–

a Banca B. SA képviseletében R. Trăilescu, I.‑C. Şerban, D. Cristea és E. Tudose avocați,

–

A.A.A. képviseletében C. Neamţ avocată,

[A 2021. január 20‑i végzéssel kijavítva]

–

a román kormány képviseletében kezdetben C.‑R. Canţăr, E. Gane, O.‑C. Ichim és L. Liţu, később E. Gane, O.‑C. Ichim és L. Liţu, meghatalmazotti minőségben,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében Z. Lavery és M. S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Howard barrister,

[A 2021. január 20‑i végzéssel kijavítva]

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Gheorghiu és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Banca B. SA bank és A.A.A. között személyi kölcsön nyújtására vonatkozó, A.A.A. által az ez utóbbival kötött hitelszerződésben található feltételek állítólagos visszaélésszerű jellege és abszolút semmissége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 93/13 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

4

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.”

5

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

6

Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

7

A Legea nr. 193/2000 privind clauzele abuzive din contractele încheiate între profesioniști și consumatori (a kereskedők fogyasztókkal kötött szerződéseiben szereplő tisztességtelen feltételekről szóló 193/2000. sz. törvény; a továbbiakban: 193/2000. sz. törvény), amely a 93/13 irányelv rendelkezéseit ülteti át a román jogba.

8

A 193/2000. sz. törvény 6. cikkének rendelkezései értelmében a szerződésben foglalt és akár személyesen, akár a törvény által felhatalmazott szerveken keresztül megállapított tisztességtelen feltételek a fogyasztóval szemben nem váltanak ki joghatásokat, és a szerződés a fogyasztó hozzájárulásával kizárólag akkor marad fenn, ha ez a szóban forgó feltételek eltávolítását követően is lehetséges.

9

Az említett törvény 7. cikke értelmében, amennyiben a szerződés a tisztességtelennek minősített feltételek kizárását követően sem nem válthat ki joghatásokat, a fogyasztó a szerződés megszüntetését kérheti, és adott esetben kártérítést és kamatokat követelhet.

10

Az Ordonanța Guvernului nr. 21/1992 privind protecția consumatoruluinak (a fogyasztóvédelemről szóló 21/1992. sz. kormányrendelet) az Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 174/2008 (174/2008. sz. sürgősségi kormányrendelet) II. cikkének 9. pontja által beiktatott 93. cikke előírja, hogy a fogyasztókkal kötött szerződések keretében a pénzügyi szolgáltatóknak a következő, a g) pontban foglalt szabályokat kell tiszteletben tartani:

„a következő szabályokat kell alkalmazni a változó kamatozású hitelszerződésekre:

1.   a kamatlábak változása független kell, hogy legyen a pénzügyi szolgáltató szándékától, és annak a szerződésben rögzített és ellenőrizhető referenciaindexek ingadozásához, illetve az ilyen változást előíró jogszabályi módosításokhoz kell kapcsolódni;

2.   a kamatláb a pénzügyi szolgáltató referencia‑kamatlábától függően változhat, feltéve, hogy az a szóban forgó gazdasági szereplő által kínált, természetes személyeknek szánt valamennyi pénzügyi termék tekintetében azonos, és nem halad meg egy, szerződésben rögzített bizonyos szintet.”

11

2007. június 5‑én A.A.A. személyi kölcsönre vonatkozó hitelszerződést kötött a Banca B.‑vel. E szerződést egy 182222 euró összegű első ranghelyű jelzálog biztosította, amely összegből 179000 euró a 300 hónap futamidejű, egy éven keresztül fix kamatozású „Maxicredit” elnevezésű személyi kölcsönnek, 3222 euró pedig e kölcsön folyósítási jutalékának felelt meg.

12

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy az említett szerződésre a következő szerződési feltételeket kellett alkalmazni:

13

2017. június 9‑én A.A.A. keresetet indított a Tribunalul Specializat Clujnál (kolozsvári különös hatáskörű törvényszék, Románia) a célból, hogy e bíróság állapítsa meg a változó kamatlábbal kapcsolatos szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, következésképpen azok abszolút semmisségét, és ebből következően semmisítse meg az e feltételek alapján meghatározott ütemezést. Azt is kérte e bíróságtól, hogy az alperest kötelezze az említett feltételek módosítására, valamint arra, hogy térítse vissza a tisztességtelen jelleg megállapításából eredő túlfizetést. Az említett bíróság előtt A.A.A. többek között azt állította, hogy a szóban forgó feltételek lehetővé tették a Banca B. számára, hogy önkényesen módosítsa e kamatláb összegét, és így mint fogyasztónak megsértette jogos érdekeit.

14

2018. január 23‑i ítéletével e bíróság részben helyt adott A.A.A. keresetének. E bíróság többek között a szóban forgó kölcsönszerződés 5. cikkében szereplő kikötés részleges semmisségét állapította meg a változó kamatláb meghatározásának mechanizmusát illetően, amely feltétel értelmében az érvényes kamatláb a bank üzlethelyiségeiben kifüggesztett változó referencia‑kamatlábnak felel meg, valamint a jelen ítélet 12. pontjában említett, a 2.6. cikkben és a 2.10. cikk a) pontjában szereplő feltételek abszolút semmisségét. Az említett szerződés 2.10. cikkének b) pontjában szereplő feltétel abszolút semmissége azért került megállapításra, mert a banknak csak lehetősége, és nem kötelezettsége volt, hogy a szerződésben szereplő referenciamutatók, vagyis a LIBOR vagy az Euribor alapján felülvizsgálja a változó kamatlábat.

15

Ezenfelül e bíróság felszólította a bankot arra, hogy oly módon pontosítsa a hitelszerződés kamatokkal kapcsolatos feltételét, hogy e kamatok alkotóelemeit és mértékét az e bíróság által adott iránymutatások szerint határozza meg. Egyfelől, a szerződés 5. cikkében foglalt kamatmarzsot 6 havi Euribor mutatóval növelt 1,5 százalékpontban kellett rögzíteni. Másfelől, a kamatok módosítása kizárólag a 6 havi Euribor referenciaindex alapján történhetett úgy, hogy a bank kamatmarzsa fix és az kizárólag a felek írásbeli megállapodásával módosítható, ily módon a kamatláb módosítása a 6 havi Euribor mutató változásaitól függött.

16

A Tribunalul Specializat Cluj (kolozsvári különös hatáskörű törvényszék) szerint a bank számára a változó kamatláb kiigazítási mechanizmusának ellenőrzésére kizárólagos jogot biztosító feltételnek az e megállapításból eredő jogkövetkezmények meghatározása nélkül történő eltávolítása gyakorlatilag abban az értelemben módosítja a szerződést, hogy a kamatlábak a hitel első évében érvényes kamatlábakkal egyező mértékben kerülnek rögzítésre. Egy ilyen helyzet különösen kedvező lenne a szolgáltató számára, és hiábavalóvá tenne bármely tárgyalást e tekintetben a szerződés felei között. E bíróság ezenfelül azt állapította meg, hogy a fix kamat rögzítése a szerződés felek megállapodásával ellentétes módosításának minősülne, akik változó kamatlábban állapodtak meg, és ellentétes lenne a polgári törvénykönyvnek a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartását (pacta sunt servanda) rögzítő 969. cikkével is.

17

Egyébiránt, mivel a szerződés megkötésének időpontjában nem volt hatályban olyan nemzeti rendelkezés, amely a kamatlábaknak a jelzáloggal fedezett hitelszerződésekben történő meghatározása módszerét szabályozta volna, a Tribunalul Specializat Cluj (kolozsvári különös hatáskörű törvényszék) analógia útján a jelen ítélet 10. pontjában említett, a kamatláb meghatározásának módjára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta, amelyek a jelen ügyben időbeli hatályuk miatt nem voltak alkalmazhatók.

18

2018. október 15‑én a Banca B. fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Curtea de Apel Clujhoz (kolozsvári fellebbviteli bíróság, Románia).

19

E bíróság előtt a Banca B. lényegében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a kamatláb számításának módszerét a kölcsön teljes futamidejére nézve módosította, figyelmen kívül hagyva a feleknek a szerződés megkötésekor fennálló akaratát. Azzal, hogy így határozott, túlterjeszkedett a saját hatáskörén, és figyelmen kívül hagyta a Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatát. A Banca B. arra is hivatkozik, hogy az elsőfokú bíróság tévesen alapozta határozatát olyan rendelkezésekre, amelyek a szerződés megkötésének időpontjában nem voltak hatályban.

20

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a román bíróságok eltérően értelmezték és alkalmazták az 193/2000. sz. törvénynek a 93/13 irányelv 6. cikkét a román jogba átültető 6. cikkét, elsősorban az azon feltételek tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következmények meghatározását illetően, amelyek a változó kamatláb meghatározásának mechanizmusát nem átlátható kritériumokhoz viszonyítva írják elő.

21

Tekintettel arra, hogy a fogyasztó által a szolgáltatóval kötött kölcsönszerződés jogilag nem állhat fenn, ha az eladó vagy szolgáltató elveszíti a kamatokhoz való jogát, a bíróságok egy része úgy ítéli meg, hogy a szerződés feleinek kell jóhiszeműen, reálisan és hatékony módon tárgyalniuk a kamatláb meghatározásának módjára vonatkozó feltételről oly módon, hogy az általuk kötött szerződés továbbra is fennmaradhasson. Egyes más bíróságok azon időszak lejártával, amelynek során rögzített kamatlábat írtak elő, a kölcsön második évétől kezdődően olyan kamatláb alkalmazását rendelték el, amely a szerződésben kikötött fix kamatmarzsból és az Euriborhoz hasonló, objektív, átlátható és ellenőrizhető mutatóból áll. Létezik olyan ítélkezési irányvonal is, amely szerint a kamatok a második évtől kizárólag a szerződésben rögzített és fenntartott kamatmarzsból állnak. Végül, egyes bíróságok úgy ítélik meg, hogy az első évre alkalmazandó kamatláb számítási módjára vonatkozó feltételt továbbra is alkalmazni kell.

22

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a változó kamatláb meghatározásának mechanizmusát előíró feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából levonandó következmények meghatározása alapvető fontosságú az előtte folyamatban lévő jogvita megoldásához. Ennek meghatározása egyrészt a jövőre nézve a szerződő felek jogviszonyában alkalmazandó kamatláb megállapításához szükséges. Másrészt ahhoz szükséges, hogy e bíróság határozni tudjon A.A.A. arra irányuló kereseti kérelméről, hogy a Banca B.‑t kötelezzék a kamatok jogcímén történt túlfizetés visszatérítésére. Közelebbről azt kell meghatározni, hogy a túlfizetés megfelel‑e az e fogyasztó által ténylegesen fizetett kamatok és az 1,5 százalékponton rögzített, a kölcsön első évét követő 6 havi Euribor mutatóval növelt kamatok közötti különbségnek, az e fogyasztó által fizetett és a kölcsön első évére megállapított, fix százalékpont alapján számított kamatok közötti különbségnek, illetve a ténylegesen fizetett kamatok és a bíróság által a kölcsönszerződés ténybeli elemeire figyelemmel rögzített kamatláb közötti különbségnek.

23

E körülmények között a Curtea de Apel Cluj (kolozsvári fellebbviteli bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

24

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az ekéje terjesztett kérdéseket. (2018. augusztus 7‑iSmith ítélet, C‑122/17, EU:C:2018:631, 34. pont; 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 27. pont).

25

E tekintetben pontosítani kell, hogy a jelen ügyben a Bíróságot nem a szóban forgó kölcsönszerződés változó kamatlábának számítási módját rögzítő mechanizmust szabályozó feltételek tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelési kritériumairól kérdezik. A jelen ügyben feltett kérdések ezzel szemben kizárólag az ilyen szerződési feltételek tisztességtelen jellege megállapításának következményeire vonatkoznak.

26

Ily módon, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, meg kell állapítani, hogy e kérdésekkel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, e bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy miután megállapításra került, hogy tisztességtelen jellegűek az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződésnek a változó kamatláb rögzítési mechanizmusát meghatározó feltételei, és amennyiben e szerződés nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyását követően, továbbá nem létezik olyan diszpozitív nemzeti jogi rendelkezés, amely az említett feltételek helyébe léphet, e rendelkezéssel ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a kamatláb számításának új módszerét rögzíti, illetve anélkül hívja fel a feleket arra, hogy tárgyalások útján rögzítsék e kamatláb új számítási módszerét, hogy megadná e tárgyalások keretét.

27

Ahhoz, hogy e kérdésre választ lehessen adni, elöljáróban arra kell emlékeztetni, hogy a fogyasztók védelmének alapjai a tisztességtelen szerződéses feltételek jogterületén a Bíróság által értelmezett 93/13 irányelvből erednek.

28

A 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven nyugszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná e feltételek tartalmát. E hátrányos helyzetre tekintettel ezen irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából (2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

E tekintetben a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságok feladata, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását mellőzzék annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának mellőzését a fogyasztó ellenzi (lásd ebben az értelemben: 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal a szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása folytán módosuljon, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (lásd többek között: 2019. június 5‑iGT ítélet, C‑38/17, EU:C:2019:461, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Következésképpen, ha a nemzeti bíróság megállapítja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, e bíróság nem egészítheti ki a szerződést e feltétel tartalmának módosításával (lásd ebben az értelemben: 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség hozzájárulhat annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (lásd többek között: 2014. április 30‑iKásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 79. pont; 2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 54. pont; 2019. október 3‑i, Dziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 48. pont; 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 60. pont).

32

Ezzel szemben, abban az esetben, ha egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződés valamely tisztességtelen feltétel elhagyása után nem maradhat fenn, a Bíróság elfogadta, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a szerződések jogára vonatkozó elvek alkalmazásával a tisztességtelen feltételt elhagyja, és azt a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesítse olyan helyzetekben, amelyekben a tisztességtelen feltétel érvénytelenségének kimondása miatt a bíróságnak a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (lásd többek között: 2014. április 30‑iKásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 80. és 83. pont; 2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet,C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 56. pont; 2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 48. pont; 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 61. pont).

33

Az ilyen helyettesítés a 93/13 irányelv céljára tekintettel teljes mértékben igazolt. Ez ugyanis megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének, mivel e rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsák (lásd többek között: 2014. április 30‑iKásler et Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 57. pont; 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 62. pont).

34

Ha egy olyan helyzetben, mint amilyen a jelen ítélet 32. pontjában szerepel, nem volna lehetséges a nemzeti bíróság számára, hogy a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, és a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a szerződés semmisségéből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne. Az ilyen semmissé nyilvánításnak egy kölcsönszerződés tekintetében főszabály szerint ugyanis az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen feltételeket illesszen az általa kínált szerződésekbe (lásd többek között: 2014. április 30‑iKásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont; 2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 58. pont; 2020. március 3‑iGómez del Moral Guasch ítélet, C‑125/18, EU:C:2020:138, 63. pont).

35

Egyébiránt a Bíróság azt is megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az, ha a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságai orvoslása kizárólag azon általános jellegű nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyeket a jogalkotó nem értékelt külön annak érdekében, hogy helyre lehessen állítani a szerződő felek jogainak és kötelezettségeinek összessége közötti egyensúlyt, és amelyekre e tény miatt nem vonatkozik a tisztességtelen jelleg hiányának vélelme, mivel e rendelkezések a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a – sem diszpozitív rendelkezésnek, sem pedig a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésnek nem minősülő – méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő (2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 61. és 62. pont).

36

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azokról a hatáskörökről kérdezi a Bíróságot, amelyeket a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése biztosít a nemzeti bíróságnak abban az esetben, ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával nem maradhat fenn, de a nemzeti bíróság nem helyettesítheti azokat a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével.

37

Bár a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege e tekintetben semmit nem ír elő, hangsúlyozni kell, hogy a 93/13 irányelv célja a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása. Az uniós jogalkotó különösen a 93/13 irányelvnek az ezen irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkében kifejezetten utalt arra, hogy a hatóságoknak, és különösen a bíróságoknak megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

38

E tekintetben, amint az a jelen ítélet 31–34. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következményeknek két célkitűzés elérését kell lehetővé tenniük. Egyrészt a bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy helyreálljon a szerződő felek közötti egyenlőség, amelyet a tisztességtelen feltétel fogyasztóval szembeni alkalmazása veszélyeztetett volna. Másrészt biztosítani kell azt, hogy az eladót vagy szolgáltatót visszatartsák attól, hogy a fogyasztóknak kínált szerződésbe ilyen kikötéseket illesszen be.

39

Márpedig a 93/13 irányelv nem irányul arra, hogy egységes megoldásokat vázoljon fel egy szerződéses feltétel tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következményeket illetően. Mivel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, e célkitűzéseket az adott esettől és a nemzeti jogi háttértől függően az érintett tisztességtelen feltételnek a fogyasztóval szemben alkalmazása egyszerű mellőzésével, vagy ha a szerződés e feltétel kihagyásával nem maradhatott fenn, a nemzeti jog diszpozitív rendelkezéseivel való helyettesítéssel is el lehetett érni.

40

Egy szerződéses feltétel tisztességtelen jellege megállapításának e következményei mindazonáltal nem kimerítő jellegűek.

41

Ennek megfelelően, ha a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés a szerződésekre vonatkozó jog értelmében jogilag nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyása után, és ha nem létezik diszpozitív nemzeti rendelkezés vagy a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazható, az említett feltételek helyettesítésére alkalmas rendelkezés, meg kell állapítani, hogy amennyiben a fogyasztó nem fejezte ki a tisztességtelen feltételek fennmaradására irányuló szándékát, és amennyiben e szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményeknek tenné ki a fogyasztót, a fogyasztó védelmének a 93/13 irányelv értelmében biztosítandó magas szintje megköveteli, hogy a nemzeti bíróság a szerződő felek jogai és kölcsönös kötelezettségei között tényleges egyensúly helyreállítása céljából, belső jogának egészére figyelemmel, tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztót meg lehessen védeni azon különösen hátrányos következményektől, amelyek a szóban forgó kölcsönszerződés megszntetése vonhat maga után, különösen pedig azon ténytől, hogy az eladó vagy szolgáltató haladéktalanul követelhesse a kölcsön összegét a fogyasztótól.

42

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között semmi nem zárja ki elsősorban azt, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy tárgyalásokat folytassanak a kamatláb számítási módjának meghatározása érdekében, feltéve hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és e tárgyalások arra irányulnak, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei között olyan tényleges egyensúly jöjjön létre, amely különösen a 93/13 irányelv alapjául szolgáló, a fogyasztó védelmére irányuló célkitűzést veszi figyelembe.

43

A Bíróság ugyanis már emlékeztetett arra, hogy e bíróságnak lehetőség szerint úgy kell nemzeti jogát alkalmaznia, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből a nemzeti jog alapján eredő valamennyi következtetést le lehessen vonni annak biztosítása céljából, hogy el lehessen érni az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti eredményt, vagyis azt, hogy valamely tisztességtelen feltétel ne legyen kötelező a fogyasztóra nézve (lásd ebben az értelemben: 2013. május 30‑iJőrös ítélet, C‑397/11, EU:C:2013:340, 52. és 53. pont). Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor valamely feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását követően azon következmények meghatározásáról van szó, amelyeket e megállapításból kell levonni annak érdekében, hogy ezen irányelv céljának megfelelően biztosítani lehessen a fogyasztók védelmének magas szintjét.

44

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a bíróság hatásköre nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely feltétlenül szükséges a szerződő felek közötti szerződéses egyensúly helyreállításához, és ily módon a fogyasztónak azon különösen hátrányos következményektől való védelméhez, amelyeket a szóban forgó kölcsönszerződés megsemmisítése válthat ki. Ha ugyanis a bíróságnak lehetősége lenne arra, hogy módosítsa vagy enyhítse a tisztességtelen feltételek tartalmát, e hatáskör veszélyeztethetné a jelen ítélet 38. pontjában említett célkitűzések összességének megvalósulását.

45

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy miután megállapításra került, hogy tisztességtelen jellegűek az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződésnek a változó kamatláb rögzítési mechanizmusát meghatározó feltételei, és amennyiben e szerződés nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyását követően, illetve az említett szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményekkel járhat a fogyasztóra nézve, továbbá nem létezik olyan diszpozitív nemzeti jogi rendelkezés, amely az említett feltételek helyébe léphet, a nemzeti bíróság kötelessége, hogy belső jogának egészére figyelemmel tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztó védelmet élvezzen azon különösen hátrányos következményekkel szemben, amelyeket az említett kölcsönszerződés megszüntetése válthat ki. Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között semmi nem képezi akadályát különösen annak, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy tárgyaljanak a kamatláb számítása módjának meghatározásáról, feltéve hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és azok a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítására irányulnak, különös figyelmet fordítva a fogyasztók védelmére vonatkozó és a 93/13 irányelv alapjául szolgáló célkitűzésre.

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy miután megállapításra került, hogy tisztességtelen jellegűek az alapügyben szereplőhöz hasonló kölcsönszerződésnek a változó kamatláb rögzítési mechanizmusát meghatározó feltételei, és amennyiben e szerződés nem maradhat fenn az érintett tisztességtelen feltételek elhagyását követően, illetve az említett szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményekkel járhat a fogyasztóra nézve, továbbá nem létezik olyan diszpozitív nemzeti jogi rendelkezés, amely az említett feltételek helyébe léphet, a nemzeti bíróság kötelessége, hogy belső jogának egészére figyelemmel tegyen meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a fogyasztó védelmet élvezzen azon különösen hátrányos következményekkel szemben, amelyeket az említett kölcsönszerződés megszüntetése válthat ki. Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között semmi nem képezi akadályát különösen annak, hogy a nemzeti bíróság felhívja a feleket arra, hogy tárgyaljanak a kamatláb számítása módjának meghatározásáról, feltéve hogy rögzíti e tárgyalások keretét, és azok a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítására irányulnak, különös figyelmet fordítva a fogyasztók védelmére vonatkozó és a 93/13 irányelv alapjául szolgáló célkitűzésre.