This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62018CJ0671
Judgment of the Court (First Chamber) of 5 December 2019.#Proceedings brought by Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB).#Request for a preliminary ruling from the Sąd Rejonowy w Chełmnie.#Reference for a preliminary ruling — Area of freedom, security and justice — Judicial cooperation in criminal matters — Mutual recognition — Financial penalties — Grounds for non-recognition and non-execution — Framework Decision 2005/214/JHA — Decision by an authority of the issuing Member State based on vehicle registration data — Notification of the penalties and the appeal procedures to the person concerned — Right to effective judicial protection.#Case C-671/18.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. december 5.
Az eljárást indította: Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB).
A Sąd Rejonowy w Chełmnie (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Kölcsönös elismerés – Pénzbüntetések – Az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okai – 2005/214/IB kerethatározat – A kibocsátó tagállam hatóságának a gépjármű‑nyilvántartási adatokon alapuló határozata – Az érintett személy büntetésekről és jogorvoslati lehetőségekről való tudomásszerzése – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog.
C-671/18. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. december 5.
Az eljárást indította: Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB).
A Sąd Rejonowy w Chełmnie (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Kölcsönös elismerés – Pénzbüntetések – Az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okai – 2005/214/IB kerethatározat – A kibocsátó tagállam hatóságának a gépjármű‑nyilvántartási adatokon alapuló határozata – Az érintett személy büntetésekről és jogorvoslati lehetőségekről való tudomásszerzése – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog.
C-671/18. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2019:1054
*A9* Sąd Rejonowy w Chełmnie, Postanowienie z dnia 16/10/2018 (II Kop 10/18)
*P1* Sąd Rejonowy w Chełmnie, Wydzial II Karny w skladzie, Postanowienie z dnia 27/01/2020 (II Kop 10/18)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. december 5. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Kölcsönös elismerés – Pénzbüntetések – Az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okai – 2005/214/IB kerethatározat – A kibocsátó tagállam hatóságának a gépjármű‑nyilvántartási adatokon alapuló határozata – Az érintett személy büntetésekről és jogorvoslati lehetőségekről való tudomásszerzése – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog”
A C‑671/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy w Chełmnie (chełmnói kerületi bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2018. október 29‑én érkezett, 2018. október 16‑i határozatával terjesztett elő
a Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB)
által indított,
Z. P.,
a Prokuratura Rejonowa w Chełmnie
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), M. Safjan, L. Bay Larsen és C. Toader bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– |
a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben, |
– |
a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és L. Noort, meghatalmazotti minőségben, |
– |
az osztrák kormány képviseletében G. Hesse és J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben, |
– |
az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és A. Szmytkowska, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat (HL 2005. L 76., 16. o., a továbbiakban: kerethatározat) 7. cikke (2) bekezdése g) pontjának és 20. cikke (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB) (a biztonsági és igazságügyi minisztérium központi behajtási hivatala [CJIB], Hollandia, a továbbiakban: központi behajtási hivatal) által Z. P.–vel szemben a közúti közlekedés szabályainak megsértése miatt Hollandiában kiszabott pénzbüntetés Lengyelországban való elismerése és végrehajtása érdekében indított eljárás keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
3 |
A kerethatározat (1), (2), (4) és (5) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
[…]
|
4 |
