1.

Valamely jogvitában részt vevő felek iratainak a bíróságokhoz történő benyújtása általában határidőhöz kötött, amelynek elmulasztása azok elkésettségét eredményezi. Az iratot a bíróság székhelyén legkésőbb a határidő utolsó napjáig lehet benyújtani, noha néhány tagállam elfogadja, hogy a valamely postahivatalban történő feladás ugyanolyan joghatással jár az időpontot tekintve, mint a bíróságon történő benyújtás.

2.

Az ily módon elküldött eljárási iratok elfogadását azon feltételhez szokták kötni, hogy azokon bizonyosan szerepeljen az a nap, amelyen a postai szolgáltatónál azt postabélyegzővel ellátták. Bizonyos nemzeti jogrendekben ezért előírják, hogy az iratot ajánlott küldeményként kell feladni, amely szolgáltatás az egyetemes szolgáltatások körébe tartozik.

3.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapját képező jogvitában a lengyel bíróság mint elkésettet nem fogadta el a postai úton küldött fellebbezést. E tény alapján a jogvita összességében arról folyik, hogy a bíróság által alapul vett nemzeti eljárási szabály összeegyeztethető‑e a 97/67/EK irányelvvel ( 2 ) és ez utóbbit hogyan kell értelmezni.

4.

Az irányelv (20) preambulumbekezdése értelmében:

„mivel közrendi és közbiztonsági okokból a tagállamoknak jogos érdekük fűződhet ahhoz, hogy egy vagy több általuk kijelölt intézményt a levélgyűjtő szekrények elhelyezésének jogával ruházzanak fel, közforgalmi útvonalak mentén; mivel ugyanilyen okokból nemzeti jogszabályaikkal összhangban jogosultak a származási országot jelölő postai bélyegek kibocsátásáért felelős személyt vagy személyeket, illetve azokat kijelölni, akik a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott postai küldemények továbbításáért felelősek […]”

5.

A 7. cikk kimondja:

„(1)   A tagállamok nem adhatnak vagy tarthatnak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogokat. A tagállamok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott eszközök közül egy vagy több felhasználásával vagy a Szerződéssel összhangban lévő egyéb módon finanszírozhatják az egyetemes szolgáltatások nyújtását.

(2)   A tagállamok az egyetemes szolgáltatások nyújtását az alkalmazandó közbeszerzési szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban álló közbeszerzési eljárás – többek között a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott versenypárbeszéd vagy előzetes versenyeztetéssel vagy előzetes versenyeztetés nélkül történő tárgyalásos eljárás – keretében is biztosíthatják.[ ( 3 )]”

6.

A 8. cikk előírja:

„A 7. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy nemzeti jogszabályaik szerint megszervezzék a közforgalmi útvonalak mentén levélgyűjtő szekrények elhelyezését, a postai bélyegek kibocsátását, illetve a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott postai szolgáltatásokat.”

7.

Az irányelv 2. cikke szerint:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[…]

8.

Az Ustawa z dnia 17 listopada 1964 r. – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény) ( 5 ) 165. §‑ának (2) bekezdése kimondja:

„Az eljárási iratnak a [postatörvény] értelmében kijelölt postai szolgáltató lengyelországi postahivatalában vagy más európai uniós tagállamban egyetemes postai szolgáltatást nyújtó szolgáltató postahivatalában történő feladása a bírósági benyújtással egyenértékű.”

9.

A postatörvény 3. cikkének 13. pontja megállapítja, hogy „kijelölt szolgáltató” az olyan postai szolgáltató, amely egyetemes szolgáltatásokra „kötelezett”. Ezzel szemben az egyéb szolgáltatók a postai szolgáltatásokra az általuk meghatározott körben „jogosultak” (de nem „kötelezettek”).

10.

A Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej (Elektronikus Kommunikációs Hivatal elnöke) 2015. június 30‑i határozata szerint a következő tíz évben a Poczta Polska S. A. rendelkezik az egyetemes postai szolgáltatás nyújtására kijelölt szolgáltató jogállásával.

11.

Mariusz Pawlak, mezőgazdasági szakember, munkahelyi balesetet szenvedett, amely miatt kártérítést követelt a Kasa Rolniczego Ubezpieczenia Społecznegótól (Mezőgazdasági Társadalombiztosítási Alap; a továbbiakban: KRUS). Mivel nem volt elégedett a kapott válasszal, M. Pawlak a KRUS elnökének határozatát megtámadta a Sad Rejonowy w Poznań‑Grundwald (poznań‑grundwaldi kerületi bíróság, Lengyelország) előtt, amely helyt adott a felperes kérelmének.

12.

A KRUS elnöke az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést terjesztett a Sad Okregowy w Pozaniu (poznańi regionális bíróság, Lengyelország) elé, de e bíróság a fellebbezést elkésettség miatt elfogadhatatlannak nyilvánította, mivel az 2016. június 22‑én érkezett az említett bíróságra, miközben a határidő 2016. június 20‑án lejárt.

13.

A másodfokú bíróság szerint, bár a kijelölt szolgáltatótól eltérő szolgáltatónál (In Post S. A.) feladott postai küldemény postabélyegzőjén 2016. június 20‑i keltezés szerepel, amely a fellebbezési határidő utolsó napja, e körülménynek nincs jelentősége. A k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése alapján ugyanis kizárólag a kijelölt szolgáltatónál, akár egyszerű levél formájában történő feladás tekintendő egyenértékűnek a bírósághoz történő benyújtással.

14.

A KRUS elnöke a másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) elé. Különösen a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott, mivel úgy vélte, hogy határidőben adta fel az iratát, tehát érvényes a kijelölttől eltérő postai szolgáltató hivatalában történt feladás.

15.

A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) rendes tanácsa megállapította, hogy a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem egyértelmű, és kétségeket vet fel különösen az uniós joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Ezért a jogkérdést a kibővített bírói tanácsa elé utalta, amely úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjeszt a Bíróság elé, amelyet ezt követően ismertetek.

16.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat megmutatja a két egymással ellentétes felfogás közötti eltérést az eljárási irat olyan postai szolgáltató lengyelországi hivatalában történő feladásának joghatásaival kapcsolatban, amely nem kijelölt szolgáltató: a) a többségi felfogás szerint az említett feltételeknek megfelelően feladott irat, ha a bírósághoz az eljárási cselekmény megtételére előírt határidő lejárta után érkezik be, elkésettnek minősül; b) a kisebbségi felfogás szerint az irat valamely lengyelországi postahivatalnál határidőben történő feladása azonos joghatással rendelkezik (azaz annak bírósági benyújtásával egyenértékű), akár kijelölt szolgáltató postahivataláról, akár valamely más postai szolgáltató hivataláról van szó.

17.

Az alapügyben eljáró bíróság szerint:

18.

E kétségekre tekintettel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszti az alábbi kérdéseket:

19.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2017. szeptember 18‑án érkezett meg a Bíróság Hivatalához.

20.

A lengyel kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be, képviselőik pedig részt vettek a 2018. szeptember 18‑án tartott tárgyaláson.

21.

A lengyel kormány szerint a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdéséhez hasonló rendelkezések nem tartoznak a 97/67 irányelv hatálya alá, hanem olyan eljárásjogi szabályoknak felelnek meg, amelyeket ez utóbbi irányelvnek nem célja harmonizálni.

22.

E tekintetben az a véleménye, hogy a 97/67 irányelvet az EUMSZ 95. cikk alapján fogadták el, amelynek célja az egységes piac. Ezzel szemben az eljárási szabályok harmonizációja jogalapjának az EUMSZ 81. cikket kell tekinteni. Továbbá, a 97/67 irányelv hatályról szóló 1. cikke felsorolja az általa harmonizálni kívánt valamennyi területet, amelyek között a polgári eljárásjogra vonatkozó nem szerepel. ( 8 )

23.

Bár elismeri, hogy a nemzeti szabály érintheti a postai szolgáltatók működését biztosító gazdasági környezetet, az ilyen jellegű hatások szintén nem tartoznak a 97/67 irányelv hatálya alá. Ezt erősíti meg a 7. cikkének (1) bekezdése is, mivel tiltja a „postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó” különleges jogok biztosítását vagy fenntartását. Az ellenkező megoldás meglepő lenne, mivel még a 1393/2007/EK rendelet ( 9 ) sem szabályozta az eljárási iratok feladásának hatásait. ( 10 )

24.

A lengyel kormány másodlagos jelleggel jelzi, hogy mindenesetre a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése nem biztosít semmilyen, a 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése és a 8. cikke értelmében vett „különleges jogot”, amely fogalmat a 4. cikk (2) bekezdése alapján kell értelmezni. Hangsúlyozza egyrészt az egyetemes szolgáltató, másrészt az egyéb szolgáltatók közötti eltérő helyzetet, amely a teljesítendő kötelezettségek jellegében és a finanszírozás módjában is megmutatkozik. Az a tény, hogy a koncessziós szerződés értelmében meghatározott jogokat adnak a kijelölt szolgáltatónak, nem jelenti azt, hogy mindig különleges jogokról lenne szó.

25.

A lengyel kormány szerint a jelen ügyben nem releváns a Bíróság ítélkezési gyakorlata, beleértve a SOA Nazionale Costruttori ítéletet is, ( 11 ) mivel a 97/67 irányelv 8. cikke kizárja, hogy az ajánlott postai szolgáltatások különleges jogot képezzenek. Tehát az egyetemes szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó jognak minősülhet.

26.

Azzal is érvel, hogy a 2013‑tól 2015‑ig tartó években az egyetemes szolgáltatás nyújtása miatt a Poczta Polska számára adott ellentételezéssel kapcsolatos esetleges állami támogatásra vonatkozó vizsgálat keretében a Bizottság már jóváhagyta a vitatott nemzeti rendelkezést. ( 12 )

27.

A Bizottság a „különleges jogokat” illetően rámutat arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint azok fennállásához szükséges: a) valamely állami aktus; b) egy vagy több vállalkozás számára kiváltság biztosítása; és c) a többi szolgáltató azon képességének alapvető befolyásolása, hogy gazdasági tevékenységüket egyenértékű feltételekkel végezhessék. ( 13 ) Támogatja e tényezők figyelembevételét, és úgy véli, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kiterjed az ilyen előnyöket biztosító valamennyi jogi aktusra. Arra is emlékeztet, hogy a hivatkozott rendelkezés paradigmaváltást jelent a postai ágazatban, mivel a hatályban levő valamennyi különleges jog és e szolgáltatások szabad nyújtására vonatkozó egyéb akadályok eltávolításával a postai szolgáltatások piaca megnyitásának utolsó szakaszát jelenti. ( 14 )

28.

Következésképpen a Bizottság szerint a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdésének jellemzői jelentősen befolyásolják azon szolgáltatási tevékenységet, amelynek keretében az eljárási iratokat a nemzeti bíróságokhoz továbbítják, és visszahatnak azokra a feltételekre, amelyek szerint e szolgáltatásokat a többi postai szolgáltató nyújtja.

29.

A Bizottság egyetért a kérdést előterjesztő bírósággal abban, hogy a 97/67 irányelv 8. cikke nem teszi lehetővé az eljárási iratok kézbesítésének egyetlen szolgáltató számára történő fenntartását, csupán arra jogosítja fel a tagállamokat, hogy előírják azok ajánlott küldeménnyel történő feladását. E tekintetben kiemeli, hogy a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése nem korlátozódik az ajánlott küldeményekre, és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem fejti ki pontosan, hogy közrendi és közbiztonsági okokon alapul‑e, amint azt a 97/67 irányelv (20) preambulumbekezdése előírja.

30.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével azt kívánja megtudni, hogy a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében vett különleges jogot feltételez‑e az eljárási iratok benyújtásának azon rendszere, amely szerint a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése csak a kijelölt szolgáltatónál történő feladást ismeri el. ( 15 )

31.

A 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogok fenntartására és biztosítására vonatkozóan egyértelmű és kifejezett tiltást tartalmaz. Azonban az említett rendelkezés és ugyanezen irányelv semmilyen egyéb rendelkezése nem határozza meg a „különleges jogok” és a „kizárólagos jogok” fogalmát, megnehezítve ezzel azok értelmezését.

32.

Mindazonáltal, rendszertani szempontból ki kell emelni, hogy az említett tilalom szinte szó szerint átveszi az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésének a közvállalkozásokra és az ilyen jellegű jogokat élvező vállalkozásokra vonatkozó tilalmát, jóllehet a 97/67 irányelv által szabályozni kívánt postai ágazat kontextusához igazítva. Valójában a postai szolgáltatásokról szóló közleményben szereplő fogalommeghatározáshoz hasonlít. ( 16 )

33.

Az említett hasonlóságok miatt, és mivel a jogalapját az EUMSZ 106. cikk (3) bekezdése képezi, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy irányelveket hozzon a tagállamok tekintetében az EUMSZ 106. cikk valamennyi rendelkezésének alkalmazása érdekében, elfogadható a különleges és kizárólagos jogok fogalmának a 2006/111 irányelv 2. cikke f) és g) pontjának harmadik mondata szerinti meghatározása. A Poczta Polska egyébként teljes egészében állami tulajdonban lévő vállalkozás. ( 17 )

34.

Valójában léteznek más lehetőségek is e kifejezések jelentésének megfejtésére a 97/67 irányelvhez viszonylag közelálló jogszabályokban, amelyek meghatározott ágazatok liberalizációjáról szólnak. ( 18 ) Mindazonáltal, a 2006/111 irányelv több területre kiterjedő jellegére tekintettel, ezen irányelvet alkalmasabbnak tekintem a jelen ügy tárgyára tekintettel. Az említett egyéb jogszabályok tartalma egyébként alapvetően nem tér el a 2006/111 irányelvétől.

35.

Ezen előzményekből kiindulva úgy vélem, hogy a jelen ügyre alkalmazható a 97/67 irányelvnek a 2006/111 irányelv 2. cikkének f) és g) pontjaival összhangban értelmezett 7. cikkének (1) bekezdése szerinti „különleges vagy kizárólagos jogok” kategóriája. Számos ok vezet e megállapításra.

36.

Elsősorban a törvény által biztosított előnyről van szó, mivel:

37.

Másodsorban, kizárólagos jelleggel egyetlen állami vállalatnak tartják fenn, az eljárási iratok felvételéhez és továbbításához való jogot azon kiváltsággal, hogy a kijelölt szolgáltatónál történő feladásuk egyenértékű a bíróság székhelyén történő benyújtással (azaz végeredményben ez jelenti az előnyt).

38.

Harmadsorban, az előny magasabb bevételeket eredményez a kijelölt szolgáltató javára, amelyből máskülönben az egyéb postai szolgáltatók is részesülhetnének. ( 21 ) Következésképpen, befolyásolja bármely egyéb vállalkozás azon képességét, hogy egyenlő feltételek mellett azonos szolgáltatást nyújtson vagy azonos tevékenységet végezzen. ( 22 ) Az egyenértékűség onnantól fogva vész el, hogy egyetlen versenytárs sem biztosíthatja, hogy a törvényes határidő utolsó napjaiban rájuk bízott eljárási irat (ahogy az lenni szokott) az adott határidő utolsó napja előtt megérkezzen a címzett bírósághoz.

39.

Negyedsorban, önmagában az előny biztosítása nem közbeszerzési eljárásban vagy hasonló módon történik, az uniós közbeszerzési szabályokkal összhangban. ( 23 ) Ahogy azt a lengyel kormány kifejtette, kétségtelen, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt postai szolgáltató kiválasztására az ágazati vállalkozások közötti közbeszerzési eljárás keretében kerül sor, ( 24 ) az objektivitás, arányosság, hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elvét tiszteletben tartó belső szabályoknak megfelelően. A Bíróság egyik kérdésére írásban adott válaszából azonban az következik, hogy sem a kiválasztási, sem az odaítélési feltételek nem vonatkoznak az ajánlott postai küldemények megbízhatóságára, a postai feladást megerősítő feladóvevénynek a feladó részére történő átadásán túlmenően, ( 25 ) amely feltételre az eljárási iratok nem utalnak.

40.

Ennélfogva a vitatott előny nem az egyetemes szolgáltatás odaítéléséhez kapcsolódik, hanem a kijelölt szolgáltató kijelölését követően, a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdésének értelme szerint működik.

41.

A 97/67 irányelv 8. cikkének alkalmazásáról a továbbiakban általam kifejtetteket illetően a Bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adott válasz szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az e feltételek szerint odaítélt előny (egyetlen vállalkozás javára szóló) kizárólagos jognak vagy különleges jognak minősül‑e. Mindkét esetben az említett 8. cikkben foglalt kivétellel fennálló kapcsolat a fontos.

42.

A 97/67 irányelv 8. cikkében használt első fordulat értelmében a két rendelkezés főszabály/kivétel viszonyban áll. „A 7. cikk rendelkezései nem érintik[ ( 26 )] a tagállamok arra vonatkozó jogát” ( 27 ) mondata kellőképpen kifejező e tekintetben.

43.

Bár kétségtelen, hogy a Bíróság a kivételt tartalmazó rendelkezések szigorú értelmezését szokta megkövetelni, ( 28 ) a 7. és 8. cikk keletkezésének alapos vizsgálata lehetővé teszi, hogy az említett cikk közül a második által a tagállamoknak biztosított szabályozási keret terjedelmével kapcsolatban ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.

44.

Az előkészítő aktusok tanulmányozásából az következik, hogy a két rendelkezés a hivatkozott főszabály/kivétel kapcsolat égisze alatt született. ( 29 ) Így az irányelvjavaslatban a jelenlegi 7. cikk a postai piac számos olyan szegmenséről rendelkezett, amelyet a tagállamok bevonhattak az egyetemes szolgáltatásba és azokat fenntarthatták az ilyen szolgáltatóknak (általában a 350 grammnál kisebb súlyú küldemények összegyűjtését, szállítását, osztályozását és kézbesítését). A fenntartást az igazolta, hogy az egyetemes szolgáltatást pénzügyileg kiegyensúlyozott feltételek között kell biztosítani. ( 30 )

45.

Ezen elképzelések jelentősebb változások nélkül kerültek át az eredeti 97/67 irányelv 7. cikkének és (16) preambulumbekezdésének végleges szövegébe. A (19) preambulumbekezdése pedig egyértelműen lefektette, hogy a postai piac fokozatos liberalizációs folyamatában 2000 januárjáig felülvizsgálják többek között a fenntartott ágazatok rendelkezéseit, ezzel az egyetemes szolgáltatók számára időt hagyva az alkalmazkodásra (amelyek akkoriban a tagállamok hagyományos szolgáltatói voltak).

46.

A 8. cikket illetően, annak jogalkotási folyamata feltárja, hogy az irányelvjavaslat csak azt mondta ki, hogy a tagállamok jogosultak kijelölni azon szervezetet vagy szervezeteket, amelyek felhatalmazással rendelkeznek a közforgalmi útvonalak mentén levélgyűjtő szekrények elhelyezésére és a postai bélyegek kibocsátására. ( 31 )

47.

Az Európai Parlament 41. sz. módosításának köszönhető a kijelölt szervezetek azon joga, hogy „biztosítsák az ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatást”, a levélgyűjtő szekrényekre és a postai bélyegekre vonatkozó szolgáltatásokkal együtt. ( 32 ) Bár a Bizottság elutasította a helyesbítést arra hivatkozással, hogy „semmi nem igazolja a hatáskör korlátozását az ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatás terén, a fenntartott ágazat díjkorlátain és súlyhatárán túlmenően”, ( 33 ) a Tanács felidézte a módosítás kijelentését és hozzátette a „bírósági és közigazgatási eljárásokban használt” fordulatot, ( 34 ) amelyet végül a 8. cikk szövegébe foglaltak. Az említett szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kijelölésére vonatkozó jogkör tehát szélesebb lett, mivel a tagállamok számára elismerték az azok megszervezéséhez való jogot.

48.

A 2008/6 irányelv véget vetett a 97/67 irányelv 7. cikke szerinti fenntartott szolgáltatások rendszerének: a postai piac fejlődésére tekintettel az ilyen fenntartást többé már nem kellett az egyetemes szolgáltatás finanszírozása miatt előnyben részesített megoldásnak tekinteni. ( 35 ) A 2008/6 irányelv 1. cikkének 8. pontja vezette be a 7. cikk jelenlegi szövegét, a kizárólagos és különleges jogok fenntartásának vagy megadásának tilalmával és az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának különböző módokon történő megoldásával, lehetővé téve ezáltal az uniós postai ágazat paradigmaváltását. ( 36 )

49.

Az említett változások azonban nem érintették a 8. cikk megfogalmazását, amely sértetlen maradt. A rendelkezés tehát határvonalat jelent a 7. cikkben foglalt kizárólagos és különös jogok megadásának tilalma tekintetében. Mindezek tisztázását követően most már csak annak terjedelmét kell tisztázni.

50.

A tagállamok számára biztosított azon jogosultság értelmének vizsgálatáról van konkrétan szó, amely a bírósági eljárás keretében ajánlott postai szolgáltatás szervezésére irányul. A Bizottság és a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 97/67 irányelv nem jogosítja fel a tagállamokat, hogy az eljárási iratok feladását egyetlen szolgáltató számára tartsák fenn, a tagállamok csupán annak előírására jogosultak, hogy az iratokat ajánlott küldeményként kell feladni.

51.

Nem tudok egyetérteni ezzel az okfejtéssel. Inkább a lengyel kormánnyal értek egyet abban, hogy az ajánlott küldemények a minimumszolgáltatások részét képezik, amelyek a 97/67 irányelv 3. cikke (4) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében az egyetemes szolgáltatás körébe tartoznak. Márpedig ugyanezen jogszabály 4. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi egyetemes szolgáltatásnyújtóként egyetlen vállalkozás kijelölését. Mindenekelőtt pedig semmi nem akadályozza, hogy a 97/67 irányelv 8. cikkének alkalmazásában a belső jog úgy szervezze meg a bíróságokhoz címzett ajánlott küldemények egyedi rendszerét, hogy azt az egyetemes szolgáltatásnyújtóra bízza.

52.

A „bírósági eljárás keretében történő ajánlott postai szolgáltatás” kifejezés jelentését illetően, észrevételeiből arra következtetek, hogy a Bizottság már nem a postai szolgáltatásokról szóló közleményben kifejtett álláspontot képviseli. ( 37 ) Úgy tűnt, hogy a közleményben az EUMSZ 56. cikk szerinti szabad szolgáltatásnyújtás alóli kivétel hatályát az EUMSZ 51. és EUMSZ 62. cikkel összefüggésben a bírósági értesítésekre korlátozza, amelyek a hatósági jogkörgyakorlás kifejeződései. Ezen értelmezésnek a 97/67 irányelv területére való átültetése túlzottan korlátozó jellegű lett volna, mivel a 8. cikke nem tesz különbséget a magánszemély által feladott eljárási irat és a bíróságok által küldött értesítés között.

53.

A jelen jogvitában felmerült probléma azzal kapcsolatos, hogy amint azt a Bizottság megjegyezte, a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése nem említi kifejezetten az ajánlott küldeményt, ami azt sugallja, hogy a 97/67 irányelv 8. cikkének szövegével ellentétben, az előny a kijelölt szolgáltatón keresztül feladott minden küldeményre kiterjed (vagyis nem csak az ajánlott küldeményekre).

54.

Az a körülmény, hogy a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése nem korlátozódik az ajánlott küldeményekre (azokat nem említi kifejezetten), nem azt jelenti, hogy azokra ne terjedne ki. Éppen ellenkezőleg, a szóban forgó rendelkezés általános megfogalmazása, mivel nem tesz különbséget az egyik vagy a másik eljárás között, azt jelenti, hogy azt mindegyik eljárásra, az ajánlott küldeményekre is alkalmazni kell.

55.

Ezért úgy vélem, hogy a 97/67 irányelv 8. cikke szerinti kivétel alkalmazhatóságának vizsgálata során három változatot kell megkülönböztetni, attól függően, hogy azt: a) rendes küldeményre; b) ajánlott küldeményre; és c) a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése szerinti további előnnyel rendelkező ajánlott küldeményre alkalmazzák‑e.

56.

Az első változatot illetően tehát, a kizárólagos előny hatályának a kijelölt szolgáltató postahivatalában feladott, a bírósághoz címzett rendes (azaz nem ajánlott küldeményként feladott) eljárási iratokra való kiterjesztése ellentétes a 97/67 irányelv céljával. Ahogy már említettük, a szóban forgó irányelv kezdetben a fokozatos liberalizációra törekedett ((8) preambulumbekezdés), és csak később célozta meg a belső piac teljes megvalósítását. ( 38 )

57.

Éppen e cél érdekében a 97/67 irányelv a lehetséges szolgáltatásokat, amelyek szabályozását az államok szabad akaratára bízták, a 7. cikk szerinti korlátozások nélkül, a 8. cikkben kimerítő jelleggel felsorolt szolgáltatásokra korlátozta, egyéb szolgáltatásokkal való kiegészítés lehetősége nélkül. Ezek közé tartozik az ajánlott postai szolgáltatás a bírósági eljárások esetén, a rendes postai szolgáltatás azonban nem tartozik ide.

58.

Ha ez utóbbi (rendes küldemény) tekintetében Lengyelországban a kijelölt szolgáltatónak ugyanolyan előnyt nyújtanának, mint amelyben az ajánlott küldeményt illetően részesül, a 97/67 irányelv céljával ellentétes kizárólagosságot biztosítanának számára.

59.

A második változatot illetően, amely a bíróságokhoz címzett iratok ajánlott postai szolgáltatására vonatkozik, az államok rendszerük megszervezéséhez biztosított mozgásterét (esetlegesen kivonja azokat a verseny alól és egyetlen vállalkozás számára ítéli oda) „közrendi és közbiztonsági okok” igazolják, ahogy azt a 97/67 irányelv (20) preambulumbekezdése kifejezetten említi. Márpedig, a Bíróság következetesen kimondta, hogy a bírósági eljárási határidőket hivatalból figyelembe kell venni, és nem tartoznak ezért sem a felek, sem a bíróság rendelkezési körébe, mivel azokat a gondos igazságszolgáltatás, a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása érdekében vezették be. ( 39 )

60.

Emlékeztetni kell arra, hogy a 97/67 irányelv 2. cikkének 9. pontja szerint az ajánlott küldemény „olyan szolgáltatás, amely átalánydíj formájában felelősséget vállal elvesztés, lopás vagy sérülés kockázata ellen, és a feladó számára kérésre, ahol szükséges, bizonyítékkal szolgál arról, hogy a küldeményt feladta, és/vagy azt a címzetthez kikézbesítették”. Ezért érthető, hogy az ajánlott küldemény a jellemzői miatt eleget tesz az említett igényeknek a bírósági eljárásokban, és ugyanilyen mértékben hozzájárul a gondos igazságszolgáltatáshoz. Az ajánlott küldemények 97/67 irányelv szerinti minőségi és biztonsági követelményei, valamint vitathatatlan bizonyító erejük igazolják, hogy azok az egyetemes szolgáltatásba tartoznak és meghatározott eljárási következményeket biztosítanak számukra, megkülönböztetve azokat a rendes küldeményektől. ( 40 )

61.

Következésképpen, ha valamely nemzeti szabály határidőben benyújtottnak fogadja el azon eljárási iratokat, amelynek feladására kizárólag ajánlott küldeményként az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt szolgáltató útján került sor, azt a 97/67 irányelv 8. cikke szerinti kivétel támasztja alá. A tagállamoknak az említett szolgáltatás megszervezésére irányuló szabályozási szabadsága magában foglalja azt is, hogy azt szabadon rábízhatják az egyetemes szolgáltatást kizárólagosan nyújtó szolgáltatóra.

62.

Még meg kell vizsgálni a harmadik változatot, azaz, ha elfogadják a bíróságnak címzett eljárási iratok kijelölttől eltérő szolgáltatón keresztül ajánlott küldeményként történő feladását, de biztosítják tekintetében a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése szerinti eljárásjogi előnyt. ( 41 ) Ezzel összefüggésben felmerül a kétség, hogy a 97/67 irányelv 8. cikke alátámasztja‑e a hivatkozott egyenlőtlen bánásmódot.

63.

Első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy nem indokolt az ilyen hátrányos megkülönböztetés igazolása, mivel a szolgáltatók által történő szolgáltatásnyújtás gazdasági szempontból nem mutat jelentős eltéréseket a minőséget és megbízhatóságot tekintve.

64.

Úgy vélem azonban, hogy a tagállam úgy is megszervezheti a bíróságokhoz címzett ajánlott postai küldemények kézbesítési rendszerét, hogy egyetlen szolgáltatóhoz (például ahhoz a szolgáltatóhoz, amely nagyobb terjesztési területtel rendelkezik, vagy amely több garanciát nyújt) köti azon releváns eljárási joghatást, hogy az e szolgáltatón keresztül küldött iratokat a bírósághoz ugyanazon időpontban benyújtott iratoknak tekintik.

65.

E korlátozást jogbiztonsági okok indokolják, amelyet a postai szolgáltatásokra vonatkozó azon mérlegelési és rendelkezési mozgástér támaszt alá, amelyet a 97/67 irányelv 8. cikke a tagállamok számára éppen a bírósági eljárások során igénybe vett ajánlott küldeményekkel kapcsolatban biztosít. Ebben az összefüggésben az egyetemes szolgáltatással megbízott szolgáltató kijelölése, „figyelembe véve annak a társadalmi és területi kohézióban játszott fontos szerepét”, ( 42 ) ha az állam a hivatkozott mérlegelési mozgásterén belül így dönt, az eljárási iratok forgalmának nagyobb biztonságához kapcsolódhat.

66.

Összefoglalva, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom adni, hogy a 97/67 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára a bírósági eljárás keretében igénybe vett postai szolgáltatás oly módon történő megszervezését, hogy az ajánlott küldeményeknek csak az egyetemes szolgáltatásnyújtására kijelölt szolgáltató postahivatalában történő feladását ismerik el a bírósági benyújtással egyenértékűnek.

67.

A lengyel kormány e kérdésre vonatkozóan nem nyújtott be észrevételeket.

68.

A Bizottság azt javasolja, hogy különbséget kell tenni a nemzeti jogalkotónak az uniós jog megsértésének orvoslására irányuló kötelezettségei és a kérdést előterjesztő bíróságnak a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdése hatékony érvényesülésének biztosítására irányuló kötelezettségei között.

69.

A nemzeti jogalkotót illetően, az széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a jogsértés következményeinek megszüntetése céljából, amelynek érdekében: a) a kijelölt szolgáltató előnyét kiterjesztheti a többi szolgáltatóra; b) a vitatott rendelkezést hatályon kívül helyezheti; és c) más olyan megoldást alkalmazhat, amely figyelembe veszi a szolgáltatók közötti egyenlő bánásmódot.

70.

Ami a kérdést előterjesztő bíróságot illeti, a Bizottság az uniós jog hatékony érvényesülésének ( 43 ) biztosítására irányuló kötelezettségre vonatkozó ítélkezési gyakorlatból arra következtet, hogy az említett bíróság feladata, hogy az uniós jog megsértéséből levonja a következtetéseket. ( 44 )

71.

A Bizottság véleménye szerint a vitatott szolgáltatás nyújtásához való jogot azonos feltételek mellett ki kell terjeszteni az összes olyan szolgáltatóra, amely számára nehézséget jelent a piachoz való hozzáférés. ( 45 ) Jóllehet, tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem olyan szolgáltatóról van szó, amely ilyen jellegű nehézségekkel küzdene, az általános jogelveket, különösen a határidők területén a jogbiztonság elvét, is figyelembe kell venni.

72.

A kérdést előterjesztő bíróság röviden azt kívánja megtudni, hogy a kijelölt szolgáltató által élvezett előnyt, amelyet a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megsértésével biztosítottak számára, a többi postai szolgáltatóra is ki kell‑e terjeszteni ez utóbbiak hátrányos megkülönböztetésének elkerülése céljából. ( 46 ) Véleményem szerint azonban a kérdés arra irányul, hogy a 97/67 irányelvvel ellentétes‑e a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdésének jelenlegi alkalmazása, amely a kijelölt szolgáltató útján küldött rendes küldeményeket foglalja magában.

73.

A korábbi elemzésemben ugyanis fenntartottam, hogy a nemzeti szabályozás a 97/67 irányelv 8. cikke szerinti kivétel hatálya alá tartozik a Poczta Polska útján a bíróságoknak küldött ajánlott küldeményeket illetően, a rendes küldeményeket illetően azonban nem.

74.

Ezen előfeltevésből két eset következik, miszerint: a) a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdését egyáltalán nem kell az uniós joggal összhangban értelmezni az ajánlott küldeményként küldött bírósági eljárási iratokkal kapcsolatban, mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás betartja a 97/67 irányelv követelményeit; és b) a vitatott rendelkezés a 97/67 irányelvvel ellentétes előnyt nyújt a kijelölt szolgáltató számára, ha úgy értelmezzük, hogy az kizárólagosságot biztosít e szolgáltatónak a bíróságoknak címzett rendes postai küldemények kézbesítése tekintetében, amelyek feladása a bírósági benyújtással egyenértékű. Ebből következően csak e második nézőpontot kell megvizsgálni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megválaszolásához.

75.

Márpedig, anélkül hogy szándékomban állna a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) helyett a belső jogot értelmezni, amelyre csak e bíróság rendelkezik hatáskörrel, úgy vélem, hogy nincs akadálya annak, hogy a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdését a 97/67 irányelv 8. cikkével összhangban értelmezzük. ( 47 ) Ehhez elegendő azt megérteni, hogy „az eljárási irat [kijelölt postai szolgáltató] postahivatalában történő feladása” fordulat olyan esetekre vonatkozik, amelyekben ajánlott és nem pedig rendes küldeményt vesznek igénybe, mivel az előbbi az egyetlen olyan rendszer, amely éppen azért, mert hivatalos jelleggel megerősíti a postabélyegző dátumát, a polgári eljárás szabályai által megkövetelt jogbiztonságot nyújtja. ( 48 )

76.

Ezen értelmezés érvényesülése esetén a kijelölt szolgáltató a többi postai szolgáltatóval egyenlő bánásmódban részesülne a bíróságnak küldött rendes küldeményeket illetően. De ennél nem is lehet többet tenni, mert a 97/67 irányelv eljárásjogi területre nem terjed ki, és az a tagállamok eljárási autonómiája elvének értelmében rájuk bízza annak eldöntését, hogy miként szervezik meg a bíróságoknak címzett levelek kézbesítését. Az említett területre vonatkozó különös uniós szabályok hiányában a nemzeti jogalkotónak vagy a nemzeti bíróságoknak kell azokat meghozni, vagy adott esetben a fennálló szabályokat értelmezni, figyelembe véve az egyenértékűség és az uniós jog tényleges érvényesülésének elvét. ( 49 )

77.

Ha ezzel szemben az általam támogatott értelmezés a belső jog szerint lehetetlen lenne, ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság előzetesen vélte, és a lengyel jogalkotó a k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdésének szövegét nem helyesbítené, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ( 50 ) a bíróságok adott esetben kötelesek lehetnek az uniós joggal összeegyeztethetetlen rész tekintetében a nemzeti szabály alkalmazásának mellőzésére. A szóban forgó szabály alkalmazásának mellőzése, hangsúlyozom, a kijelölt szolgáltató számára biztosított kizárólagosságot érinti, a bírósághoz címzett rendes küldemények (postahivatalon keresztül vagy a bíróságnál történő) benyújtásának egyenértékűségét tekintve.

78.

Márpedig ahhoz, hogy a jelen ügyhöz hasonló jogvitában a kérdést előterjesztő bíróság mellőzhesse a 97/67 irányelv rendelkezésével ellentétes belső szabály alkalmazását, miután megállapította, hogy lehetetlen annak az uniós joggal összhangban történő értelmezése, két feltételnek kell teljesülnie: a) az említett rendelkezésnek közvetlen joghatás kiváltására alkalmasnak kell lennie (amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben hivatkozik); és b) valamely magánszemélynek erre hivatkoznia kell az említett belső szabályt elfogadó tagállammal szemben (amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezi).

79.

Az ítélkezési gyakorlat közvetlen hatályt biztosít valamely irányelv rendelkezéseinek, ha a tartalmuk alapján feltétleneknek és kellően pontosaknak tűnnek. Ilyen esetben azokra a magánszemélyek a tagállammal szemben hivatkozhatnak, nevezetesen amennyiben az nem ültette át időben ezen irányelvet a nemzeti jogba, vagy amennyiben nem megfelelően ültette azt át. ( 51 )

80.

Ilyen összefüggésben legalább feltételes jelleggel elfogadható, hogy az olyan rendelkezés, mint a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata, mivel a különleges és kizárólagos jogok fenntartására vagy biztosítására vonatkozó tilalmat tartalmaz, úgy tűnik, hogy teljesíti a pontosságra és feltétlenségre vonatkozó követelményeket. E tilalom önmagában nem függ például a jogalkotó által történő későbbi módosítástól.

81.

Ezen előfeltevések megállapítását követően és az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ( 52 ) a kérdést előterjesztő bíróságnak tagállami szervként kötelessége az uniós szabályok által a magánszemélyek számára biztosított jogok védelme, mellőzve a 97/67 irányelvvel ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazását.

82.

A k.p.c. 165. §‑a (2) bekezdése alkalmazásának részleges mellőzése azt jelentheti, hogy a Poczta Polskára bízott eljárási iratokat tartalmazó rendes küldeményeket, a határidők számítását illetően, a többi postai szolgáltatónál feladott iratokkal azonos módon kell kezelni. Ily módon mellőzve a vitatott nemzeti szabály alkalmazását, biztosítják a postai szolgáltatók közötti egyenlőséget, amelyre az alapügyben eljáró bíróság hivatkozik.

83.

A lengyel kormány e kérdéssel kapcsolatban sem nyújtott be észrevételeket.

84.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés követelménye kötelezettséggel jár a nemzeti bíróságok számára. E bíróságok a nemzeti jogrend valamennyi szabályát kötelesek figyelembe venni, és azt minden lehetséges módon, az irányelv szövege és célja alapján úgy kell értelmezniük, hogy a kitűzött céllal összhangban levő eredményre jussanak, amely adott esetben akár az ítélkezési gyakorlatuk esetleges módosítását eredményezheti. ( 53 )

85.

E kötelezettséget a jog általános elvei és az a körülmény korlátozza, hogy nem írható elő contra legem értelmezés, ( 54 ) és nem róható teher a magánszemélyre, ( 55 ) illetve e magánszemélyt nem lehet a jogaitól megfosztani. ( 56 ) A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a k.p.c. 165. §‑ának (2) bekezdése értelmezhető‑e úgy, hogy esélyegyenlőséget biztosít a postai szolgáltatók számára.

86.

Mindazonáltal, e bíróság által kifejtett komoly kétségekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében, valamely közjogi szervezet nem hivatkozhat a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatára valamely eljárási szabály hátrányos hatásai alól való mentesülés érdekében, ha az eljárásban részt vevő másik fél magánszemély. Ez ugyanis egyenértékű lenne a nemo auditur propriam turpitudinem allegans elv megsértésével, mivel az említett szervezetnek, mint az állam emanációjának, előnye származna a nem megfelelő átültetésből.

87.

Végül a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 56. cikk (1) bekezdése közvetlenül alkalmazható, ha a 97/67 irányelv hatálya korlátozottabb lenne, mint az általa végrehajtott elsődleges jog rendelkezéseinek hatálya, ( 57 ) és elfogadható a magánszemélyt érintő esetleges hatás, amely azonban a fordított vertikális közvetlen hatály hiányára vonatkozó ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatához vezet. ( 58 )

88.

A jelen ügyben nem kerül sor arra, hogy a magánszemély, amely az állammal szemben a szóban forgó irányelv által számára biztosított jogokat kívánja érvényesíteni, a 97/67 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatára hivatkozzon. Inkább az ellenkezője történik, ahogy azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés is megfogalmazza.

89.

A hivatkozott cikk szövegével az abban foglalt tilalomra legfeljebb a többi olyan postai szolgáltató hivatkozhat, amely a Poczta Polska versenytársa. Ezzel szemben, véleményem szerint, e cikk nem tartalmaz semmilyen olyan megfogalmazást, amelyből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az olyan jogot biztosít a postai szolgáltatások igénybevevői számára, amelyre a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozni lehet.

90.

A helyzet azonban az, hogy még akkor is, ha nem így lenne, a jelen ügyben nem az állam ellen fellépő magánszemély, hanem a kérdést előterjesztő bíróság által „a tagállam emanációjának” minősített közjogi szerv (KRUS) az, aki a 97/67 irányelvvel ellentétes belső eljárási szabály összeegyeztethetetlenségére próbál hivatkozni. Éppen a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő e közjogi szerv az, akinek esetlegesen előnye származna az államnak felróható joghézagból.

91.

Ilyen összefüggésben, egy egyértelműen állami szerv nem hivatkozhat arra, hogy egy nemzeti bíróság előnyös (és valamely magánszemély számára ugyanilyen mértékben hátrányos) jogi helyzetet biztosít a számára, jóllehet az egy olyan belső törvényből ered, amelynek alkalmazását az említett bíróságnak annak valamely irányelv rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlensége miatt mellőznie kellene.

92.

A fenti indokokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az alábbiak szerint válaszoljon a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) által előterjesztett kérdésekre: