1.

A Corte d’appello di Milano (milánói fellebbviteli bíróság, Olaszország) és a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) előzetes döntéshozatal céljából kérelmeket terjesztett a Bíróság elé a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet 110. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan ( 2 ).

2.

E kérelmeket egyrészt az Acacia Srl és a Pneusgarda Srl, f.a., valamint az Audi AG (a továbbiakban: Audi) között, másrészt az Acacia és Rolando D’Amato, valamint a Dr. Ing. h.c. F. Porsche AG (a továbbiakban: Porsche) között folyamatban lévő azon jogvitákban terjesztették elő, amelyeknek a tárgya az Audi és a Porsche tulajdonában lévő közösségi formatervezési mintáknak megfelelő keréktárcsáknak az Acacia általi gyártása és értékesítése.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések annak meghatározására irányulnak, hogy az alapjogviták keretében az Acacia hivatkozhat‑e a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében foglalt javítási záradékra. E záradék kivételt állapít meg a közösségi formatervezésiminta‑oltalom alól az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítása céljából hasznosított pótalkatrészek tekintetében.

4.

Lényegében azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e kérdésekre a következő választ adja. Egyrészt az Acacia által gyártott gépjármű‑keréktárcsák ezen javítási záradék alkalmazási körébe tartoznak, ha azokat a gépjármű eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából hasznosítják. Másrészt valamely keréktárcsát gyártó vagy értékesítő vállalkozás – például az Acacia – akkor hivatkozhat az említett javítási záradékra, ha eleget tesz a fent említett hasznosítási feltételek továbbfelhasználók általi teljesítésével kapcsolatos gondossági kötelezettségnek.

5.

A 6/2002 rendelet (13) preambulumbekezdése, amely utal az e rendeletben és a 98/71/EK irányelvben ( 3 ) foglalt javítási záradékokra, kimondja:

„A [98/71 irányelv] útján nem valósítható meg a tagállamoknak az oltalomban részesülő formatervezési minták valamely összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő hasznosítására vonatkozó jogszabályainak teljes körű közelítése olyan esetekben, amikor a termék, amelyben a minta megtestesül, illetve amelyre a mintát alkalmazzák, olyan összetett termék alkotóelemét képezi, amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ. Az [Európai Bizottság] az említett irányelv egyeztető eljárásának keretében vállalta, hogy az irányelv átültetésére megállapított határidő lejártát követő három év elteltével – különös tekintettel a leginkább érintett iparágakra – megvizsgálja az irányelv rendelkezéseinek következményeit. E körülményeknek megfelelően helyénvaló, hogy mindaddig, amíg az [Európai Unió Tanácsa] – a Bizottság javaslata alapján – ki nem alakítja politikáját e kérdésben, közösségi formatervezési mintaként nem részesülhet oltalomban az összetett termék alkotóelemét képező olyan termékre alkalmazott, vagy olyan termékben megtestesülő formatervezési minta, amely az összetett termék eredeti megjelenéséhez szükségképpen igazodik, feltéve hogy azt az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából hasznosítják.”

6.

E rendelet 3. cikke az alábbi fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„[…]

7.

Az 6/2002 rendeletnek „Az oltalmazhatóság feltételei” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.

(2)   Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha:

(3)   A (2) bekezdés a) pontja értelmében a »rendeltetésszerű használat« a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.”

8.

E rendeletnek „A közösségi formatervezésiminta‑oltalom tartalma” című 19. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A lajstromozott közösségi formatervezésiminta‑oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra [helyesen: értékesítésre] való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül.”

9.

A fent említett rendelet „Jogkimerülés” című 21. cikke előírja:

„A közösségi formatervezésiminta‑oltalomból eredő jogok nem terjednek ki a mintaoltalom jogosultja által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával a Közösségben forgalomba hozott olyan termékkel kapcsolatos további cselekményekre, amelyre a közösségi formatervezésiminta‑oltalom körébe tartozó mintát alkalmazzák, illetve amelyben az ilyen minta megtestesül.”

10.

A 6/2002 rendelet „Átmeneti rendelkezés” címet viselő 110. cikke szerint:

„(1)   E rendeletnek a Bizottság ilyen tárgyú javaslata alapján történő módosítása hatálybalépéséig a közösségi formatervezésiminta‑oltalom nem terjed ki az összetett termék alkotóelemét képező termék mintájának a 19. cikk (1) bekezdése értelmében történő hasznosítására, ha az az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza.

(2)   A Bizottság (1) bekezdésben említett javaslatát azokkal a módosításokkal együtt kell benyújtani és megvizsgálni, amelyeket a Bizottság a [98/71] irányelv 18. cikke értelmében ugyanazon tárgyban javasol.”

11.

A 2010. augusztus 13‑i Decreto legislativo, n. 131‑gyel (131. sz. törvényerejű rendelet; a GURI 2010. augusztus 18‑i 192. száma) módosított, 2005. február 10‑i Decreto legislativo, n. 30, Codice della proprietà industrialének (az ipari tulajdonról szóló törvénykönyvről szóló, 30. sz. helyesbítő törvényerejű rendelet; a GURI 2005. március 4‑i 52. száma) „Az összetett termékek alkotóelemein fennálló kizárólagos jogok” című 241. cikke kimondja:

„A [98/71] irányelvnek a Bizottság által az irányelv 18. cikk rendelkezéseivel összhangban tett javaslat alapján történő módosításáig az összetett termék alkotóelemein fennálló kizárólagos jogok nem érvényesíthetőek az ezen alkotóelemeknek az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő gyártásának és értékesítésének megakadályozására.”

12.

Az Audi több olyan közösségi formatervezési minta jogosultja, amelyek alumíniumötvözetből készült keréktárcsákra vonatkoznak.

13.

Az Audi úgy véli, hogy az Acacia által gyártott és a független viszonteladó Fallimento Pneusgarda Srl (a továbbiakban: Pneusgarda) által értékesített, „WSP ITALY” márkájú utángyártott keréktárcsák egyes modelljei az ő tulajdonát képező közösségi formatervezési minták bitorlását valósítják meg. Ebből kifolyólag az Acaciával és a Pneusgardával szemben pert indított a Tribunale di Milano (milánói bíróság, Olaszország) előtt annak megállapítása érdekében, hogy azok jogsértést követtek el, és hogy az eljáró bíróság tiltsa meg a szóban forgó termékeket gyártó Acacia, illetve az azokat értékesítő Pneusgarda részére a tevékenységük folytatását. Az eljárás folyamán a Pneusgarda fizetésképtelenné vált.

14.

E bíróság a 2014. november 27‑én hozott 2271/2015. sz. ítéletével helyt adott az Audi keresetének, és megállapította, hogy az Acacia által folytatott, az utángyártott keréktárcsák behozatalára, kivitelére, gyártására, forgalmazására és reklámozására irányuló vállalkozási tevékenység azon hat közösségi formatervezési minta bitorlását valósítja meg, amelyek védelmét az Audi kérte.

15.

Ezen ítélettel szemben az Acacia fellebbezést nyújtott be, arra való hivatkozással, hogy az általa gyártott keréktárcsák a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében foglalt javítási záradék alkalmazási körébe tartoznak.

16.

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az alapeljárásbeli jogvita eldöntése a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének értelmezésétől függ. Leszögezi, hogy azon álláspont felé hajlik, hogy a vitatott keréktárcsák az e rendelkezésben foglalt javítási záradék alkalmazási körébe tartoznak.

17.

E körülmények között a Corte d’appello di Milano (milánói fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

18.

A Porsche több olyan közösségi formatervezési minta jogosultja, amely gépjárműkerekeket jelenít meg.

19.

Az Acacia, amelynek ügyvezetője, R. D’Amato ugyancsak felperes az alapjogvitában, különböző gépjárműgyártók által gyártott személygépkocsikhoz (túraautókhoz/terepjárókhoz) állít elő keréktárcsákat. Termékkínálatukban szerepelnek a „W1050 Philadelphia”, „W1051 Tornado Silver”, „W1054 Saturn” és „W1053 Helios Silver” könnyűfémből készült keréktárcsák, amelyek a Porsche tulajdonában lévő közösségi formatervezési mintáknak felelnek meg. Az Acaciának a WSP Italy márkajelzése, valamint a „Not O. E.M” megjelölés megtalálható az általa gyártott keréktárcsákon.

20.

Az Acacia a könnyűfémből készült keréktárcsáit a Németországban német nyelven elérhető www.wspitaly.com internetes oldalán kínálja eladásra. Ezen a végső felhasználóknak szóló internetes oldalon a keréktárcsákat kis tételben vagy nagyobb mennyiségben is meg lehet vásárolni. Megtalálható rajta az az angol nyelvű jelzés, hogy utángyártott helyettesítő kerekekről vagy lényegében azonos helyettesítő kerekekről van szó, amelyek teljes mértékben megfelelnek a jelzett járműveknek és kizárólag azok eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítására szolgálnak. A Porsche gépjárművekre szerelhető könnyűfém keréktárcsákat illetően az Acacia megjegyzi, hogy olyan helyettesítő keréktárcsákról van szó, amelyeket csak a Porsche gépjárművekre lehet felszerelni.

21.

Tekintettel arra, hogy a „W1050 Philadelphia”, „W1051 Tornado Silver”, „W1054 Saturn” és „W1053 Helios Silver” könnyűfém keréktárcsák sértik a tulajdonát képező közösségi formatervezési mintákat, a Porsche keresetet nyújtott be a Landgerichthez (területi bíróság, Németország), amelyben többek között azt kérte, hogy tiltsák el az Acaciát a vitatott keréktárcsák gyártásától és értékesítésétől.

22.

Az Acacia és ügyvezetője arra hivatkozott, hogy a vitatott keréktárcsák olyan pótalkatrészek, amelyeket a meghibásodott Porsche gépjárművek javításához használnak, ezért azok a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdése szerint ki vannak zárva a Porsche tulajdonát képező formatervezésiminta‑oltalom alól.

23.

A Landgericht (tartományi bíróság) kimondta, hogy a Porsche által benyújtott kereset megalapozott. Mivel az Acacia és ügyvezetője által benyújtott fellebbezés elutasításra került, felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelyet a fellebbviteli bíróság elfogadott.

24.

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének értelmezésétől függ. E tekintetben leszögezi, hogy hajlik arra az álláspontra, hogy azok az alkotóelemek – mint például a jelen jogvitában szóban forgó keréktárcsák –, amelyeknek a formája nincs meghatározva, nem tartoznak az e rendelkezésben rögzített javítási záradék alkalmazási körébe.

25.

E körülményekre tekintettel a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

26.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket a C‑397/16. sz. ügyben 2016. július 18‑án és a C‑435/16. sz. ügyben 2016. augusztus 4‑én vették nyilvántartásba a Bíróság Hivatalánál.

27.

A C‑397/16. sz. ügyben az Acacia, az Audi, az olasz, a német és a holland kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

28.

A C‑435/16. sz. ügyben az Acacia és R. D’Amato, az Audi, a német, az olasz és a holland kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

29.

A Bíróság elnöke 2017. április 25‑i végzésében a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette ezt a két ügyet.

30.

A 2017. június 14‑i tárgyaláson megjelent az Acacia és R. D’Amato, az Audi, a Porsche, az olasz, a német és a francia kormány, valamint a Bizottság, hogy ismertesse az észrevételeit.

31.

A jelen ügyek a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésében az összetett termék javítása céljából felhasznált pótalkatrészek tekintetében megfogalmazott javítási záradékra vonatkoznak. Amint azt a továbbiakban kifejtem, ez a közösségi formatervezésiminta‑oltalom alóli kivétel széles körű vita tárgyát képezte az e rendelet elfogadását megelőző jogalkotási eljárás során.

32.

Annak érdekében, hogy a jelen ügy jelentőségének megértését megkönnyítsem, ezen javítási záradék létjogosultságának bemutatásával kezdem, amelynek célja a pótalkatrészek piacának kiterjedt liberalizációja (A szakasz).

33.

A C‑397/16. sz. ügyben előterjesztett második és a C‑435/16. sz. ügyben előterjesztett első kérdés annak meghatározására irányul, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében rögzített kivétel hatálya azokra az alkotóelemekre korlátozódik‑e, amelyek formáját meghatározza az összetett termék megjelenése. Azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e kérdésekre nemleges választ adjon, mivel ahhoz, hogy a Tanácson belül e rendelet elfogadásával kapcsolatban politikai megállapodás jöjjön létre, e követelmény mellőzésére volt szükség.

34.

A C‑435/16. sz. ügyben előterjesztett második kérdés annak meghatározására irányul, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatálya az eredeti alkotóelemekkel – különösen színükben és méretükben – azonos alkotóelemekre korlátozódik‑e. Azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e kérdésre nemleges választ adjon. Ebben az összefüggésben az „összetett termék alkotóelemének” létezésére, valamint az összetett termék javítása céljából történő hasznosításra vonatkozó követelményt is meg fogom vizsgálni (C szakasz).

35.

A C‑397/16. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdés, valamint a C‑435/16. sz ügyben előterjesztett harmadik kérdés és negyedik kérdés azokra az óvintézkedésekre vonatkozik, amelyeket a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésére hivatkozni kívánó, alkotóelemeket gyártó vagy eladó vállalkozásnak kell meghoznia.

36.

E tekintetben azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy azt a választ adja, hogy ahhoz, hogy az összetett termék alkotóelemének gyártója vagy eladója e javítási záradékra hivatkozni tudjon, teljesítenie kell a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében rögzített hasznosítási feltételek továbbfelhasználók általi teljesítésével kapcsolatos gondossági kötelezettséget. Ezen gondossági kötelezettség magában foglalja egyrészt azt, hogy a vevőt tájékoztatnia kell arról, hogy az érintett alkotóelemben olyan formatervezési minta testesül meg, amelynek nem ő a jogosultja, és az alkotóelem kizárólag az ezen intézkedésben rögzített feltételek mellett használható, másrészt pedig azt, hogy elveszíti azon jogát, hogy e kivételre hivatkozzon, ha tudta vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az alkotóelemet nem e feltételek betartása mellett fogják használni (D szakasz).

37.

Leszögezem, hogy az így megállapított válaszelemek alapján lehet majd a C‑397/16. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ adni, hogy valamely gépjármű‑keréktárcsát akkor kell a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „összetett termék alkotóelemének” tekinteni, ( 4 ) és akkor alkalmazható rá az e rendelkezésben meghatározott kivétel, ha azt az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás ( 5 ) céljából hasznosítják. Hozzáteszem, hogy e kérdés megválaszolásához nem szükséges megvizsgálni az ott hivatkozott egyéb elveket és rendelkezéseket, ahogyan azt a német kormány és a Bizottság helyesen kiemelte.

38.

Ahogy azt a Bizottság hangsúlyozta, a rendelettervezet indokolásából kitűnik, hogy a javítási záradék célja annak megelőzése, hogy az összetett termékek alkotóelemeire vonatkozó monopóliumok jelenjenek meg a jogosultak javára.

„Ezen rendelkezés célja annak elkerülése, hogy bizonyos pótalkatrészek tekintetében kötött piacok jöjjenek létre.

[…]

[…] Az a fogyasztó, aki tartós és talán drága fogyasztási cikket (például személygépkocsit) vásárolt, a külső alkatrészek beszerzése tekintetében határozatlan ideig az összetett termék gyártójához lesz kötve. Ez a pótalkatrészek piacán egészségtelen versenyfeltételek kialakulását eredményezheti, és emellett gyakorlatilag az összetett termék gyártója számára a formatervezési mintájának oltalmi idejét meghaladó időre monopóliumot biztosíthat […]” ( 6 ).

39.

Az e rendelettervezetben vázolt eset helyes értelmezéséhez célszerű ismertetni a közösségi formatervezésiminta‑oltalom hatásait valamely személygépkocsi tervezésének, e gépjármű értékesítésének és e gépjármű valamely alkotóeleme kicserélésének szakaszában.

40.

Először is, tegyük fel, hogy egy gépjárműgyártó cég gépjárműre vonatkozó, új és a 6/2002 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében véve egyéni jellegű formatervezési mintát alkot. E gyártó a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat kér és szerez a gépkocsira vonatkozóan, amely e rendelet 3. cikke c) pontjának értelmében vett összetett terméknek minősül. Ezen oltalmat a gépjárműbe beépített egyes alkotóelemek – mint például a lökhárítók, sárvédők, ajtók, fényszórók és keréktárcsák – vonatkozásában is megszerzi az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján.

41.

A gépjárműgyártónak mint ezen közösségi formatervezési minták jogosultjának e rendelet 19. cikke alapján kizárólagos joga van a minták hasznosítására, és arra, hogy a mintákat engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Másként fogalmazva, e gyártó ezen minták hasznosításának monopóliumával rendelkezik, ami lehetővé teszi számára, hogy a gépkocsi vagy az abba beszerelhető alkotóelemek gyártását vagy forgalomba hozatalát harmadik személyeknek megtiltsa.

42.

Másodszor a jogkimerülésnek a 6/2002 rendelet 21. cikkében foglalt szabálya azonban e monopóliumot az érintett termékek első forgalomba hozatalára korlátozza. ( 7 ) Ugyanis e rendelkezés szerint a jogosult jogai nem terjednek ki a jogosult által vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékkel kapcsolatos további cselekményekre. Így a gépjárműgyártó jogai a gépkocsi további értékesítéseivel nemcsak az összetett terméknek tekintett, értékesített gépjármű tekintetében merülnek ki, hanem e, közösségi formatervezési mintaként oltalomban részesülő gépjármű valamennyi alkotóeleme tekintetében is.

43.

Harmadszor, lehetséges, hogy a gépjárműgyártó által értékesített gépkocsiba beépített alkotóelemek – mint például a lökhárítók, sárvédők, ajtók, fényszórók vagy pedig a keréktárcsák – közül az egyik meghibásodik, és ki kell cserélni.

44.

A 6/2002 rendelet 19. és 21. cikke alapján a gépjárműgyártó az első forgalomba hozatalra korlátozott hasznosítási monopóliummal rendelkezik valamennyi olyan pótalkatrész tekintetében, amelyben az ő tulajdonát képező formatervezési minta testesül meg. Így e rendelkezések biztosítják a gyártó számára azt a jogot, hogy az ilyen alkotóelemek engedélye nélküli gyártásával és forgalmazásával szemben fellépjen, éspedig az összetett termék – azaz a jelen esetben a gépkocsi – hasznosításának teljes időtartama alatt.

45.

Éppen ez az a monopólium – vagyis a jogosultnak valamely összetett termék pótalkatrészeivel kapcsolatos monopóliuma –, amelynek bizonyos körülmények között történő megszüntetését célozza a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésében rögzített javítási záradék. E záradék ugyanis azt tartalmazza, hogy a jogosult jogai nem terjednek ki az alkotóelemek hasznosítására, ha az az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítását célozza.

46.

Rögtön pontosítom, hogy véleményem szerint a javítási záradék jelenlegi változatában a pótalkatrészek piacának kiterjedt liberalizációját valósítja meg a Bizottság által eredetileg javasolt változattal szemben, amely a piac korlátozott liberalizációját jelentette. ( 8 ) Ugyanis az eredeti változatában a javítási záradék alkalmazási köre azokra az alkotóelemekre – például a fényszórókra – korlátozódott, amelyek formáját meghatározta az összetett termék megjelenése. Így a jogosultak megőrizhették az olyan alkotóelemekkel – például a keréktárcsákkal – kapcsolatos monopóliumukat, amelyek formáját nem határozta meg az összetett termék megjelenése.

47.

Azonban ahhoz, hogy a Tanácson belül a 6/2002 rendelet elfogadásra kerüljön, ezen feltétel megszüntetésére volt szükség, ahogyan azt a következő részben majd ki fogom fejteni. Így a javítási záradék végleges változata az összes pótalkatrészre vonatkozik, a formájukkal kapcsolatos korlátozás nélkül.

48.

Az Audi, a Porsche és a német kormány arra hivatkozott, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében foglalt javítási záradékot úgy kell értelmezni, hogy azt kizárólag olyan összetett termék részét képező alkotóelemekre kell alkalmazni, amelynek „megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ”, vagy másként fogalmazva olyan alkotóelemekre, amelyek formáját meghatározza az összetett termék megjelenése.

49.

Ez az érvelés a keréktárcsákra vonatkozó formatervezési minták jogosultjainak – mint például az Audinak és a Porschénak – érdekeit szolgálja a következő okból. Amint azt ez utóbbiak kellő részletességgel kifejtették, a keréktárcsák formája nem függ a gépjármű megjelenésétől. Más szóval a gépjárművekre számos keréktárcsamodell felszerelhető. Ezáltal ezen értelmezés kizárja a keréktárcsákat a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatálya alól, ami lehetővé tenné, hogy az Audi és a Porsche megőrizze monopóliumát az olyan helyettesítő keréktárcsákra vonatkozóan, amelyekben az ő tulajdonukat képező formatervezési minták testesülnek meg.

50.

Kiemelem, hogy a Porsche több olyan nemzeti bíróságok által hozott határozatra hivatkozott, amely ezen értelmezést erősíti meg, ( 9 ) míg az Acacia más, olyan nemzeti bíróságok által hozott határozatokról tett említést, amelyek cáfolják ezt. ( 10 ) Azt is kiemelem, hogy a jelen ügyekben a kérdést előterjesztő bíróságoknak e tekintetben eltérő véleményük van. ( 11 )

51.

Úgy vélem, hogy az Audi és a Porsche által javasolt érvelést a következő okok miatt el kell utasítani.

52.

Egyrészt azon követelmény, amely szerint az alkotóelemnek olyan összetett termék részét kell képeznie, amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ, nem jelenik meg a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének szövegében. Ennek hiánya önmagában az Audi, a Porsche és a német kormány által javasolt megközelítés elutasítása mellett szól.

53.

Másrészt, nem lehet elfogadni ezt a megközelítést, mivel ezen követelmény eltörlése, ami a Bizottság eredeti javaslatában még szerepelt, szükséges volt ahhoz, hogy a Tanácson belül e rendelet elfogadása tárgyában politikai megállapodás jöjjön létre, amint arra a Bizottság rámutatott. Tekintettel arra, hogy az általam javasolt értelmezésben ezen elemnek kiemelkedő jelentősége van, részletekbe menően kívánom feltárni, hogy a jogalkotási eljárás során e rendelkezés milyen fejlődésen ment keresztül.

54.

1993. december 3‑án a Bizottság egyidőben nyújtott be rendelettervezetet ( 12 ) és irányelvtervezetet a formatervezési minták oltalmáról. ( 13 ) A rendelettervezet célja a formatervezésiminta‑oltalom közösségi rendszerének létrehozása volt. Az irányelvtervezet célja az volt, hogy az áruk szabad mozgása előtti akadályok csökkentése érdekében közelítse a tagállamok formatervezésiminta‑oltalomra vonatkozó jogszabályait.

55.

A rendelettervezet 23. cikke olyan javítási záradékot tartalmazott, amelynek alkalmazási köre az olyan összetett termék részét képező alkotóelemekre korlátozódott, amelynek „megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ” ( 14 ). Az irányelvtervezet 14. cikke csaknem azonos szövegű javítási záradékot tartalmazott.

56.

Több évig tartó intézményközi vitákat követően 1998. október 13‑án elfogadták az irányelvtervezetet, amely a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71 irányelv lesz.

57.

Az irányelv 14. cikkének végleges változata jelentősen eltér a Bizottság eredeti javaslatától. ( 15 ) Konkrétan e cikk immár bármely, „az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítása céljából” hasznosított termékre vonatkozik, annak megkövetelése nélkül, hogy a termék olyan összetett termék részét képezze, „amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ”, amint az a Bizottság eredeti javaslatában szerepelt.

58.

A 98/71 irányelv elfogadását követően a Bizottság 1999. június 21‑én módosított rendelettervezetet nyújtott be, amelynek 23. cikkét törölték, de amely egy új 10a. cikket tartalmazott. ( 16 ) Az irányelv keretében összehangolt megoldás megszületéséig e cikk a pótalkatrészeket átmenetileg kizárta a rendelet hatálya alól, megtiltva azok közösségi formatervezési mintaként való lajstromozását ezen időszak alatt. Ugyanakkor a 98/71 irányelv 14. cikkétől eltérően e rendelkezés hatálya továbbra is az olyan összetett termék alkotóelemeire korlátozódott, „amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ” ( 17 ).

59.

A 98/71 irányelv és a rendelettervezet közötti ezen eltérés képezte az egyik fő akadályát a Tanácsban e javaslat elfogadásának, amely a régi EK 308. cikk alapján egyhangú szavazást igényel. A delegációk túlnyomó többsége ugyanis e két jogi eszköz e tekintetben történő közelítése mellett foglalt állást. ( 18 )

60.

Ezzel összefüggésben a Tanács elnöksége 2000. október 19‑én felhívta az Állandó Képviselők Bizottságát (a továbbiakban: Coreper), hogy foglaljon állást az összetett termékek pótalkatrészeire vonatkozó rendelkezésnek a Bizottság, a Tanács elnöksége és az ír delegáció által javasolt három változatáról. ( 19 )

61.

E rendelkezés két első változata fenntartotta azt a követelményt, amely szerint az alkotórésznek olyan összetett termék részét kell képeznie, „amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ”. Ellenben e követelmény az ír delegáció által javasolt harmadik változat szövegében már nem jelent meg. ( 20 )

62.

E harmadik változat, – amely az összetett termékek alkotóelemeinek tekintetében az egyetlen olyan változat volt, amely a 98/71 irányelv és a rendeletjavaslat közötti közelítést lehetővé tette – képezte megállapodás tárgyát a Coreper 2000. október 25‑i ülésén. ( 21 )

63.

Az előkészítő munkálatokból így az következik, hogy annak a követelménynek a megszüntetése, amely szerint az alkotóelemnek olyan összetett termék részét kell képeznie, „amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ”, szükséges volt ahhoz, hogy a Tanács közel nyolc évvel a Bizottság eredeti javaslatát követően elfogadja ezt a rendelet. A Tanácsban létrejött politikai megállapodás az összetett termék alkotóelemeinek javítására vonatkozó záradék elfogadásán alapul, amelynek alkalmazási köre a Bizottság által eredetileg javasolttól szélesebb, ami kedvezőtlenül hat a jogosultak érdekeire.

64.

Véleményem szerint az Audi, a Porsche és a német kormány által javasolt értelmezés éppen ezt a politikai megállapodást vonja kétségbe azzal, hogy leszűkíti a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatályát azokra az alkotóelemekre, amelyek formáját meghatározza az összetett termék megjelenése.

65.

Szerintem a 6/2002 rendelet elfogadásának az előzőekben ismertetett körülményeivel ellentétes az olyan értelmezés, amely bírósági úton egy, a jogalkotási folyamat során törölt feltétel visszaállítását eredményezné.

66.

Hozzáteszem, hogy az Audi, a Porsche és a német kormány által előterjesztett bizonyítékok nem ingathatják meg meggyőződésemet e tekintetben.

67.

Az első érv szerint az ilyen értelmezés megfelelne a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében kitűzött célnak, amely a pótalkatrészek értékesítésével kapcsolatos monopóliumok létrejöttének megelőzésére irányul. ( 22 ) Ezen érv szerint az ilyen veszély nem állna fenn abban az esetben, ha az összetett termék megjelenése – a keréktárcsához hasonlatosan – nem határozza meg az alkotóelem formáját. Erről tanúskodik a keréktárcsák piacán fennálló éles verseny, hiszen a fogyasztók számos különböző gyártó által kínált modell közül választhatnak. Így az alapügyek összefüggésében az Acacia szabadon hozhatna létre olyan új keréktárcsamodelleket, amelyekben nem testesülnek meg az Audi és Porsche tulajdonát képező formatervezési minták, mivel a keréktárcsák formáját nem határozza meg a gépjármű megjelenése.

68.

Az e felek által felhozott második érv szerint ez az értelmezés összhangban állna a 6/2002 rendelet (13) preambulumbekezdésének szövegével, amely olyan összetett termék alkotóelemeire vonatkozik, „amelynek megjelenésétől a formatervezési minta függ”.

69.

Úgy vélem, hogy ezt az érvelést a következő három ok miatt kell elutasítani.

70.

Először is úgy vélem, hogy ezek az érvek – függetlenül attól, hogy azok esetlegesen megalapozottak‑e – nem vezethetnek ahhoz, hogy le kelljen szűkíteni a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatályát olyan követelmény értelmezés útján történő visszaállításával, amelynek eltörlésére azért volt szükség, hogy a Tanácson belül politikai megállapodás jöjjön létre.

71.

Másodszor úgy vélem, hogy az Audi, a Porsche és a német kormány állításával ellentétben e követelmény uniós jogalkotó általi eltörlését azon célkitűzés igazolta, hogy megelőzzék a monopóliumok kialakulását a pótalkatrészek piacán.

72.

Nem vitatott, hogy a jogosult monopóliuma kiterjedtebb abban az esetben, ha az alkotóelem formáját meghatározza az összetett termék megjelenése. Szemléltetésképpen, ha valamely fényszóró formáját a gépjármű megjelenése meghatározza, és e fényszóróban megtestesül valamilyen formatervezési minta, akkor egyetlen harmadik személy sem állíthat elő vagy értékesíthet helyettesítő fényszórókat a jogosult hozzájárulása nélkül. A felek egyetértenek abban, hogy ilyen esetben a pótalkatrészek piacának liberalizálása érdekében alkalmazni kell a javítási záradékot, lehetővé téve harmadik személyek számára, hogy a szóban forgó formatervezési mintát használják.

73.

Ugyanakkor a jogosult még akkor is rendelkezik monopóliummal – bár korlátozottabbal –, ha az alkotóelem formáját – a keréktárcsákhoz hasonlóan – nem határozza meg a gépjármű megjelenése. Ebben az esetben más gyártók tervezhetnek olyan pótalkatrészeket, amelyekben oltalomban részesülő formatervezési minták nem testesülnek meg, anélkül hogy a jogosult azzal szemben felléphetne. Mindazonáltal e jogosult főszabály szerint megőrzi a jogát arra, hogy az általa tervezett keréktárcsák külső megjelenését utánzó keréktárcsák gyártásával és értékesítésével szemben fellépjen. Ez ennek a „korlátozott” monopóliumnak az eredménye, amelyet a jogalkotási eljárás során és a jelen ügy keretében eltérően értékeltek.

74.

Azzal, hogy az alakjukban nem meghatározott alkotóelemeket, például a helyettesítő keréktárcsákat kizárta a javítási záradék alól, a Bizottság eredeti javaslata fenntartotta a jogosult ezen „korlátozott” monopóliumát, az Audi, a Porsche és a német kormány által javasolt értelmezéssel összhangban. Ezen első megközelítés szerint az Audinak joga van arra, hogy a hibás Audi keréktárcsának az Acacia által utángyártott keréktárcsával való helyettesítésével szemben fellépjen. Ebben az értelemben e javaslat a pótalkatrészek piacának korlátozott liberalizációját valósítja meg.

75.

Ellenben a javítási záradék végleges változata, amely az összetett termékek valamennyi alkotóelemére vonatkozik, azzal a hatással jár, hogy a jogosult korlátozott monopóliumát megszünteti az Acacia, az olasz és holland kormány, valamint a Bizottság által javasolt értelmezéssel összhangban. E második megközelítés szerint az Audinak nincs joga arra, hogy a hibás Audi keréktárcsának az Acacia által utángyártott keréktárcsával való helyettesítésével szemben fellépjen. Ez a megközelítés a pótalkatrészek piacának kiterjedt liberalizációjához vezet.

76.

Következésképpen annak a követelménynek az eltörlésével, amely szerint az összetett termék megjelenésének meg kell határoznia az alkotóelem formáját, véleményem szerint az uniós jogalkotó a pótalkatrészek piacának kiterjedt liberalizálása mellett döntött. A fogyasztó szempontjából ez a liberalizáció – abban az esetben, ha javításra van szükség – biztosítja annak lehetőségét, hogy valamely harmadik személy által gyártott helyettesítő és a hibás eredeti keréktárcsa külső megjelenését utánzó keréktárcsát szerezzen be anélkül, hogy köteles lenne megvásárolni a jogosult által gyártott helyettesítő keréktárcsát. Másként fogalmazva javítás esetén a fogyasztót nem köti a jármű megvásárlásakor tett választása.

77.

Kiemelem, hogy ezen értelmezést erősíti meg a 98/71 irányelv 14. cikke, amelyet a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésével együtt kell felülvizsgálni ez utóbbi cikk (2) bekezdése alapján.

78.

Ugyanis, bár e rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy hatályban tartsanak olyan rendelkezéseket, amelyek javítási záradékot rögzítenek, kimondja, hogy e tagállamok azokat csak akkor módosíthatják, „ha a módosítás az ilyen alkotóelemek piacának liberalizálására irányul”. Véleményem szerint e rendelkezés megerősíti azt, hogy az uniós jogalkotó szándéka a pótalkatrészek piacának liberalizálására irányult.

79.

Harmadszor, a 6/2002 rendelet (13) preambulumbekezdését illetően a Bizottság arra hivatkozik, hogy az „amelynek megjelenésétől a formatervezési minta függ” fordulat fenntartása a preambulumbekezdés és a javítási záradékot tartalmazó rendelkezés összehangolásának hiányából következik.

80.

Még ha a Tanács által közzétett dokumentumok alapján nem is lehet ezt bizonyossággal eldönteni, szerintem számos jel ezt az álláspontot támasztja alá. Először is, lehetséges, hogy ezen fordulat fenntartása az ír delegáció javaslatának a Coreper részéről történt elfogadásából ered, amely a preambulumbekezdés szövegére vonatkozóan nem tartalmazott módosítási javaslatot. ( 23 ) A Tanács elnöksége által a Coreper ülését követően közölt kompromisszumos szöveg tartalmazta a (13) preambulumbekezdésnek egy olyan változatát, amely (az Elnökség) második változatán alapult, és a rendelkezésnek egy olyan változatát, amely (az ír delegáció) harmadik változatán alapult. ( 24 ) Ez az eltérés a Tanácsban folytatott viták alatt ( 25 ) a végleges szöveg 2001. december 12‑i elfogadásáig végig fennmaradt.

81.

Másodszor, emlékeztetek arra, hogy a delegációk túlnyomó többsége kifejezte, hogy egyrészt a rendelettervezetben lévő preambulumbekezdésnek és javítási záradéknak, illetve másrészt a 98/71 irányelv 14. cikkének megszövegezése közötti összehangolást kívánják megvalósítani. ( 26 ) Márpedig az „amelynek megjelenésétől a formatervezési minta függ” fordulatot a jogalkotási munkák folyamán törölték e cikk szövegéből. ( 27 ) Ezen körülmények is azon álláspont mellett szólnak, hogy e kifejezésnek a 6/2002 rendelet (13) preambulumbekezdésének szövegében való megmaradása az e rendelet 110. cikkének (1) bekezdésével való összehangolása hiányának eredménye, amint arra a Bizottság is hivatkozott.

82.

Mindenesetre, úgy vélem, hogy egy semmilyen kötőerővel sem rendelkező preambulumbekezdés tartalma nem eredményezheti valamely rendelet rendelkezése hatályának korlátozását olyan feltétel visszaállításával, amelynek törlésére azért volt szükség, hogy a Tanácson belül politikai megállapodás jöjjön létre.

83.

A fentiekből arra következtetek, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatálya nem korlátozódik az olyan összetett termék részét képező alkotóelemekre, „amelynek megjelenésétől az oltalomban részesülő formatervezési minta függ”, mivel az uniós jogalkotó ezt a követelményt kifejezetten elvetette.

84.

A 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének szövegéből két feltétel vezethető le: az egyik az összetett termék alkotóelemének fennállására vonatkozik, a másik az ezen alkotóelemnek az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő hasznosítására vonatkozik.

85.

Az első feltétel az „összetett termék alkotóelemének” fennállására vonatkozik. Megjegyzem, hogy a 6/2002 rendelet nem tartalmazza e fogalom meghatározását.

86.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját. ( 28 )

87.

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján számos fogalmi elem levezethető a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének összefüggéséből.