A kerethatározat „Fogalommeghatározások” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: „E kerethatározat alkalmazásában:
[…]” |
5 |
A kerethatározat „Alapvető jogok” című 3. cikke a következőket írja elő: „E kerethatározatnak nem lehet olyan hatása, amely módosítja a Szerződés 6. cikkében foglalt alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget.” |
6 |
A kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a kerethatározat alkalmazási körét: „Az alábbi, a kibocsátó államban büntetendő és a kibocsátó állam joga által meghatározott bűncselekmények esetében, e kerethatározat értelmében [helyesen: az e kerethatározatban meghatározott feltételek mellett] és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül, a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani: […]
[…]” |
7 |
A kerethatározat 6. cikke kimondja a következőket: „A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül elismerik a 4. cikkel összhangban részükre továbbított határozatot, és haladéktalanul megteszik a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy dönt, hogy a 7. cikkben az elismerés, illetve a végrehajtás megtagadására vonatkozóan előírt okok valamelyikére hivatkozik.” |
8 |
A kerethatározatnak „Az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okai” című 7. cikke a (2) bekezdésének g) pontjában és a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: „(2) A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága abban az esetben is megtagadhatja a határozat elismerését és végrehajtását, ha megállapítást nyer, hogy: […]
[…]
[…] (3) Az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés c), g), i) és j) pontjában említett esetekben a határozat elismerésének és végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadására vonatkozó döntés meghozatala előtt a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága megfelelő módon konzultál a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságával, és szükség esetén felkéri, hogy haladéktalanul küldjön meg számára minden szükséges információt.” |
9 |
A kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: „Amennyiben a 4. cikkben említett tanúsítvány alapján felmerül annak lehetősége, hogy a Szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek sérültek, a tagállamok ellenezhetik a határozatok elismerését és végrehajtását. A 7. cikk (3) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni.” |
A holland jog
10 |
A Wet administratiefrechtelijke handhaving verkeersvoorschriften (a közúti közlekedés bizonyos szabályainak megsértésére irányadó közigazgatási szabályokról szóló törvény, a továbbiakban: a közúti közlekedésről szóló törvénykönyv) 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a közigazgatási szankció kiszabására keltezéssel ellátott határozattal kerül sor. E határozatot a kifogásolt magatartás tanúsításától számított négy hónapos határidőn belül közzéteszik a határozatnak az érintett által megjelölt címre való megküldésével. Ha ez nem lehetséges, és a kifogásolt magatartást ismert rendszámmal rendelkező gépjárművel vagy ilyen járműt használva követték el, akkor a közigazgatási szankciót kiszabó határozatot a rendszám birtokosa nevének és címének megismerésétől számított négy hónapon belül – és legkésőbb öt évvel a kifogásolt magatartás tanúsítását követően – közzé kell tenni e határozatnak az említett címre való megküldésével. |
11 |
A közúti közlekedésről szóló törvénykönyv 5. cikkéből az következik, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a kifogásolt magatartást ismert rendszámmal rendelkező gépjárművel vagy ilyen járműt használva követték el, azonban nem lehetséges a vezető személyének azonnali megállapítása, e törvénykönyv 31. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül a közigazgatási szankciót azon személlyel szemben szabják ki, akinek a neve alatt a nyilvántartás a jármű rendszámát tartalmazta a kifogásolt magatartás tanúsításának időpontjában. |
12 |
