1.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 279/12

1)

A 2009/101/EK irányelv (1) és a 2012/30/EU irányelv (2), valamint ezeknek a – többek között – a Ley de Sociedades de Capital (a tőkeegyesítő társaságokról szóló törvény) 236., 237., 238., 241. és 367. cikkében történt átültetése alapján a gazdasági társaság hitelezője, amely a hatáskörrel rendelkező spanyol – közigazgatási és munkaügyi – bíróság előtt munkabér- és egyéb bérjellegű juttatásokkal kapcsolatos követelését érvényesíti, jogosult-e ugyanazon bíróság előtt közvetlenül a vállalkozással szemben keresetet indítani a munkabér- és egyéb bérjellegű juttatásokkal kapcsolatos tartozás elismerése iránt, és ezzel egyidejűleg a társaság tartozásaiért – a társaság vezető tisztségviselőjeként – egyetemlegesen felelős természetes személy ellen is keresetet indítani az említett irányelvekben előírt, és a spanyol LSC-be átültetett társasági jogi kötelezettségek tejesítésének elmulasztása miatt?

2)

A spanyol Tribunal Supremo közigazgatási és munkaügyi ügyeket tárgyaló tanácsának ítélkezési gyakorlata – amely a Tribunal Supremo alábbi (közigazgatási és munkaügyi) ítéleteiben fejeződik ki: 1997. február 28-i (RJ 1997\4220) ítélet; 1997. október 28-i (RJ 1997\7680) ítélet; 1997. december 31-i (RJ 1997\9644) ítélet; 1998. április 13-i (RJ 1998\4577) ítélet; 2000. január 17-i (RJ 2000\918) ítélet; 2000. június 9-i (RJ 2000\5109) ítélet; 2002. május 8-i és 2012. december 20-i ítéletek – (amelynek összefoglalása a jelen végzésnek „Az alkalmazandó nemzeti ítélkezési gyakorlat” című része második pontjában található) sértheti-e a 2009/101/EK irányelv 2., 6., 7. és 8. cikkét, valamint a 2012/30/EU irányelv 19. és 36. cikkét annak megállapításával, hogy a spanyol közigazgatási és munkaügyi bíróságok a munkabér- és egyéb bérjellegű juttatásokkal kapcsolatos követelések esetén közvetlenül nem alkalmazhatják a gazdasági társaságok hitelezői tekintetében a közösségi irányelvekben előírt és a LSC 236., 237., 238., 241., 367. és más cikkeibe átültetett biztosítékokat, ha a legfelsőbb vezető tisztségviselők – természetes személyek – nem tartják tiszteletben a társaságnak – a 2009/101 irányelvben és 2012/30/irányelv előírt és a spanyol LSC törvénybe átültetett – lényeges okiratai közlésére vonatkozó alaki követelményeket?

3)

A spanyol Tribunal Supremo közigazgatási és munkaügyi ügyeket tárgyaló tanácsának ítélkezési gyakorlata – amely a Tribunal Supremo alábbi (közigazgatási és munkaügyi) ítéleteiben fejeződik ki: 1997. február 28-i (RJ 1997\4220) ítélet; 1997. október 28-i (RJ 1997\7680) ítélet; 1997. december 31-i (RJ 1997\9644) ítélet; 1998. április 13-i (RJ 1998\4577) ítélet; 2000. január 17-i (RJ 2000\918) ítélet; 2000. június 9-i (RJ 2000\5109) ítélet; 2002. május 8-i és 2012. december 20-i ítéletek – (amelynek összefoglalása a jelen végzés „Az alkalmazandó nemzeti ítélkezési gyakorlat” című részének második pontjában található) sértheti-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának 51. cikkével összefüggésben értelmezett 20. és 21. cikkét azáltal, hogy az adós munkáltató hitelezője – munkaviszonyban álló munkavállaló – arra kényszerül, hogy megkettőzze a bírósági eljárásokat – elsőként a közigazgatási és munkaügyi bíróságok előtt a munkabér- és egyéb bérjellegű juttatásokkal kapcsolatos követeléseknek a vállalkozással szembeni elismertetése céljából, és azt követően a polgári és gazdasági bíróság előtt a vezető tisztségviselő vagy más természetes személy által nyújtott egyetemleges biztosíték megszerzése céljából –, ha e követelmény semelyik másik hitelező tekintetében nincs előírva – a követelés jellegétől függetlenül – sem a 2009/101/EK irányelvben, sem a 2012/30/EU irányelvben és az említett közösségi rendelkezéseket átültető belső jogszabályokban (LSC) sem?