EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62017CC0001(01)

Y. Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2019. január 29.

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2019:72

YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. január 29. ( 1 )

1/17. sz. vélemény

A Belga Királyság által előterjesztett vélemény iránti kérelem

„Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény – Az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) – A beruházó és az állam közötti vitarendezés (IDSD) – Egy Fórum és egy Fellebbviteli Fórum létrehozása – Az elsődleges uniós joggal való összeegyeztethetőség – Az Unió jogrendje és igazságszolgáltatási rendszere autonómiájának tiszteletben tartására vonatkozó követelmény – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a nemzetközi megállapodás megkötésére vonatkozó uniós hatáskör Unió általi gyakorlására történő alkalmazhatósága – A Charta 20. és 21. cikke – Az egyenlő bánásmód elve – A Charta 47. cikke – A független és pártatlan bírósághoz fordulás joga”

Tartalomjegyzék

 

I. Bevezetés

 

II. A vélemény iránti kérelem háttere

 

III. A Belga Királyság vélemény iránti kérelme

 

A. A CETA összeegyeztethetősége a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörével

 

1. Az uniós igazságszolgáltatási rendszer mint az uniós jogrend autonómiájának biztosítéka

 

2. Egy külön vitarendezési mechanizmus Unió által kötött nemzetközi megállapodásokkal való létrehozásának feltételei

 

3. Az egyes szerződő felek beruházói számára nyújtott védelem kölcsönösségének követelménye

 

4. A CETA közvetlen hatályának hiányával összhangban álló mechanizmus

 

5. Az Achmea ítélet nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az ICS összeegyeztethető‑e az uniós jogrend autonómiájának követelményével

 

6. A szerződő felek által előírt, a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének megóvására szolgáló biztosítékok

 

7. Az ICS nem érinti a nemzeti bíróságok azon feladatát, hogy biztosítsák az uniós jog tényleges érvényesülését

 

8. Az Unió külső tevékenységének célkitűzéseivel való összhang

 

9. Nincs szükség a Bíróság előzetes bevonására irányuló mechanizmus, illetve a választottbírósági ítéletek tagállami bíróságok általi teljes körű felülvizsgálatára vonatkozó lehetőség bevezetésére

 

B. Az egyenlő bánásmód általános elvéről és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményéről

 

C. A CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának a független és pártatlan bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségéről

 

1. Általános megfontolások

 

2. A kis‑ és középvállalkozások CETA Fórumhoz való hozzáféréséről

 

3. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak javadalmazási feltételeiről

 

4. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezésére és esetleges felmentésére vonatkozó feltételekről

 

5. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjaira alkalmazandó etikai szabályokról

 

IV. Végkövetkeztetés

I. Bevezetés

1.

2016. október 30‑án egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodást (ismertebb rövidített nevén „CETA”, Comprehensive Economic and Trade Agreement, a továbbiakban: CETA) írtak alá Brüsszelben. ( 2 )

2.

Hasonlóan többek között azon megállapodáshoz, amelyre a 2017. május 16‑i 2/15 (Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás) vélemény ( 3 ) vonatkozik, a CETA úgynevezett „új generációs” szabadkereskedelmi megállapodás, mivel a vámok, valamint az áru‑ és szolgáltatáskereskedelmet érintő, nem vámjellegű akadályok csökkentésére irányuló, hagyományos rendelkezéseken kívül többek között a beruházásokkal, a közbeszerzésekkel, a versennyel, a szellemi tulajdonjog védelmével és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szabályokat is tartalmaz.

3.

Jóllehet már sor került a CETA aláírására, e megállapodást az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése értelmében még nem kötötték meg. A megállapodás egy része ugyanakkor ideiglenesen alkalmazandó. ( 4 )

4.

A jelen eljárás tárgya a Belga Királyság által az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján 2017. szeptember 7‑én a Bírósághoz benyújtott vélemény iránti kérelem.

5.

A Belga Királyság által benyújtott vélemény iránti kérelem szövege a következő:

„Az egyrészről Kanada, másrészről az [Unió] és tagállamai közötti, 2016. október 30‑án Brüsszelben aláírt [CETA] nyolcadik fejezetének (»Beruházás«) F. szakasza (»A beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése«) összeegyeztethető‑e a Szerződésekkel, beleértve az alapvető jogokat is?”

6.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza, amely e megállapodás 8.18–8.45. cikkeit tartalmazza, a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmust (vagy szintén ismert rövidített nevén „ISDS System”, Investor State Dispute Settlement System; a továbbiakban: ISDS) kíván létrehozni.

7.

E célból e szakasz egy fórum (a továbbiakban: Fórum vagy CETA Fórum) és egy fellebbviteli fórum (a továbbiakban: Fellebbviteli Fórum vagy CETA Fellebbviteli Fórum) létrehozásáról, valamint hosszabb távon egy multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum és fellebbviteli mechanizmus kialakításáról rendelkezik, amivel egyidejűleg megszűnnének az előbb említett fórumok. Így a tervek szerint a „beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert”, vagy ismertebb angol nevén Investment Court Systemet (a továbbiakban: ICS) hoznak létre, amelynek csupán az első szakaszát jelentené a CETA Fórum. E Fórum lenne tehát az első konkrét megnyilvánulása az ISDS rendszer reformjának, amelyet az Európai Bizottság a beruházásvédelemről és az ISDS‑ről folytatott nyilvános konzultációra ( 5 ) válaszul 2015‑ben vázolt fel ( 6 ). A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza így a szerződő felek egyikének beruházója és egy másik szerződő fél között a CETA értelmezése és alkalmazása tekintetében felmerülő esetleges viták rendezésének céljából egy intézményesített eljárási keretről rendelkezik, amely orvosolni kívánja a hagyományos ISDS rendszerben feltárt hiányosságokat.

8.

A reform tárgyát képező e mechanizmus CETA‑ba való felvételével az Unió a beruházó és az állam közötti vitarendezés modellje átfogó reformjának kezdeményezője kíván lenni, amely reform keretében a választottbíráskodás elvein alapuló jelenlegi ad hoc ISDS rendszert továbbfejlesztve végül egy állandó multilaterális igazságszolgáltatási fórumot hoznának létre. ( 7 )

9.

A Belga Királyság a vélemény iránti kérelmében jelzi a Bíróságnak az azzal kapcsolatos kételyeit, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza összeegyeztethető‑e a Szerződésekkel. E kételyek lényegében azokkal a hatásokkal kapcsolatosak, amelyeket a megállapodás e része gyakorolhat a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörére, az egyenlő bánásmód általános elvére és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményére, valamint a független és pártatlanság bírósághoz fordulás jogára.

II. A vélemény iránti kérelem háttere

10.

A nemzetközi beruházási jog két külön ágat ölel fel, nevezetesen a külföldi beruházások védelmére irányuló előírások által alkotott anyagi jogot, valamint a nemzetek feletti választottbíráskodás tárgykörébe tartozó eljárási ágat.

11.

E tekintetben az ISDS rendszer lehetővé teszi a viták rendezését, amikor a beruházó szerint valamely állam megsértette egy nemzetközi beruházási megállapodásból eredő kötelezettségeit. Az ISDS rendszerre vonatkozó kikötések nemzetközi beruházási megállapodásba való felvétele így biztosítja a külföldi beruházó számára annak lehetőségét, hogy a beruházás megvalósításának helye szerinti állammal fennálló vitáját ne ezen állam bíróságai, hanem az e megállapodásban hivatkozott szabályok szerint egy ad hoc választottbíróság elé terjessze.

12.

A beruházó és az állam közötti választottbíráskodás fellendülése viszonylag új keletű jelenség, amelyet egyes fogadó államok igazságszolgáltatási rendszereinek feltételezett hiányosságai hívtak életre, amely hiányosságok a beruházók e rendszerekkel szembeni bizalmatlanságához vezettek. E vitarendezési módszer így olyan semleges és hatékony vitarendezési eszközt kíván biztosítani a beruházók számára, amelynek célja a beruházások ösztönzése azáltal, hogy biztonságot nyújt a külföldi beruházás mellett döntő gazdasági szereplők számára.

13.

A beruházási választottbíráskodást mint vitarendezési módszert tehát a kezdetektől fogva a szerződő felek azon szándéka vezérli, hogy externalizálják a külföldi beruházó és a fogadó állam közötti vitarendezést. ( 8 ) E vitarendezési módszer emellett azon diplomáciai védelem helyébe kíván lépni, amelynek keretében a beruházó állampolgársága szerinti állam átvállalja e beruházónak a beruházást fogadó állammal szemben támasztott követeléseinek az érvényesítését. ( 9 ) E módszer így azon törekvés keretébe illeszthető, hogy a beruházási vitákat kivonják a politika és a diplomácia területéről. A beruházó és az állam közötti vitarendezés a beruházási viták másik, államok közötti választottbíráskodás útján történő rendezésének is alternatívája, amelynek a hátrányai megegyeznek a diplomáciai védelem hátrányaival, vagyis a beruházó szempontjából a származási államával szembeni függőségi viszonnyal, míg ezen állam szempontjából azon veszéllyel jár együtt, amelyet a fellépése jelenthet a más államokkal folytatott kapcsolataira.

14.

A közvetlen beruházások területén fennálló külső hatáskör megszerzésével párhuzamosan az Uniónak ki kellett alakítania egy modellt azon viták rendezésére, amelyek az Unió és a harmadik államok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt védelmi előírások tiszteletben tartásával kapcsolatosak. ( 10 ) A kétoldalú beruházási megállapodásokban foglalt választottbírósági kikötéseket a nemzetközi beruházási jog ugyanis a külföldi beruházók fogadó állambeli védelme központi elemének tekinti.

15.

Ugyanakkor a beruházási választottbíráskodást annak klasszikus formájában sok bírálat éri, különösen a legitimáció és a választottbírák függetlenségével kapcsolatos biztosítékok hiánya, a következetességnek és az ítéletek kiszámíthatóságának a hiánya, a meghozott ítélet felülvizsgálatára vonatkozó lehetőség hiánya, az úgynevezett „megbénult szabályozás” ( 11 ) veszélye és a magas eljárási költségek miatt.

16.

A beruházási választottbíráskodást ért bírálatokra tekintettel számos politikai és jogi kihívással jár együtt azon tárgyalások felgyorsítása, amelyeket az Unió a harmadik államokkal a beruházási elemet is magában foglaló kétoldalú szabadkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében folytat.

17.

E kihívások közül az egyik legfontosabb egy olyan modell meghatározása, amelynek révén az Unió és a tagállamai a külföldi beruházások védelmével kapcsolatos viták rendezése terén főszabály szerint alkalmazandó választottbíráskodási gyakorlatot alapul véve további javításokat eszközölnének a klasszikus modell működésében annak érdekében, hogy egyrészt választ adjanak a választottbíróságok működését, valamint a beruházó és az állam közötti választottbíráskodás legitimitását ért bírálatokra, másrészt pedig hogy biztosítsák az összhangot azokkal az alapvető elvekkel, amelyek az uniós jogrenden belül a vitarendezési mechanizmusokra irányadóak.

18.

Az elfogadott modell több tekintetben olyan sajátos jellemzőkkel rendelkezik, amelyek hibrid jelleget kölcsönöznek számára, egyfajta kompromisszumot képezve a választottbíróság és a nemzetközi bíróság között. Így az Unió által a CETA keretében választott út a beruházási vitarendezés mechanizmusának intézményesítése és az igazságszolgáltatási jelleg felé való elmozdulás irányába mutat, ami a beruházási választottbíráskodás hagyományai és az innováció közötti egyensúlyt tükrözi. E helyen hangsúlyozni kell a kísérleti jelleget, mivel az Unió egy olyan folyamat úttörőjeként jár el, amelynek majd csak a jövője alapján lesz megítélhető, hogy képes‑e hosszú távú jogi megoldást jelenteni ( 12 ).

19.

Az Uniónak e kérdésben gyakorlatiasan kellett eljárnia a harmadik államokkal folytatott tárgyalások során, és tekintettel kellett lennie arra, hogy a beruházó és az állam közötti választottbíráskodást a partnerei és maguk a beruházók is a beruházóvédelem elengedhetetlen elemének tekintik. ( 13 ) Az Unió számára ekkor azonnali feladatként jelentkezett e vitarendezési mód alkalmazása azzal, hogy abban egyúttal javításokat eszközöl, valamint hosszabb távon a jelentősebb előrelépések – például a multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum – megtételét tartja szem előtt. ( 14 )

20.

A CETA tehát olyan vitarendezési mechanizmust tartalmaz, amelynek a tárgyalások során folyamatosan változott a felépítése többek között annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a Bizottság által e tárgyban kezdeményezett nyilvános konzultáció eredményeit. ( 15 ) Az ilyen mechanizmus lehetőségét és jellemzőit övező vita hevessége elsősorban azzal magyarázható, hogy a beruházási választottbíráskodás a magán‑ és a közérdekek összeütközésének színtere. Így szükségképpen olyan problémákat vet fel, amelyek hatást gyakorolhatnak a szakpolitikákra.

21.

Jelenleg az Unió által kezdeményezett és a CETA‑ban testet öltő reform két fő elemen alapul, nevezetesen egyrészt a szerződő felek közérdekből történő szabályozáshoz való jogának kifejezett említésén, amihez pontosabb beruházásvédelmi előírások kapcsolódnak az előírások bizonyos túlzó értelmezéseinek megszüntetése érdekében, ( 16 ) másrészt pedig egy olyan igazságszolgáltatási rendszer irányába való elmozdulás szándékán, amelyet különösen a tagjainak függetlensége és pártatlansága, valamint az eljárásainak átláthatósága jellemez.

22.

A jelen vélemény iránti eljárás ezen utóbbi rendszerre vonatkozik – annak jelenlegi fejlettségi szakaszában –, amely a hagyományos választottbíráskodástól elválva az igazságszolgáltatási rendszerhez áll közelebb. A CETA e rendszerre vonatkozó rendelkezései nem képezik az ideiglenesen alkalmazandó rendelkezések részét. ( 17 )

23.

Ugyanakkor az említett rendszer, jóllehet „A beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése” címet viseli, nemcsak azokat az eseteket öleli fel, amikor valamely tagállam beruházója nyújt be keresetet Kanadával szemben, vagy amikor egy kanadai beruházó nyújt be keresetet valamely tagállammal szemben, hanem azokat az eseteket is, amikor egy kanadai beruházó az Unióval szemben nyújt be keresetet.

24.

Az ICS szervezetére és létrehozására vonatkozó alapvető rendelkezések a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában találhatóak. Bizonyos kérdések rendezése ugyanakkor az e megállapodás 26.1. cikkében említett CETA Vegyes Bizottság által elfogadandó határozatok útján történik.

25.

E vitarendezési mechanizmus legfőbb sajátosságát egy állandó Fórum létrehozása jelenti, amely a beruházók által valamely féllel szemben benyújtott keresetek tárgyában jár el. ( 18 ) A Fórumot a CETA Vegyes Bizottság ( 19 ) által egyszer megújítható ötéves időtartamra kinevezett tizenöt tag alkotja. ( 20 )

26.

A Fórum tagjainak olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelyet saját országuk előír a bírói kinevezéshez, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogásznak kell lenniük, továbbá bizonyított tapasztalattal kell rendelkezniük a nemzetközi közjog területén. ( 21 ) A Fórum tagjainak függetlennek kell lenniük, és meg kell felelniük az összeférhetetlenség elkerülésére irányuló szabályoknak. ( 22 ) A Fórum főszabály szerint három tagból álló tanácsban tárgyalja az ügyeket, amely tagokat a Fórum elnöke rotációs alapon nevezi ki, biztosítva, hogy a tanács összetétele véletlenszerű legyen, és ne legyen előre kiszámítható. ( 23 )

27.

A Fórum ítéleteivel szemben fellebbezés nyújtható be az állandó Fellebbviteli Fórum elé. ( 24 ) A fellebbezések alapját képezheti többek között a jogszabályok hibás alkalmazása vagy értelmezése, vagy nyilvánvaló hiba a tények mérlegelésében, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályok mérlegelését is. ( 25 ) A Fellebbviteli Fórum tagjait a CETA Vegyes Bizottság nevezi ki. ( 26 ) A tagoknak ugyanolyan képesítéssel kell rendelkezniük, mint a Fórum tagjainak, és ugyanazon etikai rendelkezések alkalmazandók rájuk. ( 27 )

28.

A CETA 8.41. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z e szakasz értelmében meghozott ítélet a vitában részt vevő felekre nézve és az adott ügy vonatkozásában kötelező”.

29.

Ami az anyagi jogi rendelkezéseket illeti, az új megközelítés a felek vitarendezéshez való jogának elismerését ( 28 ) az alapvető védelmi rendelkezések pontos meghatározására irányuló erőfeszítéssel kapcsolja össze. ( 29 )

30.

Ennek megfelelően a CETA célja, hogy előmozdítsa az Unió és Kanada közötti, határokon átnyúló beruházásokat azáltal, hogy magas szintű védelmet kínál a szerződő felek beruházói számára, és mindemellett az egyes felek szabályozási hatáskörét is védi. ( 30 )

31.

Pontosítani kell továbbá, hogy a CETA aláírásakor egy közös értelmező okmány ( 31 ) is készült, amelynek 6. pontja a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerre vonatkozó konkrét értelmező iránymutatásokat tartalmaz. Ezenfelül a CETA aláírásakor a Bizottság és a Tanács benyújtotta a 36. sz. nyilatkozatot, amelyben ezen intézmények megjelölik az ICS létrehozása érdekében teendő intézkedéseket.

32.

Mindezen elemek ismertetését követően mindenekelőtt megjegyzem, hogy a Belga Királyság vélemény iránti kérelmének megválaszolásakor a fontosságuk ellenére figyelmen kívül hagyom a Bíróság elé tárt kérdéskör politikai és gazdasági vetületeit, mivel sokkal inkább azt tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy a közös kereskedelempolitika végrehajtása keretében az Unió intézményeinek mérlegelési mozgásterébe teljes mértékben beletartozik az, hogy egy megszilárdult nemzetközi választottbírósági gyakorlathoz való csatlakozás mellett döntsenek.

33.

Ezért nem feladatom, hogy – politikai szempontból – állást foglaljak egy ilyen típusú vitarendezési módszer Unió és harmadik államok közötti tárgyalások tárgyát képező megállapodásokba való felvételének lehetőségéről, sem azon gazdasági hatásokról, amelyeket az ISDS rendszer adott esetben a külföldi beruházók számára jelentett vonzerőre vagy e beruházók tevékenységeinek fejlesztésére gyakorol majd. Ezek az elemek az Unió intézményeinek széles körű mérlegelési mozgásterébe tartoznak. ( 32 ) Ezek az elemek egyébiránt az Unión és a tagállamokon belül zajló demokratikus vita eredményei. Az általunk vizsgálandó egyetlen kérdés az, hogy a tervezett megállapodás a beruházási választottbíráskodás gyakorlatának alkalmazásával – e gyakorlatnak az igazságszolgáltatási jellegű modell irányában történő kiigazítása mellett – pusztán jogi szempontból összeegyeztethető‑e az elsődleges uniós joggal.

III. A Belga Királyság vélemény iránti kérelme

34.

A Belga Királyság a vélemény iránti kérelmével hozzá kíván járulni azon jogi keret egyértelművé tételéhez, amelybe a CETA‑nak illeszkednie kell, ő maga azonban nem foglal állást azzal kapcsolatban, hogy meglátása szerint a Bíróság elé terjesztett kérdésekre milyen választ kellene adni.

35.

A Belga Királyság emellett rámutat arra, hogy tudatában van annak, hogy a CETA és a 36. sz. nyilatkozat végrehajtása érdekében meg kell tenni bizonyos intézkedéseket, és ez hatással lehet a Bíróság véleményére.

36.

A vélemény iránti kérelem a következő három kérdéskör köré épül fel: a Bíróság hatásköre, az egyenlő bánásmód általános elve és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelménye, valamint a független és pártatlan bírósághoz való jog.

37.

A Belga Királyság vélemény iránti kérelmének elfogadhatósága tekintetében először is a hangsúlyt a vélemény iránti eljárás megelőző jellegére kell helyezni. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy „az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése értelmében a Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy bármely tagállam kérheti a Bíróság véleményét valamely tervezett megállapodásnak a Szerződések rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről. E rendelkezés azon bonyodalmak elkerülésére szolgál, amelyek az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodásoknak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének kérdésére alapított, bíróság előtti megtámadhatóságából adódnának” ( 33 ). Ugyanis a „Bíróság olyan határozata […], amely esetleg utólag, az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodás megkötését követően azt állapítaná meg, hogy az – akár a tartalma, akár a megkötésére vonatkozó eljárás miatt – összeegyeztethetetlen a Szerződések rendelkezéseivel, mindenképpen – és nem csupán az Unió belső szintjén, de a nemzetközi kapcsolatok szintjén is – komoly nehézségeket teremtene, és veszélyeztetné valamennyi érdekelt felet, köztük a harmadik államokat is” ( 34 ).

38.

Amint azt korábban említettem, jóllehet már sor került a CETA aláírására, e megállapodást az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése értelmében még nem kötötték meg. E megállapodás tehát továbbra is az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése értelmében vett „tervezett” megállapodás.

A.   A CETA összeegyeztethetősége a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörével

39.

A Belga Királyság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2/13. sz. véleményének 246. pontjában kimondta „a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elv[ét]”.

40.

E tagállam emellett emlékeztet azon indokokra, amelyek alapján a Bíróság a 2011. március 8‑i 1/09. sz. véleményében ( 35 ) úgy ítélte meg, hogy az európai és közösségi szabadalmi bíróság létrehozására irányuló nemzetközi megállapodás tervezete nem egyeztethető össze az uniós joggal.

41.

Annak kiemelését követően, hogy a CETA 8.18. cikkének (1) bekezdése feljogosítja a Fórumot annak megvizsgálására, hogy az Unió valamely másodlagos jogi aktusa összeegyeztethető‑e e megállapodás nyolcadik fejezete C. és D. szakaszának rendelkezéseivel, a Belga Királyság megjegyzi, hogy e vizsgálat keretében a Fórum rendszeresen szembesülhet az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdésekkel. A CETA 8.31. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva a Belga Királyság megjegyzi, hogy meghatározó értelmezés hiányában a Fórum kénytelen lenne maga értelmezni az uniós jogot.

42.

Jóllehet e tagállam szerint a CETA különbözik az 1/09. sz. véleményben érintett mechanizmustól, mivel a Fórumot nem fogják közvetlenül arra kérni, hogy az előtte folyamatban lévő vitát az uniós jogra – mint alkalmazandó jogra – tekintettel bírálja el, és e Fórum nem fogja vizsgálni az uniós jogi aktus érvényességét, ugyanakkor az 1/09. sz. és a 2/13. sz. véleményben érintett mechanizmusokhoz hasonlóan, az ICS lehetővé teszi a Fórumnak, hogy megvizsgálja a másodlagos uniós jogi rendelkezéseknek a CETA releváns rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét, és hogy e célból meghatározza az uniós jog értelmezését.

43.

Mivel a CETA‑ban előírt ISDS rendszer nem fogalmaz meg olyan kötelezettséget, sem jogosultságot, amely alapján a Fórum előzetes kérdéssel a Bírósághoz fordulhatna az uniós jog értelmezése érdekében (az előzetes bevonásra irányuló mechanizmus hiánya), a Belga Királyságban felmerül a kérdés, hogy e rendszer, amely az e megállapodás 8.41. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban kötelező erejű jogerős választottbírósági ítéleteket eredményezhet, összeegyeztethető‑e a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elvével.

44.

