–

a Group Lactalis képviseletében F. Molinié és S. Bensusan avocats,

–

a francia kormány képviseletében A.‑L. Desjonquères és C. Mosser, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében G. Kanellopoulos, I. E. Krompa és E. Leftheriotou, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Van Hoof és K. Herbout‑Borczak, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 304., 18. o., helyesbítések: HL 2014. L 331., 40. o.; HL 2015. L 50., 48. o.; HL 2016. L 266., 7. o.) 26., 38. és 39. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Groupe Lactalis társaság (a továbbiakban: Lactalis) és a Premier ministre (miniszterelnök), a Garde des Sceaux, ministre de la Justice (igazságügy‑miniszter), a ministre de l’Agriculture et de l’Alimentation (mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter), valamint a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter) között a tej, valamint az összetevőként tejet és húst tartalmazó élelmiszerek származásának jelöléséről szóló, 2016. augusztus 19‑i 2016‑1137. sz. rendelet (a JORF 2016. augusztus 21‑i száma, 18. sz. szöveg; a továbbiakban: szóban forgó rendelet) jogszerűsége tárgyában fennálló jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1169/2011 rendelet (1)–(4) és (29) preambulumbekezdése szerint:

[…]

4

E rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet alapul szolgál az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó magas szintű fogyasztóvédelem biztosításához, figyelembe véve a fogyasztók felfogásában és tájékoztatási igényeikben kialakult különbségeket, ugyanakkor biztosítva a belső piac zökkenőmentes működését.”

5

Ugyanezen rendelet „Általános célkitűzések” című 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás a fogyasztók egészségének és érdekeinek magas szintű védelmére törekszik azáltal, hogy a végső fogyasztók számára alapot biztosít a megalapozott választáshoz és az élelmiszerek biztonságos felhasználásához, különös tekintettel az egészségügyi, gazdasági, környezetvédelmi, társadalmi és etikai szempontokra.

(2)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok célja, hogy az Unióban megvalósítsák a jogszerűen előállított és forgalomba hozott élelmiszerek szabad mozgását, adott esetben figyelembe véve, hogy szükség van az előállítók jogszerű érdekeinek védelmére, valamint a jó minőségű termékek előállításának ösztönzésére.”

6

Ugyanezen rendelet „Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok” című 7. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem lehet megtévesztő, különösen:

[…]”

7

Az 1169/2011 rendelet „Élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás” című IV. fejezetében található többek között a 9. és a 26. cikk.

8

E rendeletnek „A kötelező adatok felsorolása” című 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A 10–35. cikknek megfelelően, és az e fejezetben foglalt kivételektől eltekintve a következő adatokat kötelező feltüntetni:

[…]

[…]”

9

Az 1169/2011 rendelet „Származási ország vagy az eredet helye” című 26. cikke szerint:

„[…]

(2)   Kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét:

[…]

(5)   A Bizottság 2014. december 13‑ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbi élelmiszerek származási országának vagy eredetük helyének kötelező megjelöléséről:

[…]

[…]

(7)   Az (5) és (6) bekezdésekben említett jelentéseknek figyelembe kell vennie a fogyasztók tájékoztatás iránti igényét, a származási ország vagy az eredet helye kötelező jelölésének megvalósíthatóságát és az ezen intézkedések bevezetéséből eredő költségek és előnyök elemzését, ideértve a belső piacra és a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatást is.

A Bizottság e jelentéseihez a vonatkozó uniós rendelkezések módosítására vonatkozó javaslatokat is csatolhat.

[…]”

10

Ugyanezen rendelet „Nemzeti intézkedések” című VI. fejezete többek között a 38. és 39. cikket tartalmazza.

11

Az 1169/2011 rendelet „Nemzeti intézkedések” című 38. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az e rendelet által egyedileg harmonizált tárgykörökben a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak fenn nemzeti intézkedéseket, kivéve ha azt [helyesen: azt az] uniós jog megengedi. Az ilyen nemzeti intézkedések nem gátolhatják az áruk szabad mozgását, és ezek következtében a más tagállamokból érkező élelmiszertermékeket hátrányos megkülönböztetés nem érheti.

(2)   A tagállamok a 39. cikk sérelme nélkül az e rendelet által egyedileg nem harmonizált kérdésekre vonatkozóan elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket, feltéve hogy azok nem tiltják, akadályozzák vagy korlátozzák az e rendelet előírásainak megfelelő áruk szabad mozgását.”

12

E rendeletnek „A további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedések” című 39. cikke értelmében:

„(1)   A 9. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikkben említett kötelező adatok mellett a tagállamok a 45. cikkben meghatározott eljárással összhangban további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadhatnak el egyes meghatározott élelmiszerfajták vagy ‑csoportok esetében, az alábbi indokok legalább egyike alapján:

(2)   Az (1) bekezdés értelmében a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között. A tagállamok a szóban forgó intézkedések Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.”

13

A szóban forgó rendelet 2017. január 17‑én lépett hatályba, és azt 2018. december 31‑ig kellett alkalmazni.

14

E rendelet 1. cikk I. pontja a következőképpen szól:

„Az [1169/2011 rendelet] 2. cikke értelmében vett előrecsomagolt élelmiszer címkézésének meg kell felelnie e rendelet rendelkezéseinek, amennyiben az előrecsomagolt élelmiszer:

[…] tartalmaz.

Az előrecsomagolt élelmiszer címkézésének fel kell tüntetnie az 1–3. pontban megjelölt összetevők származását. Amennyiben azonban ezen összetevők az előrecsomagolt élelmiszerben felhasznált összetevők teljes súlyának egy bizonyos, küszöbértékét el nem érő százalékát teszik ki, e rendelet rendelkezései nem alkalmazandók az előrecsomagolt élelmiszer jelölésére.”

15

Az említett rendelet 3. cikke kimondja:

„I. A tej vagy az 1. cikkben említett tejtermékek összetevőjeként felhasznált tej jelölése a következő adatokat tartalmazza:

II. Az I. ponttól eltérően abban az esetben, ha a tejet vagy a tejtermékekben összetevőként felhasznált tejet ugyanabban az országban gyűjtötték, csomagolták vagy dolgozták fel, a származás megjelölése a következő formát öltheti: »Származás: (az ország neve)«.

III. Az I. és II. ponttól eltérően abban az esetben, ha a tejet vagy a tejtermékekben összetevőként felhasznált tejet az Európai Unió egy vagy több tagállamában gyűjtötték, csomagolták vagy dolgozták fel, a származás megjelölése a következő formát öltheti: »Származás: EU«.

IV. Az I. és II. ponttól eltérően abban az esetben, ha a tejet vagy a tejtermékekben összetevőként felhasznált tejet egy vagy több nem uniós tagállamban gyűjtötték, csomagolták vagy dolgozták fel, a származás megjelölése a következő formát öltheti: »Származás: Az EU‑n kívül«.”

16

Ugyanezen rendelet 6. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z Európai Unió egy másik tagállamában vagy harmadik országban szabályszerűen előállított vagy forgalmazott termékek nem tartoznak e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá.”

17

A tej, valamint az összetevőként tejet és húst tartalmazó élelmiszerek származásának jelöléséről szóló, 2018. december 24‑i 2018–1239. sz. rendelet (a JORF 2018. december 2‑i száma, 70. sz. szöveg) a szóban forgó rendelet alkalmazását meghosszabbította.

18

A Lactalis a 2016. október 24‑én nyilvántartásba vett keresetlevelével a szóban forgó rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet indított a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt. A Lactalis a kereseti kérelmeinek alátámasztása érdekében többek között az 1169/2011 rendelet 26., 38. és 39. cikkének megsértésére alapított két jogalapot hozott fel.

19

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e két jogalap vizsgálata során felmerült kérdések döntő jelentőséggel bírnak az előtte folyamatban lévő jogvita kimenetele szempontjából, és hogy azok komoly értelmezési nehézségeket jelentenek.

20

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

21

A Bíróság elnöke a 2019. február 27‑i határozatával az eljárást a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra 2018. június 4‑én előterjesztett, és szintén az 1169/2011 rendelet értelmezésére vonatkozó C‑3636/18. sz. ügyben folytatott eljárást befejező ítélet meghozataláig felfüggesztette. A 2019. november 12‑iOrganisation juive européenne és Vignoble Psagot ítélet (C‑363/18, EU:C:2019:954) kihirdetését követően a Bíróság elnökének 2019. november 13‑i határozata alapján a jelen ügyben az eljárás folytatódott.

22

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1169/2011 rendelet 26. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a tej, valamint az összetevőként tejet tartalmazó élelmiszerek származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelölése az említett rendelet 38. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „egyedileg harmonizált tárgykörnek” tekintendő, és ha igen, hogy azzal ellentétes az, ha a tagállamok további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadnak el az említett rendelet 39. cikke alapján.

23

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az 1169/2011 rendelet „Nemzeti intézkedések” című 38. cikke egyértelműen megkülönbözteti az e rendelet által „egyedileg harmonizált tárgyköröket” és az e rendelet által egyedileg nem harmonizált tárgyköröket. Az előbbieket illetően e cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok nem fogadhatnak el és nem tarthatnak fenn nemzeti intézkedéseket, kivéve ha azt az uniós jog megengedi. Az utóbbiakat illetően az említett cikk (2) bekezdése azonban azt írja elő, hogy a tagállamok a 39. cikk sérelme nélkül elfogadhatnak nemzeti intézkedéseket, feltéve hogy azok nem tiltják, akadályozzák vagy korlátozzák az áruk szabad mozgását.

24

Egyébiránt az 1169/2011 rendeletnek „A további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedések” című 39. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadhatnak el egyes meghatározott élelmiszerfajták vagy ‑csoportok esetében, feltéve hogy ezeket az intézkedéseket a közegészség védelmével, a fogyasztók védelmével, a csalás megelőzésével, az ipari és kereskedelmi tulajdonjogok, származásmegjelölés, bejegyzett eredetmegjelölés védelmével és a tisztességtelen verseny megelőzésével kapcsolatos egy vagy több ok indokolja. Ezenkívül e cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az adott élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között, majd hozzáfűzi, hogy a tagállamok ezen intézkedések Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.

25

Először is, ami azt a kérdést illeti, hogy az 1169/2011 rendelet „Származási ország vagy az eredet helye” című 26. cikkét úgy kell‑e tekinteni, mint az e rendelet által „egyedileg harmonizált tárgykört”, tekintettel arra, hogy a tej, valamint az összetevőként tejet tartalmazó élelmiszerek származási országának vagy eredete helyének megjelölését kötelezővé teszi, meg kell állapítani, hogy e rendelet egyetlen rendelkezése sem sorolja fel ezeket a tárgyköröket. Mindemellett, e kifejezést figyelembe véve, e tárgyköröket az 1169/2011 rendelet szövegének szigorú tiszteletben tartása mellett kell beazonosítani.

26

E tekintetben az 1169/2011 rendelet 9. cikke megállapítja, amint az a címéből is kitűnik, az élelmiszereken kötelezően feltüntetendő adatok listáját. E cikk (1) bekezdésének i) pontja szerint az élelmiszer származási országának vagy az eredete helyének feltüntetése kötelező, amennyiben azt a rendelet 26. cikke előírja.

27

A 26. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja pedig azt mondja ki, hogy kötelező feltüntetni a származási országot vagy az eredet helyét egyrészt abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat az élelmiszer valódi származási országa vagy eredetének helye tekintetében, másrészt a XI. mellékletben felsorolt Kombinált Nómenklatúra‑kódok alá tartozó hús esetében.

28

E rendelkezésből az következik, hogy az 1169/2011 rendelet a 38. cikkének (1) bekezdése értelmében egyedileg harmonizálja az élelmiszerek származási országa vagy az eredet helye kötelező feltüntetésének tárgykörét abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat, más eseteket vagy helyzeteket azonban nem harmonizál egyedileg.

29

Az 1169/2011 rendelet 26. cikkének (2) bekezdéséből egyébiránt az következik, hogy a Kombinált Nómenklatúra‑kódok alá tartozó hús kivételével valamennyi élelmiszerre vonatkozik ez az egyedi harmonizáció, beleértve a tejet és az összetevőként tejet tartalmazó élelmiszereket is.

30

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy az említett egyedi harmonizációval ellentétes‑e a további kötelező adatokra vonatkozó nemzeti intézkedések elfogadása, a jelen ítélet 24. pontjából kitűnik, hogy a tagállamok elfogadhatnak ilyen intézkedéseket, feltéve hogy tiszteletben tartják az 1169/2011 rendelet 39. cikkében meghatározott követelményeket.

31

E tekintetben az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (1) bekezdéséből egyrészt az következik, hogy a tagállamok által megkövetelhető adatoknak az 1169/2011 rendeletben meghatározottakhoz – amelyek között szerepel, amint az a jelen ítélet 27. pontjából kitűnik, az élelmiszerek származási országának vagy eredete helyének feltüntetése, amennyiben a feltüntetés elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat – képest „kiegészítő” jellegűnek kell lenniük. Következésképpen az ilyen adatoknak nemcsak hogy összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós jogalkotó által a származási ország vagy az eredet helye kötelező feltüntetése kérdésének egyedi harmonizációja útján kitűzött célokkal, hanem e feltüntetéssel összefüggő egészet is kell alkotniuk.

32

Másrészt, a további kiegészítő adatok csak „egyes meghatározott élelmiszerfajtákra vagy ‑csoportokra” vonatkozhatnak, nem pedig válogatás nélkül bármely élelmiszerre. Következésképpen, ezek az adatok többek között egy bizonyos élelmiszerfajta vagy ‑csoport, így például a tej vagy összetevőként tejet tartalmazó élelmiszerek származási országára, illetve eredetének helyére vonatkozhatnak, feltéve hogy attól az esettől eltérő esetekre vagy helyzetekre vonatkoznak, amikor a származási ország vagy az eredet helye feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat.

33

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1169/2011 rendelet 26. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tej, valamint az összetevőként tejet tartalmazó élelmiszerek származási országának vagy eredete helyének kötelező megjelölése az említett rendelet 38. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „egyedileg harmonizált tárgykörnek” tekintendő abban az esetben, ha ezek feltüntetésének elmulasztása félrevezethetné a fogyasztókat, valamint hogy azzal nem ellentétes az, ha a tagállamok további kötelező adatokat előíró intézkedéseket fogadnak el az említett rendelet 39. cikke alapján, feltéve hogy azok összeegyeztethetők az uniós jogalkotó által a származási ország vagy az eredet helye kötelező feltüntetése kérdésének egyedi harmonizációja útján kitűzött célokkal, és összefüggő egészet alkotnak e feltüntetéssel.

34

A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy egy olyan nemzeti rendelkezés esetén, amelyet e cikk (1) bekezdése értelmében a fogyasztók védelme indokol, az említett cikk (2) bekezdésében meghatározott két követelmény, vagyis egyfelől, hogy „bizonyított kapcsolat [legyen] az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között”, másfelől pedig, hogy „[bizonyíték legyen] arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését”, együttesen értelmezendő oly módon, hogy a bizonyított kapcsolat fennállásának értékelése alapozható az azzal kapcsolatos kizárólagosan szubjektív elemekre, hogy a fogyasztók többsége milyen mértékben kapcsolja össze egy élelmiszer jellemzőit, és annak származási országát vagy eredetének helyét.

35

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének szerkezete és megfogalmazása pontos. Az első mondatában ugyanis kimondja, hogy a tagállamok csak akkor vezethetnek be az élelmiszer származási országával vagy eredete helyével kapcsolatos további kötelező jelölésre vonatkozó intézkedéseket, ha bizonyított kapcsolat van az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között, majd pedig a második mondatában hozzáfűzi, hogy a tagállamok ezen intézkedések Bizottságnak történő bejelentésekor bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.

36

Ebből következik, hogy az uniós jogalkotó a kiegészítő nemzeti intézkedések elfogadására vonatkozó két követelményt egyértelműen el kívánta különíteni egymástól, mindkettőnek külön célt és szerepet tulajdonítva az 1169/2011 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének végrehajtásában.

37

A szóban forgó élelmiszerek bizonyos jellemzői és származása vagy eredete közötti „bizonyított kapcsolat” követelménye ugyanis azt a célt szolgálja, hogy minden egyes esetben előre bizonyítsa az ilyen kapcsolat fennállását.

38

A fogyasztók többségének megítélésére vonatkozó követelmény viszont arra kötelezi az érintett tagállamot, hogy bizonyítékot szolgáltasson arra, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését. Ez a második követelmény tehát ezt követően, és az első követelményhez képest járulékos és kiegészítő jelleggel kap szerepet.

39

Következésképpen e két követelmény egymást követően vizsgálandó, elsősorban és mindenekelőtt megvizsgálva, hogy az érintett élelmiszerek bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között adott esetben bizonyított kapcsolat áll‑e fenn, vagy sem, majd pedig ezt követően megvizsgálva, de csakis abban az esetben, ha e kapcsolat megállapítható, hogy bizonyított‑e az, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését.

40

Ezt az értelmezést támasztják alá mind az 1169/2011 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének összefüggései, mind pedig a rendelet által követett célkitűzések.

41

Ami e rendelkezés összefüggéseit illeti, az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás nem sugallhatja azt, hogy az élelmiszer különleges tulajdonságokkal rendelkezik, ha a szóban forgó tulajdonságokkal valójában minden hasonló élelmiszer rendelkezik.

42

Márpedig egy olyan nemzeti intézkedés, amely valamely élelmiszer származási országának vagy eredete helyének megjelölését kizárólag azon az alapon teszi kötelezővé, hogy a fogyasztók többsége az érintett élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között szubjektív társítást alkalmazhat, azt sugallhatja, hogy ez az élelmiszer a származása vagy eredete okán különleges tulajdonságokkal rendelkezik, jóllehet a közöttük lévő bizonyított kapcsolat fennállása objektíve nem igazolt.

43

Az 1169/2011 rendelet célkitűzései, amint az az említett rendelet (1), (3) és (4) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből és 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, magukban foglalják az élelmiszerekkel kapcsolatos információk terén a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzést, figyelembe véve a fogyasztók felfogásában kialakult különbségeket (lásd ebben az értelemben: 2019. november 12‑iOrganisation juive européenne és Vignoble Psagot ítélet, C‑363/18, EU:C:2019:954, 52. és 53. pont).

44

Egy ilyen célkitűzés megköveteli, amint azt a Bíróság már megjegyezte, hogy az élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatás helyes, semleges és objektív legyen (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 22‑iBreitsamer und Ulrich ítélet, C‑113/15, EU:C:2016:718, 69. pont).

45

Márpedig ez nem teljesül akkor, ha az élelmiszerek származási országának vagy eredete helyének kötelező feltüntetése megkövetelhető lenne kizárólag azon az alapon, hogy a fogyasztók többsége az érintett élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között szubjektív társítást alkalmazhat, jóllehet a közöttük lévő bizonyított kapcsolat fennállása objektíve nem igazolt.

46

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egy olyan nemzeti rendelkezés esetén, amelyet e cikk (1) bekezdése értelmében a fogyasztók védelme indokol, az említett cikk (2) bekezdésében meghatározott két követelmény, vagyis egyfelől, hogy „bizonyított kapcsolat [legyen] az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete között”, másfelől pedig, hogy „[bizonyíték legyen] arra, hogy a fogyasztók többsége különösen értékesnek tartja az ilyen információ feltüntetését”, nem értelmezendő együttesen oly módon, hogy a bizonyított kapcsolat fennállásának értékelése alapozható az azzal kapcsolatos kizárólagosan szubjektív elemekre, hogy a fogyasztók többsége milyen mértékben kapcsolja össze egy élelmiszer jellemzőit, és annak származási országát vagy eredetének helyét.

47

Az együttesen vizsgálandó harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az „élelmiszer jellemzői” fogalma magában foglalja az élelmiszer szállítással és a szállítás során bekövetkező romlás kockázatával szembeni ellenálló képességét, és ezért e képesség számításba vehető az említett rendelkezésben előírt, „az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete közötti [bizonyított kapcsolat]” esetleges fennállásának értékelésénél.

48

E tekintetben magából az 1169/2011 rendelet 39. cikke (2) bekezdésének szövegéből következik, hogy a „jellemzők” fogalma, amely szó előtt a „bizonyos” jelző áll, nem terjed ki az élelmiszerek valamennyi jellemzőjére, ahogyan azt e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja meghatározza.

49

Ugyanis az élelmiszerek különböző tulajdonságait, köztük az előállításának vagy termelésének módjából következő tulajdonságait megjelenítő jellemzőkkel ellentétben az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott „jellemzők” kizárólag azok a jellemzők, amelyek „bizonyított kapcsolat[ot]” mutatnak az e jellemzőkkel bíró élelmiszerek származásával vagy eredetével.

50

Következésképpen az e rendelkezésben hivatkozott „jellemzők” fogalma kizárólag azokra a jellemzőkre utal, amelyek az e jellemzőkkel bíró élelmiszereket megkülönböztetik az ilyen jellemzőkkel nem bíró, más helyről származó vagy eredő, hasonló élelmiszerektől.

51

Márpedig, valamely élelmiszer – így a tej vagy az összetevőként tejet tartalmazó élelmiszerek – szállítással vagy a szállítás során bekövetkező romlás kockázatával szembeni ellenálló képessége nem minősülhet az 1169/2011 rendelet 39. cikke (2) bekezdése értelmében vett „jellemzőnek”, mivel e képesség nem áll bizonyított kapcsolatban a konkrét származási hellyel vagy az eredet helyével, és mivel e képességgel a más helyről származó vagy eredő, hasonló élelmiszerek is bírhatnak, és ebből kifolyólag e képesség adottnak tekinthető az említett származástól vagy eredettől függetlenül.

52

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1169/2011 rendelet 39. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az „élelmiszer jellemzői” fogalma nem foglalja magában az élelmiszer szállítással és a szállítás során bekövetkező romlás kockázatával szembeni ellenálló képességét, és ezért e képesség nem vehető számításba az említett rendelkezésben előírt, „az élelmiszer bizonyos jellemzői és származása vagy eredete közötti [bizonyított kapcsolat]” esetleges fennállásának értékelésénél.

53

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: