1

2012. szeptember 12‑én a beavatkozó fél, a Papouis Dairies Ltd, korábbi cégnevén, nevezetesen a Halloumis POC Farmers Milk Industry Ltd, illetve a Halloumis cégnéven, európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) [helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.)] alapján.

2

A lajstromoztatni kívánt védjegy egy „sárga, piros, kék, fehér és szürke” színű jelöléseket tartalmazó ábrás megjelölés volt, amelynek ábrája a következő:

3

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amely áruk az EUIPO‑hoz a 2016. október 11‑i levélben megküldött, majd az EUIPO által jóváhagyott árujegyzék‑korlátozást követően az alábbi leírásnak feleltek meg: „Tehéntejből és/vagy juhtejből és/vagy kecsketejből (tetszőleges arányban és kombinációban) készült, oltott sajtok”.

4

Az európai uniós védjegybejelentést Az Európai Uniós Védjegyértesítő2012. október 4‑i 190/2012. számában hirdették meg.

5

2013. január 3‑án a Ciprusi Köztársaság, a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a fenti 3. pontban említett áruk tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.

6

A felszólalás főként a HALLOUMI korábbi egyesült királysági tanúsító szóvédjegyen (a továbbiakban: korábbi védjegy) alapult, amelyet 2002. február 22‑én 14511888. számon lajstromoztak, és amelynek az árujegyzékében felsorolt, 29. osztályba tartozó áruk leírása a következő volt: „Juhtejből és/vagy kecsketejből készült sajtok; tehéntej‑keverékekből készült sajtok; amely áruk mindegyike a 29. osztályba tartozik.”

7

A felszólalás ezenfelül a korábbi, XAΛΛOYMI és HALLOUMI ciprusi tanúsító szóvédjegyeken alapult, amelyeket 36675. és 36766. számon lajstromoztak. E védjegyeket ugyanakkor az ügy szempontjából mind a felszólalási osztály, mind a fellebbezési tanács előtti eljárásban irrelevánsnak minősítették, és a Ciprusi Köztársaság azokra a későbbiekben már nem hivatkozott a felszólalás alátámasztásaként, amit a fellebbezési tanács e hivatkozástól való elállásként értelmezett. E védjegyeket az ügyben nem vették figyelembe, és a Ciprusi Köztársaság egyébként a keresetlevélben meg is erősítette, hogy a jelen eljárásban elállt az azokra való hivatkozástól.

8

A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott okok a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okok voltak.

9

2014. július 7‑én a felszólalási osztály elutasította a felszólalást, és a Ciprusi Köztársaságot kötelezte a költségek viselésére.

10

2014. augusztus 8‑án a Ciprusi Köztársaság a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

11

2016. szeptember 22‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, és a Ciprusi Köztársaságot kötelezte a felszólalási és a fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

12

A fellebbezési tanács először is megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy a korábbi védjegy egy nemzeti tanúsító védjegy, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó feltétel minden olyan korábbi védjegy esetén fennáll, mint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében) említett védjegyek.

13

Ezt követően, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében véve nem állt fenn összetéveszthetőség a korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a „halloumi” szó enyhe önmagában rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, és elöljáróban hangsúlyozta, hogy a Törvényszék, a 2015. október 7‑iCiprus kontra OHIM (XAΛΛOYMI és HALLOUMI) ítéletben (T‑292/14 és T‑293/14, EU:T:2015:752) azt állapította meg, hogy e szó a ciprusi vásárlóközönség számára egy Cipruson készült sajtkülönlegességet jelöl, majd úgy vélte, hogy e következtetést ki kell terjeszteni a jelen ügyben érintett, egyesült királyságbeli vásárlóközönségre is. Szerinte az említett szó régebbi, mint a szóban forgó védjegyek, és mint ilyen, az érintett vásárlóközönség számára a termék jellemzőinek és összetételének leírására szolgál, és nem arra utal, hogy a korábbi védjegyet használó fél esetleg az annak használatára engedéllyel rendelkező csoporthoz tartozna.

14

Ami az ütköző megjelölések hasonlóságát illeti, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy mivel a bejelentett védjegy domináns eleme a „pallas” szó, így enyhe mértékű vizuális és közepes mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn, releváns fogalmi hasonlóság pedig nem állapítható meg. Az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a Ciprusi Köztársaság nem tudta bizonyítani a korábbi védjegy fokozott megkülönböztető képességét, sem pedig azt, hogy a korábbi védjegyet az Egyesült Királyság vásárlóközönsége valamiféle tanúsító jelzésre való utalásként fogná fel. Figyelemmel a korábbi védjegy önmagában rejlő megkülönböztető képességének értékelésére, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy és a bejelentett védjegy domináns eleme közötti eltérések, nevezetesen a „pallas” szó megléte, elegendő ahhoz, hogy ne álljon fenn az összetéveszthetőség.

15

Végül a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásához szükséges feltételek. A korábbi védjegy jóhírnevét a Ciprusi Köztársaság szerinte nem tudta bizonyítani. E jóhírnév sérelmét egyébként sem a tanúsítási rendszerből eredő szabályokra tekintettel kell értékelni, hanem a 207/2009 rendelet alapján, kizárólag az adott áruk érintett vásárlóközönségének észlelésére tekintettel.

16

A Ciprusi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

A Törvényszék eljárási szabályzata 177. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezési tanács előtti eljárásban félként nem csupán a felperes vett részt, a keresetlevélnek tartalmaznia kell az ezen eljárásban részt vevő valamennyi fél nevét, valamint azokat a címeket is, amelyeket az ezen eljárás során történő kézbesítés céljából megadtak.

19

A jelen ügyben a keresetlevélben a Ciprusi Köztársaság tévedésből a Pancyprian Organisation of Cattle Farmers (POCF) Ltd‑t jelölte meg a Pallas Halloumi védjegy jogosultjaként és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik félként. A beavatkozó fél e téves megjelölése ugyanakkor a jelen ügyben nem vonja maga után a kereset elfogadhatatlanságát, hiszen a keresetlevél egyértelmű módon tartalmazza a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél beazonosítását lehetővé tevő elemeket, és a 2017. szeptember 25‑i pervezető intézkedést követően a Ciprusi Köztársaság jelezte, hogy nincs kifogása az említett megjelölés módosítása ellen. Ilyen esetben e másik felet kell a beavatkozó félnek tekinteni, akkor is, ha a nevét a keresetlevélben eredetileg nem említették.

20

Keresetének alátámasztásaként a Ciprusi Köztársaság egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, amely jogalap három részre osztható. Elsőként a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy hibát vétett a korábbi védjegy megkülönböztető képességének értékelésénél, különösen azzal, hogy – tévesen – azt állapította meg, hogy az említett védjegy önmagában rejlő megkülönböztető képessége enyhe. Másodszor, úgy véli, hogy az említett tanács tévesen értékelte az ütköző megjelölések közötti vizuális és fogalmi hasonlóságokat. Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség átfogó elemzésének végén – többek között egy, a bizonyítékok elemzésével kapcsolatos hiba miatt – tévedett annak megállapítását illetően, hogy egyáltalán nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

21

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a Ciprusi Köztársaság érveit.

22

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a védjeggyel megjelölt termékek vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez. Egyébiránt a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja) értelmében korábbi védjegy a valamely tagállamban lajstromozott olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja.

23

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni, az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és ennek során figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 2003. július 9‑iLaboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Az ítélkezési gyakorlat szerint a két ütköző védjegy között fennálló, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőséget nem az ütköző megjelölések és az általuk megjelölt áruk vagy szolgáltatások elvont összehasonlítása alapján kell értékelni. Ezen összetéveszthetőség értékelésének inkább az említett megjelölések, áruk és szolgáltatások érintett vásárlóközönség általi észlelésén kell alapulnia (lásd: 2015. október 2‑iThe Tea Board kontra OHIM – Delta Lingerie [Darjeeling] ítélet, T‑624/13, EU:T:2015:743, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Egyébként az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett áruk átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑iMundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

A jelen esetben a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 16. pontjában a szóban forgó árukkal érintett vásárlóközönséget illetően levont következtetéseit, mivel azok az ügyiratokra tekintettel megalapozottaknak tűnnek, helyben kell hagyni. Mivel a korábbi védjegy egy egyesült királysági védjegy, ebből következik, hogy a figyelembe veendő érintett vásárlóközönség az Egyesült Királyság nagyközönsége. A szóban forgó védjegyeket lényegében azonos áruk, nevezetesen sajtok tekintetében lajstromozták. Mivel gyakori fogyasztási cikkekről van szó, úgy kell tekinteni, hogy a célközönség azon átlagos fogyasztókból áll, akik szokásosan tájékozottak, észszerűen figyelmesek és körültekintők (lásd ebben az értelemben: 2006. október 25‑iCastell del Remei kontra OHIM – Bodegas Roda [ODA] ítélet, T‑13/05, nem tették közzé, EU:T:2006:335, 46. pont). A 2014. július 7‑i határozatában szereplő elemzés keretében a felszólalási osztály egyébként úgy vélekedett, hogy az említett közönség figyelmének szintje átlagos, amikor ezen árukategóriát kiválasztja, és mivel e határozat, valamint annak indokolása részét képezi annak a kontextusnak, amelyben a megtámadott határozatot hozták, így e kontextus ismert volt a Ciprusi Köztársaság előtt, és lehetővé teszi a bíróság számára a jogszerűség felülvizsgálatának teljes körű elvégzését az összetéveszthetőség értékelésének megalapozottságát illetően (lásd ebben az értelemben: 2007. november 21‑iWesergold Getränkeindustrie kontra OHIM – Lidl Stiftung [VITAL& FIT] ítélet, T‑111/06, nem tették közzé, EU:T:2007:352, 64. pont). A szóban forgó árukra figyelemmel e megállapítások, amelyeket egyébként a felek sem vitattak, megalapozottaknak tűnnek.

27

Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli, illetve fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagos fogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az említett összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd: 2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EBHT, EU:C:2007:333, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Két védjegy hasonlóságának értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Épp ellenkezőleg, az összehasonlítást a szóban forgó védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztók emlékezetében keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd: 2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A hasonlóság csak abban az esetben értékelhető egyedül a domináns elem alapján, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (lásd: 2007. június 12-iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P EU:C:2007:333, 42. pont; 2007. szeptember 20‑iNestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P., nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont). Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett közönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóelemének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 20‑iNestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont).

29

E megjegyzésekre figyelemmel kell megvizsgálni azt, hogy a fellebbezési tanács vajon helyesen vonta‑e le azt a következtetést, hogy a korábbi védjegy megkülönböztető képessége enyhe, illetve helyesen hasonlította‑e össze az ütköző megjelöléseket.

30

A jelen esetben, ami a korábbi védjegynek a sajtok tekintetében vett önmagában rejlő megkülönböztető képességét illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18–25. pontjában szereplő vizsgálatot követően, ugyanezen határozat 26. pontjában azt állapította meg, hogy e megkülönböztető képesség – a védjegy leíró jellegű jelentéstartalma miatt – enyhe mértékű volt, pontosítva, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelése keretében az említett tanács elvégezte a használat révén erőteljesebbé vált megkülönböztető képesség vizsgálatát is, majd végül azt állapította meg, hogy ez utóbbit nem sikerült bizonyítani.

31

A Ciprusi Köztársaság előzetes észrevételek keretében kifejti azokat a következményeket, amelyek szerinte az egyesült királysági tanúsító védjegyek jellegéből adódnak, az ilyen védjegyek megkülönböztető képességét illetően. Először is arra hivatkozik, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 1. cikke értelmében a nemzeti tanúsító védjegyek az uniós jogban elfogadottak, és így teljes körű joghatással rendelkeznek. Ezen irányelv alkalmazásában az Egyesült Királyság védjegyekre vonatkozó szabályozása, amint az a Trade Marks Act 1994‑ből (az Egyesült Királyság védjegyekről szóló törvényéből) következik, magában foglalja e védjegyek lajstromozását is. Ez utóbbi törvény a tanúsító védjegy fogalmát akként határozza meg, mint annak jelölésére szolgáló védjegyet, hogy a védjeggyel jelölt és meghatározott jellemzőkkel rendelkező árukat, illetve szolgáltatásokat a védjegyjogosult tanúsítja. Lényegében a tanúsító védjegyek megkülönböztető funkciója úgy fogható fel, hogy az lehetővé teszi egy adott (minőségi) osztályba tartozó és a meghatározott tanúsítási előírásoknak megfelelő áruknak a valamely más (minőségi) osztályba tartozó áruktól való megkülönböztetését. Egyébként a vásárlóközönségnek nem kell feltétlenül tudnia, hogy a kérdéses védjegy tanúsító védjegy, és nem kell feltétlenül ismernie a tanúsító szervezetet sem.

32

A Ciprusi Köztársaság szerint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, mivel a tanúsító védjegyek az egyes tagállamokban lajstromozott védjegyek, azokra a későbbi európai uniós védjegyek lajstromozásával szemben indított felszólalási eljárásokban a felszólalás alátámasztásaként hivatkozni lehet.

33

Ami a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogást illeti, a Ciprusi Köztársaság mindenekelőtt azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a jelen ügyre a Törvényszék által a 2015. október 7‑iXAΛΛOYMI és HALLOUMI ítéletben (T‑292/14 és T‑293/14, EU:T:2015:752) követett érvelést alkalmazta, miközben a szóban forgó védjegyek érintett vásárlóközönsége és jellege szerinte eltérő volt. E határozat ugyanis két európai uniós szóvédjegy – konkrétan a XAΛΛOYMI és a HALLOUMI védjegy – lajstromozásával volt kapcsolatos, amelyeket a Ciprusi Köztársaság jelentett be védjegyként, és amelyeket a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja [jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja] szerinti feltétlen kizáró ok alapján utasítottak el, amiatt hogy azok leíró jellegűek voltak.

34

Végül, a Ciprusi Köztársaság az Egyesült Királyságban a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium) által hozott két határozatra hivatkozik, amelyek szerinte az egyesült királysági tanúsító védjegy leíró jellegének általa adott értelmezését támasztják alá. Szerinte az általa szolgáltatott elemek is azt támasztják alá, hogy a korábbi védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel, és a „halloumi” szót az egyesült királyságbeli fogyasztók úgy fogják fel, mint az áruk egyik (minőségi) osztályának az áruk valamely másik (minőségi) osztályától való megkülönböztetésre szolgáló jelölést, és ezen áruk vásárlóközönsége ezalatt a jellemzőket, különösen az összetevőket, valamint a származást érti.

35

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a Ciprusi Köztársaság érveit.

36

A védjegyek megkülönböztető képességének értékelése különös jelentőséggel bír, hiszen az összetéveszthetőséget átfogóan értékelik, és ezen értékelés némileg a figyelembe vett tényezők kölcsönös függésén alapul (lásd ebben az értelemben: 2003. július 9‑iLaboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont), így az összetévesztés veszélye annál nagyobb, minél erősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége (1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 18. pont). Az enyhe fokú megkülönböztető képesség esetén tehát az ütköző megjelölések, illetve az érintett áruk és szolgáltatások hasonlóságának jelentősebbnek kell lennie ahhoz, hogy az összetéveszthetőség fennállását meg lehessen állapítani. Következésképpen a korábbi védjegy megkülönböztető képességének fellebbezési tanács általi alábecsülése valóban hibássá teheti a megtámadott határozatot az összetéveszthetőség értékelését illetően.

37

Amikor valamely felszólalás egy korábbi nemzeti védjegyen alapul, az e védjegy megkülönböztető képességének mértékére vonatkozó vizsgálódásoknak mindenesetre megvannak a korlátai, hiszen e vizsgálódások nem vezethetnek oda, hogy valamely feltétlen kizáró ok fennállását állapítsák meg, különösen nem olyan okok fennállását, mint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt okok, nevezetesen a megkülönböztető képesség hiánya vagy e védjegy tisztán leíró jellege. Így tehát ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének – a rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontja ii. alpontjával együttesen értelmezett – b) pontja ne sérüljön, a valamely európai uniós védjegy lajstromozásával szemben előterjesztett felszólalás alapjaként hivatkozott nemzeti védjegy számára bizonyos fokú megkülönböztető képességet mindenképpen el kell ismerni (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítélet, C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 43–47. pont).

