–

a Peek & Cloppenburg KG, Hamburg képviseletében M. Petersenn és A. von Mühlendahl Rechtsanwälte,

–

a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf képviseletében P. Lange, A. Auler és M. Wenz Rechtsanwälte,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, É. Gippini Fournier és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 14. cikkének, valamint [az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 34. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a Peek & Cloppenburg KG, Hamburg (a továbbiakban: P & C Hamburg) és a Peek & Cloppenburg KG, Düsseldorf (a továbbiakban: P & C Düsseldorf) között azon nemzeti védjegyek érvénytelenségének utólagos megállapítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melyeknek a P & C Hamburg volt a jogosultja, és melyekről utóbbi korábban már lemondott.

3

A 2008/95 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja:

„Az irányelv nem fosztja meg a tagállamokat attól a jogtól, hogy továbbra is oltalomban részesítsék azokat a védjegyeket, amelyek oltalmát használat révén szerezték meg, e védjegyeket azonban csak a lajstromozás útján megszerzett védjegyekhez való viszonyuk tekintetében veszi figyelembe.”

4

Ezen irányelv 1. cikke értelmében:

„Ezt az irányelvet minden olyan áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell, amely a tagállamok valamelyikében védjegyként, együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegyként lajstromozás vagy védjegybejelentés, a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozás vagy védjegybejelentés, illetve a tagállamok bármelyikére kiterjedő hatályú nemzetközi lajstromozás tárgyát képezi.”

5

Az irányelv „Megszűnési okok” című 12. cikke, annak (1) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

A védjegyoltalom megszűnése azonban nem állapítható meg, ha az ötéves időtartam elteltét követően, de a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot.

E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelőző – a használat elmulasztásának megszakítás nélküli, ötéves időtartama lejártakor kezdődő – három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról, hogy a használat hiánya miatt a megszűnés megállapítását fogják kérni.”

6

Ugyanezen irányelv „Törlés vagy megszűnés utólagos megállapítása” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha egy közösségi védjegy tekintetében olyan korábbi védjegy szenioritását igénylik, amelynek oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt, a korábbi védjegy utólagos törlésének vagy a megszűnés utólagos megállapításának van helye.”

7

Az 207/2009 rendeletnek „A nemzeti védjegy szenioritásának igénylése” című 34. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a tagállamok valamelyikében lajstromozott korábbi védjegy – ideértve a Benelux‑államokban vagy nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyet is – jogosultja, aki az említett védjeggyel azonos megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránt bejelentést tesz az említett védjegy árujegyzékébe tartozó vagy annak részét képező áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, a[z európai uniós] védjeggyel kapcsolatban igényelheti a korábbi védjegy szenioritását azon tagállam tekintetében, amelyben vagy amelyre kiterjedő hatállyal e korábbi védjegyet lajstromozták.

(2)   E rendelet alapján a szenioritás egyedüli joghatása, hogy ha a korábbi védjegy oltalma megszűnt lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt, az európai uniós védjegyjogosultat továbbra is megilletik a korábbi védjegyoltalomból eredő jogok ugyanúgy, mintha a korábbi védjegy oltalma nem szűnt volna meg.

[….]”

8

E rendelet „Szenioritás igénylése a[z európai uniós] védjegy lajstromozását követően” című 35. cikkének az (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a[z európai uniós] védjegy jogosultja egyben a tagállamok valamelyikében – ideértve a Benelux‑államokat – lajstromozott azonos korábbi védjegy vagy a tagállamra kiterjedő hatállyal nemzetközi úton lajstromozott azonos korábbi védjegy jogosultja, és az európai uniós védjegy árujegyzékébe tartozó vagy annak részét képező áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplőkkel, a korábbi védjegy szenioritását igényelheti azon tagállam tekintetében, amelyben vagy amelyre kiterjedő hatállyal e korábbi védjegyet lajstromozták.”

9

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.), amely átdolgozta a 2008/95 irányelvet, 2016. január 12‑én lépett hatályba, az alapügy tényállása megvalósulásának időpontját követően. Az irányelv 6. cikke így rendelkezik:

„Ha egy európai uniós védjegy tekintetében olyan nemzeti védjegy vagy az adott tagállamra kiterjedő hatállyal, nemzetközi megállapodás alapján lajstromozott védjegy szenioritását igénylik, amelynek oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt, az igényelt szenioritás alapját képező védjegy utólagos törlésének vagy a megszűnés utólagos megállapításának van helye, ha a törlésének vagy a megszűnése megállapításának helye lett volna, amikor a védjegy oltalma a lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt. Ilyen esetben a szenioritás hatályát veszti.”

10

Az 1994. október 25‑i, módosított Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (a védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló törvény (BGBl. 1994 I, 3082. o.; a továbbiakban: MarkenG) „Megszűnés” című 49. cikke az (1) bekezdésében kimondja:

„Kérésre a védjegyet oltalom megszűnése miatt törölni kell a lajstromból, ha azt a 26. cikk értelmében nem használták a lajstromozását követően megszakítás nélkül öt éven át. A védjegyoltalom megszűnésére azonban nem lehet hivatkozni, ha az említett időtartam elteltét követően, és a törlés iránti kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve újrakezdik a tényleges védjegyhasználatot a 26. cikk értelmében. Nem vehető figyelembe a védjegyhasználat megkezdése vagy újrakezdése, ha a védjegyjogosult a tényleges védjegyhasználatot a törlés iránti kérelem benyújtását megelőző – de legkorábban a használat elmulasztásának megszakítás nélküli, ötéves időtartama lejártakor kezdődő – három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve kezdi újra, hogy tudomására jut, hogy a használat hiánya miatt a törlését kérhetik. Amennyiben az 53. cikk (1) bekezdésében említett törlés iránti kérelmet a Szabadalmi Hivatalhoz nyújtják be, a Szabadalmi Hivatal határozza meg a harmadik mondatban hivatkozott három hónapos határidő számítását, ha az 55. cikk (1) bekezdése szerinti törlés iránti kérelmet az 53. cikk (4) bekezdésében hivatkozott értesítés megküldését követő három hónapon belül nyújtották be.”

11

A MarkenG‑nek a „Védjegyek érvénytelenségének utólagos megállapítása” című 125c. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha a bejelentett vagy lajstromozott [európai uniós] védjegy esetében a Szabadalmi Hivatal lajstromában bejegyzett védjegy elsőbbségét a[z 207/2009 rendelet] 34. vagy 35. cikke értelmében igényelték, és ha a Szabadalmi Hivatal lajstromában bejegyzett védjegyet törölték az oltalom megújításának elmulasztása […], vagy lemondás miatt […], az említett védjegy érvénytelensége – kérésre – megállapítható utólag megszűnés vagy törlési ok miatt.

(2)   Az érvénytelenség megállapítására ugyanazon feltételek alapján kerül sor, mint a megszűnés vagy törlési ok miatti törlésre. A 49. cikk (1) bekezdése szerinti megszűnés miatt a védjegy érvénytelenségét azonban csak akkor lehet megállapítani, ha a törlésnek az e rendelkezés szerinti feltételei már abban az időpontban is fennálltak, amikor a védjegyet az oltalom megújításának elmulasztása vagy lemondás miatt törölték.

(3)   Az érvénytelenség megállapítására irányuló eljárás a lajstromozott védjegy törlésére alkalmazandó rendelkezéseken alapul, mivel az érvénytelenség megállapítása a védjegy törlésének helyébe lép.”

12

A P & C Düsseldorf jogosultja a két, 648526. és 648528. számon lajstromozott „PuC” német szó‑ és ábrás védjegynek, 1953‑ból származó elsőbbséggel.

13

A P & C Hamburg a PUC európai uniós szóvédjegy jogosultja, amelyet 2001. április 6‑án lajstromoztak 242446. számon, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 18. és 25. osztályba tartozó áruk, többek között a ruházati cikkek és a divatkiegészítők tekintetében. E védjegy esetében Németország területén két, 1978‑ban, illetve 1982‑ben bejelentett és 966148., illetve 1027854. számon ruházati cikkek tekintetében lajstromozott PUC német szóvédjegy szenioritását igényelték.

14

2005. február 11‑én a P & C Düsseldorf a PUC német szóvédjegyek megszűnés miatti törlése iránt indított keresetet. Mivel a P & C Hamburg 2005. július 7‑én önként kérte e védjegyek törlését a Deutsches Patent‑ und Markenamtnál (német szabadalmi és védjegyhivatal), a jogvitában részt vevő mindkét fél lezártnak nyilvánította a jogvitát, és az említett védjegyeket 2005. augusztus 9‑én, illetve 31‑én törölték.

15

2010. március 12‑én a P & C Düsseldorf előtt arra irányuló keresetet nyújtott be a Landgericht Hamburghoz (hamburgi regionális bíróság, Németország), hogy a P & C Hamburg ne hivatkozhasson a továbbiakban a PUC német szóvédjegyek elsőbbségére, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy abban az időpontban, amikor e társaság lemondása alapján e védjegyeket törölték a lajstromból, azok már a megszűnés alapján is törölhetőek lettek volna. Másodlagosan a P & C Düsseldorf úgy érvelt, hogy e védjegyeket az említett időpontban a P & C Düsseldorf korábban fennálló jogai alapján is törölhették volna.

16

A Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság) helyt adott a keresetnek, az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország) pedig elutasította a P & C Hamburg fellebbezését. Határozatában a fellebbviteli bíróság úgy találta, hogy a P & C Düsseldorf kérelme megalapozott a MarkenG 125c. cikkének (1) és (2) bekezdése, valamint 49. cikke (1) bekezdése értelmében, mivel a törölt német szóvédjegyek, amelyek szenioritását a PUC európai uniós védjeggyel kapcsolatban igényelték, megszűnés miatt törölhetők voltak, mind abban az időpontban, amikor lemondás miatt törölték őket, mind a fellebbviteli bíróság előtti tárgyalás időpontjában.

17

A P & C Hamburg e határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé.

18

Először is, a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a fellebbviteli bíróság helyesen értelmezte a MarkenG 125c. cikkének (2) bekezdését, amikor úgy találta, hogy az adott védjegy védjegyoltalom megszűnése miatti törlésére vonatkozó feltételeknek nem csupán a védjegyoltalomról való lemondás időpontjában kell teljesülniük, hanem az érvénytelenség megállapítása iránti kérelem ügyében eljáró bíróság előtti utolsó tárgyalás időpontjában is. E bíróság számára ugyanakkor kérdéses, hogy ezen értelmezés összhangban van‑e a 2008/95 irányelv 14. cikkével.

19

Megállapítva, hogy e 14. cikk nem fejti ki pontosan, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie azon korábbi nemzeti védjegy utólagos törlése megállapításának, amelynek oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2015/2436 irányelv 6. cikkéből az következik, hogy nem követelmény ezen irányelv értelmében, hogy a megszűnés feltételei a megszűnés utólagos megállapítása iránti kérelemről döntő határozat meghozatalának időpontjában is fennálljanak. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ezen irányelv újrafogalmazta‑e azon követelményeket, melyeknek egy ilyen megállapításnak meg kell felelnie, vagy csupán pontosította a 2008/95 irányelv 14. cikke értelmében már alkalmazandó követelményeket.

20

Másodsorban, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi: feltételezve, hogy a MarkenG 125c. cikkének a jelen ítélet 18. pontjában kifejtett értelmezése összeegyeztethető a 2008/95 irányelv 14. cikkével, felmerül a kérdés, hogy a P & C Hamburg, miután 2005. július 7‑én lemondott a német szóvédjegyeiről, azokat használhatta‑e a hozzájuk kapcsolódó jogok fenntartása céljából. Mivel a fellebbviteli bíróság úgy vélte, hogy a lemondást követően a használatot nem lehet figyelembe venni, hiszen e használat nem vonja maga után az „oltalom feléledését”, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy ezen elemzés helytálló‑e a 207/2009 rendelet 34. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, és ezzel kapcsolatban azt kívánja megtudni, hogy egy korábbi nemzeti védjegynek egy európai uniós védjegy tekintetében igényelt szenioritása milyen hatással bír.

21

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Együtt vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2008/95 irányelvnek – a 207/2009 rendelet 34. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 14. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint csak akkor állapítható meg utólag egy olyan korábbi nemzeti védjegy törlése vagy megszűnése, melynek szenioritását egy európai uniós védjegy tekintetében igénylik, ha e törlés vagy megszűnés feltételei nem csupán e korábbi nemzeti védjegy oltalmáról való lemondás, vagy az oltalmi idejének megújítás nélküli lejárta időpontjában állnak fenn, hanem az e megállapításra vonatkozó bírósági határozat elfogadásának időpontjában is.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 34. cikke lehetőséget biztosít a nemzeti védjegy jogosultja számára, aki az említett védjeggyel azonos megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránt bejelentést tesz az említett védjegy árujegyzékébe tartozó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, hogy az európai uniós védjeggyel kapcsolatban igényelhesse a korábbi védjegy szenioritását azon tagállam tekintetében, amelyben vagy amelyre kiterjedő hatállyal e korábbi védjegyet lajstromozták. E rendelet 35. cikke hasonló lehetőséget biztosít a szenioritásnak az adott védjegy európai uniós védjegyként való lajstromozását követő igénylésére.

24

A korábbi nemzeti védjegy szenioritása igénylésének egyedüli joghatása e rendelet 34. cikkének (2) bekezdése szerint az, hogy amennyiben e védjegy jogosultja lemond az oltalomról, vagy azt hagyja az oltalmi idő megújítása nélkül lejárni, a védjegyjogosultat továbbra is megilletik a korábbi védjegyoltalomból eredő jogok ugyanúgy, mintha a korábbi védjegy oltalma nem szűnt volna meg.

25

A szenioritás ilyen igénylésének kifogásolása érdekében a 2008/95 irányelv 14. cikke rendelkezik az olyan korábbi nemzeti védjegy utólagos törlésének vagy az oltalom megszűnése utólagos megállapításának lehetőségről, amely védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt.

26

Jóllehet a 2008/95 irányelv 14. cikke nem határozza meg, hogy a törlés vagy a megszűnés feltételeinek fennállását milyen időpontban kell vizsgálni, e rendelkezés szövegéből és tárgyából következik, hogy a szóban forgó vizsgálat célja annak visszamenőleges meghatározása, hogy e feltételek teljesültek‑e a korábbi nemzeti védjegy oltalmáról való lemondás, vagy az oltalmi idejének megújítás nélküli lejárta időpontjában. Ebből következik, hogy az említett rendelkezéssel nem áll összhangban azon követelmény, mely szerint a korábbi nemzeti védjegy törlésének vagy megszűnése megállapításának feltételei fenn kell álljanak az e törlés vagy megszűnés utólagos megállapítására irányuló kérelemről való határozathozatal időpontjában is.

27

Ezen túlmenően egy ilyen követelmény azon a feltevésen alapul, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint az alapeljárás feleinek észrevételeiből is kitűnik, hogy a nemzeti védjegynek az oltalomról való lemondást követő használata maga után vonhatja az „oltalom feléledését”, és így alkalmas lehet arra, hogy fenntartsa a hozzá kapcsolódó jogokat. Azonban sem a 2008/95 irányelv, sem a 207/2009 rendelet nem támaszt alá egy ilyen feltevést.

28

Először is meg kell jegyezni ugyanis, hogy a 2008/95 irányelv egyáltalán nem rendelkezik az olyan nemzeti védjegy használatának lehetőségéről, melynek oltalmáról már lemondtak. Ezen irányelv, amint az többek között az (5) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből kitűnik, csak azon védjegyekre alkalmazandó, melyek lajstromozás vagy védjegybejelentés tárgyát képezik, ekképpen az irányelv vonatkozásában egy törölt védjegy nem létezik.

29

Továbbá a 2008/95 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy a védjegy használata csak a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően, illetve az e rendelkezés harmadik albekezdésében említett esetben e benyújtást három hónappal megelőzően vehető figyelembe. Ennélfogva e rendelkezéssel nem állna összhangban a megszűnés utólagos megállapítására irányuló eljárás keretében a védjegyhasználat figyelembevétele azon időpontot követően, hogy a védjegyjogosult e védjegy oltalmáról lemondott, vagy azt hagyta az oltalmi idő megújítása nélkül lejárni.

30

Végül a 207/2009 rendelet 34. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy egy korábbi nemzeti védjegy – európai uniós védjegy tekintetében igényelt – szenioritásának egyedüli joghatása, hogy e korábbi nemzeti védjegy jogosultját, aki ezen oltalomról lemondott, vagy azt hagyta az oltalmi idő megújítása nélkül lejárni, továbbra is megilletik azon tagállam tekintetében, amelyben vagy amelyre kiterjedő hatállyal e korábbi védjegyet lajstromozták, a korábbi védjegyoltalomból eredő jogok ugyanúgy, mintha a korábbi védjegy oltalma nem szűnt volna meg. E rendelkezés tehát olyan vélelmet hoz létre, amely lehetővé teszi az európai uniós védjegy jogosultja számára, hogy az adott tagállamban továbbra is olyan oltalomban részesüljön, mint amilyenben a törölt korábbi nemzeti védjegy részesült, és nem teszi lehetővé a törölt védjegy további fennmaradását. Ebből többek között az következik, hogy a szóban forgó megjelölésnek a törlést követő esetleges használata egy ilyen esetben az európai uniós védjegy használatának minősülne, és nem a törölt korábbi nemzeti védjegyének.

31

Egyébiránt a 2008/95 irányelv 14. cikkének a jelen ítélet 26. pontjában kifejtett értelmezését megerősíti az alapügy tényállását követően hatályba lépett 2015/2436 irányelv 6. cikke is, amely a korábbi nemzeti védjegy törlése vagy megszűnése utólagos megállapítása egyetlen feltételeként azt írja elő, hogy a törlés vagy a megszűnés megállapítható legyen abban az időpontban, amikor a védjegy oltalma a lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt.

32

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelvnek – a 207/2009 rendelet 34. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint csak akkor állapítható meg utólag egy olyan korábbi nemzeti védjegy törlése vagy megszűnése, melynek szenioritását egy európai uniós védjegy tekintetében igénylik, ha e törlés vagy megszűnés feltételei nem csupán e korábbi nemzeti védjegy oltalmáról való lemondás, vagy az oltalmi idejének megújítás nélküli lejárta időpontjában álltak fenn, hanem az e megállapításra vonatkozó bírósági határozat elfogadásának időpontjában is.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv – [az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet 34. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint csak akkor állapítható meg utólag egy olyan korábbi nemzeti védjegy törlése vagy megszűnése, melynek szenioritását egy európai uniós védjegy tekintetében igénylik, ha e törlés vagy megszűnés feltételei nem csupán e korábbi nemzeti védjegy oltalmáról való lemondás, vagy az oltalmi idejének megújítás nélküli lejárta időpontjában állnak fenn, hanem az e megállapításra vonatkozó bírósági határozat elfogadásának időpontjában is.