–

a német kormány képviseletében T. Henze, M. Hellmann és J. Mentgen, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23‑i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 2009. november 30‑i 2009/941/EK tanácsi határozat (HL 2009. L 331., 17. o.; helyesbítés: HL 2017. L 37., 28. o., a továbbiakban: hágai jegyzőkönyv) 4. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a KP kiskorú gyermek és annak apja, LO között tartási kötelezettség tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o.; HL 2013. L 8., 19. o.; HL 2013. L 281., 29. o.) 3. cikke határozza meg a tagállamokon belül a joghatóságra vonatkozó általános rendelkezéseket a tartási kötelezettség tárgyában.

4

E rendelet 15. cikke előírja, hogy a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a hágai jegyzőkönyvvel összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír.

5

A hágai jegyzőkönyvnek „Az alkalmazandó jogra irányadó általános szabály” című 3. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Amennyiben [a hágai] jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

(2)   A jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.”

6

E jegyzőkönyv „Bizonyos jogosultakat előnyben részesítő különös szabályok” című 4. cikke a következőket írja elő:

„(1)   Az alábbi rendelkezések alkalmazandók a következő tartási kötelezettségekre:

[…]

(2)   Amennyiben a jogosult a 3. cikkben említett jog szerint nem kaphat tartást a kötelezettől, az alkalmazandó jog az eljáró bíróság joga.

(3)   A 3. cikk ellenére, amennyiben a jogosult a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam illetékes hatóságához fordul, az alkalmazandó jog az eljáró bíróság joga. Amennyiben azonban a jogosult e jog alapján nem kaphat tartást a kötelezettől, az alkalmazandó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

(4)   Amennyiben a jogosult sem a 3. cikkben, sem az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett jog alapján nem kaphat tartást a kötelezettől, és amennyiben a kötelezettel azonos állampolgársággal rendelkezik, az alkalmazandó jog a közös állampolgárságuk szerinti állam joga.”

7

A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: BGB) „Tartás visszamenőleges érvényesítése” című 1613. §‑a a következőket írja elő:

„(1)   A jogosult visszamenőleg teljesítést vagy kártérítést nemteljesítés miatt csak attól az időponttól követelhet, amikor a kötelezettet a tartási követelés érvényesítése céljából felszólították, hogy jövedelméről és vagyonáról nyilatkozzon, [vagy attól az időponttól,] amikor a kötelezett késedelembe esett vagy a tartási követelés vonatkozásában beállt a perfüggőség. […]

(2)   A jogosult az (1) bekezdésben meghatározott korlátozás nélkül visszamenőlegesen teljesítést követelhet

akadályoztatva van a tartási követelés érvényesítésében.”

8

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy Ausztriában a tartási követelések érvényesítése három évre visszamenőlegesen lehetséges.

9

E bíróság pontosítja, hogy az állandó nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint a tartásra kötelezett személy késedelme a tartási kötelezettség visszamenőleges érvényesítésének egyik feltétele, azonban gyermektartás esetén a különös családjogi kapcsolat miatt a tartás visszamenőleges követelésének nem feltétele a fizetési felszólítás.

10

A 2013. március 6‑án született KP és a szülei német állampolgárok, akik 2015. május 27‑ig Németországban éltek. 2015. május 28‑án KP és édesanyja Ausztriába költözött, amely ország ettől az időponttól a szokásos tartózkodási helyükké vált.

11

2015. május 18‑án KP tartás iránti kérelmet nyújtott be LO‑val szemben a Bezirksgericht Fünfhaushoz (fünfhausi kerületi bíróság, Ausztria). 2016. május 18‑án KP kiterjesztette a kérelmét a 2013. június 1‑je és 2015. május 31. közötti időszakra.

12

A Bezirksgericht Fünfhaus (fünfhausi kerületi bíróság) elutasította a 2013. június 1‑je és 2015. május 31. közötti időszakra vonatkozó tartásdíj iránt KP által benyújtott kérelmet, mivel erre az időszakra a hágai jegyzőkönyv 3. cikke értelmében a német jogot kell alkalmazni, amelynek az elmaradt tartásdíj érvényesítésével kapcsolatos feltételei nem teljesültek. A hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése, amely az eljáró bíróság jogának alkalmazásával kapcsolatos, kizárólag azokra a jogosultságokra vonatkozik, amelyek az új szokásos tartózkodási hely létesítésének időpontját követően keletkeztek.

13

A Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien (bécsi regionális polgári bíróság, Ausztria) helybenhagyta a Bezirksgericht Fünfhaus (fünfhausi kerületi bíróság) határozatát.

14

KP felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien (bécsi regionális polgári bíróság) határozatával szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria).

15

A kérdést előterjesztő bíróság előtt KP arra hivatkozik, hogy a tartás iránti kérelmére a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a tartási kötelezettségre vonatkozó német jog alkalmazandó, amely alapján azonban nem érvényesítheti visszamenőlegesen a tartási kötelezettséget, mivel nem teljesülnek a BGB 1613. cikkében foglalt feltételek. Következésképpen KP szerint a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban az osztrák jogot kell alkalmazni, amely megengedi a tartási igények visszamenőleges érvényesítését.

16

LO ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó azokban az esetekben, ahol egyes tartási követelések elévültek vagy határidőmúlás következett be. Ezenfelül e rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha az eljárást a tartásra kötelezett indítja, vagy ha az eljáró bíróság egy olyan állam hatósága, amelyben egyik érintett fél sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. Márpedig a jelen esetben KP az aktuális, szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságához fordult. Végül LO úgy véli, hogy az említett rendelkezés nem alkalmazható a tartásdíj visszamenőleges érvényesítésére, amennyiben a tartás iránti kérelmet a jogosult elköltözése után nyújtják be.

17

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától kezdve – vagyis kizárólag a jövőre nézve – az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.

18

Következésképpen e bíróság szerint a jelen esetben az említett változást megelőző időszak tekintetében a német jogot kell alkalmazni, feltéve hogy e jogot a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nem kell mellőzni. Mindazonáltal az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben e rendelkezés alkalmazása bizonytalan lenne. E bíróság e tekintetben A. Bonomi hágai jegyzőkönyvre vonatkozó (a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia 21. ülésszakán elfogadott) magyarázó jelentésének (a továbbiakban: Bonomi jelentés) 63. pontjára hivatkozik, amelynek értelmében az eljáró bíróság jogának kiegészítő kapcsoló elve csak akkor hatásos, ha a tartással kapcsolatos eljárást a jogosult szokásos tartózkodási helyén kívüli államban indították, mivel egyébként a jogosult szokásos tartózkodási helyének joga megegyezik az eljáró bíróság jogával. A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy e jelentés szerint az eljáró bíróság jogának a 4. cikk (2) bekezdésén alapuló, kiegészítő jellegű alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha az eljárást a kötelezett indítja, például a saját szokásos tartózkodási helye szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatósága előtt, vagy ha az eljáró hatóság egy olyan állam hatósága, amelyben egyik érintett fél sem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

19

Mivel ezenfelül a jelen esetben KP nem szólította fel LO‑t a fizetésre, a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó‑e azokra az esetekre, amelyekben az említett jegyzőkönyv 3. cikke alapján alkalmazandó jog értelmében fennáll a tartási igény, azonban megtagadják annak visszamenőleges érvényesítését azon az alapon, hogy a jogosult nem teljesít bizonyos törvényi feltételeket.

20

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Amennyiben erre a kérdésre nemleges a válasz:

21

Mindenekelőtt meg kell vizsgálni a Bíróságnak a hágai jegyzőkönyv értelmezésére vonatkozó hatáskörét.

22

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az EUMSZ 267. cikkel összhangban a Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az uniós intézmények jogi aktusainak értelmezésével kapcsolatos kérdésekben.

23

Márpedig, egyrészt, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 300. cikk (jelenleg EUMSZ 218. cikk) alapján elfogadott 2009/941 határozattal az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a hágai jegyzőkönyvet, amelynek szövege az említett határozat mellékletét képezi.

24

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Tanács által az EUMSZ 218. cikknek megfelelően kötött valamely megállapodás az Unió vonatkozásában az uniós intézmények által elfogadott, az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja értelmében vett jogi aktust képez (lásd ebben az értelemben: 2009. október 22‑iBogiatzi ítélet, C‑301/08, EU:C:2009:649, 23. pont).

25

Ebből az következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a hágai jegyzőkönyv értelmezésére.

26

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az alkalmazható egy olyan helyzetben, ahol a szokásos tartózkodási helyét megváltoztató jogosult az új szokásos tartózkodási helye szerinti állam valamely bíróságához nyújt be a kötelezettel szemben egy olyan múltbeli időszakra vonatkozó, tartás iránti kérelmet, amelynek során egy másik tagállamban tartózkodott, és ahol az eljáró bíróság szerinti állam megegyezik a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állammal.

27

Az említett 4. cikk (2) bekezdése értelmében amennyiben a jogosult a hágai jegyzőkönyv 3. cikkében említett jog szerint nem kaphat tartást a kötelezettől, az alkalmazandó jog az eljáró bíróság joga.

28

E 3. cikk kimondja az alkalmazandó jogra irányadó azon általános szabályt, amely szerint a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

29

Amint az a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, e rendelkezés, amely megengedi a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga helyett az eljáró bíróság jogának alkalmazását, csak akkor érvényesül hatékonyan, ha e jogok különbözőek.

30

Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy az eljáró bíróság szerinti államnak mindenképpen különböznie kell‑e a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti államtól ahhoz, hogy az egyes esetekben alkalmazandó jogok különbözőek legyenek, és e rendelkezés hatékonyan érvényesüljön.

31

A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy KP Ausztriába költözött, amely tagállam a szokásos tartózkodási helye szerinti állam. A hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján tehát az osztrák jog az alkalmazandó jog. Ugyanakkor e jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban az osztrák jog kizárólag KP tartózkodási helyének Ausztriára történő megváltozása időpontjától, azaz a jelen esetben 2015. május 28‑tól alkalmazandó. Az ezt megelőző, 2013. június 1‑je és 2015. május 28. közötti időszak tekintetében a német jog volt a KP szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

32

Ami az eljáró bíróság jogát illeti, itt azon tagállam jogáról van szó, amelynek bíróságához a jogosult fordult, vagyis az osztrák jogról.

33

Ebből az következik, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló esetben, ahol a tartásdíj iránti követeléssel érintett időszak tekintetében az eljáró bíróság joga, a jelen esetben az osztrák jog nem egyezik a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogával, a jelen esetben a német joggal, a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése hatékonyan érvényesülhet. Az a körülmény, hogy a jogosult a szokásos tartózkodási helye szerinti állam valamely bíróságához fordult, és így az eljáró bíróság szerinti állam megegyezik a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állammal, nem akadálya e rendelkezés alkalmazásának, mivel az e rendelkezésben előírt, kiegészítő kapcsoló szabály által kijelölt jog nem egyezik az említett jegyzőkönyv 3. cikkében foglalt, elsődleges kapcsoló szabály által kijelölt joggal.

34

Szükséges azonban továbbá, hogy az e rendelkezés szerinti jog, amely az eljáró bíróság joga, a múltbeli időszakra vonatkozó tartás iránti kérelemre is alkalmazható legyen.

35

Különösen a Bonomi jelentésre tekintettel kitűnik ugyanis, hogy jóllehet a tartás iránti kérelmekre a benyújtás időpontjától a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, azonban nem egyértelmű, hogy e rendelkezés az e kérelmek benyújtását megelőző időszakokra is alkalmazandó‑e, és ha igen, milyen feltételek mellett.

36

Az Európai Bizottság szerint az e rendelkezésben előírt jog, vagyis az eljáró bíróság joga alkalmazandó minden olyan esetben, ahol a jogosult nem kaphat tartást a szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga vagy – valamely múltbeli időszak tekintetében – azon állam joga alapján, amelyben a kérdéses időszakban a szokásos tartózkodási helye volt. A német kormány a maga részéről hangsúlyozza, hogy a múltbeli időszakokra vonatkozó, tartás iránti kérelmek esetében nem alkalmazandó automatikusan az eljáró bíróság joga, valamint hogy kapcsolatnak kell fennállnia a jogosult tartási igényének alapjául hivatkozott tényállás és az említett igény vizsgálatára alkalmazandó jog között.

37

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy önmagában a hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének a szövege alapján nem állapítható meg egyértelműen e rendelkezés hatálya.

38

E rendelkezést a hágai jegyzőkönyvben megállapított kapcsoló elvek rendszerére, valamint e jegyzőkönyv céljára tekintettel kell értelmezni.

39

Ami a hágai jegyzőkönyvben megállapított kapcsoló elvek rendszerét illeti, rá kell mutatni arra, hogy e jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése olyan különös szabályt állapít meg bizonyos jogosultak javára, amely kiegészíti az e jegyzőkönyv 3. cikkében szereplő általános szabályt.

40

Ezen első megállapítás megkérdőjelezi a Bizottság álláspontjának helytállóságát. A jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogával kapcsolatos, a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt elv alkalmazhatóságát ugyanis e cikk (2) bekezdése az e tartózkodással érintett időszakra korlátozza. Amennyiben e jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az megengedi, hogy az eljáró bíróság szerinti ország jogát, vagyis az alapeljárásbeli jogvitához hasonló esetben e jogosult új szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogát alkalmazzák a tartózkodási hely ezen államba való áthelyezését megelőző időszakra is, ezen értelmezés eredményeként – mivel teljesül az e rendelkezésben előírt feltétel – a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogának időbeli hatályát illetően nem érvényesülne az e 3. cikk (2) bekezdésében foglalt általános szabály.

41

Egyébiránt, amint az különösen a Bonomi jelentésből, illetve a hágai jegyzőkönyv elfogadására irányuló tárgyalásokban tevékenyen részt vevő Bizottság által megvalósítani kívánt célkitűzésekből kitűnik (lásd: a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2005) 649 végleges)), e rendszer az alkalmazandó jog előreláthatóságának garantálására irányul annak biztosításával, hogy e jog megfelelő kapcsolatot mutasson az adott családi helyzettel.

42

E tekintetben a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapvetően a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogának alkalmazását írja elő, mivel e jog áll a legszorosabb kapcsolatban a jogosult helyzetével, és következésképpen e jog tűnik a legalkalmasabbnak a jogosult tekintetében esetlegesen felmerülő konkrét problémák szabályozására.

43

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától kezdve az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.

44

Ami a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2)–(4) bekezdésében foglalt különleges szabályokat illeti – amelyek egy sor, egymást követően alkalmazandó elsődleges és másodlagos kapcsoló elvet határoznak meg azon veszély elkerülése érdekében, hogy az egymást követően kijelölt jogok alapján a hitelező végül ne jusson hozzá a tartásdíjhoz –, a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (3) bekezdése elsődlegesen az eljáró bíróság jogát jelöli ki, ha a jogosult a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti állam illetékes hatóságához fordul. Amint az a főtanácsnok indítványának 59. pontjából kitűnik, ezen állam legalább annyiban kapcsolódik a tartási kötelezettségekben érintett felek családi helyzetéhez, amilyen mértékben hatással van a kötelezettnek a jogosulti igények kielégítését illető teljesítőképességére. E jog előreláthatósága abból is fakad, hogy az említett jog a választott bíróság joghatóságától függ, ami a jelen esetben egybeesik azon elvvel, amely szerint a felperes az alperes bíróságánál nyújtja be a keresetét.

45

Az adott családi helyzettel fennálló kapcsolat a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (4) bekezdésében is megjelenik, amely rendelkezés a felek közös állampolgársága szerinti jogot jelöli ki alkalmazandó jogként. Amint arra ugyanis a főtanácsnok az indítványának ugyanezen 59. pontjában rámutatott, e rendelkezés a tartási kötelezettségi viszonyban részt vevő jogosult és kötelezett családi helyzetével kapcsolatos bizonyos állandó körülményt tartalmaz.

46

Tekintettel a hágai jegyzőkönyvben előírt kapcsoló elvek rendszerére, valamint az e jegyzőkönyv által megvalósítani kívánt, előreláthatósággal kapcsolatos célkitűzésre, amelyeket a jelen ítélet 41. pontja ismertet, meg kell állapítani, hogy amennyiben az eljáró bíróság jogának a hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdése szerinti kiegészítő alkalmazása kizárólag az új szokásos tartózkodási hely jogosult általi megválasztásától függene, anélkül hogy a tartási kötelezettséggel érintett időszakot illetően kapcsolat állna fenn e jog, illetve a tartási kötelezettségi viszonyban részt vevő jogosult és kötelezett családi helyzete között, úgy e jog alkalmazása sem e rendszerrel, sem e célkitűzéssel nem lenne összhangban.

47

Az a körülmény, hogy az eljáró bíróság jogának alkalmazása a jogosultat részesíti előnyben, önmagában nem elegendő e rendelkezés alkalmazásának igazolására, mivel ilyen kapcsolat hiányában e jog a kötelezett szempontjából előreláthatatlan lenne.

48

Amint az e tekintetben a főtanácsnok indítványának 78. és 79. pontjából kitűnik, e kapcsolat – a 4/2009 rendelet esetlegesen alkalmazandó rendelkezéseivel összhangban – azon bíróság joghatóságából is eredhet, amelyhez az érintett időszak vonatkozásában a tartással kapcsolatos jogviták elbírálására érdekében fordultak volna.

49

Ezt az elemzést támasztja alá a hágai jegyzőkönyv és a 4/2009 rendelet közötti szoros kapcsolat is. E rendelet 15. cikke ugyanis kifejezetten a hágai jegyzőkönyvre utal, a joghatósággal rendelkező bíróság említett rendelettel összhangban történő kijelölése révén pedig közvetve az eljáró bíróság joga is kijelölhető. Ezenfelül, amint azt a főtanácsnok az indítványának 56. pontjában hangsúlyozta, e rendelet azon az előfeltevésen alapul, hogy kapcsolat áll fenn egy adott jogvita és azon állam között, amelynek bíróságai joghatósággal rendelkeztek e jogvita elbírálására.

50

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az eljáró bíróság joga, illetve a tartás iránti kérelemmel érintett időszak során a tartási kötelezettségi viszonyban részt vevő jogosult és kötelezett helyzete között akkor áll fenn a szükséges kapcsolat, ha az eljáró bíróság joga megfelel azon tagállam jogának, amelynek bíróságai joghatósággal rendelkeztek az említett időszakra vonatkozó tartásdíjakkal kapcsolatos jogviták elbírálására.

51

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

52

A második kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő „nem kaphat tartást” fordulat arra a helyzetre is vonatkozik‑e, ahol a jogosult azért nem kaphat tartást a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga értelmében, mert nem felel meg az e jogban előírt bizonyos feltételeknek.

53

Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy ez a kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésre adott válasz fényében megállapítaná, hogy a 4/2009 rendelettel összhangban az osztrák bíróságok rendelkeztek joghatósággal a KP‑val kapcsolatos, tartás iránti kérelem elbírálására a 2013. június 1‑je és 2015. május 28. közötti időszak tekintetében. Ilyen helyzetben ugyanis alkalmazható lehet az eljáró bíróság joga, a jelen esetben az osztrák jog, amennyiben a jogosult az alapeljáráshoz hasonló múltbeli időszak tekintetében „nem kaphat tartást” a szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga, vagyis a jelen esetben a német jog alapján. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a KP‑hoz hasonló jogosult ilyen helyzetben van‑e.

54

E kérdés megválaszolása érdekében érdemes felidézni a Bonomi jelentést, amely éppen e kérdéskörrel foglalkozik.

55

E jelentés rámutat arra, hogy a jogosult nemcsak akkor részesülhet az eljáró bíróság jogának alkalmazásában, ha a szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga egyáltalán nem rendelkezik az adott családi helyzetből eredő tartási kötelezettségről, például mert e jog nem ír elő a gyermek terhére a szülőkkel szemben fennálló kötelezettséget, hanem akkor is, ha az említett jog, bár főszabály szerint elismeri e kötelezettség meglétét, azt olyan feltételtől teszi függővé, amely az adott esetben nem teljesül. Az említett jelentés példaként azt az esetet említi, ahol a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga úgy rendelkezik, hogy a szülők gyermekkel szembeni kötelezettsége a 18. életév betöltésével megszűnik, és ahol a jogosult betöltötte ezt az életkort.

56

Ezen értelmezés szerint tehát a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdése akkor is alkalmazandó, ha valamely törvényi feltétel nem teljesül.

57

Meg kell állapítani, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikke (2) bekezdésének e tág értelmezése összhangban van e rendelkezésnek a jelen ítélet 44. pontjában felhívott célkitűzésével, amely szerint el kell kerülni azon veszélyt, hogy a hitelező az elsődlegesen kijelölt jog alapján ne jusson hozzá a tartásdíjhoz.

58

Ez az értelmezés alkalmazandó az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan esetben is, ahol azért lehetetlen a tartásdíj jogosult általi érvényesítése, mert nem szólította fel a kötelezettet a fizetésre, és így nem tett eleget – a jelen esetben a BGB 1613. §‑ában előírt – valamely törvényi feltételnek. Amint ugyanis a főtanácsnok indítványának 93. pontjából kitűnik, semmi sem utal arra, hogy a jogosult passzív magatartása kizárná e 4. cikk (2) bekezdésének alkalmazását.

59

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hágai jegyzőkönyv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő „nem kaphat tartást” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az arra a helyzetre is vonatkozik, ahol a jogosult azért nem kaphat tartást a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga értelmében, mert nem felel meg az e jogban előírt bizonyos feltételeknek.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: