1.

A román szabályozó hatóság bírságot szabott ki egy vállalkozással szemben amiatt, hogy az általa termelt villamos energia egy részét Magyarországra vitte ki anélkül, hogy azt a nemzeti piacon egy központosított kereskedési rendszeren keresztül előzetesen értékesítésre kínálta volna, ahogyan azt a nemzeti szabályozás – e hatóság állítása szerint – előírja.

2.

A Tribunalul București (bukaresti törvényszék, Románia) azt kívánja megtudni, hogy az ily módon alkalmazott nemzeti szabályozás a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást vagy azzal azonos hatású intézkedést tartalmaz‑e, és hogy az ennélfogva összeegyeztethetetlen‑e az EUMSZ 35. cikkel.

3.

A 2009/72 irányelv a következő preambulumbekezdéseket tartalmazza:

„[…]

[…]

[…]

4.

A 3. cikk („Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem”) (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok intézményi szervezetükre építve és a szubszidiaritás elvét figyelembe véve gondoskodnak arról, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozásokat ennek az irányelvnek az elvei szerint működtessék a (2) bekezdés sérelme nélkül, azzal a céllal, hogy versenyző, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható villamosenergia‑piac alakuljon ki, továbbá nem alkalmaznak megkülönböztetést ezekkel a vállalkozásokkal szemben sem a jogok, sem a kötelezettségek tekintetében.”

5.

A 4. cikk („Az ellátás biztonságának figyelemmel kísérése”) megállapítja:

„A tagállamok biztosítják az ellátás biztonságával kapcsolatos kérdések felügyeletét. Ahol a tagállamok ezt szükségesnek tartják, ezt a feladatot a 35. cikkben említett szabályozó hatóságokra átruházhatják. Az ilyen felügyelet kiterjed különösen a belföldi piac kínálat/kereslet egyensúlyára, a várható jövőbeli kereslet szintjére, és a tervezett vagy építés alatt álló többletkapacitásokra, a hálózatok karbantartásának minőségére és szintjére, valamint a csúcsigények kielégítésére hozott intézkedésekre, továbbá egy vagy több kereskedő esetleges üzemkiesésének kezelésére. […]”

6.

A 36. cikk („A szabályozó hatóság általános célkitűzései”) előírja:

„Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtása során a szabályozó hatóság a 37. cikkben megállapított feladatai és hatáskörei keretében minden indokolt lépést megtesz a következő célkitűzések megvalósítása érdekében, intenzív konzultációt folytatva az egyéb érintett, megfelelő nemzeti hatóságokkal, ideértve a versenyhivatalokat is, azok hatáskörének elvonása nélkül:

[…]”

7.

A 37. cikk („A szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei”) értelmében:

„(1)   A szabályozó hatóság feladatai a következők:

[…]

[…]

[…]”

8.

A 38. cikk („A határokon átnyúló ügyek szabályozása”) a következőképpen szól:

„(1)   A szabályozó hatóságok szorosan konzultálnak és együttműködnek egymással, továbbá az ezen irányelv szerinti feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információval ellátják egymást és az Ügynökséget. Az információcsere tárgyát képező adat tekintetében az adatot átvevő hatóság ugyanolyan szintű titoktartást biztosít, mint amilyet az adatot továbbító hatóságtól megkövetelnek.

[…]

(3)   A nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozói együttműködés elősegítése érdekében egymással együttműködési megállapodást köthetnek.

[…]”

9.

Az 1. cikk („Tárgy, hatály és kapcsolat más uniós jogi aktusokkal”) (1) bekezdése megállapítja:

„E rendelet – a pénzügyi piacokon alkalmazandó szabályokkal és a nagykereskedelmi energiapiacok megfelelő működésével összhangban – megállapítja az említett nagykereskedelmi energiapiacokat érintő, visszaélést megvalósító magatartásformák tilalmának szabályait, figyelemmel az említett nagykereskedelmi energiapiacok sajátos jellemzőire. E rendelet rendelkezik a nagykereskedelmi energiapiacoknak az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége […] által, a nemzeti szabályozó hatóságokkal szoros együttműködésben és a kibocsátáskereskedelmi rendszer és a nagykereskedelmi energiapiacok kölcsönhatásának figyelembevételével történő nyomon követéséről.”

10.

Az 5. cikk („Kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltetők kijelölése a kereskedési szolgáltatások nemzeti jogi monopóliuma esetében”) (1) bekezdésének első bekezdése megállapítja:

„Ha e rendelet hatálybalépésekor valamely tagállamban, vagy tagállami ajánlattételi övezetben már létezik a másnapi és napon belüli kereskedési szolgáltatások nemzeti jogi monopóliuma, ami kizárja egynél több kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltető kijelölését, az érintett tagállam köteles erről a Bizottságot e rendelet hatálybalépésétől számított két hónapon belül értesíteni, és elutasíthatja ajánlattételi övezetenként egynél több kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltető kijelölését.”

11.

A 2. cikk előírja:

„A kapcsoltan előállított hő‑ és villamos energia ágazatában a következő alapvető célok megvalósulása érdekében kell folytatni a tevékenységet:

[…]

c) a versenyalapú villamosenergia‑piac működésének megteremtése és biztosítása.

[…]h) a villamos energia belső piaca versenyképességének javítása és mind a tartományi mind az uniós belső energiapiac alakításában való aktív részvétel és a határokon keresztül történő kereskedelem fejlesztésében való részvétel.

[…]”

12.

A 3. cikk 49. pontja a „központosított piacot” a következőképpen határozza meg:

„[A]z a szabályozott környezet, amelyben sor kerül a villamos energiának a piaci szereplők közötti kereskedelmére a villamos energia piaci szereplőjének vagy az átviteli rendszer üzemeltetőjének közvetítésével, az illetékes hatóság által jóváhagyott különös szabályok alapján.”

13.

A 20. cikk (1) bekezdése szerint:

„A villamos energia piacát a szabályozott és a versenyalapú piac képezi, és a kereskedelmi ügyletekre nagy‑ vagy kiskereskedelemben kerül sor.”

14.

A 23. cikk (1) bekezdése értelmében:

„A villamos energiával való kereskedésre a versenyalapú piacon átláthatóan, nyilvánosan, központosított módon és megkülönböztetésmentesen kerül sor.”

15.

A 28. cikk így szól:

„A termelők elsődleges céljai a következők:

[…]

[…]”

16.

A Societatea de Producere a Energiei Electrice în Hidrocentrale Hidroelectrica SA (a továbbiakban: Hidroelectrica) egy román magánjogi társaság, amelyben az állam rendelkezik többségi részesedéssel. Tevékenysége többek között a villamos energia szállítása és elosztása, továbbá engedéllyel rendelkezik a villamos energia előállítására és szállítására egyaránt.

17.

A Hidroelectrica rendelkezik továbbá kereskedői engedéllyel is, amelyet a magyar szabályozó hatóság bocsátott ki.

18.

Ezen engedély megszerzését követően az említett társaság 2014 decemberétől egy központosított magyar kereskedési rendszeren kötött villamos energia értékesítésére irányuló szerződéseket, amely rendszer azon piacok egyike, amelyeket az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (a továbbiakban: Ügynökség) az energiaágazatban működő szabályozó hatóságok közötti együttműködés tekintetében elismert.

19.

2015. május 11‑én az Autoritatea Națională de Reglementare în Domeniul Energiei (nemzeti szabályozó hatóság az energiaágazatban, a továbbiakban: ANRE) közölte a Hidroelectricával, hogy 50000 román lejnek (RON) megfelelő összegű bírságot szab ki vele szemben „arra tekintettel, hogy a villamos energia versenyalapú román piacán nem átlátható módon kínálta értékesítésre a rendelkezésére álló valamennyi villamos energiát, hanem – ezzel szemben – az előállított villamos energia egy részét a villamos energia magyar piacára vitte ki, és így megsértette a hatályos szabályozást”.

20.

A Hidroelectrica szankcionálását az ANRE a 123/2012. sz. törvény 23. cikkének (1) bekezdésében és 28. cikkének c) pontjában foglalt rendelkezésekre alapította, amelyeket úgy értelmezett, hogy a nemzeti termelők azon kötelezettsége, hogy nyilvánosan és megkülönböztetésmentesen kínálják értékesítésre a versenyalapú piacon a rendelkezésükre álló valamennyi villamos energiát, azt vonja maga után, hogy ezt az Opcom SA rendszerén keresztül (azaz a villamos energia romániai központosított nemzeti piacán) kell megtenniük. ( 6 )

21.

Romániában az ANRE szerint a termelő nem vihet ki közvetlenül villamos energiát az Európai Unió más országaiba. E magatartás a nemzeti törvény és így közvetve az előállításra vonatkozó engedélyhez kapcsolódó feltételek megsértését jelenti, ami közigazgatási szankcióval büntetendő.

22.

A Hidroelectrica vitatta a szankciót a Judecătorie Sectorului 1 București (bukaresti I. kerületi bíróság, Románia) előtt, és annak semmisségére hivatkozott az áruk szabad mozgása elvének megsértése miatt. Többek között azt állította, hogy az ANRE a Consiliul Concurenței (versenyhatóság, Románia) megközelítésével, valamint a saját korábbi gyakorlatával ellentétes módon értelmezte a 123/2012. sz. törvény 23. cikkének (1) bekezdését.

23.

Miután elsőfokon helyt adtak a Hidroelectrica keresetének, az ANRE fellebbezést nyújtott be a Tribunalul Bucureștihez (bukaresti törvényszék), amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette elő:

„Ellentétes‑e az EUMSZ 35. cikkel a [123/2012. sz. törvény] 23. cikke (1) bekezdésének, valamint 28. cikke c) pontjának olyan értelmezése, amelynek alapján a romániai villamosenergia‑termelők kizárólag a versenyalapú központosított román piac útján kötelesek az előállított villamos energia teljes mennyiségét értékesítésre kínálni, mivel létezik ugyan az energia kivitelének lehetősége, de arra nem közvetlenül, hanem kereskedő társaságon keresztül kerülhet sor?”

24.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2018. október 17‑én érkezett a Bírósághoz. Írásbeli észrevételeket nyújtott be az ANRE, a román kormány és a Bizottság.

25.

A 2020. január 23‑án tartott nyilvános tárgyaláson az ANRE, a Hidroelectrica, a román kormány és a Bizottság vett részt.

26.

Az ANRE vitatta az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, mivel – véleménye szerint – a kérdést előterjesztő bíróságnak nincsenek kétségei az uniós jog értelmezésével kapcsolatban, hanem ez utóbbit egy nemzeti jogszabály meghatározott értelmezésével veti össze. Hozzáteszi, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon egy belső jogi szabály értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitába. ( 7 )

27.

A jogvita alapját a 123/2012. sz. törvény egyes rendelkezéseinek értelmezése képezi, amely értelmezés vitatott. Az ANRE akként értelmezi a 123/2012. sz. törvény 23. cikkének (1) bekezdését és 28. cikkének c) pontját, hogy a villamos energiával kapcsolatos valamennyi nagykereskedelmi ügyletet kizárólag az Opcom rendszerén keresztül lehet lebonyolítani. Ugyanakkor – az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint – más román bíróságok eltérő következtetésekre jutottak. ( 8 )

28.

Az elsőfokú bíróság olyan értelmezést alkalmazott az említett rendelkezések tekintetében, amely alapján helyt adott a Hidroelectrica keresetének. A fellebbezés keretében az ANRE ezzel ellentétben kitart a szigorú értelmezés mellett, amely a kiszabott szankció jogszerűségét támasztaná alá. ( 9 )

29.

Az elfogadhatatlansági kifogásnak nem lehet helyt adni. A kérdést előterjesztő bíróságnak nem célja, hogy a Bíróság a 123/2012. sz. törvény értelmezésével kapcsolatban állást foglaljon, és tisztázza, hogy a meglévő két hermeneutikai irányvonal közül melyik a helyes a belső jog szempontjából. Valójában arról van szó, hogy e két vitatott értelmezés közül az egyik (a „megszorító”) értelmezés elfogadását követően kétségek merültek fel benne a belső jogi szabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

30.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés annak eldöntésére korlátozódik, hogy az EUMSZ 35. cikkel ellentétes‑e a villamos energiával való kereskedésre vonatkozó azon rendszer, amely a nemzeti szabályozás megszorító értelmezéséből következik. E kérdés megválaszolása során a Bíróságnak nem a belső jogszerűség legjobb értelmezésével kapcsolatos belső vitát kell rendeznie. A Bíróság feladata az, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előadottakat normatív kiindulópontként tekintve ( 10 ) ezen kiindulópont uniós joggal (jelenleg az EUMSZ 35. cikkel) való összeegyeztethetőségével kapcsolatban foglaljon állást, biztosítva ezáltal annak egységes értelmezését, amely valamennyi tagállam hatóságaira és bíróságaira nézve kötelező. ( 11 )

31.

A román kormány és az ANRE azt állítja, hogy a 2015/1222 rendelettel elvégzett jogharmonizációra tekintettel, az EUMSZ 35. cikk nem alkalmazható.

32.

Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján „ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést ezen harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni”. ( 12 )

33.

Márpedig anélkül, hogy meg kellene határozni azt, hogy a 2015/1222 rendelet kimerítően harmonizálja‑e az érintett területet, kétségtelen, hogy az 2015. július 26‑án lépett hatályba, miközben a szankció kiváltó okai 2014. december és 2015. február között keletkeztek. Azokra az említett rendelet időbeli hatályánál fogva nem alkalmazható.

34.

Mindenesetre az említett rendelet a tárgyi hatályánál fogva sem alkalmazható, mivel – ahogyan azt a Hidroelectrica a tárgyaláson megjegyezte – az e rendelet 5. cikke által hivatkozott monopólium csak a rövid távú piacokat (másnapi és a napon belüli piacok) érinti, az alapügyben vitatott piacokat (közép‑ és hosszú távú tranzakciók, kétoldalú szerződések) nem.

35.

Ahogyan azt a Bizottság kiemelte, ( 13 ) a 2009/72 irányelv, mint a villamos energia belső piacára vonatkozó alapvető szabályozás, nem valósít meg teljes harmonizációt: különösen nem tartalmaz egyedi szabályokat a villamos energiával kapcsolatos kereskedelmi ügyletek terén.

36.

A tagállami piacokon a villamos energiával kapcsolatos kereskedelmi ügyletekre vonatkozó feltételek e teljes harmonizációjának hiányában a nemzeti szabályozást a Szerződések alapján kell megvizsgálni. Emlékeztetek arra, hogy a villamos energia az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 35. cikk alkalmazásában árunak minősül. ( 14 )

37.

A nemzeti szabályozásnak a kérdést előterjesztő bíróság által alkalmazott értelmezésével összhangban Romániában a villamos energiával kapcsolatos nagykereskedelmi ügyleteket egy központosított rendszeren keresztül kell lebonyolítani, anélkül, hogy a termelők ezt az energiát más tagállami piacokra közvetlenül kivihetnék.

38.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a 123/2012. sz. törvény nem tiltja feltétlen módon a villamos energia kivitelét. E tilalom azon termelőkre vonatkozik, akiknek a termékeiket kötelezően a központosított nemzeti piacon kell értékesíteniük. Ellenben – a tárgyaláson elhangzottak szerint – a közvetítők (traders), akik ezt az energiát az említett piacon megvásárolják, később kivihetik azt más tagállamokba. ( 15 )

39.

Annak ellenére, hogy hosszú vita tárgyát képezte a tárgyaláson, attól tartok, hogy lehetetlen pontos képet kapni a román villamosenergia‑piac jellegzetességeiről, aminek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. A jelen eljárást illetően azonban úgy tűnik, hogy bizonyos egyetértés áll fenn a következő pontok tekintetében:

40.

A jelen ügyben – ahogyan már említettem – egy olyan szankciót vitatnak, amelyet a Hidroelectricával szemben – a román törvénynek az ANRE által előadott értelmezése alapján – amiatt szabtak ki, hogy utóbbi az Opcom rendszerén kívül exportált villamos energiát.

41.

Először is azt kell tisztázni, hogy annak megtiltása, hogy egy Romániában villamos energiát termelő gazdasági szereplő ezt a villamos energiát a belső törvénnyel létrehozott rendszer igénybevétele nélkül másik tagállamba kivigye, az EUMSZ 35. cikk szerinti, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e.

42.

A Bíróság a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősítette „azok[at] a nemzeti intézkedések[et], amelyeknek az a célja vagy hatása, hogy sajátosan korlátozzák a kiviteli forgalmat, és ennek következtében a tagállam belső kereskedelme és exportkereskedelme között eltérő bánásmódot hoznak létre oly módon, hogy a hazai termelésnek vagy az érintett állam belső piacának különleges előnyt biztosítanak a többi tagállam kereskedelmének vagy termelésének rovására”. ( 16 )

43.

A 123/2012. sz. törvény – az ANRE értelmezése szerint – tiltja a közvetlen kereskedelmi ügyleteket (amelyekre az Opcom rendszerének közvetítése nélkül kerül sor) a román villamosenergia‑termelők és azok más tagállambeli potenciális ügyfelei között.

44.

Bár ez a tiltás a belföldi fogyasztásra szánt villamos energiát előállító termelőkre is vonatkozik, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „azok, a nemzeti területen működő valamennyi gazdasági szereplő tekintetében alkalmazandó nemzeti intézkedések, amelyek nagyobb hatással vannak a termékek exportáló tagállam piacáról való kivitelére, mint a termékek említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazására, az EUMSZ 35. cikkben kimondott tilalom hatálya alá tartoznak”. ( 17 )

45.

A Bizottság azt állítja, hogy a jelen ügyben ez történik, amivel egyetértek. A nemzeti szabály visszatartó hatást gyakorol a kivitelre, és nem kezeli egyenlő módon az Opcom által irányított, központosított nemzeti piacot, valamint az Unión belüli többi hasonló villamosenergia‑piacot. Ezenkívül, ha a román rendszer valóban a felek által a tárgyaláson bemutatott modellnek felel meg, a Bizottság úgy véli, hogy a kérdéses rendszer az uniós joggal összeegyeztethetetlen közvetlen hátrányos megkülönböztetést tartalmaz. ( 18 )

46.

A román kormány végső soron elismeri a Bizottság által kifogásolt korlátozó hatást. Azzal érvel, hogy a villamos energia kétoldalú szerződések alapján, valamint a központosított rendszeren kívül történő kivitele „a belföldi fogyasztási igények kielégítése céljából rendelkezésre álló villamos energia csökkenésével jár, ami közvetve azt eredményezi, hogy ezt az igényt behozatal útján kell kielégíteni”. ( 19 )

47.

Ez az érv rámutat arra, hogy a jogalkotási intézkedés célja (vagy egyik célja) az, hogy a villamos energia kivitelét a belföldi fogyasztási igények előzetes kielégítésétől tegye függővé. Ily módon egyértelműen elismerik a nemzeti termelők számára előírt, a külső piachoz való hozzáféréssel kapcsolatos korlátozás fennállását, hiszen ezzel – a már kifejtettek szerint – megtiltják e termelők számára a közvetlen kivitelt.

48.

Ez az előírás tehát azon előírások körébe tartozik, amelyeknek a Gysbrechts és Santurel Inter ítélet szerint az a „hatása, hogy sajátosan korlátozzák a kiviteli forgalmat”. ( 20 ) Ez az előírás – még akkor is, ha a villamos energiát előállító valamennyi gazdasági szereplőre megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – „inkább a termékeknek az exportáló tagállam piacáról való kivitelére [van] kihatással, semmint a termékek említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazására”, éppen azért, mert a belföldi ellátást részesíti előnyben, és ebben az értelemben ez utóbbinak kedvez a külkereskedelem rovására.

49.

Egy nemzeti intézkedés egyaránt igazolható az EUMSZ 36. cikkben felsorolt indokok valamelyikével, valamint a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményeivel, feltéve, hogy az intézkedés arányos a követett legitim céllal. ( 21 )

50.

Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a nemzeti hatóságok feladata, hogy az áruk szabad mozgásának elvétől való eltérést képező tilalmakat igazoló okokra hivatkozzanak. ( 22 )

51.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tesz semmilyen említést a 132/2012. sz. törvény esetleges igazolásáról.

52.

Nem okoz nehézséget azonban annak elismerése, hogy – ahogyan azt a Bizottság értelmezi és a román kormány állítja ( 23 ) – a jogalkotó szándéka annak biztosítására irányulhatott, hogy a villamos energiával kapcsolatos nagykereskedelmi ügyleteket a versenyalapú piacon nyilvánosan és központosított módon, az átláthatóság és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével összhangban bonyolítsák le, kizárva ezáltal a termelők és a többi gazdasági szereplő közötti kétoldalú és nem átlátható adásvételeket. ( 24 )

53.

A román kormány ezen igazoló okhoz egy másodikat is fűz, a villamosenergia‑ellátás biztosítását, valamint egy harmadikat is: a fogyasztók védelmét.

54.

A román kormány valójában az energiaellátás biztonságának a fogyasztók részére történő fenntartására irányuló célt nevezi meg, és a 2009/72 irányelv (51) preambulumbekezdésére utal, amely a fogyasztók érdekeire akként hivatkozik, hogy azok ezen irányelv középpontjában állnak. ( 25 )

55.

Ezzel összhangban a román kormány kiemeli, hogy az energia kétoldalú szerződések alapján történő kivitele „a belföldi fogyasztási igények kielégítése céljából rendelkezésre álló villamos energia csökkenésével” jár, és adott esetben a villamos energia behozatalára és ebből következően az árak növelésére kényszeríthet. ( 26 )

56.

Megállapítható tehát, hogy a vitatott szabályozás célja egyfelől a villamosenergia‑piac átláthatósága, másfelől pedig a megfelelő villamosenergia‑ellátás biztosítása a belföldi fogyasztás számára.

57.

Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy e célok közül az első (annak biztosítása, hogy a villamos energiával kapcsolatos ügyleteket átlátható módon bonyolítsák le) a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett, „a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményének” minősülhet, amely alkalmas egy esetleges kiviteli korlátozás igazolására.

58.

Ami a második célt illeti, az ítélkezési gyakorlat szerint az energiaellátás védelme természetesen az EUMSZ 36. cikkben foglalt, a közbiztonság védelmére alapított igazoló okok között szerepel. ( 27 ) Az elsődleges uniós jogalkotó az EUMSZ 194. cikk (1) bekezdésének b) pontjában az Unió energiapolitikájának egyik céljaként azonosítja az energiaellátás biztonságának biztosítását. ( 28 )

59.

Márpedig a nemzeti hatóságok feladata annak bizonyítása, hogy az említett igazolások alapján elfogadott szabályozás szükséges az érintett célkitűzések eléréséhez, és hogy az megfelel az arányosság elvének, anélkül, hogy e cél az Unión belüli kereskedelmet kevésbé tiltó vagy korlátozó, illetve azt kevésbé érintő intézkedésekkel elérhető lenne. ( 29 )

60.

A villamos energiával kapcsolatos nagykereskedelmi ügyletek egyetlen rendszerben történő központosítása absztrakt értelemben egyaránt megfelelő lehet a nemzeti fogyasztási szükségletek ellátásának fedezésére, valamint ezen ügyletek átláthatóságának biztosítására.

61.

Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a villamos energiával kapcsolatos kereskedelmi ügyletek e rendszerben történő központosítása e rendszer jellemzői alapján (amely rendszert egy olyan üzemeltető irányít, akit a nemzeti hatóságok jelöltek ki): a) megfelelő, releváns és hatékony intézkedésnek minősül‑e a belföldi ellátás biztosításához; valamint b) megfelelő feltételeket biztosít‑e az átláthatósággal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban.

62.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „a tagállamnak az általa felhozható igazoló okokhoz csatolnia kell a megfelelő bizonyítékokat, az e tagállam által elfogadott korlátozó intézkedés megfelelőségére és arányosságára vonatkozó elemzést, valamint az érvelését alátámasztó konkrét adatokat”. ( 30 )

63.

Értelmezésem szerint még ha el is ismerjük, hogy a kereskedelmi ügyleteknek a 123/2012. sz. törvény által előírt központosítása (az ANRE értelmezése szerint) megfelelő a megkívánt jogszerű cél eléréséhez, ez az előírás túllép a szükséges mértéken, amennyiben elképzelhetőnek tűnnek az EUMSZ 35. cikkben biztosított szabadságot kevésbe korlátozó intézkedések.

64.

Az átláthatóság biztosításával kapcsolatban teljes mértékben egyetértek a Bizottság álláspontjával: a 2009/72 irányelv 36–38. cikkében foglalt, a nemzeti szabályozó hatóságok közötti együttműködés eszközeit lehet anélkül használni, hogy sor kerülne a más tagállamokba a központosított rendszeren kívül történő közvetlen kivitel megtiltására.

65.

E szabályozó hatóságok egyik – a jelen ügyben releváns – kötelezettsége „az átláthatóság – ideértve a nagykereskedelmi árak átláthatóságát is – szintjének figyelemmel kísérése, [valamint] annak biztosítása, hogy a villamosenergia‑ipari vállalkozások megfeleljenek az átláthatósági kötelezettségeknek”. ( 31 )

66.

A szabályozó hatóságok kötelezettségei a következők: „versenyképes, biztonságos és környezetileg fenntartható belső villamosenergia‑piac elősegítése […], […] a Közösség valamennyi fogyasztójára és kereskedőjére kiterjedő tényleges piacnyitás, valamint az energiaellátási hálózatok hatékony és megbízható működéséhez szükséges feltételek biztosítása, a hosszú távú célok szem előtt tartásával”, minden esetben „szoros együttműködésben […] más tagállamok szabályozó hatóságaival”. ( 32 )

67.

Az együttműködési kötelezettséget a 2009/72 irányelv 38. cikke határozza meg: a szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük többek között „olyan működési megállapodások létrehozása [céljából], amelyek biztosítják a hálózat optimális kezelését, előmozdítják a közös villamosenergia‑tőzsdék kialakítását és a határkeresztező kapacitásallokációt, valamint biztosítják a […] tényleges verseny kialakulásához és az ellátás biztonságának fokozásához szükséges megfelelő rendszerösszekötő kapacitás minimális szintjét […] a különféle tagállamok ellátóvállalkozásai közötti megkülönböztetés nélkül”. ( 33 )

68.

Ebben az összefüggésben – a Bizottság érvelése szerint – semmi nem akadályozza, hogy az ANRE listát készítsen a megbízható kereskedési rendszerekről, azaz azokról, amelyek képesek az átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kereskedelmi ügyletek biztosítására. E feladat tekintetében figyelembe vehető:

69.

Az 1227/2011 rendelet – amelynek célja a nagykereskedelmi energiapiacok integritásának és átláthatóságának biztosítása – együttműködési mechanizmusokat alakít ki a szabályozó hatóságok között, amelyek hasznosak lehetnek:

70.

Ennélfogva úgy értelmezem, hogy az átláthatóság elérhető azon kötelezettség előírása nélkül, hogy a villamos energiával kapcsolatos nagykereskedelmi ügyleteket csak valamely egyetlen nemzeti üzemeltető által irányított rendszerekben kell lebonyolítani, azaz amely kizárja az olyan más tagállami rendszereket, amelyek azonos feltételeket biztosítanak az átláthatósággal és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban.

71.

Összességében tehát elegendő szabályozási eszköz létezik a villamosenergia‑piac átláthatóságának biztosítására, és – ahogyan azt az ANRE a tárgyaláson előadta – nem szükséges várni az ágazat teljes harmonizációjára.

72.

A nemzeti fogyasztási szükségletek kielégítésének biztosítását illetően úgy vélem továbbá, hogy nem nélkülözhetetlen a termelők számára általános jelleggel megtiltani a villamos energiának az Opcom által irányított rendszeren kívül történő közvetlen kivitelét, amikor kevésbé radikális intézkedések is alkalmazhatók.

73.

Már megállapítottam, hogy mivel az energia a tagállamok számára stratégiai elemet jelent, a rendszeres energiaellátás elsődleges közérdekű célnak minősül.

74.

Márpedig a „rendszeres ellátás” nem feltétlenül egyenlő „a legjobb áron történő ellátással”. Úgy tűnik továbbá, hogy ez a vitatott szabályozás valódi célja, amely a román kormány szerint a villamos energia behozatalának szükségességében rejlő áremelkedés elkerülésére irányul. ( 35 )

75.

Ha tisztán gazdasági vagy kereskedelmi megfontolások igazolhatják a közvetlen kivitel megtiltását, maga a belső piaci elv kérdőjeleződhet meg. Ettől eltér az, hogy a kivételes körülmények által előidézett vészhelyzetekben a tagállamok közbiztonsági és közérdekű okokra hivatkozhatnak a villamos energia kivitelének megakadályozása érdekében. Ugyanakkor, ha a tagállamok rendszeresen így járnak el – kizárólag a piacon érvényesülő szabad verseny elkerülése, valamint a belföldi fogyasztás számára jobb árakra való törekvés érdekében –, ez véleményem szerint túlmutat a korlátozásnak az EUMSZ 36. cikk által megengedett, jogszerű okain, vagy azon közérdekű okokon, amelyek igazolják a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokat vagy az azzal azonos hatású intézkedéseket.

76.

Ahogyan az a tárgyaláson megállapítást nyert, a Hidroelectrica nem vitatja, hogy meg kell felelnie azon jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek éppen a belföldi ellátás fenntartása érdekében írják elő számára, hogy fenntartson egy bizonyos mennyiségben rendelkezésre álló villamos energiát. A Hidroelectrica azt kéri, hogy a többi villamos energiával – akár kétoldalú szerződések útján, akár az Opcom központosított rendszerétől eltérő piacokon – történő kereskedést megengedjék a számára.

77.

Ha ez így van, akkor aránytalannak minősül az ellátás minimális biztosításához nem feltétlenül elengedhetetlen villamos energia kivitelének teljes tilalma.

78.

Ezenkívül úgy tűnik, hogy az említett céllal nem teljesen áll összhangban az, hogy a közvetítők (traders) megvásárolhatják a villamos energiát ezen a nagykereskedelmi piacon annak érdekében, hogy azt később – a termelőkkel szemben előírtakhoz hasonló korlátozások nélkül – más tagállamokba vigyék ki.

79.

Végül emlékeztetni kell arra, hogy – ahogyan azt a 2015/1222 rendelet is tartalmazza – az ellátás biztonsága „elválaszthatatlanul kötődik a belső villamosenergia‑piac hatékony működéséhez és a tagállamok elszigetelt piacainak integrációjához”. ( 36 )

80.

Ezzel összhangban a 2009/72 irányelv (44) preambulumbekezdése értelmezhető úgy, hogy az ellátás biztonságának biztosítása magában foglalja a kereslet‑kínálat egyensúlyának nyomon követését a különböző tagállamokban, anélkül azonban, hogy ezen a szinten megállnánk, mivel szükségesnek bizonyul egy „közösségi szintű, az ellátás biztonságára vonatkozó [helyzetjelentés készítése], amelyben figyelembe kell venni a területek közötti rendszerösszekötő kapacitásokat is”.

81.

A tagállamok közötti villamosenergia‑kivitel/behozatal tehát az ellátás biztosításának alapvető eleme az egyes tagállamokban, valamint az Unió egészében egyaránt. Végeredményben egy olyan biztosítékról van szó, amely a villamosenergia‑piac nemzeti és európai dimenziójához azonos mértékben kapcsolódik az ellátás biztonságának mindkét szinten történő biztosítása érdekében, ami lehetővé teszi a belföldi piac szükségleteinek az uniós piaci erőforrásokkal történő kielégítését.

82.

A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) részére a következőképpen válaszoljon:

„Az EUMSZ 35. cikkel ellentétes az a tagállami szabályozás, amely – azáltal, hogy előírja a villamos energiával kapcsolatos nagykereskedelmi ügyleteknek a nemzeti hatóságok által kijelölt üzemeltető által irányított, egyetlen rendszerre történő központosítására vonatkozó kötelezettséget – megtiltja a termelőknek azt, hogy ezt az energiát más tagállamokba közvetlenül kivigyék.

Ezen intézkedés nem igazolható általános jelleggel az ellátás átláthatóságával vagy biztonságával kapcsolatos okokra történő hivatkozással, amennyiben ez utóbbiak a villamos energia esetleges behozatalából eredő áremelkedéssel összefüggő gazdasági jellegű okokkal kapcsolatosak.”