A közúti közlekedésről szóló törvénykönyv 8. cikke szerint a közigazgatási szankciót kiszabó határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a szóban forgó gépjármű rendszámának birtokosa e határozatot megtámadja, és először is valószínűsíti, hogy e járművet az akarata ellenére egy másik személy használta, és észszerűen elvárható módon nem tudta megakadályozni ezt a használatot, másodszor, üzletszerűen kötött, legfeljebb három hónapra szóló bérleti szerződést mutat be, amely alapján megállapítható, hogy a kifogásolt magatartás tanúsításának időpontjában ki volt az említett jármű bérlője, vagy harmadszor olyan mentő bizonyítékot vagy nyilatkozatot nyújt be, amelyből kitűnik, hogy a kifogásolt magatartás tanúsításának időpontjában már nem ő volt a szóban forgó gépjármű tulajdonosa vagy birtokosa. |
13 |
Az Algemeen wet bestuursrecht (a közigazgatási jogról szóló általános törvény) 6:7. cikke kimondja: „A kifogás vagy fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő hat hét.” |
14 |
Az említett törvény 6:8. cikke előírja: „A határidő a határozat előírt módon történő közzétételét követő napon kezdődik.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 |
A központi behajtási hivatal a Holland Királyság biztonsági és igazságügyi minisztériumának része, amelynek a feladata többek között a közúti közlekedés szabályainak megsértése miatt kiszabott bírságok behajtása. |
16 |
A központi behajtási hivatal a 2017. november 9‑i határozatában 232 euró összegű pénzbüntetést szabott ki Z. P.–vel szemben a Lengyelországban a neve alatt nyilvántartásba vett jármű vezetője által elkövetett közlekedési szabálysértés miatt. A közúti közlekedésről szóló törvénykönyv 5. cikke szerint az ellenkező bizonyításáig a felelősség azt a személyt terheli, akinek a neve alatt a járművet nyilvántartásba vették. |
17 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a pénzbüntetést kiszabó 2017. november 9–i határozatot a Z. P. postaládájában való elhelyezés útján kézbesítették, és e határozat a megtámadási jog gyakorlásának határidejeként ugyanezen év december 21–ét jelölte meg. Ez a megtámadási határidő nem az említett határozat tényleges átvételének, hanem ugyanezen határozat meghozatalának időpontjában kezdődött. |
18 |
A 2017. november 9–i határozat megtámadás hiányában 2017. december 21–én jogerőre emelkedett. |
19 |
A 2018. május 24‑i levelében a központi behajtási hivatal a 2017. november 9–i határozat elismerése és végrehajtása iránti kérelemmel fordult a Sąd Rejonowy w Chełmniéhez (chełmnói kerületi bíróság, Lengyelország). |
20 |
Z. P. a Sąd Rejonowy w Chełmnie (chełmnói kerületi bíróság) előtt arra hivatkozik, hogy a vitatott jogsértés időpontjában a szóban forgó járművet eladta, és erről értesítette a biztosítóját. Ugyanakkor elismeri, hogy nem tájékoztatta a jármű nyilvántartásáért felelős hatóságot. Ezenkívül Z. P. a kérdést előterjesztő bíróság előtt megjegyezte, hogy mind a 2017. november 9–i határozat megküldésének formája, mind e határozat tartalma érthetetlen volt számára, és nem volt tudomása arról, hogy a kézbesített dokumentum hivatalos jellegű volt. |
21 |
Mivel Z. P. egyébiránt azt állította, hogy nem tudja meghatározni a 2017. november 9‑i határozat kézbesítésének időpontját, a kérdést előterjesztő bíróság a kerethatározat 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban a központi behajtási hivataltól kérte ezen időpont megjelölését. Ez utóbbi azt a választ adta, hogy nem rendelkezik ezzel az információval. |
22 |
Ebben az összefüggésben veti fel az előterjesztő bíróság először is azt a kérdést, hogy Z. P.–nek volt–e lehetősége az ügyben bírósághoz fordulni, és következésképpen vannak‑e olyan indokok, amelyek lehetővé teszik a 2017. november 9–i határozat végrehajtásának a kerethatározat alapján való megtagadását. E tekintetben e bíróság megállapítja, hogy amennyiben a pert megelőző szakaszban nem biztosítanak megfelelő megtámadási határidőt, az sértheti a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot. |
23 |
Az előterjesztő bíróság ezt követően azt a kérdést veti fel, hogy a kerethatározat lehetővé teszi‑e a büntetéssel sújtott személyekkel szembeni eltérő bánásmódot attól függően, hogy a büntetés kiszabását eredményező eljárás közigazgatási, szabálysértési vagy büntetőeljárás volt‑e. |
24 |
Végül a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a jármű rendszámán és a járműnyilvántartási adatok határokon átnyúló cseréje keretében szerzett információkon alapuló pénzbüntetés összeegyeztethető–e azzal az elvvel, amely szerint a lengyel jogban a büntetőjogi felelősség személyhez kötött. |
25 |
E körülmények között a Sąd Rejonowy w Chełmnie (chełmnói kerületi bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első, a második és a harmadik kérdésről
26 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. A Bíróság ezenkívül figyelembe vehet olyan uniós jogi szabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdéseiben nem hivatkozott (2018. augusztus 7‑iSmith ítélet, C‑122/17, EU:C:2018:631, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
27 |
E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az első kérdés azon az előfeltevésen alapul, hogy a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdése i) pontjának iii. alpontja alkalmazandó az alapügyre. Mindazonáltal a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a jelen esetben az eljárás nem jutott el a bírósági szakaszig, mivel az alapügy kizárólag a közigazgatási hatóság által kiszabott bírság holland ügyészség előtti vitatásának lehetőségére, és nem a bírósághoz fordulás ügyészi határozat meghozatalát követő lehetőségére vonatkozik. Következésképpen, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, értelmezni kell a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdésének g) pontját. |
28 |
Együttesen vizsgálandó első, második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egyrészt a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdésének g) pontját és 20. cikkének (3) bekezdését úgy kell–e értelmezni, hogy amennyiben a pénzbüntetést kiszabó határozatot a kibocsátó tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban a jogorvoslathoz való jog és az ilyen jogorvoslati lehetőség határidejének megjelölésével kézbesítették, a végrehajtó tagállam hatósága megtagadhatja e határozat elismerését és végrehajtását, ha megállapítást nyer, hogy az érintett személy nem kapott elegendő időt e határozat megtámadására, másrészt pedig arra, hogy a szóban forgó pénzbüntetés kiszabására irányuló eljárás közigazgatási jellege befolyásolja–e a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak kötelezettségeit. |
29 |
Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy amint az különösen a kerethatározat 1. és 6. cikkéből, valamint (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak célja, hogy hatékony mechanizmust hozzon létre a valamely természetes személlyel vagy valamely jogi személlyel szemben a kerethatározat 5. cikkében felsorolt valamely bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen pénzbüntetést kiszabó határozatok határokon átnyúló elismerésére és végrehajtására (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 27. pont). |
30 |
Kétségtelen, hogy amennyiben a kerethatározat 4. cikkében említett, a pénzbüntetést kiszabó határozathoz csatolt tanúsítvány alapján felmerül annak lehetősége, hogy az EUSZ 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek sérültek, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai megtagadhatják az ilyen határozat elismerését és végrehajtását a kerethatározat 7. cikke (1) és (2) bekezdésében az elismerés és a végrehajtás megtagadására vonatkozóan felsorolt okok valamelyikének fennállása esetén, valamint a kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdése alapján (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 28. pont). |
31 |
Tekintettel arra, hogy a kerethatározat rendszerének alapjául szolgáló kölcsönös elismerés elve a kerethatározat 6. cikke értelmében magában foglalja azt, hogy a tagállamok főszabály szerint minden további alaki követelmény nélkül kötelesek elismerni valamely, a kerethatározat 4. cikkének megfelelően továbbított pénzbüntetést kiszabó határozatot, és haladéktalanul meg kell tenniük a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, az ilyen határozat elismerése vagy végrehajtása megtagadására vonatkozóan előírt okokat megszorítóan kell értelmezni (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
32 |
A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2018. május 24–én a központi behajtási hivatal kérelemmel fordult az előterjesztő bírósághoz a Z. P.–vel szemben a közúti közlekedés szabályait sértő magatartás miatt pénzbüntetést kiszabó határozat elismerése és végrehajtása érdekében. E kérelem a kerethatározat 4. cikkének megfelelően tartalmazta a lengyel nyelven kiállított tanúsítványt, valamint a pénzbüntetést kiszabó határozatot. E tanúsítvány megjelölte, hogy a kerethatározat 1. cikke a) pontjának iii. alpontjában előírtaknak megfelelően az érintett személynek, Z. P.‑nek lehetősége volt arra, hogy az ügyben valamely büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bírósághoz forduljon. |
33 |
Ebben az összefüggésben, amint az a jelen ítélet 31. pontjából kitűnik, a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága főszabály szerint köteles elismerni és végrehajtani a továbbított határozatot, és az általános szabálytól való eltérésként csak az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a kerethatározatban kifejezetten előírt okainak fennállása esetén tagadhatja meg az elismerést és a végrehajtást. |
34 |
Ami először is a pénzbüntetést kiszabó határozat elismerése és végrehajtása megtagadásának a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdése g) pontjában előírt okát illeti, az arra az esetre vonatkozik, amikor az érintett személyt nem tájékoztatták „a kibocsátó állam jogának megfelelően” a jogorvoslathoz való jogáról és az ilyen jogorvoslati lehetőség határidejéről. |
35 |
Az uniós jogalkotó így a tagállamok jogszabályaira utalva a tagállamokra bízta annak eldöntését, hogy milyen módon kell tájékoztatni az érintettet a jogorvoslathoz való jogáról és az ilyen jogorvoslati lehetőség határidejéről, valamint az ilyen határidő kezdő időpontjáról, feltéve, hogy a kézbesítésre ténylegesen sor kerül, és biztosított a védelemhez való jog gyakorlása (lásd analógia útján: 2017. március 22‑iTranca és társai ítélet, C‑124/16, C‑188/16 és C‑213/16, EU:C:2017:228, 42. pont). |
36 |
E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a Z. P.–vel szemben pénzbüntetést kiszabó 2017. november 9–i határozatot a holland jogszabályoknak megfelelően kézbesítették, és hogy az említett határozat tájékoztatta Z. P.‑t a jogorvoslathoz való jogáról, amely jogorvoslatot legkésőbb ugyanezen év december 21‑ig kellett benyújtani. |
37 |
Rá kell mutatni arra, hogy a kerethatározat 3. cikkével összhangban a kerethatározatnak nem lehet olyan hatása, amely módosítja az EUSZ 6. cikkben foglalt alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, és ezért a kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdése azt is előírja, hogy a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a pénzbüntetést kiszabó határozat elismerését és végrehajtását a Szerződés 6. cikkében meghatározott alapvető jogok vagy alapvető jogelvek megsértése esetén is megtagadhatja. |
38 |
E tekintetben a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elve, amelyre az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése utal, a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amelyet rögzít a Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke, és amelyet jelenleg az Alapjogi Charta 47. cikke is megerősít (2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 35. pont). |
39 |
Márpedig a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásából fakad az a követelmény, hogy biztosítani kell a határozatok valódi és tényleges átadását, vagyis az érintett személynek való kézbesítését, valamint elegendő időt kell hagyni e határozatok megtámadására és e megtámadás előkészítésére (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑iPPG és SNF kontra ECHA ítélet, C‑625/11 P, EU:C:2013:594, 35. pont; 2017. március 2‑iHenderson ítélet, C‑354/15, EU:C:2017:157, 72. pont). |
40 |
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az olyan hathetes határidő, mint amely az alapügy tárgyát képezi, elegendő ahhoz, hogy az érintett személy dönthessen a pénzbüntetést kiszabó határozat esetleges megtámadásáról. |
41 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kétségtelenül kitűnik, hogy a jelen ügyben – mivel a kézbesítés a címzett postaládájában való elhelyezés útján történt – kételyek merültek fel a 2017. november 9–i határozat kézbesítésének pontos időpontját és így azon határidő kezdő időpontját illetően, amelyen belül a címzett a vele szemben hozott határozatot megtámadhatta. |
42 |
Mindazonáltal az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben semmi nem utal arra, hogy az alapügyben Z. P. nem rendelkezett elegendő idővel a védekezésének előkészítésére, és mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel megvizsgálja, hogy az érintett személy ténylegesen megismerhette‑e a vele szemben pénzbüntetést kiszabó határozatot, és elegendő idővel rendelkezett‑e a védekezésének előkészítésére. |
43 |
Amennyiben igen, a kerethatározat rendszerének alapjául szolgáló kölcsönös elismerés elvével összhangban – amint az a jelen ítélet 31. pontjából kitűnik – a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága minden további alaki követelmény nélkül köteles elismerni a kerethatározat 4. cikkének megfelelően továbbított, pénzbüntetést kiszabó határozatot, és e hatóságnak haladéktalanul meg kell tennie a végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést. |
44 |
Ezzel szemben, ha a rendelkezésre álló információkra tekintettel a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának megállapítása szerint a kerethatározat 4. cikkében előírt tanúsítvány arra enged következtetni, hogy megsérthették az alapvető jogokat vagy az alapvető jogelveket, e hatóság ellenezheti a továbbított határozat elismerését és végrehajtását. Ezt megelőzően a kerethatározat 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban fel kell kérnie a kibocsátó tagállam hatóságát, hogy küldjön meg számára minden szükséges információt. |
45 |
A kerethatározat hatékony érvényesülésének és különösen az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a kibocsátó tagállam hatósága köteles ezeket az információkat megadni (lásd analógia útján: 2018. július 25‑iGeneralstaatsanwaltschaft [Fogvatartási körülmények Magyarországon] ítélet, C‑220/18 PPU, EU:C:2018:589, 64. pont). |
46 |
Másodszor, azon kérdést illetően, hogy a pénzbüntetés kiszabására irányuló eljárás közigazgatási jellege befolyásolja–e a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak kötelezettségeit, rá kell mutatni arra, hogy a kerethatározat (2) preambulumbekezdése szerint a kerethatározat célja, hogy a kölcsönös elismerés elvét az igazságügyi hatóságok és a közigazgatási hatóságok által kiszabott pénzbüntetésekre egyaránt alkalmazza. |
47 |
A kerethatározat 1. cikkéből így kitűnik, hogy pénzbüntetést kiszabó határozatot nemcsak a kibocsátó tagállam bírósága hozhat a kibocsátó tagállam joga szerinti bűncselekmény tekintetében, hanem a kibocsátó tagállam bíróságától eltérő hatósága is bűncselekmény vagy szabálysértésnek minősülő és ezért a kibocsátó állam nemzeti joga szerint büntetendő cselekmények tekintetében, feltéve, hogy az érintett személynek mindkét esetben lehetősége nyílt arra, hogy valamely, különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság elbírálja az ügyét. |
48 |
Ráadásul a kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a kerethatározatot a „közúti közlekedés szabályait [sértő magatartással]” összefüggő szabálysértések miatt kiszabott pénzbüntetésekre is alkalmazni kell, amelyekkel kapcsolatban a Bíróságnak egyébiránt már alkalma volt kimondani, hogy azokat nem kezelik egységesen a különböző tagállamokban, mivel egyes tagállamok szabálysértésnek, míg mások bűncselekménynek tekintik azokat (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 34. és 46. pont). |
49 |
Következésképpen az, hogy az alapügyben szóban forgó büntetés közigazgatási jellegű, nem befolyásolja a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaira háruló kötelezettségeket. |
50 |
E megfontolásokra tekintettel az első, a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kerethatározat 7. cikke (2) bekezdésének g) pontját és 20. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a pénzbüntetést kiszabó határozatot a kibocsátó tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban a jogorvoslathoz való jog és az ilyen jogorvoslati lehetőség határidejének megjelölésével kézbesítették, a végrehajtó tagállam hatósága nem tagadhatja meg e határozat elismerését és végrehajtását, feltéve hogy az érintett személy elegendő időt kapott e határozat megtámadására, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, és e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó pénzbüntetés kiszabására irányuló eljárás közigazgatási jellegű. |
A negyedik kérdésről
51 |
Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdését úgy kell–e értelmezni, hogy a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megtagadhatja a közlekedési szabálysértés miatt pénzbüntetést kiszabó határozat elismerését és végrehajtását, ha e büntetést a kibocsátó tagállam nemzeti jogszabályai szerinti, felelősséggel kapcsolatos vélelem alapján azon személlyel szemben szabták ki, akinek a neve alatt a szóban forgó jármű a nyilvántartásban szerepel. |
52 |
A jelen esetben a holland jogrendben a közúti közlekedésről szóló törvénykönyv 5. cikkéből az következik, hogy amennyiben a szabálysértést ismert rendszámmal rendelkező gépjárművel követték el, azonban nem lehetséges az e járművet vezető személy azonnali megállapítása, a közigazgatási szankciót azon személlyel szemben szabják ki, akinek a neve alatt a nyilvántartás e rendszámot tartalmazta a kifogásolt magatartás tanúsításának időpontjában. |
53 |
A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy e rendelkezés összeegyeztethető–e az ártatlanság vélelmének az Alapjogi Charta 48. cikkében szereplő elvével, amely az EJEE 6. cikke (2) bekezdésének felel meg. |
54 |
E tekintetben az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikke (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatából kitűnik – amely ítélkezési gyakorlatot az Alapjogi Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében e Charta 48. cikkének értelmezésekor figyelembe kell venni –, hogy a bűncselekmény elkövetésével vádolt valamennyi személy ártatlanság vélelméhez való joga, illetve azon joga, hogy a vele szemben megfogalmazott állítások bizonyításának terhe a vádra háruljon, nem abszolút jellegű, mivel valamennyi jogrendszer ismer olyan ténybeli vagy jogi vélelmeket, amelyek alkalmazása elé az EJEE főszabály szerint nem hárít akadályt, és a tagállamok mindössze e vélelmek észszerű keretek közé szorítására kötelesek, figyelembe véve a kockázat súlyosságát, és biztosítva a védelemhez való jogot (EJEB, 2004. október 19., Falk kontra Hollandia ítélet, CE:ECHR:2004:1019DEC006627301). |
55 |
Az említett ítéletben az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy a közúti közlekedésről szóló holland törvénykönyv 5. cikke összeegyeztethető az ártatlanság vélelmével, amennyiben az a személy, akivel szemben e cikk alapján bírságot szabnak ki, a vele szemben bírságot kiszabó határozatot a kérdés elbírálására korlátlan hatáskörrel rendelkező bíróság előtt vitathatja, és egy ilyen eljárás keretében az érintett személyt nem fosztják meg valamennyi védekezési jogalaptól, mivel a közúti közlekedésről szóló törvény 8. cikkére alapított érveket hozhat fel. |
56 |
A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a közúti közlekedésről szóló holland törvénykönyv 8. cikke szerint a közigazgatási szankciót kiszabó határozatot hatályon kívül kell helyezni, ha a szóban forgó gépjármű rendszámának birtokosa bizonyítja többek között azt, hogy e járművet az akarata ellenére harmadik személy használta, és észszerűen elvárható módon nem tudta megakadályozni ezt a használatot, vagy azt igazoló tanúsítványt mutat be, hogy a kifogásolt magatartás tanúsításának időpontjában nem ő volt az említett jármű tulajdonosa vagy birtokosa. |
57 |
Mivel a közúti közlekedésről szóló holland törvénykönyvben előírt, a felelősséggel kapcsolatos vélelem megdönthető, és mivel megállapítást nyert, hogy Z. P. a holland jogban hivatkozhatott olyan jogalapra, amely alapján az alapügyben szóban forgó pénzbüntetést kiszabó határozat hatályon kívül helyezését kérhette, e törvénykönyv 5. cikke nem képezheti akadályát e határozat elismerésének és végrehajtásának. |
58 |
E megfontolásokra tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kerethatározat 20. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága nem tagadhatja meg a közlekedési szabálysértés miatt pénzbüntetést kiszabó határozat elismerését és végrehajtását, ha e büntetést a kibocsátó tagállam nemzeti jogszabályai szerinti, felelősséggel kapcsolatos vélelem alapján azon személlyel szemben szabták ki, akinek a neve alatt a szóban forgó jármű a nyilvántartásban szerepel, feltéve, hogy e vélelem megdönthető. |
A költségekről
59 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.