—

A felperesek azzal érvelnek, hogy a nemzeti jog alapján folyamatban lévő fellebbezési eljárások miatt az EKB nem volt abban a helyzetben, hogy megalapozott indokolással ellátott határozatot fogadjon el.

—

A felperesek azzal érvelnek, hogy az EKB tévedett annyiban, hogy a Malta Financial Services Authority [máltai pénzügyi felügyeleti hatóság] irányelveit véglegesnek és jogerősnek tekintette, annak ellenére, hogy ezeket a Financial Services Tribunal [pénzügyi felügyeleti bíróság] helyben hagyhatja, hatályon kívül helyezheti vagy módosíthatja. Mindenesetre az EKB nyilvánvalóan tévedett abban, hogy a felügyelt szervezet engedélyének visszavonása kedvezőbb volt a Bank kényszerértékesítésénél, és hogy kevés esély volt az eladási opció érvényesítésére.

—

A felperesek azzal érvelnek, hogy az EKB nem rendelkezett hatáskörrel a vitatott határozat meghozatalára, minthogy a felügyelt szervezetnek mint hitelintézetnek kibocsátott engedély visszavonása a Malta Financial Services Authority és nem az EKB hatáskörébe tartozik. A határozat kibocsátásával az EKB túllépte hatáskörét, és megsértette a felpereseket a nemzeti jog alapján megillető fellebbezési jogot, valamint az uniós jog alapján őket megillető tisztességes eljáráshoz való jogot.

—

A felperesek azzal érvelnek, hogy az EKB – még akkor is, ha rendelkezett a vitatott hatáskörrel – visszaélt a hatáskörével azáltal, hogy kizárta a felügyelt szervet és a többi felperest a nemzeti jog alapján őket megillető fellebbezési jog gyakorlását.

—

A felperesek azzal érvelnek, hogy az arányosság elvét kellett volna alkalmazni a jelen ügyben annak érdekében, hogy kizárják a felügyelt szervezet engedélyének a visszavonását. A jelen körülmények között, a Bank értékesítése kevesebb kárt eredményezett volna a felügyelt szervezetnek, és nem károsította volna a felügyelt szervezet betéteseit, alkalmazottait és részvényeseit.