88.

Először is, e rendelet 3. cikkének c) pontja úgy határozza meg az „összetett termék” fogalmát, mint az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeállítható. Továbbá ezen rendelet 3. cikkének b) pontja úgy határozza meg a „termék” fogalmát, hogy az bármely ipari vagy kézműipari árucikk, ideértve – egyebek mellett – azokat a részeket is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak.

89.

Másodszor a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének szövegéből az következik, hogy az alkotóelem hasznosításának az összetett termék javítására kell irányulnia. E pontosítás magában foglalja azt, hogy az alkotóelemre az összetett termék rendeltetésszerű használatához van szükség, vagy másként fogalmazva azt, hogy az alkotóelem hibája vagy annak hiánya akadályozhatja az ilyen rendeltetésszerű használatot. A felek egyetértenek abban, hogy ez a helyzet áll fenn a gépjármű‑keréktárcsák esetében. Ellenben úgy tűnik számomra, hogy e feltétel kizárja az olyan gépjárműtartozékokat, mint például a gyerekülést, a tetőcsomagtartókat vagy az akusztikai berendezéseket, amint arra a német kormány helyesen hivatkozott.

90.

Harmadszor, a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdése csak azokra az alkotóelemekre vonatkozhat, amelyek közösségi formatervezésiminta‑oltalmat élveznek. Ugyanis ilyen oltalom hiányában az e rendelkezésben foglalt kivétel okafogyott.

91.

Következésképpen, az említett rendelkezés csak olyan alkotóelemekre vonatkozhat, amelyek megfelelnek az e rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Ugyanis ezen feltételek teljesülésének hiányában az alkotóelem nem részesülhet a 6/2002 rendelettel létrehozott közösségi formatervezésiminta‑oltalomban. Így a javítási záradék csak olyan alkotóelemekre vonatkozhat, amelyek az összetett termékbe történt beillesztésüket követően is láthatóak maradnak annak rendeltetésszerű használata során, és amelyek látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.

92.

A fentiekből az következik, hogy az „összetett termék alkotóelemének” a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogalma alá olyan termék tartozik, amely

93.

Szerintem aligha vonható kétségbe, hogy a gépjármű‑keréktárcsa megfelel ezeknek a feltételeknek, és így az e rendelkezés értelmében vett „összetett termék alkotóelemének” kell tekinteni.

94.

A Porsche ugyanakkor azt állította, hogy a gépjármű‑keréktárcsákat nem lehet az említett rendelkezés értelmében vett, összetett termék alkotóelemének tekinteni. Ezen érv szerint a keréktárcsák külső megjelenése vagy „esztétikai értéke” független a gépjárműjétől, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó szabadon választhatja ki azokat a keréktárcsákat, amelyeket a gépjárművébe – különleges megjelenésének biztosítása érdekében – be kíván szerelni.

95.

Megállapítom, hogy ezen érv annak állítását jelenti, hogy a keréktárcsák azért nem tartoznak a javítási záradék alkalmazási körébe, mert a formájukat nem határozza meg a gépjármű megjelenése, így ugyanarra a gépjárműre számos keréktárcsamodellt fel lehet szerelni. ( 29 ) E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy Porsche ezáltal egy olyan követelmény visszaállítását kéri a Bíróságtól, amelyet az uniós jogalkotó kifejezetten elvetett, ahogyan azt a jelen indítvány 48–83. pontjában kifejtettem.

96.

A fentiekből arra következtetek, hogy az „összetett termék alkotóelemének” fogalma nem korlátozódik azokra az alkotóelemekre, amelyek formáját meghatározza az összetett termék megjelenése, hanem vonatkozik bármely olyan termékre is, amely egy másik, „összetett terméknek” minősülő termékbe van beépítve, amely szétszedhető és utána újból összeállítható, amelyre az összetett termék rendeltetésszerű használatához van szükség és amely látható marad az összetett termék rendeltetésszerű használata során.

97.

A 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdése szerint a második feltétel az, hogy az alkotóelemet „[az] összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló” javítás céljából a 19. cikk (1) bekezdése szerint kell hasznosítani.

98.

A hasznosításnak az ezen rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében rögzített fogalmát tágan határozták meg, így az az alkotóelem bármilyen javítási célú hasznosítását magában foglalja.

99.

Először is kiemelem, hogy az összetett termék javítására irányuló cél a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdése hatályának lényeges korlátozását vonja maga után. Ugyanis e követelmény többek között kizárja az alkotóelem mindennemű dekorációs vagy csupán célszerűségi okból történő hasznosítását, mint például egy keréktárcsa esztétikai okokból történő kicserélését.

100.

Másként fogalmazva, a közösségi formatervezésiminta‑oltalom alóli kivételt az alkotóelemeknek csak azon hasznosítására lehet alkalmazni, amelyre az összetett termék meghibásodása következtében kerül sor, vagyis olyan állapot következtében, amely akadályozza e termék rendeltetésszerű használatát. Ilyen meghibásodást okozhat véleményem szerint magának az alkotóelemnek a meghibásodása, vagy ezen alkotóelem hiánya, többek között lopás esetén. ( 30 )

101.

E tekintetben az a körülmény, hogy a gépjárműtől függetlenül beszerzett keréktárcsákat a gyakorlatban főként dekorációs célokra, nem pedig javítási célokra lehetne használni, önmagában nem igazolhatja a keréktárcsáknak az e rendelkezés hatálya alóli kizárását.

102.

Másodszor, a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdése azt is egyértelműen kimondta, hogy a javításnak az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására kell irányulnia.

103.

Megjegyzem, hogy e követelmény nem az alkotóelem, hanem az összetett termék megjelenésére vonatkozik. Következésképpen ez a követelmény azt feltételezi, hogy a hibás alkotóelem helyettesítése érintheti az összetett termék megjelenését. Másként fogalmazva, az alkotóelemnek hozzá kell járulnia az összetett termék megjelenéséhez.

104.

Úgy vélem, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében foglalt alkotóelem szükségképpen hozzá fog járulni az összetett termék megjelenéséhez e rendelkezés és e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése közötti kölcsönhatásból adódóan. ( 31 ) Ugyanis, ahogyan azt fent kifejtettem, kizárólag azokra az alkotóelemekre terjedhet ki a formatervezésiminta‑oltalom és alkalmazható a javítási záradék, amelyek az összetett termék rendeltetésszerű használata során láthatóak maradnak. Márpedig egy olyan alkotóelem, amely látható marad, a gépkocsi‑keréktárcsához hasonlóan szükségképpen hozzájárul az összetett termék megjelenéséhez.

105.

Mindazonáltal ezen kivétel alkalmazásához még szükséges az is, hogy a javítás az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuljon. Szerintem ezen követelmény magában foglalja, hogy a helyettesítő alkotóelem megjelenése ugyanolyan legyen, mint az összetett termékbe eredetileg beépített alkotóelemé.

106.

Továbbá, a „megjelenés” fogalmát szerintem a 6/2002 rendelet 3. cikke a) pontjában foglalt, a formatervezési mintára vonatkozó fogalommeghatározás fényében kell értelmezni oly módon, hogy az magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességeiből – a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességeiből – adódó megjelenésre vonatkozik.

107.

Az alapügyek összefüggésében e követelmény magában foglalja azt, hogy a javítási célokra használt keréktárcsa megjelenésének azonosnak kell lennie a gépjárműbe eredetileg beépített keréktárcsa megjelenésével különösen a keréktárcsának, illetve a díszítésének a külső jellegzetességeit – a rajzolatot, a körvonalakat, a színeket, az alakot, a felületet, illetve az anyagok jellegzetességeit – illetően.

108.

E tekintetben pontosítom, hogy a harmadik személy gyártó védjegyének elhelyezése – például a WSP Italy védjegy Acacia által történő elhelyezése azokon a keréktárcsákon, amelyeket ő gyárt ( 32 ) – nem jelentheti azt, hogy a pótalkatrész megjelenése különbözik annak az eredeti alkotóelemnek a megjelenésétől, amelyet a közösségi formatervezési minták jogosultjai – mint például az Audi vagy a Porsche – láttak el védjegyükkel. Ugyanis, ha ez az eset állna fenn, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogok lehetővé tennék a jogosultak számukra, hogy teljesen leszűkítsék a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatályát. ( 33 )

109.

Az Audi és a német kormány még azt javasolta, hogy az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására vonatkozó feltételt úgy kell értelmezni, hogy az szükségképpen magában foglalja azt, hogy az alkotóelem formáját meghatározza az összetett termék megjelenése. E tekintetben ismét elegendő megjegyezni, hogy a felek ezáltal egy olyan követelmény visszaállítását kérik a Bíróságtól, amelyet az uniós jogalkotó kifejezetten elvetett. ( 34 )

110.

Mindent összevéve, a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében foglalt kivétel alkalmazásához az alkotóelemet az összetett termék javítása céljából – ami kizár mindennemű dekorációs vagy csupán célszerűségi okból való felhasználást – és „eredeti megjelenésének helyreállítására” irányulóan kell hasznosítani, ami magában foglalja azt, hogy a helyettesítő alkotóelem megjelenése ugyanolyan legyen, mint az összetett termékbe eredetileg beépített alkotóelemé.

111.

A C‑397/16. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdés, valamint a C‑435/16. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdés és negyedik kérdés azon óvintézkedésekre vonatkozik, amelyeket a helyettesítő alkotóelemeknek a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésére hivatkozni kívánó gyártójának vagy eladójának kell meghozni az arról való meggyőződés céljából, hogy ezen alkotóelemeket az e rendelkezésben előírt hasznosítási feltételek tiszteletben tartása mellett hasznosítják‑e. ( 35 )

112.

Emlékeztetőül, e feltételek az alkotóelemnek az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából történő hasznosítására vonatkoznak. ( 36 )

113.

Megállapítom, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikkének szövege kifejezetten nem utal azokra az óvintézkedésekre, amelyeket az alkotóelemek gyártójától vagy eladójától meg lehet követelni e hasznosítási feltételek teljesítésére vonatkozóan. Következésképpen a Bíróságnak kell értelmeznie e rendelkezést az akkor megkövetelhető intézkedések tartalmának meghatározása céljából, ha ők a jogosult kizárólagos jogainak korlátozása érdekében a javítási záradékra kívánnak hivatkozni.

114.

E tekintetben az Audi, a Porsche és a német kormány állításával ellentétben számomra nem tűnik lehetségesnek a javítási záradék megszorító értelmezése a következő okok miatt.

115.

Egyrészt e záradék – megfogalmazása ellenére – nem minősül a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett átmeneti rendelkezésnek, vagyis olyan rendelkezésnek, amelynek alkalmazása időben abból a célból korlátozott, hogy megkönnyítse a végleges rendszerbe történő átmenetet. ( 37 ) Kétségtelen, hogy az említett záradékot – szövege szerint – „e rendeletnek a Bizottság ilyen tárgyú javaslata alapján történő módosítása hatálybalépésig” [helyesen: hatálybalépéséig] kell alkalmazni. E megfogalmazás ugyanakkor érvényes a rendelet összes többi rendelkezésére, amelyeket természetüknél fogva a Bizottság javaslata alapján történő módosításukig kell alkalmazni.

116.

Voltaképpen – ahogyan azt a Bizottság is kiemelte –, a javítási záradék, amely e rendelet 111. cikke (1) bekezdésének értelmében 2002. március 6‑a óta van hatályban, határozatlan ideig alkalmazandó.

117.

Másrészt a javítási záradék nem az uniós jog valamely alapelve alóli kivételnek minősül, ami a megszorító értelmezést is igazolhatja, hanem olyan rendelkezésnek, amely hozzájárul az egymásnak ellentmondó jogos érdekek – azaz a jogosultak és a harmadik személyek érdekei – közötti egyensúly fenntartásához a formatervezési minták oltalmának keretén belül.

118.

Ahogyan azt fent kifejtettem, ( 38 ) a javítási záradék a pótalkatrészek piacának kiterjedt liberalizálását célozza, megakadályozva azt, hogy a jogosult kizárólagos jogaira hivatkozzon bármely olyan pótalkatrész hasznosításakor, amelyben az ő tulajdonát képező formatervezési minta testesül meg, az összetett termék hasznosításának teljes időtartama alatt. A közösségi formatervezésiminta‑oltalom alóli kivétel megállapításával e záradék hozzájárul a jogosultak kizárólagos jogai és a harmadik személyek jogai közötti egyensúlyhoz, lehetővé téve ez utóbbiak számára, hogy az előbbiek formatervezési mintáit valamely összetett termék javítása céljából hasznosítsák.

119.

Következésképpen e záradék értelmezésének meg kell őriznie az uniós jogalkotó által megkívánt kiterjedt liberalizáció hatékony érvényesülését.

120.

Ezen szempontok fényében kell az alkotóelemek gyártójától vagy az eladójától megkövetelhető óvintézkedések tartalmát meghatározni. E feladat fő nehézsége abban rejlik, hogy a gyártó vagy az eladó fellépésére a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdése hatálya alá tartozó javítást követően kerül sor. Másként fogalmazva, ezen óvintézkedések arra vonatkoznak, hogy valamely alkotóelemet többnyire harmadik személyek milyen feltételek mellett fognak hasznosítani a jövőben.

121.

E tekintetben három – garanciális, nyilatkozattételi és gondossági – kötelezettségre alapított megközelítést javasoltak a Bíróságnak. Ez utóbbi megközelítést támogatom, amely úgy tűnik számomra, hogy a javítási záradék hatékony érvényesülésének megőrzésére a leginkább alkalmas.

122.

A garanciális kötelezettségre alapított első megközelítés a gyártó és az eladó arra való kötelezésében áll, hogy garantálják, hogy az általuk gyártott vagy eladott pótalkatrészeket valóban az „összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás” céljából hasznosítják. Véleményem szerint a garanciális kötelezettség túlzott mértékben korlátozná a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesülését.

123.

Egyrészt az ilyen garanciális kötelezettség arra kényszerítené a gyártót és az eladót, hogy pótalkatrészeket csak akkor kínáljanak eladásra, ha előre biztosak lehetnek abban, hogy azokat a fent említett feltételek mellett fogják hasznosítani.

124.

E gondolatmenetet követve az Audi azt javasolta, hogy az utángyártott keréktárcsák gyártóit arra kötelezzék, hogy termékeiket kizárólag javítóműhelyek részére forgalmazzák, és hogy megbizonyosodjanak arról, hogy e műhelyek kizárólag javítási célokra használják azokat. A Porsche azt javasolta, hogy tiltsák meg a gyártók és a kereskedők között az utángyártott keréktárcsák árusítását, mivel az így értékesített mennyiség túl nagy ahhoz, hogy ellenőrizni lehessen a fent hivatkozott rendelkezés betartását. Hozzáteszem, hogy szélsőséges esetben az is elképzelhető, hogy valamely gyártó számára csak a megfelelően bizonyított javítás szükségessége esetén engedélyezik az utángyártott keréktárcsa gyártását.

125.

Az alkatrészek gyártói és eladói kereskedelmi tevékenységének ilyen korlátozásai azonban a pótalkatrészek piacára való bejutásuk korlátozását eredményeznék, ami ellentmondásban állna a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésével elérni kívánt liberalizációra vonatkozó célkitűzéssel. Az Audi javaslata először is figyelmen kívül hagyta azt, hogy javításokat a javítóműhelyeken kívül maguk a végső felhasználók is végezhetnek. Továbbá a Porsche javaslata a kerekedők katalógusából kizárná a jelentős kereskedelmi piacot képviselő utángyártott keréktárcsákat. Végül, ha az utángyártott keréktárcsákat a javítás bizonyított szükségessége esetén gyártanák, ez a gyártók számára – a jogosultak által értékesített eredeti keréktárcsákhoz képest –méretgazdaságosságból adódó veszteséget, valamint ezen keréktárcsák hozzáférhetősége tekintetében késedelmet eredményezne.

126.

Másrészt az ilyen garanciális kötelezettség a gyártót és az eladót felelőssé tenné az összes olyan szereplő magatartásáért, akik a forgalmazási láncban utánuk következnek, a végső felhasználókkal bezárólag. A gyártót és az eladót így felelőssé lehetne tenni azért, ha a végső felhasználó az utángyártott keréktárcsákat dekorációs célokra hasznosítaná. E tekintetben az Acacia és a Bizottság helytállóan hivatkozott arra, hogy aránytalan volna az alkotóelemek gyártójától vagy az eladójától megkövetelni, hogy mind az őket megelőző gazdasági szereplők, mind a végső felhasználók tevékenységére vonatkozóan ellenőrzési rendszert alakítsanak ki.

127.

Hozzáteszem, hogy a jogosultnak továbbra is lehetősége van arra, hogy az érintett használóval szemben érvényesítse jogait, ha úgy véli, hogy a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésében megállapított hasznosítási feltételek nem teljesülnek.

128.

Ezen okok miatt úgy vélem, hogy nem követelhető meg a gyártótól és az eladótól annak garantálása, hogy az általuk gyártott vagy értékesített utángyártott alkatrészek a fent említett feltételek mellett kerülnek hasznosításra.

129.

A Bíróságnak javasolt második megközelítés abból áll, hogy az alkotóelemek gyártóját és eladóját kötelezni kell arra, hogy a vevőtől egy olyan nyilatkozatot szerezzen be, amely szerint az alkotóelemet nem fogja a 6/2002 rendelet 110. cikke (1) bekezdésében meghatározottól eltérő célra használni. ( 39 )

130.

Úgy tűnik számomra, hogy az ilyen megközelítés rendkívül merev, mivel akadályozná a gyártót, illetve az eladót abban, hogy egyéb olyan óvintézkedésekhez folyamodjon, amelyek a tevékenységükkel összefüggésben indokoltak lehetnek. Ezenkívül kétségesnek lehet tekinteni ezen megközelítés hatékonyságát. Ugyanis teljesen elképzelhető, hogy valamely gyártó vagy eladó hivatalosan ugyan beszerzi ezt a nyilatkozatot, de közben tudatában van annak, hogy a vevő nem az ezen intézkedésben rögzített feltételek mellett fogja használni az alkatrészt.

131.

Az olasz kormány és a Bizottság által említett harmadik megközelítés a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében rögzített hasznosítási feltételek továbbfelhasználók általi teljesítésével kapcsolatos gondossági kötelezettségen alapul. Ez utóbbi megközelítést támogatom, amely szerintem a legalkalmasabb arra, hogy a pótalkatrészpiac uniós jogalkotó által meghatározott kiterjedt liberalizációjának hatékony érvényesülését megőrizze. Pontosítani kell azonban, hogy az ilyen kötelezettség a gyakorlatban mit foglal magában.

132.

Szerintem a gondosan eljáró gyártónak vagy eladónak tájékoztatnia kell a vevőt egyrészt arról, hogy az érintett alkatrészben olyan formatervezési minta testesül meg, amelynek nem ő a jogosultja, másrészt arról, hogy az kizárólag az összetett termék eredeti megjelenésének helyreállítására irányuló javítás céljából hasznosítható.

133.

Kiemelem e tekintetben, hogy a Bíróságnak már volt alkalma kimondani, hogy a 98/71 irányelv 14. cikke és a 6/2002 rendelet 110. cikke nem engedi meg – a védjegyekre vonatkozó uniós jogi rendelkezésektől való eltérés útján – a pótalkatrészeket gyártó vállalkozások számára valamely gépjárműgyártó cég lajstromozott védjegyének ez utóbbi engedélye nélkül történő elhelyezését. ( 40 ) Következésképpen valamely harmadik személy gyártó – mint például az Acacia – nem teremthet összetéveszthetőséget az utángyártott alkatrészei és a jogosult – például az Audi és a Porsche – által gyártott eredeti alkatrészek között ez utóbbi védjegyének elhelyezésével.

134.

Egyébként a gyártónak vagy az eladónak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy bizonyíthassa, hogy e tájékoztatási kötelezettséget teljesítette a nemzeti jogban előírt valamelyik bizonyítási mód igénybevételével. Ilyen bizonyíték lehet különösen, de nem kizárólagosan a második megközelítés keretében felvázolthoz hasonló, vevő által aláírt nyilatkozat vagy az adásvételi szerződésbe illesztett kikötés.

135.

A tájékoztatási kötelezettség nem elegendő a gondossági kötelezettség teljesítéséhez. Ugyanis a gondosan eljáró gyártónak vagy eladónak tartózkodnia kell az alkatrész eladásától, ha tudja vagy kellő gondosság mellett tudnia kell, hogy ezt az alkatrészt nem a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében rögzített feltételek mellett fogják hasznosítani.

136.

Kiemelem, hogy a Bíróság ( 41 ) és az uniós jogalkotó ( 42 ) is hasonló feltételekre hivatkozott a szellemi tulajdon terén.

137.

Összefoglalva, úgy vélem, hogy ahhoz, hogy az összetett termék alkotóelemének gyártója vagy eladója e javítási záradékra hivatkozni tudjon, teljesítenie kell a 6/2002 rendelet 110. cikkének (1) bekezdésében rögzített hasznosítási feltételek továbbfelhasználók általi teljesítésével kapcsolatos gondossági kötelezettséget. Ezen gondossági kötelezettség magában foglalja egyrészt azt, hogy a vevőt tájékoztatja arról, hogy az érintett alkatrészben olyan formatervezési minta testesül meg, amelynek nem ő a jogosultja, és az alkatrész kizárólag az ezen intézkedésben rögzített feltételek mellett hasznosítható, másrészt pedig azt, hogy elveszíti azon jogát, hogy e kivételre hivatkozzon, ha tudta vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az alkatrész nem e feltételek mellett kerül hasznosításra.

138.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Corte d’appello di Milano (milánói fellebbviteli bíróság, Olaszország) és a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő válaszokat adja: