1)

Azon elvet, miszerint a semmis kikötések nem köteleznek (1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (1) 6. cikke), ki kell-e terjeszteni az e kikötéseket követően létrejött olyan szerződésekre és jogügyletekre is, mint például a szerződésmódosítás?

Továbbá mivel a semmisség azt jelenti, hogy a szóban forgó kikötést úgy kell tekinteni, mintha az soha nem is létezett volna a szerződés jogi-gazdasági életében, le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy a későbbi jogi aktusok és a kikötésre gyakorolt joghatásuk, azaz a szerződésmódosítás szintén eltűnik a jogi valóságból és azt nem létezőnek, illetve joghatás kiváltására alkalmatlannak kell tekinteni?

2)

A meg nem tárgyalt kikötések módosításáról vagy egyeztetéséről szóló olyan okiratok, amelyek a tisztességtelen feltételek hiányára és az átláthatóságra vonatkozó teszteken valószínűleg nem mennének át, általános szerződési feltétel jellegét ölthetik-e a 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének rendelkezése értelmében, és ugyanazon semmisségi okok vonatkoznak-e rájuk, mint a módosított vagy egyezséggel módosított eredeti okiratokra?

3)

A szerződésmódosításban foglalt keresetindítási jogról való lemondást szintén semmisnek kell-e tekinteni, amennyiben az ügyfelek által kötött szerződésekben nem adtak tájékoztatást a számukra arról, hogy semmis szerződési feltételről van szó, és arról sem, hogy a „küszöbkikötés” kezdetben történő előírása miatt fizetett kamatok visszatérítéseként pénzösszegre vagy pénzben kifejezett összegre jogosultak?

Ez alapján úgy tűnik, hogy az ügyfél úgy írja alá a keresetindítási jogról való lemondást, hogy a bank nem tájékoztatja arról, hogy miről, illetve mekkora pénzösszegről mond le.

4)

Ha a szerződésmódosítást az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a [93/13] irányelv 3. cikkének (1) bekezdése, illetve 4. cikkének (2) bekezdése alapján vizsgáljuk, az abban foglalt új küszöbkikötés ismételten nem átlátható-e, mivel a bank újra megsérti a (Tribunal Supremo [legfelsőbb bíróság] 2013. május 9-i ítéletében meghatározott) átláthatósági követelményeket és nem tájékoztatja az ügyfelet a jelzálogszerződésében szereplő említett feltétel tényleges gazdasági költségeiről oly módon, hogy ezáltal megismerhesse az új küszöbkikötés alkalmazása esetén fizetendő kamatlábat (és az ebből következő törlesztőrészletet), valamint a küszöbkikötés alkalmazásának hiányában fizetendő kamatlábat (és az ebből következő törlesztőrészletet), amennyiben a jelzálogalapú kölcsönszerződésben kikötött kamatlábat alsó korlát nélkül alkalmazzák?

Azaz, a „küszöbkikötésre” vonatkozó, szerződésmódosításnak nevezett okirat ügyféllel való aláíratásakor a pénzintézetnek meg kell-e felelnie a [93/13] irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében, illetve 4. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott átláthatósági vizsgálatnak, és tájékoztatnia kell-e a fogyasztót a „küszöbkikötés” alkalmazása miatt őt érő veszteség összegéről, valamint az alkalmazandó kamatról, amennyiben az említett kikötések nem léteznének, és ha ezt nem tette meg, ezen okiratok szintén semmisnek minősülnek-e?

5)

A szerződésmódosításra vonatkozó általános szerződési feltételekben foglalt keresetindítási jog kizárása, tartalma miatt, tisztességtelen jellegű feltételnek minősülhet-e a 3. cikk (1) bekezdése alapján, a tisztességtelen feltételekről szóló melléklettel, és konkrétan e melléklet q) pontjával összefüggésben (tisztességtelenek azok a feltételek, amelyek kizárják vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybe vételében), mivel korlátozzák a fogyasztó azon jogok gyakorlásához fűződő jogát, amelyek a szerződéskötést követően keletkezhetnek vagy merülhetnek fel, ahogy az (a Bíróság 2016. december 21-i ítélete (2) alapján) a megfizetett kamatok teljes összegének visszatérítésének követelésére vonatkozó lehetőséggel történt?