya – 39. cikk – Az EKB kiváltságai és mentességei – Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv – 2., 18. és 22. cikk – Az EKB irattárai sérthetetlenségének elve – Dokumentumok lefoglalása a Szlovén Központi Bank helyiségeiben – A KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumok – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés elve”

    A C‑316/19. sz. ügyben,

    az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2019. április 16‑án

    az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn és B. Rous Demiri, meghatalmazotti minőségben)

    felperesnek,

    támogatja:

    az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: K. Kaiser, C. Zilioli, F. Malfrère és A. Šega, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Sarmiento Ramírez‑Escudero abogado)

    beavatkozó fél,

    a Szlovén Köztársaság (képviselik: V. Klemenc, A. Grum, N. Pintar Gosenca, és K. Rejec Longar, meghatalmazotti minőségben),

    alperes ellen

    benyújtott keresete tárgyában,

    A BÍRÓSÁG (nagytanács),

    tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev, A. Prechal, L. Bay Larsen, N. Piçarra és A. Kumin tanácselnökök, T. von Danwitz, C. Toader, M. Safjan, D. Šváby, P. G. Xuereb (előadó), L. S. Rossi és I. Jarukaitis bírák,

    főtanácsnok: J. Kokott,

    hivatalvezető: M. Longar tanácsos,

    tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. június 22‑i tárgyalásra,

    a főtanácsnok indítványának a 2020. szeptember 3‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

    meghozta a következő

    Ítéletet

    1

    Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Szlovén Köztársaság – azáltal, hogy a Banka Slovenija (Szlovén Központi Bank) helyiségeiben egyoldalúan a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumokat foglalt le, és nem működött lojálisan együtt e tárgyban az Európai Központi Bankkal (EKB) – nem teljesítette az EUMSZ 343. cikkből, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 230. o.; a továbbiakban: a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv) 39. cikkéből, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv (HL 2016. C 202., 266. o.; a továbbiakban: kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv) 2., 18.és 22. cikkéből, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

    Jogi háttér

    A KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv

    2

    A KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 1. cikkének szövege a következő:

    „Az [EUMSZ] 282. cikk (1) bekezdésével összhangban az [EKB] és a nemzeti központi bankok alkotják a [KBER‑t]. Az eurorendszert az EKB és azon tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják, amelyek pénzneme az euro.

    A KBER és az EKB feladatait és tevékenységét a Szerződéseknek és ezen alapokmány rendelkezéseinek megfelelően végzi.”

    3

    E jegyzőkönyv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „A KBER‑t az EKB döntéshozó szervei irányítják.”

    4

    Az említett jegyzőkönyv 9.2. cikke szerint:

    „Az EKB biztosítja, hogy az [EUMSZ] 127. cikk (2), (3) és (5) bekezdése alapján a KBER‑re ruházott feladatokat vagy az ezen alapokmány értelmében végzett saját tevékenysége keretében vagy a 12.1. és 14. cikk értelmében a nemzeti központi bankokon keresztül hajtsák végre.”

    5

    Ugyanezen jegyzőkönyv 9.3. cikke értelmében:

    „Az [EUMSZ] 129. cikk (1) bekezdésének megfelelően az EKB döntéshozó szervei a Kormányzótanács és az Igazgatóság.”

    6

    A KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 10.1. cikke előírja:

    „Az [EUMSZ] 283. cikk (1) bekezdésének megfelelően az EKB Kormányzótanácsa az EKB Igazgatóságának tagjaiból és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökeiből áll, amelyek pénzneme az euro.”

    7

    E jegyzőkönyv 14.3. cikkének a szövege a következő:

    „A nemzeti központi bankok a KBER szerves részét képezik és az EKB iránymutatásainak és utasításainak megfelelően tevékenykednek. A Kormányzótanács megteszi az EKB iránymutatásai és utasításai betartásának biztosításához szükséges lépéseket, és ehhez megköveteli a szükséges információk rendelkezésére bocsátását.”

    8

    Az említett jegyzőkönyv 39. cikke kimondja:

    „Az EKB‑t a tagállamok területén megilletik a feladatai ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek a [kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvben] megállapított feltételek szerint.”

    A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv

    9

    A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv preambulumának szövege a következő:

    „Figyelembe véve, hogy az [EUMSZ] 343. cikknek és az [EAK] 191. cikknek megfelelően az Európai Uniót és az [Európai Atomenergia‑közösséget] a tagállamok területén megilletik a feladataik ellátásához szükséges kiváltságok és mentességek”.

    10

    E jegyzőkönyv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „Az Unió helyiségei és épületei sérthetetlenek. Mentesek a házkutatás, igénybevétel, elkobzás és kisajátítás alól. Az Unió vagyona és követelései a Bíróság engedélye nélkül nem képezhetik kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedés tárgyát.”

    11

    Az említett jegyzőkönyv 2. cikke szerint:

    „Az Unió irattárai sérthetetlenek.”

    12

    Ugyanezen jegyzőkönyv 18. cikke értelmében:

    „Az uniós intézmények e jegyzőkönyv alkalmazása érdekében kötelesek együttműködni az érintett tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival.”

    13

    A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 22. cikkének első bekezdése értelmében:

    „Ezt a jegyzőkönyvet a [KBER‑ről és az EKB‑ról] szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek sérelme nélkül az [EKB-ra], szerveinek tagjaira és személyzetére is alkalmazni kell.”

    A jogvita előzményei

    14

    2015 februárja óta a Szlovén Központi Bank és a szlovén bűnüldöző hatóságok (a továbbiakban: szlovén hatóságok) információkat cseréltek az utóbbiak által e központi bank egyes alkalmazottaival – köztük a bank akkori elnökével (a továbbiakban: elnök) – szemben folytatott nyomozás kapcsán, akikkel szemben egy szlovén bank 2013‑ban végrehajtott szerkezetátalakítása keretében elkövetett hivatali visszaélés gyanúja merült fel. Ezen információcsere keretében a Szlovén Központi Bank továbbított a szlovén hatóságoknak, azok kérésére, bizonyos információkat és bizonyos dokumentumokat, amelyek nem kapcsolódtak a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához. A szlovén hatóságok azonban úgy vélték, hogy a Szlovén Központi Bank nem bocsátotta a rendelkezésükre az összes kért információt és dokumentumot.

    15

    A szlovén hatóságok 2016. július 6‑án az Okrožno sodišče v Ljubljani (ljubljanai regionális bíróság, Szlovénia) 2016. június 30‑i és július 6‑i két végzése alapján a fent említett nyomozás keretében házkutatást tartottak a Szlovén Központi Bank helyiségeiben és dokumentumokat foglaltak le.

    16

    Noha a Szlovén Központi Bank arra hivatkozott, hogy ezen intézkedések az „EKB irattárait” érintették, amelyeket véd a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv, és amelyekhez a szlovén hatóságoknak nem szabadna hozzáférnie az EKB kifejezett hozzájárulása nélkül, e hatóságok folytatták a házkutatást és az iratoknak az EKB bevonása nélküli lefoglalását.

    17

    A szlovén hatóságok a fizikai adathordozón található dokumentumokon kívül többek között a Szlovén Központi Bank szerveréről származó elektronikus dokumentumokat, valamint a gyanúsított személyek személyi számítógépeit foglalták le. Az elnöktől lefoglalt dokumentumok között szerepelt az elnök e‑mail fiókján keresztül folytatott teljes levelezés, az elnök irodai számítógépén és a laptopján található, a 2012 és 2014 közötti időszakra vonatkozó összes elektronikus dokumentum, azok tartalmától függetlenül, valamint az ezen időszakra vonatkozó, az elnök irodájában található dokumentumok. A szlovén hatóságok továbbá lefoglalták a Szlovén Központi Bank szerverén lementett, az említett időszakra vonatkozóan az elnökkel kapcsolatos összes elektronikus dokumentumot.

    18

    Az EKB elnöke a szlovén hatóságokhoz intézett levélben még ugyanezen a napon hivatalos kifogást terjesztett elő a dokumentumok e hatóságok általi lefoglalása ellen, az EKB irattárai sérthetetlenségének elvére való hivatkozással. Az EKB elnöke különösen azt kifogásolta, hogy e hatóságok semmit sem tettek annak érdekében, hogy megoldást találjanak az általuk folytatott nyomozásnak az EKB irattárai sérthetetlenségének elvével való összeegyeztetésére.

    19

    Az EKB és a szlovén hatóságok közötti, ezt követő levélváltások során ez utóbbiak 2016. július 7‑én arról tájékoztatták az EKB‑t, hogy csupán a lefoglalt dokumentumok áttekintését követően fogják megvizsgálni az EKB kiváltságaira és mentességeire vonatkozó esetleges kifogásokat.

    20

    2016. július 26‑án az EKB azt javasolta a szlovén hatóságoknak, hogy állapodjanak meg az EKB irattáraihoz tartozó lefoglalt dokumentumok azonosítására szolgáló módszertanban, amely lehetővé tenné e dokumentumok kizárását a nyomozás során történő azonnali értékelésből és lehetőséget adna az EKB‑nak annak meghatározására, hogy szükség van‑e a rájuk vonatkozó védettség megszüntetésére.

    21

    2016. július 27‑én az ügyben eljáró államügyész (a továbbiakban: államügyész) tájékoztatta az EKB‑t, hogy álláspontja szerint e javaslat a szóban forgó nyomozásba való beavatkozásnak minősül. Mindazonáltal nyitottnak mutatkozott az EKB által kifejezésre juttatott aggodalmak kivizsgálásának folytatására és jelezte, hogy rendelkezésre áll az EKB képviselőivel való, 2016 augusztusának végén tartandó találkozóra.

    22

    2016. augusztus 5‑én az EKB keresetet indított az Okrožno sodišče v Ljubljani (ljubljanai regionális bíróság) által hozott, a jelen ítélet 15. pontjában említett két végzéssel szemben az Upravno sodišče (közigazgatási bíróság, Szlovénia) előtt, amely 2016. augusztus 9‑i határozatával elutasította e keresetet. Az EKB e határozattal szemben benyújtott fellebbezését a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) 2016. október 11‑én elutasította.

    23

    2016. augusztus 16‑án az államügyész tájékoztatta az EKB‑t, hogy az EKB képviselőivel tartandó találkozó elhalasztásáról döntött, jelezve egyúttal, hogy utasította a szlovén rendőrséget arra, hogy ne vizsgálják a lefoglalt dokumentumokat mindaddig, amíg az államügyész nem alakítja ki végső álláspontját az EKB‑val való együttműködésről.

    24

    2016. október 27‑én az államügyész jelezte az EKB‑nak, hogy a nyomozók a Zakon o kazenskem postopkuval (büntetőeljárási törvénykönyv) összhangban 2016. november 17‑től megkezdik a lefoglalt elektronikus adatok biztosítását, és az EKB képviselőjét meghívták, hogy vegyen részt e biztosítási eljárásban, amely magában foglalja ezen adatok lemásolását. 2016. november 11‑én az EKB képviselője elfogadta e meghívást.

    25

    Mivel a biztosítási eljárást 2016. november 17. és december 24. közötti időpontra tervezték, és az EKB, valamint az államügyész közötti találkozót ugyanezen év november 18‑ára tűzték ki, az EKB 2016. november 16‑án ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be az Okrožno sodišče v Ljubljanihoz (ljubljanai regionális bíróság) a lefoglalt elektronikus dokumentumok biztosítására irányuló eljárás felfüggesztésének elrendelése érdekében.

    26

    2016. november 17‑én az Okrožno sodišče v Ljubljani (ljubljanai regionális bíróság) elutasította e kérelmet. E bíróság szerint a szlovén hatóságok által lefoglalt adatok és dokumentumok nem tartoznak az „EKB irattárai” körébe, amelyeket véd a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv.

    27

    A szlovén hatóságok által lefoglalt elektronikus adatok biztosítására irányuló eljárásra 2016. november 17. és 2016. december 15. között került sor. Az EKB képviselője, aki jelen volt ezen eljárásnál, kifejezetten az „EKB irattárainak” megsértésére hivatkozott.

    28

    2017. január 17‑én az EKB alkotmányjogi panaszt nyújtott be a jelen ítélet 26. pontjában említett végzéssel szemben, az Ustava Republike Slovenijében (a Szlovén Köztársaság alkotmánya) szereplő alapvető eljárási jogokra, különösen a törvényes bíróhoz való jogra hivatkozva. Ezen alkotmányjogi panasz keretében az EKB hangsúlyozta, hogy véleménye szerint előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell a Bíróság elé terjeszteni a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkének értelmezése céljából. 2018. április 19‑én az Ustavno sodišče (alkotmánybíróság, Szlovénia) elutasította e panaszt azon az alapon, hogy az EKB‑t nem illetik meg az általa hivatkozott alapvető eljárási jogok.

    29

    2017. május 15‑i elektronikus levelében az államügyész tájékoztatta az EKB képviselőjét, hogy a szlovén rendőrség éppen a lefoglalt dokumentumokat vizsgálja és arra utasította ez utóbbit, hogy az iratok közül különítsen el egyrészt minden olyan dokumentumot, amelyet hivatalosan és alakszerűen az EKB állított ki, másrészt minden olyan elektronikus levelet, amelynek feladója az EKB és címzettje a Szlovén Központi Bank. Az államügyész azt javasolta az EKB‑nak, hogy vizsgálja meg ezeket a dokumentumokat, feltéve, hogy a Szlovén Központi Bank hozzájárul, annak érdekében, hogy az EKB nyilatkozhasson feladatai és funkciói ellátásának az említett dokumentumok nyomozás és büntetőeljárás céljából történő felhasználásából eredő esetleges sérelméről. Az államügyész hangsúlyozta, hogy ilyen sérelem fennállása esetén kérni fogja, hogy az ügyet a nyilvánosság kizárásával kezeljék, vagy hogy rendeljék el, hogy az ügy érdemi vizsgálata bizalmas legyen. Az államügyész végezetül kifejezte, hogy nyitott az EKB javaslataira, leszámítva a nyomozás megtiltására vagy a lefoglalt dokumentumok visszaszolgáltatására vonatkozó bármiféle kérelmet.

    30

    2017. május 29‑i válaszában az EKB azt javasolta, hogy a két fél találkozzon egymással az irattárai sérthetetlenségének biztosítására irányuló kölcsönös együttműködés részletes megbeszélése céljából.

    31

    Az államügyésszel való 2017. június 12‑i találkozón az EKB hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az irattárai magukban foglalják először is az általa a feladatainak ellátása során kidolgozott dokumentumokat, másodszor a KBER vagy az eurórendszer feladatainak ellátásához szükséges, az EKB és a nemzeti központi bankok közötti kommunikációt, harmadszor pedig az e központi bankok által a KBER vagy az eurórendszer feladatainak ellátása céljából kidolgozott dokumentumokat. Az EKB álláspontja szerint továbbá neki meg kell szüntetnie az ilyen dokumentumok védettségét ahhoz, hogy azokat a nemzeti hatóságok által folytatott büntetőeljárásban felhasználhassák. Az EKB mindazonáltal jelezte, hogy nem ellenzi e védettség megszüntetését, amennyiben ez a nemzeti hatóságok által folytatott eljárás érdekében áll és nem ellentétes a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv által védett saját érdekeivel.

    32

    Noha az államügyész és az EKB nem értett egyet sem az „EKB irattárai” fogalmának értelmezéséről, sem a lojális együttműködés kötelezettségének tartalmáról, megállapodtak abban, hogy folytatják a jövőbeli együttműködésükkel kapcsolatos vitát, és megegyeztek, hogy az EKB‑nak a következő szakaszban javaslatot kell kidolgoznia az álláspontja szerint e fogalom hatálya alá tartozó dokumentumok azonosítására.

    33

    2018. február 13‑án az EKB továbbította az államügyésznek az EKB irattáraihoz tartozó dokumentumok azonosítására vonatkozó javaslatát. E tekintetben az EKB azt javasolta, hogy először is azon dokumentumokat kell azonosítani, amelyeket az EKB bocsátott ki, valamint azokat, amelyeket a Szlovén Központi Banknak vagy annak alkalmazottainak küldött, másodszor pedig azon dokumentumokat, amelyeket a Szlovén Központi Bank a KBER vagy az eurórendszer feladatainak ellátása céljából dolgozott ki. Az EKB továbbá azt javasolta, hogy a szlovén rendőrség szolgáltasson vissza a Szlovén Központi Banknak minden olyan dokumentumot, amelyeket a nyomozás szempontjából nem tart relevánsnak.

    34

    A 2018. június 13‑i találkozón az államügyész tájékoztatta az EKB‑t, hogy a szlovén rendőrség befejezte a lefoglalt dokumentumok átvizsgálását, és várhatóan ősszel az államügyész megkapja a rendőrség végső következtetéseit bemutató jelentést. Megerősítve az „EKB irattárai” fogalmának értelmezésével kapcsolatos eltérő álláspontjuk fennállását, az államügyész megjegyezte, hogy a nyomozás szempontjából irreleváns dokumentumokat vagy megsemmisítik, vagy visszaküldik azon személynek, akinél azokat lefoglalták. Az államügyész azt is kijelentette, hogy az EKB‑nak lehetősége van megvizsgálni az összes olyan dokumentumot, amely megfelel a jelen ítélet 29. pontjában említett, 2017. május 15‑i elektronikus levelében általa javasolt kritériumoknak, miután a szlovén rendőrség elkészítette a végleges jelentését. Mindazonáltal annak elkerülése érdekében, hogy az EKB beavatkozzon a folyamatban lévő eljárásokba, e végleges jelentéshez felhasznált dokumentumokat csak akkor adják ki az EKB‑nak, ha a szlovén rendőrség átadta azokat az ügyészségnek.

    A pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti eljárás

    35

    2016. december 9‑én a Bizottság „EU Pilot” eljárás keretében levelet küldött a Szlovén Köztársaságnak, tájékoztatva a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. és 22. cikkének helyes alkalmazásával kapcsolatos kételyeiről, dokumentumoknak a Szlovén Központi Bank helyiségeiben 2016. július 6‑án történt lefoglalását illetően. A Szlovén Köztársaság 2017. január 23‑i levelében válaszolt e levélre.

    36

    2017. április 28‑án a Bizottság felszólító levelet intézett a Szlovén Köztársasághoz, amelyben hangsúlyozta, hogy a Szlovén Központi Bank helyiségeiben házkutatás tartásával és dokumentumok lefoglalásával a Szlovén Köztársaság nem teljesítette az EKB irattárai sérthetetlensége elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét, megsértve az EUMSZ 343. cikket, a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 39. cikkét, valamint a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. és 22. cikkét. A Bizottság arról is tájékoztatta a Szlovén Köztársaságot, hogy véleménye szerint a szlovén hatóságok nem folytattak konstruktív párbeszédet az EKB‑val e kérdésben, ellentétben azzal, amit az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében, valamint a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 18. cikkében előírt lojális együttműködés elve megkövetel.

    37

    A Szlovén Köztársaság e felszólító levélre 2017. június 21‑i levelében válaszolt, amelyben hangsúlyozta, hogy a lefoglalt dokumentumok nem tartozhattak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv értelmében vett „EKB irattárai” fogalmi körébe.

    38

    Mivel a Bizottság a Szlovén Köztársaság által adott választ nem találta kielégítőnek, 2018. július 20‑án indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felhívta a Szlovén Köztársaságot arra, hogy a vélemény kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg az említett véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

    39

    A Szlovén Köztársaság az ugyanezen indokolással ellátott véleményre adott 2018. szeptember 11‑i válaszában vitatta a Bizottság által felrótt kötelezettségszegést.

    40

    E körülmények között a Bizottság a jelen kereset megindítása mellett döntött.

    41

    A Bíróság elnöke a 2019. július 23‑i határozatával megengedte az EKB számára, hogy a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

    A keresetről

    Az EKB irattárai sérthetetlensége elvének megsértésére vonatkozó első kifogásról

    A felek érvei

    42

    Az EKB által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a Szlovén Köztársaság azáltal, egyoldalúan lefoglalt a Szlovén Központi Bank helyiségeiben a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumokat, megsértette az EKB irattárai sérthetetlenségének elvét, következésképpen nem teljesítette az EUMSZ 343. cikkből, a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 39. cikkéből, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2., 18. és 22. cikkéből, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

    43

    Elsősorban, az „Unió irattárainak” a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkében szereplő fogalma, bár e jegyzőkönyvben nem került meghatározásra, magában foglal minden olyan dokumentumot, amely valamely uniós intézményhez tartozik, vagy annak birtokában van, függetlenül a használt hordozótól.

    44

    Másodsorban, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az e jegyzőkönyvben elismert kiváltságok és mentességek csupán funkcionális jellegűek annyiban, hogy céljuk annak elkerülése, hogy az Unió működése és függetlensége elé akadályokat állítsanak. Márpedig a KBER és az eurórendszer sajátos intézményi rendszerére tekintettel a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkének alkalmazandónak kell lennie nem csupán az EKB birtokában lévő dokumentumokra, hanem a KBER és az eurórendszer részét képező nemzeti központi bankok – így a Szlovén Nemzeti Bank – birtokában lévő dokumentumokra is, amennyiben e dokumentumok a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódnak, akár az EKB‑tól, akár a nemzeti központi bankoktól származnak.

    45

    Először is, az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdéséből, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 1. cikkéből következik, hogy egyrészt a KBER‑t az EKB és a tagállamok nemzeti központi bankjai alkotják, másrészt az EKB és az euróövezet tagállamainak nemzeti központi bankjai alkotják az eurórendszert, amelynek a nemzeti központi bankok „szerves részét képezik”, e jegyzőkönyv 14.3. cikkével összhangban.

    46

    Másodszor, a KBER és az eurórendszer sajátos szerkezete elkerülhetetlenül szoros kapcsolatot hoz létre az EKB és a nemzeti központi bankok között. Közelebbről, az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdéséből, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 8. cikkéből kitűnik, hogy a KBER‑t az EKB döntéshozó szervei irányítják, ideértve az EKB Kormányzótanácsát, amelynek az EUMSZ 283. cikk (1) bekezdése, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 10. cikke értelmében tagjai azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökei, amelyek pénzneme az euró.

    47

    Harmadszor, az EUM‑Szerződés feladatokat bíz az EKB‑ra, a KBER‑re és az eurórendszerre. E tekintetben a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 9.2. cikkéből kitűnik, hogy a KBER‑re ruházott feladatokat vagy maga az EKB, vagy a nemzeti központi bankok hajtják végre.

    48

    A nemzeti központi bankok és azok elnökei ugyanis közvetlenül részt vesznek az EKB határozatainak meghozatalában, valamint e határozatok kidolgozásában és végrehajtásában. Az így kialakított rendszer működéséhez szükség van a KBER‑en és az eurórendszeren belüli, valamint az EKB és a nemzeti központi bankok közötti iratváltásra a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához szükséges határozatok meghozatala, valamint e határozatok nemzeti központi bankok általi kidolgozása és végrehajtása érdekében. Az EKB, valamint összességében a KBER és az eurórendszer megfelelő működése és függetlensége bármilyen megsértésének elkerülése érdekében a védelem szintjének következésképpen azonosnak kell lennie a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátása érdekében kibocsátott minden dokumentum esetében. Ennélfogva mindezeket a dokumentumokat úgy kell tekinteni, mint amelyek az „Unió irattáraihoz” tartoznak, még akkor is, ha azok valamely nemzeti központi bank birtokában vannak, vagy annak helyiségeiben találhatók.

    49

    Harmadsorban, nyilvánvaló, hogy a Szlovén Központi Bank helyiségeiben 2016. július 6‑án tartott házkutatás során a szlovén hatóságok az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumokat foglaltak le. Igaz, hogy a Bizottság nem rendelkezik pontos információkkal az Unió irattáraihoz tartozó, ez alkalommal lefoglalt dokumentumok jellegét illetően. Mindazonáltal önmagában az a tény, hogy a gyanúsított személyek informatikai eszközeit, valamint a jelen ítélet 17. pontjában említett dokumentumokat teljes egészükben lefoglalták, azzal a következménnyel jár, hogy szükségszerűen lefoglaltak az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumokat.

    50

    Negyedsorban, ezen irattárak sérthetetlenségének elve magában foglalja, hogy a nemzeti hatóságok azokhoz csupán az EKB előzetes hozzájárulásával férhetnek hozzá, vagy az EKB és e hatóságok közötti véleménykülönbség esetén a Bíróság engedélyével. Márpedig a jelen ügyben a házkutatásra és az érintett dokumentumok lefoglalására egyoldalúan került sor.

    51

    A Szlovén Köztársaság válasza az, hogy nem sértette meg az Unió irattárai sérthetetlenségének elvét.

    52

    Elsősorban a Szlovén Köztársaság azzal érvel, hogy mind a nemzetközi jogból, mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, valamint az Unió alapvető értékeiből, mint amilyen az átláthatóság elve, a nyilvánosság elve és a jogállamiság elve, az következik, hogy a „kiváltságok és mentességek” fogalmát szigorúan kell értelmezni és e fogalom távolról sem abszolút jellegű, hanem e kiváltságok és mentességek gyakorlása funkcionálisan az Unió és annak intézményei működésének biztosításához, valamint a céljaik eléréséhez szükséges mértékre korlátozódik.

    53

    Közelebbről, a nemzetközi jog kiváltságokra és mentességekre vonatkozó rendszerének célja a nemzetközi szervezetek hatékony működésének biztosítása, amelyek „gyengébb pozícióban” vannak az alapító tagállamaikhoz képest. Márpedig az uniós jog fejlődésére és az Unió jogrendjének sajátos jellegére tekintettel az uniós intézmények nincsenek ilyen helyzetben a tagállamokhoz képest. Ebből következően az Unió irattárai, ideértve az EKB irattárait, kevésbé kiterjedt védelemben részesülnek, mint a nemzetközi jog szerinti kiváltságok és mentességek rendszerében, ami az „Unió kiváltságai és mentességei” fogalmának szigorú értelmezése irányába mutat.

    54

    Egyébiránt, noha a nemzetközi szervezetek funkcionális mentessége jogszerű közérdeknek minősül, ez nem abszolút jellegű és össze kell egyeztetni más közérdekekkel. Az Unióban a jogállamiság elve előnyt élvez az Unió kiváltságaival és mentességeivel szemben. Márpedig a bűncselekmények független és pártatlan felderítése és elbírálása, amelyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak, a „jogállamiság alapkövetelményének” minősülnek. Noha a szlovén hatóságoknak az EKB előzetes hozzájárulását kellett volna kérniük a jelen ügyben elvégzett házkutatás megkezdése előtt, e függetlenséget nem lehetett volna garantálni, mivel az elnök túlságosan szorosan kötődik az EKB‑hoz.

    55

    Továbbá, mivel a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvben előírt kiváltságok és mentességek csupán annyiban illetik meg az Uniót, amennyiben ez az Unió működése és függetlensége akadályainak elkerülése érdekében szükséges, az ilyen akadály fennállásának bizonyítása az érintett uniós intézményt terheli. A Bizottság és az EKB azonban nem bizonyította, hogy a dokumentumok szlovén hatóságok általi lefoglalása adott esetben bármilyen módon ténylegesen akadályozta volna az EKB működését vagy veszélyeztetné az Unió pénzügyi és monetáris politikáját.

    56

    Másodsorban a Szlovén Köztársaság azt állítja, hogy az „Unió irattárai” fogalmát ugyancsak szigorúan kell értelmezni és a szlovén hatóságok által a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt dokumentumok nem tartoztak az EKB irattáraihoz. E tekintetben először is a Szlovén Köztársaság azzal érvel, hogy a jelen ügyben az irattárak nemzetközi jogi mentességét előíró szabályozás, közelebbről a konzuli és diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó szabályozás releváns. Márpedig a nemzetközi és nemzeti bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint csupán azon dokumentumok tekinthetők az irattárak részének, amelyek az irattárak sérthetetlenségének elvét élvező személyhez tartoznak, vagy amelyek e személy birtokában vannak, azok azonban nem, amelyeket e személy harmadik személynek küldött, vagy amelyek harmadik személyek birtokában vannak.

    57

    Másodszor, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv célja az uniós intézmények függetlenségének biztosítása. Így kizárólag az EKB‑t mint uniós intézményt illetik meg az e jegyzőkönyvben előírt kiváltságok és mentességek, nem pedig a KBER‑t és az annak szerves részét képező nemzeti központi bankokat.

    58

    Harmadszor, a szóban forgó rendelkezések Bizottság által képviselt értelmezése azt jelentené, hogy az Unió irattárai az uniós intézményeknél vagy azok irányítása alatt dolgozó bármely nemzeti alkalmazott és tisztviselő számítógépén megtalálhatók, ideértve a tagállamoknak az Európai Unió Tanácsa döntéshozatali eljárásában részt vevő minisztereit, a tagállamok állam‑ illetve kormányfőit, akik részt vesznek az Európai Tanács döntéshozatalában, valamint minden nemzeti alkalmazottat, akik az Unió bizottságaiban és ügynökségeinél dolgoznak, ami gyakorlatilag olyan „abszurd helyzethez” vezetne, amelyben a nemzeti kormány és annak miniszterei, az államfő és a teljes államigazgatás birtokában lévő összes dokumentumot az Unió irattárainak kellene tekinteni.

    59

    Negyedszer az „EKB irattárai” fogalmának Bizottság által javasolt értelmezését lehetetlen volna alkalmazni, mind jogilag, mind ténylegesen, ami jelentősen akadályozna vagy meggátolna bármilyen nyomozást a tagállamok közigazgatási ágazatában.

    60

    Harmadsorban, a Szlovén Köztársaság továbbá arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szlovén hatóságok által a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt dokumentumok az EKB irattárainak részét képezik, e körülmény nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy a Szlovén Köztársaság megsértette az Unió irattárai sérthetetlenségének elvét.

    61

    Először is az irattárak egyértelmű azonosításának és védelmének kötelezettsége azt terheli, aki azok sérthetetlenségének elvére hivatkozik. Mivel a jelen ügyben az EKB elmulasztotta megfelelően azonosítani az irattárait, és nem védte azokat megfelelően, nem lehet alkalmazni az „EKB irattárainak” az EKB által elfogadott fogalmát, mivel az alkalmazás e lehetetlensége semmiképpen sem függ össze azzal, ahogyan Szlovéniában a nyomozást lefolytatták. Ezenkívül a szlovén hatóságoknak pontosan az Unió irattárai fizikai elkülönítésének és megfelelő megjelölésének hiánya miatt nem volt más választása, mint lefoglalni az összes érintett tárgyat és dokumentumot a keresett információk megszerzése érdekében.

    62

    Másodszor, a szlovén hatóságok által folytatott nyomozás célja nem az EKB irattárai sérthetetlensége elvének megsértése, és még kevésbé az EKB feladatai ellátásának és függetlenségének megsértése volt. Így a nemzeti nyomozás, amelyre a nemzeti joggal és a nemzeti bíróságok határozataival összhangban került sor, nem sértette ezen elvet.

    63

    Harmadszor, az „Unió irattárainak” a Bizottság és az EKB által elfogadott tág fogalma a gyakorlatban teljesen megakadályozná a nyomozást, és a gyanúsítottak büntetlenségéhez vezetne.

    64

    Negyedszer a Bíróságnak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 1. cikke szerinti engedélyére csak abban az esetben van szükség, ha a nemzeti hatóságok az Unió vagyonát és követeléseit érintő kényszerítő közigazgatási vagy bírósági intézkedést kívánnak hozni. Ezzel szemben e jegyzőkönyv 2. cikke, akárcsak a Bíróság ítélkezési gyakorlata, nem követel meg ilyen engedélyt, mivel a szlovén hatóságok nem kívántak az uniós intézményekhez tartozó vagy azok birtokában lévő dokumentumokat megszerezni.

    A Bíróság álláspontja

    65

    Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a tárgyaláson a Bizottság a Bíróság kérdésére válaszolva pontosította, hogy noha keresetében mind a házkutatásra, mind a dokumentumok 2016. július 6‑i, szlovén hatóságok általi, a Szlovén Központi Bank helyiségeiben történt lefoglalására utalt, e kereset valójában csupán a dokumentumok e lefoglalását érinti.

    66

    E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy mivel a szlovén hatóságok egyoldalúan eljárva foglaltak le dokumentumokat 2016. július 6‑án a Szlovén Központi Bank helyiségeiben, megsértették az Unió irattárai sérthetetlenségének elvét. Következésképpen először is azt kell megvizsgálni, hogy a szlovén hatóságok által ez alkalommal lefoglalt dokumentumok között voltak‑e az EKB irattáraihoz tartozó dokumentumok, és amennyiben ez a helyzet, másodszor azt kell megvizsgálni, hogy e dokumentumok lefoglalása ezen irattárak sérthetetlensége elve megsértésének minősült‑e.

    – Az „Unió irattárai” fogalmáról

    67

    A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikke értelmében az Unió irattárai sérthetetlenek. Annak ellenőrzése érdekében, hogy a Szlovén Köztársaság megsértette‑e az e cikkből eredő kötelezettségeit, ahogyan azt a Bizottság állítja, előzetesen meg kell határozni az „Unió irattárai” fogalmát.

    68

    Mindenekelőtt, a Szlovén Köztársaság azon érvét illetően, amely szerint az „irattárak” fogalmát a nemzetközi jog alapján kellene értelmezni, emlékeztetni kell arra, hogy a klasszikus nemzetközi egyezményektől eltérően az Európai Unióval kapcsolatos szerződések sajátos jogrendszert hoztak létre, amely e szerződések hatálybalépésekor a tagállamok jogrendjének részévé vált (1990. július 13‑iZwartveld és társai végzés, C‑2/88‑IMM, EU:C:1990:315, 15. pont). Ebből következik, hogy az „Unió irattárainak” fogalma az uniós jog önálló fogalma, amely eltér a nemzetközi szervezetek és bíróságok által vagy a tagállamok jogában használt fogalomtól.

    69

    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az ilyen fogalmat önálló jellegénél fogva annak szövegét figyelembe véve kell értelmezni, tekintettel azon rendelkezés összefüggéseire és céljára, amelyben e fogalmat használják (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑iJunqueras Vies ítélet, C‑502/19, EU:C:2019:1115, 62. pont).

    70

    Az „irattárak” kifejezés a köznyelvben valamely személynek a tevékenysége gyakorlása során birtokában lévő dokumentumok összességét jelenti, függetlenül azok kiállításának időpontjától, alakjától vagy hordozójától.

    71

    Mindazonáltal az uniós jogban a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvtől eltérő összefüggésben került sor az „irattárak” fogalmának meghatározására, mégpedig az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia‑közösség levéltárainak a nyilvánosság számára történő megnyitásáról szóló, 1983. február 1‑jei 354/83/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1983. L 43., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 16. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában, mint az adathordozótól és a típustól függetlenül azon iratok összessége, amelyeket valamely intézmény, szerv vagy hivatal, azok képviselője vagy alkalmazottja feladatának ellátása során készített vagy kapott, továbbá amelyek e Közösségek tevékenységére vonatkoznak.

    72

    Az „irattárak” fogalmának e meghatározása releváns a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkének értelmezése céljából. Ugyanis e jegyzőkönyv egyetlen rendelkezésével sem összeegyeztethetetlen az ilyen meghatározás figyelembevétele, és e figyelembevétel hozzájárul ahhoz, hogy e fogalom tartalmát az uniós jogban koherens módon értelmezzék.

    73

    A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikke által követett célt illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az Unió számára a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvben elismert kiváltságok és mentességek funkcionális jellegűek, mivel céljuk az Unió működése és függetlensége akadályozásának elkerülése (1990. július 13‑iZwartveld és társai végzés, C‑2/88‑IMM, EU:C:1990:315, 19. pont; 2020. június 18‑iBizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 47. pont). E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az Unió irattárai sérthetetlenségének elvére különösen valamely uniós intézmény hivatkozhat az érintett intézmény irattárainak részét képező dokumentumokban szereplő információk hozzáférhetővé tételének megakadályozása érdekében, ha az ilyen hozzáférhetővé tétel akadályozhatja ezen intézmény működését és függetlenségét, különösen a rábízott feladatok ellátásának veszélyeztetésével (lásd ebben az értelemben: 1990. július 13‑iZwartveld és társai végzés, C‑2/88‑IMM, EU:C:1990:440, 11. pont).

    74

    E védelmi célkitűzés igazolja, hogy az Uniónak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkében említett irattárai szükségszerűen kiterjednek minden, az Unió, az uniós intézmények, szervek és hivatalok tevékenységére, illetve e jogalanyok feladatainak ellátására vonatkozó dokumentumra.

    75

    A fenti megfontolásokból következik, hogy az „Unió irattárainak” a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikke szerinti fogalmát úgy kell érteni, mint a kiállítás időpontjától, típustól és adathordozótól függetlenül azon iratok összessége, amelyeket valamely uniós intézmény, szerv és hivatal, vagy annak képviselője vagy alkalmazottja feladatának ellátása során készített vagy kapott, és amelyek e jogalanyok tevékenységére vonatkoznak, vagy e jogalanyok feladatainak ellátásával vannak összefüggésben.

    – Az EKB irattárainak terjedelméről

    76

    Mivel az EKB egy uniós intézmény, az Unió irattárai sérthetetlenségének elve alkalmazandó az EKB irattáraira, ahogyan az kitűnik a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvnek az EUMSZ 343. cikkre, a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 39. cikkére, valamint a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 22. cikkére tekintettel az előző pontban értelmezett 2. cikkéből.

    77

    Mindemellett meg kell határozni, hogy azon dokumentumok, amelyek nem az EKB, hanem valamely nemzeti központi bank birtokában vannak, ugyancsak az „EKB irattáraihoz” tartozónak tekinthetők‑e.

    78

    E tekintetben elsősorban meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 50. pontjában rámutatott – az Unió irattárait nem szükségszerűen kell az érintett intézmény, szerv vagy hivatal helyiségeiben tárolni, máskülönben a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkének alkalmazási köre és e jegyzőkönyvnek az Unió helyiségei és épületei sérthetetlenségének elvét kimondó 1. cikkének alkalmazási köre olyannyira összekeverednének, hogy az megfosztaná a hatékony érvényesüléstől e 2. cikket. Ebből következik, hogy az említett 2. cikk kiterjed az EKB‑hoz hasonló uniós intézménynek az Unió helyiségein kívül elhelyezett irattáraira.

    79

    Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdéséből, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 1. és 14.3. cikkeiből kitűnik, hogy a KBER‑t az EKB és a nemzeti központi bankok alkotják, e nemzeti központi bankok pedig e rendszer szerves részét képezik. Ebből továbbá az következik, hogy az Unió monetáris politikáját az EKB és azon tagállamok nemzeti központi bankjai – ideértve a Szlovén Központi Bankot – irányítják, amelyek pénzneme az euró, és amelyek az eurórendszert alkotják.

    80

    Az EUMSZ 127. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdése értelmében a KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, ahogyan arra a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 2. cikke emlékeztet. Ennek érdekében az EUMSZ 127. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a KBER alapvető feladatai közé tartozik többek között az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása. Az ilyen feladatok tehát a KBER‑en keresztül nem csupán az EKB‑ra hárulnak, hanem a nemzeti központi bankokra is, ami az EKB és ez utóbbiak közötti szoros együttműködést igényel.

    81

    Emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 129. cikk (1) bekezdésével és az EUMSZ 282. cikk (2) bekezdésével, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 8. cikkével összhangban a KBER‑t az EKB döntéshozó szervei irányítják, ideértve az EKB Kormányzótanácsát. Az EUMSZ 283. cikk (1) bekezdése, valamint a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 10.1. cikke előírja, hogy azon tagállamok nemzeti központi bankjainak elnökei, amelyek pénzneme az euró, az EKB Kormányzótanácsának tagjai. Következésképpen ezen elnökök, köztük a Szlovén Nemzeti Bank elnöke, részt vesznek a KBER feladatainak ellátásához szükséges határozatok meghozatalában.

    82

    Továbbá a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 9.2. cikkének megfelelően a KBER‑re ruházott feladatokat vagy maga az EKB vagy a nemzeti központi bankok hajtják végre.

    83

    Ahogyan azt a Bíróság kimondta, e rendelkezésekből kitűnik, hogy a KBER sajátos jogintézményt képez az uniós jogban, amely összekapcsolja a nemzeti intézményeket, nevezetesen a nemzeti központi bankokat, valamint egy uniós intézményt, nevezetesen az EKB‑t, és szoros együttműködést hoz létre közöttük, továbbá e jogintézményen belül az uniós jogrend és a nemzeti jogrendek különböző tagolódása és kevésbé markáns különbsége érvényesül (2019. február 26‑iRimšēvičs és EKB kontra Lettország ítélet, C‑202/18 és C‑238/18, EU:C:2019:139, 69. pont). A Szerződések megalkotói által a KBER‑nek szánt, ezen igen integrált rendszerben a nemzeti központi bankok, valamint azok elnökei kevert státusszal rendelkeznek, mivel kétségkívül nemzeti hatóságnak minősülnek, azonban a KBER keretében járnak el, amelyet – ahogyan az a jelen ítélet 79. pontjában szerepel – e nemzeti központi bankok és az EKB alkot.

    84

    Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 54. pontjában rámutatott, ahhoz, hogy a KBER és az eurórendszer megfelelően működjön és feladataikat megfelelő lássák el, szoros együttműködésre, valamint az EKB és a nemzeti központi bankok közötti állandó információcserére van szükség, ami szükségszerűen magában foglalja, hogy a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumok ne csupán az EKB, hanem a nemzeti központi bankok birtokában is legyenek.

    85

    E körülmények között meg kell állapítani, hogy az ilyen dokumentumok az „EKB irattárainak” fogalma alá tartoznak, még akkor is, ha azok a nemzeti központi bankok birtokában vannak, nem pedig magának az EKB‑nak a birtokában. Ugyanis az Unió irattárai sérthetetlenségének a jelen ítélet 73. pontjában felidézett elvének tulajdonítandó funkcionális jellegre tekintettel, ezen elvet megfosztaná a hatékony érvényesüléstől, ha nem védené az EKB vagy a nemzeti központi bankok által a KBER és az eurórendszer feladatainak teljesítése érdekében kibocsátott, és e jogalanyok között váltott dokumentumokat.

    86

    Ezt a következtetést nem vonják kétségbe a Szlovén Köztársaság által felhozott más érvek.

    87

    Először is a Szlovén Köztársaság azon érvelését illetően, amely szerint valamely dokumentum harmadik személlyel való közlése a nemzetközi jog alapján azt jeleni, hogy e dokumentum többé nem tekinthető a közlést végző állam irattárához tartozónak, rá kell mutatni arra, hogy az EKB és a nemzeti központi bankok közötti szoros együttműködésre és a köztük a KBER integrált rendszerén belül fennálló strukturális kapcsolatokra tekintettel e nemzeti bankok nem tekinthetők az EKB szemszögéből „harmadik” személyeknek, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 56. pontjában rámutatott.

    88

    Másodszor, ami a Szlovén Köztársaságnak a jelen ítélet 58. pontjában bemutatott érvelését illeti, elegendő rámutatni arra, hogy ami a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumokat illeti, az „Unió irattárai” fogalmának az ezen ítélet 85. pontjában ismertetett értelmezése az EKB és a nemzeti központi bankok közötti rendkívül szoros kapcsolatokon alapul, amelyeket az említett ítélet 83. és 84. pontja mutat be.

    89

    Harmadszor, semmiféle ténybeli vagy jogi körülmény nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az ilyen értelmezés leküzdhetetlen akadályt állítana egy nemzeti szinten folytatott és e tagállam jogán alapuló eljárás keretében valamely központi bank helyiségeiben dokumentumokat lefoglalni kívánó tagállami hatóságok elé, oly módon, hogy az ilyen foglalás ne korlátozódhatna csupán a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához nem kapcsolódó dokumentumokra.

    – Az EKB irattárai sérthetetlensége elvének megsértéséről

    90

    Azon kérdést illetően, hogy a dokumentumok 2016. július 6‑i, szlovén hatóságok általi, a Szlovén Központi Bank helyiségeiben történt lefoglalása az EKB irattárai sérthetetlenségének elve megsértésének minősül‑e, rá kell mutatni, hogy ilyen jogsértés csak akkor állapítható meg, ha egyrészt az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumoknak a nemzeti hatóságok által egyoldalúan elhatározott lefoglalása ilyen jogsértésnek minősülhet, másrészt a jelen ügyben lefoglalt dokumentumok között ténylegesen találhatók olyanok, amelyeket az EKB irattáraihoz tartozónak kell tekinteni.

    91

    Először is rá kell mutatni, hogy – amint arra a Bizottság keresetlevelében hivatkozik – a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikke szerinti „sérthetetlenség” fogalma a tagállamok mindenfajta egyoldalú beavatkozásával szembeni védelmet foglal magában. Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 67. és 68. pontjában rámutatott, ezt megerősíti az a tény, hogy e fogalmat, amely a jegyzőkönyv 1. cikkében szintén szerepel, a bármiféle házkutatással, igénybevétellel, elkobzással és kisajátítással szembeni védelemként írják le.

    92

    Ennélfogva az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumok nemzeti hatóságok általi egyoldalú lefoglalását úgy kell tekinteni, hogy az sérti az Unió ezen irattárainak sérthetetlenségére vonatkozó elvet.

    93

    Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással összefüggésben a bizonyítási teherre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak kell bizonyítania az állítólagos kötelezettségszegés fennállását. A Bizottságnak kell ugyanis az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékokat a Bíróság előtt bemutatnia, anélkül hogy bármiféle vélelemre támaszkodhatna (lásd különösen: 2006. április 27‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑441/02, EU:C:2006:253, 48. pont; 2019. szeptember 5‑iBizottság kontra Olaszország [Xylella fastidiosa baktérium] ítélet, C‑443/18, EU:C:2019:676, 78. pont).

    94

    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság elismerte, hogy nem állnak rendelkezésére pontos információk a szlovén hatóságok által 2016. július 6‑án a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt dokumentumok jellegét tekintve, olyannyira, hogy nem tudta megállapítani, hogy e dokumentumok egy részét az Unió irattáraihoz tartozónak kell‑e tekinteni. A tárgyaláson a Bizottság e tekintetben előadta – anélkül, hogy a Szlovén Köztársaság ennek ellentmondott volna –, hogy az említett dokumentumok továbbra is a szlovén hatóságok birtokában vannak.

    95

    Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 17. pontjában szerepel – a szlovén hatóságok által lefoglalt dokumentumok között szerepelt az elnök e‑mail‑fiókján keresztül folytatott teljes levelezés, az elnök irodai számítógépén és laptopján található, a 2012 és 2014 közötti időszakra vonatkozó összes elektronikus dokumentum, azok tartalmától függetlenül, valamint az ugyanezen időszakra vonatkozó, az elnök irodájában található dokumentumok. A szlovén hatóságok továbbá lefoglalták a Szlovén Központi Bank szerverén lementett, a 2012 és 2014 közötti időszakra vonatkozóan az elnökkel kapcsolatos összes elektronikus dokumentumot.

    96

    Márpedig, tekintettel egyrészt az így lefoglalt dokumentumok nagy számára, másrészt azon feladatokra, amelyeket a Szlovén Központi Bankhoz hasonló nemzeti központi bank elnöke az EKB Kormányzótanácsában és ennek révén a KBER és az eurórendszer keretében ellátni hivatott, a szlovén hatóságok által lefoglalt dokumentumok között szükségszerűen találhatók az EKB irattáraihoz tartozó dokumentumok. Továbbá rá kell mutatni, hogy a Szlovén Köztársaság nem hivatkozik arra, hogy a lefoglalt dokumentumok kizárólag a dokumentumok e csoportjába nem tartozó dokumentumok volnának.

    97

    Ilyen körülmények között bizonyítottnak lehet tekinteni, hogy a szlovén hatóságok által 2016. július 6‑án a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt eszközök és dokumentumok között szerepeltek az EKB irattáraihoz dokumentumok.

    98

    Márpedig, mivel a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikke kifejezetten előírja, hogy az Unió irattárai sérthetetlenek, a szlovén hatóságok az ilyen dokumentumok egyoldalú lefoglalásával megsértették az EKB irattárai sérthetetlenségének elvét.

    99

    Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a Szlovák Köztársaság által előterjesztett érvek.

    100

    Először is, noha az Unió kiváltságai és mentességei valóban funkcionális jellegűek, ahogyan az a jelen ítélet 73. pontjában szerepel, ez nem jelenti azt, hogy az érintett intézmény vagy az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Bizottság köteles volna bizonyítani, hogy bizonyos dokumentumok hozzáférhetővé tétele az Unió működésének és függetlenségének akadályozásával jár, annak érdekében, hogy az ezen iratok tagállami hatóságok általi egyoldalú lefoglalását jogellenesnek lehessen tekinteni. Az ilyen értelmezés ugyanis nyilvánvalóan ellentétes lenne a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkének mind szövegével, mind céljával, amely cikk értelmében „[a]z Unió irattárai sérthetetlenek”.

    101

    Igaz, hogy az Unió irattárai sérthetetlenségének elve nem jelenti azt, hogy az ezen irattárhoz tartozó dokumentumok mindenképpen hozzáférhetetlenek a tagállami hatóságok számára. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az Unió kiváltságai és mentességei funkcionális jellegükre tekintettel nem teszik lehetővé az uniós intézmények számára a nemzeti hatóságokkal való lojális együttműködés kötelezettségének figyelmen kívül hagyását (lásd ebben az értelemben: 1990. július 13‑iZwartveld és társai végzés, C‑2/88‑IMM, EU:C:1990:315, 19. és 21. pont).

    102

    Az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumokhoz való hozzáféréshez a nemzeti hatóságoknak szükségük van az érintett intézmény hozzájárulására vagy a hozzáférés megtagadása esetén az uniós bíróság engedélyt megadó határozatára, amely kötelezi ezen intézményt az irattáraihoz való hozzáférés megadására. Ugyanis értelmetlen volna az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférést nem kötni az érintett intézmény hozzájárulásához vagy az uniós bíróság engedélyéhez olyan esetben, amikor a nemzeti hatóságok úgy döntenek, hogy egyoldalúan járnak el, mivel az ilyen hozzájárulás vagy ilyen engedély lehetővé teszi az Unió irattárai sérthetetlensége érvényesülésének biztosítását, vagyis annak elkerülését, hogy indokolatlanul akadályt állítsanak az Unió működése és függetlensége elé.

    103

    Másodszor, kétségtelenül igaz – ahogyan arra a Szlovén Köztársaság hivatkozik –, hogy a nemzetközi szervezetek funkcionális mentessége noha jogszerű közérdeknek minősül, nem abszolút jellegű, és össze kell egyeztetni más jogokkal és közérdekekkel, többek között a jogállamiság elvével, közelebbről a bűncselekmények független és pártatlan felderítése és elbírálása biztosításának szükségességével és a nyomozás alá vont személyek, különösen a nemzeti központi bankok elnökei büntetlensége elkerülésének szükségességével, akik az EKB‑val fennálló szoros kapcsolatuk miatt komoly előnyt élveznek.

    104

    Mindazonáltal azon kívül, hogy a nemzetközi szervezetek és azok intézményei javára szóló kiváltságok és mentességek fennállása önmagában nem ellentétes a jogállamiság elvével, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkével főszabály szerint összeegyeztethetetlen a dokumentumoknak valamely tagállam hatóságai általi lefoglalása, amennyiben e dokumentumok az Unió irattáraihoz tartoznak, és az érintett intézmények nem adták hozzájárulásukat az ilyen lefoglaláshoz.

    105

    Továbbá rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó uniós szabályok olyan módon való értelmezése, hogy a tagállami hatóságok nem jogosultak egyoldalúan az EKB irattáraihoz tartozó dokumentumokat lefoglalni valamely nemzeti központi bank helyiségeiben, nem eredményezi sem a büntetőeljárással érintett személyek számára büntetlenség biztosítását, sem a tagállamok területén a büntetőeljárás lefolytatásának rendkívüli megnehezítését vagy akár ellehetetlenítését. Ugyanis, noha az uniós jog kizárja az Unió irattáraihoz tartozó dokumentumok tagállami hatóságok általi egyoldalú lefoglalását, emlékeztetni kell arra, hogy e hatóságoknak lehetőségük van az érintett uniós intézményhez fordulni annak érdekében, hogy ezen intézmény – adott esetben bizonyos feltételek mellett – megszüntesse az érintett dokumentumok sérthetetlenségét.

    106

    Azt is hangsúlyozni kell, hogy az Unió irattárainak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2. cikkében előírt védelmével egyáltalán nem összeegyeztethetetlen olyan dokumentumok nemzeti hatóságok általi, valamely tagállam központi bankjának helyiségeiben történő lefoglalása, amelyek nem tartoznak az Unió irattáraihoz.

    107

    Igaz, nem zárható ki teljesen, hogy annak szükségessége, hogy az EKB‑tól kell kérni az irattáraihoz tartozó, de valamely nemzeti központi bank birtokában lévő dokumentumoknak a tagállami hatóságok rendelkezésére bocsátását, negatív hatással lehet a nemzeti hatóságok által folytatott nyomozásra az ugyancsak e nemzeti központi bank birtokában lévő más, nem az EKB irattáraihoz tartozó, de az érintett nyomozás szempontjából esetleg releváns dokumentumokhoz való hozzáférésüket illetően. Mindazonáltal, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 81. pontjában lényegében rámutatott, nem tűnik úgy, hogy a dokumentumok szlovén hatóságok általi, 2016. július 6‑án végzett lefoglalása meglepetést okozott volna, mivel e hatóságok korábban több alkalommal kértek a Szlovén Központi Banktól a nyomozásukkal kapcsolatos információkat.

    108

    Harmadszor, nem fogadható el azon érv, amely szerint nem sérül az Unió irattárai sérthetetlenségének elve amiatt, hogy a lefoglalt dokumentumok közül azok, amelyek az EKB irattáraihoz tartoznak, nem relevánsak a Szlovéniában folyamatban lévő büntetőeljárás lefolytatása szempontjából, mivel – ahogyan az a jelen ítélet 104. pontjából kitűnik – ezen elv megsértését kell megállapítani, ha – függetlenül a lefoglalással elérni kívánt céltól – az említett elv általi védelemhez szükséges tényállási elemek fennállnak.

    109

    Negyedszer, a Szlovén Köztársaság az Unió irattárai sérthetetlenségének elve megsértésének igazolására nem hivatkozhat az EKB arra vonatkozó kötelezettségére, hogy azonosítsa világosan az irattárait és hozzon intézkedéseket azok védelmére. A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv által az irattáraknak biztosított védelem nem feltételezi az ezen irattárakhoz tartozó dokumentumok előzetes és világos azonosítását.

    110

    A fentiekből következik, hogy a Bizottság első kifogásának helyt kell adni.

    A lojális együttműködés kötelezettségének megsértésére vonatkozó második kifogásról

    A felek érvei

    111

    Második kifogásával az EKB által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a Szlovén Köztársaság nem tett eleget a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 18. cikkén és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésén alapuló, lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségének. A Bizottság lényegében azt rója fel a szlovén hatóságoknak, hogy nem egyeztettek kellőképpen az EKB‑val, sem a házkutatás és a dokumentumok e hatóságok általi lefoglalása előtt, sem azt követően, annak érdekében, hogy összeegyeztessék az EKB irattárai sérthetetlenségének elvét és a nemzeti szinten folytatott nyomozást.

    112

    A Bizottság szerint a lojális együttműködés elve megköveteli a szlovén hatóságoktól, hogy működjenek együtt az EKB‑val annak érdekében, hogy először is meghatározzák, mely dokumentumokat véd a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv, és melyeket nem, másodszor, azonosítsák a védett dokumentumok közül azokat, amelyek relevánsak lehetnek a nemzeti nyomozás szempontjából, harmadszor, tegyék lehetővé az EKB számára, hogy az esetlegesen releváns dokumentumok esetében eldöntse, hogy meg kell‑e szüntetni a védelmet, vagy éppen ellenkezőleg, arra az EKB működéséhez és függetlenségéhez kapcsolódó okokból nincs lehetőség.

    113

    Márpedig a házkutatást és a dokumentumok lefoglalását megelőző időszakban a szlovén hatóságok semmiféle párbeszédet nem kezdeményeztek az EKB‑val vagy a Szlovén Nemzeti Bankkal azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megóvni az Unió irattárai sérthetetlensége elvét. A házkutatást és a dokumentumok lefoglalását követő időszakot illetően a szlovén hatóságok egyrészt továbbra is elutasították azon értelmezést, amely szerint a nemzeti központi bankok birtokában lévő dokumentumok az EKB irattáraihoz tartozhatnak, másrészt megtagadták, hogy konstruktív vitába bocsátkozzanak az e kategóriába tartozó lefoglalt dokumentumok megóvását illetően.

    114

    A Szlovén Köztársaság azt állítja, hogy nem sértette meg a lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségét.

    115

    Először is, a szlovén hatóságok nem sértették meg sem az EKB irattárait, sem az EKB működését és függetlenségét. Mindenesetre az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése nem értelmezhető úgy, mint amely a tagállamokat terhelő „önálló kötelezettséget” ír elő, azon kötelezettségeken túlmenően, amelyek a tagállamokat az uniós jog ilyen pontos rendelkezései értelmében terhelhetik.

    116

    Másodszor, az államügyész a teljes nyomozás alatt kérte, hogy a lefoglalt dokumentumokat kezeljék „rendkívüli elővigyázatossággal” annak érdekében, hogy azok a nyomozók lehető legszűkebb köre számára legyenek hozzáférhetők, és a hozzáférhetővé tétel veszélyét minimálisra csökkentsék. Az államügyész továbbá lehetővé tette az EKB képviselői számára – noha ezt a nemzeti jog nem írja elő –, hogy jelen legyenek e dokumentumok biztosítására irányuló eljárás során. Emellett az államügyész elrendelte, hogy az EKB szerint az irattáraihoz tartozó lefoglalt dokumentumokba az EKB a nyomozás végén az ügyészség helyiségeiben betekinthessen.

    117

    Másfelől az EKB csupán 2018. február 13‑án, vagyis „jelentős késéssel” válaszolt az államügyész azon kérésére, hogy mutassa be azon szempontokat, amelyek lehetővé teszik a szlovén hatóságok által lefoglalt dokumentumok közül azok azonosítását, amelyek az EKB szerint az irattáraihoz tartoznak.

    118

    Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy a Szlovén Köztársaság nem folytatott konstruktív vitát az EKB‑val, a Bizottság nem bizonyította, hogy e körülmény veszélyeztette egy gazdasági és monetáris unió létrehozását és az Unióban az árstabilitás fenntartását.

    A Bíróság álláspontja

    119

    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a lojális együttműködés elvéből, amelyet az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése ír elő, az következik, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk valamennyi olyan intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és hatékonyságának biztosítására (2019. október 31‑iBizottság kontra Hollandia ítélet, C‑395/17, EU:C:2019:918, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 18. cikke értelmében, amely e tekintetben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott elvet pontosítja, az uniós intézmények és a tagállami hatóságok kötelesek együttműködni az e jegyzőkönyv rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását érintő konfliktusok elkerülése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2008. október 21‑iMarra ítélet, C‑200/07 és C‑201/07, EU:C:2008:579, 41. és 42. pont).

    120

    A dokumentumok 2016. július 6‑i, szlovén hatóságok általi, a Szlovén Központi Bank helyiségeiben történt lefoglalását követő időszakot illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 94. pontjában rámutatott – a Bizottság által felhozott második kifogás átfedésben van az elsővel annyiban, amennyiben ugyanazon magatartásra vonatkozik. Az első kifogással a Bizottság ugyanis pontosan azt rója fel a szlovén hatóságoknak, hogy egyoldalúan, következésképpen az EKB‑val történő előzetes egyeztetés nélkül foglaltak le dokumentumokat a Szlovén Központi Bank helyiségeiben.

    121

    Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő általános kötelezettségének megsértése különbözik azon konkrét kötelezettségek megszegésétől, amelyekben ezen általános kötelezettség megnyilvánul. Ennélfogva az általános kötelezettség megsértése csak annyiban állapítható meg, amennyiben a konkrét kötelezettségek megsértését megvalósító magatartásoktól eltérő magatartásra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2006. május 30‑iBizottság kontra Írország ítélet, C‑459/03, EU:C:2006:345, 169171. pont).

    122

    Következésképpen a dokumentumok 2016. július 6‑i lefoglalását megelőző időszakot illetően nincs helye a Szlovén Köztársaságot a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 2. cikke alapján terhelő konkrétabb kötelezettségek már megállapított megsértésétől elkülönülten, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésén, valamint az e jegyzőkönyv 18. cikkén alapuló általános kötelezettségek megsértése megállapításának.

    123

    A dokumentumok lefoglalását követő időszakot illetően emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan az a jelen ítélet előző pontjaiból következik, e lefoglalás az uniós jog megsértésének minősül, mivel a lefoglalt dokumentumok között szükségszerűen szerepeltek a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumok.

    124

    Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elve szerint a tagállamok kötelesek az uniós jog megsértéséből eredő jogellenes következményeket megszüntetni, és hogy ez a kötelezettség, hatáskörük keretein belül, az érintett tagállam valamennyi szervére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2019. június 27‑iBelgisch Syndicaat van Chiropraxie és társai ítélet, C‑597/17, EU:C:2019:544, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    125

    Kétségtelen, hogy a lojális együttműködés kötelezettsége természetéből fakadóan kölcsönös jellegű (2003. október 16‑iÍrország kontra Bizottság ítélet, C‑339/00, EU:C:2003:545, 72. pont). Következésképpen az EKB köteles volt segítséget nyújtani a szlovén hatóságoknak annak érdekében, hogy ez utóbbiak amennyire lehetséges orvosolhassák a dokumentumoknak a Szlovén Központi Bank helyiségeiben 2016. július 6‑án végrehajtott lefoglalásából eredő jogellenes következményeket.

    126

    Mindazonáltal ahhoz, hogy az EKB‑nak lehetősége nyíljon e tekintetben érdemben együttműködni a szlovén hatóságokkal, elengedhetetlen volt, hogy ez utóbbiak lehetővé tegyék az EKB számára a 2016. július 6‑án lefoglalt dokumentumok közül azok azonosítását, amelyek a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódtak. Márpedig nyilvánvaló, hogy az indokolással ellátott véleményben rögzített határidő lejártáig a szlovén hatóságok nem tették lehetővé az EKB számára ezen azonosítás elvégzését. Az is nyilvánvaló, hogy ezen időpontig a szlovén hatóságok nem küldték vissza e dokumentumokat a Szlovén Központi Banknak, noha a tárgyaláson a Szlovén Köztársaság pontosította, hogy az ilyen dokumentumok nem relevánsak az e tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás tekintetében.

    127

    Igaz, hogy az EKB nem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni arra, hogy miért válaszolt késedelmesen az államügyész azon kérésére, hogy javasoljon olyan szempontokat, amelyek lehetővé teszik a szlovén hatóságok által lefoglalt dokumentumok közül az EKB irattáraihoz tartozók azonosítását. Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy a szlovén hatóságok még e javaslat megérkezését követően sem hoztak intézkedéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az EKB számára a 2016. július 6‑án a szlovén hatóságok által a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt dokumentumok közül azok azonosítását, amelyek a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódtak. Az is kétségtelen, hogy e hatóságok nem tettek eleget az EKB azon ‑ 2018. február 13‑i válaszában az irattáraihoz tartozó dokumentumok azonosítását lehetővé tevő szempontokra vonatkozó javaslata kíséretében előterjesztett ‑ kérésének, hogy szolgáltassanak vissza a Szlovén Központi Banknak minden olyan dokumentumot, amelyet a szóban forgó nyomozás szempontjából nem tartanak relevánsnak.

    128

    Ilyen körülmények között az a tény, hogy a szlovén hatóságok intézkedéseket hoztak a 2016. július 6‑án a Szlovén Központi Bank helyiségeiben lefoglalt dokumentumok bizalmas jellegének megőrzésének biztosítása érdekében, nem kérdőjelezi meg azt a következtetést, amely szerint e hatóságok a jelen ügyben nem tettek eleget az EKB‑val való lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségüknek. Ugyanez a helyzet a Szlovén Köztársaság által felhozott azon körülményt illetően is, amely szerint a szlovén hatóságok által folytatott nyomozás nem veszélyeztethette egy gazdasági és monetáris unió létrehozását és az Unióban az árstabilitás fenntartását, mivel e körülmény nincs hatással a szlovén hatóságokat a jelen ítélet 124. pontjában említett módon terhelő azon kötelezettségre, hogy orvosolják az EKB irattárainak a dokumentumok 2016. július 6‑i lefoglalása során megvalósított megsértéséből fakadó jogellenes következményeket.

    129

    A fentiekből következik, hogy a dokumentumok vitatott lefoglalását követő időszakot illetően a szlovén hatóságok nem tettek eleget az EKB‑val való lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségüknek, így a Bizottság második kifogásának helyt kell adni.

    130

    A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Szlovén Köztársaság – azáltal, hogy a Szlovén Központi Bank helyiségeiben egyoldalúan a KBER és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumokat foglalt le, és az e lefoglalást követő időszakot illetően nem működött lojálisan együtt e tárgyban az EKB‑val – nem teljesítette az EUMSZ 343. cikkből, a KBER‑ről és az EKB‑ról szóló jegyzőkönyv 39. cikkéből, a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 2., 18. és 22. cikkéből, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

    A költségekről

    131

    A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

    132

    A Szlovén Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

    133

    Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen az EKB maga viseli saját költségeit.

     

    A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

     

    1)

    A Szlovén Köztársaság – azáltal, hogy a Banka Slovenija (Szlovén Központi Bank) helyiségeiben egyoldalúan a Központi Bankok Európai Rendszere és az eurórendszer feladatainak ellátásához kapcsolódó dokumentumokat foglalt le, és az e lefoglalást követő időszakot illetően nem működött lojálisan együtt e tárgyban az Európai Központi Bankkal – nem teljesítette az EUMSZ 343. cikkből, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló 4. jegyzőkönyv 39. cikkéből, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 2., 18. és 22. cikkéből, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

     

    2)

    A Szlovén Köztársaság a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

     

    3)

    Az Európai Központi Bank maga viseli saját költségeit.

     

    Aláírások


    ( *1 ) Az eljárás nyelve: szlovén.

    Top