Egyszóval a Belga Királyság arra kíván választ kapni, hogy a CETA sérti‑e a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elvét. Konkrétabban annak megjelölésére kéri a Bíróságot, hogy e megállapodás 8.31. cikkének (2) bekezdése elegendő‑e az uniós jog egységes értelmezésének biztosítására, vagy ellenkezőleg – az említett megállapodás 8.41. cikkének (1) bekezdése értelmében az ítélet kötelező jellegére tekintettel – meg kell állapítani a Bíróság által biztosítandó egységes értelmezés e követelményének sérelmét.

45.

A vélemény iránti kérelem e részének megválaszolása érdekében az elemzésemet ott kezdem, ahol azt a Bíróság a 2/15. sz. véleményében abbahagyta. E véleményben a Bíróság ugyanis az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásra korlátozta az elemzését a beruházásokkal kapcsolatos uniós külpolitika anyagi és eljárási jogi szempontjai tekintetében.

46.

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kizárólagos hatáskört adott az Unió számára a közvetlen beruházások területén azzal, hogy azt a közös kereskedelempolitika tárgykörébe vonta, amint az az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontjából és az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdéséből következik. Az Unió emellett megosztott hatáskörrel rendelkezik a közvetlen beruházásokon kívüli beruházások területén. ( 36 )

47.

A Bíróság kifejtette, hogy az EUMSZ 207. cikk értelmében az Uniót a közvetlen külföldi beruházások terén megillető kizárólagos hatáskör minden olyan anyagi jogi rendelkezésre kiterjed, amelyek rendszerint a kétoldalú beruházási szerződésekben szerepelnek. ( 37 ) Ezzel szemben a beruházó és az állam közötti vitarendezésre vonatkozó rendelkezések az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartoznak. ( 38 ) E tekintetben a Bíróság a 2/15. sz. véleményében megjegyezte, hogy olyan rendszerről van szó, „amely kivonja a jogvitákat a tagállamok joghatósága alól”, és e rendszert ezért a tagállamok beleegyezésével kell bevezetni. ( 39 )

48.

A Bíróság a 2/15. sz. véleményében ugyanakkor nem vizsgálta meg a saját hatásköreinek megóvása szempontjából a nemzetközi beruházásokról szóló megállapodásban előírt vitarendezési mechanizmus uniós joggal való összeegyeztethetőségének kérdéskörét.

49.

A Bíróságnak jelenleg – a Kanadával kötendő, azonos típusú megállapodás kapcsán – arról kell döntenie, hogy egy ilyen vitarendezési mechanizmus fennállhat‑e, illetve milyen részletszabályok mellett állhat fenn párhuzamosan az uniós igazságszolgáltatási rendszerrel.

1.  Az uniós igazságszolgáltatási rendszer mint az uniós jogrend autonómiájának biztosítéka

50.

Amint arra a Bíróság a 2/13. sz. véleményében rámutatott, „[az uniós] jogrend sajátos jellemzői és autonómiája megőrzésének biztosítása érdekében a Szerződések az uniós jog értelmezése terén a koherencia és egységesség biztosítására szolgáló bírósági rendszert hoztak létre” ( 40 ).

51.

Ennek keretében „a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint azoknak a jogoknak a bírói védelmét, amelyek a jogalanyokat e jog alapján megilletik” ( 41 ).

52.

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban a Bíróság feladata, hogy „biztosít[s]a a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”. A Bíróság e tevékenysége magában foglalja azt a feladatot, hogy „biztosít[s]a a Szerződések által megteremtett uniós jogrend önállóságának tiszteletben tartását” ( 42 ).

53.

A Bíróság az 1/09. sz. véleményében hangsúlyozta, hogy e feladatot a nemzeti bíróságokkal közösen látja el. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy „[m]iként az az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből következik, az Unió jogrendjének és bírósági rendszerének tiszteletben tartását a Bíróság és a tagállami bíróságok biztosítják” ( 43 ).

54.

A Bíróság emellett az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére hivatkozva rámutatott arra, hogy „különösen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt lojális együttműködés elve alapján a tagállamok feladata, hogy területükön biztosítsák az uniós jog alkalmazását és tiszteletben tartását” ( 44 ).

55.

A Bíróság emellett hangsúlyozta, hogy „a nemzeti bíróság, a Bírósággal együttműködve olyan feladatot tölt be, amelyet közösen kell ellátniuk annak érdekében, hogy a Szerződések alkalmazása és értelmezése során biztosítsák a jog tiszteletben tartását” ( 45 ).

56.

Különösen, „a bírósági rendszer ekképp felfogott sarokkövét az EUMSZ 267. cikkben szereplő előzetes döntéshozatali eljárás alkotja, amelynek – a bírák közötti párbeszédnek a Bíróság és a tagállami bíróságok közötti létrehozatalával – a célja az uniós jog értelmezése egységességének biztosítása […], így lehetővé téve az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását” ( 46 ).

57.

Ezzel a Bíróság határozottan kiemelte „az Unió Bírósága és a tagállamok nemzeti bíróságai közötti együttműködés fontosságát az [uniós jogrend] alkotmányos szerkezetének biztosítása keretében” ( 47 ).

58.

Az állandó párbeszéddel fémjelzett, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti e különleges kapcsolat egyszerre képezi az uniós jogrendhez hasonló különleges jogrend kifejeződését és egyúttal védelmét. A Bíróság ezért minden olyan tényezővel szemben védeni kívánja ezt a kapcsolatot, amely hatással lehet arra.

59.

Mindenekelőtt azonban hangsúlyozom, hogy az uniós jogrend autonómiájának megőrzése nem egyenlő a teljes függetlenséggel. ( 48 ) Ezen autonómia kizárólag azt követeli meg, hogy ne sérüljön e jogrend integritása, amely nagyrészt azon alapul, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy végső soron nyilatkozzon az uniós jog mibenlétéről, valamint azon, hogy a Bíróság e célból együttműködik a tagállamok bíróságaival.

2. Egy külön vitarendezési mechanizmus Unió által kötött nemzetközi megállapodásokkal való létrehozásának feltételei

60.

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió által a Szerződések rendelkezései alapján kötött nemzetközi megállapodások az Unió vonatkozásában az uniós intézmények által hozott jogi aktusnak minősülnek. ( 49 ) Ennek alapján az ilyen megállapodások a hatálybalépésüktől kezdve az Unió jogrendjének szerves részét képezik. ( 50 ) Az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése értelmében „[a]z Unió által megkötött megállapodások kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira”. Ezért a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „ezek a megállapodások […] megelőzik a másodlagos [uniós] jogot”. ( 51 ) Hatálybalépésének időpontjától kezdve a CETA tehát automatikusan az uniós jogrend részét fogja képezni, az Unió más jogforrásaihoz hasonlóan. ( 52 )

61.

Ezenfelül az EUSZ 19. cikk (3) bekezdésének b) pontjából és az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontjából az következik, hogy „a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy előzetes döntéshozatal keretében kivétel nélkül döntsön az uniós intézmények által hozott aktusok érvényességéről és értelmezéséről” ( 53 ), amely aktusok az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokat is magukban foglalják. A Bíróság hatáskörrel rendelkezik továbbá a „megállapodás által létrehozott és az e megállapodás végrehajtásával megbízott szerv által hozott határozatok értelmezésére” ( 54 ).

62.

Mindezzel együtt először is emlékeztetni kell arra, hogy az Unió által kötött megállapodások uniós bíróság vagy nemzeti bíróságok előtti alkalmazhatóságának lehetnek bizonyos korlátai, különösen ha a Bíróság megállapítja, hogy e megállapodások nem biztosítanak a jogalanyok számára a bíróságok előtt felhívható jogokat. E tekintetben a Bíróságnak már vizsgálnia kellett a szóban forgó nemzetközi megállapodás természetét és rendszerét, továbbá azt, hogy e megállapodás rendelkezései a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélküliek és kellően pontosak‑e. ( 55 )

63.

A CETA tekintetében szükségtelen a Bíróság azon kérdés megválaszolására irányuló bármely törekvése, hogy e megállapodás alkalmas‑e közvetlen hatások kifejtésére, mivel az említett megállapodás 30.6. cikke kifejezi a felek ennek elutasítására irányuló kifejezett szándékát. E cikk ugyanis az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a CETA‑ra nem lehet hivatkozni „közvetlenül […] a Felek belső jogrendszerében” ( 56 ). Ebből következik, hogy jóllehet a tervezett megállapodás a hatálybalépésétől kezdve az Unió jogrendjének szerves részét képezi majd, e jogrenden belül nem lehet majd közvetlenül hivatkozni e megállapodásra. Sem az uniós bíróságok, sem a tagállamok bíróságai nem alkalmazhatják majd tehát közvetlenül e megállapodást az eléjük kerülő jogvitákban. Következésképpen két jogrendszer párhuzamos fennállásáról van szó, amelyek egymásra hatását szándékosan korlátozták.

64.

Ahhoz, hogy az Unió által kötött nemzetközi megállapodás az Unió jogrendjének szerves részét képezze, e megállapodás rendelkezéseinek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződések rendelkezéseivel, valamint az azokból eredő alkotmányos elvekkel. ( 57 ) Az uniós jogrend alkotmányos autonómiájának tiszteletben tartásához ezért az szükséges, hogy az Unió által harmadik államokkal kötött nemzetközi megállapodások ne sértsék „az uniós jog nemzetközi beágyazottsága és speciális jellege” közötti kényes egyensúlyt. ( 58 )

65.

E tekintetben a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy „az olyan nemzetközi megállapodás, amely rendelkezik saját rendelkezéseinek értelmezésére hivatott bíróság létrehozásáról, és amelynek határozatai kötik az intézményeket, beleértve a Bíróságot is, főszabály szerint nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal” ( 59 ). A Bíróság szerint ugyanis „az Unió hatásköre a nemzetközi kapcsolatok terén, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó joga szükségszerűen kiterjed arra is, hogy önmagát olyan bíróság határozatainak vesse alá, amelyet ilyen megállapodások alapján hoznak létre vagy jelölnek ki az utóbbiak rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása érdekében” ( 60 ). A 2/15. sz. véleményében a Bíróság rámutatott arra, hogy az Unió nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatásköre hasonlóképpen szükségszerűen kiterjed arra, hogy önmagát „olyan testület határozatainak vesse alá, amely maga ugyan formálisan nem bíróság, azonban lényegében bírósági feladatokat lát el” ( 61 ).

66.

A Bíróság ugyanakkor pontosította, hogy „a nemzetközi megállapodásoknak csak akkor lehet kihatása a Bíróság hatáskörére, ha az e hatáskör jellegének megőrzésére vonatkozó alapvető feltételek teljesülnek, és ebből kifolyólag az uniós jogrend autonómiája nem sérül” ( 62 ).

67.

A Bíróság szerint „a[z uniós jogrend] autonómiájának megőrzése egyrészt azt feltételezi, hogy a[z Uniónak] és az intézményeinek a Szerződésekben meghatározott hatáskörei nem torzulnak” ( 63 ). Másrészt azt jelenti, hogy a szóban forgó vitarendezési mechanizmus „nem járhat azzal a hatással, hogy [az Uniót] és az intézményeit a belső hatásköreik gyakorlása során [az uniós jog] szabályainak sajátos értelmezésére kötelezi” ( 64 ).

68.

Konkrétabban, a Bíróság a 2/13. sz. véleményében rámutatott arra, hogy „az [emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény ( 65 )] által döntéshozatali hatáskörrel felruházott szerveknek a tervezett megállapodásban foglaltak szerinti közreműködése nem járhat azzal a hatással, hogy az Uniót és az intézményeit a belső hatásköreik gyakorlása során az uniós jog szabályainak sajátos értelmezésére kötelezi” ( 66 ).

69.

Amint arra a Bíróság az 1/09. sz. véleményében rámutatott, kedvező véleményt bocsáthatott ki az olyan bírósági rendszer nemzetközi megállapodások útján való létrehozásával kapcsolatban, amely lényegében a szóban forgó nemzetközi megállapodás saját rendelkezéseinek az értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos jogviták rendezésére irányult, és amely nem érintette a tagállamok bíróságainak az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörét, sem azon lehetőségüket, vagy akár kötelezettségüket, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek a Bíróság elé, ahogyan a Bíróság azon hatáskörét sem, hogy azokra választ adjon. ( 67 ) Ezzel szemben a Bíróság kifogásolta egy olyan nemzetközi bíróság létrehozását, amelynek nem csupán az azt létrehozó megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása lenne a feladata, hanem az uniós jog más jogi aktusainak az értelmezése és alkalmazása is, és amely bírósághoz lehetne fordulni az elé terjesztett jogvitáknak az alapvető jogokra és az uniós jog általános elveire tekintettel történő elbírálása érdekében sőt valamely uniós jogi aktus érvényességének vizsgálata iránt is. ( 68 )

70.

Ezért meg kell megvizsgálni, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza által a CETA Fórum számára biztosított, a CETA rendelkezéseinek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos hatáskör járhat‑e azzal a hatással, hogy az Unió intézményeit, és különösen a Bíróságot a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során az uniós jog szabályainak sajátos értelmezésére kötelezze. Konkrétabban, a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza sérti‑e „a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elvét” ( 69 )?

71.

Mielőtt rátérnék e kérdéskör lényegének tárgyalására, szükségesnek tartom azon okok kifejtését, amelyek miatt figyelembe kell venni az egyes szerződő felek által a beruházók számára nyújtott védelem kölcsönösségének követelményét annak vizsgálatakor, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza sérti‑e az uniós jogrend autonómiáját.

3. Az egyes szerződő felek beruházói számára nyújtott védelem kölcsönösségének követelménye

72.

A természetes vagy jogi személyek által az Unió valamely tagállamában eszközölt beruházás ezen állam jogának hatálya alá tartozik, amely jognak az uniós jog a szerves részét képezi. E jog alkalmazásának vitatása esetén az említett állam bíróságainak azon jog alapján kell eldönteniük a jogvitát, amelynek a betartását – adott esetben előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság elé terjesztését követően – biztosítják. A beruházó a nemzeti bíróságtól kérheti a nemzeti intézkedés megsemmisítését és/vagy kártérítést követelhet.

73.

Így az Unió valamely tagállamában beruházást megvalósító kanadai vállalkozás e beruházás tekintetében az említett tagállam jogának hatálya alá tartozik, amely jog az uniós jogot is magában foglalja. Nem kétséges, hogy azon harmadik állambeli beruházó, aki valamely tagállamban beruházást kíván megvalósítani, az e beruházás védelmét célzó szabálycsomaggal, valamint a követeléseinek érvényesítésére szolgáló jogorvoslati lehetőségekkel rendelkezik. Ugyanakkor az uniós kereskedelmi partnerek kioktatása és a velük szembeni rosszhiszemű keresetindítás nélkül nem biztos, hogy az uniós beruházókat anyagi és eljárási jogi szempontból egyenlő szintű védelem illeti majd meg azokban a harmadik államokban, amelyekkel az Unió beruházási kapcsolatokat kíván kialakítani. Ezért az Uniónak a kereskedelempolitikájának folytatásakor a kölcsönösségen alapuló tárgyalásokat kell folytatnia e harmadik államokkal azon anyagi és eljárási jogi szabályok megállapítása érdekében, amelyek a két szerződő fél között megvalósított beruházások védelmét szolgálják.

74.

A szerződő felek belső jogában biztosított védelmi szintek közötti különbség ezért szükségessé teszi olyan kétoldalú megállapodások megkötését, amelyek révén az egyes szerződő felek beruházói azonos védelmet kapnak, amikor a másik fél területén valósítanak meg beruházást.

75.

A szerződő felek a CETA‑ra irányuló tárgyalások során a kölcsönösség alapján jártak el. E megállapodás így arra törekszik, hogy minden egyes fél beruházói számára egyenlő anyagi és eljárási jogi védelmet nyújtson. A megállapodások e típusának tehát az a célja, hogy egyrészt a harmadik államokban beruházást megvalósító uniós vállalkozások, és másrészt a harmadik államok Unióban beruházó vállalkozásai egyenlő feltételek mellett folytathassák e tevékenységüket. E tekintetben tehát az anyagi és eljárási jogi védelmi szintnek, amely a harmadik államokban beruházást megvalósító uniós vállalkozásokat megilleti, azonosnak kell lennie azon védelmi szinttel, amelyben a harmadik államok Unióban beruházó vállalkozásai részesülnek.

76.

Konkrétabban, a külföldi beruházók azon félelme, hogy a nemzeti bíróságokhoz fordulás esetén a nemzeti beruházókkal szemben hátrányosabb helyzetbe kerülnek, egy külön vitarendezési mechanizmus kölcsönös hozzáférhetővé tételében ölt testet.

77.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kölcsönösséget az Unió külkapcsolatai egyik irányító elvének kell tekinteni. ( 70 ) A kölcsönösségnek az Unió egyezményeken alapuló külkapcsolataira való alkalmazását az indokolja, hogy nemzetközi jogi jogalanyként az Unió az általa önkéntesen vállalt nemzetközi jogi szabályok hatálya alá tartozik, amelyeknek szerves részét képezi a kölcsönösség kötelezettsége. ( 71 )

78.

Mivel a CETA az egyes szerződő felek beruházói számára nyújtandó kölcsönös védelem követelményén alapul, e megállapodás tárgyaló felei szükségesnek tartották, hogy az említett megállapodásba olyan rendelkezéseket vegyenek fel, mint a CETA nyolcadik fejezetének C. és D. szakaszában foglalt rendelkezések, amelyek az egyes szerződő feleket arra kötelezik, hogy a másik fél beruházói számára megfelelő és egyenlő védelmet nyújtsanak. A Bíróság a 2/15. sz. véleményében figyelembe vette a kölcsönösségre való ezen törekvést, amikor rámutatott arra, hogy „tekintettel arra, hogy a tőke és fizetések tagállamok és harmadik államok közötti, az EUMSZ 63. cikkben foglalt szabad mozgás[a] formálisan nem köti a harmadik államokat, az olyan nemzetközi megállapodások megkötése, amelyek a kölcsönösség alapján hozzájárulnak e mozgásszabadság megvalósításához, szükségesnek minősíthetők e szabad mozgás teljes körű megvalósítása érdekében, amely az EUM‑Szerződés harmadik része (»Az Unió belső politikái és tevékenységei«) IV. címének (»A személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása«) egyik célkitűzése”. ( 72 )

79.

Amint arra a Bizottság a 2015. május 5‑i összefoglalójában ( 73 ) rámutatott, „[m]ivel [az Unió] a saját területén magas szinten biztosítja a beruházások ösztönzését és védelmét, kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a külföldön eszközölt beruházások, illetve a külföldön beruházást megvalósító európai beruházók tekintetében hasonló, megbízható és hatékony biztosítékokat nyújtsanak” ( 74 ).

80.

Ezért az, hogy az Unió mennyiben képes előmozdítani és megkönnyíteni az uniós beruházók harmadik államokban folytatott tevékenységét, és mennyiben képes a saját területén vonzerőt jelenteni a külföldi beruházók számára, nagymértékben a harmadik államokkal kötött, az e beruházások megfelelő és kölcsönös védelmét előíró megállapodásoktól függ.

81.

Az egyrészt az Unió és a tagállamai, másrészt valamely harmadik állam közötti nemzetközi megállapodás keretében a beruházások védelmére irányuló anyagi és eljárási jogi szabályok elfogadása azzal magyarázható, hogy a tagállamok közötti kapcsolatok esetével ellentétben az említett szerződő felek közötti kapcsolatok nem a kölcsönös bizalmon alapulnak.

82.

Amint arra a Bíróság a közelmúltban a 2018. március 6‑i Achmea ítéletében ( 75 ) emlékeztetett, „[a]z uniós jog így azon az alapvető előfeltevésen alapul, mely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos közös értékben, és elismeri, hogy azok osztják ezen értékeket vele, amint azt az EUSZ 2. cikk kimondja. Ezen előfeltevés maga után vonja és igazolja a tagállamok közötti kölcsönös bizalom fennállását ezen értékek elismerése, és így az azokat végrehajtó uniós jog tiszteletben tartása tekintetében” ( 76 ). Márpedig az Unió harmadik államokkal kötött kapcsolatai nem ilyen előfeltevésen alapulnak. Ezért az Unió intézményei a CETA‑hoz hasonló megállapodásra irányuló tárgyalások során törekszenek annak biztosítására, hogy az uniós beruházók ugyanolyan szintű védelemmel rendelkezzenek a harmadik államokban, mint amelyet az Unió és a tagállamai nyújtanak a külföldi beruházók számára. Ebben az értelemben a kölcsönösségre való törekvés a szerződő felek által szabadon megtárgyalt védelmi szinten alapul, hiszen a felek olyan védelmi szabályok meghatározására törekszenek, amelyeket készek kölcsönösen biztosítani mindkét fél beruházói számára.

83.

A külföldi beruházókat védő ilyen szabályok meghatározásához emellett az e szabályok tiszteletben tartását biztosító vitarendezési mechanizmus természetének és részletes szabályainak a tisztázására is szükség van.

84.

A szerződő felek nem mindegyike bízik meg ugyanis feltétlenül abban, hogy a másik fél igazságszolgáltatási rendszere biztosítja a megállapodásban foglalt szabályok tiszteletben tartását. Ezért e két félnek olyan semleges vitarendezési mechanizmusról kell megállapodnia, amely a jellemzői révén mind az említett két fél, mind a beruházók bizalmát élvezi. A fogadó állam akkor tud vonzerőt jelenteni az új beruházások számára, ha biztosítja a külföldi beruházókat a beruházásaik védelméről. Márpedig éppen ez a beruházási megállapodások legfontosabb célkitűzése. E szempontból egy vitarendezési mechanizmus kialakítása a létrehozott védelmi rendszer sarokkövének bizonyulhat.

85.

Ezért az azzal kapcsolatos gondolatmenet, hogy a CETA kellően óvja‑e az uniós jog autonómiáját, nem folytatható le anélkül, hogy figyelembe vennénk az elérni kívánt anyagi és eljárási jogi védelem e kölcsönösségi dimenzióját. ( 77 )

86.

E gondolatmenet keretében az a körülmény, hogy a tervezett megállapodásban részes másik szerződő fél Kanada, amelynek igazságszolgáltatási rendszere feltételezhetően kellő biztosítékot kínál, nem tűnik számomra döntő jelentőségűnek, mivel valójában olyan típusmechanizmusról van szó, amelynek célja, hogy azt – az adott esetben ugyanilyen biztosítékokat nem nyújtó – harmadik államokkal kötött nemzetközi megállapodásokba felvegyék. Ezért az elemzés nem változhat az érintett harmadik államtól függően, hiszen egy olyan modell fogalmának a meghatározása a tét, amelynek összhangban kell állnia az uniós jogrendet alátámasztó elvekkel, és amelynek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy azt az Unió és a harmadik államok közötti valamennyi kereskedelmi megállapodásban alkalmazhassák. A jelen eljárás mindenesetre rávilágított arra, hogy eltérések vannak az egyes szerződő felek által a külföldi beruházók számára nyújtott anyagi jogi védelem terén. ( 78 )

87.

A fentiekből az következik, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy az Unió szemszögéből feleslegesnek tűnhet egy beruházási tárgyú nemzetközi megállapodásban a beruházókat védő olyan szabályok előírása, amelyek bizonyos tekintetben átfedésben lehetnek az uniós jog hatályos előírásaival, és következésképpen megkérdőjeleznék egy külön vitarendezési mechanizmus létrehozását, hangsúlyozni kell, hogy az ilyen érvelés nem veszi figyelembe, hogy az olyan harmadik államokon belüli anyagi és eljárási jogi védelem szintje, amelyekkel az Unió a beruházási kapcsolatait fejleszteni kívánja, nem feltétlenül tükrözi az Unión belüli védelem szintjét. Éppen ez a lehetséges aszimmetria teszi szükségessé az anyagi és eljárási védelem közös szintjére irányuló tárgyalásokat, hiszen csak ezáltal biztosítható egyrészt a szóban forgó megállapodás alkalmazásának kölcsönössége, másrészt pedig az uniós beruházók hatékony és egységes védelme a harmadik államokban folytatott beruházási műveleteik során.

88.

Az olykor elhangzó állításokkal ellentétben a vizsgálat tárgyát képezőhöz hasonló vitarendezési mechanizmus létrehozása véleményem szerint nem kérdőjelezi meg az Unió és a tagállamai igazságszolgáltatási rendszerét, vagy e rendszer azon képességét, hogy hatékonyan, függetlenül és pártatlanul bírálja el a külföldi beruházók kereseteit. Egy ilyen mechanizmus kétoldalú beruházási kapcsolatokban való létrehozásával az Unió a beruházó és az állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos semlegesség és specialitás iránti igénynek kíván megfelelni, amivel kapcsolatban nem tévesztendő szem elől, hogy ez az európai beruházók érdekét is szolgálja, amikor azok valamely harmadik államban folytatnak tevékenységet.

89.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírt vitarendezési mechanizmus elsődleges uniós joggal való összeegyeztethetőségéről való állásfoglalás érdekében ezért ki kell terjeszteni a látókörünket, és figyelembe kell venni az uniós beruházók harmadik államban folytatott tevékenysége védelmének szükségességét.

90.

Az említett szemponton alapuló érvelés emellett nagymértékben gyengíti azon érvet, amely szerint, mivel jelentős átfedés van az uniós jog beruházásvédelmi szabályai és a CETA‑ban előírt ilyen szabályok között, szükségtelen az uniós és tagállami bíróságok előtt indítható eljárásokon felüli további vitarendezési mechanizmus kialakítása.

4. A CETA közvetlen hatályának hiányával összhangban álló mechanizmus

91.

Emlékeztetünk arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy „[az Unió által harmadik államokkal kötendő] megállapodás tárgyalásáért és megkötéséért felelős uniós intézmények szabadon megállapodhatnak az érintett harmadik államokkal azon hatásokról, amelyeket e megállapodás rendelkezései a szerződő felek belső jogrendjében kiváltanak” ( 79 ). Amint arra a Bizottság az észrevételeiben rámutat, az Unió által a közelmúltban megkötött gyakorlatilag valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás kifejezetten kizárja a saját közvetlen hatályát. E megállapodások közvetlen hatályának kizárását elsősorban az indokolja, hogy a közös kereskedelempolitika célkitűzéseivel összhangban biztosítsák a felek közötti tényleges kölcsönösséget.

92.

Ami a Marrákesben 1994. április 15‑én aláírt, a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezménynek, valamint az ezen egyezmény 1–3. mellékletében szereplő megállapodásoknak (a továbbiakban együttesen: WTO‑megállapodások) ( 80 ) az uniós jog e megállapodásoknak való megfelelőségének megvizsgálása érdekében történő, uniós bíróság előtti felhívhatóságát illeti, a Bíróság az ilyen felhívhatóság elvi kizárása ( 81 ) érdekében a „kölcsönösség” követelményét figyelembe vevő érvelést fogadott el, hogy ne fossza meg „az Unió jogalkotó vagy végrehajtó szerveit attól a mozgástértől, amellyel az Unió kereskedelmi partnereinek hasonló szervei rendelkeznek” ( 82 ). A Bíróság e tekintetben a saját álláspontjának kialakításakor figyelembe veszi az e partnerek által a WTO‑megállapodások közvetlen felhívhatóságának kérdésében elfogadott álláspontot, hangsúlyozva, hogy „egyes szerződő fele[k], köztük az Unió kereskedelmi szempontból legfontosabb partnerei, a WTO‑megállapodások tárgya és célja alapján éppen arra a következtetésre jutottak, hogy e megállapodások nem tartoznak azon jogi normák közé, amelyek alapul vételével bíróságaik a belső jogszabályaik jogszerűségét vizsgálják” ( 83 ). A Bíróság hangsúlyozza, hogy „[a] viszonosság ilyen hiánya – ha elfogadják – azzal a kockázattal járna, hogy kiegyensúlyozatlanná válna a WTO‑megállapodások alkalmazása” ( 84 ). Az elfogadott megoldás így a Bíróság arra irányuló szándékát jelzi, hogy – a megállapodás alkalmazásával kapcsolatos kölcsönösség megóvása érdekében – ne hozza hátrányos helyzetbe az Uniót a legfontosabb kereskedelmi partnereivel szemben, ezzel megőrizve az Unió nemzetközi színtéren játszott szerepét. ( 85 )

93.

Amint arra korábban rámutattunk, a szerződő felek úgy döntöttek, hogy kifejezetten elutasítják a CETA közvetlen hatályának elismerését. ( 86 )

94.

A szerződő felek között az e megállapodás alkalmazása során fennálló egyensúly megőrzése, és így az említett felek által tett kötelezettségvállalások végrehajtásával kapcsolatos kölcsönösség fenntartása érdekében e felek a beruházó és az állam közötti külön vitarendezési mechanizmus létrehozása mellett határoztak. Így az említett megállapodás közvetlen hatályának kizárása tovább erősíti egy ilyen mechanizmus célszerűségét. Mivel az említett felek nemzeti bíróságainak nem feladata a CETA által meghatározott védelmi szint alkalmazása, helyénvaló egy, a szerződő felek belső igazságszolgáltatási rendszerén kívüli vitarendezési mechanizmus előírása.

5. Az Achmea ítélet nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az ICS összeegyeztethető‑e az uniós jogrend autonómiájának követelményével

95.

Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben az arról való határozathozatalra kérték a Bíróságot, hogy az EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi megállapodásban szereplő, a Holland Királyság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: BIT) 8. cikkéhez hasonló olyan rendelkezés, amelynek értelmében e tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban létesített beruházásokra vonatkozó vita esetén ezen utóbbi tagállammal szemben választottbíróság előtt indíthat eljárást, amely bíróság hatáskörét e tagállam köteles elfogadni.

96.

Az Achmea ítéletben a Bíróság igenlő választ adott e kérdésre.

97.

E megoldás levezetése érdekében a Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a nemzetközi megállapodások nem sérthetik a Szerződések által meghatározott hatásköri rendet, valamint ebből következően az uniós jogrendszer autonómiáját, amelynek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. Ezen elv többek között az EUMSZ 344. cikkben szerepel, mely szerint a tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján rendezik” ( 87 ).

98.

A Bíróság ezt követően hangsúlyozta, hogy a tagállamok közötti kapcsolatokra az uniós jog tiszteletben tartása iránti kölcsönös bizalom elve irányadó, és éppen ebben az összefüggésben „a tagállamok kötelesek különösen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében rögzített lojális együttműködés elve alapján a területükön biztosítani az uniós jog alkalmazását és tiszteletben tartását, és e célból a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek jogi aktusaiból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtenni a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket” ( 88 ).

99.

A Bíróság, miután hangsúlyozta, hogy az EUSZ 19. cikkel összhangban a nemzeti bíróságok és a Bíróság alapvető feladata „biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint azoknak a jogoknak a bírói védelmét, amelyek a jogalanyokat e jog alapján megilletik” ( 89 ), és miután kiemelte, hogy „a bírósági rendszer ekképp felfogott sarokkövét az EUMSZ 267. cikkben szereplő előzetes döntéshozatali eljárás alkotja” ( 90 ), a Bíróság megvizsgálta a BIT által létrehozott vitarendezési mechanizmus jellemzőit.

100.

E tekintetben megállapította először is azt, hogy a BIT 8. cikke szerinti választottbíróságnak adott esetben „az uniós jogot, és különösen az alapvető szabadságokkal – így a letelepedés szabadságával és a tőke szabad mozgásával – kapcsolatos rendelkezéseket is értelmeznie, vagy akár alkalmaznia kell” ( 91 ). Másodszor, a Bíróság szerint az ilyen típusú bíróság „nem tekinthető az EUMSZ 267. cikk értelmében vett »tagállami bíróságnak«, így nem jogosult arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz”. ( 92 ) Harmadszor, a Bíróság figyelembe vette, hogy az ilyen bíróság által hozott választottbírósági ítélet nem vonható következetesen és maradéktalanul valamely tagállami bíróság felülvizsgálata alá, ( 93 ) mivel nem biztosított, hogy „az e bíróság által esetlegesen érintett uniós jogi kérdéseket végső soron előzetes döntéshozatal keretében a Bíróság elé terjeszthessék” ( 94 ).

101.

Ez utóbbi kérdést illetően a Bíróság különbséget tett a szóban forgó felek akaratautonómiájából eredő kereskedelmi választottbírósági eljárás, valamint a tagállamok között létrejött szerződésből fakadó, beruházó és tagállam közötti választottbírósági eljárás között.

102.

A felek kifejezett akaratának megfelelően létrejött kereskedelmi választottbíráskodás tekintetében a Bíróság az 1999. június 1‑jei Eco Swiss ( 95 ) és a 2006. október 26‑i Mostaza Claro ( 96 ) ítéletében kimondta, hogy „a választottbírósági eljárás hatékonyságát biztosítani kívánó követelmények igazolják azt, hogy a választottbírósági határozatok tagállami bíróságok általi felülvizsgálata korlátozott jellegű, feltéve hogy e felülvizsgálat keretében megvizsgálhatók az alapvető uniós jogi rendelkezések, és azok adott esetben a Bíróság előtti előzetes döntéshozatal tárgyát képezhetik” ( 97 ).

103.

Ezzel szemben a Bíróság szerint az ilyen megfontolások nem alkalmazandók a BIT 8. cikkében szereplőhöz hasonló választottbírósági eljárásra, mivel az „egy olyan szerződésen alapul, amellyel a tagállamok beleegyeznek abba, hogy adott esetben az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére is kiterjedő jogvitákat vonjanak ki a saját bíróságaik joghatósága, és következésképpen egy olyan bírósági jogorvoslati rendszer hatálya alól, amelynek létrehozására az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kötelezi őket az uniós jog által szabályozott területeken” ( 98 ). A Bíróság szerint ez „kizárhatja, hogy e jogvitákat, jóllehet azok az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására is vonatkozhatnak, e jog teljes érvényesülését biztosító módon rendezzék” ( 99 ).

104.

Vagyis a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó BIT‑ben szereplő választottbírósági kikötés sérti az uniós jog autonómiáját. ( 100 ) Ugyanis két tagállam egy kétoldalú beruházási megállapodás útján megállapodott abban, hogy kivonják az uniós jogot a saját bíróságaik hatásköréből és így az e bíróságok és a Bíróság közötti igazságügyi párbeszéd köréből, ami sérthette az uniós jog egységességét és tényleges érvényesülését.

105.

Ezért úgy tűnik számomra, hogy a Bíróság által elfogadott megoldást elsősorban azon elképzelés vezérli, amely szerint az uniós igazságszolgáltatási rendszer, mivel az a tagállamok közötti kölcsönös bizalmon és e tagállamok lojális együttműködésén alapul, önmagában összeegyeztethetetlen a tagállamok azon lehetőségével, hogy a kétoldalú kapcsolataikban az uniós jog értelmezésének és alkalmazásának befolyásolására alkalmas, párhuzamos vitarendezési mechanizmust alakítsanak ki. E tekintetben a Bíróság úgy értelmezte az EUMSZ 344. cikket, hogy azzal ellentétes egy ilyen mechanizmus, és e tekintetben nem képez akadályt, hogy a beruházó és az állam közötti jogvitáról van szó. Mindezt kiegészítve az EUMSZ 267. cikkre is hivatkozott, mivel egy ilyen mechanizmus alkalmazása az előzetes döntéshozatali eljárást is szükségképpen befolyásolta.

106.

Véleményem szerint a Bíróság által az Achmea ítéletben elfogadott megoldás nem ültethető át az ICS vizsgálatára, mivel különbözőek az érvelés vezérfonalául szolgáló előfeltevések.

107.

Már rámutattam ugyanis arra, hogy a szerződő felek – amilyen egyrészt az Unió és a tagállamai, másrészt pedig Kanada – közötti kapcsolatok nem a kölcsönös bizalmon alapulnak, ( 101 ) és egyébiránt ez az oka annak, hogy e felek a tervezett megállapodásban a kölcsönösségen alapuló anyagi és eljárási jogi védelmi szintet kívánnak meghatározni.

108.

Ebben az összefüggésben e megállapodás nem sértheti sem a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvét, ( 102 ) sem az ezen államok által tiszteletben tartandó lojális együttműködés elvét.

109.

Ezért, mivel a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza az Unió és a tagállamai által valamely harmadik állammal kötendő, az említett szerződő felek közötti kapcsolatokra – nem pedig a tagállamok egymás közötti kapcsolataira – irányadó megállapodásban szerepel, úgy tűnik számomra, hogy a Bíróság által az Achmea ítéletében kifejtett, az EUMSZ 267. és EUMSZ 344. cikkre vonatkozó érvelés nem alkalmazható az ICS‑re.

110.

E tekintetben hozzáteszem, hogy az Achmea ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó BIT esetével szemben, ahol az alkalmazandó jogra vonatkozó kikötés arra engedett következtetni, hogy a szóban forgó választottbíróság hatáskörrel rendelkezett az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogviták elbírálására, a CETA egyértelműen megjelöli – amint azt a későbbiekben alkalmam lesz kifejteni –, hogy a CETA Fórum előtt alkalmazandó jogot kizárólag e megállapodásnak a nemzetközi joggal összhangban értelmezett releváns rendelkezései alkotják. E Fórum csupán ténybeli kérdésként veheti figyelembe az egyes szerződő felek belső jogát, amelynek a tagállamok esetén az uniós jog is részét képezi, ( 103 ) és a hazai jognak a Fórum általi értelmezése nem kötelező az érintett fél bíróságaira vagy hatóságaira nézve. Ráadásul a tagállamok közötti kétoldalú beruházási megállapodásokkal ellentétben – amilyen megállapodás az Achmea ítélet alapjául szolgáló ügyben is szerepelt –, az uniós jog nem képezi a szerződő felek között alkalmazandó nemzetközi jog részét.

111.

A tagállamok közötti kétoldalú beruházási szerződések esetének a CETA‑hoz hasonló beruházási megállapodásoktól való elhatárolása érdekében a Bíróság az Achmea ítéletében egyébiránt felidézte azon állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint „az olyan nemzetközi megállapodás, amely rendelkezik saját rendelkezéseinek értelmezésére hivatott bíróság létrehozásáról, és amelynek határozatai kötik az intézményeket, beleértve a Bíróságot is, főszabály szerint nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Ugyanis az Unió hatásköre a nemzetközi kapcsolatok terén, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó joga szükségszerűen kiterjed arra is, hogy önmagát olyan bíróság határozatainak vesse alá, amelyet ilyen megállapodások alapján hoznak létre vagy jelölnek ki az utóbbiak rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása érdekében, feltéve hogy nem sérül az Unió vagy az uniós jogrend autonómiája” ( 104 ).

112.

Ezen ítélkezési gyakorlat mentén és azon okok megfelelő hangsúlyozása érdekében, amelyek alapján a szóban forgó BIT által előírt vitarendezési mechanizmus sértette az uniós jogrend autonómiáját, a Bíróság rámutatott arra, hogy „a jelen esetben azon túl, hogy a BIT 8. cikke szerinti választottbíróság hatáskörébe tartozó jogviták mind e megállapodás, mind az uniós jog értelmezésére vonatkozhatnak, egy olyan megállapodás rendelkezik e jogvitáknak az uniós bírósági rendszeren kívüli szervezet elé terjesztésének lehetőségéről, amelyet nem az Unió, hanem a tagállamok kötöttek. Márpedig az említett 8. cikk a természeténél fogva veszélyeztetheti – a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elvén túl – a Szerződések által létrehozott jog sajátos jellegének megőrzését, amelyet az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás biztosít, és ezért nem egyeztethető össze a lojális együttműködés […] elvével” ( 105 ).

113.

E pontosításokat követően, jóllehet az elemzési keret nem egyezhet meg azon elemzési kerettel, amelyet a Bíróság a tagállamok közötti kétoldalú beruházási megállapodások esetén alkalmazott, ez nem változtat azon, hogy tiszteletben kell tartani az uniós jogrend autonómiáját akkor, amikor a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmust alakítanak ki az egyrészt az Unió és a tagállamai, másrészt pedig valamely harmadik állam közötti megállapodásban.

114.

Ennek fényében és az imént kifejtett szempontok szem előtt tartása mellett jelenleg azt kell megvizsgálni – amint azt a Belga Királyság a vélemény iránti kérelmében kéri –, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában szereplőhöz hasonló ICS – különösen a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörére gyakorolt hatás révén – sértheti‑e az uniós jogrend autonómiáját.

6. A szerződő felek által előírt, a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének megóvására szolgáló biztosítékok

115.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírthoz hasonló, a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmus kialakítása véleményem szerint nem érinti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése által a Bíróságra és a nemzeti bíróságokra ruházott azon feladatot, hogy az uniós jogrenden belül biztosítsák az uniós jog tiszteletben tartását.

116.

E megállapodás ugyanis kellő biztosítékot tartalmaz egyrészt a Bíróság által az uniós jog végérvényes értelmezésével kapcsolatban betöltött szerep, másrészt pedig a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az előzetes döntéshozatali eljárás keretében folytatott együttműködési mechanizmus megóvása érdekében.

117.

A CETA tárgyaló felei így szándékosan határoztak meg olyan szabályokat a CETA-ban, amelyek a lehető legkisebb mértékben befolyásolják az uniós jog szabályait.

118.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza tehát véleményem szerint alkalmas arra, hogy egyensúlyt biztosítson egyrészt az Unió és a tagállamai fellépésének az e fejezetben foglalt beruházásvédelmi szabályokra tekintettel történő külső ellenőrzésének elfogadása, másrészt pedig az uniós jog autonómiájának megőrzése között.

119.

E tekintetben alapvető fontosságú annak megvizsgálása, hogy pontosan mely jogszabályokra terjed ki a CETA Fórum hatásköre, valamint hogy e Fórumnak milyen megközelítést kell alkalmaznia a szerződő feleknek az uniós jogot is magában foglaló belső jogával szemben.

120.

Hangsúlyozom, hogy a CETA Fórum szigorúan körülhatárolt hatáskörrel rendelkezik. E Fórum hatásköre a CETA 8.18. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis csupán arra terjed ki, hogy a CETA nyolcadik fejezetének C. szakaszában („Megkülönböztetésmentes elbánás”) ( 106 ) vagy D. szakaszában („Beruházásvédelem”) előírt valamely kötelezettség megsértéséről határozzon. A hatáskör e korlátozását hangsúlyozza e megállapodás 8.18. cikkének (5) bekezdése is, amely úgy rendelkezik, hogy a CETA Fórum „nem dönthet olyan keresetekről, amelyek e cikk hatályán kívül esnek”. Egyébiránt a CETA 8.18. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a beruházó csak akkor nyújthat be keresetet az Unió vagy valamely tagállam által elfogadott intézkedéssel szemben, ha bizonyítani tudja, hogy ezen intézkedés számára kárt okozott. Nem kifogásolhatja absztrakt módon az ilyen intézkedéseket.

121.

Ezenfelül az alkalmazandó jogot és annak értelmezését illetően a CETA 8.31. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a „Fórum határozatainak meghozatala során ezt a megállapodást a szerződések jogáról szóló[, Bécsben 1969. május 23‑án kötött] bécsi egyezmény és a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésnek megfelelően alkalmazza”.

122.

E rendelkezésből kitűnik, hogy határozatának meghozatala során a CETA Fórum e megállapodás, illetve a Felek között alkalmazandó más nemzetközi jogi szabályok és elvek alkalmazására szorítkozik, és így nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az uniós jog szabályait alkalmazza. ( 107 ) A Szerződő Felek belső joga így nem szerepel a CETA Fórum által elbírálandó vitákra alkalmazandó jogszabályok között.

123.

Egyébiránt a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a] Fórumnak nincs joghatósága arra, hogy megállapítsa egy, e megállapodást állítólagosan sértő intézkedés valamely Fél hazai joga szerinti jogszerűségét”. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy a Fórum egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy állást foglaljon a tagállam vagy az Unió által kibocsátott jogi aktusok jogszerűségéről az adott állam nemzeti jogára, illetve az uniós jogra tekintettel. E hatáskör kizárása alapján megállapítható, hogy a Fórum nem sérti a nemzeti és az uniós bíróságok hatáskörét a tagállami, illetve az uniós jogrend részét képező jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata tekintetében. ( 108 )

124.

Így, jóllehet a Bíróság hangsúlyozta, hogy az Unió igazságszolgáltatási rendszere „a jogorvoslatok és eljárások olyan egységéből áll, amelynek az a célja, hogy biztosítsa az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát” ( 109 ), a CETA által létrehozott vitarendezési mechanizmus nem sérti e rendszert, mivel e mechanizmus nem az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatára irányul. E mechanizmus kizárólagos célja, hogy felülvizsgálja a szerződő felek által elfogadott aktusoknak a CETA releváns rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét annak érdekében, hogy az összeegyeztethetetlenség megállapítása esetén kártérítést nyújtsanak a kárt szenvedett beruházók számára. Vagyis nincs szó a Szerződések által az Unió bíróságai számára biztosított azon monopólium megkérdőjelezéséről, amellyel az utóbbiak az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálata terén rendelkeznek.

125.

Arra irányuló hatáskörének gyakorlása során, hogy határozzon a szerződő felek egyike által elfogadott intézkedésnek a CETA‑val való összhangjáról, a CETA Fórum – amint az a CETA 8.39. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megsemmisítse az általa a CETA nyolcadik fejezetében foglalt rendelkezésekkel ellentétesnek minősített intézkedést, vagy elrendelje annak megfelelővé tételét. ( 110 ) E rendelkezés értelmében a CETA Fórum kizárólag pénzbeli kártérítést, vagy az alperes beleegyezésével azon javak tulajdonjogának beruházó számára való visszaállítását ítélheti meg, amelyektől e beruházót megfosztották. ( 111 ) Vagyis az ICS a beruházási választottbíráskodás peres – elsősorban a kártérítési per jellemzőivel rendelkező – ágához tartozik.

126.

Amint azt a francia kormány helyesen megjegyzi, a CETA Fórumnak nem feladata az olyan jogviták rendezése, ahol a két fél eltérő állásponton van valamely uniós jogi aktus érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban, és még kevésbé a feladata az, hogy megállapítsa az ilyen jogi aktus semmisségét vagy javasolja annak megfelelővé tételét. Éppen ellenkezőleg, a CETA Fórum kizárólag annak felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel, hogy az uniós jog adott alkalmazása összhangban van‑e a CETA‑val, ugyanúgy, ahogy a Vitarendezési Testület (DSB) is csupán az uniós jog meghatározott alkalmazásának a WTO‑megállapodásokkal való összhangját vizsgálja.

127.

Ezért azon biztosítékok körében, amelyek alapján kizárható az uniós jogrend autonómiája elvének megsértése, hangsúlyozni kell, hogy a CETA Fórum által hozott ítéletek lehetséges joghatásai körülhatároltak. Hozzáteszem, hogy e tekintetben a CETA 8.41. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy ezeknek a választottbírósági ítéleteknek kötelezőknek kell lenniük „a vitában részt vevő felekre nézve és az adott ügy vonatkozásában”.

128.

Ezenfelül az ily módon körülhatárolt hatáskör gyakorlásakor a CETA Fórum értelmezési mozgástere is keretek közé szorított.

129.

A Szerződő Felek nemzeti jogát illetően a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése ugyanis pontosítja, hogy „[a]z egyértelműség érdekében annak eldöntése céljából, hogy valamely intézkedés összhangban áll‑e a megállapodás rendelkezéseivel, a Fórum adott esetben tényként veheti figyelembe a Fél hazai jogát”. E rendelkezés szemlélteti a szerződő felek által elfogadott azon megközelítést, amely szerint a CETA Fórumnak a lehető legkisebb mértékben kell értelmeznie az egyes felek hazai jogát, amelyet tényként kell figyelembe vennie.

130.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy véleményem szerint a CETA Fórumnak feltétlenül jogosultnak kell lennie arra, hogy „figyelembe vegye” az egyes szerződő felek belső jogát. Az Unió által megtárgyalt új szabadkereskedelmi megállapodások, és konkrétabban a nemzetközi beruházásokra vonatkozó rendelkezéseik logikájának ugyanis az felel meg, hogy új egyensúlyt teremtsenek a beruházók magánérdekei és a szerződő felek által védett közérdekek között. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a nekik felrótt intézkedés vagy magatartás igazolása érdekében hivatkozhatnak a Fórum előtt a belső szabályaikra, ha azok a közérdek védelméről rendelkeznek. Ha a Fórum nem vehetné figyelembe a szerződő felek nemzeti jogában szereplő szabályokat, akkor a jogos közérdekű célok figyelembevétele is lehetetlen lenne.

131.

A CETA‑ban ily módon kifejezésre juttatott egyensúlyt illetően a közös értelmező okmány 6. pontjának a) alpontja rámutat arra, hogy e megállapodás „olyan korszerű beruházásvédelmi szabályokat tartalmaz, amelyek meghagyják a kormányzatok azon jogát, hogy közérdekből – akár a külföldi beruházásokat is érintő – szabályokat fogadjanak el, ugyanakkor nagy fokú beruházásvédelmet, valamint méltányos és átlátható vitarendezést biztosítanak”. A közös értelmező okmány 6. pontjának b) pontja hozzáteszi, hogy „[a] CETA egyértelművé teszi, hogy az államok abban az esetben is módosíthatják jogszabályaikat, ha a módosítás hátrányosan érint valamely beruházást, illetve hátrányosan érinti valamely beruházó várható profitját” ( 112 ).

132.

Ezen elképzelést kifejtve a CETA „Beruházás és szabályozási intézkedések” című 8.9. cikke az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[e] fejezet alkalmazásában a Felek megerősítik azon jogukat, hogy területükön belül szabályozási intézkedéseket hozzanak olyan jogszerű szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, mint például a közegészségügy, a biztonság, a környezet vagy a közerkölcs védelme, a szociális vagy fogyasztóvédelem vagy a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme”. E megállapodás 8.9. cikkének (2) bekezdése megjelöli, hogy „[a]z egyértelműség kedvéért pusztán az a tény, hogy egy Fél szabályozási intézkedéseket hoz – ideértve azt is, hogy úgy módosítja saját jogszabályait, hogy az negatívan befolyásol egy beruházást vagy kihat egy beruházó várakozásaira, többek közt várható nyereségeire –, önmagában még nem minősül az e szakasz szerinti kötelezettségek megsértésének”.

133.

E rendelkezések a beruházók gazdasági érdekei és az államoknak a köz érdekében való szabályozáshoz való szuverén joga közötti egyensúlyt tükrözik. Így kerül egyensúlyba a beruházások előmozdításának és védelmének gazdasági szükségszerűsége, illetve a közérdekű célok védelme.

134.

A szerződő felek hazai jogának figyelembevétele ugyanakkor nem eredményezheti e jog CETA Fórum általi módosítását. E Fórumnak e jogot úgy kell figyelembe vennie, ahogy az fennáll. Ezt jelenti az a szabály, amely szerint a Fórum csak „tényként” veheti figyelembe valamely fél hazai jogát. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy azok a nemzetközi bíróságok, amelyeknek a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek állam általi tiszteletben tartását kell megvizsgálniuk, és amelyeknek e célból ezen állam jogát is vizsgálniuk kell, az e nemzeti jognak tulajdonítandó értelmet hagyományosan ténykérdésnek tekintik. ( 113 )

135.

A CETA Fórum tehát tényként figyelembe veheti a szerződő felek hazai jogában szereplő szabályokat, amikor a vita tárgyát képező magatartásnak vagy intézkedésnek az e megállapodással való összhangjáról határoz. ( 114 )

136.

A tervezett megállapodás ezenfelül további korlátozást ír elő a 8.31. cikk (2) bekezdésében annak elkerülése érdekében, hogy a CETA Fórum a belső joggal kapcsolatos újító tevékenységet folytasson. Ugyanis amikor a Fórum tényként figyelembe veszi valamely fél belső jogát, köteles követni „a hazai jognak az adott Fél bíróságai vagy hatóságai általi értelmezését, és a hazai jognak a Fórum általi értelmezése nem kötelező az érintett Fél bíróságaira vagy hatóságaira nézve”. A CETA Fórum tehát nem bocsáthatja ki az uniós jog kötelező erejű értelmezését.

137.

Így, noha természetesen elképzelhető, hogy felülvizsgálati feladatának ellátása érdekében a Fórumnak bizonyos mértékben értelmeznie kell az uniós jogot, például amikor körül kell határolnia a kifogásolt magatartás terjedelmét, a CETA Fórum a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése értelmében köteles az uniós jognak a Bíróság által adott értelmezését követni – amennyiben az létezik –, amely Bíróságot mindenesetre semmiképpen sem köti az uniós jog CETA Fórum általi esetleges értelmezése. Ezért a belső jognak a CETA Fórum általi esetleges értelmezése nem lenne kötelező a szóban forgó szerződő fél hatóságaira és bíróságaira nézve.

138.

A fentiekből következik, hogy a CETA Fórumot köti az uniós jog Bíróság általi értelmezése, amelyet a CETA 8.31. cikke (2) bekezdésének előírása szerint köteles követni, azonban sem a Bíróságra vagy az Unió intézményeire, sem a nemzeti bíróságokra vagy hatóságokra nem kötelező az uniós jog e Fórum általi értelmezése.

139.

A CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése tehát biztosítja, hogy az uniós jog CETA Fórum általi értelmezésére csak akkor kerülhessen sor, ha az uniós jogrend e tekintetben nem tartalmaz semmilyen útmutatást, továbbá hogy az említett Fórum kizárólag annak céljából adjon ilyen értelmezést, hogy elbírálja az elé terjesztett vitát, azzal, hogy az említett értelmezés nem kötelező sem az Unió hatóságaira, sem az Unió bíróságaira nézve.

140.

A CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése tehát kellő biztosítékot tartalmaz annak megakadályozására, hogy a CETA Fórum kötelező jelleggel értelmezze az uniós jogot az uniós jogrenden belül. E tekintetben nem sérülnek a Bíróság alapvető feladatai. Konkrétan, a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza által kialakított vitarendezési mechanizmus nem érinti a Bíróság azon feladatát, hogy végérvényesen és kötelező erővel értelmezze az uniós jogot.

141.

E rendelkezés azt mutatja, hogy figyelembe vették a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amelynek értelmében az Unió által kötött megállapodás keretében döntéshozatali hatáskörrel felruházott szervek nem „kötelezhetik az Uniót és az intézményeit a belső hatásköreik gyakorlása során az uniós jog szabályainak sajátos értelmezésére” ( 115 ).

142.

Kétségtelen, hogy a Bíróság a 2/13. sz. véleményében rámutatott arra, hogy „[a]z uniós jog – beleértve a másodlagos jogot is – valamely rendelkezésének értelmezése […] főszabály szerint a Bíróság állásfoglalását követeli meg, amennyiben e rendelkezés több lehetséges értelmezés tárgya lehet” ( 116 ). Márpedig a Bíróság szerint „ha nem volna megengedett, hogy a Bíróság értelmezze végérvényesen a másodlagos jogot, és ha az e jog [Emberi Jogok Európai Bíróságának] való megfelelőségére irányuló vizsgálat során magának az EJEB‑nek kellene az elképzelhető értelmezések közül az egyiket kiválasztania, bizonyosan sérülne a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elve” ( 117 ). Ezen elv ugyanakkor nem sérül akkor, ha az uniós jog e Fórum általi értelmezése – feltéve, hogy az lehetséges, és a CETA Fórum által ténylegesen megvalósítható – nem kötelező erejű az Unió hatóságaira és bíróságaira nézve.

143.

Mindezt nem kérdőjelezi meg az a megállapítás, amely szerint – a fent megjelöltekkel összhangban – a CETA 8.41. cikkének (1) bekezdése értelmében a CETA Fórum ítélete a vitában részt vevő felekre nézve és az adott ügy vonatkozásában kötelező. Abban az esetben, ha a CETA Fórum – az általa figyelembe veendő értelmezés hiányában – kénytelen lenne maga értelmezni az uniós jogot, a Bíróság megőrizné az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló hatáskörét. A CETA Fórum ítélete kizárólag az ebben az ügyben részt vevő felekre nézve lesz kötelező erejű. Ezért ha a Bíróság helytelennek találja az uniós jog CETA Fórum általi értelmezését, anélkül térhet el az ilyen értelmezéstől és fogadhatja el a számára legmegfelelőbbnek tűnő értelmezést, hogy ez maga után vonná az Unió nemzetközi kötelezettségeinek a megsértését.

144.

Ezenkívül a Fórum értelmezési mozgásterét korlátozza a szerződő felek azon lehetősége, hogy „jogi kötőerővel bíró értelmezések[et tegyenek közzé]”, amelyek arra irányulnak, hogy „elkerüljék vagy orvosolni tudják a CETA‑nak a bíróságok általi esetleges téves értelmezését” ( 118 ).

145.

Így a CETA 8.31. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „[a]mennyiben az értelmezés tekintetében komoly, beruházást érintő aggályok merülnek fel, a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság a 8.44. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint ajánlja a CETA Vegyes Bizottságnak e megállapodás értelmezéseinek elfogadását. A CETA Vegyes Bizottság által elfogadott értelmezések kötelező erővel bírnak az e szakasz alapján létrehozott Fórumra nézve. A CETA Vegyes Bizottság dönthet úgy, hogy valamely értelmezés egy meghatározott időponttól kezdve kötelező” ( 119 ).

146.

Pontosítani kell továbbá, hogy a CETA 26.3. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a] CETA Vegyes Bizottság konszenzussal hozza meg döntéseit és fogadja el ajánlásait”. Analógia útján utalva a Bíróság által az 1/00. sz. véleményében tett megállapításokra, az Unió számára az ilyen határozathozatali mód biztosítékot jelent arra nézve, hogy a tagállamokkal vagy azok állampolgáraival fennálló kapcsolataiban nem köteles a Bíróság ítélkezési gyakorlatával ellentétes értelmezést elfogadni. ( 120 ) Megjegyzem továbbá, hogy a CETA szövege nem akadálya annak, hogy az Unió által a Vegyes Bizottságon belül elfogadott álláspontot adott esetben az EUM‑Szerződés által létrehozott jogorvoslat útján a Bíróság elé terjesszék. ( 121 )

147.

Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy a CETA 8.28. cikkének (1) bekezdése értelmében „létrejön a Fellebbviteli Fórum, melynek feladata az e szakasz alapján hozott ítéletek felülvizsgálata”. A CETA 8.28. cikkének (7) bekezdésével összhangban a CETA Vegyes Bizottság feladata, hogy „haladéktalanul határozatot fogad[jon] el, amelyben rögzíti a Fellebbviteli Fórum működésével kapcsolatos […] adminisztratív és szervezési kérdéseket”, amelyeket ugyanezen rendelkezés sorol fel.

148.

Önmagában a Fellebbviteli Fórum megléte további biztosítékot jelent arra nézve, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírt vitarendezési mechanizmus keretében történő határozathozatal során nem értelmezik tévesen az uniós jogot, amikor azt tényként figyelembe veszik. A CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis a Fellebbviteli Fórum módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a CETA Fórum ítéletét annak alapján is, hogy „nyilvánvaló hib[át követtek el] a tények mérlegelésében, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályok mérlegelését is”. Ez az uniós jognak tulajdonítandó értelmezés tekintetében azt jelenti, hogy a CETA Fórum által vétett esetleges hiba még orvosolható az ítéleteinek a Fellebbviteli Fórum általi felülvizsgálata keretében.

149.

A CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a fellebbezőnek, aki a fellebbezési eljárás szakaszában vitatja a releváns belső jog Fórum általi értékelését, a nyilvánvaló hiba bizonyítására vonatkozó követelménynek megfelelően ezért bizonyítania kell, hogy a Fórum olyan megfontolásokat tett, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek a szóban forgó belső jog rendelkezéseinek tartalmával, vagy a Fórum e rendelkezéseknek olyan hatályt tulajdonított, amellyel azok nyilvánvalóan nem rendelkeznek.

150.

A fellebbezési eljárás szakaszában a felülvizsgálatnak a tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hibákra történő korlátozása összhangban áll azzal az elképzeléssel, amely szerint a Fórumnak a lehető legcsekélyebb mértékben kell értelmeznie a szerződő felek hazai jogát. Ezért mind első fokon, mind a fellebbezési eljárásban el kell kerülni, hogy a perbeli vita kiterjedjen e hazai jog jelentésére.

151.

Meg kell jegyezni, hogy a CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplőhöz hasonló, a fellebbezés szakaszában folytatott e felülvizsgálat a Bíróság fellebbezés keretében gyakorolt hatáskörének felel meg. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint „a Bíróság a fellebbezés keretében kizárólag annak ellenőrzésére rendelkezik hatáskörrel, hogy sor került‑e a nemzeti jog elferdítésére, aminek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az iratanyagból” ( 122 ).

152.

A Fellebbviteli Fórum nyilvánvaló hibára korlátozott felülvizsgálatára azonban csak abban a viszonylag ritka esetben kerülhetne sor, amikor az Unió jogrendje nem tartalmaz olyan elemet, amelynek révén tisztázható az uniós jog valamely rendelkezésének értelme.

153.

Ezzel szemben annak bizonyítása esetén, hogy a CETA Fórum eltért az uniós jog meglévő értelmezésétől, az általa folytatott értékelést véleményem szerint – a CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján – pusztán a téves jogalkalmazás bizonyításával figyelmen kívül lehetne hagyni, mivel ebben az esetben úgy lehetne tekinteni, hogy a Fórum megsértette a CETA 8.31. cikkének az e Fórum hatáskörét körülhatároló (2) bekezdését.

154.

Amint ugyanis arra korábban rámutattam, a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy amikor a Fórum tényként figyelembe veszi valamely fél belső jogát, akkor e jognak az említett fél bíróságai vagy hatóságai általi meghatározó értelmezését kell követnie. Következésképpen véleményem szerint az alkalmazandó jognak a CETA 8.28. cikke (2) bekezdése a) pontja értelmében vett téves alkalmazása e megállapodás 8.31. cikke (2) bekezdésének a megsértését képezi, amely jogsértés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a Fórum az uniós jogot e Fórumra sajátos módon értelmezi, anélkül hogy figyelembe venné e jognak az uniós intézmények vagy bíróságok által elfogadott értelmezését, jóllehet az utóbbi rendelkezés előírása szerint követnie kell az uniós jog meghatározó értelmezését. Más szóval, e kötelezettség megsértése olyan téves jogalkalmazásnak minősülne, amelynek a megállapításához nem lenne szükség a CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett nyilvánvaló jelleg megállapítására.

155.

A fentiekből az következik, hogy a CETA Fórum hatásköre a CETA értelmezésére és alkalmazására terjed ki, valamint hogy e hatáskör egyértelmű körülhatároltsága alapján e Fórum nem sértheti az uniós jog egységes értelmezésére irányuló célkitűzést vagy az intézmények jogi aktusainak az uniós bíróság által végzett jogszerűségi felülvizsgálatával kapcsolatos feladatot.

156.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírt vitarendezési mechanizmus létrehozását övező biztosítékokra figyelemmel úgy vélem, hogy az Unió alávetheti magát az e megállapodásban szereplő beruházásvédelmi szabályok betartását biztosító külső ellenőrzésnek, anélkül hogy ez sértené az uniós jogrend autonómiáját.

157.

Ezenfelül, amint arra a jelen eljárásba beavatkozó több fél rámutatott, hangsúlyozni kell, hogy a CETA nem hasonlítható az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás tervezetéhez, annak az 1991. december 14‑i 1/91 (EGT‑megállapodás – I) vélemény tárgyát képező változatában, ( 123 ) sem az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás tervezetéhez (ECAA‑megállapodás), amelyről az 1/00. sz. véleményben volt szó. ( 124 ) A CETA megállapodás nyolcadik fejezetének C. és D. szakasza ugyanis nem arra irányul, illetve nem eredményezi azt, hogy az uniós vívmányokat az uniós jog rendelkezéseinek átvételével kiterjesszék Kanadára. Annak ellenére, hogy kétségkívül vannak materiális átfedések az Unió belső jogában előírt beruházásvédelem és a CETA nyolcadik fejezetének C. és D. szakaszában szereplő szabályok között, azok nem tekinthetők „azonosnak”. Ezek a szabályok a nemzetközi beruházásvédelem területén alkalmazott szokásos szabályokat tükrözik, és egyszersmind egyértelművé teszik és megerősítik azokat. A CETA egyébiránt a CETA‑ban, valamint a felek hazai jogában szereplő védelmi szabályok egységes értelmezésének biztosítására irányuló kötelezettséget sem tartalmaz. ( 125 ) Ennek fényében nem áll fenn a veszélye annak, hogy a CETA nyolcadik fejezete C. és D. szakaszának a Fórum általi értelmezése hatást gyakorol az uniós jog értelmezésére, amely hatásról a Bíróság az 1/91. sz. véleményében megállapította, hogy összeegyeztethetetlen lenne az uniós jogrend autonómiájának elvével. ( 126 )

158.

Mindenesetre ami fontos, az az, hogy a fenti kifejtésemben felsorolt biztosítékokra tekintettel a CETA által létrehozott mechanizmus még a lényegében azonos védelmi szabályok esetén sem teremt olyan kötelezettséget az Unióra és az intézményeire nézve, hogy a belső hatásköreik gyakorlásának keretében meghatározott módon értelmezzék azokat az uniós jogszabályokat, amelyeket e megállapodás adott esetben azonos kifejezéseket használva átvesz, mivel a szabályok egyes kategóriái formálisan elkülönülnek egymástól, és továbbra is saját értelmezést kaphatnak ( 127 ).

159.

Különbséget kell tenni továbbá a CETA‑nak a CETA Fórumra vonatkozó kikötései és a 2/13. sz. vélemény tárgyát képező, az Unió EJEE‑hez való csatlakozásáról szóló megállapodás tervezetének rendelkezései között. Ezen utóbbi véleményben a Bíróság az uniós jog autonómiájának sérelmét alátámasztó több indokot is kiemelt, amelyek között szerepelt többek között az a körülmény is, hogy a tervezett megállapodás befolyásolhatta az Unió és a tagállamok egymás közötti kapcsolatait, valamint az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztást.

160.

Márpedig a CETA Fórum egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az Unió és a tagállamai közötti, vagy az egyes tagállamok egymás közötti vagy akár valamely tagállam beruházói és a többi tagállam közötti kapcsolatokról nyilatkozzon. A CETA Fórum eltér az 1/09. és a 2/13. sz. vélemény tárgyát képező bíróságoktól annyiban, hogy ha az e véleményekben szóban forgó, tervezett megállapodásokat az Unió megkötötte volna, mind az európai és a közösségi szabadalmi bíróság, mind az Emberi Jogok Európai Bírósága hatáskörrel rendelkezett volna az Unión belüli jogviták elbírálására. A CETA Fórum esetén nem ez a helyzet, mivel az kizárólag az egyik szerződő fél beruházói és egy másik szerződő fél közötti jogvitákat bírálhatja el.

161.

Egyébiránt nem kerülhet sor arra, hogy a CETA Fórum az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásról határozzon. A CETA 8.21. cikke ugyanis a valamely kanadai beruházó által kezdeményezett eljárás keretében az alperes automatikus meghatározására szolgáló részletszabályokat tartalmaz, az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról szóló, 2014. július 23‑i 912/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 128 ) sérelme nélkül. Így a CETA 8.21. cikkének (1) bekezdése e megállapodásnak az Unió vagy valamely tagállam általi állítólagos megsértése esetén úgy rendelkezik, hogy azon beruházónak, aki a 8.23. cikk alapján keresetet kíván benyújtani, „értesítést [kell küldenie] az […] Unió számára, amelyben az alperes meghatározását kéri”. Az Unió ekkor meghatározza, hogy az Unió vagy annak egyik tagállama az alperes, és erről a beruházót tájékoztatja. ( 129 ) Amennyiben a beruházót nem tájékoztatják az alperes meghatározásáról a meghatározást kérő értesítés benyújtásától számított 50 napon belül, és az értesítésben megjelölt intézkedések kizárólag az Unió valamely tagállamának intézkedései, az érintett tagállam az alperes. Amennyiben az értesítésben megjelölt intézkedések között az Unió intézkedései is szerepelnek, az Unió az alperes. ( 130 ) A CETA 8.21. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti e meghatározás kötelező a CETA Fórumra nézve. ( 131 )

162.

Az annak meghatározására szolgáló szabályok, hogy az Uniónak vagy az érintett tagállamnak kell‑e eljárnia alperesi minőségben, a 912/2014 rendeletben szerepelnek. A Bizottság által elfogadott határozatok végrehajtási jogi aktusok. Olyan jogi aktusokról van tehát szó, amelyek jogszerűsége az uniós bíróságok előtt felülvizsgálható. Amint arra a Tanács helyesen rámutat, továbbra is a Bíróság mondja ki tehát a végső szót abban a kérdésben, hogy alperesként kinek kell eljárnia.

163.

A fentiekre tekintettel a jelen ügy eltér a 2/13. sz. véleménytől, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az alperesi pertársaság mechanizmusának a tervezett megállapodásban szereplő részletszabályai nem biztosítják az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzését. E részletszabályok ugyanis sértik a Bíróságnak az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásról való határozathozatalra vonatkozó kizárólagos hatáskörét. ( 132 )

164.

Ezért, mivel a CETA Fórum e megállapodás 8.21. cikkének rendelkezései alapján nem jogosult arra, hogy az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásról határozzon, nem állapítható meg, hogy az említett megállapodás e szempontból sérti az uniós jogrend autonómiáját.

7. Az ICS nem érinti a nemzeti bíróságok azon feladatát, hogy biztosítsák az uniós jog tényleges érvényesülését

165.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza egy „kvázi igazságszolgáltatásinak” tekinthető mechanizmust vezet be, amely bizonyos kérdésekben továbbra is magán viseli a beruházási választottbíráskodásra alkalmazandó szabályok jegyeit, és amely lényegében az érintett nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek az értelmezésével, illetve alkalmazásával kapcsolatos jogviták rendezésére irányul. Ezenfelül, mivel a CETA alkalmazásával kapcsolatos beruházásvédelmi viták rendezésének egy alternatív eszközét képezi, ez a mechanizmus nem érinti a tagállami bíróságok hatáskörét az uniós jog értelmezése és alkalmazása terén, sem ez utóbbiak lehetőségét, illetve kötelezettségét az előzetes döntéshozatali kérelmek Bírósághoz történő benyújtására, és a Bíróság hatáskörét az említett bíróságok által feltett kérdések megválaszolására. ( 133 )

166.

Az 1/09. sz. vélemény tárgyát képező európai és közösségi szabadalmi bírósághoz hasonlóan a Fórum az Unió intézményi és bírósági keretén kívül helyezkedik el, azonban az említett szabadalmi bírósággal ellentétben – amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezne a magánszemélyek által indított keresetek jelentős részének elbírálására a közösségi szabadalom területén ( 134 ) – a Fórum nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a külföldi beruházók által a beruházásvédelem területén indított keresetek elbírálására, sem pedig a tárgykört szabályozó uniós jog értelmezésére és alkalmazására.

167.

Amint arra a Bizottság az észrevételeiben helyesen rámutat, a CETA Fórum célja nem az Unió belső jogának, hanem kizárólag az e megállapodásban foglalt rendelkezéseknek az alkalmazása. A CETA a nemzetközi jog szerinti kiegészítő védelmet hoz létre, amelyet a másik fél beruházói a CETA‑ban előírt külön mechanizmus révén érvényesíthetnek. Mindezzel együtt ugyanakkor nem korlátozza azokat az anyagi jogokat, amelyek a külföldi beruházókat az Unió belső joga értelmében megilletik. Emellett nem eredményezi a Bíróság vagy a tagállami bíróságok azon hatáskörének korlátozását, hogy elbírálják az Unió belső joga által biztosított ilyen jogok tiszteletben tartása érdekében indított kereseteket.

168.

Az ICS létrehozása így nem akadályozza a külföldi beruházókat abban, hogy a beruházásaik számára oly módon keressenek védelmet, hogy a szerződő felek belső jogának alkalmazása érdekében e felek bíróságaihoz fordulnak. ( 135 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy mivel a CETA nem rendelkezik közvetlen hatállyal, a külföldi beruházók ebben az esetben e megállapodás megsértésére közvetlenül nem, hanem csak a szerződő felek nemzeti jogára hivatkozhatnak e felek bíróságai előtt, feltéve természetesen, hogy az megfelelő védelmi előírásokat tartalmaz. Azon felül, hogy a keresetek két típusának alapjául szolgáló alapvető jogi előírások tehát különböznek egymástól, e keresetek tárgya sem feltétlenül egyezik meg. Ellentétben ugyanis azzal az esettel, amikor a keresetet a CETA Fórumhoz nyújtják be, a szerződő felek nemzeti bíróságaihoz fordulás a pusztán kártérítési peren túl az e felek nemzeti jogában szereplő intézkedés megsemmisítésére is kiterjedhet. Két, egymást kiegészítő jogorvoslati eszközről van tehát szó, amelyek nem helyettesítik egymást.

169.

A szerződő felek a külföldi beruházók választására vonatkozó szabályokat írtak elő.

170.

A CETA „A Fórumhoz történő kereset benyújtásának eljárási és egyéb követelményei” című 8.22. cikke értelmében:

„(1)   A beruházó csak akkor nyújthat be keresetet a 8.23. cikk alapján, ha a beruházó:

[…]

f)

visszavon minden olyan hazai vagy nemzetközi jog szerinti igazságszolgáltatási fórum vagy bíróság előtt folyamatban lévő eljárást, illetve annak szünetelését kéri, amelynek tárgya a keresetében előadottak szerint kötelezettségszegésnek minősülő intézkedés; és

g)

lemond azon jogáról, hogy hazai vagy nemzetközi jog szerinti igazságszolgáltatási fórum vagy bíróság előtt eljárást kezdeményezzen olyan intézkedéssel kapcsolatban, amely a keresetében előadottak szerint kötelezettségszegésnek minősül.”

171.

Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy a CETA Fórum hatásköre kizárólag alternatív jellegű. Így, amint azt a közös értelmező okmány 6. pontjának a) alpontja kifejti, „[a] CETA nem részesíti előnyben a […] létrehozott [ICS] igénybevételét. A beruházók választhatnak úgy is, hogy a hazai bíróságokon indítanak eljárást”. Egyébiránt az, hogy a CETA Fórumhoz fordulás kizárja, hogy ezzel párhuzamosan vagy ezt követően a szerződő felek bíróságai előtt nyújtsanak be keresetet, arra ösztönözheti a beruházókat, hogy először az utóbbi bíróságokhoz forduljanak. E rendelkezések tehát a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésére ösztönöznek, jóllehet ez nem előfeltétele a CETA Fórumhoz fordulásnak.

172.

E tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy jóllehet a CETA közvetlen hatályának hiányában a tagállami bíróságoknak nem feladata e megállapodás alkalmazása, ez nem fosztja meg őket az uniós jogrend „rendes bíráiként” betöltött feladatuktól, beleértve az előzetes döntéshozatali eljárások esetleges alkalmazásában játszott szerepüket is. Másfelől, nem fosztja meg a Bíróságot azon hatáskörétől, hogy előzetes döntéshozatal keretében az említett bíróságok által feltett kérdésekre válaszoljon. Tehát egyáltalán nem állapítható meg a Szerződések által az uniós intézmények és a tagállamok részére biztosított azon hatáskörök torzulása, amelyek alapvető fontosságúak magának az uniós jog jellegének megőrzését illetően. ( 136 )

8. Az Unió külső tevékenységének célkitűzéseivel való összhang

173.

Úgy vélem, hogy a CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának az uniós jog autonómiája elvével való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor mindenképpen szem előtt kell tartani az Unió azon képessége megóvásának szükségességét, hogy hozzájáruljon a külső tevékenységét vezérlő elvek és célkitűzések megvalósításához.

174.

Amint arra a szlovák kormány a tárgyaláson helyesen rámutatott, a Bíróságnak olyan tartalommal kell felruháznia az uniós jog autonómiájának elvét, amelynek révén nem csupán az uniós jog sajátos jellemzőinek megóvása, hanem a nemzetközi jog és a szabályokon alapuló nemzetközi jogrend fejlesztésében való uniós részvétel is biztosítható.

175.

Véleményem szerint a CETA nyolcadik fejezetében foglalt rendelkezések révén egyensúly teremthető az Unió különleges alkotmányos berendezkedésének megőrzése, valamint az Unió külső tevékenységének fejlesztése között.

176.

Az EUSZ 3. cikk (5) bekezdésével összhangban „[a] világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul […] a Föld fenntartható fejlődéséhez, […] a szabad és tisztességes kereskedelemhez, […] továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez […]”. Ez utóbbi célkitűzés magától értetődően magában foglalja azt, hogy az Uniónak előnyben kell részesítenie az általa kötött nemzetközi szerződések hatékonyságát erősítő kezdeményezéseket és ellenőrzési mechanizmusokat. ( 137 )

177.

Az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésével összhangban az Unió nemzetközi színtéren folytatott tevékenységének annak biztosítására kell irányulni, hogy „a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés[t alakítson ki]” többek között megszilárdítva és erősítve „a jogállamiságot […] és a nemzetközi jog elveit”, ( 138 ) biztosítva „valamennyi ország bekapcsolódását a világgazdaságba, egyebek mellett a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő korlátozások fokozatos megszüntetése révén” ( 139 ) hozzájárulva „nemzetközi intézkedések kidolgozásához […] a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében” ( 140 ) és előmozdítva „egy erősebb többoldalú együttműködésen és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét” ( 141 ). Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésével összhangban „[a] közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”.

178.

A CETA nyolcadik fejezete álláspontom szerint teljes mértékben e célkitűzéseket szolgálja azzal, hogy a beruházók jogbiztonságához, valamint az Unió és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez ( 142 ) hozzájáruló beruházásvédelmi szabályokat egy külön vitarendezési mechanizmussal ötvözi, a szerződő felek azon jogának határozott kinyilvánítása mellett, hogy jogszabályokat fogadhassanak el olyan jogszerű közérdekű célok megvalósítása érdekében mint a közegészségügy, a biztonság, a környezetvédelem vagy a szociális védelem.

9. Nincs szükség a Bíróság előzetes bevonására irányuló mechanizmus, illetve a választottbírósági ítéletek tagállami bíróságok általi teljes körű felülvizsgálatára vonatkozó lehetőség bevezetésére

179.

Emlékeztetek arra, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában szereplőhöz hasonló vitarendezési mechanizmus létjogosultsága abban áll, hogy biztosítani kell a beruházó és az állam közötti vitarendezés semlegességét és függetlenségét a szerződő felek igazságszolgáltatási rendszereivel szemben. E gondolatmenetet követve érthető, hogy e felek sem a Bíróság előzetes bevonására irányuló mechanizmusról, sem pedig arról nem rendelkeztek, hogy az említett felek bíróságai módszeresen és teljeskörűen felülvizsgálhassák a Fórum által hozott választottbírósági ítéleteket. A szerződő felek igazságszolgáltatási rendszerével való ilyen mértékű összefonódás ellentétes lett volna e felek arra irányuló szándékával, hogy az igazságszolgáltatási rendszereiken kívül álló vitarendezési mechanizmust hozzanak létre.

180.

Mivel nem vitatott, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza kellő biztosítékot tartalmaz annak megakadályozására, hogy e mechanizmus sértse a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörét, a szerződő felek által ilyen módon eszközölt választás álláspontom szerint nem kérdőjelezhető meg.

181.

Mindezzel együtt meg kell jegyezni, hogy a kereset benyújtására alkalmazandó választottbíráskodási szabályok megválasztásától függően ( 143 ) nem zárható ki a végrehajtás iránti kérelemmel érintett tagállam bíróságai általi felülvizsgálat ( 144 ), különösen az ezen állam közrendjébe ütközés esetén ( 145 ). Egy ilyen felülvizsgálat ugyanakkor a véleményem szerint nincs hatással a CETA nyolcadik fejezete F. szakaszában előírt, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmusnak az uniós jog autonómiájának elvével való összeegyeztethetőségére.

182.

Egyébiránt az olykor elhangzó azon felvetést illetően, amely szerint az ilyen típusú megállapodásokban az uniós jog értelmezésével kapcsolatos probléma esetére a Bíróság előzetes bevonására irányuló mechanizmust kell előírni, figyelembe kell venni a kölcsönösségi követelményt, amint arra a német kormány és a Bizottság helyesen rámutat. Ugyanis amellett, hogy egy ilyen mechanizmus harmadik államokkal való megtárgyalása nehéz, vagy akár lehetetlen lenne, ( 146 ) az Uniónak – az említett államok általi elfogadás esetén – a kapcsolataikra irányadó kölcsönösség alapján a további partnerei számára is biztosítania kellene annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróságaiknak a nemzeti jog értelmezésével kapcsolatos előzetes döntési hatásköréről rendelkezzenek. Az uniós beruházók szempontjából ez éppen a vitarendezési mechanizmus létjogosultsága – nevezetesen a másik szerződő fél nemzeti bíróságaival szembeni semlegesség és függetlenség – ellen hatna. Ez jelentősen csökkentené egy ilyen mechanizmus jelentőségét és vonzerejét, különösen ha az Unió olyan harmadik államokkal ápol kapcsolatokat, amelyek nemzeti bíróságai nem, vagy csak hiányosan felelnek meg a pártatlanság, a függetlenség és a gyorsaság követelményének, és végső soron sérthetné az uniós beruházók által ezekben az államokban megvalósított beruházások védelmi szintjét.

183.

Ezért egyetértek a CETA tárgyaló feleinek az eljárásával, akik e megállapodás rendelkezéseiben kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a létrehozott vitarendezési mechanizmus a lehető legkisebb mértékben érintse a szerződő felek igazságszolgáltatási rendszereit.

184.

E megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírt, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus nem sérti az uniós jog autonómiáját, és különösen nem érinti a Bíróságnak az uniós jogszabályok végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörét.

B.   Az egyenlő bánásmód általános elvéről és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményéről

185.

A Belga Királyság a vélemény iránti kérelmének e részében először is megjegyzi, hogy a CETA kedvezőbb bírósági utat kínál a kanadai beruházók számára. Az Unióban beruházó kanadai vállalkozások ugyanis vagy egy Unión belüli nemzeti bíróság elé, vagy a CETA Fórum elé terjeszthetik a jogvitát, míg az Unióban beruházó uniós vállalkozásokat nem illeti meg e választási lehetőség.

186.

Meg kell vizsgálni, hogy egy ilyen helyzet összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának ( 147 ) 20. cikkével, amelynek értelmében „[a] törvény előtt mindenki egyenlő”, valamint a Charta 21. cikkének (2) bekezdésével, amely úgy rendelkezik, hogy „[a] Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés”.

187.

A Belga Királyság ezt követően rámutat arra, hogy a CETA 8.39. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy amennyiben valamely kanadai beruházó a CETA Fórum előtt jár el egy „helyben alapított vállalkozás” (vagyis az Unióban letelepedett olyan vállalkozás, amely közvetlenül vagy közvetetten e kanadai beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll) ( 148 ) nevében, az e Fórum által adott esetben megítélt kártérítést a helyben alapított e vállalkozás részére kell folyósítani.

188.

E szabály kétségtelenül igazolható lenne az e vállalkozás székhelye szerinti fél gazdaságának előmozdítására irányuló, a nemzetközi beruházásvédelmi megállapodásokra jellemző sajátos célkitűzéssel. Ugyanakkor meg kell vizsgálni az említett szabálynak a Charta 20. és 21. cikkével való összeegyeztethetőségét.

189.

A Belga Királyságban végül felmerül a kérdés, hogy amennyiben a CETA Fórum megállapítaná, hogy a Bizottság vagy egy tagállami versenyhatóság által a kanadai beruházóra (vagy a helyben alapított vállalkozásra) kiszabott bírság sérti a CETA nyolcadik fejezete C. vagy D. szakaszának valamely rendelkezését, és ezért az e bírság összegének megfelelő kártérítést ítélne meg, az említett bírság hatásainak kioltása összeegyeztethető lenne‑e az egyenlő bánásmód elvével, valamint az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményével.

190.

A CETA 8.9. cikkének (3) és (4) bekezdéséből az következik, hogy amennyiben az Unió megállapította valamely állami támogatásnak az EUMSZ 108. cikkel való összeegyeztethetetlenségét, és elrendelte annak visszatérítését, a CETA Fórum nem állapíthatja meg, hogy e határozat ellentétes a CETA‑val, és következésképpen az említett állami támogatásnak megfelelő összegű kártérítést sem ítélhet meg. Márpedig a CETA nem tartalmaz a Bizottság vagy a tagállamok versenyhatóságai által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk keretében hozott határozatok védelmére irányuló hasonló szabályt. Ezért nem zárható ki, hogy a kanadai beruházó elkerüli az uniós versenyjog megsértésének pénzügyi következményeit, míg az uniós beruházók nem mentesülhetnek ezek alól.

191.

Mindent összevetve a Belga Királyság arra kíván választ kapni, hogy a Fórum által hozott választottbírósági ítéletek bizonyos körülmények között sérthetik‑e a Charta 20. és 21. cikkét, valamint az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményét. E tekintetben e tagállam két helyzetet jelöl meg, nevezetesen először is azt, amikor a CETA 8.39. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban kártérítést folyósítanak a helyben alapított vállalkozás számára, és másodszor azt az esetet, amikor a Fórum az uniós versenyjog alapján kiszabott bírság miatt ítélhetne meg kártérítést.

192.

A Belga Királyság által felvetett kérdések első része azon alapul, hogy a CETA 8.23. cikkének (1) bekezdésével összhangban keresetet nyújthat be valamely fél beruházója a saját nevében, vagy valamely fél beruházója egy olyan helyben alapított vállalkozás nevében, amely közvetlenül vagy közvetetten a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll. Ezen utóbbi esetben a CETA 8.39. cikke (2) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy a választottbírósági ítéletben megállapított kártérítést a helyben alapított vállalkozás számára kell folyósítani. Ez a megállapítás a véleményem szerint nem eredményez hátrányos megkülönböztetést az Unión belül beruházást megvalósító uniós beruházókkal szemben.

193.

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az e két rendelkezésben említett, helyben alapított vállalkozás önmagában a beruházás egy formáját képezi. A CETA 8.1. cikke szerint ugyanis az „érintett beruházás” valamely Fél vonatkozásában olyan beruházás, amely többek között „közvetlenül vagy közvetve a másik Fél beruházójának tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll”, és a „beruházás” alatt „minden [közvetlenül vagy közvetve] egy beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló eszköz” értendő, amely többek között egy vállalkozás formáját öltheti. Az egyik fél beruházója által a másik fél területén működő, helyben alapított vállalkozás felett ily módon gyakorolt ellenőrzésre tekintettel a CETA Fórum által megítélt kártérítés, még ha azt a helyben alapított vállalkozás számára folyósítják is, végső soron az első fél beruházóját illetné meg, és egyébiránt a CETA 8.23. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag ez utóbbi személy jogosult a Fórum előtti keresetindításra.

194.

Amennyiben valamely fél beruházóját és a másik fél területén működő, helyben alapított vállalkozást ténylegesen azonosnak kell tekinteni, ( 149 ) a Belga Királyság felveti azt kérdést, hogy fennáll‑e hátrányos megkülönböztetés a külön anyagi és eljárási jogi védelemben részesülő külföldi beruházók és az ilyen védelmet nem élvező helyi beruházók között.

195.

E kérdés kapcsán pontosítani kell, hogy az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésének az EUSZ 21. cikkével összefüggésben értelmezett második mondatából az következik, hogy az Uniónak az EU‑ és EUM‑Szerződésekben rá ruházott hatásköröket, beleértve a közös kereskedelempolitika területén biztosított hatásköröket is, az alapvető jogoknak, köztük az egyenlő bánásmód elvének ( 150 ) a tiszteletben tartása mellett kell gyakorolnia. Az Unió olyan jogi unió, amelyben az intézmények minden aktusa felülvizsgálat alá esik a tekintetben, hogy az különösen a Szerződésekkel, az általános jogelvekkel, valamint az alapvető jogokkal összeegyeztethető‑e. ( 151 ) Ez kiterjed az Unió külső tevékenységére is. ( 152 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások „a hatálybalépésüktől kezdve az Unió jogrendszerének szerves részét képezik […]. Az ilyen megállapodás rendelkezéseinek tehát a Szerződésekkel, valamint az azokból eredő alkotmányos elvekkel teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük” ( 153 ). Mindez magától értetődően magában foglalja a Chartát – annak 51. cikkével összhangban –, amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében „ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. A Bíróság még a Charta hivatalos hatálybalépése előtt kimondta azon elvet, amely szerint az Unió külkapcsolatai irányításának összhangban kell állnia az alapvető uniós jogokkal. ( 154 )

196.

Kétségtelen, hogy a Chartához fűzött magyarázatok ( 155 ) szerint a Charta 21. cikkének (2) bekezdése „megfelel az [EUMSZ] 18. [cikk] első bekezdésének, és e cikkel összhangban alkalmazandó”. Ezenfelül a Charta 52. cikkének (2) bekezdése szerint a Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók. Következésképpen a Charta 21. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak terjedelme megegyezik az EUMSZ 18. cikk első bekezdésének terjedelmével.

197.

Az EUMSZ 18. cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés”. E rendelkezés e Szerződésnek „A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság” című második részében szerepel. E rész az uniós jog hatálya alá tartozó, olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben valamely tagállam állampolgárával szemben önmagában az állampolgársága miatt hátrányosan megkülönböztető bánásmódot alkalmaznak egy másik tagállam állampolgárához képest. Az említett rendelkezés tehát a Bíróság szerint nem alkalmazandó a tagállamok állampolgárai és a harmadik államok állampolgárai közötti esetleges eltérő bánásmódra. ( 156 )

198.

Mindez ugyanakkor a véleményem szerint nem mentesíti a CETA‑hoz hasonló nemzetközi megállapodásokat a Charta 20. cikkében foglalt és az uniós jog alapelvének minősülő egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása alól. ( 157 )

199.

E helyen hozzáteszem, hogy nincs szó az uniós intézmények és szervek nemzetközi szinten történő politikai fellépési képességének megőrzésére vonatkozó azon ítélkezési gyakorlat megkérdőjelezéséről, amely lehetővé teszi számukra a harmadik államok közötti eltérő bánásmód alkalmazását. ( 158 )

200.

A beruházásvédelmet illetően megjegyzem, hogy a közös értelmező okmány 6. pontjának a) alpontja úgy rendelkezik, hogy „[a] CETA nem eredményezi azt, hogy a külföldi beruházók kedvezőbb elbánásban részesülnek a belföldieknél”.

201.

Annak vizsgálatát illetően, hogy az ICS létrehozásának keretében tiszteletben tartották‑e az egyenlő bánásmód általános elvét, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód általános elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható. ( 159 )

202.

Az észrevételeket előterjesztő kormányok többsége, valamint a Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy a Belga Királyság tévesen indul ki abból az előfeltevésből, amely szerint egyrészt az Unióban beruházó kanadai vállalkozások, másrészt pedig az Unióban beruházó uniós vállalkozások ugyanolyan helyzetben vannak.

203.

Ez nincs pontosan így, mivel a fent említett vállalkozások egyik kategóriája nemzetközi beruházásokat, míg a másik kategóriája Közösségen belüli beruházásokat valósít meg, és e két helyzet nem hasonlítható össze egymással. A Közösségen belüli beruházások bizonyos mértékig szükségszerűen más szabályok hatálya alá tartoznak, mint a nemzetközi beruházások. Kizárólag az egyrészt az Unióban beruházó kanadai vállalkozások, másrészt pedig a Kanadában beruházó uniós vállalkozások helyzete hasonlítható össze egymással.

204.

Ezért nem minősülhet „hátrányos megkülönböztetésnek” az abban megnyilvánuló különbség, hogy az Unióban beruházó kanadai vállalkozások keresetet indíthatnak a CETA Fórum előtt, míg az Unióban beruházó uniós vállalkozások nem rendelkeznek e lehetőséggel. E tekintetben az említett érdekelt felek analógia útján a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkoznak, amely szerint a tagállamok által a kettős adóztatás elkerülése érdekében kötött megállapodásokban foglalt szabályok hatálya alá tartozó jogalanyok, illetve az ilyen szabályok hatálya alá nem tartozó jogalanyok közötti eltérő bánásmód nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, mivel a személyek e két csoportjának helyzete nem hasonlítható össze egymással. ( 160 )

205.

Mindenesetre téves lenne annak megállapítása, hogy az Unióban beruházó kanadai vállalkozások a CETA Fórum előtti keresetindítás lehetősége miatt kedvezőbb helyzetben vannak, mint az Unióban beruházó uniós vállalkozások. Ez a lehetőség mindössze azt ellensúlyozza, hogy a CETA nem hívható fel közvetlenül a felek hazai bíróságai előtt.

206.

Az észrevételt előterjesztő érdekeltek többségéhez hasonlóan úgy vélem, hogy kizárólag a szerződő felek azon beruházói vannak összehasonlítható helyzetben, akik a másik szerződő fél területén valósítanak meg beruházást.

207.

Amint arra a német kormány a tárgyaláson helyesen rámutatott, az Unióban beruházást megvalósító kanadai beruházók helyzete nem hasonlítható össze azon európai beruházók helyzetével, akik a saját gazdasági térségükben eszközölnek beruházást. A kanadai vagy európai beruházók kizárólag a másik fél területén megvalósított beruházásaik tekintetében hasonlíthatók össze egymással. Ezen összehasonlítás alapján a hasonló helyzetben lévő valamennyi beruházó hasonló bánásmódban részesül. Kétségtelen, hogy az egyes szerződő felek beruházói nem fordulhatnak a CETA Fórumhoz akkor, ha azon szerződő fél területén eszközölnek beruházásokat, amelyhez tartoznak. Ez azzal magyarázható – amint arra a német kormány rámutatott –, hogy e beruházók nem vállalták a külföldi gazdasági térségben történő beruházással együtt járó kockázatokat és költségeket, és a tevékenységüket egy általuk jól ismert jogi környezetben folytatják.

208.

Egyébiránt emlékeztetek arra, hogy a szerződő felek – mint amilyen egyrészt az Unió és a tagállamai, másrészt pedig Kanada – közötti kapcsolatok nem a kölcsönös bizalmon alapulnak, és ez az oka annak, hogy e felek a tervezett megállapodásban a kölcsönösségen alapuló anyagi és eljárási jogi védelmi szintet kívánnak meghatározni. Ezért az, hogy a CETA‑ban megállapított kölcsönös jogok és kötelezettségek kizárólag a szerződő felek valamelyikéhez tartozó beruházókra alkalmazandók, a kétoldalú megállapodások sajátossága, ( 161 ) amelynek célja, hogy védelmet nyújtson az egyes felek beruházói számára azon hátrányokkal szemben, amelyek a másik fél területén történő beruházással kapcsolatban érhetik őket. Ebből következik, hogy az uniós beruházó az Unió területén eszközölt beruházás tekintetében nincs azonos helyzetben a kanadai beruházóval.

209.

Mindenesetre, még ha az Unión belül beruházást megvalósító kanadai beruházókat és az Unióban beruházást eszközlő európai beruházókat hasonló helyzetben lévőknek kellene is tekinteni, az a körülmény, hogy csak az első kategóriába tartozó beruházók vehetik igénybe a CETA által létrehozott, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmust, objektíve igazolható a külföldi beruházásoknak az egyes felek területén való ösztönzésére irányuló céllal.

210.

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság szerint „[a]mennyiben két összehasonlítható helyzet között eltérő bánásmód megállapítására kerül sor, nem sérül az egyenlő bánásmód elve, amennyiben ezen eltérő bánásmód kellően indokolt”. ( 162 ) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ez a helyzet áll fenn, „ha az eltérő bánásmód összefüggésben áll az ilyen megkülönböztető bánásmódot megvalósító intézkedés által elérni kívánt jogszerűen megengedhető céllal, illetve ha e céllal arányos” ( 163 ).

211.

Amint arra már rámutattam, a Bíróság kimondta, hogy „[a]z uniós intézmények és szervek a külkapcsolatok folytatása során igen szabadon hozhatnak politikai döntéseket”, valamint hogy „a külkapcsolatok folytatása szükségszerűen magában foglalja politikai jellegű döntések meghozatalát” ( 164 ). Következésképpen ennek keretében az uniós intézmények számára széles mérlegelési jogkört kell elismerni oly módon, hogy az arra irányuló bírósági felülvizsgálatot, hogy az eltérő bánásmód összefüggésben áll‑e az ilyen megkülönböztető bánásmódot megvalósító intézkedés által elérni kívánt jogszerűen megengedhető céllal, illetve e céllal arányos‑e, a nyilvánvaló hibák felülvizsgálatára kell korlátozni. ( 165 )

212.

Márpedig az ICS létrehozásával megvalósítani kívánt cél jogszerűen megengedhető jellege észszerűen nem vonható kétségbe. E tekintetben a jelen indítvány 173–178. pontjára utalok, ahol rámutattam arra, hogy az ICS létrehozása összhangban áll a Szerződések által az Unió számára a külső tevékenysége, és különösen a közös kereskedelempolitikájának kialakítása keretében meghatározott célkitűzésekkel, amelyek között szerepel többek között a külföldi beruházásoknak a kölcsönösség elve alapján történő ösztönzése. A CETA által létrehozott, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus az e megállapodás által meghatározott védelmi keret szerves részét képezi, olyannyira, hogy az említett megállapodás tárgyaló felei azon mérlegelési mozgástér keretében, amelyet számukra el kell ismerni, jogszerűen tekinthették úgy, hogy egy ilyen mechanizmus nélkül a CETA nem érné el ugyanilyen hatékonyan a célját, amely a külföldi beruházások ösztönzésében és az azok számára jelentett vonzerőben áll.

213.

A fenti kifejtésből következik, hogy véleményem szerint a CETA nyolcadik fejezetének kikötései nem sértik az egyenlő bánásmód általános elvét. ( 166 )

214.

A Belga Királyság által feltett kérdések második, lényegében arra vonatkozó részét illetően, hogy a CETA Fórum kiolthatja‑e a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által kiszabott bírság hatásait azzal, hogy a kanadai beruházó számára megegyező összegű kártérítést ítél meg, az észrevételeket benyújtó legtöbb érdekelthez hasonlóan úgy vélem, hogy több szabály is mérsékli annak veszélyét, hogy a CETA Fórum – a hatáskörének túllépése nélkül – kénytelen legyen megállapítani, hogy a valamely kanadai beruházóra az uniós versenyjog alapján kiszabott bírság sérti a CETA nyolcadik fejezetében meghatározott valamely beruházásvédelmi szabályt.

215.

Így emlékeztetni kell arra, hogy a CETA 8.9. cikkének (1) és (2) bekezdése elismeri a szerződő felek jogát arra, hogy a területükön szabályokat alkossanak a jogszerű közérdekű célok megvalósítása érdekében. Amint azt a Tanács az észrevételeiben helyesen megjegyzi, ez a jog magában foglalja az olyan szakpolitikák fenntartását és végrehajtását, amelyek célja az Unió belső piacán belüli versenyellenes magatartásokkal szembeni küzdelem. ( 167 )

216.

Egyébiránt a CETA „Versenypolitika” című tizenhetedik fejezetén belül a 17.2. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] Felek elismerik a szabad és torzulásoktól mentes verseny fontosságát a kereskedelmi kapcsolataikban. A Felek tudomásul veszik, hogy a versenyellenes üzleti magatartás torzíthatja a piacok megfelelő működését és gyengítheti a kereskedelem liberalizálásából származó előnyöket”. Ezen túlmenően ugyanezen cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] Felek megteszik a megfelelő intézkedéseket a versenyellenes üzleti magatartás tiltása érdekében, felismerve, hogy az ilyen intézkedések elősegítik e megállapodás célkitűzéseinek elérését”.

217.

A CETA 8.9. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint az e megállapodás tizenhetedik fejezetében foglalt rendelkezésekre tekintettel a szerződő felek által a versenyellenes magatartások szankcionálása érdekében hozott határozatok semlegesítésének veszélye rendkívül korlátozottnak tűnik számomra.

218.

Ezen anyagi biztosítékokhoz az általam korábban ismertetett eljárási biztosítékok társulnak, amelyek egyrészt a CETA Fórum azon, a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése értelmében fennálló kötelezettségében állnak, hogy kövesse az érintett szerződő fél nemzeti jogának az említett fél hatóságai és bíróságai általi értelmezését, másrészt pedig abban, hogy szükség esetén kiigazítsák az e Fórum által végzett téves értelmezést a fellebbezési mechanizmusnak vagy a Vegyes Bizottság azon lehetőségének köszönhetően, hogy elfogadja a CETA kötelező erejű értelmezését.

219.

E megfontolásokból az következik, hogy az ICS létrehozása véleményem szerint nem érinti az uniós versenyjog tényleges érvényesülésének követelményét.

C.   A CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának a független és pártatlan bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségéről

220.

A Belga Királyság felveti a kérdést, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza összeegyeztethető‑e a Charta önmagában, vagy a Charta 20. és 21. cikkében elismert egyenlő bánásmód elvével összefüggésben értelmezett 47. cikkével. Vélemény iránti kérelmének e részében e tagállam egyúttal az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára is hivatkozik.

221.

E tekintetben a Belga Királyság megjegyzi, hogy először is az ezen F. szakaszban előírt rendszer túlságosan megnehezítheti a kis‑ és középvállalkozások számára a CETA Fórum előtti keresetindítást, mivel a CETA 8.27. cikke (14) bekezdésének előírása szerint a kereset tárgyalására összeállított tanács díjainak és kiadásainak összegét a vitában részt vevő felek viselik, továbbá mivel a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy az eljárás költségeit – amelyek az ICSID titkársági költségeit is magukban foglalják – és a jogi képviselet és tanácsadás költségeit – kivételes körülményektől eltekintve – egyaránt a vesztes fél viseli.

222.

Ezenfelül a CETA jelenleg nem biztosít lehetőséget a költségmentesség megadására, holott a Charta 47. cikkének harmadik bekezdése kifejezetten elismeri az ilyen támogatásra való jogosultságot, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van, miután a Bíróság a 2010. december 22‑i DEB ítéletének ( 168 ) 59. pontjában kifejtette, hogy e jog a vállalkozásokra is kiterjed.

223.

Ezért ha a beruházó csak korlátozott pénzügyi eszközökkel rendelkezik, akkor visszatarthatja a keresetindítástól annak kockázata, hogy az eredendően költséges eljárások összes költségét ő viselje. Így megállapítható lenne, hogy a CETA sérti a bírósághoz fordulás jogát.

224.

A Belga Királyság másodszor azt a kérdést veti fel, hogy a tervezett fórumok tagjainak javadalmazási feltételei, amelyekről a CETA 8.27. cikkének (12)–(15) bekezdése, illetve 8.28. cikke (7) bekezdésének d) pontja rendelkezik, összeegyeztethetőek‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített, „a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság[hoz]” fordulás jogával.

225.

Mivel e javadalmazási feltételeket elsősorban nem magának a CETA‑nak a szövege rögzíti, hanem azok nagymértékben a CETA által létrehozott Vegyes Bizottság mérlegelési jogkörébe tartoznak, kétségek merülhetnek fel e feltételeknek a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó elvekkel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

226.

A Belga Királyság e tekintetben úgy véli, hogy a jogalkotónak – nem pedig a végrehajtó hatalomnak – kell előzetesen meghatároznia a fórumok tagjainak javadalmazására vonatkozó részletes szabályokat. E tagállam ebben az összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára és a Bírák Magna Chartájára hivatkozik, amelyet 2010. november 17‑én fogadott el az Európa Tanács európai bírákat tömörítő konzultatív tanácsa (CCJE).

227.

Az, hogy a CETA előírása szerint a tervezett fórumok tagjainak javadalmazása nem (vagy legalábbis egyelőre nem) egy állandó és rendszeres havi díjazásból áll majd, hanem olyan havi juttatásból, amely a jogvitára szánt munkanapok függvényében változó díjjal egészül ki, szintén összeegyeztethetetlennek bizonyulhat a független és pártatlan bírósághoz fordulás jogával.

228.

E tekintetben a Belga Királyság az Európa Tanács által 1998. július 8–10‑én elfogadott, a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai charta 6.1. cikkére hivatkozik, amelynek értelmében a bírónak olyan javadalmazást kell biztosítani, „amely őt megóvja a döntéseit és még általánosabban az igazságszolgáltatás során tanúsított magatartását befolyásolni szándékozó és ezáltal a függetlenségét és pártatlanságát sértő nyomásgyakorlástól”. A Belga Királyság ezenkívül az Európa Tanács keretében elfogadott különböző ajánlásokat említi, amelyek szerint a bírák javadalmazását egy általános táblázat, nem pedig a teljesítményük alapján kell meghatározni.

229.

A CETA‑ban jelenleg előírt javadalmazási feltételekből az következik, hogy a javadalmazás részben a beruházók által indított keresetek számától függene. Következésképpen a beruházók számára kedvező ítélkezési gyakorlat kialakítása pozitív hatást gyakorolhatna a javadalmazásra.

230.

Harmadszor, a Belga Királyság arra vár választ, hogy a CETA 8.27. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint 8.28. cikke (3) bekezdésében és (7) bekezdésének c) pontjában szereplőhöz hasonló, a tervezett fórumok tagjainak kinevezésére szolgáló mechanizmus összeegyeztethető‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésével.

231.

E tagállam megjegyzi, hogy e tagokat a Vegyes Bizottság, azaz a CETA végrehajtó szerve nevezné ki, amelynek két társelnöke Kanada külkereskedelmi minisztere és a Bizottság kereskedelemért felelős tagja (vagy a megfelelő meghatalmazottaik). ( 169 )

232.

Ugyanakkor a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai chartából – amelyre az Emberi Jogok Európai Bírósága már hivatkozott, és amelyre ezenfelül a CCJE ajánlásai is utalnak – az következik, hogy a bírák végrehajtó hatalom általi kinevezése esetén e kinevezésre szigorúan csak azt követően kerülhet sor, hogy beszerezték a jelentős részben a bírói hatalom tagjai által alkotott független hatóság ajánlását.

233.

Negyedszer, a Belga Királyság arra vár választ, hogy a CETA 8.28. cikkének (4) bekezdésében, valamint a CETA 8.30. cikkének (4) bekezdésében szereplőhöz hasonló, a tervezett fórumok tagjainak felmentésére vonatkozó feltételek összeegyeztethetőek‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésével.

234.

E tagállam rámutat arra, hogy ezek a rendelkezések lehetővé teszik, hogy a Vegyes Bizottság a felek közös kezdeményezésére és fellebbezés lehetősége nélkül felmentsen egy tagot. Márpedig a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai chartából, valamint a CCJE ajánlásaiból az következik, hogy a bíró felmentéséről szóló határozatot független szervnek kell elfogadnia a védelemhez való jogot tiszteletben tartó, tisztességes eljárásban, továbbá biztosítani kell e határozattal szemben a jogorvoslati lehetőséget egy igazságszolgáltatási jellegű magasabb szintű testület előtt. Mindenesetre a bírák függetlenségének biztosítása érdekében ki kell zárni annak lehetőségét, hogy e bírákat a végrehajtó hatalom mentse fel.

235.

Végül, ötödször a Belga Királyság arra vár választ, hogy azok az etikai szabályok, amelyeknek a tervezett fórumok tagjainak a CETA 8.28. cikkének (4) bekezdése, 8.30. cikkének (1) bekezdése és 8.44. cikkének (2) bekezdése értelmében meg kell felelniük, összeegyeztethetőek‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésével.

236.

A Belga Királyság megjegyzi, hogy e rendelkezések lényegében azt írják elő, hogy az említett tagoknak meg kell felelniük az Ügyvédi Kamarák Nemzetközi Egyesülete (International Bar Association, a továbbiakban: IBA) nemzetközi választottbíráskodásban előforduló összeférhetetlenségről szóló, az IBA Tanács által 2004. május 22‑én jóváhagyott iránymutatásoknak (a továbbiakban: iránymutatások) mindaddig, amíg a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság magatartási kódexet nem fogad el.

237.

Márpedig a CCJE ajánlásaiból és a bírák Magna Chartájából az következik, hogy a bírákra alkalmazandó szakmai etikai szabályokat maguknak a bíráknak kell rögzíteniük. A bíráknak legalábbis kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk e szabályok elfogadásában.

238.

A Belga Királyság megjegyzi, hogy az iránymutatások címzettjei a választottbírák, nem pedig a bírák. Márpedig a függetlenség és pártatlanság szabálya eltérő lehet a választottbírák és a bírák esetében.

239.

A Belga Királyság rámutat továbbá arra, hogy bár a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdése kétségtelenül előírja, hogy a tagok a „kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el jogi képviselőként vagy valamely Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó beruházással kapcsolatos vitában”, ezzel szemben nem írja elő a további tevékenységeik bejelentését, ahogyan e tevékenységek előzetes jóváhagyását sem. Márpedig a releváns nemzetközi jogi szabályozások, így a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai charta kimondja, hogy a javadalmazással járó külső tevékenységeket be kell jelenteni, és azok tekintetében előzetes engedélyre van szükség.

1. Általános megfontolások

240.

A Belga Királyság által felvetett kérdések megválaszolása érdekében emlékeztetek arra, hogy az Uniónak tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat – köztük a Charta 47. cikkében foglalt jogokat is –, amikor a hatáskörein belül nemzetközi megállapodást kíván kötni ( 170 ). Ezért amikor a Tanács a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában szereplőhöz hasonló vitarendezési mechanizmust létrehozó nemzetközi megállapodást kíván kötni, biztosítania kell, hogy e mechanizmus igénybevételének feltételei, valamint e mechanizmus működésének részletes szabályai összhangban legyenek az Unió által biztosított alapvető jogokkal.

241.

Azon fórumok kapcsán, amelyek az uniós jog által meghatározott értelemben „bíróságokként” az uniós jog által szabályozott területeken az egyes tagállamok jogorvoslati rendszereinek részét képezik, a Bíróságnak már alkalma nyílt hangsúlyozni, hogy „az említett fórum függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a »független« bírósághoz való fordulást” ( 171 ).

242.

Mindezzel együtt először is hangsúlyozni kell, hogy az ICS szervezetének és működésének különböző vetületeire vonatkozó, a Belga Királyság által a Bíróságtól kért értékelés során véleményem szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a CETA tárgyaló felei által elfogadott modellt több olyan sajátosság jellemzi, amelyek hibrid jelleget kölcsönöznek számára, egyfajta kompromisszumot képezve a választottbíróság és a nemzetközi bíróság között. Ebben az értelemben a CETA által létrehozott vitarendezési mechanizmus nemcsak bírósági, hanem a nemzetközi választottbíráskodásból merítő sajátosságokkal is rendelkezik. Jóllehet a tervezett megállapodás végül a „fórum” kifejezés használata mellett döntött, ami arra engedhet következtetni, hogy valódi bíróságról van szó, olyan mechanizmusról beszélünk, amely nagyrészt a választottbíráskodás szabályain alapul. A CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszán belül így kifejezetten megjelenik a beruházási választottbíráskodásra vonatkozó szabályok lenyomata, különösen a kereset Fórumhoz való benyújtására vonatkozó 8.23. cikkben, a vitának a Fórum által történő rendezéséhez való hozzájárulásról szóló 8.25. cikkben, az eljárások átláthatóságáról szóló 8.36. cikkben, valamint az ítéletek végrehajtásáról szóló 8.41. cikkben. Ezenfelül a Fórum tagjainak javadalmazását és a szakmai etikai szabályokat illetően a CETA 8.27. cikkének (14) bekezdése és 8.30. cikkének (1) bekezdése is a választottbíráskodás területén alkalmazandó szabályokra utal. Végül hangsúlyozni kell, hogy a CETA Fórum nem hagyományos ítéleteket, hanem választottbírósági ítéleteket hoz.

243.

Kétségtelenül megjelenik a szerződő felek azon szándéka, hogy egy olyan új rendszer felé mozduljanak el, amely az e felek jogrendjein belül érvényesülő igazságszolgáltatási rendszerekből merítkezik. ( 172 ) Amint arra a Bizottság a tárgyaláson helyesen rámutatott, az igazságszolgáltatási rendszerek jegyeinek átvétele alapján e fórum ugyan még nem minősíthető bíróságnak e kifejezés legteljesebb értelmében, ugyanakkor hagyományos választottbírósági fórumnak sem tekinthető.

244.

Márpedig a Belga Királyság által megfogalmazott kérdések azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában előírt, beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus egy valódi bíróságnak feleltethető meg. Ezen előfeltevésből kiindulva e tagállam az e mechanizmus szervezetével és működésével kapcsolatos több elemet is megkérdőjelez azon szabályok alapján, amelyeket a bíróságokra való alkalmazás érdekében állapítottak meg. Az említett mechanizmus hibrid jellegére tekintettel azonban ez az előfeltevés álláspontom szerint téves. Ebből az következik, hogy a függetlenség és a pártatlanság ilyen típusú szerv esetén megkövetelt szintjének arányban kell állnia a fent említett sajátosságokkal.

245.

Ebben az összefüggésben a Bíróság értékelését véleményem szerint azon megállapítás köré kell felfűzni, amely szerint a tervezett megállapodás tárgyaló feleinek sikerült megállapodniuk egy olyan modellben, amely a hagyományos beruházási választottbíráskodás hatályos szabályaihoz képest számos kérdésben hoz javulást, legyen szó akár az eljárások átláthatóságáról vagy a keresetek elbírálásának függetlenségéről. Jóllehet kétségtelen, hogy egy ilyen típusú modell mindig tovább tökéletesíthető, a Bíróságnak véleményem szerint figyelembe kell vennie, hogy egy kölcsönösségen alapuló, kétoldalú tárgyalások eredményeként létrejött modellről van szó, és ennek fényében kell megvizsgálnia, hogy ez a modell megfelelő szintű biztosítékokat tartalmaz‑e.

246.

A fentiekkel összefüggésben a Belga Királyság által kért vizsgálatot emellett arra tekintettel kell lefolytatni, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában létrehozott modell csupán egy szakaszát képezi a multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum és az ahhoz kapcsolódó fellebbezési mechanizmus létrehozásának, amint azt a szerződő feleknek a CETA 8.29. cikkében e tekintetben kifejezett szándéka jelzi. ( 173 ) Ezért véleményem szerint figyelembe kell venni a vizsgált mechanizmus kísérleti és egyúttal folyamatosan változó jellegét.

247.

Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában szereplő eljárási rendelkezések több kérdésben is a Vegyes Bizottság vagy a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság által elfogadandó szabályokat követelnek meg a végrehajtás céljából. A jelen vélemény iránti eljárás során a Bizottság jelezte a Bíróságnak, hogy megkezdte a munkát először is a Fellebbviteli Fórum szervezetével és működésével, másodszor a fórumok tagjainak és a mediátoroknak a pártatlanságát és függetlenségét biztosító garanciák megerősítésére irányuló kötelező magatartási kódexszel, harmadszor pedig a vitában részt vevő felek által igénybe vehető mediációra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. Véleményem szerint a Bíróságnak figyelembe kellene vennie a szerződő felek arra irányuló kötelezettségvállalásait, hogy pontosítsák a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában meghatározott eljárási biztosítékokat, mivel e szakasz nem foglalhatja magában az ICS szervezetével és működésével kapcsolatos valamennyi részletszabályt.

248.

Emellett a Belga Királyság által a vélemény iránti kérelmében többször megfogalmazott egyik kérdésre válaszolva és a Charta 47. cikkében biztosított jogokra tekintettel számomra nem tűnik kifogásolhatónak önmagában az, hogy a CETA‑hoz hasonló nemzetközi megállapodáson belül az Unió és Kanada képviselőiből egyenlő arányban létrehozott szerv – amely a döntéseit konszenzussal hozza ( 174 ), amilyen az e megállapodás 26. cikke szerinti CETA Vegyes Bizottság ( 175 ) – feladata lenne az ICS szervezetével és működésével kapcsolatos több rendelkezés végrehajtása, mivel a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza a mechanizmus alapvető jellemzőinek rögzítésével meghatározza e mechanizmus általános keretét.

249.

Amint azt több érdekelt is hangsúlyozta, a Vegyes Bizottság kétoldalú és paritásos összetétele, valamint a konszenzussal történő döntéshozatali módja kedvezően hat arra, hogy e bizottság a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában foglalt szabályoknak megfelelő határozatokat fogadjon el. Ahhoz ugyanis, hogy az említett bizottság határozatot fogadjon el, rendelkeznie kell egyrészről az Unió és tagállamai, másrészt pedig Kanada támogatásával, mivel az egyes szerződő felek minden olyan határozatot kifogásolhatnak, amelyről úgy ítélik meg, hogy eltér a függetlenség és a pártatlanság elvétől vagy a hatékony jogorvoslathoz való jogtól. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a tervezett megállapodás központi kérdését képező kölcsönösség maga arra fogja ösztönözni az egyes szerződő feleket, hogy előnyben részesítsék azokat a határozatokat, amelyek alkalmasak annak biztosítására, hogy a másik szerződő fél területén történő beruházás során a gyorsaság, a szakértelem, a függetlenség és a pártatlanság követelményeinek megfelelő vitarendezés álljon a beruházóik rendelkezésére. Ugyanez igaz a szerződő felek érdekeire is, amikor azok alperesként vesznek részt egy vitában.

250.

Hozzáteszem, hogy az Unió által a CETA Vegyes Bizottságban képviselendő álláspontot az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésével összhangban kell elfogadni, vagyis ezen álláspontnak tiszteletben kell tartania az uniós jog követelményeit, köztük az alapvető jogokat is, a Bíróság által folytatott felülvizsgálat terhe mellett. ( 176 )

251.

A következőkben a fenti megfontolások alapján fejtem ki, hogy álláspontom szerint mely eljárási biztosítékok teszik lehetővé a Belga Királyság által kiemelt valamennyi kérdésben a Charta 47. cikkében szereplő, független és pártatlan bírósághoz fordulás joga megfelelő védelmi szintjének biztosítását.

2. A kis‑ és középvállalkozások CETA Fórumhoz való hozzáféréséről

252.

Emlékeztetek arra, hogy a CETA Fórum nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a külföldi beruházók által a beruházások védelme területén indított keresetek elbírálására. E Fórum a CETA alkalmazásával kapcsolatos e területre vonatkozó viták rendezésének csupán olyan alternatív eszköze, amely a szerződő felek által kínált jogorvoslati lehetőségeket egészíti ki. Így amennyiben a szerződő felek belső joga megfelelő védelmi szabályokat tartalmaz, ( 177 ) az ICS létrehozása nem akadálya annak, hogy a külföldi beruházók a beruházásaik védelmét oly módon érvényesítsék, hogy a felek belső jogának alkalmazása érdekében e felek bíróságaihoz fordulnak. A beruházókat így megilletik a szerződő felek bíróságai előtti eljárási biztosítékok, többek között a költségmentesség tekintetében.

253.

Egyébiránt abban az esetben, ha a külföldi beruházók ezzel szemben a CETA Fórumot választják, azzal önként ( 178 ) lemondanak a szerződő felek bíróságai előtti keresetindításról és ezzel együtt az e bíróságok előtti eljárási biztosítékokról.

254.

Mindenesetre az e vitarendezési módhoz való tényleges hozzáférés biztosításához szükséges lépések megtétele érdekében a szerződő felek figyelembe vették a Belga Királyság azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy tekintettel legyenek azon beruházók – különösen a kis‑ és középvállalkozások – pénzügyi helyzetére, akik a CETA Fórum előtt kívánnak keresetet indítani.

255.

Így, jóllehet a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdésében foglalt azon szabály, amely szerint az eljárás költségeit és az egyéb indokolt költségeket, ideértve a jogi képviselet és tanácsadás költségeit, a vitában részt vevő vesztes fél viseli, az eljárási visszaélések megakadályozására irányuló jogszerű célt szolgálja, ugyanezen rendelkezés lehetővé teszi a Fórum számára az e szabálytól való eltérést, amennyiben „a kereset körülményei” azt indokolják, amit véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy az a felperes anyagi helyzetét is magában foglalja. ( 179 ) Következésképpen a Fórum bizonyos mozgástérrel rendelkezik annak érdekében, hogy mérsékelje a költségek és egyéb kiadások vesztes fél általi viselését kimondó elv mechanikus alkalmazását, ami egyes különleges esetekben túlzottan szigorúnak bizonyulhat.

256.

A költségek csökkentését lehetővé tevő intézkedésként meg kell továbbá említeni a CETA 8.27. cikkének (9) bekezdését, amely alapján a vitában részt vevő felek „megegyezhetnek abban, hogy az ügyet a Fórum egyetlen tagja tárgyalja, akit véletlenszerűen neveznek ki a harmadik országbeli állampolgár tagok közül. Az alperes jóhiszeműen fontolóra veszi a keresetet benyújtó fél arra irányuló kérelmének teljesítését, hogy az ügyet a Fórum egyetlen tagja tárgyalja, különösen akkor, ha a keresetet benyújtó fél kis‑ vagy középvállalkozás […]”. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy amint az a CETA 8.19. cikkéből kitűnik, a viták békés úton történő rendezését a felek között e célból tartott egyeztetés is elősegíti. ( 180 ) Ebben az összefüggésben a CETA 8.19. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „[a] vitában részt vevő felek adott esetben videokonferencia útján vagy más módon is egyeztethetnek, például abban az esetben, ha a beruházó kis‑ vagy középvállalkozás”.

257.

Végül a CETA 8.39. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy „[a] CETA Vegyes Bizottság fontolóra veheti olyan kiegészítő szabályok elfogadását, amelyek a természetes személy vagy a kis‑ és középvállalkozásnak minősülő érdekelt felek pénzügyi terheinek csökkentését célozzák. Az ilyen kiegészítő szabályok figyelembe vehetik különösen az ilyen érdekelt felek pénzügyi erőforrásait és az igényelt kártérítés, illetve kártalanítás összegét”.

258.

E kérdéskört a 36. sz. nyilatkozat is figyelembe veszi, amely a következő kötelezettségvállalásokat tartalmazza:

„Javulni fog és könnyebbé válik a legkevésbé befolyásos szereplők, azaz a [kis‑ és középvállalkozások] és a magánszemélyek hozzáférés[e] ehhez az új igazságszolgáltatási fórumhoz. E célból:

A CETA 8.39. cikkének (6) bekezdésében előírt, a természetes személyekre, illetve a kis‑ és középvállalkozásokra háruló pénzügyi terhek csökkentését célzó kiegészítő szabályoknak a vegyes bizottság általi elfogadását úgy kell végrehajtani, hogy ezeket a kiegészítő szabályokat a lehető legrövidebb határidővel lehessen elfogadni.

A vegyes bizottságban folytatott megbeszélések eredményétől függetlenül a Bizottság megfelelő intézkedéseket fog javasolni a kis‑ és középvállalkozások e fórum előtti eljárásainak (társ)finanszírozása, valamint technikai támogatás nyújtása céljából.”

259.

Ezekre a tényezőkre tekintettel úgy vélem, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza nem sérti a Charta 47. cikkében rögzített bírósághoz fordulás jogát.

3. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak javadalmazási feltételeiről

260.

Megemlítem, hogy a CETA 8.27. cikkének (12)–(15) bekezdése rögzíti a CETA Fórum tagjaira vonatkozó javadalmazási rendszer alapvető jellemzőit, azaz első lépésben havi rendelkezésre állási díjról rendelkezik, amelyhez a két fél egyenlő mértékben járul hozzá, és amelyet az ICSID adminisztratív és pénzügyi szabályzata 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban megállapított díjak és kiadások egészítenek ki, amelyek viselésére a vitában részt vevő feleket a Fórum a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdése szerint kötelezi. A CETA Fórum tagjait megillető javadalmazás e kettős – egy rögzített, illetve a Fórum elé tárt viták számától és összetettségétől függő részből álló – összetétele összhangban áll a létrehozott vitarendezési mechanizmus hibrid jellegével, valamint azzal, hogy – legalábbis kezdetben – e tagokat nem alkalmazzák majd teljes munkaidőben a Fórumon belül. Egyébiránt a Fórum tagjainak függetlenségét és pártatlanságát véleményem szerint nem érinti a CETA 8.27. cikkének (12) bekezdésében előírt azon szabály, amely szerint a havi rendelkezésre állási díj összegét a CETA Vegyes Bizottság állapítja meg. ( 181 )

261.

Véleményem szerint ugyanez igaz a CETA 8.27. cikkének (15) bekezdésében foglalt, egy második szakasz lehetőségéről szóló szabályra is, amely szerint „[a] CETA Vegyes Bizottság határozat útján rendszeres fizetéssé alakíthatja a [havi] rendelkezésre állási díjazást és a többi díjat és kiadást, és határozhat az alkalmazandó módszerekről és feltételekről”. Ez a szabály megfelel a 36. sz. nyilatkozatban kifejezett, „a bírák teljes munkaidőben történő foglalkoztatás[ára]” irányuló szándéknak, tükrözve a szerződő felek által tervezett mechanizmus változó jellegét, amely valószínűleg fokozatosan a valódi bíróságokra jellemző sajátosságokat szerez.

4. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezésére és esetleges felmentésére vonatkozó feltételekről

262.

A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezéséről a CETA 8.27. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 8.28. cikkének (3) és (7) bekezdése rendelkezik, amelyekből többek között az következik, hogy e tagokat a CETA Vegyes Bizottság határozatával nevezik ki.

263.

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza tartalmazza a CETA Vegyes Bizottságra ruházott e végrehajtási hatáskör körülhatárolására szolgáló alapvető szabályokat, ezzel biztosítva a kinevezendő tagok függetlenségét és pártatlanságát.

264.

Így a CETA 8.27. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy a CETA Vegyes Bizottság által választott jelölteknek „olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelyet saját országuk előír a bírói kinevezéshez, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogásznak kell lenniük”. Ugyanezen rendelkezés emellett előírja, hogy „[b]izonyított tapasztalattal kell rendelkezniük a nemzetközi közjog területén”, és hogy „[k]ívánatos, hogy szakértelemmel rendelkezzenek különösen a nemzetközi beruházási jog, a nemzetközi kereskedelmi jog és a nemzetközi beruházásokkal vagy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban felmerült viták rendezése területén” ( 182 ).

265.

Kinevezésüket követően a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak meg kell felelniük a CETA „Etikai rendelkezések” című 8.30. cikke rendelkezéseinek, amely cikk (1) bekezdése konkrétabban a függetlenségük és a pártatlanságuk biztosítására irányul. ( 183 )

266.

A CETA 8.30. cikkének (4) bekezdésével összhangban „[a] Fórum elnökének indokolással ellátott ajánlását követően vagy közös kezdeményezésre, a Felek a CETA Vegyes Bizottság határozata útján leválthatják a Fórum tagját, amennyiben annak magatartása nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek, és összeegyeztethetetlen azzal, hogy az érintett személy továbbra is a Fórum tagja legyen”.

267.

Az imént említett biztosítékok alapján – amelyek a Vegyes Bizottság kétoldalú és paritásos összetételéből, valamint a konszenzussal történő döntéshozatali módból fakadnak – véleményem szerint megállapítható, hogy a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezésére és esetleges felmentésére kizárólag a CETA 8.27. cikkének (4) bekezdésében és 8.30. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek irányadóak.

5. A Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjaira alkalmazandó etikai szabályokról

268.

Említést kell tenni a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdéséről, amely a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak függetlenségét és pártatlanságát biztosító konkrét szabályokat tartalmaz:

„A Fórum tagjai függetlenek. A tagok nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem [ ( 184 )]. Nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen szervezettől vagy kormánytól a vitához kapcsolódó ügyek tekintetében. Nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Megfelelnek az [iránymutatásoknak] vagy bármely más, a 8.44. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott kiegészítő szabálynak. Ezenkívül kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el jogi képviselőként vagy valamely Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó beruházással kapcsolatos vitában.”

269.

E követelmények tiszteletben tartásának biztosítása érdekében meg kell említeni a CETA korábban hivatkozott 8.30. cikkének (4) bekezdésén felül e megállapodás 8.30. cikkének (2) bekezdését is, amely biztosítja a vitában részt vevő fél számára annak lehetőségét, hogy amennyiben a véleménye szerint a Fórum valamely tagja összeférhetetlen, „felkér[je] a Nemzetközi Bíróság elnökét, hogy hozzon határozatot a tag kinevezésére vonatkozó kifogással kapcsolatban”.

270.

Egyébiránt a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában foglalt, a függetlenséggel és pártatlansággal kapcsolatos rendelkezéseket egy magatartási kódex egészíti majd ki, amelyet a CETA 8.44. cikke (2) bekezdésének előírása szerint a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottságnak kell elfogadnia. ( 185 ) E rendelkezés szerint e magatartási kódex tárgyalja majd a nyilvánosságra hozatali kötelezettségeket, a függetlenséget és pártatlanságot, valamint a titoktartást. E magatartási kódex így az összeférhetetlenség elkerülése érdekében – különös tekintettel a tagok fórumokon kívüli tevékenységére és azok előzetes engedélyezésére – hozzájárul majd a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített biztosítékok tisztázásához és megerősítéséhez. ( 186 )

271.

A fenti indokok összességére tekintettel és az általam megfogalmazott általános megfontolások megfelelő figyelembevételével úgy vélem, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában foglalt rendelkezések nem sértik a Charta 47. cikkében rögzített, független és pártatlan bírósághoz fordulás jogát, mivel biztosítják e jognak a beruházó és állam közötti, az említett szakaszban előírt vitarendezési mechanizmus sajátos jellemzőihez igazított védelmi szintjét.

IV. Végkövetkeztetés

272.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következő véleményt adja:

Az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) nyolcadik fejezetének F. szakasza, amely a beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezésére szolgáló mechanizmust hoz létre, összeegyeztethető az Európai Unióról szóló szerződéssel, az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( 2 ) Átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai között (HL 2017. L 11., 23. o.). Az Európai Unió Tanácsának az aláírásról szóló határozatát közzétették: HL 2017. L 11., 1. o. (2016. október 28‑i (EU) 2017/37 tanácsi határozat).

( 3 ) EU:C:2017:376, a továbbiakban: 2/15. sz. vélemény.

( 4 ) Lásd: az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2016. október 28‑i (EU) 2017/38 tanácsi határozat (HL 2017. L 11., 1080. o.).

( 5 ) Lásd: „Nyilvános online konzultáció a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) keretében a beruházásvédelem és a beruházó és állam közötti vitarendezés (ISDS) módozatairól” című, 2015. január 13‑i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2015) 3 final), amely a következő internetes címen érhető el: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/march/tradoc_153307.pdf.

( 6 ) Lásd: „Beruházás a TTIP keretében és azon túl – A reform útja. A szabályozáshoz való jog megerősítése, valamint a jelenlegi ad hoc választottbírósági rendszer és a beruházási vitákkal foglalkozó bíróság létrehozása közötti átmenet biztosítása” című, 2015. május 5‑i bizottsági összefoglaló, amely a következő internetes címen érhető el: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/may/tradoc_153456.pdf.

( 7 ) Lásd e tekintetben: Tárgyalási irányelvek a beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményhez. Az 12981/17. sz., 2018. március 20‑i tanácsi dokumentum, amely a következő internetes címen érhető el: http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST‑12981–2017‑ADD‑1‑DCL‑1/hu/pdf.

( 8 ) Lásd: Jean, G‑A., Le droit des investissements internationaux face à l’Union européenne, 2016. november 28‑án megvédett doktori disszertáció, 847. pont.

( 9 ) Amint arra a német kormány a tárgyalás során rámutatott, a CETA‑hoz hasonló megállapodás szerinti beruházásvédelem lehetővé teszi, hogy a beruházó függetlenné váljon a saját államával szemben. A beruházásvédelmi megállapodások révén a beruházók így maguk indíthatnak keresetet anélkül, hogy az állampolgárságuk szerinti állam jóindulatától függenének.

( 10 ) A Bizottság a tárgyaláson rámutatott arra, hogy további három, csaknem teljesen megegyező rendelkezéseket tartalmazó megállapodásra irányuló tárgyalásokat zárt le a Mexikói Egyesült Államokkal, a Szingapúri Köztársasággal és a Vietnami Szocialista Köztársasággal, továbbá hogy hasonló megállapodások megkötése érdekében tárgyalások vannak folyamatban a Chilei Köztársasággal, a Kínai Népköztársasággal, az Indonéz Köztársasággal, Japánnal, Malajziával, a Mianmari Államszövetséggel és a Fülöp‑szigeteki Köztársasággal.

( 11 ) Az ISDS rendszerrel szembeni egyik legfontosabb bírálat ugyanis a szakpolitikákra közvetve gyakorolt visszatartó hatás veszélye, vagyis az, hogy a keresetindítás veszélye miatt egyes kormányok a politikai választásaikat érintő cenzúrát lennének kénytelenek gyakorolni annak érdekében, hogy csökkentsék a választottbíróság elé vonásuk, valamint a bírságok összegei és az eljárási költségek kifizetésének kockázatát.

( 12 ) Lásd: Jean, G‑A., i. m., 25. pont.

( 13 ) Lásd ebben a tekintetben: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé (COM(2010) 343 végleges), 11. o.

( 14 ) A CETA „Multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum és fellebbviteli mechanizmus kialakítása” című 8.29. cikke így előírja, hogy „[a] Felek a többi kereskedelmi partnerrel együtt multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórumot és fellebbviteli mechanizmust hoznak létre a beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése érdekében. Az ilyen multilaterális mechanizmus létrejöttét követően a CETA Vegyes Bizottság határozatot fogad el arról, hogy az e szakasz szerinti beruházásokkal kapcsolatos vitákat a multilaterális mechanizmus alapján rendezik, és megteszi a megfelelő átmeneti intézkedéseket”.

( 15 ) Lásd: a jelen indítvány 6. lábjegyzete.

( 16 ) A CETA‑ban szereplő védelmi kikötések egyértelműsége révén tehát korlátozható a választottbíróságokat rendszerint megillető, viszonylag széles körű mérlegelési mozgástér. Lásd: Tercier, P., „Voies de recours”, itt: Kessedjian, C., Le droit européen et l’arbitrage d’investissement, éditions Panthéon‑Assas, Párizs, 2011, 165–177. o., amely hangsúlyozza, hogy mivel „a szerződések szövege […] a legtöbbször meglehetősen homályos, hiszen azok csupán néhány általános elv kimondására szorítkoznak”, a választottbíróságok „jelentős értelmező vagy akár kreatív szereppel rendelkeznek”, és így „kvázi normatív tevékenységet” látnak el (171. o.).

( 17 ) A 2017/38 határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy a CETA nyolcadik fejezetének rendelkezései közül csak a 8.1.–8.8., 8.13., 8.15. és 8.16. cikket kell – bizonyos mértékben – ideiglenesen alkalmazni.

( 18 ) A CETA 8.27. cikke.

( 19 ) A CETA 8.27. cikkének (2) bekezdése.

( 20 ) A CETA 8.27. cikkének (5) bekezdése. Ugyanakkor a közvetlenül a tervezett megállapodás hatálybalépését követően kinevezett tizenöt személy közül hét, sorsolás útján megállapított személyt hatéves időtartamra kell kinevezni.

( 21 ) A CETA 8.27. cikkének (4) bekezdése.

( 22 ) A CETA „Etikai rendelkezések” című 8.30. cikke.

( 23 ) A CETA 8.27. cikkének (6) és (7) bekezdése.

( 24 ) A CETA 8.28. cikke. A beruházások védelméről és a beruházási vitákkal foglalkozó bíróságról szóló 36. sz. bizottsági és tanácsi nyilatkozatból (HL 2017. L 11., 20. o., a továbbiakban: 36. sz. nyilatkozat) az következik, hogy a fellebbezési mechanizmus célja, hogy alkalmas legyen „az első fokon hozott határozatok összhangjának biztosítására és ezáltal a jogbiztonsághoz történő hozzájárulásra”.

( 25 ) A CETA 8.28. cikkének (2) bekezdése.

( 26 ) A CETA 8.28. cikkének (3) bekezdése.

( 27 ) A CETA 8.28. cikkének (4) bekezdése.

( 28 ) Lásd: a CETA 8.9. cikke.

( 29 ) Vagyis a nemzeti elbánás (a CETA 8.6. cikke), a legnagyobb kedvezményes elbánás (a CETA 8.7. cikke), a tisztességes és méltányos elbánás (a CETA 8.10. cikke) és a kisajátítás esetén nyújtandó védelem (a CETA 8.12. cikke).

( 30 ) Lásd általánosságban: Bonomo, S., Les traités bilatéraux relatifs aux investissements: entre protection des investissements étrangers et sauvegarde de la souveraineté des États, Presses universitaires d’Aix‑Marseille, Aix‑en‑Provence, 2012.

( 31 ) A Kanada és az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásról (CETA) szóló közös értelmező okmány (HL 2017. L 11., 3. o., a továbbiakban: közös értelmező okmány).

( 32 ) Lásd különösen: 2016. december 21‑iSwiss International Air Lines ítélet (C‑272/15, EU:C:2016:993, 24. pont), amelyben a Bíróság rámutatott arra, hogy „[a]z uniós intézmények és szervek a külkapcsolatok folytatása során igen szabadon hozhatnak politikai döntéseket”, valamint hogy „a külkapcsolatok folytatása szükségszerűen magában foglalja politikai jellegű döntések meghozatalát”.

( 33 ) Lásd különösen: 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a továbbiakban: 2/13. sz. vélemény.

( 34 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 35 ) EU:C:2011:123, a továbbiakban: 1/09. sz. vélemény.

( 36 ) Lásd: 2/15. sz. vélemény (243. pont).

( 37 ) Lásd: 2/15. sz. vélemény (78–109. pont).

( 38 ) Lásd: 2/15. sz. vélemény (293. pont).

( 39 ) 2/15. sz. vélemény (292. pont).

( 40 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (174. pont).

( 41 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (175. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 42 ) 1/09. sz. vélemény (67. pont).

( 43 ) 1/09. sz. vélemény (66. pont). Lásd továbbá: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 44 ) Lásd különösen: 2/13. sz. vélemény (173. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd továbbá: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 45 ) 1/09. sz. vélemény (69. pont). Lásd még: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 46 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (176. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 47 ) Simon, D., „Avis négatif sur le projet de création d’une juridiction des brevets”, Europe, 5. sz., LexisNexis, Párizs, 2011, 4–7. o., 20. pont.

( 48 ) Lásd: Lenaerts, K., „Les fondements constitutionnels de l’Union européenne dans leur rapport avec le droit international”, La Cour de justice de l’Union européenne sous la présidence de Vassilios Skouris (2003–2015): Liber amicorum Vassilios Skouris, Bruylant, Brüsszel, 2015, 367–385. o., amely rámutat arra, hogy „az Unió alkotmányos autonómiájának jellemzői között nem szerepel az elszigetelődésre irányuló cél” (369. o.).

( 49 ) Lásd különösen: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet (C‑266/16, EU:C:2018:118, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 50 ) Lásd különösen: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet (C‑266/16, EU:C:2018:118, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 51 ) Lásd különösen: 2006. január 10‑iIATA és ELFAA ítélet (C‑344/04, EU:C:2006:10, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 52 ) E kérdésről lásd: Lenaerts, K., „Droit international et monisme de l’ordre juridique de l’Union”, Revue de la Faculté de droit de l’Université de Liège, 4. sz., Larcier, Brüsszel, 2010, 505–519. o.

( 53 ) Lásd különösen: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet (C‑266/16, EU:C:2018:118, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 54 ) Lásd különösen: 1990. szeptember 20‑iSevince ítélet (C‑192/89, EU:C:1990:322, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság szerint ez annál is inkább igaz, mivel az EUMSZ 267. cikk feladata az uniós jogrend részét képező valamennyi rendelkezés Unión belüli egységes alkalmazásának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy e rendelkezések joghatásai a különböző tagállamokban való értelmezésüktől függően eltérjenek egymástól (11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 55 ) Lásd különösen: 2008. június 3‑iIntertanko és társai ítélet (C‑308/06, EU:C:2008:312, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 56 ) Lásd még: a CETA 30.6. cikkének (2) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy „[a] Felek saját belső jogukban nem biztosíthatnak a másik Fél elleni keresetindítási jogot azon az alapon, hogy a másik Fél intézkedése nem összeegyeztethető e megállapodással”.

( 57 ) Lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet (C‑266/16, EU:C:2018:118, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 58 ) Lásd: Lenaerts, K., „Droit international et monisme de l’ordre juridique de l’Union”, i. m., különösen az 506. o.

( 59 ) Lásd különösen: 2/13. sz. vélemény (182. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 60 ) Ugyanott.

( 61 ) Lásd: 2/15. sz. vélemény (299. pont).

( 62 ) Lásd különösen: 2/13. sz. vélemény (183. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 63 ) Lásd különösen: 2002. december 18‑i1/00 (Az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás) vélemény (EU:C:2002:231, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a továbbiakban: 1/00. sz. vélemény.

( 64 ) Lásd különösen: 1/00. sz. vélemény (13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 65 ) 1950. november 4‑én írták alá Rómában (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE).

( 66 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (184. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az 1992. április 10‑i 1/92 (EGT‑megállapodás – II) véleményében a Bíróság emellett azt is megállapította, hogy az uniós jog autonómiájának megőrzése magában foglalja, hogy a szóban forgó nemzetközi megállapodással létrehozott szervek nem sérthetik a Bíróság határozatainak kötelező jellegét az Unió jogrendjében, és nem befolyásolhatják a Bíróság ítélkezési gyakorlatát (22–24. pont). Ezen elv a Bíróság szerint „az [uniós] jogrend autonómiájának elengedhetetlen, alapvető biztosítéka” (24. pont).

( 67 ) Lásd: 1/09. sz. vélemény (77. pont).

( 68 ) Lásd: 1/09. sz. vélemény (78. pont).

( 69 ) 2/13. sz. vélemény (246. pont).

( 70 ) Lásd: Dero, D., La réciprocité et le droit des Communautés et de l’Union européennes, Bruylant, Brüsszel, 2006, 227. o.

( 71 ) Lásd: Dero, D, i. m., 230. o.

( 72 ) 2/15. sz. vélemény (240. pont).

( 73 ) Lásd: a jelen indítvány 5. lábjegyzete.

( 74 ) Lásd: ezen összefoglaló 1. oldala.

( 75 ) C‑284/16, EU:C:2018:158, a továbbiakban: Achmea ítélet.

( 76 ) Achmea ítélet (34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 77 ) Amint arra Dero, D. rámutat, i. m. (287. o.), a kölcsönösség „az uniós jog nemzetközi joggal szembeni autonómiája és alárendeltsége közötti összeütközés központi kérdése” (287. o.).

( 78 ) Amint arra a Bizottság és több tagállam a tárgyaláson rámutatott, a másik szerződő fél joga, a jelen esetben a kanadai jog, nem feltétlenül nyújt megfelelő védelmet az európai beruházók számára a hátrányos megkülönböztetéssel vagy a kisajátítással szemben.

( 79 ) Lásd különösen: 2015. január 13‑iTanács és Bizottság kontra Stichting Natuur en Milieu és Pesticide Action Network Europe ítélet (C‑404/12 P és C‑405/12 P, EU:C:2015:5, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 80 ) E megállapodásokat a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozat (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) hagyta jóvá.

( 81 ) Lásd különösen: 2016. február 4‑iC & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74), amelyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy „a WTO‑megállapodások – jellegükre és szerkezetükre tekintettel – főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében a Bíróság felülvizsgálhatja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét” (85. pont). A Bíróság e következtetést a WTO vitarendezési testületének (DSB) határozataira és ajánlásaira is kiterjesztette (94–96. pont).

( 82 ) Ugyanott, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

( 83 ) Ugyanott. A Bíróság ezzel támasztja alá, hogy „valamely megállapodás alkalmazásának kölcsönössége a feltételét képezheti a megállapodásban foglalt rendelkezések közvetlen hatálya elismerésének” (lásd: Dero, D., i. m., 496. o.).

( 84 ) Ugyanott.

( 85 ) Lásd: Dero, D., i. m., 499. o.

( 86 ) Lásd: a CETA 30.6. cikkének (1) bekezdése.

( 87 ) Achmea ítélet (32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 88 ) Achmea ítélet (34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 89 ) Achmea ítélet (36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 90 ) Achmea ítélet (37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 91 ) Achmea ítélet (42. pont).

( 92 ) Achmea ítélet (49. pont).

( 93 ) Ugyanis „az említett bíróság csak annyiban gyakorolhat ilyen bírósági felülvizsgálatot, amennyiben azt a nemzeti jog megengedi számára” (az Achmea ítélet 53. pontja).

( 94 ) Achmea ítélet (50. pont).

( 95 ) C‑126/97, EU:C:1999:269 (35., 36. és 40. pont).

( 96 ) C‑168/05, EU:C:2006:675 (34–39. pont).

( 97 ) Achmea ítélet (54. pont).

( 98 ) Achmea ítélet (55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 99 ) Achmea ítélet (56. pont).

( 100 ) Achmea ítélet (59. pont).

( 101 ) Így az uniós jog – a harmadik államok igazságszolgáltatási rendszereinek megbízhatóságától függetlenül – nem követeli meg az ezen államok jogrendszereibe vetett bizalmat.

( 102 ) Konkrétan, az Achmea ítéletben szóban forgó BIT‑től eltérően a CETA egyáltalán nem sérti „a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei iránt tanúsított kölcsönös bizal[mat]” (lásd különösen: 2009. február 10‑iAllianz és Generali Assicurazioni Generali ítélet [C‑185/07, EU:C:2009:69, 30. pont]).

( 103 ) Achmea ítélet (41. pont).

( 104 ) Achmea ítélet (57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 105 ) Achmea ítélet (58. pont).

( 106 ) A tervezett beruházás bővítése, fenntartása, működtetése, igazgatása, fenntartása, használata, haszonélvezete és értékesítése vagy elidegenítése tekintetében, valamint a CETA 8.18. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek mellett.

( 107 ) E szabályok alatt a CETA‑ban foglaltakon kívüli uniós jogszabályokat értem, mivel az általam korábban megjelöltek szerint e megállapodás a hatálybalépésétől kezdve automatikusan az uniós jogrend részét fogja képezni, az Unió más jogforrásaihoz hasonlóan.

( 108 ) Ezzel ellentétben lásd: 1/09. sz. vélemény, amelyben a Bíróság figyelembe vette, hogy az európai és a közösségi szabadalmi bíróságnak esetleg valamely uniós jogi aktus érvényességét is vizsgálnia kellene (78. pont).

( 109 ) Lásd különösen: 1/09. sz. vélemény (70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy „az uniós jogi aktusok jogszerűsége felett [a Bíróság által] a Szerződések értelmében gyakorolt felülvizsgálat […] két, egymást kiegészítő bírósági eljáráson nyugszik. Az EUM‑Szerződés ugyanis egyrészt a 263. cikkével és a 277. cikkével, másrészt pedig a 267. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt” (lásd különösen: 2017. március 28‑iRosneft ítélet [C‑72/15, EU:C:2017:236, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).

( 110 ) Ezzel ellentétben lásd: 2/13. sz. vélemény (22. pont), amely ismerteti a szerződő felek által annak érdekében meghozandó intézkedéseket – beleértve a belső joguk módosítását is –, hogy megfeleljenek az Emberi Jogok Európai Bírósága végleges ítéletének minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek.

( 111 ) Azonban még a második esetben is biztosítani kell az alperes számára annak lehetőségét, hogy a tulajdonjog visszaállítása helyett megfelelő pénzbeli kártalanítást fizessen.

( 112 ) Lásd még: a közös értelmező okmány 2. pontja, amely kimondja, hogy „[a] CETA nem érinti Kanada, valamint az […] Unió és tagállamai ahhoz fűződő jogát, hogy a gazdasági tevékenységet közérdekből szabályozó törvényeket és rendeleteket fogadjanak el és alkalmazzanak […] legitim közpolitikai célok érdekében […]”.

( 113 ) Azon elmélet, amely szerint a nemzeti jog a nemzetközi jog szempontjából csupán ténykérdés, a nemzetközi ítélkezési gyakorlatból ered. Így az Állandó Nemzetközi Bíróság által alkalmazott megfogalmazás szerint „[t]ekintettel a nemzetközi jogra és a Bíróságra, amely nemzetközi jogi szerv, a nemzeti jogszabályok kizárólag ténykérdések, az államok akaratának és tevékenységének megnyilvánulásai, ugyanúgy, mint a bírósági vagy közigazgatási határozatok” (1926. május 25‑i ítélet, A lengyelországi Felső‑Sziléziában fennálló bizonyos német érdekekre vonatkozó ügy (érdemi), PCIJ, A. sorozat, 7. sz., 19. o.). Lásd e tekintetben: Santulli, C., Le statut international de l’ordre juridique étatique – Étude du traitement du droit interne par le droit international, éditions A. Pedone, Párizs, 2001, 259. és azt követő oldalak. Lásd továbbá ezen elvnek a Nemzetközi Bíróság általi felhívása tekintetében: 2005. július 12‑i ítélet, Határvitával kapcsolatos ügy (Benin/Niger) (CIJ Recueil 2005, 90. o., 28. §).

( 114 ) Lásd e tekintetben: Nouvel, Y., Commentaire de l’arrêt Achmea, Journal du droit international (Clunet), LexisNexis, Párizs, 3. szám, 2018. július, 14. megjegyzés, 903. o., amely szerint a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése értelmében „az uniós jog alapján történő határozathozatal – vagy másként fogalmazva az adott jogszabályhoz az e jogszabály értelmében fűződő jogkövetkezmény érvényesítése – feladatát nem a Fórum látja el; ezzel szemben a választottbírák tényként figyelembe vehetik az európai jogot, amennyiben az releváns. Igazságszolgáltatási feladatkörének ellátása során a Fórum adott esetben olyan uniós jogállamot ismer meg, amely az ügy ténykérdéseinek körébe tartozik, és amelynek tartalmát releváns ténybeli adatként igyekszik megállapítani”.

( 115 ) Lásd különösen: 2/13. sz. vélemény (184. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 116 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (245. pont).

( 117 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (246. pont, kiemelés tőlem).

( 118 ) Lásd: a közös értelmező okmány 6. pontjának e) pontja.

( 119 ) Lásd továbbá: a CETA 26.1. cikke (5) bekezdésének e) pontja, amely előírja, hogy a CETA Vegyes Bizottság „értelmezheti e megállapodás rendelkezéseit, amely értelmezések kötelezőek a nyolcadik fejezet F. szakasza (A beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése) és a huszonkilencedik fejezet (Vitarendezés) szerint létrehozott bíróságokra”. A CETA 26.1. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Vegyes Bizottság az Unió és Kanada képviselőiből áll.

( 120 ) Lásd: 1/00. sz. vélemény (40. pont).

( 121 ) Lásd analógia útján: 1/00. sz. vélemény (39. pont).

( 122 ) Lásd különösen: 2017. december 20‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet (C‑81/16 P, EU:C:2017:1003, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 123 ) EU:C:1991:490 (4. és 5. pont, valamint a 41. és 42. pont); a továbbiakban: 1/91. sz. vélemény.

( 124 ) Lásd: 1/00. sz. vélemény (3. pont).

( 125 ) Ellentétben az 1/91. sz. vélemény tárgyát képező, az EGT létrehozásáról szóló megállapodás tervezetében előírtakkal (8., 9. és 43. pont). Lásd még az ECAA tekintetében: 1/00. sz. vélemény (4., 5. és 10. pont).

( 126 ) E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság lényegében megállapította, hogy az a megállapodás, amely a rendelkezéseinek értelmezését és alkalmazását a Bíróságtól eltérő másik bíróság hatáskörébe utalja, jóllehet e megállapodásba belefoglalták azon jogszabályok – beleértve a másodlagos jog rendelkezéseit is – lényeges részét, amelyek az Unión belüli gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat szabályozzák, és amelyek nagy részben az uniós jogrend alapvető rendelkezéseit képezik, és így e megállapodás hatására az uniós jogrendbe tekintélyes mennyiségű jogszabály épül be az uniós jogszabályok azonos szövegezésű csoportja mellé, sérti az uniós jogrend autonómiáját (lásd: 1/91. sz. vélemény [41. és 42. pont]).

( 127 ) Lásd: 1/00. sz. vélemény (41. pont).

( 128 ) HL 2014. L 257., 121. o.

( 129 ) Lásd: a CETA 8.21. cikkének (3) bekezdése.

( 130 ) Lásd: a CETA 8.21. cikkének (4) bekezdése.

( 131 ) Lásd: a CETA 8.21. cikkének (7) bekezdése.

( 132 ) Lásd: 2/13. sz. vélemény (215–235. pont). A CETA e tekintetben is különbözik az 1/91. sz. vélemény alapjául szolgáló megállapodástól (30–36. pont).

( 133 ) Lásd e tekintetben: 1/09. sz. vélemény (77. pont).

( 134 ) 1/09. sz. vélemény (89. pont).

( 135 ) A 2/15. sz. véleményében a Bíróság e tekintetben rámutat arra, hogy „ez a felperes befektető mérlegelésére hagyott […] lehetőség” (290. pont).

( 136 ) 1/09. sz. vélemény (89. pont).

( 137 ) Lásd e tekintetben: De Witte, B., „A selfish Court? The Court of justice and the Design of International Dispute Settlement Beyond the European Union”, The European Court of Justice and external relation law: constitutional challenges, Hart Publishing, Oxford, 2014, 33–46. o., különösen a 34. o.

( 138 ) Az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja.

( 139 ) Az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének e) pontja.

( 140 ) Az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének f) pontja.

( 141 ) Az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének h) pontja.

( 142 ) Lásd ebben az értelemben: 2/15. sz. vélemény (94. pont).

( 143 ) Lásd e tekintetben: a CETA 8.23. cikkének (2) bekezdése. Lásd továbbá a választottbírósági ítéletek végrehajtását illetően: a CETA 8.41. cikkének (3)–(6) bekezdése.

( 144 ) Ezzel szemben a CETA 8. fejezetének keretében hozott választottbírósági ítéletek mentesülhetnek az ilyen bírósági felülvizsgálat alól, ha a beruházó az 1965. március 18‑án Washingtonban kelt, az államok és más államok állampolgárai között keletkező beruházási viták rendezéséről szóló ICSID (a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja) egyezményt (kihirdette: az 1987. évi 27. tvr.) választja. Az e kérdésre vonatkozó árnyaltabb álláspontról azonban lásd: Jean, G‑A., i. m., 1036. és azt követő pontok.

( 145 ) Lásd e tekintetben: a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10‑én New Yorkban aláírt egyezmény (kihirdette: az 1962. évi 25. tvr.) V. cikke, amely a végrehajtás megtagadásának alapjául szolgáló, korlátozott számú indokot sorol fel.

( 146 ) Amint arra a Bizottság az észrevételeiben helyesen rámutat, a harmadik államok adott esetben egyoldalú kiváltságnak tekinthetnék a Bíróság előzetes bevonását, ami veszélyeztetné a vitarendezési mechanizmus semlegességét.

( 147 ) A továbbiakban: Charta.

( 148 ) Lásd e tekintetben: a CETA 8.23. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

( 149 ) Amint arra a Bizottság az észrevételeiben rámutat, a helyben alapított vállalkozások a külföldi beruházó meghosszabbításának minősülnek, és ezért indokolt úgy tekinteni, hogy e vállalkozások megegyeznek azon külföldi beruházóval, akinek a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak.

( 150 ) Az egyenlőség elvét az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdése említi.

( 151 ) Lásd különösen: 2015. október 6‑iSchrems ítélet (C‑362/14, EU:C:2015:650, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 152 ) Lásd különösen: 2016. július 19‑iH kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑455/14 P, EU:C:2016:569, 41. pont); 2017. március 28‑iRosneft ítélet (C‑72/15, EU:C:2017:236, 72. pont).

( 153 ) Lásd különösen: 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet (C‑266/16, EU:C:2018:118, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 154 ) Lásd: 2008. szeptember 3‑iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EU:C:2008:461, 285. pont).

( 155 ) HL 2007. C 303., 17. o.

( 156 ) Lásd ebben az értelemben: 2009. június 4‑iVatsouras és Koupatantze ítélet (C‑22/08 és C‑23/08, EU:C:2009:344, 51. és 52. pont) és 2011. április 7‑iFrancesco Guarnieri & Cie ítélet (C‑291/09, EU:C:2011:217, 20. pont). Lásd továbbá: 2017. november 20‑iPetrov és társai kontra Parlament ítélet (T‑452/15, EU:T:2017:822, 3941. pont). Egy olyan vélemény szemléltetésére, amely szerint a Charta 21. cikkének (2) bekezdése akként is értelmezhető, hogy az az uniós polgárok és a harmadik államok állampolgárai közötti eltérő bánásmódra is alkalmazandó, lásd: Bribosia, E., Rorive, I. és Hislaire, J., „Article 21 – Non‑discrimination”, Charte des droits fondamentaux de l’Union européenne, Commentaire article par article, Bruylant, Brüsszel, 2018, 489–514. o., különösen a 10. és 11. pont.

( 157 ) Lásd különösen: 2014. május 22‑iGlatzel ítélet (C‑356/12, EU:C:2014:350, 43. pont).

( 158 ) Lásd különösen e tekintetben: 2016. december 21‑iSwiss International Air Lines ítélet (C‑272/15, EU:C:2016:993, 25. és azt követő pontok). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „nincs az EUM‑Szerződésben olyan általános elv, amely kötelezi az Uniót arra, hogy külkapcsolatai keretében valamennyi tekintetben egyenlő bánásmódban részesítse a különböző harmadik országokat” (26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 159 ) Lásd különösen: 2017. március 7‑iRPO ítélet (C‑390/15, EU:C:2017:174, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 160 ) Lásd: 2005. július 5‑iD. ítélet (C‑376/03, EU:C:2005:424, 5363. pont).

( 161 ) Lásd e tekintetben: Wathelet főtanácsnok Achmea ügyre vonatkozó indítványa (C‑284/16, EU:C:2017:699, 75. pont).

( 162 ) Lásd különösen: 2017. március 7‑iRPO ítélet (C‑390/15, EU:C:2017:174, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 163 ) Ugyanott (53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 164 ) Lásd különösen: 2016. december 21‑iSwiss International Air Lines ítélet (C‑272/15, EU:C:2016:993, 24. pont).

( 165 ) Lásd ebben az értelemben: 2017. március 7‑iRPO ítélet (C‑390/15, EU:C:2017:174, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 166 ) Lásd ugyanebben az értelemben: az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásra vonatkozó 2017. július 31‑i 2017–749‑DC. sz. alkotmánytanácsi (Franciaország) határozat (JORF, 2017. augusztus 11.).

( 167 ) Egyébiránt emlékeztetek arra, hogy a közös értelmező okmány 6. pontjának a) alpontja rámutat arra, hogy a CETA „olyan korszerű beruházásvédelmi szabályokat tartalmaz, amelyek meghagyják a kormányzatok azon jogát, hogy közérdekből – akár a külföldi beruházásokat is érintő – szabályokat fogadjanak el, ugyanakkor nagy fokú beruházásvédelmet, valamint méltányos és átlátható vitarendezést biztosítanak”. A közös értelmező okmány 6. pontjának b) alpontja hozzáteszi, hogy „[a] CETA egyértelművé teszi, hogy az államok abban az esetben is módosíthatják jogszabályaikat, ha a módosítás hátrányosan érint valamely beruházást, illetve hátrányosan érinti valamely beruházó várható profitját”. Lásd továbbá általánosabban: a közös értelmező okmány 2. pontja.

( 168 ) C‑279/09, EU:C:2010:811.

( 169 ) A CETA 26.1. cikkének (1) bekezdése.

( 170 ) Lásd: a jelen indítvány 195. pontja.

( 171 ) Lásd különösen: 2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanebben az ítéletben a Bíróság úgy vélte, hogy „a bírák függetlenségére vonatkozó követelmény a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéből következik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok közös hagyományaiból eredő, az EUSZ 2. cikkben felsorolt alapvető értékek, különösen pedig a jogállamiság megőrzése szempontjából” (48. pont). Egyébiránt a 2017. június 14‑iOnline Games és társai ítéletében (C‑685/15, EU:C:2017:452) a Bíróság kimondta, hogy „[a] független és pártatlan bírósághoz való fordulásnak a Charta 47. cikkének második bekezdésében kimondott joga kapcsán a »függetlenség« fogalma, amely elválaszthatatlan a bíróság feladatától, két szempontból vizsgálható. Az első, külső szempont azt feltételezi, hogy a fórum védve van az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai ítéletalkotásának függetlenségét az eléjük kerülő jogvitákat illetően” (60. pont). A Bíróság azzal folytatta, hogy „[a] második, belső szempont a »pártatlanság« fogalmát öleli fel, és egyenlő távolságtartást jelent a jogvitában részt vevő felektől, illetve e felek azon érdekeitől, amelyek a jogvita tárgyát képezik. E szempont […] megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön” (61. pont). A Bíróság szerint „[e]zek a függetlenségi és pártatlansági garanciák különösen olyan, jogállásra vonatkozó és eljárási szabályok meglétét igénylik, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását” (62. pont).

( 172 ) Lásd: a közös értelmező okmány 6. pontjának f) alpontja.

( 173 ) Lásd még ugyanebben az értelemben: a közös értelmező okmány 6. pontjának i) alpontja, valamint a 36. sz. nyilatkozat.

( 174 ) Lásd: a CETA 26.3. cikkének (3) bekezdése.

( 175 ) A szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság a CETA Vegyes Bizottság égisze alatt létrejött szakbizottság (lásd: a CETA 26.2. cikke (1) bekezdésének b) pontja).

( 176 ) Lásd ebben az értelemben: 1/00. sz. vélemény (39. pont).

( 177 ) Ehhez az Unió és tagállamai tekintetében nem fér kétség.

( 178 ) A beruházó azon beleegyezése tekintetében, hogy a vitát a Fórum rendezze a CETA 8. fejezetének F. szakaszában szereplő eljárásoknak megfelelően, lásd: e megállapodás 8.22. cikke (1) bekezdésének a) pontja. A szerződő felek bíróságai előtti keresettől való elállás, az eljárás szünetelése vagy a joglemondó nyilatkozat tekintetében lásd: a CETA 8.22. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontja.

( 179 ) Ezen túlmenően a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a keresetnek csak részben adtak helyt, a megítélt költségeket arányosan ki kell igazítani az egyes megítélt kereseti kérelmek számának és terjedelmének megfelelően”.

( 180 ) Ehhez hasonlóan lásd még: a CETA 8.20. cikke, amely lehetővé teszi a vitában részt vevő felek számára a közvetítői eljárás igénybevételét.

( 181 ) Ezzel kapcsolatban a CETA Vegyes Bizottsággal kapcsolatos általános megfontolásaimra utalok (lásd: a jelen indítvány 248–250. pontja). Lásd továbbá a Fellebbezési Fórum tagjainak javadalmazását illetően: a CETA 8.28. cikke (7) bekezdésének d) pontja.

( 182 ) Lásd a Fellebbviteli Fórum tekintetében: a CETA 8.28. cikkének (4) bekezdése.

( 183 ) Ugyanott.

( 184 ) A szövegben itt szereplő lábjegyzet e tekintetben kifejti, hogy „[a]z egyértelműség érdekében az a tény, hogy egy személy javadalmazást kap egy kormánytól, önmagában még nem zárja ki az adott személy megfelelőségét”. E tekintetben a Bizottság a tárgyaláson rámutatott arra, hogy az említett pontosítás leginkább az egyetemi oktatók kategóriáját érinti, akiknek a díjazását az állam nyújtja, akik azonban eleget tesznek a függetlenség és a pártatlanság előírásának. A Bizottság említést tett továbbá a személyek azon csoportjáról, akik állami nyugdíjban részesülnek. Mindenesetre egyértelmű, hogy a CETA 8.30. cikkében szereplő valamennyi szabály hatálya kiterjed e személyekre a függetlenségük és a pártatlanságuk befolyásolására alkalmas esetleges összeférhetetlenség megelőzése és adott esetben szankcionálása érdekében.

( 185 ) E rendelkezés második albekezdése értelmében „[a] Felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magatartási kódexet legkésőbb az esettől függően e megállapodás ideiglenes alkalmazásának vagy hatálybalépésének első napjáig elfogadják, de semmi esetre sem később, mint az említett naptól számított két év”. Lásd még: a közös értelmező okmány 6. pontjának f) alpontja, valamint a 36. sz. nyilatkozat, amely előírja, hogy „[a] fórumok tagjaival szemben támasztott […] etikai követelményeket mielőbb […] részletesen ki kell dolgozni […] egy kötelező és jogi kötőerővel bíró magatartási kódex keretében […]”.

( 186 ) E tekintetben a német kormány az észrevételeiben rámutat arra, hogy az IBA iránymutatásainak 3. sz. általános szabálya, amelynek a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdése értelmében meg kell felelniük, széles körű nyilvánosságra hozatali kötelezettséget ír elő a választottbírák függetlenségét vagy pártatlanságát esetlegesen befolyásoló valamennyi információ tekintetében.

Top