38

A jelen esetben, bár a 207/2009 rendelet, amelyet a fellebbezési tanács a megtámadott határozat meghozatalakor alkalmazott, a tanúsító védjegyek mint olyanok oltalma tárgyában nem tartalmazott különös rendelkezéseket, amint arra a Törvényszék az ítélkezési gyakorlatában emlékeztetett (2015. október 7‑iXAΛΛOYMI és HALLOUMI ítélet, T‑292/14 és T‑293/14, EU:T:2015:752, 35. pont), a 2017/1001 rendelet, amely 2017. október 1‑jétől alkalmazandó, már tartalmaz az európai uniós tanúsító védjegyre vonatkozó rendelkezéseket, amelyet a 83. cikkének (1) bekezdésében úgy határoz meg, mint olyan védjegyet, „amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult által az anyagösszetétel, az áruk gyártási módja vagy a szolgáltatásnyújtás módja, illetve a minőség, a pontosság vagy egyéb jellemzők tekintetében – a földrajzi eredet kivételével – tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse az ilyen tanúsítással nem rendelkező áruktól és szolgáltatásoktól”.

39

A tanúsító védjegyek lajstromozására egyebekben a 2008/95 irányelvet kell alkalmazni. A tagállamoknak, akárcsak az Egyesült Királyságnak a Trade Marks Act 1994 esetében, jogukban áll engedélyezni az ilyen védjegyek lajstromozását, amelyek a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében véve „valamely tagállamban lajstromozott védjegyeknek” minősülnek, és amelyekre valamely felszólalási eljárásban a felszólalás alátámasztásként hivatkozni lehet, ahogyan azt a Ciprusi Köztársaság is tette, amikor a korábbi védjegyre hivatkozott.

40

Bár a korábbi védjegy a valamely tagállamban lajstromozott védjegyek kategóriájába tartozik, pontosítani kell, ahogyan azt az EUIPO is kiemelte, hogy a 207/2009 rendeleten alapuló európai uniós védjegyrendszer a nemzeti védjegyrendszerektől független, saját lábakon álló, önálló rendszer (2000. december 5‑iMesse München kontra OHIM [electronica] ítélet, T‑32/00, EU:T:2000:283, 47. pont). Ily módon a nemzeti jogot annyiban tűnik indokoltnak figyelembe venni, amennyiben az lehetővé teszi a korábbi védjegy érvényességének tanúsítását. Mindenesetre, ami ez utóbbi védjegy önmagában rejlő megkülönböztető képességét illeti, még ha a 2012. május 24‑iFormula One Licensing kontra OHIM ítéletre (C‑196/11 P, EU:C:2012:314, 47. pont) figyelemmel a nemzeti tanúsító védjegyként lajstromozott „halloumi” szónak bizonyos fokú megkülönböztető képességet el is kell ismerni, ez nem jelenti azt, hogy önmagában véve olyan szintű megkülönböztető képességet kellene a számára elismerni, amely az e szót tartalmazó bármely későbbi védjegy lajstromozásával szembeni felszólalást lehetővé tevő, feltétlen oltalmat biztosítana számára.

41

Jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék – már két alkalommal is – azt állapította meg, hogy a „halloumi” szót a vásárlóközönség, különösen a ciprusi vásárlóközönség, akként fogja fel mint egy ciprusi sajtkülönlegességet jelölő szót (lásd ebben az értelemben: 2012. június 13‑iOrganismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias kontra OHIM – Garmo [HELLIM] ítélet, T‑534/10, EU:T:2012:292, 41. pont; 2015. október 7‑iXAΛΛOYMI és HALLOUMI ítélet, T‑292/14 és T‑293/14, EU:T:2015:752, 20. és 21. pont). A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács csupán annyit állapított meg, hogy a jelen ügyben benyújtott bizonyítékokra figyelemmel a Törvényszék által ezen ítéletekben levont következtetések az Egyesült Királyság vásárlóközönségére is vonatkoztathatók.

42

Ezt a megállapítást el kell fogadni. Ugyanis a Ciprusi Köztársaság által a fellebbezési tanács előtti eljárás során szolgáltatott bizonyítékok közül, a megtámadott határozat 20. és 21. pontjában szereplő elemzés alapján, egyik sem cáfolja e megállapítást. E bizonyítékok, amelyek főként az értékesítési mennyiségekre, a promóciós és marketingcélból tett erőfeszítésekre vonatkozó adatokból, konyhaművészeti magazinokból, illetve sajtócikkekből származó kivonatokból, különféle írásbeli nyilatkozatokból állnak, a „halloumi” sajtra mint ciprusi sajtkülönlegességre vonatkoznak, anélkül hogy a „halloumi” szó általában véve valamely konkrét tanúsító védjegyhez vagy tanúsított minőségű sajtra vonatkozó utaláshoz kapcsolódna. Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen rámutatott, e különféle bizonyítékokra tekintettel úgy tűnik, hogy e szót az egyesült királyságbeli vásárlóközönség mindössze úgy fogja fel, mint egy ciprusi sajtféle nevét, és „az a kérdés, hogy valamely sajt »halloumi« sajtnak minősíthető‑e, annak jellemzőitől és összetételétől függ, nem pedig attól, hogy az azt forgalmazó személy egy erre engedéllyel rendelkező külön csoporthoz tartozik‑e, vagy sem”.

43

Így tehát a „halloumi” szót az egyesült királyságbeli vásárlóközönség közvetlenül úgy fogja fel, mint a jellemzőket – akár a termék származását – leíró szót, nem pedig mint annak valamely tanúsított jellemzőjére utaló jelölést, és nem is mint e minőségre való utalást. Azt kell tehát megállapítani, hogy a korábbi védjegy, amely kizárólag a „halloumi” szóból áll, mivel az általa jelölt áru jellemzőit és származását illetően leíró jellegű, csupán enyhe fokú önmagában rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik, és az erőteljesebbé vált megkülönböztető képesség fennállását nem sikerült bizonyítani.

44

A Ciprusi Köztársaság azon érvelése, miszerint a korábbi védjegy önmagában rejlő megkülönböztető képességét illetően egyfajta sajátos alkalmazási kört kellene elismerni, figyelemmel arra, hogy tanúsító védjegyről van szó, hatástalan, és így annak semmiféleképpen nem lehet helyt adni.

45

Ugyanis, még ha azt feltételeznénk is, hogy az egyesült királysági tanúsító védjegyek megkülönböztető funkcióját úgy kell felfogni, mint azok arra vonatkozó képességét, hogy meg tudják különböztetni az áruk egy adott (minőségi) osztályát azok valamely másik (minőségi) osztályától, hangsúlyozni kell, amint azt az EUIPO is tette, hogy figyelemmel a Ciprusi Köztársaság által a jogvita során előterjesztett bizonyítékokra, nem sikerült bizonyítani, hogy a korábbi védjegy mint egyesült királysági tanúsító védjegy alkalmas lenne arra, hogy a szóban forgó áruk kereskedelmi származását jelölje. Márpedig e bizonyítás során az összetéveszthetőség fennállásának megállapítása a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt sajátos feltételekhez van kötve. E megállapítás, amely egy, a jelen esetre jellemző sajátos megállapítás, ugyanakkor nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy a tanúsító védjegyeket illetően a minőség tanúsítása, például a felhasznált alapanyagot illetően, elegendő lehet ahhoz, hogy az ilyen védjegyet olyannak lehessen tekinteni, mint amely betölti származásjelző funkcióját, azáltal, hogy garantálja a fogyasztók számára, hogy az azzal jelölt áruk egyazon vállalkozástól származnak, amely nem más, mint az említett védjegy jogosultjából és annak esetleges üzlettársaiból álló vállalkozás, amelynek ellenőrzése mellett az említett árukat előállítják, illetve amely azok minőségéért felel (lásd analógia útján: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 49. és 50. pont).

46

Az a kérdés viszont, hogy a korábbi tanúsító védjegy jogosultja által szavatolt jellemzőknek az európai uniós védjegy bejelentője általi tényleges tiszteletben tartása az említett védjegy alapvető funkciójának kérdéskörébe tartozik‑e, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja által biztosított oltalom alkalmazási körén kívül esik. Amint azt az EUIPO is előadja, e kérdés sokkal inkább a védjegyek használatának kérdéskörébe tartozik, hiszen az ilyen használat sértheti a tanúsító védjegyek alapvető funkcióját, és az áru jellemzőinek tanúsítását illetően megtévesztheti a vásárlóközönséget.

47

Jelen esetben, a 2012. június 13‑iHELLIM‑ítéletben (T‑534/10, EU:T:2012:292, 48–55. pont) foglaltakhoz hasonlóan, azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a korábbi védjegy – leíró jellege miatt – enyhe fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik.

48

Következésképpen az első részt mint megalapozatlant el kell utasítani.

49

Először is, az ütköző megjelöléseknek a vizuális, hangzásbeli és fogalmi téren való összehasonlításának elvégzése céljából előzetesen vissza kell térni a bejelentett védjegyet alkotó elemekre, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni annak domináns elemét vagy elemeit, az ítélkezési gyakorlat által adott és a fenti 27. pontban kifejtett iránymutatások alapján.

50

Ennek kapcsán többek között emlékeztetni kell arra, hogy összetett védjegyek esetén nem zárható ki, hogy az érintett vásárlóközönség emlékezetében rögzült összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén domináns lehet a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd: 2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az összes többi alkotóelem pedig elhanyagolható az általa keltett összbenyomás szempontjából (2007. szeptember 20‑iNestlé kontra OHIM ítélet, C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont).

51

Ami a bejelentett védjegy domináns elemének (vagy elemeinek) meghatározását illeti, megjegyzendő, hogy a megjelölés a „pallas” és a „halloumi” szavakból tevődik össze. A „pallas” szó piros színű, ovális alapon elhelyezett, fehér színű, félkövér betűkből áll, és a megjelölés felső részét képezi. Ami a „halloumi” szót illeti, az szintén piros színű, ovális alapon elhelyezett, fehér színű, de kisebb méretű félkövér betűkből áll, és a „pallas” szót tartalmazó ovális formájú alappal enyhe átfedésben van, a megjelölés alsó részén elhelyezve.

52

Tekintettel a bejelentett védjegy grafikai elrendezésére, az érintett vásárlóközönség nagy valószínűséggel a „pallas” szót fogja elsőként elolvasni. Az említett közönség ugyanis általában nagyobb figyelmet szentel a védjegyek első részének, mint azok végének (2009. március 25‑iL’Oréal kontra OHIM – Spa Monopole [SPA THERAPY] ítélet, T‑109/07, EU:T:2009:81, 30. pont; 2015. május 13‑iDeutsche Post kontra OHIM – PostNL Holding [TPG POST] ítélet, T‑102/14, nem tették közzé, EU:T:2015:279, 42. pont). Ennélfogva meg kell jegyezni, hogy a bejelentett védjegyen belüli elhelyezése és elhelyezkedése miatt, e közönség nagyobb figyelmet fog szentelni az említett szóból álló elemnek, függetlenül attól, hogy az milyen sajátos jelentéstartalmat hordoz a számára. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 28. pontjában tehát helyesen állapította meg azt, hogy e szót a közönség a bejelentett védjegy által keltett összbenyomás szempontjából a védjegy domináns elemeként fogja majd fel.

53

E körülményekre tekintettel a fellebbezési tanács azon következtetéseit, amelyek szerint egyrészt a bejelentett védjegy domináns elemét a „pallas” elem képezi, másrészt a „halloumi” elem másodlagos szerepet játszik a Pallas Halloumi megjelölés érintett vásárlóközönség általi észlelésénél, helyben kell hagyni.

54

Másodszor, ami az ütköző megjelölések hasonlóságának vizsgálatát illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27–31. pontjában úgy vélekedett, hogy a vizuális hasonlóság enyhe, a hangzásbeli hasonlóság közepes mértékű, fogalmi hasonlóság pedig nem áll fenn. Ezen értékelés keretében a fellebbezési tanács figyelembe vette az említett megjelölések megkülönböztető képességének mértékét, valamint azok domináns elemeit, azaz jelen esetben a bejelentett védjegyet illetően a „pallas” szót.

55

A Ciprusi Köztársaság a keresetlevélben arra hivatkozik, hogy az ütköző védjegyek vizuálisan teljes mértékben hasonlóak, hiszen a korábbi védjegyet a bejelentett védjegy vizuális elemeként teljes egészében átvették. A Ciprusi Köztársaság ezenfelül azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az figyelembe vette a bejelentett védjegy grafikai stilizálását, miközben e stilizálásnak a szóvédjegyekkel való összehasonlítás szempontjából nincs relevanciája. A fellebbezési tanács szerinte szintén figyelmen kívül hagyta a „halloumi” elem jelentőségét a bejelentett védjegyen belül, miközben az a „pallas” elem előtt helyezkedik el, ugyanolyan színben és azonos betűtípussal, és így szerinte az utóbbi védjegyet alkotó e két elemnek egyforma jelentősége van. A Ciprusi Köztársaság szerint az említett vizuális hasonlóság következésképpen nagy fokú vagy legalábbis közepes mértékű.

56

Fogalmi téren a Ciprusi Köztársaság megismétli azon érvét, miszerint az egyesült királyságbeli vásárlóközönség a korábbi védjegyet úgy értelmezi, mint amely egy adott (minőségi) osztályba tartozó áruknak a valamely másik (minőségi) osztályba tartozó áruktól való megkülönböztetésére szolgál. A bejelentett védjegyet tehát szerinte az érintett vásárlóközönség úgy fogja fel, mint amely egyrészt a „halloumi” szóelemből áll, amely a korábbi védjeggyel nagy fokú fogalmi hasonlóságot mutat, másrészt a „pallas” szóelemből áll, amely a tanúsító védjegynek az ezen (minőségi) osztályba tartozó áruk jellemzőinek tiszteletben tartása melletti használatára e védjegy jogosultja által feljogosított egyedi használót jelöli. A fellebbezési tanácsnak szerinte figyelembe kellett volna vennie a tanúsító védjegyekkel kapcsolatos piaci gyakorlatot, különösen azt, hogy a HALLOUMI‑hoz hasonló tanúsító védjegyeket gyakran kapcsolják össze olyan egyéb elemekkel, mint amilyen a „pallas” elem, visszautalva ezzel az említett védjegy jogosultjának hozzájárulásával történő használat jogát élvező egyedi használókra.

57

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a Ciprusi Köztársaság érveit.

58

A vizuális összehasonlítást illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy semmi sem akadályozza annak vizsgálatát, hogy fennáll‑e vizuális hasonlóság valamely szóvédjegy és valamely ábrás védjegy között, figyelemmel arra, hogy mindkét típusú védjegy grafikus megjelenítése alkalmas vizuális összbenyomás keltésére (lásd: 2005. május 4‑iChum kontra OHIM – Star TV [STAR TV] ítélet, T‑359/02, EU:T:2005:156, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Amint azt a fenti 51. pontban említettük, a bejelentett védjegy ábrás védjegy, amely a fehér félkövér betűvel szedett „pallas” és „halloumi” szavakból tevődik össze. Mindkét szó egy piros színű, ovális háttér belsejében helyezkedik el. A „pallas” szó az említett megjelölés felső részén helyezkedik el, egy mérettel nagyobb betűvel szedve, mint a „halloumi” szó, amely az alsó ovális háttérben helyezkedik el. A korábbi védjegy, mint szóvédjegy, a „halloumi” szóból áll.

60

Amint azt a fenti 52. pontban említettük, az érintett vásárlóközönség nagyobb figyelmet fog szentelni a „pallas” elemnek, amely a bejelentett védjegy domináns elemeként jelenik meg. Ily módon a Ciprusi Köztársaság azon érvelésének, miszerint az ütköző megjelölések vizuális hasonlósága teljes mértékű, amiatt, hogy a korábbi védjegyet alkotó elem teljes egészében átvételre került a bejelentett védjegyben, nem lehet helyt adni. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, amely emlékeztet arra, hogy az ütköző megjelöléseket alkotó különféle elemek egészét értékelni kell, különösen a domináns és a megkülönböztető elemeket (lásd: 2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a vizuális összehasonlítást azon tényre figyelemmel kell elvégezni, hogy a „pallas” elem alkotja a megjelölés felső részét, és egyébként is eggyel nagyobb méretű betűvel van szedve, mint a második elem, amely bár grafikailag az előtérben helyezkedik el, ám a vizuális összbenyomást illetően némileg háttérbe szorul. Ily módon tehát rögtön az elején el kell ismerni, hogy vizuális téren egy jelentős eltérés áll fenn, ami abból ered, hogy a korábbi védjegyben nem szerepel a „pallas” elem.

61

Ráadásul, a bejelentett védjegy olyan ábrás elemekből áll, mint a két piros ovális alak és egy sajátos grafikai stilizálás, amely a második jelentős eltérést képezi az ütköző megjelölések között. Tehát azt kell megállapítani, hogy e megjelölések csupán a „halloumi” elemet illetően egyeznek. Ezen elemet illetően azt kell megállapítani, hogy betűmérete és a bejelentett védjegyen belüli elhelyezkedése miatt a vásárlóközönség csupán másodlagos jelentőséget fog tulajdonítani neki.

62

A fellebbezési tanács tehát nem vétett hibát azzal, amikor a megtámadott határozat 29. pontjában azt állapította meg, hogy vizuális téren enyhe fokú hasonlóság áll fenn az ütköző megjelölések között.

63

Másodszor, ami a hangzásbeli összehasonlítást illeti, azt kell megállapítani, hogy az ütköző megjelölésekben csak a „halloumi” szó a közös, amely a bejelentett védjegyen belül másodlagos helyet foglal el. Ily módon tehát jelentős eltérés van e megjelölések között, figyelemmel a „pallas” szó meglétére a bejelentett védjegyben.

64

Tehát el kell fogadni a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint az ütköző megjelölések között közepes mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn. Ráadásul e következtetést, úgy tűnik, a felek sem vitatták.

65

Harmadszor, ami a fogalmi téren való összehasonlítást illeti, el kell vetni a Ciprusi Köztársaság azon érvét, miszerint a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a korábbi védjegyet használó személyek azon gyakorlatát, amely abból állt, hogy a „halloumi” szót az említett védjegy használatára feljogosított használók cégnevével kapcsolták össze. Ugyanis, amint az a fenti 42. pontban említésre került, az érintett vásárlóközönség a „halloumi” szót egy olyan jelölésként fogja fel, amely egy Cipruson készült sajttípust jelöl. Így tehát azt kell megállapítani, hogy ellentétben a Ciprusi Köztársaság által állítottakkal, a „halloumi” szó némileg leíró jelleget mutat a szóban forgó áruk tekintetében. Annak a ténynek tehát, hogy e szó a bejelentett védjegyben is szerepel, fogalmi téren nincs jelentősége. Ugyanis nem sikerült bizonyítani azt, hogy a vásárlóközönség e szót egy olyan tanúsítási eljárásra való utalásként fogná fel, amelynek a védjegy használója aláveti magát.

66

Ezenfelül, mivel a „pallas” szónak nincs különösebb jelentése az érintett vásárlóközönség számára, és a korábbi védjegynek nem képezi részét, fogalmi téren jelentős eltérést eredményez az ütköző megjelölések között. Az érintett vásárlóközönség azt úgy fogja fel, mint a kérdéses áruk kereskedelmi származására utaló jelzést.

67

Ily módon tehát úgy tűnik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy az ütköző megjelölések – esetlegesen összetéveszthetőségre alapot adó – hasonlóságának hiányát állapította meg fogalmi téren.

68

Következésképpen a második részt el kell utasítani.

69

A megtámadott határozatban szerepel az a következtetés, miszerint figyelemmel a „pallas” elem meglétére a bejelentett védjegyben, az ütköző megjelölések közötti eltérések elegendőek annak megállapításához, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye, tekintettel a korábbi védjegy enyhe megkülönböztető képességére, annak ellenére, hogy az ütköző védjegyek azonos árukat jelölnek.

70

A Ciprusi Köztársaság arra hivatkozik, hogy az összetéveszthetőség fellebbezési tanács általi értékelése hibában szenved, mivel e tanács tévesen elemezte a korábbi védjegy megkülönböztető képességét az ütköző megjelölések összehasonlításakor.

71

A Ciprusi Köztársaság ezenfelül azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem helyesen elemezte a szolgáltatott bizonyítékokat. Először is, a fellebbezési tanács szerinte tévesen vélekedett úgy, hogy egyetlen benyújtott bizonyíték sem erősítette meg azt az állítást, hogy a vásárlóközönség a „halloumi” szót mint tanúsításra való utalást fogja fel. A nemzeti jog ugyanis nem követeli meg, hogy a vásárlóközönség a korábbi védjegyet ilyen utalásként fogja fel, vagy hogy annak ténylegesen valamiféle tanúsítás tárgyát kell képeznie. A nemzeti jog egyetlen követelménye szerinte az, hogy a vásárlóközönség a szóban forgó megjelölést olyan megjelölésként fogja fel, amely valamiféle egységes jellemzőkkel rendelkező áruk osztályát különbözteti meg azok valamely más (minőségi) osztályától.

72

Ezt követően a nemzeti jog még kevésbé követeli meg azt, hogy a védjegynek többek között az áruk csomagolásán pontosítania kellene, hogy tanúsító védjegyről van szó. Nincs követelmény arra vonatkozóan sem előírva, hogy a vásárlóközönségnek ismernie kellene az ilyen védjegyet tanúsító szervezetet.

73

Végezetül, a Ciprusi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a tanúsítási előírások betartására irányuló azon intézkedéseknek, amelyek annak elkerülésére irányulnak, hogy e védjegyek megkülönböztető képessége ne csökkenjen az áruknak az alkalmazási körükön kívüli használata miatt, nincs kihatásuk a megjelölés vásárlóközönség általi észlelésére. Az a tény, hogy a többi fél nem terjeszt elő semmiféle bizonyítékot annak igazolására, hogy harmadik felek a „halloumi” szót a tanúsítási előírásoknak megfelelő áruk jelölésére irányuló céltól eltérő célra használják, annak a megállapítását indokolná, hogy a korábbi védjegy mint egyesült királysági tanúsító védjegy némiképp leíró jelleggel rendelkezik.

74

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a Ciprusi Köztársaság érveit.

75

Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑iMast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 74. pont).

76

Amint az a 207/2009 rendelet (8) preambulumbekezdéséből (jelenleg a 2017/1001 rendelet (11) preambulumbekezdése) következik, az összetéveszthetőség értékelése számos tényezőtől, különösen az adott védjegynek az érintett piacon jelen lévő vásárlóközönség általi ismertségétől függ. Mivel az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a védjegy megkülönböztető képessége, azok a védjegyek, amelyek önmagukban vagy piaci ismertségüknél fogva erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkeznek, kiterjedtebb oltalmat élveznek védjegyként, mint azok, amelyek csekélyebb megkülönböztető képességgel rendelkeznek (lásd analógia útján: 1997. november 11‑iSABEL‑ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 24. pont; 1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 18. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 20. pont).

77

Egyébként, a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességének elismerése nem zárja ki annak megállapítását, hogy fennáll az összetévesztés veszélye. Ugyanis, még ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe is kell venni az összetéveszthetőség értékelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek. Ily módon, még egy enyhe megkülönböztető képességű korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetéveszthetőség, többek között a megjelölések, illetve a jelölt áruk és szolgáltatások hasonlósága miatt (lásd: 2007. december 13‑iXentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ítélet, T‑134/06, EU:T:2007:387, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. április 13‑iSociedad Agricola Requingua kontra OHIM – Consejo Regulador de la Denominación de Origen Toro [TORO DE PIEDRA] ítélet, T‑358/09, nem tették közzé, EU:T:2011:174, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

Először is, emlékeztetni kell arra, hogy megállapításra kerül, hogy az ütköző megjelölések vizuális téren enyhe, hangzásbeli téren pedig közepes hasonlóságot mutatnak. Fogalmi téren a vásárlóközönség a „halloumi” szót mindkét (ütköző) megjelölésben úgy fogja fel, mint egy sajtféleségre vonatkozó utalást. E tekintetben azt kell megállapítani, amint azt a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács is tette az egymást követő eljárásokban, hogy e megjelölések csupán a leíró jellegű „halloumi” elemet illetően hasonlóak. Így tehát úgy tűnik, hogy az ütköző megjelölések hasonlósága nem elegendő ahhoz, hogy kiegyenlítse a közöttük fennálló eltéréseket. Az ütköző megjelölések tehát csupán enyhe mértékben hasonlóak.

79

Másodszor, ami a korábbi védjegy megkülönböztető képességét illeti, a fenti 47. pontban megállapításra került, hogy az – e védjegynek az érintett vásárlóközönség számára leíró jelentéstartalma miatt – enyhe volt.

80

A Ciprusi Köztársaság azon érvelésének, miszerint a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a korábbi védjegy sajátos jellegét annak megkülönböztető képességének értékelésénél, még kevésbé lehet helyt adni. Ugyanis a Ciprusi Köztársaság ezen érvelés alátámasztásaként két, a nemzeti ítélkezési gyakorlatból származó határozatra hivatkozik, amelyekből azt a következtetést vonja le, hogy a nemzeti tanúsító védjegyek megkülönböztető képessége abban rejlik, hogy azokat a vásárlóközönség úgy fogja fel, mint az áruk egy adott (minőségi) osztályát az áruk valamely más (minőségi) osztályától megkülönböztető jelölést (lásd a fenti 34. pontot). Ugyanakkor, amint arra a fenti 40. és 45. pontban rámutattunk, a korábbi védjegy megkülönböztető képességének ezen felfogása nem tűnik relevánsnak, és a jelen esetben épp ellenkezőleg, azt állapították meg, hogy az érintett vásárlóközönség az említett védjegyet nem úgy fogja fel mint bármiféle tanúsításra vonatkozó utalást.

81

Ráadásul, ami a Ciprusi Köztársaság által hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat figyelembevételét illeti, a fenti 40. pontban hangsúlyoztuk, hogy az európai uniós védjegyrendszer olyan önálló rendszer, amelynek alkalmazása nem függ a nemzeti rendszerektől. Az olyan értelmezés tehát, amellyel a Ciprusi Köztársaság a nemzeti bíróságok által hozott határozatokat szeretné elfogadtatni, a jelen ügy szempontjából irreleváns.

82

Harmadszor, amint azt a fenti 77. pontban említettük, ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség még egy olyan korábbi védjegy esetén is fennállhat, amelynek enyhe a megkülönböztető képessége, különösen akkor, ha a szóban forgó áruk azonosak, és az ütköző megjelölések hasonlók.

83

Mindenesetre, jóllehet a jelen esetben a szóban forgó áruk azonosak, a korábbi védjegy enyhe megkülönböztető képessége és leíró jellege miatt, ezen áruk puszta azonossága és az ütköző megjelölések annak betudható hasonlósága, hogy közös bennük a leíró jellegű „halloumi” elem, nem elegendő ahhoz, hogy összetéveszthetőséget eredményezzen.

84

Ebből következően a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség.

85

Tehát a harmadik részt, illetve ennélfogva a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapot, és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

86

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

87

Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

a következőképpen határozott: