–

a Línea Directa Aseguradora SA képviseletében M. Relaño abogado,

–

a Segurcaixa, Sociedad Anónima de Seguros y Reaseguros képviseletében C. Blanco Sánchez de Cueto procurador és A. Ruiz Hourcadette abogada,

–

a spanyol kormány képviseletében L. Aguilera Ruiz és V. Ester Casas, meghatalmazotti minőségben,

–

a litván kormány képviseletében R. Krasuckaitė és G. Taluntytė, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse, meghatalmazotti minőségben,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében S. Brandon, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Bates barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében H. Tserepa‑Lacombe és J. Rius, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a gépjármű‑felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16‑i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 263., 11. o.) 3. cikkének az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Línea Directa Aseguradora SA (a továbbiakban: Línea Directa) és a Segurcaixa, Sociedad Anónima de Seguros y Reaseguros (a továbbiakban: Segurcaixa) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya azon kártérítés megfizettetése, amelyet a Segurcaixa egy, a Línea Directa által biztosított gépkocsi áramkörében keletkezett tűz károsultjának folyósított.

3

A 2009/103 irányelv 1. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

»gépjármű«: minden szárazföldi közlekedésre szolgáló és mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű, valamint a pótkocsi, akkor is, ha nincs a gépjárműhöz kapcsolva.

[…]”

4

Ugyanezen irányelv 3. cikke előírja:

„Az 5. cikkre is figyelemmel minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkezzenek gépjármű‑felelősségbiztosítással.

A biztosítással fedezett károk mértékét és a biztosítás szabályait az első bekezdésben említett intézkedések alapján kell meghatározni.

Minden tagállam időben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a biztosítási szerződés egyaránt fedezze:

a többi tagállam hatályos törvényeinek megfelelően bármely kárt vagy sérülést, amely azon tagállamok területén keletkezik,

bármely kárt, amelyet a tagállamok állampolgárai szenvednek el két olyan terület közötti közlekedésük során, ahol a Szerződés hatályban van, amennyiben a területért, amelyen áthaladnak, egyik nemzeti iroda sem felelős; ilyen esetben a kárt azon tagállam kötelező biztosításra vonatkozó jogszabályainak megfelelően kell fedezni, ahol a gépjármű szokásos üzembentartási helye található.

Az első bekezdésben említett biztosítás kötelezően kiterjed mind az anyagi kárra, mind a személyi sérülésre”.

5

Az említett irányelv 5. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől egyes természetes és magánjogi vagy közjogi jogi személyek esetén; ezek jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.

[…]

(2)   A tagállamok eltérhetnek a 3. cikk rendelkezéseitől bizonyos gépjárműtípusok vagy bizonyos speciális forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművek esetében; ezeknek a gépjárműtípusoknak, illetve gépjárműveknek a jegyzékét az eltérést alkalmazó állam készíti el, és arról a többi tagállamnak és a Bizottságnak tájékoztatást nyújt.

[…]”

6

Ugyanezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) pontja így rendelkezik:

„(1)   „Valamennyi tagállam megtesz minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a 3. cikk alkalmazása szempontjából érvénytelennek minősüljön a balesetet szenvedett harmadik fél kárigénye tekintetében a 3. cikknek megfelelően kiállított biztosítási kötvényben szereplő valamennyi olyan jogszabályi rendelkezés, illetve szerződéses kikötés, amely kizárja a biztosítás köréből azokat az eseteket, amikor a gépjárművet olyan személy használja vagy vezeti, aki:

[…]

7

A 2004. október 29‑i Real Decreto Legislativo 8/2004 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley sobre responsabilidad civil y seguro en la circulación de vehículos a motor (a gépjárművek forgalomban való részvételének biztosításáról és a vonatkozó polgári jogi felelősségről szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövegét elfogadó 8/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2004. november 5‑i 267. száma, 3662. o.) által kodifikált Ley sobre responsabilidad civil y seguro en la circulación de vehículos a motor (a gépjárművek közlekedésével kapcsolatban fennálló polgári jogi felelősségről és biztosításról szóló törvény) a tényállás megvalósulásának időpontjában hatályos változata 1. cikkének (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A gépjármű vezetője a gépjármű vezetésével előidézett kockázat értelmében felelős a közlekedés okán keletkezett személyi és vagyoni károkért.

Személyi kár esetén a gépjárművezető e kötelezettség alól kizárólag akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy ezek a károk kizárólag a károsult hibájából következtek be, vagy a jármű vezetésétől vagy működésétől független vis maior körébe tartoznak; a gépjármű hibái, a berendezéseinek vagy valamely alkatrészének törése vagy meghibásodása nem minősül vis maiornak.

Dologi kár esetén a gépjármű vezetője felelősséget visel a harmadik személyekkel szemben, amennyiben a Código Civil [polgári törvénykönyv] 1902. és azt követő cikkeinek, a Código Penal [büntető törvénykönyv] 109. és azt követő cikkeinek, valamint a jelen törvénynek a rendelkezései alapján fennáll a polgári jogi értelemben vett felelőssége.

Amennyiben mind a vezető, mind a károsult gondatlan volt, a felelősséget egyenlő mértékben viselik, a kártérítés összege pedig a felelősségük arányában oszlik meg közöttük.

Amennyiben a gépjárművet nem a tulajdonosa vezette, ez utóbbi felel a vezető által okozott személyi és vagyoni károkért, ha a tulajdonos és a vezető a polgári törvénykönyv 1903. cikkében vagy a büntető törvénykönyv 120. cikke (5) bekezdésében meghatározott kapcsolatban áll egymással. Mentesül e felelősség alól, ha az említett tulajdonos bizonyítja, hogy a kár megelőzése érdekében kellő gondossággal járt el.

Amennyiben a gépjárművet nem a tulajdonosa vezette, és a jármű nem rendelkezik kötelező biztosítással, a vezető a tulajdonossal együttesen felel az említett jármű által okozott személyi és vagyoni károkért, kivéve ha igazolja, hogy a gépjárművet ellopták tőle.”

8

A 2008. szeptember 12‑i Real Decreto 1507/2008 por el que se aprueba el Reglamento del seguro obligatorio de responsabilidad civil en la circulación de vehiculos a motor (a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosításról szóló rendelet elfogadásáról szóló 1507/2008. sz. királyi rendelet; a BOE 2008. szeptember 13‑i 222. száma, 37487. o.) által kodifikált Reglamento del seguro obligatorio de responsabilidad civil en la circulación de vehículos de motor (a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosításról szóló rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése így szól:

„A gépjármű‑közlekedés tekintetében fennálló polgári jogi felelősség és a jelen rendeletben szabályozott kötelező biztosítási fedezet szempontjából közlekedési eseménynek kell tekinteni azokat az eseményeket, amelyek garázsban vagy parkolóhelyeken, a közlekedésre alkalmas köz‑ és magánutakon és ‑területeken, továbbá településen vagy azon kívüli utakon vagy területeken, valamint közlekedésre alkalmatlan, de közhasználatban lévő utakon vagy területeken történő, az előző cikkben hivatkozott gépjárművezetés által előidézett kockázatból származnak.”

9

2013. augusztus 19‑én Luis Salazar Rodes leparkolt új gépkocsijával egy, az Industrial Software Indusoft (a továbbiakban: Indusoft) tulajdonát képező lakóingatlan magángarázsában.

10

2013. augusztus 20‑án Salazar Rodes beindította gépkocsiját anélkül, hogy megmozdította volna, mivel meg akarta mutatni azt egy szomszédjának. 2013. augusztus 20‑ról 21‑re virradó éjjel Salazar Rodes gépkocsija, amelyet több mint 24 órája nem vezetett, kigyulladt, és tüzet okozott az Indusoft lakóingatlanában, kárt okozva ezzel ugyanezen ingatlanban. A tűz e gépkocsi áramkörében keletkezett.

11

Salazar Rodes a Línea Directa biztosítótársaságnál kötötte felelősségbiztosítását.

12

Az Indusoft a Segurcaixánál rendelkezett ingatlanbiztosítással, amely biztosítótársaság az említett tűz által okozott károk megtérítése címén 44704,34 euró összeget folyósított a számára.

13

2014 márciusában a Segurcaixa keresetet nyújtott be a Línea Directával szemben a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria‑Gasteizhez (vitoria‑gasteizi elsőfokú bíróság, Spanyolország) előtt 44704,34 euró összeg és törvényes kamatainak a részére történő megfizetése iránt, mivel a baleset a Salazar Rodes gépjármű‑felelősségbiztosításával fedezett „közlekedési eseményből” eredt. E bíróság elutasította e keresetet, mivel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó tűzeset a spanyol jog értelmében nem tekinthető „közlekedési eseménynek”.

14

A Segurcaixa a Juzgado de Primera Instancia de Vitoria‑Gazteiz (vitoria‑gasteizi elsőfokú bíróság) ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Álava (álavai tartományi bíróság) előtt, amely helyt adott a fellebbezésnek, és kötelezte a Línea Directát a Segurcaixa által kért kártérítés megfizetésére.

15

A Línea Directa felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Audiencia Provincial de Álava (álavai tartományi bíróság) ítéletével szemben a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország).

16

Ezen utóbbi bíróság rámutat arra, hogy az Audiencia Provincial de Álava (álavai tartományi bíróság) a „közlekedési esemény” fogalmának tág értelmezését adta, amely szerint a spanyol jog értelmében e fogalom alá tartozik az olyan helyzet, amikor a tulajdonos által egy magángarázsban nem állandó jelleggel tartott gépjármű kigyulladt, amennyiben e tűz a gépjárműben rejlő okoknak tulajdonítható, harmadik személy közrehatása nélkül.

17

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a központi kérdés az, hogy a gépjármű‑felelősségbiztosítás kiterjed‑e az olyan balesetre, amelyben az érintett gépjármű motorja nem volt beindítva, miközben e gépjármű, amely egy magángarázsban parkolt, semmilyen kockázatot nem jelentett a közutak használói számára.

18

E tekintetben e bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy ítélkezési gyakorlata szerint a spanyol jog értelmében egyrészt nemcsak azok a helyzetek tartoznak a „közlekedési esemény” fogalma alá, amikor a gépjármű helyet változtat, hanem azok a helyzetek is, amikor a gépjármű motorja nincs beindítva, továbbá amikor a gépjármű útja során megáll, és akkor gyullad ki.

19

Másrészt a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) már kimondta, hogy a spanyol jog értelmében nem tartozik a „közlekedési esemény” fogalma alá az a helyzet, amikor egy olyan személygépjárművet érint a tűzeset, amely közúton parkolt, és a fagykárok elkerülése érdekében le volt fedve.

20

E bíróság kifejti, hogy ítélkezési gyakorlata szerint álló gépjármű esetén, amennyiben a baleset nincs összefüggésben e gépjármű szállítási funkciójával, nincs szó a kötelező biztosítás által fedezett „közlekedési eseményről”.

21

Ezzel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a spanyol jog értelmében a gépjármű vezetője nem felel azokért a károkért, amelyek a gépjármű közlekedése folytán, a gépjármű vezetésétől független vis maior eredményeként következnek be. Azonban a gépjármű hibái, illetve berendezéseinek vagy valamely alkatrészének meghibásodása nem tekinthető vis maior esetének. Következésképpen az olyan helyzetekben, amikor a baleset a gépjármű hibájának a következménye, e hiba nem mentesíti a gépjármű vezetőjét felelőssége alól, nem zárja ki tehát a kötelező gépjármű‑biztosítás fedezetét sem.

22

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli egyrészt, hogy ha a tűzeset álló gépjárműben történik, de e tűz oka az e gépjármű helyváltoztatásához szükséges vagy hasznos funkciójában keresendő, e helyzetet úgy kell tekinteni, mint amely a gépjármű szokásos funkciójához kapcsolódik.

23

Másrészt azt a helyzetet, amikor egy gépjármű magángarázsban parkol, ki lehet zárni „a gépjármű forgalomban való részvételének” a 2009/103 irányelv 3. cikke szerinti fogalma alól, amennyiben akár a gépjármű korábbi használata és a baleset közötti időbeli távolság, akár a baleset bekövetkezésének módja miatt nincs kapcsolat e baleset és a gépjármű forgalomban való részvétele között.

24

A kérdést előterjesztő bíróság e vonatkozásban hozzáteszi, hogy a gépjármű korábbi használata és a baleset bekövetkezése közötti időbeli kapcsolat figyelmen kívül hagyása ahhoz vezethet, hogy a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítást egyenértékűnek tekintik a tulajdonosi biztosítással, amely a gépjármű egyszerű üzemben tartásából vagy tulajdonjogából származó esetleges felelősséget fedezi.

25

E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

26

A Línea Directa úgy véli, hogy az első kérdés elfogadhatatlan, mivel teljes mértékben hipotetikus problémakört vet fel. E vállalkozás arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított egyetlen vitathatatlan tény az, hogy a szóban forgó tűzeset az érintett gépjármű áramkörében keletkezett. Ezzel szemben az nem megállapítható, hogy e tűz az e gépjármű szállítási funkciójának biztosításához szükséges mechanizmusokból eredt volna.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2018. október 24‑iXC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 16. pont).

28

Márpedig a jelen ügyben nem nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a probléma hipotetikus jellegű. E tekintetben kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy ezen értelmezés „a gépjármű forgalomban való részvétele” 2009/103 irányelv 3. cikke szerinti fogalmának pontosítását célozza, amelytől az, egy gépjármű kigyulladásával okozott károk megtérítése tárgyában indított alapjogvita megoldása függ. Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság elegendő ténybeli és jogi elemet nyújtott be, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.

29

Kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy „a gépjármű forgalomban való részvétele” e rendelkezésben foglalt fogalma alá tartozik az olyan helyzet, mint amely az alapügyben szerepel, amikor egy lakóingatlan magángarázsában parkoló gépjármű kigyulladt és tüzet okozott, amely tűz e gépjármű áramkörében keletkezett, és ezen ingatlanban kárt okozott, jóllehet az említett gépjárművet a tűz keletkezését megelőző több mint 24 órában nem mozdították el.

30

A 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése előírja, hogy ezen irányelv 5. cikkére is figyelemmel minden tagállam időben köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a saját területén szokásosan üzemben tartott gépjárművek rendelkezzenek biztosítással.

31

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló gépkocsi a „gépjárműnek” a 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében vett fogalmába tartozik, mint „szárazföldi közlekedésre szolgáló és mechanikus erővel működtetett, de nem sínen közlekedő gépjármű”. Ezenfelül nem vitatott, hogy e gépjárművet egy tagállam területén tartják szokásosan üzemben, és arra nem vonatkozik az ezen irányelv 5. cikke alapján elfogadott eltérés.

32

„A gépjármű forgalomban való részvételének” az ezen irányelv 3. cikkének első bekezdése értelmében vett fogalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy e fogalom meghatározása nem bízható az egyes tagállamok mérlegelésére, hanem az az uniós jog önálló fogalma, amelyet többek között e rendelkezés szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a céljait figyelembe véve kell értelmezni, amelynek a részét képezi (2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 24. pont).

33

Márpedig a gépjármű‑felelősségbiztosításra vonatkozó uniós szabályozásnak, amelynek a 2009/103 irányelv a részét képezi, az a célja, hogy egyrészt szabad mozgást biztosítson az Európai Unió területén szokásosan üzemben tartott járműveknek és utasaiknak, másrészt az, hogy hasonló elbánást biztosítson az ilyen gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol történt a baleset (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 25. és 26. pont).

34

E szabályozás fejlődéséből ezenkívül az tűnik ki, hogy az uniós jogalkotó folyamatosan biztosította és erősítette az e gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak védelmére irányuló célkitűzést (2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 27. pont).

35

E megfontolásokra tekintettel a Bíróság kimondta, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő „a gépjármű forgalomban való részvétele” fogalom hatálya nem korlátozódik a közúti forgalmi helyzetekre, azaz a közúti forgalomra, és e fogalomba beletartozik a gépjárművek minden olyan használata, amely összeegyeztethető e gépjárművek szokásos funkciójával (2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 28. pont).

36

A Bíróság kifejtette, hogy mivel a 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja szerinti gépjárműveknek jellemzőiktől függetlenül az a rendeltetése, hogy azokat rendszeresen szállítási eszközként használják, e fogalomba beletartozik a gépjármű szállítási eszközként való mindenfajta használata (2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 29. pont).

37

E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az a tény, hogy a balesettel érintett gépjármű e baleset bekövetkezésének a pillanatában mozdulatlanul állt, önmagában nem zárja ki, hogy e gépjárműnek az ezen időpontban fennálló használata a szállítási eszközként betöltött funkciójának a körébe, és így „a gépjármű forgalomban való részvételének” a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdése értelmében vett fogalmába tartozzon (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBTA Baltic Insurance Company ítélet, C‑648/17, EU:C:2018:917, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Az a kérdés, hogy e gépjármű motorja a baleset bekövetkezésének pillanatában járt‑e, ugyancsak nem meghatározó e tekintetben (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBTA Baltic Insurance Company ítélet, C‑648/17, EU:C:2018:917, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 2009/103 irányelv egyik rendelkezése sem korlátozza a biztosítási kötelezettségnek és a gépjárművek által okozott balesetek károsultjai számára az e kötelezettség által biztosítani kívánt védelemnek a terjedelmét az ilyen gépjárművek bizonyos területeken vagy utakon való használatának eseteire (2017. december 20‑iNúñez Torreiro ítélet, C‑334/16, EU:C:2017:1007, 31. pont).

40

Következésképpen „a gépjármű forgalomban való részvétele” 2009/103 irányelv 3. cikke első bekezdése szerinti fogalmának terjedelme nem függ azon terület jellemzőitől, amelyen ezt a gépjárművet használják, és különösen nem függ attól a körülménytől, hogy az érintett gépjármű a baleset bekövetkezésének időpontjában egy parkolóban áll (lásd ebben az értelemben: 2018. november 15‑iBTA Baltic Insurance Company ítélet, C‑648/17, EU:C:2018:917, 37. és 40. pont).

41

E körülmények között meg kell állapítani, hogy azok az időszakok, amikor a gépjármű parkol és mozdulatlan, olyan természetes és szükségszerű szakaszoknak tekinthetők, amelyek szerves részét képezik e gépjármű szállítóeszközként való használatának.

42

Tehát egy gépjárművet szállítóeszköz funkciójának megfelelően használnak, amikor helyet változtat, de főszabály szerint akkor is, ha két helyváltoztatás között éppen parkol.

43

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy egy gépjárműnek egy magángarázsban való parkolása e gépjármű szállítóeszköz funkciójának megfelelő használatát valósítja meg.

44

E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az említett gépjármű több mint 24 órát parkolt e garázsban. A gépjármű üzemben tartása ugyanis azt feltételezi, hogy a gépjármű olykor hosszú időn keresztül áll egy helyben következő helyváltoztatásáig.

45

Ami azt a körülményt illeti, hogy az alapügy tárgyát képező baleset egy gépjármű áramköre által okozott tűz következménye, meg kell állapítani, hogy mivel az e balesetet okozó gépjármű megfelel a „gépjármű” 2009/103 irányelv 1. cikkének 1. pontja szerinti fogalmának, nem szükséges sem megkülönböztetni az említett gépjármű alkatrészei közül azt, amelyikben a kárt okozó cselekmény eredt, sem meghatározni azokat a funkciókat, amelyeket ezen alkatrész biztosít.

46

Az ilyen értelmezés megfelel a gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak védelmére irányuló célkitűzésnek, amely védelmet – amint azt a jelen ítélet 34. pontja felidézi – az uniós jogalkotó folyamatosan biztosított és erősített.

47

Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a 2009/103 irányelv 13. cikkéből az következik, hogy érvénytelennek kell minősíteni a balesetet szenvedett harmadik fél kárigénye tekintetében valamennyi olyan jogszabályi rendelkezést, illetve szerződéses kikötést, amely kizárja a biztosítás köréből azokat a károkat, amelyeket a gépjármű olyan személy által történő használata vagy vezetése okoz, aki megszegte az adott gépjármű műszaki állapotára és biztonságosságára vonatkozó, jogszabályi műszaki előírásokat, ami alátámasztja ezt az értelmezést.

48

A fenti megfontolások fényében az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2009/103 irányelv 3. cikkének első bekezdését akként kell értelmezni, hogy „a gépjármű forgalomban való részvétele” e rendelkezésben foglalt fogalma alá tartozik az olyan helyzet, mint amely az alapügyben szerepel, amikor egy lakóingatlan magángarázsában parkoló, szállítóeszköz funkciójának megfelelően használt gépjármű kigyulladt és tüzet okozott, amely tűz e gépjármű áramkörében keletkezett, és ezen ingatlanban kárt okozott, jóllehet az említett gépjárművet a tűz keletkezését megelőző több mint 24 órában nem mozdították el.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A gépjármű‑felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16‑i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének első bekezdését akként kell értelmezni, hogy „a gépjármű forgalomban való részvétele” e rendelkezésben foglalt fogalma alá tartozik az olyan helyzet, mint amely az alapügyben szerepel, amikor egy ingatlan magángarázsában parkoló, szállítóeszköz funkciójának megfelelően használt gépjármű kigyulladt és tüzet okozott, amely tűz e gépjármű áramkörében keletkezett, és ezen ingatlanban kárt okozott, jóllehet az említett gépjárművet a tűz keletkezését megelőző több mint 24 órában nem mozdították el.